Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Kés nappal a start előtt Új vizeken járok Ady-emlékkiállítás a Hatvani Galériában Negyvenhetedik tárlatára hívja a rangos alkotások kedvelőit a Hatvani Galéria, amely nemcsak megyei, hanem országos szinten is fontos szerepet tölt be századunk képzőművészetének népszerűsítésében. Alkalmanként azokat a grafikusokat, Ligeti Erika érme Sokat elkoptatott szóval ál. lom ásóknak nevezik az élet jelentős fordulópontjait. S jogos is a szó. hiszen e pontokról mindig új leié vezet az út, hosszabban, avagy rövidedben. Az elindulás persze soha- :s*m könnyű. A cél legtöbb. szőr, távoli, ismeretlen vagy csak félig-meddig ismert. Va tön mit rejt a jövő? Tel.ie- giiinekr'e a vágyak? A tervedről. reményekről, aggodalmakból . beszélgettünk a nagy start előtti, utolsó pillanatokban három jövendőbeli el. sdoszlályossaJ .. BOGI SZABADSÁGON Egercsehi. Hatéves kislány Mennyi izgalom, menynyi gond ez egy családban, .'főleg, ha az első csemetéről .van szó. De nem kevesebb a drukk ott sem. ahol — már a- negyedik gyereket kell az dskola küszöbének átlépésére fölkészíteni — Gyuri, Kati. Lali és most Boglárka. Az ember maga sem hinné, milyen gyorsan elröppennek az évek. Még egykét esztendő, aztán a két legkisebbnek is vásárolha. tóm az iskolatáskát — mond°^j!a ' inkább dicsekedve, sem. mint panaszkodva Balázs Györgyné. akit csak hosszas keresés után lehet megtalálni. Nagy a család, sok a lótni. futni való. Még úgy is, hogy ■a nagyobbak már kirepültek, Zsuzsi és Józsi pedig óvo- ■ dába jár. Boglárka azonban szeptember főszereplője, most otthon -van.' Hol a szobájában fésüli. a baba haját, hol a kertbe szalad ki „levegőzni”. — Úgy gondoltuk az apjával. legyen neki két hét szabadsága tanévkezdés előtt. • Kicsit aggódik az iskola miatt, hát így, hogy most velem van, sokat beszélgetünk erről — magyaráz az anyu• ka. ;• r— Nem könnyű ilyenkor nekik, tudom a másik háromról is. Bogit azzal lehet ' a legjobban biztatni hogy • karácsonykor majd ő olvassa a meséket a kicsiknek. A mamának persze, más gondjai is vannak, hiányzik még a felszerelés, a táska, a könyv. — Egy keresetből vagyunk, a férjem bányász, én nem dolgozom. Jó lenne azt mon, dani, hogy majd a bátyjától örökli a kilsány. ami kell. Dé hát az fiúgyerek, hamar . elnyüvi. Boglárka, a nyúlánk kislány. legyőzi kezdeti félénkségét. közelebb húzódik, s beszámol arról, hogy az a • baj az iskolával, hogy egyebet sem lehet csinálni, csak . mindig tanulni kell. Igaz viszont, hogy van ennek egy ' jó oldala is. Elmarad a délutáni óvodai . alvás, és ez is valami., — Kicsit tartok ettől az évtől — simítja végig a fejét Balázsné. — Két balos • van a -családban, ő, meg Józsi. Aztán bem tudom, hogy • megy majd az írás nekik. Majd Lalival fognak együtt 1 tanulni, meg hát persze, én . is segítek egy kicsit. Biztosan tud majd annyit, mintáz „idősebb testvérei. OMrnM 1977. szeptember 4., vasárnap Egy sóhajtás, amiben már benne van a következő évek „mi lesz belőle?” töprengése is. MAS PALYÄRA irányítva Hát igen, a felvételi... Az embernek megtetszik egy szakma elképzeli magának, hogy. s mint. tervezget, aztán tön egy drukkos pillanat és mindennek vége. Vagy ami talán még rosszabbul esik, ha az elutasító papíron ez áll: helyhiány miatt. Az egerbocsi Barta Ervin mostanában mindig kedvetlenné válik, ha az iskolára terelődik a szó. — Az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolába jelentkeztem. finommechanikát szerettem volna tanulni. Rég. óta érdekelt ez a szakma. Egy ió barátom bátyja is ott végzett, sokat mesélt róla. Izgalmasnak, szépnek láttam, olyannyira, hogy bár édesapám szerette volna, ha gimnáziumba jelentkezem, mégis kitartottam elhatározásom mellett. És ekor jött a helyhiány miatt... Ervint a föllebbe- zés után gépiforgácsolónak vették föl — A másik szak többek között azért is lett volna jó. mert szerettem volna továbbtanulni a műszaki főiskolán. Ügy tudom, most elestem ettől a lehetőségtől. Pedig úgy gondolom, lett volna esélyem arra, hogy fölvegyenek, hiszen általában könnyen tanultam. Most, év végén is. csak matekból és rajzból csúszott be a négyes. Ervin mégis várja egy kicsit az iskolakezdést. — Kíváncsi vagyok, milyen sportolási lehetőségek vannak ott. Nagyon szeretek focizni, benne vagyok a megyei válogatottban is. A tanulás mellett majd jó lenne ezt is folytatni és ... — fűzi hozzá —. azért mindent összevetve remélem, hogy ezen a területen is megállóm a helyem, talán még a szakmát is meg fogom szeretni. SZEPTEMBERTŐL GÓLYA A dohánygyári bölcsődében teljes a hangzavar. Az apróságok a reggelizés után azonnal belevetik magukat a játékba. MindÖsze egy kisfiú szipog a sarokban, kezében egy cumisüveg — vigasztalónak. — ö is gólya, akárcsak én — mondja Vincze Judit, aki a vakáció utolsó hónapjában a bölcsődében dolgozott. Jutka 18 esztendős, nemrég érettségizett az egri Dobó Gimnáziumban, és ... ahogy a gyerekekhez szól, ahogy játszik velük, abból azonnal látszik, pedagógusnak termett, — Nem is csoda, hiszen édesapámék és a nővérem Is, tanítók. Már a gimibe is úgy indultam, hogy valaha tanár lesz belőlem. Két esztendeig testnevelőnek készültem, aztán beleszerettem a matematikába ... Nos, a szerelemből, úgy néz ki, házasság is lesz. Legalábbis — ha a hasonlatoknál maradunk — az eljegyzés már megtörtént. — Fölvettek a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem matematika—fizika szakára — büszkélkedik joggal Jutka, s aztán azon töpreng félhangosan, hogyan is lesz ezután. — Tudom, hogy sok minden megváltozik majd körülöttem, De úgy Igazán, valahogy még nem fogtam föl az egészet. Több lehetőség lesz majd szórakozni és többet kell a könyv fölött is ülni.., Végül is mindkettőnek lehet örülni. (Fotó: Szántó György.) — Jobban riaszt, hogy valószínűleg soha többé nem kerülök végleg haza Eger- bocsra, hiszen gimnáziumban szeretnék majd tanítani. Hiányozni fog így a szülői ház is, meg a falu is. Nem nagyon lelkesedem a városért. Debrecen is eleinte biztosan nagyon idegen lesz, hiszen most még csak a főutcáját Ismerem. Nos, bízom azért benne, sikerül majd ugyanígy beilleszkednem, föltalálnom magam, ahogy a Dobó Gimnáziumban annak idején. Igaz, most már hazai biztatások nélkül... Ez talán az önállóság ára. ★ Első osztályosok. Űj utak, új örömök, új gondok. Megállni, körülnézni az állomásokon csak rövid Ideig lehet. Aztán mindig tovább kell in_. dúlni. 9. A mosolygós arcú tiszt megmagyarázta. Minden öngyújtó vattájában aprócska üvegampulla van elrejtve, a tartalma cián. „Ha fogságba kerülnek, vagy járőr utunkat állja — mondta a tiszt — annyi idejük lesz, hogy szájukba vegyék és átharapják a ciánnal töltött ampullát.” ...Ezután visszatértünk a sátrunkba és most már pontosan tudtuk, milyen feladat végrehajtására szemeltek ki bennünket. Nem sokkal később csoportom elvált az egységtől és útnak indult K. város irányába. Azt a parancsot kaptuk, hogy az I. páncélos hadosztály vonalait elérve jelentkezzünk a parancsnokságon, itt tudjuk majd meg, melyek a közvetlen harci feladataink. A Királytigris típusú páncélosokkal felszerelt hadosztály első vonalai alig száz méterre voltak a szovjet állásoktól, így itt már teljes beszedés dohányzási tilalmat rendeltek el. Csend volt. Ez a legnagyobb feszültség ideje. A támadás időpontja előtt néhány perccel búcsút mondtunk bajtársainknak, beszálltunk kocsijainkba és vártuk az indulás pillanatát. Pontosan 5 óra 15 perckor elszabadult á pokol, megkezdődött a támadás tüzérségi előkészítése. Az óriás Királytigris, amelynek fedezetében gépkocsink is elindult, mintegy ötven méteres út után irányt változtatott. Már a senki földjén voltunk. Eljött az ideje, hogy ledobjuk álcázó köpenyünket. Szemben velünk egy felvonuló szovjet Hol lakik a műrész? „A művész a Ferihegyi repülőtér mellett lakik. Szívesen tölti szabad idejét itt, a Pannónia teraszán. A suhanó repülőgépek gazdag élményt, művészi ihletgazdagságot, a zöld környezet nyugalmat, a Pannónia étterme, eszpresz- szója, terasza, kitűnő ételeket, italokat, élményekben gazdag programot, a nemzetközi vendégek között felüdülést, feledhetetlen kikapcsolódást nyújt." Ily módon reklámoz az Airport Pannónia Hotel & Restaurants, s invitálja a vendégeket Ferihegyre, ahol „nyugalmat” sőt „művészi ihletgazdagságot” nyújtanak a suhanó repülőgépek. Nem tudom. ízlése válogatja az ihlet forrásait. Am az ízléstől a jó ízléstől függ a reklám hangvétele is. Az idézett hírverés enyhén szólva ízléstelen. Mert magánügy, hol lakik a művész, a nyilvánosságra csakis alkotásai tartoznak. Ez esetben a szobrai, amelyek pedig azt sugallják, hogy nem a repülőgépektől, valamint a nemzetközi vendégektől zajos Ferihegyen, hanem inkább a nyugodt mátrai és bükki táj, valamint az e vidéken élő emberek szolgáltak forrásul és nyújtották az ihletet. Lelke rajta, hogyan reklámozza önmagát a Pannónia. De mit keres az ilyen fajta hirdetés egy szobrászművész alkotásait bemutató kiadványban? Amelyet majd egy' évtizeddel nyomtattak ugyan, de ezekben a napokban kaptak kézbe azok a látogatók, akik a művész emléke és munkássága előtt tisztelegtek az egri tárlaton. Mert, hogy a művész —, akinek ferihegyi szomszédságát ily, méltatlanul használják olcsó reklámfogásokra -r- néhány éve halott.. Sajnos. egység, egy páncélelhárító üteget kísérelt meg lőállásba hozni. Egy szovjet őrmester bennünket is munkára akart fogni, de egy forgalomirányító intett, hogy menjünk tovább, az utunkra. Kellemetlen órákat éltünk át, az volt az érzésünk, hogy minden szovjet katona akár ezer méterről is felismer bennünket Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, hogy külsőnk többé-kevésbé megfelel a követelményeknek. Magabiztosabbak lettünk, de azután rá kellett jönnünk. hogy durva hibákat követtünk el, kiképzőink a minimális tájékozottsággal is alig rendelkeztek. A támadásunkat követő zavar lehetővé tette, hogy kezdetben akadálytalanul folytassuk utunkat a folyó melletti H. városka felé. Szürke, kellemetlenül nedves nap volt. A város felé vezető főútvonaltól néhány száz méternyire, egy kis fenyőerdő védelmében adtuk le első rádiójelentésünket. Ekkor 15 kilométernyire voltunk a szovjet . vonalak mögött. Ezután sikerült besorolnunk egy gépkocsikaravánba. Előttünk egy nyitott teherautó haladt, német hadifoglyokkal. Nem látszottak kétség- beesetteknek, számukra véget ért a háború. Az útkereszteződésekben később egy re több irányító figyelte a forgalmat. Már sötét volt, amikor elértük a városka első házait. Egy mellékutcán közelítettük meg a folyópartot. Szerencsénk volt: alig száz mé~ szobrászokat és festőket mutatja be, akik méltóak arra. hogy a nagyközönség ízelítőt kapjon teremtő erejükből, adottságaik legjavából. A figyelemre méltó vállalkozások sorából is kiemelkedik a legújabb kiállítás, amely a magyar és világirodalom egyik leajelentősebb költőegyénisége, «Ady Endre előtt tiszteleg. A méltán zseninek minősített poéta versei — többek között — eredeti képeikkel igézik meg az olvasót. Jelzői olyan szemléletesek, színekben annyira gazdagok, hogy szinte sugallják a pikturáíis megfogalmazást. Az így született művek nemcsak az értelmezés szintjéről, mélységéről vallanak hanem azt is tanúsítják, hogy a poéta — amint egyik költeményében megjósolta — valóban Ifjú szívekben él tovább, s örökléte millió gyökerű. Sajátos élmény a tolmácsolás mikéntjét látni és értékelni. Az különösképp izgalmas, ha két művész azonos- alapanyagot dolgoz fel. Ez történt a Héjanász az avar ron esetében. Szabó Iván bronzba mintázta, Szunyoghy ternyire a folyótól egy kisebb erdő ajánlott számunkra megfelelő búvóhelyet. Körülnéztünk és megállapítottuk, hogy feadatunk végrehajtásához — a folyó fölött átívelő híd felrobbantásához — Ideális helyet találtunk. Rádió-* adónkon megadtuk helyzetünket és elhatároztuk, hogy az oroszul legjobban beszélő egyik baj társunk másnap reggel a kocsival a hídhoz hpjt és körülnéz. Mintegy 300 méterre voltunk a hídtól, amelyen szakadatlanul haladtak át a gépkocsik. Felfedeztük, hogy a hidat erősnek tűnő egységek biztosítják. A hídfeljáratoknál mindenütt katonai sátrakat vertek fel, láttuk a géppuskaállásukat és a légelhárító ütegeket is. Minden jel arra vallott, hogy a szovjetek tudnak valamit feladatunkról. Akkor még nem tudtuk, hogy bajtársaink egy része már fogságban van, és azt nem is sejtettük, hogy részletes vallomást tettek mindarról, amit tudtak.” Weber őrnagy még valahol a felhők fölött repült, amikor a központba megérkezett a rejtjelzett távirat — a Misát fenyegető veszélyről. A mentőakció azonnal megindult, de sikerre vezet-e? Ebben a munkában az életveszély jelen van minden percben. Modersohn főhadnagy pedig türelmetlenül várta már barátja és jövendő parancsnoka érkezését. Nem érzett különösebb csalódást, hogy Weber lesz a parancsnok, — hiszen eddig ő is egységet vezetett, — mindegy, biztosan kijönnek egymással. Az őrnagy igazán remek katona és jó bajtárs. Ült a kis tanya előtt, az erdő szélén, jóízűen falatozta az aludttejet egy cserépfazékból, s arra gondolt: hol késhet Weber? A távirat szerint már itt kellene lennie. A rádióst hívta, aki az erdei ösvényen figyelt. (Folytatjuk) András vegyes technikával — papírdomborítás és rézkarc ötvözésével — jelenítette meg a megkapó hangulatot, két ember elmúlásba torkolló, egymást gyilkoló, egymásért vergődő kapcsolatát. As érme a lényeget ragadja meg, tömörítésre törekedve, a jel- képrendszer magvát kiemelve. Szunyoghy epikusabb, hangot ad minden motívumnak. Maradéktalan kifejezésre törekszik, mégsem agyoru magyarázó, s túlontúl beszédes. Hatásának titka az, hogy egy-egy részletet drámaian sűrít. Ez az indulat vezérli Kiss Istvánt is. Nem kísértik a sablonok, nem zavarja, hogy előtte már annyian készítettek szobrot kisplasztikát Adyról. Mellőzi a pózokat, kerüli a hagyományos beállítást. Költője világnak feszülő mellkasával a sorssal néz szembe. Tekintete kihívó, annak csakazértis dacát tükrözi. aki akkor se mond le a küzdelemről, ha vesztesége tudatában birkózilj,.. Ifjonti akarás és bölcs lemondás, a mától riadozó, a holnapokat számonkérő indulat sugárzik ebből a kiemelkedően értékes alkotásból. A tárlat erénye a sokoldalúság. Lacza Márta mesterien bánik a színes ceruzávaL Rajzai — közülük legjobban sikerült a Bolyongás Azúr országban és A vár fehér asszonya — markáns egyéniségről tanúskodnak, olyan grafikusról aki nemcsak felfogja, hanem egyéni módon Is érzékelteti a költő jelzéseit. Kompozíciói eredetiek, s ígéretes tehetségről vallanak. Ligeti Erika érmei remekbe sikerültek. Próbálkozása azért is figyelemre méltó, mert az új vizeken járó; új idők. új dalaival színre lépő Mesterről formál portrékat, felvillantva azok arcélét is, akik közvetlen környezetéhez tartoztak. A tökéletesség. bűvöletével babonázza toiég a nézőt a Csinszka Ady ja. Az ötletet egy közismert fotó adta amely a mindennel leszámoló, a léttől búcsúzó Mestert ábrázolja. A művész ennél jóval többet nyújtott: az előtt hajt fejet, aki minden titkok tudója volt, s ennek igézetében forgatta a tollat. Kaponya Judit Lédát és Csinszkát festette meg. Erőteljes, csak rá jellemző színei maradandó élményt kínálnak. Ezen az emlékkiállításon teret kaptak azok á fiatalok is. akik az elődök hagyományait elvetve, a nonfiguratív közlésmód hívei. A legmeg- hökkentőbb művekkel Csorba Simon jelentkezett. Kát képet szentelt a poétaóriás emlékének. Erre sajnos csak a közérthető címek utálnak, munkáiból ugyanis semmi sem világiig ki. Modernkedése álavantgardizmus hiszen mögötte hiába kutatnánk a megszokott kereteket szétfeszítő eszmei töltést. A hatvani vállalkozás ennek ellenére is hiánypótló, mert arról ad számot, azt bizonyítja, hogy a „Szent lázadások vágyak, s ifjú hitek” örökös urának életműve ércnél is maradandóbb. Pécsi István J Németi Zsuzsa (márkusz) DGLR. F&RerNc*!
