Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

Kés nappal a start előtt Új vizeken járok Ady-emlékkiállítás a Hatvani Galériában Negyvenhe­tedik tárlatá­ra hívja a rangos alko­tások kedve­lőit a Hatvani Galéria, amely nem­csak megyei, hanem orszá­gos szinten is fontos szere­pet tölt be századunk képzőművé­szetének nép­szerűsítésé­ben. Alkal­manként azo­kat a grafi­kusokat, Ligeti Erika érme Sokat elkoptatott szóval ál. lom ásóknak nevezik az élet jelentős fordulópontjait. S jo­gos is a szó. hiszen e pon­tokról mindig új leié vezet az út, hosszabban, avagy rövi­dedben. Az elindulás persze soha- :s*m könnyű. A cél legtöbb­. szőr, távoli, ismeretlen vagy csak félig-meddig ismert. Va tön mit rejt a jövő? Tel.ie- giiinekr'e a vágyak? A ter­vedről. reményekről, aggodal­makból . beszélgettünk a nagy start előtti, utolsó pillana­tokban három jövendőbeli el. sdoszlályossaJ .. BOGI SZABADSÁGON Egercsehi. Hatéves kis­lány Mennyi izgalom, meny­nyi gond ez egy családban, .'főleg, ha az első csemetéről .van szó. De nem kevesebb a drukk ott sem. ahol — már a- negyedik gyereket kell az dskola küszöbének átlépésé­re fölkészíteni — Gyuri, Kati. Lali és most Boglárka. Az ember maga sem hinné, milyen gyorsan el­röppennek az évek. Még egy­két esztendő, aztán a két legkisebbnek is vásárolha. tóm az iskolatáskát — mond­°^j!a ' inkább dicsekedve, sem. mint panaszkodva Balázs Györgyné. akit csak hosszas keresés után lehet megtalál­ni. Nagy a család, sok a lótni. futni való. Még úgy is, hogy ■a nagyobbak már kirepültek, Zsuzsi és Józsi pedig óvo- ■ dába jár. Boglárka azonban szeptem­ber főszereplője, most otthon -van.' Hol a szobájában fésü­li. a baba haját, hol a kert­be szalad ki „levegőzni”. — Úgy gondoltuk az ap­jával. legyen neki két hét szabadsága tanévkezdés előtt. • Kicsit aggódik az iskola mi­att, hát így, hogy most ve­lem van, sokat beszélgetünk erről — magyaráz az anyu­• ka. ;• r— Nem könnyű ilyenkor nekik, tudom a másik há­romról is. Bogit azzal lehet ' a legjobban biztatni hogy • karácsonykor majd ő olvas­sa a meséket a kicsiknek. A mamának persze, más gondjai is vannak, hiányzik még a felszerelés, a táska, a könyv. — Egy keresetből vagyunk, a férjem bányász, én nem dolgozom. Jó lenne azt mon­, dani, hogy majd a bátyjától örökli a kilsány. ami kell. Dé hát az fiúgyerek, hamar . elnyüvi. Boglárka, a nyúlánk kis­lány. legyőzi kezdeti félénk­ségét. közelebb húzódik, s beszámol arról, hogy az a • baj az iskolával, hogy egye­bet sem lehet csinálni, csak . mindig tanulni kell. Igaz vi­szont, hogy van ennek egy ' jó oldala is. Elmarad a dél­utáni óvodai . alvás, és ez is valami., — Kicsit tartok ettől az évtől — simítja végig a fe­jét Balázsné. — Két balos • van a -családban, ő, meg Jó­zsi. Aztán bem tudom, hogy • megy majd az írás nekik. Majd Lalival fognak együtt 1 tanulni, meg hát persze, én . is segítek egy kicsit. Bizto­san tud majd annyit, mintáz „idősebb testvérei. OMrnM 1977. szeptember 4., vasárnap Egy sóhajtás, amiben már benne van a következő évek „mi lesz belőle?” töprengé­se is. MAS PALYÄRA irányítva Hát igen, a felvételi... Az embernek megtetszik egy szakma elképzeli magának, hogy. s mint. tervezget, az­tán tön egy drukkos pillanat és mindennek vége. Vagy ami talán még rosszabbul esik, ha az elutasító papíron ez áll: helyhiány miatt. Az egerbocsi Barta Ervin mostanában mindig kedvet­lenné válik, ha az iskolára terelődik a szó. — Az egri Gép- és Műszer­ipari Szakközépiskolába je­lentkeztem. finommechanikát szerettem volna tanulni. Rég. óta érdekelt ez a szakma. Egy ió barátom bátyja is ott végzett, sokat mesélt róla. Izgalmasnak, szépnek láttam, olyannyira, hogy bár édes­apám szerette volna, ha gim­náziumba jelentkezem, még­is kitartottam elhatározásom mellett. És ekor jött a helyhiány miatt... Ervint a föllebbe- zés után gépiforgácsolónak vették föl — A másik szak többek között azért is lett volna jó. mert szerettem volna tovább­tanulni a műszaki főiskolán. Ügy tudom, most elestem et­től a lehetőségtől. Pedig úgy gondolom, lett volna esé­lyem arra, hogy fölvegyenek, hiszen általában könnyen ta­nultam. Most, év végén is. csak matekból és rajzból csú­szott be a négyes. Ervin mégis várja egy ki­csit az iskolakezdést. — Kíváncsi vagyok, milyen sportolási lehetőségek van­nak ott. Nagyon szeretek fo­cizni, benne vagyok a me­gyei válogatottban is. A ta­nulás mellett majd jó len­ne ezt is folytatni és ... — fűzi hozzá —. azért mindent összevetve remélem, hogy ezen a területen is megállóm a helyem, talán még a szak­mát is meg fogom szeretni. SZEPTEMBERTŐL GÓLYA A dohánygyári bölcsődében teljes a hangzavar. Az apró­ságok a reggelizés után azon­nal belevetik magukat a já­tékba. MindÖsze egy kisfiú szipog a sarokban, kezében egy cumisüveg — vigasztaló­nak. — ö is gólya, akárcsak én — mondja Vincze Judit, aki a vakáció utolsó hónapjában a bölcsődében dolgozott. Jut­ka 18 esztendős, nemrég érett­ségizett az egri Dobó Gim­náziumban, és ... ahogy a gyerekekhez szól, ahogy ját­szik velük, abból azonnal látszik, pedagógusnak ter­mett, — Nem is csoda, hiszen édesapámék és a nővérem Is, tanítók. Már a gimibe is úgy indultam, hogy valaha tanár lesz belőlem. Két esztendeig testnevelőnek készültem, az­tán beleszerettem a matema­tikába ... Nos, a szerelemből, úgy néz ki, házasság is lesz. Leg­alábbis — ha a hasonlatok­nál maradunk — az eljegyzés már megtörtént. — Fölvettek a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem matematika—fizika szakára — büszkélkedik jog­gal Jutka, s aztán azon töp­reng félhangosan, hogyan is lesz ezután. — Tudom, hogy sok min­den megváltozik majd körü­löttem, De úgy Igazán, vala­hogy még nem fogtam föl az egészet. Több lehetőség lesz majd szórakozni és többet kell a könyv fölött is ülni.., Végül is mindkettőnek lehet örülni. (Fotó: Szántó György.) — Jobban riaszt, hogy va­lószínűleg soha többé nem kerülök végleg haza Eger- bocsra, hiszen gimnáziumban szeretnék majd tanítani. Hi­ányozni fog így a szülői ház is, meg a falu is. Nem na­gyon lelkesedem a városért. Debrecen is eleinte biztosan nagyon idegen lesz, hiszen most még csak a főutcáját Is­merem. Nos, bízom azért ben­ne, sikerül majd ugyanígy beilleszkednem, föltalálnom magam, ahogy a Dobó Gim­náziumban annak idején. Igaz, most már hazai bizta­tások nélkül... Ez talán az önállóság ára. ★ Első osztályosok. Űj utak, új örömök, új gondok. Meg­állni, körülnézni az állomá­sokon csak rövid Ideig lehet. Aztán mindig tovább kell in_. dúlni. 9. A mosolygós arcú tiszt megmagyarázta. Minden ön­gyújtó vattájában aprócska üvegampulla van elrejtve, a tartalma cián. „Ha fogságba kerülnek, vagy járőr utunkat állja — mondta a tiszt — annyi idejük lesz, hogy szá­jukba vegyék és átharapják a ciánnal töltött ampullát.” ...Ezután visszatértünk a sátrunkba és most már pon­tosan tudtuk, milyen feladat végrehajtására szemeltek ki bennünket. Nem sokkal ké­sőbb csoportom elvált az egységtől és útnak indult K. város irányába. Azt a paran­csot kaptuk, hogy az I. pán­célos hadosztály vonalait el­érve jelentkezzünk a pa­rancsnokságon, itt tudjuk majd meg, melyek a közvet­len harci feladataink. A Királytigris típusú páncélo­sokkal felszerelt hadosztály első vonalai alig száz méter­re voltak a szovjet állások­tól, így itt már teljes beszed­és dohányzási tilalmat ren­deltek el. Csend volt. Ez a legnagyobb feszültség ideje. A támadás időpontja előtt néhány perccel búcsút mond­tunk bajtársainknak, be­szálltunk kocsijainkba és vártuk az indulás pillanatát. Pontosan 5 óra 15 perckor elszabadult á pokol, megkez­dődött a támadás tüzérségi előkészítése. Az óriás Király­tigris, amelynek fedezetében gépkocsink is elindult, mint­egy ötven méteres út után irányt változtatott. Már a senki földjén voltunk. Eljött az ideje, hogy ledobjuk álcázó köpenyünket. Szemben ve­lünk egy felvonuló szovjet Hol lakik a műrész? „A művész a Ferihegyi re­pülőtér mellett lakik. Szíve­sen tölti szabad idejét itt, a Pannónia teraszán. A suhanó repülőgépek gazdag élményt, művészi ihletgazdagságot, a zöld környezet nyugalmat, a Pannónia étterme, eszpresz- szója, terasza, kitűnő étele­ket, italokat, élményekben gazdag programot, a nemzet­közi vendégek között felüdü­lést, feledhetetlen kikapcsoló­dást nyújt." Ily módon reklámoz az Airport Pannónia Hotel & Restaurants, s invitálja a vendégeket Ferihegyre, ahol „nyugalmat” sőt „művészi ihletgazdagságot” nyújtanak a suhanó repülőgépek. Nem tudom. ízlése válogat­ja az ihlet forrásait. Am az ízléstől a jó ízléstől függ a reklám hangvétele is. Az idézett hírverés enyhén szól­va ízléstelen. Mert ma­gánügy, hol lakik a művész, a nyilvánosságra csakis alko­tásai tartoznak. Ez esetben a szobrai, amelyek pedig azt sugallják, hogy nem a repü­lőgépektől, valamint a nem­zetközi vendégektől zajos Ferihegyen, hanem inkább a nyugodt mátrai és bükki táj, valamint az e vidéken élő emberek szolgáltak forrásul és nyújtották az ihletet. Lelke rajta, hogyan reklá­mozza önmagát a Pannónia. De mit keres az ilyen fajta hirdetés egy szobrászművész alkotásait bemutató kiad­ványban? Amelyet majd egy' évtizeddel nyomtattak ugyan, de ezekben a napokban kaptak kézbe azok a látogatók, akik a művész emléke és munkás­sága előtt tisztelegtek az egri tárlaton. Mert, hogy a művész —, akinek ferihegyi szomszéd­ságát ily, méltatlanul hasz­nálják olcsó reklámfogásokra -r- néhány éve halott.. Sajnos. egység, egy páncélelhárító üteget kísérelt meg lőállásba hozni. Egy szovjet őrmester bennünket is munkára akart fogni, de egy forgalomirányí­tó intett, hogy menjünk to­vább, az utunkra. Kellemetlen órákat éltünk át, az volt az érzésünk, hogy minden szovjet katona akár ezer méterről is felismer bennünket Eltartott egy ide­ig, amíg rájöttünk, hogy kül­sőnk többé-kevésbé megfelel a követelményeknek. Maga­biztosabbak lettünk, de azután rá kellett jönnünk. hogy durva hibákat követtünk el, kiképzőink a minimális tá­jékozottsággal is alig rendel­keztek. A támadásunkat követő zavar lehetővé tette, hogy kezdetben akadálytalanul folytassuk utunkat a folyó melletti H. városka felé. Szürke, kellemetlenül nedves nap volt. A város felé vezető főútvonaltól néhány száz méternyire, egy kis fenyőerdő védelmében adtuk le első rá­diójelentésünket. Ekkor 15 kilométernyire voltunk a szovjet . vonalak mögött. Ez­után sikerült besorolnunk egy gépkocsikaravánba. Előt­tünk egy nyitott teherautó haladt, német hadifoglyok­kal. Nem látszottak kétség- beesetteknek, számukra vé­get ért a háború. Az útke­reszteződésekben később egy re több irányító figyelte a forgalmat. Már sötét volt, amikor el­értük a városka első házait. Egy mellékutcán közelítet­tük meg a folyópartot. Sze­rencsénk volt: alig száz mé~ szobrászokat és festőket mu­tatja be, akik méltóak arra. hogy a nagyközönség ízelítőt kapjon teremtő erejükből, adottságaik legjavából. A figyelemre méltó vállal­kozások sorából is kiemelke­dik a legújabb kiállítás, amely a magyar és világiro­dalom egyik leajelentősebb költőegyénisége, «Ady Endre előtt tiszteleg. A méltán zseninek minősí­tett poéta versei — többek között — eredeti képeikkel igézik meg az olvasót. Jelzői olyan szemléletesek, színek­ben annyira gazdagok, hogy szinte sugallják a pikturáíis megfogalmazást. Az így szü­letett művek nemcsak az ér­telmezés szintjéről, mélységé­ről vallanak hanem azt is tanúsítják, hogy a poéta — amint egyik költeményében megjósolta — valóban Ifjú szívekben él tovább, s örök­léte millió gyökerű. Sajátos élmény a tolmácso­lás mikéntjét látni és érté­kelni. Az különösképp izgal­mas, ha két művész azonos- alapanyagot dolgoz fel. Ez történt a Héjanász az avar ron esetében. Szabó Iván bronzba mintázta, Szunyoghy ternyire a folyótól egy kisebb erdő ajánlott számunkra megfelelő búvóhelyet. Körül­néztünk és megállapítottuk, hogy feadatunk végrehajtá­sához — a folyó fölött átívelő híd felrobbantásához — Ide­ális helyet találtunk. Rádió-* adónkon megadtuk helyze­tünket és elhatároztuk, hogy az oroszul legjobban beszélő egyik baj társunk másnap reggel a kocsival a hídhoz hpjt és körülnéz. Mintegy 300 méterre voltunk a híd­tól, amelyen szakadatlanul haladtak át a gépkocsik. Fel­fedeztük, hogy a hidat erős­nek tűnő egységek biztosítják. A hídfeljáratoknál mindenütt katonai sátrakat vertek fel, láttuk a géppuskaállásukat és a légelhárító ütegeket is. Minden jel arra vallott, hogy a szovjetek tudnak valamit feladatunkról. Akkor még nem tudtuk, hogy bajtársaink egy része már fogságban van, és azt nem is sejtettük, hogy részletes vallomást tettek mindarról, amit tudtak.” Weber őrnagy még valahol a felhők fölött repült, ami­kor a központba megérkezett a rejtjelzett távirat — a Mi­sát fenyegető veszélyről. A mentőakció azonnal megin­dult, de sikerre vezet-e? Eb­ben a munkában az életve­szély jelen van minden perc­ben. Modersohn főhadnagy pe­dig türelmetlenül várta már barátja és jövendő parancs­noka érkezését. Nem érzett különösebb csalódást, hogy Weber lesz a parancsnok, — hiszen eddig ő is egységet ve­zetett, — mindegy, biztosan kijönnek egymással. Az őrnagy igazán remek katona és jó bajtárs. Ült a kis tanya előtt, az erdő szélén, jóízűen falatoz­ta az aludttejet egy cserép­fazékból, s arra gondolt: hol késhet Weber? A távirat sze­rint már itt kellene lennie. A rádióst hívta, aki az er­dei ösvényen figyelt. (Folytatjuk) András vegyes technikával — papírdomborítás és rézkarc ötvözésével — jelenítette meg a megkapó hangulatot, két ember elmúlásba torkol­ló, egymást gyilkoló, egymá­sért vergődő kapcsolatát. As érme a lényeget ragadja meg, tömörítésre törekedve, a jel- képrendszer magvát kiemel­ve. Szunyoghy epikusabb, hangot ad minden motívum­nak. Maradéktalan kifejezés­re törekszik, mégsem agyoru magyarázó, s túlontúl beszé­des. Hatásának titka az, hogy egy-egy részletet drámaian sűrít. Ez az indulat vezérli Kiss Istvánt is. Nem kísértik a sablonok, nem zavarja, hogy előtte már annyian készítet­tek szobrot kisplasztikát Adyról. Mellőzi a pózokat, kerüli a hagyományos beál­lítást. Költője világnak fe­szülő mellkasával a sorssal néz szembe. Tekintete kihívó, annak csakazértis dacát tük­rözi. aki akkor se mond le a küzdelemről, ha vesztesége tudatában birkózilj,.. Ifjonti akarás és bölcs lemondás, a mától riadozó, a holnapokat számonkérő indulat sugárzik ebből a kiemelkedően érté­kes alkotásból. A tárlat erénye a sokolda­lúság. Lacza Márta mesteri­en bánik a színes ceruzávaL Rajzai — közülük legjobban sikerült a Bolyongás Azúr országban és A vár fehér asszonya — markáns egyéni­ségről tanúskodnak, olyan grafikusról aki nemcsak fel­fogja, hanem egyéni módon Is érzékelteti a költő jelzé­seit. Kompozíciói eredetiek, s ígéretes tehetségről valla­nak. Ligeti Erika érmei remek­be sikerültek. Próbálkozása azért is figyelemre méltó, mert az új vizeken járó; új idők. új dalaival színre lépő Mesterről formál portrékat, felvillantva azok arcélét is, akik közvetlen környezetéhez tartoztak. A tökéletesség. bű­völetével babonázza toiég a nézőt a Csinszka Ady ja. Az ötletet egy közismert fotó adta amely a mindennel le­számoló, a léttől búcsúzó Mestert ábrázolja. A művész ennél jóval többet nyújtott: az előtt hajt fejet, aki min­den titkok tudója volt, s en­nek igézetében forgatta a tollat. Kaponya Judit Lédát és Csinszkát festette meg. Erő­teljes, csak rá jellemző szí­nei maradandó élményt kí­nálnak. Ezen az emlékkiállításon teret kaptak azok á fiatalok is. akik az elődök hagyomá­nyait elvetve, a nonfiguratív közlésmód hívei. A legmeg- hökkentőbb művekkel Csor­ba Simon jelentkezett. Kát képet szentelt a poétaóriás emlékének. Erre sajnos csak a közérthető címek utálnak, munkáiból ugyanis semmi sem világiig ki. Modernkedé­se álavantgardizmus hiszen mögötte hiába kutatnánk a megszokott kereteket szétfe­szítő eszmei töltést. A hatvani vállalkozás en­nek ellenére is hiánypótló, mert arról ad számot, azt bi­zonyítja, hogy a „Szent láza­dások vágyak, s ifjú hitek” örökös urának életműve érc­nél is maradandóbb. Pécsi István J Németi Zsuzsa (márkusz) DGLR. F&RerNc*!

Next

/
Thumbnails
Contents