Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
Zichy Mihály Százötven éve, 1831 Októberében született a Somogy megyei Zala községben Zichy Mihály. A reformkor forradalom előtti Pestjére került nyílt- szemű fiú pályája iránti elhivatottságát hamar felismeri, és szívósan ellenszegül a családi tradíciónak, amely belőle is megyei hivatalnokot akar faragni. A város telve volt az új értelmiséggel, haladókkal, akik már széliében lázasan tárgyalták az európai polgári demokrácia új eszményeit, s a nemzeti függetlenség kivívásának nagy szükségét. A festészet iránt „a pislogó parazsat Marastoni lob- bantotta lángra bennem" — így emlékezik Zichy első mesterére, akitől kezdő művészi önbizalmát kapta. Művészi fejlődésének útjára bécsi mestere, Wald- müller terelte. Üj mestere az akadémizmussal szemben vívott harcában az élő természet hű tükrözését vallotta a festészet feladatául. Megerősítette Zichyt abban a hajlamában, hogy a képnek gondolatot kell kifejeznie. Zichy Mihály már első képével, a „Mentőcsó- nak”-kal a francia romantika bátor hangját üti meg. E kép — amelyhez rokon törekvést hiába keresünk a magyar festészet történetében — hatalmas sikerét annak köszönhette, hogy az átélés bensőségét, megrendítő igazságát éreztetni tudta a tömegekkel. Ezt a Gé- ricault és Delacroix felé mutató erőteljes kezdetet egy „szerencsés” véletlen tereli más irányba: Waldmüller tanácsára elvállalja az orosz cár unokahúgának tanítását.. Zichy útravaloul magával vitte Szentpétervárra a családi házban szerzett humanista műveltségét és forra- dalmiságát. A francia forradalomban születő „emberi jogok” érvényesítése: ez Zichy zsinórmértéke. Az ember szabadon és egyenlő jogokkal születik és ilyen is marad. Ezt a felfogását a cári udvar légkörében, az udvari festő robotmunkája közepette is megőrzi, amit ebben az időben készült rajzai, a „Szibériai fogoly”, a „Szörnyű viszontlátás” és politikai karikatúrái bizonyítanak. I. Miklós cárnak nyíltan tagadja meg 1849-ben a Zichy nevű császári biztossal való bárminemű közösségét, mert az elnyomók oldalára állott. A börtönben sínylődő Táncsics Mihály megfestésével félreérthetetlenül állt ki a magyar nép szabadságharca mellett. Meg nem alkuvó magatartása és az udvari intrikák következtében hosszú évekig mint fényképészretusőr keresi kenyerét — keservesen: „Nappal mesterember vagyok, estéimet szentelhetem művészetemnek” — írja ekkor anyjának. Ebben ,a legnehezebb időszakában erősödik meg az orosz néppel való kapcsolata: az orosz festőkollégákkal való barátsága és egy orosz orvos lányával kötött házassága révén. Forradalmi eszméket valló műveinek sorozatával Zichy Mihály egyedülálló alakja a magyar festészeti múltnak. Az inkvizíció embertelenségeit, a .parasztháborút, Luther forradalmi fellépését, a főurak képmutató életét, udvari szolgalel- kűségét, s a despoták háborúinak borzalmait festi, tántoríthatatlan következetességgel. A „Rombolás géniuszának diadala” című képe korábban ezt a kritikátvkapta: „Meggondolatlan, lázitó, izgat társadalmi rendünk és biztosított jogaink ellen." Legmaradandóbb művészi értékét illusztrációi képviselik. Az orosz írók közül Lermontovnak két művét illusztrálta: Korunk hősét és a Démont. Felkereste a költő száműzetésének és halálának helyét, bejárta a Kaukázust, hogy népét és táját megismerje. Itt készítette el „Kaukázusi jeleneteit”, megörökítve az itt élő népek színes viseletét, szokásait és mondáit, Gogol, Rustaveli, Goncsarov műveinek illusztrációi ismertek és kedveltek voltak korában. Lermontov Korunk hősének kiadása a Szovjetunióban Zichy illusztrációival is megjelent. Az erőteljes Madáeh-il- lusztrációk után Jókai és Garay egy-egy műve foglalkoztatja, de legérettebb munkáit Arany János balladáihoz készítette. Ezek a balladák a magyar múlt népi életének fonákságait mutatják be, az önmagára, indulataira . hagyott nép áldozatait. Ágnes asszonyt, Dalos Esztit, Szőke Pannit a feudális világ társadalmi törvényei viszik bűnbe. A társadalom felelőssége elmosódik, a problémák megoldatlanok és igy az egyén tragédiájához vezetnek. Arany és Zichy az emberábrázolás mély és drámai hangját ütik meg ezekben a témákban, a lélekábrázolás igényével és a társadalom kritikájával. Zichynek különös kedve tellett a balladák dramatizált történéseiben. Vérbő romantikus kedvvel szabadította fel magát ezekben a rajzokban minden illuszt- rátori szokványtól. Kortársai, orosz festőtársai is nagyra értékelték művészetét és emberi lényét: „Sok külföldi művész látogatott már meg bennünket, sokan évtizedeket töltöttek el közöttünk, de soha velünk. össze nem olvadtak, soha nem tudták magukat megszerettetni. Zichy más ember volt. Senki oly hévvel nem védelmezte pályatársait, mint ö. Állása elég alkalmat nyújtott volna neki, hogy saját céljai felé törekedvén, másoknak ártson, befolyását, erejét velők éreztesse. Ilyen árnyfoltot Zichy életében hiába kerestünk. A mi művészeink tudnak róla s illetékesebb ítélőbírák e tekintetben akárkinál.” — így Írnak az őt búcsúztató pétervári festőkollégák. Gazdag, sokrétű életművének méltatói egytől egyig rámutattak, hogy művészetével a haladás eszméit szolgálta és mint zseniális illusztrátor, virtuóz akvarel- lista, s a rajz felülmúlhatatlan mestere eredetien és hatalmasan emelkedik ki a magyar festészet történetéből. Művészete egyetemes viszonylatban is maradandó értékű. Bényi László Napóleoni háborúk a Velencei-tónál Bemutatjuk a Nemzetközi Stúdiót A Nemzetközi Stúdió irodáiban, szüntelenül csönge- nek a telefonok, kattog a telexgép: Párizs, London. Róma, Hamburg és más nyugat-európai városok filmesei jelentkeznek. A MAFILM Lumumba utcai stúdióját tizenkét esztendővel ezelőtt hozták létre., — Mi tevékenységük lényege? — érdeklődünk Elek Ottótól, a Nemzetközi Stúdió vezetőjétől. — Bérmunkát végzünk — hangzik a válasz. — Mindent elvállalunk, ami a filmgyártással kapcsolatos. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hadd jegyezzem meg, csak olyan témákhoz adunk technikai, szakmai és más egyéb' támogafást, amelyek nem sértik nézeteinket. — Miért jönnek szívesen hozzánk a külföldi filmesek és televíziósok? — Számtalan oka van ennek — mondja a Nemzetközi Stúdió vezetője. — Elegendő egy pillantást vetni hazánk térképére, van itt nagy folyó, több tó (egyszer például a Velencei-tó nádvilága mellett csaptak össze a „Sie Letzte Kompanie” című történelmi filmben a napóleoni háborúk francia és porosz seregei). Vannak olyan városaink, ahol értékes, letűnt századok hangulatát árasztó műemlékek találhatók. Ezért választotta ki Veszprémet külső felvételek színhelyéül a „Suzanne” című film rendezője. Csodálatosak a kastélyaink, elegendő történetesen a fertődi Eszter- házy- és keszthelyi Festetich-kastélyra gondolni. Mindkettő szerepel színhelyként a „Nagy összeesküvések” című francia televíziósorozat egyik epizódjának jeleneteiben: Vonzza a külföldieket, hogy csak a legutolsó példákat említsem, Győr és Sopron is. Mindkét városba ellátogattak. az egyik nyugatnémet televíziótársaság forgatócsoportjának művészei, akik részben itt készítették el, természetesen a mi Nemzetközi Stúdiónk tevékeny közreműködésével, Dosztojevszkij „Démonok” című regényének képernyőre alkalmazott változatát. — És Budapest? — Itt forgatták a BBC egyik produkciójának részleteit, amelynek irodalmi „alapanyaga” Lev Tolsztoj különösen népszerű műve, az „Anna Karenina”. — A külső felvételek színhelye a Budai Vár, a Keleti pályaudvar és a Városliget volt. Nem is mindig könnyű a témához illő épületek-házak-utcák kiválasztása. A Budai Várban történetesen olyan részletet kellett találnunk, amely — kulisszák és minél kevesebb költséget kívánó munkával, ha úgy tetszik „kozmetikázással”, de — a Tolsztoj-roűhöz kellő leningrádi hangulatot idézi fel majd a televízióprodukció nézőiben. — Nyilván vonzó a magyar „puszta”, az Alföld is — jegyezzük meg közbevetőleg. — Feltétlenül emiatt is szívesen jönnek hozzánk a külföldi filmesek — mondja Elek Ottó. — Sokfélé táj megtalálható nálunk, de legalább olyan fontos, hogy sok a napfényes óra. Hazánkban csaknem kétszer annyi ideig süt a nap, mint Nyugat-Európa egyes országaiban. — És a magyar színészek? — A főszerepet általában külföldiek játsszák, így már filmezett nálunk, amint erre feltehetően sokan emlékeznek, Elizabeth Taylor, de a világhírű sztárok mellett gyakran jut jelentős szerep a magyaroknak is. Hosszú lenne a névsor; ha mindenkit fel akarnék sorolni. Szívügyünknek tekintjük, hogy rendelőink elégedettek legyenek velünk. Nem csak azért, mert jó értelemben ' „profi munkát” végzünk és a külföldiek valutában fizetnek, hanem azért is, mert jó hírünket elviszik az egész világba. Mert a magyar színhelyeken: városokba* vagy éppen valahol a Dunántúlon, vagy az Alföldön, vagy a Budai Várban készült filmeket szerte a nagyvilágban sok millió ember nézi meg a mozikban, vagy a televízió- készülékek képernyőjén. MOLNÁR KAROLY Vlagyimir Szyiridov: Félfékenuség S zergej Nyikolajevicsnek sehogy sem jött álom a szemére. Hogyan is alhatott volna, amikor mindenféle kínzó gondolat motoszkált a fejében! Szergej Nyi- kolajevics áde-oda forgolódott, az életről töprengett és szenvedett. Már régen nem töprengett. ilyen erősen. Erre az éjféli töprengésre és izgalomra pedig tulajdon feleségének, Nyinának különös viselkedése adott okot. Egy évvel ezelőtt, amikor Szergej Nyikolajevics először ment vidéki kiküldetésbe, Nyina ezt rendkívül rosszallóan fogadta, még sírt is. . S azóta mindig épp így felindult, valahányszor ő eltávozott hazulról. Tegnap azonban Nyina váratlanul maga érdeklődött az iránt — mégpedig valahogy igen gyanúsan —, hogy ő mikor készül vidéki kiszállásra. Sót, mi több: a dátumot is pontosan tudni akarta. Szergej Nyikolajevics mindezt azonnal megjegyezte, és ugyancsak szöget ütött a fejébe a dolog. Csak nem képes ez az asszony!... — e szörnyű gondolatra Szergej Nyikolajevics igen pocsékul érezte magát. Dehogy, ostobaság — próbálta meggyőzni saját magát, de sehogy sem sikerült. Szergej Nyikolajevics csendesen a másik oldalára fordult és figyelmesen szemügyre vette a feleségét. Biztosan szeretője van! És féltékenységtől gyötrődve, kétségbeesetten beharapta az ajkát. Nyiná most bizonyára éppen erről az alakról álmodik! E lviselhetetlen émelygés fogta el, a gyomra majd kifordult, és Szergej Nyikolajevics óvatosan, nehogy felkeltse a feleségét, kibújt az ágyból és papucsban kiosont a konyhába. A sötétben megkereste a konyakos üveget, megivott egy pohárkával, és ekkor szinte megdermedt a rémülettől. De hátha Nyina megtudta, hogy én meg Galina Petrovna?... Akkor mindennek vége! — motyogta magában és lázas sietséggel fontolgatni kezdte, vajon rendelkezhet-e felesége ilyen kompromittáló adatokkál. De. azután megnyugodott. : felesége , semmit sem tudhat, ez lehetetlen. Ó ugyanis a konspiráció legszigorúbb szabályai szerint alakította Galina Petrovnával viszonyát. Áz asszony szemében ő szigorúan tit_ kos munkát végző fizikus volt, és Galina Petrovna nem ismerte a címét, még az igazi nevét sem tudta — csak Gyimának szólította. „Egyszer majd mindent megtudsz — suttogta Szergej Nyikolajevics, kíváncsiságot keltő hangon az asszonynak, és közben nyájasan simogatta a kezét —, egyelőre azonban bocsáss meg. drágám, ez államtitok!” Szergej Nyikolajevics ritkán járt Galina Petrovnához — havonta körülbelül egyszer, amikor kiküldetésre utazott. 1 ’ Tehát, ha Galina Petrovna nem jöhetett számításba, akkor csak egy valami maradt — hogy a felesége megcsalja. Szergej Nyikolajevics lassan lépkedett az egyik sarokból a másikba. Gondolatban a hitvesi hűtlenség legvisszataszítóbb képeit rajzolta maga elé, és haragjában a fogát csikorgatta. M ásnap • közölte feleségével, * ■ hogy két napra kiküldetésre utazik, és szokás szerint elment Galina Petrovnához. Az asszony örömmel fogadta váratlan megjelenését. — Ez aztán a meglepetés! Szergej Nyikolajevics elővett az aktatáskájából egy üveg „Gur- dzsant”-t, meg egy doboz csokoládébonbont. — Miért vagy ilyen komor? — érdeklődött Galina Petrovna. — Történt valami ? % — Ugyan, mi? —felelt kérdéssel, szórakozottan Szergej Nyikolajevics — Sok a munkám: kísérletek, meg mindenféle vesződség. — Figyelmes pillantást vetett az asz- szonyra, és hirtelen düh fogta el: Én itt édelgek ezzel a nőszemély- lyel, ni csak, hogy kikente-kifen- te magát, még mükontyót is feltűzött, valóságos ■ szépségkirálynő! — az én Nyinám pedig most alighanem valamilyen mákvirággal enyeleg. Minden asszony egyforma. Pfuj! Ez a nő pedig, ugyebár, a nagy fizikust szereti. Bezzeg, ha tudná, ki vagyok én valójában, és hogy három gyerekem van — akkor aztán elképedne! Be sem tehetném ide többé a lábamat. — Mi van veled, drágám? Talán sugárzás ért? — aggodalmaskodott Galina Petrovna. Szergej Nyikolajevics azonban — se szó, se beszéd — kiment a lépcsőházba, és hangosan becsapta az ajtót. Elhatározta; inkognitóban, váratlanul hazatér, hogy saját szemével győződjön meg mindenről. Előbb telefonált. Nyina nem vette fel a kagylót. Akkor Szergej Nyikolajevics határozott léptekkel hazafelé indult. A lakásban csend volt, csak a hűtőszekrény rázkódott össze olykor, zúgva. Bizonyára elment valahová, villant át Szergej Nyikolajevics agyán a gondolat D enyúlt a hűtőszekrénybe — ^ és elképedt. Abban páralepte konyakos és boros üvegek, ínycsiklandó hideg falatok sorakoztak, s mindez irigységet keltett benne, amikor pedig a kedvenc tortájára is rábukkan — bősz harag és felháborodás fogta el. „Hát jól van, megmutatom én nektek — szorította ökölbe a kezét, mérgesen Szergej Nyikolajevics. Mindkettőtöket megöllek!” Nyina vagy két óra múlva jött ; haza. — Már megérkeztél! — kiáltotta ; örömmel és átölelte a férjét. — • Csak holnapra vártalak. ; Szergej Nyikolajevics bizalmatla- • nul mustrálta a feleségét. — Nos, hogy tetszem, megjár. ; ja? — Nyina fordult-perdült, hogy ! megmutassa a frissen készült, diva- ; tos frizuráját. ! — Talán megmagyaráznád, mit ; jelent mindez? Bor, torta, új fri- ' zura — sziszegte a foga között ; Szergej Nyikolajevics. — Vagy va- \ lamilyen ünnep van? ! — Persze, hogy ünnep van — < nevetett az asszony. — Holnap lesz ; a születésnapod. A kedvenc tortá- < dat is megvettem. < — O, hát persze, egészen megfeled- í keztem róla — motyogta a férfi. < — Úristen, én itt ülök tétlenül — < csapta össze a kezét Nyina —, te S meg biztosan éhes vagy?! — Győr- < san összecsapok valamit, jó? —és < kiszaladt a konyhába. Szergej Nyikolajevics pedig szó- i rosan bezárta az ajtót és feltárcsáz. í ta Galina Petrovna telefonszámá’c. í — Gálocska, én vagyok, Gyima. s Bocsáss meg, kérlek, amiért olyan > gorombán viselkedtem. Egészen ki. $ merültem. Ezek a kísérletek, meg a sok vesződség, magad is tudod. S tönkreteszik az ember idegeit. Igen, > a következő héten okvetlenül bené- > zek. Viszontlásátra. Csókollak. > Czergej Nyikolajevics halkan £ J felnevetett — nehogy meg- j hallja a konyhában a felesége —, < és letette a kagylót. (Gellert György fordítása.) $ Illusztráció Garay Obsitosához
