Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-08 / 211. szám
Nincs egyetlen recept! A VÁLLALATI gazdálkodásban nincs egyetlen olyan feladat sem, amelynél egyetlen megoldást kizárólagosnak, mindenütt egyformán hasznosíthatónak tarthatnánk Mégis — és nem ritkán — vállalatvezetőktől, szakemberektől is hallani „esküvéseket” — egy-egy módszer eredményessége mellett. Vagy ha nem is esküsznek — szó szerint véve a fogadkozást — a gazdálkodási gyakorlat esetleges egyoldalúsága — például a szervezésben, vagy a korszerűsítésben, a vállalati munka racionalizálásában — lényegében oda vezethet, hogy az eredmények elmaradnak a lehetséges színvonaltól. Itt van például a termelékenység javításának feladata. Nem mondható, hogy nem foglalkoznak vele mindenütt, sőt, ma már nem is keveset. Nem is eredménytelenül, hiszen a termelékenység valóban évről évre javul. Mégis igaz — minden országos zárszámadáskor elhangzik, — hogy még mindig igen sok a tennivaló, a vállalati munka racionalizálásáért. Valóban, másokhoz, a nemzetközi mezőnyhöz, de a magyar ipar lehetőségeihez képest is. a gazdálkodásnak talán éppen ézen a területén — a termelékenység színvonalában — tapasztalható a vállalatok legjelentősebb elmaradása. Ebben, hogy ez így alakult. sok minden közrejátszik Az egyik helyen például csakis az új gépek beállításától várják a dolgozó létszám és a munkaidő jobb kihasználását. Nem is nagyon törik a fejüket máson; várják, hogy elég pénzük gyűljön össze az új gépek beszerzésére. pedig a létszám jobb hatásfokú foglalkoztatásáért szinte minden vállalatnál lenne mit tenni. Elég gyakran csak az úgynevezett produktív, termelő létszám teljesítményére ügyelnek. A jobb hatásfokú munka lehetőségének keresése kevésbé terjed ki a vállalatoknál foglalkoztatott teljes létszámra. Nemrégiben egy nemzetközi termelékenységi összehasonlító vizsgálatnál például kiderült, hogy az üzemek egy részénél a produktív létszám hasznosításának hatásfoka nagyjából megegyezik, vagy csak kevésbé marad el a nemzetközi élvonaltól. Amint azonban azt vizsgálják, hogy egy-egy vállalatnál az összes foglalkoztatottHégy és fél millió tonna répára számítanak , Sajtótájékoztató a cukoripar felkészüléséről Mint lapunkban is hírül adtuk, hétfőn a Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárában begyújtották a kemencéket és ezzel ttftzágosan is kezdetét vette az idei cukorszezon. A gyárak felkészüléséről, á~ répa átvételéről és feldolgozásáról tájékoztatta a sajtó képviselőit szerdán délelőtt Nagy Lászlp, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezér- igazgatója. Elmondta, hogy az idén a tervezett száznegyven napos kampány alatt 4,4 millió tonna répát dolgoznak fel a gyárak. A Mátravidéki Cukorgyárak 6 megyétől rekord- mennyiségű 720 ezer tonna répára számítanak. 126 termelőszövetkezet és állami gazdaság szállítja a termést Hatvanba, illetve Selypre. A tavaszi ár- és belvizek miatt a cukorrépa termelésére előkészített területekről 8 —10 ezer hektáron táblacserét kellett végrehajtani, de még így is közel 4 000 hektáron egyáltalán nem tudták elvetni a magvakat a közös gazdaságok. A korai kitavaszodás hatására a vetés a száraz területeken nagy lendülettel megindult már márciusban. Március végétől azonban az időjárás ismét hűvösre, csapadékosra fordult, ami három hétig csaknem leállította a munkát. Jellemző, hogy a mostoha időjárás miatt a többszöri kipusztulások után közel 10,5 ezer hektáron kellett újra vetni a répát, április végén, május elején. A kedvezőtlen időjárás káros hatását ellensúlyozhatta az, hogy az előző évvel szemben télen a talajban elegendő mennyiségű víz halmozódott fel. A nyári hónapok esőzései szintén kedvező hatást gyakoroltak a cukorrépára. Az előzetes becslések szerint a tavalyinál jobb, hektáronként 350 mázsás termés várható. Fontos feladat — mutatott rá Nagy László —, hogy a gazdaságok a nyár végi gyomok eltávolítását még most a betakarítás előtt is elvégezzék, mert elősegítik, hogy tiszta szabványszerű répát adjanak át a cukoriparnak. Az Agrotröszt tájékoztatása szerint' a termelők a megrendelt betakarítógépeket idejében megkapták, az alkatrészellátás és a szerviz- hálózat is biztosítva van. A rendelkezésre álló gépek jó kihasználásával a cukorrépatermés 25 nap alatt betakarítható. A szállító vállalatokkal, a MÁV-val és a Volánnal az előkészítő tárgyalások megtörténtek. A csúcsidő- szakban a cukorrépaszállításokba besegítenek a Magyar Néphadsereg alakulatai is. A répa fogadására és feldolgozására felkészültek a cukorgyárak. Mindenütt befejezték a karbantartási, felújítási munkálatokat. így a csúcsidőszakban napi 130— 150 ezer tonna cukorrépát tudnak átvenni. A gyárak a tavaly bevezetett, cukortartalom utáni premizálási rendszert az idén is fenntartják. Az előkészületek alapján, jó szervezéssel tehát megvan minden remény arra, hogy időben átvegyék és feldolgozzák a nagy mennyiségű termést gyáraink. (mentusz) „Az 1890-es évben síkra szállottam a magyar Ázsiában a munkálkodó milliók érdekéért, küzdöttem fáradtságot nem ismerve, áldoztam egy vagyont, eszméim és elveim, különösen a földmívelő nép százezreivel való megismertetésére ... Eldobtam magamtól minden anyagi hasznot hajtó vállalatokat, kereskedést.. Aki ezt a vallomást tette, gazdag vállalkozó, többszörös bérháztulajdonos, egyszóval tőkés volt. Azonban nagyon sajátos jelensége a magyarországi kapitalizmus dinamikus korszakának. Kissé az Owenek idealista-utópista fajtájából való self-made- man, aki azonban alacsony származása ellenére (földmunkás családból jött), maga erejéből érettségit tett, jogot tanult és vagyonát rövid távon aligha nyereséges vállalkozásba fektette: a munkás-, helyesebben a földmunkás mozgalomba. Akiről szó van, Várkonyi István, 1889-ben lépett be a Magyarországi Általános Munkáspártba. Tevékenységét 1890 után a Szociáldemokrata Pártban is folytatta. Hamarosan, már a 90-es évek derekára gyakorlatilag az ő kezében futottak össze a meginduló nagyobb arányú agrárszervezkedések, szálai. Ez az időszak a nagy földmunkák (vasút, folyamszabályozás) befejeződésének, a kubikosok — földmunkások, ra jutó termelési érték hogyan alakul — már baj van. És tévedés ne essék: nem azért, vagy nem csak azért, mert a vállalati adminisztrációs létszám túl nagy, hanem mert a termelést kiszolgáló, nem a gépek mellett álló létszám igen magas: az anyag- mozgatással foglalkozók, a karbantartók, a raktárosok, a rendészek, a portások és az adminisztrátorok meg a vezető apparátus létszáma — együtt. Emiatt azután, ha sikerül is, ilyen-olyan intézkedésekkel az egy munkásra jutó termelési értéket, mint az egyik jellemző termelékenységi mutatót javítani, nem lehet egyértelmű az eredmény. Vagy például sok vállalat igyekszik főképp úgy emelni a termelékenységet, hogy csak az árbevételt próbálja növelni. Tehát a termelési eszközök működtetésének jobb hatásfokát, a termelékenyebb munkát nem a vállalaton belüli szervezéssel, a belső tartalékok feltárásával, hanem csakis a piaci munkával akarják elérni. Az effajta törekvésekbe szokott azután becsúszni az indokolatlan és burkolt áremelés. Pedig csak ott alakulhatnak tartósan jól, egyértelműen az eredmények, (amire azért a hazai iparban is több jó példát találunk, nemcsak a szakirodalomban, vagy a nemzetközi példatárban), ott mutatnak valódi sikert a gazdálkodás mérőszámai, ahol — manapság így mondják — rendszerben tudnak gondolkodni. Vagyis a termelékenység nagyon összetett voltához illően százféle módon igyekeznek javítani a munkát. Például az egy foglalkoztatottra számított, az egységnyi állóeszköz értékre és az egy munkaórára jutó termelékenységi mutatót egyaránt. Igyekeznek minden lehetséges módszert egyidejűleg alkalmazni. A gazdálkodás valamennyi TÉNYEZŐJÉT — az embereket, a gépeket, a pénzügyi feltételeket, a gyártmányszerkezetet, a piaci kapcsolatokat — mind és együttesen, kölcsönhatásukban érdemes csak vizsgálni és változtatni. Ebben a munkában nincs és nem is létezhet mindenütt egyaránt jól használható recept. Ezt — nem várva egyetlen központi receptre — mindenütt az adott vállalat vezető gárdájának kell megkeresnie. G. F. Mindig tovább kell lópni Szeretjük az őszinteséget w — Rólunk akar írni? — kérdezi egy kis csodálkozás, sál Novothny István, a Csepel Autógyár egri gyárának egyik pártcsoportvezetóje. Részben indokolt is a csodálkozás, hiszen az üzem- fenntartási osztály alapszer. vezetőnek 2-es számú pártcsoportja alig másfél éves múltra tekint vissza, részben azonban indokolatlan, hiszen munkájukkal é rövid idő alatt is méltán kivívták a gyár kommunistáinak, dolgozóinak az elismerését. Feladatukat tekintve a pártcsoport tagjai a termelés zavartalanságát biztosítják, hiszen — természetesen mások mellett — ők végzik a gépek karbantartását ők hárítják el az esetleges hibákat, gondoskodnak arról, hogy az energiaellátással, a vízszolgáltatással ne legyen problé. ma, és még sok olyan mun- /kát végeznek. amit nehéz lenne hirtelenjében felsorolni. Tevékenységük nem valami látványos, de annál szükségesebb, annál hasznosabb. És nagyon sokszor gyorsan, határozottan kell cselekedni, mert senkinek nem jó az, ha mondjuk például leáll egy gép. — A hagyományos feladatok mellett most újak is vannak — mondja Novothny Ferenc —, hiszen gyárunk nagy fejlődés előtt áll, új beruházásokba kezdünk, s ebben természetesen nekünk is részt kell vennünk. De nem tartunk a munkától, hiszen a csoport tagjai szakmailag jól felkészült emberek, nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, és szeretik is ,a munkát. S mindemellett az is kiderül, hogy igényesek is. Nem csupán azt akarják tudni, hogy a napi feladat miből áll, hanem szeretik, ha tájékozottak a távolabbi tervekről, elképzelésekről is. — Ez azért is lényeges — magyarázza a pártcsoportvezető —, mert például egy beruházásnál a vezetőknek két- három lépcsővel előre kell gondolkozniuk, s emiatt előfordul, hogy a napi munka során valamilyen feladat logikátlannak tűnik. Ha viszont mindenki előtt ismertek a további tervek is, akkor a részt könnyebb elhelyezni az egészben. Persze, ez az információigénnyesség nem csupán a szakmai feladatoknál jelentkezik, hanem más területeken is. Éppen ezért mind a párt- csoport-értekezleteken, mind, pedig a kötetlen beszélgetések kapcsán gyakran megvitatnak elméleti, politikai kérdéseket. A közelmúltban például a neutronbomba váltott ki élénk vitát, helyesebben szólva nem is vitát, hiszen az állásfoglalás azonos volt, inkább mindenki kifejtette a véleményét. De igen gyakran szóba kerülnek a munkafegyelem, az üzemi demokrácia kérdései is. Különösen olyan megvilágításban, hogy a pártcsoport tagjai azt várják a vezetőktől, hogy minden kérdésben őszintén tájékoztassák őket, felvetve a gondokat is, másrészt azt is mondják meg nekik, hogy mi a vélemény róluk, esetleg hol kell javítani a munkán. Az őszinteség, a kritikai hansvétel a kis kollektívában már régen polgárjogot nyert, ha valaki hibát követ el, vagy esetleg „lazít”, akkor rögtön szóvá teszik. De azt is megértik, ha valakinél valami probléma van, és szívesen segítenek is rajta. Mint, ahogy szívesen végeznek társadalmi munkát a gyárért is. Most folyik a gyári sportkombinát építése, s a pártcsoport tagjai alaposan kivették részüket az építkezésből. Mindegyikük több mint húsz órát dolgozott, de természetesen máshol, máskor is lehet számítani rájuk. Nem csupán a „kapun” belül, hanem kívül is. Hiszen pártmegbízatásként többen munkásőrök, van, aki népfrontaktivista, mások a KISZ- Rzervezet munkáját segítik. Különösen a fiatalok nevelésére fordítanak nagy gondot, mert az a tapasztalatuk, hogy a fiatalokat naponta kell ösztönözni, mozgósítani, hogy megismerjék; megszeressék a mozgalmi munkát. És hogy ne esak szalmaláng legyen a lelkesedés. A pártmegbízatásokat mindenki komolyan veszi, felelősséggel végzi. Mindenkire lehet számítani, de még a legjobbak közül is kiemelkedik Boros János, Váczi Béla és Boros Mihály. A pártcsoportvezető szerint talán az a legjobb náluk, hogy „együtt vannak”. Megismerték, megszokták egymást, félszavakból is értenek. Vitatkoznak politikáról. könyvekről, tv-niűsorok- ról, gazdasági kérdésekről. De a magánéletben is tudják egymás gondjait, bajait. Mindezek ellenére korántsem érzik úgy, hogy náluk minden rendben van, nincs már min javítani. Néhány hónappal ezelőtt kritika is érte őket, hogy túl a kötetlen beszélgetéseken, fordít- ,6anak nagyobb figyelmet, a rendszeres testületi pártmunkára. A figyelmeztetést komolyan vették, az első félévben mindig rendszeresen megtartották az értekezleteteket. S azt is elvárják, hogy máskor is szóljanak, ha valamelyik területen nem úgy megy a munka, mint kellene. — Lehet, hogy furcsán, hangzik — mondja a pártcsoportvezető —, de szeretjük, ha „maceráinak” minket. Hiszen mindig tovább kell lépni, s ehhez az is kell, hogy mások is véleményt mondjanak a munkánkról. És még azt teszi hozzá, hogy különösen most, amikor igen nagy feladatokat kell az egész gyárnak megoldania. örömükre szolgál, hogy sokévi ide-oda csatolgatás után megnyugtatóan rendeződött a gyár helyzete, érzik, hogy van perspektívájuk, és szeretnének ők is hozzájárulni a fejlődéshez. Kaposi Levente Pályakezdő fiatalok ankétja az állami építőknél (Tudósítónktól) Megszokott dolog már a Heves megyei Állami ÉpítőVárkonyi mozgalma munka nélkül maradásának, az agrárszocialista mozgalmak megindulásának, a hazai földkérdés társadalmi kiéleződésének a kora. Várkonyi valami nagyon fontosat ismert fel: azt, hogy az itthoni haladás alapkérdése a földkérdés és ennek a problémának a megoldására a Szociáldemokrata Párt korabeli ún. orthodox vezetőségének nincs programja. Gyakorlatilag földosztónak is nevezhető radikalizmusával hamarosan ellentétbe is került a pártvezetéssel. Az ellentétek akkor éleződtek ki, amikor a parasztválasztmány ellenére Földmívelő címmel lapot adott ki, amely a földmunkások helyzetének javítását, a földkérdés polgári demokratikus megoldását, a napi követelések képviseletét tartotta feladatának. A szociáldemokrácia által nagybirtok-klsbirtok vitára leegyszerűsített agrárkérdésben Várkonyi tehát külön nézetet vallott. Álláspontját következetesen az elszakadásig képviselte, bár arra nem törekedett, hiszen a szociáldemokrata mozgalmon belüli erős agrármozgalmat kívánt. Azonban Ht97-re odáig fejlődtek az események, hogy két, egy hivatalos és egy „Várkonyista” földkongresz- szust hívtak össze Magyarországon (Budapesten és Cegléden). A Várkonyi által hirdetett elvek közelebb álltak a földmunkásokhoz, mint a merevebb szociáldemokrata tanítás, így érthető, hogy a valódi földmunkás kongresz- szus a ceglédi lett, amely határozatot hozott önálló, független szociáldemokrata tervezetek létrehozására. Az elkövetkező időszakban Várkonyi mozgalma gyorsan terjedt az Alföldön. Az MSZDP Várkonyit kizárta tagjai sorából és ez logikusan vezetett mozgalmának, az ipari munkások mozgalmától való eltávolodásához. Mi volt Várkonyi alapvető elképzelése a földkérdésben? Bár a szocialista végcéllal (a magántulajdon eltörlésével) teljesen tisztában volt, közelebb állván a parasztsághoz, világosan látta az ideiglenes, áthidaló megoldások szükségességét. Alapvetően a kisajátított nagybirtokok átmeneti bérbe adását tekintette közvetlen kiútnak. A papi és a kincstári birtokokat és a nagybirtok 100 katasztrális holdon felüli részét 5 holdas parcellákban kívánta bérbe adni, egyben fenntartva azt a lehetőséget is, hogy „felvilágosodott nép” döntse el: parcellát akar, vagy közös munkálkodást. Mindenesetre Várkonyié volt a földosztás első politikai programja Magyarországon. Éppen ezért a független szocialista párt befolyásának terjedésével párhuzamosan a hatóságok egyre szigorúbban léptek fel ellene. Várkonyit zaklatások érték, állandó rendőri felügyelet alatt tartották, sajtópereket akasztottak a nyakába, úgyhogy gyakorlatilag illegalitásba kellett vonulnia. 1898-ban mégis sikerült letartóztatniuk. Védelmét a tiszaeszlári perből is ismert Eötvös Károly vállalta, azonban ő sem tudta megakadályozni a nyolchónapos börtönbüntetést. A vezérétől megfosztott, levert szocialista mozgalom ezek után szinte elvesztette jelentőségét, összezsugorodott. A következő húsz év felőrölte Várkonyi vagyonát és energiáját. Újra és újra a független szocialista mozgalom élére állt, megint kiadta a „Földmívelöt”, részt vett a választójogi küzdelemben, megpróbálta kiszélesíteni bázisát, szövetséget kötött Achim András pártjával, majd az elvi ellentétek miatt szétváltak. Mozgalma azonban eredeti, századforduló előtti jelentőségét a meg nem alkuvó újrakezdések ellenére sem nyerte vissza. M. P. ipari Vállalatnál, hogy á munkájukat itt kezdő fiatal szakemberekkel ankéton találkoznak idősebb pályatársaik. Mivel az utóbbi időben nagy számban kerülnek fiatalok a vállalathoz, pályakezdésük segítése fontos feladat a munkahelyeken. Fiatal műszakiak, közgazdászok számára rendeztek találkozót az elmúlt napokban is a vállalat központjában. Munkakörük teendőiről, a vállalat életéről kaptak tájékoztatást, s egyúttal kérték tőlük a vezetőik: alakítsanak ki mihamarabb szoros kapcsolatot a fizikai dolgozókkal. A fiatalok kérték, hogy a jövőben is kapjanak segítséget a vállalati közösségbe való beilleszkedéshez, terveik, elképzeléseik megvalósításához. Az üzemmérnökök egyelőre művezetői beosztásban dolgoznak, s később, ha bizonyítottak, képzettségüknek megfelelően kerülhetnek magasabb beosztásokba. A vállalat átmenetileg megoldotta a lakásgondjukat is: az építők szállójában kényelmes; olcsó otthont kaptak. ( Mika István 1 1977. szeptember 8., csütt>£í2|j
