Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: és Szovjetunió az ENSZ Az élet nevében: törvényen kívül a neutronbombát! Az egész világot átfogó tiltakozó mozgalmat szervez a BVI Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének főtitkára találkozott Leonyid Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkárával. A hír már első olvasásra is mesz- sze kiemelkedik a hétköznapok protokoll jelentéseinek sorából. Az ENSZ-ről már régen bebizonyosodott, hogy konstruktív szerepet játszhat — és számos tekintet­ben játszik is — reményekkel és veszélyekkel teli vi­lágunk életében. Nem véletlen, hogy a világszervezet első embere éppen a közgyűlés 32. ülésszakának meg­nyitása előtt tartotta szükségesnek, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjetunió vezetőivel. Az utazás a főtitkár részéről olyan gesztusnak te­kinthető, amely aláhúzza azt a felbecsülhetetlen jelen­tőségű helyet, amelyet a szocialista nagyhatalom, a földkerekség legnagyobb országa a nemzetek szerve­zetében betölt. Nem túlzás az a’ most már Nyugaton is polgárjogot nyert megállapítás, hogy a szovjet rész­vétel aktivitása és alkotó jellege nélkül az Egyesült Nemzetek Szervezete soha nem válhatott volna a né­pek oly fontos fórumává. A világ még jól emlékszik a világszervezet meg­alapítását követő hidegháborús időszakra. Ekkor, rö­vid ideig nagyhatalmú imperialista köröknek sikerült teljesen eltorzítaniuk a szervezet célkitűzéseit. Egy ideig nem eredménytelenül próbálták meg az ENSZ-et szavazógépükké tenni. E korszak tragikus következ­ményeinek egyike, a koreai háború önmagában is jól tükrözi az ilyen törekvések beláthatatlan következmé­nyeit. A Szovjetunió abban az időszakban is elvi alapon, a rugalmasság jegyében, de ugyanakkor minden akna­munkával nyíltan szembeszállva harcolt azért, hogy a szervezet valóban a világ valamennyi népének, orszá­gának — és ne csak egy elnyomó kisebbségnek — a fóruma legyen. Ez a magatartás tette lehetővé, hogy az ENSZ, amely egykor a koreai, majd a kongói beavatkozás eszköze volt, mára már tükrözze a változó világ igazi problémáit. A világszervezetben megalakulása óta nem volt olyan pozitív szándék, konstruktív törekvés, amelynek motorja ne a Szovjetunió lett volna. A szovjet diplo­mácia sikerrel küzdött azért, hogy a közgyűlés napi­rendi e_ átfogja a feladatok legszélesebb skáláját, meg­felelő fontossági sorrendben. E tiszteletreméltó folyamatosság jegyében terjesz­tik elő a Szovjetunió képviselői a New York-i üveg­palotában egymás után a leszerelési, a nukleáris fegy­verkezési hajszát megszüntetni kívánó javaslataikat immár 32 esztendeje. A mostani ülésszak közelebb hozza a megvalósuláshoz a Szovjetunió által javasolt leszerelési világkonferenciát, valamint az erőszak kiik­tatásáról szóló ugyancsak szovjet javaslatot — erre is emlékezteti a közvéleményt Waldheim látogatása. Négynapos tanácskozás után hétfőn, egy sor nagy jelentőségű határozat meg­hozatalával befejeződött a Béke-világtanács elnöksége irodájának berlini kibőví­tett ülése. Az ülésen az iro­da tagjai mellett részt vett öt világrész nemzeti béke­mozgalmainak sok képvise­lője, köztük Szilágyi Béla és Lörincz Tamás, a Magyar Országos Béketanács alel nő­kéi, valamint dr. Laukó Ká­roly, a BVT magyar titká­ra. Jelen volt a tanácsko­záson számos nemzetközi szervezet küldöttsége, így Kumar Banerjee, az ENSZ főtitkárhelyettese, valamint az afrikai felszabadító moz­galmak több képviselője. Romesh Chandra, a Béke­világtanács elnöke nemzet­közi sajtóértekezletén hang­súlyozta, hogy az üléssza­kon teljes sikerrel tárgyal­ták meg a nemzetközi bé­kemozgalom soron követke­ző feladatait, s olyan dönté­seket hoztak, amelyek új távlatokat nyitnak a nem­zetközi békeharc és az egyes nemzeti békemozgalmak te­vékenysége számára. Chandra a határozatok kö­zül kiemelte a Béke-világ- tanácsának elhatározását, hogy újabb, még nagyobb lendületet ad a fegyverke­zési verseny megfékezését célzó nemzetközi akcióknak, s az egész világot átfogó til­takozó mozgalmat szervez a neutronbombával szemben. A Béke-világtanács elnöke bejelentette, hogy a nemzet­közi békemozgalom október 1-től 15-ig világméretű ak­ciót szervez a neutronbom­ba elleni harc jegyében. Az elnökség irodájának ezzel kapcsolatos határozata — amely „Az élet nevében: törvényen kívül a neutron­bombát!” címet viseli —ki­mondja, hogy „a neutron- bombát nem szabad gyár­tani, meg kell szüntetni a fegyverkezési versenyt’’. Az, iroda felhív minden nem­zeti békebizottságot, politi­kai pártot, más nemzeti, re­gionális és nemzetközi moz­galmat, s szervezetet, hogy tömeggyúléseken tüntetése­ken, tanácskozásokon köve­teljék a neutronbomba tör­vényen kívül helyezését, s általában a tömegpusztító fegyvere^ betiltását. A BVT irodája felkéri a tömegtájé­koztatási szerveket is, hogy vegyenek részt ebben, az egész emberiség érdekeit ki­fejező mozgalomban, amely abból indul ki, hogy a neut­ronbomba gyártása emberi­ségellenes cselekedet, s egy­ben a fegyverkezési verseny újabb fordulóját kényszerít­heti a világra. A határozat különösen fontosnak tekinti azt, hogy minél többen for­duljanak tiltakozó levelek­kel az Egyesült Államom el­nökéhez, amelyben a neut­ronbomba gyártásának meg­állítását követelik. A BVT akciója támogatni kívánja az Egyesült Nemzetek Szer­vezetén belüli erőfeszítése­ket is a leszerelés érdeké­ben, s szükségesnek tekinti az új stockholmi felhívás jegyében indított kampány folytatását is. Az elnökség irodája üze­netet fogadott el, amelynek címzettjei az okóber 4-én kezdődő belgrádi találkozó résztvevői. Az üzenet a 130 ország mozgalmait és szer­vezeteit tömörítő Béke-vi­lágtanács nevében sikert kí­ván a belgrádi tanácskozás­nak, s reményét fejezi ki, hogy az olyan légkörben zajlik majd, amely elősegíti a kölcsönös bizalom növeke­dését és az együttműködést. „A nemzetközi közvélemény a legnagyobb figyelemmel fogja kísérni a belgrádi ta­lálkozó résztvevőinek mun­káját” — szögezi le az üze­net, s rámutat arra, hogy a helsinki záróokmányban megfogalmazott elveket tel­jes egészükben be kell tar­tani. A berlini ülésszakon egy sor határozatot hoztak az afrikai népek harcának tá­mogatására. A BVT elnök­ségének irodája külön-külön határozatban fejezte ki szo­lidaritását a dél-afrikai, a zimbabwei és a namibiai nép nehéz küzdelmével, s üdvözölte Angola népének nagy vívmányait. A testület támogatásáról biztosította az ún. „front-államokat”, An­golát, Botswanát, Zambiát, Mozambikot és Tanzániát amelyek az Afrika déli ré­szén élő népek szabadság­küzdelmeinek támogatóiként fontos szerepet tölterjek be. A BVT sürgős felhívással fordult minden haladó szer­vezethez, a világ békeszere­tő államaihoz és népeihez, hogy politikai, diplomáciai és egyéb eszközökkel aka­dályozzák meg az imperia­^AAAAAAAAi'VVWSAA/WVWSA/VVSA/VVVWVWSA/VVSAA^AAAAAA/VAAAAAAA/WVV . Ki szítja a tüzet „Afrika szarvában ? ” Szovjet vélemény Ogadenről A napégetta köves sivata­got alacsony sziklás hegyek tarkítják. A nyaranta kiszá­radó kanyargós folyók med­re hajdanában, a nomád tör­zsek útvonalaiul szolgáltak. Ez Ogaden, Etiópia legnagyobb sivatagi tartománya, amely napjainkban az etióp csapa­tok és az úgynevezett nyu- gat-szomáliai felszabadítási front katonái közötti véres összecsapások színterévé vált. A hírügynökségek jelentései szerint az utóbbiak kötelékei­ben reguláris Szomáliái csapa­tok is harcolnak. Az esemé­nyeket a szovjet APN sajtó- ügynökség munkatársa kom­mentálja. Mivel magyarázható, hogy az afrikai kontinensen újabb tűzfészek keletkezett? A választ nyilvánvalóan külön­féle okokban mindenekelőtt a nemzetközi imperializmus és helyi csatlósai^ cselszö­véseiben kell keresni. Mint Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára a Le Monde című francia lapnak adott nyilatkozatában kijelentette; ezek az erők az afrikai ál­lamokat egymásra uszítják, 1977. szeptember 13., kedd viszályt szítanak, vitát pro­vokálnak azoknak a prob­lémáknak ürügyén, amelyek még a gyarmati időkből ma­radtak az afrikai népekre. A gyarmatosítók Afrika felosztásánál1 a maguk érde­keit tartották szem előtt s egyáltalán nem törődtek a helyi lakosság 'szempontjai­val. Az érdekterületek ha­tárvonala gyakran népeket szakított szét, szigetelt el egymástól, vagy pedig ha­gyományokban, nyelvben és szokásokban távolálló tör­zseket egyesített. E gyakor­lat következtében a függet­len afrikai államok olyan robbanásveszélyes problémá­kat örököltek a gyarmati múltból, amelyek kiéleződé­se a legsúlyosabb következ­ményekkel járhat. Az afri­kai 'egységszervezet, az AESZ — miután rájött, hogy a határok mesterséges megváltoztatására irányuló kísérletek milyen súlyos ve­szedelmet rejtenek maguk­ban —, a tagállamok egyön­tetű helyeslésével alapsza­bályába iktatta, hogy min­den tagállam köteles tiszte­letben tartani a független­ség kivívásakor meglevő ha­tárokat. A szuverenitás és a bel- ügyekbe való be. nem avat­kozás elveinek felrúgása rendkívül veszélyes és ká­ros következményekkel jár­hat — egész Afrikára néz­ve. Nem véletlen, hogy a nyugati imperialisták éppen a nacionalista és a szepara­tista hangulat felszítására, az afrikai államok közötti ellentmondások kiélezésére törekszenek, arra számítva, hogy ezzel megbontják az afrikai egységet, megingat­ják a számukra kedvezőt­len rendszereket, és neoko- lonialista rendszert erősza­kolhatnak az afrikai népek­re. Az etiópiai forradalom győzelme, a haladó politi­kai és gazdasági irányvonal meghirdetése után az or­szág számos súlyos belső problémába ütközött. A he­lyi reakció —. a földbirto­kosok, a nagyburzsoázia és a régi államapparátus volt tagjai — szívós ellenállást tanúsított az új hatalom­mal szemben. Külső segít­séggel terrorhadjáratot kezd­tem a haladó politikusok, a szakszervezeti aktivisták, az öntudatos munkások és oa- rasztok ellen. Felhasználva a kiélezett helyzetet, a rossz gazdasági viszonyokat és egyéb nehézségeket, Eritreá- ban és Ogadenben aktivi­zálódtak a szeparatista cso­portok. A helyzetet csak súlyosbította, hogy Szudán fegyveres provokációkkal tá­mogatta az eritreai szepara- tistákat. A válság egyre fenyege­tőbbé válik. Több arab ál­lam nyílt imperialista poli­tikát folytató reakciós erői igyekeznek beavatkozni a konfliktusba. Egyidejűleg a nyugati sajtó szovjetellenes rágalomhadjáratba kezdett, s meghamisítja a Szovjet­unió afrikai politikáját. A cél világos. Tovább akarják mélyíteni a szakadékot Etió­pia és Szomália között, el akarják szakítani őket ter­mészetes szövetségeseiktől es barátaiktól. A válság tüzének szítása „Afrika szarvának” térségé­ben csat az imperialisták és a belső reakció malmára hajtja a vizet. Az AESZ különbizottsága, amelyet a konfliktus rendezésére ala­kítottak, már többször ja­vasolta a feleknek, hogy ta­lálják meg a békés rende­zés lehetőségeit. E. Mbumua, az AESZ fő­titkára indokolatlannak tart­ja Szomália területi igényé*, s kijelentette, hogy az AESZ nem ismeri el a „nyugat-szomáliai felszaba­dítási frontot”.. A haladó afrikai közvélemény azt re­méli. hogy Szomália és Etió­pia vezetői véget vetnek a fegyveres konfliktusnak, és ezzel meghiúsítják az impe­rializmus összeesküvését. lista manővereket a világ e térségében, s felszólította a nyugati országokat — külö­nösen az Egyesült Államo­kat, az NSZK-t, Franciaor­szágot, Izraelt és Japánt —, hogy vonják meg támogatá­sukat a fajüldöző rendsze­rektől. Az elnökség irodája táviratban fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz és a világszervezet apart­heid-ellenes bizottságához, amelyben felkéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy 1978-at nyilvánítsa a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi évnek. A BVT részletes programot dolgo­zott ki az apartheid-ellenes akciók lebonyolítására. A berlini ülésszak újból síkraszállt a közel-keleti vál­ság igazságos, politikai ren­dezése érdekében, s újabb kampányt tart szükségesnek a palesztinai nép nemzeti jogainak támogatására a so­ron következő ENSZ-köz- gyűlés idején. A BVT nem­zetközi konferenciát is ösz- szehív a palesztinai nép tá­mogatására. Az ülésszak újabb határo­zatban szállt síkra a cipru­si kérdésnek a nemzetközi békét szolgáló rendezése mellett és ismételten a Pi- nochet-diktatúra elnyomása ellen küzdő chilei hazafiak iránti szolidaritásra hívta fel a béke híveit. Az iroda támogatásáról biztosította az 1978-ban Havannában meg­tartandó XI. világifjúsági és diáktalálkozót s felkérte a nemzeti békebizottságokat, hogy vegyenek részt a VIT előkészítésében. Az ülésszak foglalkozott azzal is, hogyan ünnepük meg a békemozgal­mak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját. A BVT elnökségének Iro­dája határozatait annak szel­lemében hozta, hogy — amint Romesh Chandra meg­fogalmazta — „szükségsze­rűvé vált a világméretű ak­ciók megerősítése az impe­rializmus és a reakció össze­esküvésével szemben, amely az enyhülés és Helsinki szel­leme ellen irányul. (MTI) Szaddt kínai meghívást fogadott el Szadat egyiptomi elnök kL nai meghívást fogadott el. A Kínai Népköztársaság nagy­követe vasárnap nyújtotta át a meghívást Fahmi egyipto­mi miniszterelnök-helyettes­nek és külügyminiszternek. A meghívás kapcsán az egyiptomi sajtó kiemeli Egyiptom és Kína „egyre ja­vuló kapcsolatait”. Kínai látogatással további bővült Síadat elnök ázsiai kőrútjának programja. Az utazás egyes állomásai a kö­vetkező államok lesznek: a Kínai Népköztársaság, Japán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Malaysia, India és Pakisztán. Ibarruri elhagyta a kórházat A múlt héten végrehajtóét kisebb szívműtét után hétfőn délelőtt elhagyta a kórházat Dolores Ibarruri. A Spanyol Kommunista Párt elnökének mellkasában szívritmus­szabályozó szerkezetet he­lyeztek el. Orvosi vélemény szerint a 81 éves La Passiona- riának csak néhány napos lábadozásra van szüksége. (MTI) Választások Norvégiában Hétfőn, a norvégiai parla­menti választások második napján helyi idő szerint reg­gel kilenckor országszerte ismét megnyíltak a szavazó­helyiségek. A választási eredmények közlése csak az utolsó urna lezárása, azaz este kilenc óra után kezdő­dött még. 2 770 000 szavazó nagyob­bik része hétfőn adta le sza­vazatát, de már a vasárnapi részvételi arány is azt jelzi, hogy a szavazásra jogosul­tak nagy többsége élt állam- polgári jogaival. Egyes becslések szerint a szavaza­ti arány 85 százalék körül fog mozogni. Legutoljára 1956-ban volt ilyen magas a részvétel — akkor 85,4 százalékos volt az arány. Gierek Párizsban Hétfőn délután háromna­pos hivatalos látogatásra Franciaországba érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára. Párizs Orly repülő­terén a lengyel vezetőt és feleségét Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök és felesége, valamint Ray. mond Barre miniszterelnök fogadta. A háromnapos látogatás során három alkalommal is tárgyal egymással a francia államfő és a LEMP első tit­kára. (MTI) Űjabb ultimátum a Schleyer-ügyben — utolsó határidővel Hans Martin Schleyer el­rablói hétfőn 13.30_kor tele­fonon jelentkeztek az AFP francia hírügynökség bonni irodájában, és közölték újabb ultimátumukat: amennyiben hétfőn éjfélig á hatóságok nem bocsátják szabadon a tizenegy terroristát, kivégzik túszukat. „Ez az utolsó jelentkezé­sünk — mondotta az isme­retlen telefonáló —, nem reagálunk többé a bűnügyi rendőrség felhívásaira.” Amikor az AFP_irodában ügyeletet tartó tudósító meg akart győződni arról, hogy nem telefontréfa áldozata-e, hanem a bejelentkezés való­ban hiteles, az ismeretlen hi­vó így válaszolt: „Elég lesz annyi, ha közlöm Schleyer nevében: Unokatestvérének, Annié Müllernek ma van a születésnapja”. A beszélgetés ezután megszakadt ★ Denis Payot, genfi ügyvéd — aki vállalta, hogy kapcso­latot teremt Hans Martin Schleyer elrablóival — meg­erősítette, hogy hétfőn délu­tán üzenetet kapott, amely­ben a terroristák bizonyos „Annié Miller”-re hivatkoz­tak. A genfi ügyvéd semmilyen kommentárt nem fűzött beje­lentéséhez. (MTI) Koieramssbeteieilések Szaúd- Arábiábai is Hétfői hírügynökségi je­lentések szerint újabb arab országra, Szaúd-Arábiára ter­jedt át a kolerajárvány. A hatóságok megteszik a szük­séges intézkedéseket, meg­kezdődött a lakosság oltása. A libanoni egészségügyi minisztérium közlése szerint a Jordániából behurcolt jár­ványnak újabb két halálos áldozata van. Szíriában, ahol a járvány a legjobban pusz­tít, eddig több mint kétezer megbetegedést és 68 halál­esetet okozott a kolera,

Next

/
Thumbnails
Contents