Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

Hárommilliárd forintos gépkészlet az őszi mezőgazdasági munkákhoz továbbra is hiánycikk 3 cukorrépafejező cs a lánctalpas traktor Szüretre készül a borkombínát Együttműködés: kölcsönös előnyök alapján Az újonnan létesített 2500 hektoliteres acél bortároló tartályok, és a DIEMME típu­sú folyamatos kékszőlőfeldolgozó gépsor. (Fotó: Szántó György) Megkezdődték a nyár végi —őszi betakaritaei munkák. Az AGEOTRÖSZT vállalatai a tavalyinál jobb gépkínála­tot biztosítottak a mezőgaz­dasági termelőknek. A rak­tárkészletek kielégítőéit, a fontosabb gépek, berendezé­sek beszerzése nem okoz gon­dot A mezőgazdasági ter­melők Ö66zesen hórommilH- árd forint értékű gépkészlet­ből fedezhetik szükségletei­ket Hazánkban a legnagyobb területen termesztett növény a kukorica, betakarítása minden évben nagy munkát ad a termelőknek, ezért is fontos, hogy valamennyi kombájntípushoz lehet ren­delni és vásárolni kiegészítő felszereléseket úgynevezett adaptereket Ezeket az ara­tó-cséplő gépre szerelik fel és ily módon fizikai munka nél­kül törhetik és morzsolhat­ják a kukoricát. A mezőgaz­dasági termelők előzetesen 591 adapterre jelentettek be igényt a kereskedelem ennek kétszeresét biztosította szá­mukra, ily módon a pótmeg­rendeléseket is kielégítik. A cukorrépa korábban az egyik leginkább kézimunkaigényes növény volt újabban a gaz­daságok gépesítik szedését. Cukorrépafejező gépek iránt alig mutatkozott igény az el­múlt hetekben, hónapokban. A téeszek és az állami gaz­daságok mindössze 25-öt ren­deltek. A kereskedelem azon­ban számolt azzal, hogy a nagy munka idején sorra je­lentkeznek majd utólagos igényekkel, ezért 260 gépet tartalékolnak a raktárakban, s így nem okoz fennakadást a termelők ellátása. Kiszedő gépekből 163 vár eladásra és a megrendeltnél tízszer több, összesen 157 rakodógép jen, lenti a kereskedelem áru­alapját szeptember elején. A termelést koncentráló mező­gazdasági nagyüzemek szíve­sen használnak újabban ön­járó cukorrépakiszedő gépe­ket, az AGROTRÖSZT 125 gépet kínál eladásra. Viszont már nem tudják kielégíteni az önjáró cukorrépafejező gépek iránt mutatkozó több­letigényeket, ebből a cseh­szlovák gépből nincsen ele­gendő és a következő hetek­ben sem várnak már újabb szállítmányt. Egyes cukorré­pabetakarító gépek árát a kereskedelem felére csökken­tette az elmúlt időszakban azért, hogy a kisebb terüle­tet művelő gazdaságok is megvásárolhassák az egy­szerűbb kialakítású, de jól használható, kisebb teljesít­ményű betakarító gépeket. A burgonyabetakarító gépek el­keltek, a szedés vége felé tart, a raktárakban még meg­vásárolható az egysoros be­takarítógép, amelyből újabb szállítmányokat vehet át. Igény szerinti a napraforgó betakarításához szükséges ki­egészítő felszerelések válasz­téka is. Az őszi munkákhoz van elegendő vetőgép, eke, tárcsa és egyéb talajművelő berendezés. Az őszi munkáknál mind­inkább nagy teljesítményű traktorokat használnak a ter­melők. Októbertől valószínű­leg már szállítják számukra a 180 lóerős új Rába-traktort, amely minden tekintetben korszerű vontatója lesz a magyar mezőgazdaságnak. Az ennél is nagyobb teljesít­ményű Rába—Steiger trak­torra szintén elfogadják a megrendeléseket, akár azon­nali szállításra is. Ellenben nincs elegendő lánctalpas traktor, miután hiányzik a traktorlistáról a D—100-as erőgép, amely a nehéz te­repviszonyok között jól al­kalmazható. Az őszi > ter­ményszállításhoz van elegen­dő pótkocsi, a nagyobb befo­gadóképességű pótkocsik is a gazdaságok rendelkezésére állnak. (MTI) Szeptember eleje a szüreti készülődés időszaka. Ilyen­kor már benépesülnek a pin­cék, villanyszerelők és laka­tosok serénykednek a feldol­gozógépek körül. Mások hor­dókat, kádakat mosnak, tisz­títanak, amelyekben az idei szőlőkből sokféle bort érlel­nek majd. Nagy a sürgés­forgás a szőlőkben is, ahol szinte nap mint nap nézik, vizsgálják a fürtöket, tájé­kozódnak, hogy mire számít­hatnak. Magyarország egyik leg­nagyobb élelmiszeripari vál­lalatánál, a pincegazdaságból átszervezett Eger—Mátra vi­déki Borgazdasági Kombi­nátnál már befejezték az előkészületeket az idei szőlő fogadására és feldolgozására, fezen az őszön öt megyéből — Hevesből, Borsod- Abaúj- Zemplénböl, Nögrádból, Haj- dú'Biharból és Szabolcs- Szatmárból — 35 ezer hek­tárnyi területről várnak sző­lőt. Dancz Pál vezérigazgatótól nyert értesülésünk szerint, nagy várakozással tekinte­nek az idei szüret elé. Annál is inkább, mert a szőlőgaz­daságok az év folyamán időt és fáradságot nem kímélve végezték munkájukat, így kedvező terméseredményekre számíthatnának, ám az idő­járás mégis közbeszólt. A legutóbb, augusztus 19- én délután Heves megyén át­vonult vihar és azzal együtt kísért jégverés külö­nösen az egri és a mátraalji történelmi borvidék néhány termelőszövetkezetében a jó­nak ígérkező termést erősen megtépázta. Különösen a Mátra alján a markazi, az abasári, a domoszlói, a gyön­gyösi és a verpeléti szövetke­zet szőlősterületeit sújtotta, ahol 40—80 százalékos jég­kár keletkezett. A többi te­rületen viszont egészségesek a szőlők és amennyiben szá­raz, napos marad szeptember első fele, jó minőségű ter­mésre, magasabb cukorfokú mustokra számíthatnak a gazdaságok. A közelmúltban termés- becslést végeztek és a felmé­rések szerint 58.2 mázsára van kilátás, ami 9—10 száza­lékkal kevesebb a tavalyinál. A borkombinát az idei ősszel félmillió mázsa szőlő átvéte­lére, feldolgozására és tárolá­sára készült fel. A vezérigazgató a műszaki fejlesztések eredményeként újdonságokról is beszámolt. Egerben, az Árnyékszala ut­cában, a központi szőlőfel­dolgozó mellett elkészültek a húszezer hektós rozsdamen­tes acélból készült bortároló tartályok. Az üzemben pedig néhány éves kísérleti munka után végleges helyére került és munkába áll a nagy telje­sítményű, \ automatizált kék­szőlőfeldolgozó, mellyel a bikavért adó szőlőfajtákból nyernek mustot. Ennek nagy jelentősége az. hogy a koráb­ban sok kézi munkaerőt, igénylő kékszőlőfeldolgozást leegyszerűsíti és megkönnyí­ti. A borkombinát az őszi he­tekben öt megyéből 21 helyen veszi át a szőlőt. Valameny- nyi átvevő- és feldolgozótele­pen január végétől napjain­kig dolgoztak a szerelők, hogy időben elkészüljenek a műszaki, karbantartási mun­kákkal. Ebbe a kombinát üzemein kívül bevonták azo­kat a szőlőtermelő gazdasá­gokat is, amelyekkel együtt! működési szerződést kötöt­tek. Ezeket a gazdaságokat segítették borgazdasági gé­pekkel és tárolótér-növelés­sel, a szőlőszállítás zavarta­lanságát pedig ötszáz speciá­lis, úgynevezett tarcali ko­csival segítik elő. Az idei szüretnél a már említett öt megyéből száz termelőszövetkezettel és nyolc állami gazdasággal kö­töttek szerződést a kölcsönös előnyök alapján. Ezeknek a szerződéseknek a jelentősé­gét messzemenően igazolta a gyakorlat. Nemcsak a felvá­sárlásra, a feldolgozásra vo­natkoznak, hanem ezek alap­ján a kombinát az üzemeket szaktanácsadással is segíti és olyan árpolitikát alkalmaz a szőlőfelvásárlásnál, amely a minőségi termelésre ösztö­nöz. Különösen jó együttműkö­dési kapcsolatot alakítottak ki az andomaktályai, az os­torost, a detki, a domoszlói, a verpeléti, az Egri Csillagok, a gyöngyöspatai, a szentist- váni, a sályi, a tiboldaróci termelőszövetkezettel, vaUr mint a Hevesi Állami Gazda­sággal. Az idei szüretkor már ter­mést ad az együttműködés alapján Ostoroson telepített kékfrankos első ötven hek­tárja, amely a bikavérprog­ram része. Ezekben a napokban a szü­ret megkezdése előtt tárgya­lásokat folytatnak a partner­gazdaságokkal, egyeztetik a közös igényeket a szőlőszál­lításban és feldolgozásban. A szüret nagy szervezettséget, követel mind a mezőgazda­sági üzemektől, mind a bor­kombináttól. A zavartalan munkához már megtettek minden szükséges előkészü­letet, a továbbiakban az idő­járáson múlik, hogy mennyit és milyen minőségű szőlőt szüretelnek. Mentusz Károly TIBI Szomorú otthagyni azt a várost, ahol legszebb éveit töltötte az ember. Még szo­morúbb évek múltán visz- szamenni, s látni az egyko­ri fiatalságot megöregedve elhízva vagy ráncosán, fém­ből vert fogakkal. És ők. a kedves régi barátok, vajon hogyan látnak engem? Úgy, pontosan úgy. Abonyi Tiborral és sokad- magunkkal abban a korban voltunk boldog úrfik Eger­ben, amikor egy kissé ne­hézkes, írhatnám különös volt az élet. Szép és csú­nya, jó és gonosz,, szellem és sötétség, építés és rombolás különös frigyben élt akko­riban. az 50-es évek elején. De mi fiatalok, nagyon fia­talok voltunk és boldogok. Az emberi lélek kiszámítha­tatlan. Frázis? Na, nézzük A világhírű aranykezű szov­jet kőműves. Makszimenko eljött a városba, hogy bár­kinek átadja falrakó tudo­mányát. Patkó Bálint öt év? I»ég főhadnagy volt és a Donnál Makszimenkóék el­len harcolt. Felszabadult persze ő is, s megszabadul­ván a tegnapi terhektől, ru­galmas lélek és munkasze­rető ember lévén, kőmíves lett. Kőmíves? Többszörös sztahanovista brigádvezető. Brigádja legügyesebb lányát elvette feleségül, ezután ket­ten vezették a „századot”. Vasárnaponként vörös sváj­cisapkában mentek a Koro­nába sörözni. Tehették, töb­bet kerestek, mint az alis­pán. Makszimenko gyors téglarakását először Bálint lestp el, és fél nap múlva már lépést tartott szovjet szaktársával. Hatodszor is sztahanovista lett a brigád. De ott volt Pálok (Jós vagy Laci?) is, régi kőmíves di­nasztia sarja. Ö is átvette a tudományt. Az elsők között kapott Kossuth-díjat. A sok pénzt bankba rakta később ipart váltott belőle. Patkó Bálint mind a két arany­kezét az állami iparban hagyta, és brigádjával, meg a többi brigáddal felépítet­te Eger határában a Berva völgyében a 7035-ös gyárat. Némi iróniával állíthatom, hogy Patkó Bálint, kedves barátom, tartozott is ennyi- vet a hazának. Pálokról pe­dig nem mondhatok véle­ményt. mert eltávozott az élő építők sorából. Szóval, olyankor volt ez, hogy Gy. G. fiatal kollégá­mat azért zárták ki a párt­ból (alig tudtuk visszaven­ni), mert az úrilányokkal a Korona teraszán táncolt és nem a II. számú körzet szil­veszteri murijában. Olyan­kor. olyan világban amik--- mindenki nagyon örült munkának, nincs borzalma­sabb a munka nélküli élet­nél. És az új gyárban szü­letett az emberi boldogság, a szakma, a becsület, némi dicsőség és pénz. Zavarta, vagy nem a fiatalokat, hogy a vegyszertől, amivel dol­goztak gyérvörös lett a ha­juk és okkersárga a bőrük? Ki tudja, ki emlékszik arra már? Abonyi Tibor 24 éves műszakit még az sem za­varta, hogy Fröschl vezér- igazgató motorkerékpárral robbant közéjük a munka- csarnokba, ellenőrizni. Mit is? Früschl modorossága el­lenére jó vezető volt. Ke­mény és bőkezű. Akkoriban annyit kerestek az embe­rek. elsősorban persze a szakemberek a gyárban, hogy egy város irigyelte őket. A 7035-ös „Bervát” 1951- ben avatták. Magyarosított nevű utódja, a Finomszerel- vénygyár tavaly ülte ne­gyedszázados jubileumát. A gyár tehát annyi idős, mint akkor Abonyi volt. Viszont ő 50. születésnapjára hatod­szor lett kiváló dolgozó. Az is, embernek is kiváló. A gyár kapujában kocsi­val várom, jön, minden a régi rajta, csak a haja nem egészén. Abba a presszóba megyünk, ahol évenként 5S5 estén ültünk. Mikor közlöm vele , álnok szándékomat, hogy írni szeretnék róla, pontosan úgy nevet, mint akkor a halevésnél Rüsti nagymamával. Mondom ne­ki, hogy én már olyan öreg szakmunkás vagyok akár a barátaimról is írhatok. Ha azok is öreg szakmunkásai a mi életünknek — Szóval, Tibor. mivel kezdjük, hol kezdjük? — írd csak le, kedves ba­rátom. legjobb, ha ezzel in­dítasz: az egész élet kulcsa a jó emberi kapcsolat. Ott­hon a családban, az iskolá­ban, ahol attól a tanártól tanultunk szívesen és a leg­többet, akiről éreztük: sze­ret is bennünket, A gyárban ugyanaz a helyzet. Sőt: ma­gasabb fokon. Ne tátsd a szád, ne gondold, hogy kis­polgári nyavalygás mindaz, amit mondok most,' gondold csak meg. Ilyen emberi kap­csolat volt Marx Károly és Engels Frigyes között. S e barátság, és a közös munka milyen produktumot hozott létre? De, hogy másik terü­letről vegyem a példát: Shakespeare a kollégája és kortársa által írt drá­mákban a színpadra lépett és eljátszotta a főszerepet. Pedig nemcsak az évszáza­dokkal későbbi utókor, ha­nem maga az óriás Vilmos is tudta, hogy azért egy ki­csit halványabb zseni a kol­léga, mint jómaga. Csakhát a barátság, az emberség, az az egyszerű tény, hogy ha­sonló örül a hasonlónak. — Tudják meg az utá­nunk jövők hogy tulajdon­képpen a szocialista brigád­mozgalom lényege az em­beri jó kapcsolat. Attól nem bukik meg a gyár, hogy engem, az üzemvezetőt Ti­biként tegez a régi melós. Ez kellemes is, hasznos is. Hiszen egymás tekintetéből és félszavaiból Is .értjük egy­mást. És nincs se stressz, feszültség, ami bénít ésvisz- szahúz. Továbbmegyek. A mi gyárunk évekig bukdá­csolt. s ma élüzem szinten dolgozik. Illetve dolgozik sok ezer ember. Emberi háttere? Tizenöt éve nálunk stabil a vezetés. A szellemi vezérkar. 120 ember. Kócza Imre vezér­igazgató, Mézes Tibor mű­szaki igazgató, Vass Tibor, a hevesi gySrrészleg vezető­je, és sokan mások velem együtt. Mézessel a háború előtt együtt végeztem Kas­sán. a felsőiparin. Körösi József igazgatóhelyettessel 25 éve dolgozom együtt. Itt is érvényes a tekintet, a fél szó, a megértés. A szer- szárnüzemet vezetem. Gyár­tóeszközöket készítünk mi 180-an. Itt dolgoznak a leg­kvalifikáltabb munkások. Ez a munka másfajta embert nem tűr. Ezekből negyven férfi gyermekkori ismerő­söm. Tizenhat év alatt ti­zenhat vezetője volt ennek az üzemrésznek. 25 éve jöt­tem ide a normát rendezni és itt ragadtam. Előtte éve­kig — mondhatnám — vol­tam minden: technológus, gyártástervező, szerszám- < technikus... Igaz is, a gyár I előtt, a felszabadulás után j földosztó és tagosító műsza-1 ki beosztásban jártam az or­szágot. A szerszámüzem? Orvosi fecskendő, motor, autóvilla­mossági cikkek, kürt, por­lasztó, kompresszorok a hű­tőgépekbe is... Egyszerűbb, ha azt mondom: ezek készí­téséhez 12 ezer fajta gyár­tóeszközt gyártunk. De a 12 ezer szerszámnak külön­böző darabszámait is készít­jük. Kassán, a főiskolán ala­posan tanítottak, de abból ma megélni képtelenség. Műszaki könyvek, publiká­ciók, külföldi tanulmányok, önképzés. Tudod, amikor Makszimenko itt járt ná­lunk, villámsebességgel rak­ta a téglából a falat. Mosta daru kényelmesen, komóto­san emelgeti és helyére pottyant ja a ház elemeit. Hát valahogy így, a mi szakmánkban, is. Suha Andor Szép augusztusi nyárral kezdődött és kellemes szep­temberi elöősszel fejeződöd be az elmúlt betűnk. Hiá­ba, az idő kerekét nem le­het megállítani, de ha le­hetne sem igen élnénk ve­le, hiszen így jó, így teljes az életünk — a mindig vál­tozássá), a mindig új bekö­vetkeztével. Mi események­ben mérjük újdonságainkat, cs eseményekben elmúlt belünk sem szűkölködött: kedden a megyei tanács végrehajtó bizottsága ülése­zett. a szeptemberi tanács­ülés szerepelt napirenden, és egyebek között olyan fontos kérdés, mint a köz­úti közlekedés biztonságát célzó intézkedések tapasz­talatai és a múzeumhálózat fejlesztése. Ugyancsak az elmúlt hét első napjainak jelentős ese­ménye volt a családvédel­mi tudományos társaság Heves megyei szekciójának megalakulása. A társaság létrejöttének feltételei már jó ideje adottak, éppen ez­ért különös örömmel üdvö­zölhetjük, cs bizonyosak lehetünk benne, hogy a szekció működésének ered­ményeként a család- és nő- védelem még inkább köz­üggyé lesz megyénkben. Mint az elmúlt hónapok­ban oly gyakran, úgy ezen a héten is kiváló vendége­ket köszönthettünk: kedden szíriai arab pártmunkáskül­döttség járt nálunk, szer­dán pedig nem kisebb sze­mélyiség, mint dr. Osvaldo Oorticos, a Kubai Kommu­nista Párt PB tagja, mi­niszterelnök-helyettes. Kü­lön öröm. hogy vendége­inknek eredményes munká­ról számolhattak be me­gyénk vezetői. Ezek közül is kiemelkedik a visontai bányaművelési rekord: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­jának tiszteletére indított munkaversenyben 230 ezer tonna szenet termeltek ter­ven felül. Nemcsak a munka front­ján pezsgett azonban az élet: szerdán megkezdődött az új tanév a megyei párt­bizottság oktatási igazgató­ságán, és nagyon közel ke­rültünk az „igazi” tanév­kezdethez is. Ennek megfe­lelően, afféle nyitás előtti hajtás kezdődött a tansze­reket és iskolai köpenyeket árusító üzletekben. Azok, akik eddig még nem sze­rezték be az ilyenkor nél­külözhetetlen könyveket, füzeteket, táskákat, mos» szinte egymással verseng­ve igyekeztek bepótolni a mulasztást. Stílszerűen, az évszaknak megfelelően a pályaválasz­tási tanárok is megtartották kétnapos tanácskozásukat Egerben. Ezen a pedagógu­soknak alkalmuk nyílt ar­ra, hogy megvitassák az idei szándckfelmérés ta­pasztalatait, valamint an egy üzem — egy iskola mozgalom kiszélesítésének további lehetőségeit, jó volt arra is ez a két nap, hogy tárgyaljanak az üze­mi szakkörök szervezéséről, és hogy előkészítsék az őszi pályaválasztási hetek prog­ramját. S ha gondolataink ezút­tal a szokásosnál többet ka­landoznak az iskolák körül, ne feledkezzünk meg az is­kolaigazgatok tanácskozásá­ról sem, ami már valóban a kezdést jelenti: hétfőn becsengetnek... (ku-ti) j JIWÜiSM ítri i. szeptember 1,, vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents