Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
Megszoktam, megszoktad, megszoktuk Félig ébredten, félig még alva, beténfergek a presz- szóba, hogy dolgos napomat kellő és megdrágult méreggel kezdjem: feketével. Készül a kávé, frissen, forrón, felgözölve is, pedig felgőzölve nem szeretem, öntik is át az üvegpohárba, hogy poharat ragadván azonnal felébredek: olyan istenverte forró lett a kávé is, a pohár is. hogy majd leégnek az ujjaim. Valaki, valamikor ebben a presszóban — ahol elég gyakran megfordulok önmérgezésem tárgyában — azt találta ki, hogy én, a megkülönböztetett (?!) és haknis vendég, nem szeretem, ha csészéből kell innom a kávét, aminek füle van, de az üvegpohárból is csak úgy, ha még fel is gőzölik benne a kávét — hogy igazán forró legyen. Ha már kávé! Aki ezt kitalálta’ kedveskedni akarván talán annakideji voltomnak, már régen a hatodik üzletben van, de én és a pohár, mármint a forró pohár és felgőzölt kávé — megmaradtunk. Szólnom kellene? Megszoktam. A falu utcája, ha nem is fényárban úszik, de fénypatakocskákban fürdik. Pontosabban az úttestre hull a fény, amely út itt főutcává rangosult. Egyébként országút ez a falu elejéig, s megint az a végétől. Elkészült a közvilágítás. örvendetes. Hull is a fény az útra. ahol egyébként már alkonytól bekapcsolt világítással közlekednek a gépkocsik. És törheti ki továbbra is a nyakát az. aki a megépült járdán bóklászik este vagy éjszaka hazafelé. A lámpák megvilágítják az úttestet és sötétben hagyják a gyalogjárdát. Valamikor hajdanán, amikor se járda, és se gépkocsiforgalom nem lévén, a néhány égővel „villamosított” faluban még igencsak helyénvaló volt az úttest megvilágítása. Hiszen azon ment gulya, szekér, azon a gyalogos, a biciklis, ott porzott. a hintó és ott töfögött a néhai erre járó esy-két automobil is. Akkor miért van most ez így? Megszokták. Jön a felhívás, nem tudom micsoda vállalattól, amely felhívásban értesít, hogy ......amennyiben..." S azt mind enki tudja nálunk, amennyiben úgy kezdődik egy hivatalosnak álcázott papír, hogy amennyiben, akkor azután már csak a szankciók felsorolása következik, amelyek szerint... Istenverte maradéka ez az Osztrák-Magyar Monarchiának. a legkisebb pecsételőben is ott szortyogó hatalmi tébolynak, mert eszébe sem jut feltételezni a jót, a becsületet, a teljesíteni akarást és tudást bármilyen kérdésben is az „alanytól” — amelyet különben tárgynak tekint —, csak a rafinált ellenállást. A csakazértse-t. A jusztse-t. Már eleve bűnösnek kiált ki, ami pedig még a római jog szerint is méltatlan a joghoz. Az emberről nem is szólva. Kapom az effajta felszólítást én is, más is, aligha szólunk érte, csak ha már nagyon arcpirító, akkor. Talán. Szólni kellene? Megszoktuk. Olvasom a hírt, hogy Erken, ebben a kis Dél-Heves megyei községben rendszeresen ötödnapos kenyeret lehet csak kapni. Vajon miért? Hiszen a népdal is a lágy kenyérről, azazhogy a friss kenyérről énekelteti a dalolni akarót, minek és miért hát, hogy á kenyér bölcsőjénél, a búzatáblák szélétől egy kemencehajításnyira, ötödnapos kenyeret szállítson a kenyérüzem, vagy az ÁFÉSZ — már, akire tartozik? Gondolom, csak azért., mert kezdetben jUgyan szóltak, többször is szóltak a kenyér ügyében és miatt, de aztán megszokták. Mármint azt, hogy szólnak az ötnapos kenyérért. Igen: megszokták. Nincs hús — panaszolják a Tama mentén jó néhány községben. A válasz: azért, mert nincs hűtőkapacitás. Kizártnak tartom, hogy egy falusi — s ezt nem pejoratív jelzőnek használom, hanem forgalom értékének és mértékének — hentesüzletbe ne lehetne hónapok, évek sür-, getésére, végre valamiféle kisebbfajta „hűtőkapacitást” beépíteni. Nem is ez lehet a baj, hanem inkább az, hogy megszokták. A problémákat. A problémák azért vannak, hogy legyenek. Ha nem lennének problémák, akkor nem lenne szükség azokra az emberekre, osztályokra, alosztályokra, amelyeknek feladata e problémák megszüntetése. Majdhogynem azt írtam: fenntartása. Közben jön a panasz, mindig ugyanarról, mert miről is jönne másról, ha egyszer nem orvosolták. Mígnem aztán megszokják: a panaszkodást is, a panasz tárgyát is. Szólni kellene újfent. De minek? Megszokták. Van magánerős építkezés és van célcsoportos beruházás. A kifejezések értelmét, nyelvi helyességét most a világért se vitassuk, mert — megszoktuk. Mindenki érti, hogy a célcsoportos, államit jelent. Állami lakást, lakótelepet, amelyhez államilag célcsoportosán jár a járulék, azazhogy jár az óvoda, napközi, bölcsőde, üzlet és a többi. Most azt ne firtassuk, hogy megépül-e kellő időre az, ami az államilag célcsoportosán épített lakótelephez jár. Mert rendszerint nem épül meg. De ezt is megszoktuk. Am firtassuk csak azt, hogy miért nem „jár” a magánerős, vagy köznyelven szólva, a maszek erőkből épült tömbházakhoz, a belőlük kialakított lakótelepekhez, városrészekhez az óvoda, a bölcsőde, az üzlet és a még sok egyéb „járulék”? Mert megszoktuk, valamikor évszázada-e, vagy évtizede-e, hogy aki építkezik, annak van pénze, akinek van pénze, az gazdag. És gazdag embernek, hát még a gazdag emberek egy egész csoportjának csak nem épít az állam bölcsődét, mikor a szegényeknek gyakran még óvoda sem jut. Hogy ez így már régen nem igaz, hogy a magánerős építkezők sokszor egész életükre eladósodtak, hogy kisemberek ők, sőt éppen, mert vállalták az építkezést, szegények is maradnak — ez nem szerepel a város- vagy községépítés terveiben. Sem a kivitelezési, sem a távlati tervekben. Miért? Mert megszoktuk, hogy ez mindig így volt, tehát így maradni a dolgok állásának az egyedüli helyes és üdvözítő. Mindezeket végül is csak azért mondtam el, hogy bárki beláthassa, milyen nevetségesen kicsinyes dolog lenne szólnom a presszóban, hogy: — Kedves kisasszony, miután már hólyagosra égettem az ujjaimat és sebesre a gégémet, ne gőzölje jel és ne öntse fületlen üvegpohárba a reggeli kávémat... Megteszi? Nem is szólok. Kapkodok a fülemhez, könnyezem, fuldoklóm és nyelem a tüzes kávét, égetem bögyösre az ujjaimat. Megszoktam! Ügy kell nekem ... />*iAVi^W>*»NViiVA*iViaaaaaaaaaaaaaaaaa,>***a**,>*a* * Helikopteren érkeznek a geológusok a kőolajlelőhelyre (Fotó: APN—KS) felvilágosult európaiak a XVI. századig Szibériát a csodák birodalmának tartották. Legendákat meséltek a meleg északi tengerről, ahol kibírhatatlan forrósággal perzsel a nap, a tiszta arany a földön hever, lakói a föld alatt élnek stb. Később, a merész orosz felfedezők leírásai és vázlatai alapján elkészítették az Urál-hegy- ségtől keletre fekvő terület első térképeit. A szibériai táj nem szívesen engedte át kincseit' aá embernek. Végtelen térségek, hegyláncok, örökös fagy, a tajga sűrű bozótjai, szúnyogok és muslincák, kihalt sztyeppék — ennyi akadá- lyon kellett keresztültörniük magukat az érctel'wk kutatóinak, mielőtt a föld alatti kincshez eljutottak. Vessünk egy pillantást Szibéria térképére: a folyórendszerek hatalmas fákhoz hasonlítanak, amelyeknek ágai a hegygerincek és a fennsíkok között nyújtózkodnak, törzseik pedig a Csendes-óceánra támaszkodnak. Ebben az- irányban — Északról Dél felé — kezdődött meg Szibéria meghódításara fő közlekedési útvonalakat a folyók jelentették. Mivel a természet Szibérián keresztülvezető kelet—nyugati irányú útról nem gondoskodott, a szibériai területeket a Szovjetunió európai részével összekötő utat az embereknek kellett megépíteniük. így született meg a transzszibériai vasútvonal, amelyet századunk elején építettek. A szovjet kormány iparosítási politikája új életre keltette Szibériát. Az első szovjet ötéves tervek legfőbb feladata az volt, hogy Szibériában hatalmas vas- és acélipart teremtsenek. A geológusok kutatócsoportjai indultak Szibéria föld alatti kincseinek feltárására. Régebben a kutatók előtt az a kérdés lebegett: milyen természeti kincseket rejt a föld mélye? Ma erre a kérdésre egyszerű a válasz: Szibériában minden van! Minden, ami bolygónkon megtalálható. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ez a vidék a hatalmas ázsiai kontinens északi részének egyRudolf Balangyin: Kincses Szibéria Szibéria geológiai története szorosan kapcsolódik napjaink történetéhez. E vidék megszámlálhatatlan természeti kincseiről, a kiaknázásukkal kapcsolatos problémákról szói az alábbi írás. harmadát foglalja el, a föld történetének valameny- nyi geológiai korszakából őriz emléket. Szibéria — bonyolult geológiai történetének sok százmillió éve alatt — rengeteg kincset halmozott fel. A távoli geológiai korszakokban Közép-Szibérlában jelentős események zajlottak le. A geológiai aktivitás feléledésének kísérő jelenségeként a föld mélyéről sötét, tömör magma hatolt be a kőzetekbe és ömlött ki a föld felszínére, nagy kiterjedésű bazalttakarót, úgynevezett trappot (lépcsőzetesen egymásra rétegződő lávaömlések révén keletkezett táblás síkság) alakítva. A híres jakut gyémántlelőhelyek ennek az időszaknak az emlékét őrzik. Szibéria „legősibb középső részét fiatalabb kőzetek szegélyezik. Sok ilyen kőzet körülbelül egymilliárd évvel ezelőtt a meleg tengerekben halmozódott fel. A vízfodrozódás nyomait mind a mai napig megőrizték, így a geológusok a réztartalmú kőzetek felhalmozódásának természeti körülményeit rekonstruálni tudják. Szibéria központjából a peremterületek felé az ásványi kőzetek zónája következik. Keletkezésük ideje arra a korszakra esik, amikor a tengereket 'a gerinctelenek, a háromkaré- jú kihalt ősrákok, a lobi- ták és a tengerfenék azóta teljesen kipusztult lakói uralták. Az Altáj vidékén és a Bajkálon túli területeken abból a korból maradtak fenn az érclelőhelyek, a színesfémek, az arany, titán, molibdén, a tantál, nióbi- um és kobalt lelőhelyei. A következő korszakban > a szárazföldön gazdag növényvilág jelent meg, ezek emlékét a földkéregben a számos szénlelőhely őrzi Észak- és Északnyugat-Szibériábarv továbbá abban a széles sávban, amely Közép-Szibéri- án áthaladva, észak—déli irányban húzódik. Abból a korszakból is fennmaradtak emlékek, amikor a szárazföldön, a levegőben és a tengerekben a gigantikus csúszómászók, hüllők éltek. A reptiliák nyomát őrzik Közép-. Kelet- és Dél-Szibéria szénlelőhelyei, a polimetallikus, a ritka és értékes fémek lelőhelyei a Bajkálon túli területeken, a tengermelléken és a Léna folyó északi medencéjében. Nyugat-Szibéria a Bajkál- vidék, Észak-Szahalin és Közép-Szibéria kőolajban és földgázban gazdag. Szibéria egy másik sajátos „ásványi kincse” a föld mélyének hőenergiája. A hőforrások a Bajkál vidékéig, Kamcsatka és a Ku- ril-szigetek vulkánikus területéig húzódnak. A föld alatti hévízzel a helyiségeket fűtik. Kamcsatkán geotermikus erőmű dolgozik. A végtelen szibériai térségek, az áthatolhatatlan tajgai erdőségek és mocsarak rendkívül megnehezítik a föld kincseinek kutatását és azok kiaknázását. A szovjet geológusok ezért különös figyelmet fordítanak az előzetes, tudományosan megalapozott prognózisoknak. Gyakorlatilag ezt az óriási területet először elméleti módszerekkel mérték fel, majd a gyakorlati szakemberek kezdték meg a kutatást, a felderítést. Szibéria meghódításánál napjainkban egy fő elvet kell megvalósítani; az ásványi kincsek komplex és ésszerű hasznosítását. Erről A. J. Ferszman akadémikus, a neves szovjet tudós és író á következőket írta: „A komplex hasznosítás gondolata teljesen gazdaságos, a legkisebb anyagi kiadással és energiaráfordítással maximális értékeket hoz létre, s nemcsak a jelenre vonatkozik, hanem megvédi természeti kincseinket a rablógazdálkodástól, s lehetőséget teremt ahhoz, hogy természeti kincseinket megőrizzük a jövendő nemzedékek számára Szibéria föld alatti kincsei e terület aktív gazdasági meghódítására serkentenek. így a hatalmas építkezés — a Bajkál—Amúr vasútvonal építése támaszpontot jelent az ipar és u mezőgazdaság további előretöréséhez Közép- és Ke- let-Szibéria zord és nehezen megközelíthető területein. Nem véletlen, hogy a Bajkál-Amúr vasúti fővonal mentén, mint fonalra fűzött drágakövek, gazdag ásványi kincsek lelőhelyei sorakoznak. Ez arra kötelezi az embert, hogy gondosan, gazda módjára óvja ezeket a kincseket. Szibéria meghódítása elválaszthatatlan kapcsolatban áll a műszaki geológia elméletével és gyakorlatával; Ez az aránylag fiatal tudományág a műszaki létesítmények és a környező természet között hívatott mérnöki harmóniát teremteni (elsősorban a termék szetben található víz, a talaj, a fizikai-geológiai fos lyamatok és a létesítmé-* nyék között). Szibériában az örökös fagy területe nagyságrendben az Antarktisz után a második helyet foglalja el a világonj Itt az ásványi kőzeteket helyenként egy kilométeres vastagságú jégtakaró borítja. Az örök (pontosabban sok évszázados) fagyhoz küs lönös természeti jelenségek párosulnak: a jég elolvadás sakor a föld felszínének lesüllyedése és beomlása, jéghalmok kiemelkedése, a gleccserhez hasonló jégár, amely hatalmas területeket önt el, stb. Az örökös fagy övezetét gondosan óvni kellj a lehetőség szerint nem szabad megbontani az egyensúlyát, ami különleges geológiai és építészeti rendszabályokat igényel. A fő probléma: az erős földrengések. amelyek a Bajkál vidékét jellemzik. Al földkéreg itt nagyon labilis, a szeizmikus aktivitás rendszeres megfigyelése csak húsz évvel ezelőtt kezdő-* dött. A műszaki létesítmények szilárdsága és biztonsága (például a hatalmas szibériai vízi erőmüveké) azonban még nem minden. Fo-* lyik a környezet átalakítás sa, a föld mélyéből sok millió tonna vegyileg aktíy anyag kerül a föld felszínére, gigászi bányákat mélyítenek, olykor több száz méterre a föld gyomrába. Ha a természet kiaknázása hem párosul a természet védelmével, akkor a természeti tartalékok kimerülnek. Ezért napjainkban mind aktívabbá válnak a természeti körS1 nyezet védelmével kapcsos latos kutatások.
