Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

Tizenhárom hónap Irakban Dr. Hatalyák „csodája” A török és iraki határ­őrök mosolyogva szalutál­tak, aztán a magyar rend­számú Polski Fiat nekiira­modott az ezeregy éjszaka földjének. A gépkocsiban háromtagú egri család uta­zott: dr. Hatalyák Kálmán, a felesége — mezőgazdasá­gi szakmérnökök — és tíz­éves kislányuk. Krisztina. Változass tájakon suhantak. Szakadékos mély völgyek mentén, bozótos erdőkkel bo­rított hegyek között kanyar­góit útjuk. Majd hosszú­hosszú kilométereken át a sivatag sivár homokvilágát látták csak maguk körül, amelyet ritkán szakított meg egy-egy vádi, gyengécske vízfolyás vagy apró oázis. Az utolsó homokdombokról azután a Tigris és az Euf- rátesz közrefogta hatalmás Mezopotámia virágzó tája, gabonaföldek és datolyapál­mák ligetei tárultak a cso­dálkozó szemek elé. Tíz­ezernél is többet mutatott a gépkocsi kilométerórája, mi­kor útjuk végcéljához ér­keztek, a száz mecsetű Bag­dadba. Várakozással telve nézegettek körül az Iraki Köztársaság fővárosában. Tudták: tizenhárom hónapig itt lesz a munkahelyük, az otthonuk. — Azt is tudtuk — mond­ja most egri, Csebokszári- lakótelepi otthonában dr. Hatalyák Kálmán —. hogy nem kis feladatra vállalkoz­tunk. Mezőgazdasági szak­értőként kerültünk Irakba, a TESCO szervezésében, az iraki—magyar műszaki-tudo­mányos együttműködés ke­retében. Ez így egyszerűen hangzik. Ha ehhez azonban hozzátesszük: egy olyan arab országról van szó, amely magán hordozza az angol gyarmatosítás meg­annyi nyomát, már bonyo­lultabb a dolog. Az egri Hatalyák házas­párra nem véletlenül esett a választás, hogy a messzi Irakban szakemberekként hazánkat képviseljék. Hata­lyák Kálmán húsz éve Vé­gezte el az agrártudományi egyetemet: tizenhat éve szerzett tanári diplomát és tanított is hét éven át a gyöngyösi középfokú mező- gazdasági technikumban; tíz éve annak, hogy öntözési és vízgazdálkodási szakmérnök lett; 1975-ben pedig üzem- szervezési témájú disszertá­ciójának sikeres megvédése után a mezőgazdasági tudo­mányok doktora címet kap­ta. Jó szakmai gyakorlat párosul elméleti ismeretei­hez. Feleségének szintén ag­rármérnöki képesítése van, szakterülete az üzémgazda- ság és üzemszervezés. — Több dolog sarkallt, hogy Irakba eljussak. Gyer­mekkorom óta élt bennem a vágy, amikor legelőször a bábeli toronyról hallottam. Később még inkább erősö­dött ez az érzés, amikor az itt felvirágzott kultúráról, tudományról és művészetről, a sumérokról, akkádokról, az asszírokról és a perzsák­ról tanultam. Szakember­ként is több dolog vonzott. Érdekelt ősi öntözési kultú­rájuk, a fennmaradt tárgyi emlékek megismerése. Ép­pen azért, mert itt létesítet­ték az emberiség első öntö­zési rendszereit. Már idő­számításunk előtt az 5. év­ezredben kialakították a gá­tak, nagyobb és kisebb ön­tözőcsatornák hálózatát. Csa­tornákon vezették a vizet az / Eufráteszből a Tigrisbe, s így egész évben öntözhettek. Maga Nebukadnécár négy csatornát is ásatott a két folyam között, kettőt pedig az Eufrátesszel párhuzamo­san, Babilon közelében meg a vízszint szabályozására szolgáló duzzasztót építte­tett. Ez a mesterséges tó, mint Hérodotosz állította, 400 négvzetkilomét^r terü­letű volt... Több millió hektárnyi területet öntöz­nek Irakban ma is, igen pri­mitív, kezdetleges módsze­rekkel — kézzel és jószá­gokkal hajtott vízemelő ke­rekekkel például. Sok ilyen „öntözőművet” megörökítet­tem fényképezőgépemmel. Aztán csábított Irakba az a lehetőség, hogy szakmailag újat is létrehozhatok, tanít­hatok és tanulhatok, s mód nyílik olyan tudományos, kí­sérletező munkára, amilyet soha eddig nem végeztem. Ez a reményem teljesedett. — Mi volt a konkrét fel­adatuk? A feleség: — Idehaza az Egri Csillagok Tsz-ben dol­gozom és Irakban is szövet­kezeti feladatot kaptam. Termelőszövetkezeti farmok, gazdaságok szervezése, lét­rehozása, a meglevő egysé­gek termelésének gazdaságos megszervezése volt a mun­kám. Sájnos, a 13 hónapot nem dolgozhattam végig. Háziasszonyi teendőim ugyanis annyira lekötöttek, hogy azok mellett mást nem végezhettem. A férj: — Az én felada­tom az öntözés és a vízgaz­dálkodás területéről adódott. Ez kutatóállomások szerve­zését, felállítását, irányítá­sát, különböző kísérletek elő­készítését, beindítását, a kí­sérletek eredményeinek ma­tematikai értékelését, elem­zését jelentette. Elkészítet­tem több öntözőmű tervét és elláttam a kivitelezés műszaki felügyeletét is. Új­szerű volt számomra, hogy ki kellett dolgozni a külön­böző gabonafélék, szántó­földi növények termesztésé­nek technológiáját sivatagi viszonyok között. Ehhez ki kellett kísérletezni a megfe­lelő öntözési módszereket. Kutatóállomások voltak Irak északi, középső és déli ré­szén — Szamara, Erbil és Rudba város mellett. — Beszéljen arról, mi volt dr. Hatalyák „csodá­ja”? — Csodáról, még idézője­lesen is, csak így beszélhe­tünk: „csoda, hogy még ed­dig nem jöttek rá”; „csoda, hogy eddig nem csinálták, nem is gondoltak rá”. Ar­ról van szó ugyanis, hogy kikísérleteztem, két perió­dusban is lehet kukoricát termeszteni egy évben. Irak­ban csak az egyszeri. az őszi termesztést ismerik. Augusztus végén, szeptem­ber elején vetik a kukori­cát és decemberben törik. Kísérleteim bizonyították, hogy lehetséges a tavaszi vetés és a nyári betakarí­tás. Ezek szerint a vetés ideje február vége, március eleje, a betakarítást június végén végezhetik. Irak kö­zépső része, a Szamara mel­letti kutatóállomás volt kí­sérleteim színhelye, s az LG—11 jelű francia hibrid kukoricával próbálkoztam. Sivatagi tábláinkról hektá­ronként 42—54 mázsa ter­mést szüreteltünk. — Irak országos mező- gazdasági tudományos kuta­tási központjában több nem­zet szakemberei dolgoztak egymás mellett. Pakisztáni, indiai, egyiptomi, szovjet ku­tatók és ezek mellett az arab munkatársak. Hogyan értettek szót? — Angol volt a közös nyelv. Mi az előkészületi időben magánúton tanultuk az angolt, két éven át. Krisztina kislányunk, aki Bagdadban járta az általá­nos iskola negyedik osztá­lyát, idehaza angol tagoza­tos osztályban tanult. — Mivel telt a szabad idejük? — Kirándultunk és kirán­dultunk. Ismerkedtünk az egykori Babilónia és a Per­zsa Birodalom emlékeivel. Többször is felkerestük a történelem első metropoli­sát, Babilont, Jártunk Nini- vében, a hajdani „"vilkos” városban. Időztünk Kuwait- ban. Megcsodáltuk a Perzsa- öböl hatalmas kikötővárosát, Bászrat. Rendszeresen für- dőztünk a Hubbaniya-tó vi­zében, de megmártóztunk a Tartar-tóban is. Szerencse, hogy velünk volt a gépko­csink, hiszen egy-egy út oda-vi6sza meghaladta az ezer kilométert is. Külön­ben visszatérésünk hét na­pig tartott, s több mint 13 ezer kilométert tettünk meg négy keréken, egyetlen de­fekt nélkül. — Csak nemrég tértek haza Irakból, 13 havi távol­iét után. Mik a további ter­vek? — A városi tanács ellá­tás- és termelésfelügyeleti osztályán dolgozom, mint mezőgazdasági szakfelügye­lő. S emellett, mint hivatá­sos mezőgazdasági szakértő is tevékenykedem. Termé­szetesen a szakfelügyelőség számomra nem jelent kielé­gítő feladatot. Nem jelent olyan lehetőséget, ahol szer­zett ismereteimet a leghasz­nosabban kamatoztathat­nám. Ezért hát nehezebb, emberpróbálósabb feladatok­ra vágyom. Szeretném, ha teljesebben hasznosíthatnám magamat... Pataky Dezső Ólomkristály dísztárgyak exportra Az Üvegipari Müvek bu­dapesti ampullagyárában ólomkristály dísztárgyakat is készítenek. A csiszolt üvegtermékek iránt külföl­dön is nagy az érdeklődés, igy termékeik 85 százaléka tőkés exportra kerül. Képünkön: Bondár Zsu­zsanna ólomkristály vázát csiszol. (MTI Fotó: — Branstetter Sándor felvétele — KS) Beszélik Hallom a presszóban, beszélik a hivatalban, suttog­ják az utcán, szóval: beszélik. És meg sem tudom cáfolni, mert nem tudom, hogy igaz-e vagy sem. De mondják, ter­jesztik, bizonyítják és senki sem cáfolja meg. Nem védi meg a rágalmaktól szegény Kukillát, a Buborék Vállalat osztályvezetőjét. Hagyják, hogy terjesszék róla, hogy leg­utóbb ■ is egy szép, kendermagas kakaspárt kapott aján­dékba az egyik delikvenstől, mert részére több buborékot utalt ki. Mit képzel magáról ez a Kukilla? — hallom itt is, ott is. Azt hiszi, hogy neki, mert ő osztályvezető, már min­dent szabad? Csak úgy, egyszerűen sárba taposhatja, fel­rúghatja, megszegheti az erkölcsi normákat? De kérem, beszélik, mondják, bizonyítják azt is, hogy Kukilla csak azok után fogadta el azt a pár kakast, miután saját sze­mével meggyőződött arról, hogy a főosztályvezető lakására a napokban az egyik páciens egy pár hízott kacsát vitt, s üres kosárral távozott. S gondolta Kukilla, ha szabad a főosztályvezetőnek, miért ne lenne szabad neki is. De nemcsak ezt beszélik, kérem. Beszélik azt is, hogy különben ez a főosztályvezető is rendes ember lenne, ha... igen, ha az igazgatója, nevezetesen Lovászi kartárs el nem dicsekszik, hogy a minap megajándékozták egy választási malaccal, mert szebb buborékot utalt ki az illetőnek, mint másoknak. Ezt hallva, a főosztályvezető sem talált benne semmi kivetnivalót, hogy azt a nyamvadt pár hí­zott kacsát elfogadja. De mondom, csak beszélik. Mert, ha így lenne a dolog, kérem, akkor már rég nem osztályve­zető Kukilla, leváltották volna a főosztályvezetőt is, s ta­lán Lovászi is máshol fújja a buborékot. Ezt is beszélik. Hogy mi mindent beszélnek? Megáll az ész! De én, kérem, egyiket sem hiszem. Mi is lenne, ha mindent olyan köny- nyen elhinne az ember, amit beszélnek. Farkas Kálmán Felirat A felirat figyelemfelkel- < tö, szembeötlő és ízléses is. Ezek szerint tehát jó. Az emberek megnézik,, tudomásul veszik és éppen! ezért be is sétálnak a fel-< irat alatti ajtón. Ki csoma- magot szeretne feladni, ki< táviratot. Bent az clárusí- tónő az újsághalmazok mö­gül napjában körülbelül \ hatszázszor világosítja fel a > vendégeket, hogy sem cső- z magot nem lehet feladni,^ sem táviratot, sem egyéb 5 kizárólag postán elvégez- $ hetö műveletet nem leheti végrehajtani. Ahová a fel-£ iratolvasók betérnek — \ Egerben az új, szerelés | alatt álló távbeszélőüzem > épületében elhelyezett hír-í lapüzletről van szó —> ugyanis nem posta. A fel- £ irat ellenére sem. Kellemetlen ez a posta-1 nak is, a távbeszélőköz- > pontnak, a hírlapárusnak, > de legkellemetlenebb azok-> ■nak, akiket félrevezet a> felirat, amely szép. ízléses. > figyelemfelkeltő, csak ép-’ pen nem igaz. < HJ i i. ÜS*<re7“I Z&„ vasárnap Ez is megtörtént! Élő kép­zőművészeti szemle, eleven festőművész lelt kedves fo­gadtatásra Ecséden, ahol az idén lépett „hivatalba” nem­csak a művelődési otthon új vezetője, hanem Kása Zoltán iskolaigazgató is. Utóbbi ta­pasztalt. Hosszú pedagógiai munka áll mögötte. Pálya­kezdő viszont Nagy István, a közművelődés gazdája. — Első évem az ecsédi, ahogyan valóban első kép­zőművészeti esemény köz­ségünkben Nagy Ernő festő­művész kiállítása. Szerencsé­re jó segítőre találtam Gál Zsuzsa könyvtárosban, aki több esztendeje dolgozik ezen a poszton. S indulástól megértéssel, sok jó akarattal áll mögöttem a helyi veze­tés. Igaz, művelődési ottho­nunk meglehetősen elavult. De amíg helyre nem állít­tatjuk. gyakran vendégeske­dünk a könyvtárban. Tulaj­donképpen így került ide a tárlat is! Nekem az a véle­ményem, hogy a falusi nép­művelő ne kibúvót keressen a munka terhe alól, hanem minden lehetőséget megra­gadva, igyekezzék tömegkap­csolatot teremteni ... SZERZŐDÉS AZ ISKOLÁVAL Tömegkapcsolatot jelent a művelődési otthon életében az iskolával kötött együttműkö­dési szerződés, amely kétol­dalú kötelmeket tartalmaz. — Külön programokat biz­tosít diákjainknak a műve­lődési otthon. Ezek részben oktatási, részben nevelési vo­natkozásban egészítik ki a tanintézet munkáját. Mi vi­Visszakérik a forintokat Eesédi összefogás a közművelődés sikeréért szont megfelelő szervezéssel segítjük az ügyet, tanáraink pedig szakkörök, klubok ve­zetését vállalják a kultúr- házban. Rendszeresen szere­pel most már Ecséden a gyermekszínház, úttörőink ifjúsági írókkal találkoznak, színjátszó- és néptáncoktatás­ban részesülnek. S most van alkulóban a művelődési ház fotó-, valamint képzőművé­szeti klubja, ahol nem csupán szakmai ismereteket sajátí­tanak el a fiatalok, hanem esztétikai eligazítást is kap­nak. A két intézmény tevé­kenységének az összehango­lása egyébként Kékkő Judit csapatvezető feladata, s aho­gyan ittlétem óta tapaszta­lom, megelégedésre alakul­nak a dolgok. Természetesen a tantestület tagjai egyéb közművelődési feladattól sem riadnak vissza. Többen tar­tanak ismeretterjesztő elő­adást. szervezik a társadalmi ünnepeket, vagy éppen a szülők továbbképzésében vesznek részt. Most a szov­jet ifjúsági irodalom hetére készülünk, amely szintén pe­dagóguskollégáim aktív köz­reműködésével zajlik majd, remélhető sikerrel — mond­ja Kosa Zoltán igazgató. HÁROMEZER LÁTOGATÓ Hegedűs Lajos vb*titkárt is felkerestük hivatalában, s éppen jókor: előző nap vette számba az intézmény tartal­mi és gazdasági munkáját. — Ügy érzem, a község közművelődése elmozdult ed­digi tétlenségéből, az új küL túrházigazgató kellően moz­gósítani tudta a falubelieket. Erre vall, hogy huszonhét különböző jellegű előadáson, műsoron háromezer ember vett részt, ami körülbelül megfelel a település lélek- számának. Végrehajtó bizott­ságunk ugyancsak pozitívan értékelte az otthon tevékeny­ségét, amely nem csúszik el aránytalanul a könnyű mű­faj. az olcsó szórakoztatás irányába. Természetesen a beat-zenekarok nagy közön­séget vonzanak a fiatalok kö­réből. De egyensúlyt teremt például Bitskey Tibor szín­művész előadóestje, nagy si­kerrel szerepeltek nálunk a kassai magyar s/t itársulat fiatal művészei, láthatóan nő az érdeklődés az ismeretter­jesztő munka iránt, s magam sem hittem volna, hogy Ecsé­den egy festménykiállítás megnyitására százötvenen összejönnek, s ennek a fele felnőtt érdeklődő... A mun­ka további kibontakozását kétségtelenül akadályozza a kultúrház állapota. Mielőbb át kell alakíttatnunk, hogy a korszerű közművelődés fel­adatainak megfelelhessen. í —szyA­Van is elképzelésünk, amely, járható utat ígér e tekintet­ben! ELJÁRÓK SZÁZASAI Tanácsi erőből eddig éven­te hatvanezer forint támo­gatást kapott a kultúrház, s nem sokkal többet a könyv­tár, Nagyon kevés ez, ha a követelményekkel állítjuk szembe. Ezért határoztak úgy a község vezetői, hogy anya­gi támogatás végett azokhoz a távoli üzemekhez fordul­nak, ahová naponta eljár dolgozni majdnem másfél ezer ecsédi. — Minden gyárban, üzem­ben képződik kulturális alap, amiből ezek az emberek nem részesülnek, hiszen csak munkaidejüket töltik a gyár­falak között. Ez a pénz éven­te és fejenként száz forintot, összességében pedig százöt­venezret jelent. Ezért indul­tunk harcba! S már egyeztet- tettük is a közeljövőben an­nak a találkozónak az idő­pontját, amelyre hozzánk várjuk az üzemek képviselő­it. A szakszervezetek megyei központja támogatja az el­képzelést, sőt jövő esztendő­től maga is juttat anyagi ja­vakat Ecsédnek, ilyenformán nagyon bízom abban, hogy jogos kívánságunk széles kör­ben megértésre talál. Ami annyit jelent, hogy szinte duplájára emelkedik mind­két közművelődési intézmény pénztámogatása, továbbá rö­vid úton elvégeztethetjük a szükséges renoválást. Évtize,, dek során hírnevet szerzete községünknek a népi együt­tes. Ennek a fenntartását to­vábbra is vállalja az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet. Jók tehát a kilátások mindenkép­pen! KÍVÜLÁLLÓ SZEMÉVEL Így látja a közművelődés helyzetét a kívülálló is? Hallgassuk meg az egyik KISZ-fiatal, Hegedűs Zoltán véleményét! — Szeretem a könnyű szó­rakozást, de nem tudnék meg­élni valami tartalmasabb program nélkül. Az idén két­ségtelenül fellendült nálunk a közművelődés, magam is részt vettem jó néhány elő­adáson, ami élményt jelen­tett ... Hallottam a tanács­vezetők elképzeléséről, s most már csak azért szurkolok, hogy számításuk beváljon. Akkor tovább javulnak a kulturális élet feltételei, töb­bet művelődhetünk. Az isko­la? Én természetesnek tar­tom az intézmények szoros összefogását. A jövendő szempontjából pedig alapkö­vetelmény, hogy a művésze­tekkel való ismerkedés már az általános iskolában el­kezdődjék. (moldv&y'r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents