Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

Hányat ver a pulzusa, Három kombáfntípus egymás mellett Országos paradicsom-belakarftó gépbemutató Csányban Az érdeklődők gyűrűjében a szovjet gyártmányú paradicsom-betakarító kombájn (Fotó: Perl Márton) Az év egészségügyi szen­zációja a MEDICOR Művek ..dobozlaboratóriuma”, a 18 kilós diagnosztikai táska, mellyel különböző szűrővizs­gálatok — vérnyomás, pul­zusszámlálás, EKG, reakció­idő, hallás- és vibrációsárta- lom-vizsgálatok stb. — tizen­öt perc alatt elvégezhetők. Ebből a hordozható készü­lékből ma már a nagyüzemek orvosi rendelőiben is látni, mert ha nem is olcsó mulat­ság, azért a vállalatok szí­vesen költenek rá. Megéri. A dolgozónak nem kell órákat, sőt napokat eltöltenie a ren­delőintézetben, a kórházban laboratóriumi rutinvizsgála­tokra várva, mert az üzem­orvos a készülék segítségével mindjárt a helyszínen, akár a munkás környezetében, a műhelycsarnokban is megál­lapíthatja a diagnózist. Idő, fáradság takarítható meg az elmés találmánnyal, s az sem egy utolsó szempont, hogy a rendszeresen visszatérő vizsgálatok lényegesen meg­könnyítik a foglalkozási be­tegségek észlelését még a kezdeti stádiumban. Az or­vos kezében ez egy olyan jel­zőeszköz, mely a munkahelyi ártalmak feltárásához, s egy­ben megelőzéséhez is segít­séget ad. A diagnosztikai táska meg­jelenése az üzemorvosi ren­delőben csak egy példa arra, hogy mostanában jobban odafigyelnek az egészség­ügyre. Ez a változás 1974. decembere óta érezhető, ami­óta megjelent a kormányha­tározat az üzemegészségügyi és üzemorvosi hálózat to­vábbfejlesztéséről. Az utóbbi két évben a megyei, városi, községi tanácsok ülésein is gyakran visszatérő téma volt az iparban, közlekedésben, mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak egészségvédelme, a vállalatok öt évre szóló szo­ciálpolitikai tervében pedig a korábbiakhoz képest nagyobb helyet kapott az üzemegész-, ségügy fejlesztése. Persze nem mindenütt. Új log’alkozási ártalmak Kétségtelen, a klasszikus foglalkozási betegségeket, a szilikózist, ólommérgezést, sikerült visszaszorítani: évente 150, illetve 30 a meg­betegedési átlag. Ám a külön­böző iparágak (főként a vegy­ipar), a mezőgazdaság fejlő­désével — nem szükségszerű­en! — megjelentek az új fog­lalkozási ártalmak: a nö­vényvédő szerek, a műanya­gok, festékek helytelen keze­lése újabb betegségeket pro­dukál. Évente igen sok új bőrbeteget kezelnek — fog­lalkozásból eredően — a szakrendeléseken. Egyre ko­molyabban kell venni a por, zaj, mérgező gázok veszélye­it, a huzamosan ilyen kör­nyezetben tartózkodók 10—20 év után szilikózis, halláská­rosodás, asztma tüneteivel je­lentkeznek az orvosnál. A közlekedésben a neurózis a ..divat”, mely szervi elválto­zást is okozhat, például a nvombélfekélyt. a hivatásos gépkocsivezetők szakmai be­tegségének tartják. A legtöbb mozgásszervi elváltozás pe­dig a bányászok körében van. Ha csak két KSH-adatot veszünk: a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma 1,73 millió, a mezőgazdaság­ban több mint egymillió, ak­kor is érzékelhető, hogy az üzemegészségügyre milyen nagy felelősség hárul. Még­pedig a munkahelyi ártal­mak feltárásban, megelőzé­sében A géppel, vegyszerrel, vagy balesetveszélyes kör­nyezetben dolgozó ember egészségét számos kedvezőt­len hatás éri, olyanok, me­lyek a lakosság egészére nem jelentenek veszélyt. Épp ezért az üzemorvosok a gyógyítás mellett speciális feladata az egészségnevelés, a ‘‘-»wflágosítás Egyes vállala- r»n.rr az í—katmsnkéntl or­vosi előadásokon sikerül szaki? ugyan bizonyos információ­kat a dolgozókba „táplálni”, de ezzel még egyáltalán nem biztos, hogy a hallgatóság magatartását is megváltoztat­ják. Az egészségnevelést a sejtekben kell kezdeni, kis csoportokban, a brigádokban. Itt a hallgató is visszakérdez­het, s jobban rögződik benne, mit kell tennie, hogy elkerül­je a munkájával járó veszé­lyeket. Téves felfogás, hogy ezek a veszélyek csak olyan nagyüzemekre jellemzőek, mint a Csepel Vas- és Fém­művek, a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek, ott meg úgyis van szervezett üzemegészségügyi szolgálat, saját rendelőintézet, kórház. A megyei, járási szakrende­lések orvosai a megmondha­tói, hogy a kisüzemek dol­gozói között a foglalkozási betegségben szenvedők szá­ma nem csekély. Tehát az üzemegészségügyi hálózat térképén vannak még fehér foltok. Ahol nincs üzemorvos Ismeretes, hogy a kormány- határozat megjelenése óta az Országos Munka- és Üzem­egészségügyi Intézet egységes szakmai irányítással hangol­ja össze a KÖJÁL és az üzemegészségügyi szolgálat munkáját. 1978-ig az egész országra ki akarják terjesz­teni a hálózatot, olyan mó­don, hogy minden megyei in­tézményben bevezetik az üzemegészségügyi szakren­delést, s itt foglalkozási be­tegségmegelőző vizsgálato­kat is végeznek. Ez a megyei szolgálat a kisüzemekben, ahol nincs üzemorvos, rend­szeres ellenőrzéseket tart. Eddig tíz megyében és né­hány városban (Dunaújváros, Miskolc, stb.) vezették be az új hálózati rendszert. Az in­tézetekben a szakrendelésen kívül létrehoznak speciális fekvőbetegosztályt is, ahol a foglalkozásból eredő súlyo­sabb betegségben szenvedő­ket gyógyítják. A megoldást azonban nem a szakrendeléseken, hanem az üzemekben kell keresni. Az ország legfőbb erőit az idei terv sikeres végrehajtá­sára összpontosítja, a Terv­hivatalban és a minisztériu­mokban pedig beható elem­zések alapján már az 1978. évi népgazdasági tervet ké­szítik elő. A tervezőmunka menetéről a következőket mondotta Dobos István, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetője Somogyi Lajos- nők, az MTI munkatársának: — Az éves terv előkészíté­se az idén korábban kezdő­dött el, mint az előző eszten­dőkben. Ezt nem utolsósorban az tette szükségessé, hogy a gazdasági életben néhány je­lentős változás következett be. A párt Központi Bizott­sága állásfoglalásának meg­felelően az idén meggyorsult a gazdasági fejlődés, ugyan­akkor külgazdasági kapcso­latainkban a piaci feltételek másként alakultak, mint ahogy gondoltuk. Fontos fel­adat tehát tüzetesen vizsgál­ni, hogy a gyorsabb ütemű gazdasági fejlődés és a fej­lődés feltételeiben bekövet­kezett változások hogyan hangolták össze, milyen le­gyen 1978-ban gazdasági ma­gatartásunk. a gazdaságirá­nyítás milyen kérdésekre he­lyezze a hangsúlyt. Ezért a jövő évi terv előkészületei már áprilisban elkezdődtek. Mindenekelőtt mérlegeltük a gazdasági növekedést befo­lyásoló tényezőket, főként a kölnő piád hatásokat, s vizs­gáltuk, hogy az Idei gazdasá­Az még nem elég, hogy a KÖJÁL rendszeresen vizsgál­ja a gép- és textilgyárakban a zaj erősségét, tenni is kell a megszüntetéséért. Nagyon könnyen kicsúszik a szán­kon: „miből”? Nem lehet egyik napról a másikra ki­cserélni a hangos gépparkot csendesebbre vagy drága akusztikai berendezésekkel elnyeletni a zajt. Hol van er­re fedezet? Ahol nincs pénz, ott pótolható leleményesség­gel: a zúgó ventillátorok be­tonaknába ágyazhatok, a préslégszerszám gyökfaragás­sal helyettesíthető, esetleg rugalmasabb szervezéssel csökkenteni lehet a vibrációs ártalomnak kitett öntvény­tisztítók munkaidejét úgy, hogy gyakraban váltják a gépnél dolgozókat. A műszaki fejlesztési ter­vek, beruházási programok készítésekor kérjék ki az üzemorvos véleményét is. Elvárható ai igazgatótól... A dolgozókat, ha másképp nem megy, kényszeríteni kell a védőeszközök használatara. Sajnos, ma még nem tartunk ott, hogy más kárán tanulja­nak, csak a közvetlen észlel­hető egészségromlás ellen vé­dekeznek. Azt mindenki ter­mészetesnek tartja, hogy a Ferihegyi repülőtéren a for­galomirányító használja a fülvédőt, amikor tárcsájával a kifutópályáról a térre irá­nyítja a gépet. A szövőnő vi­szont idegenkedik a füldugó­tól, a kovács a hangszigetelő vattától, mert csak 10—20 év, után veszi észre hallásának károsodásét. Elvárható az igazgatótól, üzemvezetőtől, tsz-élnöktől is,- hogy érdekelje: hányat ver a munkások pulzusa, vagyis milyen az idegállapotuk, köz­érzetük, egészségük — mert ez nem csak magánügy! Leg­alább annyira fontos, mint a jó gazdasági eredmény, hisz a kettő elválaszthatatlanul j összefügg. | H. A. * gi növekedés lendülete át­meneti vagy tartós tényezők hatására következett-e be. Mindennek megítélése öt­éves tervünk további szaka­sza szempontjából is fontos tájékoztatásokat ad. Tervező munkánkat segíti, hogy eb­ben az időszakban készült el a szabályozórendszer műkö­désének értékelése. Mint is­meretes, 1976-ban néhány je­lentős változás történt a közgazdasági szabályozásban, s most vizsgáltuk szabályozó- rendszerünk hatásait. Az ér­tékelés azt mutatta, hogy egyes szabályozókat 1978-tól módosítani kell. Ahhoz, hogy jobban ösztönözzenek a ha­tékonyabb munkára, erősíte­ni kell a szabályozók úgyne­vezett normatív elemeit, fel­számolva az indokolatlan kedvezményeket, engedmé­nyeket, a túlzott támogatást. Á többletnyereség, a többlet- jövedelmek forrása ne az in­dokolatlan támogatás, ha­nem a hatékonyabb munka legyen. — A jövő évi népgazdasá­gi feladatokkal és a közgaz­dasági szabályozással kap­csolatos elképzelések kiala­kultak, és azokat az Országos Tervhivatal augusztusban a Minisztertanács elé terjesz­tette azzal a javaslattal, hogy e koncepciók alapján szabja meg a jövő évi terv kidolgozásával kapcsolatos feladatokat. A korábbi évek­ben általában szeptemberben kerültek a kormány elé a ter­Ma még kevesen ismerik őket, annak ellenére, hogy már egyre több van belőlük Magyarországon. A paradi­csom-betakarító kombájnok­ról van szó, amelyek a 70-es évek technikai újdonságaihoz tartoznak. Az évről évre csökkenő kézi munkaerő-szük­séglet új igényeket támasz­tott a zöldségtermelésben is, különösen a paradicsomter- melésben. Ehhez kedvező utat nyitott a Csányi Állami Gaz­daság, ahol amerikai gépek­kel megkezdték e fontos nö­vény iparszerű termelését. Az elmúlt hét esztendő ta­pasztalatait kedvezően hasz­nosították és ennek nyomán korábban létrejött a sorok­sári, az idén januárban pe­dig a csányi paradicsomter­melési rendszer. A termelés­be az amerikai technológián és fajtákon kívül az utóbbi években magyar és szovjet gyártmányú betakarító kom­bájnokat is alkalmaznak. Ez utóbbiakat mutatta be ked­den délelőtt a Csányi Állami Gazdaság földjein a Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesítési Társasága',*' vala­mint az AGRO- és a MEZŐ­GÉP Tröszt. A szeptember eleji kániku­lai nyár sokakat vonzott a bemutatóra. Az ország kü­lönböző részeiből több mint 400 érdeklődő szakember: a géptervezés, a gyártás, a ke­reskedelem és a paradicsom­termelő gazdaságok képvise­vet érintő javaslatok. Még­sem az időbeli nyereség a legfontosabb, hanem az, hogy a Minisztertanács állás- foglalása most komplexebb, konkrétabban rögzíti az éves terv kidolgozásával kapcsola­tos teendőket. A kormány ál­tal elfogadott irányelvek megszabják, hogy a tervezés­ben részt vevő szervek mire törekedjenek, milyen legyen jövőre a gazdasági növekedés üteme, ezen belül egyes ága­zatok hogyan fejlődjenek, mennyit költsünk beruházá­sokra, a nemzeti jövedelem­nek milyen hányadát fordít­suk a lakosság fogyasztására 6tb. Megjelölte a kormány egyes közgazdasági szabályozók mó* dosításának irányát is. Meg­szabta továbbá a tervező munka főbb fázisait, hogy megfelelő alapossággal, s egyben kellő időben elké­szüljön a terv. Munkánkat olyan ütemben folytatjuk, hogy az 1978. évi népgazda­sági terv november második felében a Minisztertanács elé kerülhessen. — A terv alapos és mégis viszonylag gyors elkészítését az is segíti, hogy az idén a szaktárcákat is a szokásos­nál korábban és konkréteb­ben vontuk be a tervkészítés­be. Az Országos Tervhivatal már júliusban megvitatta a minisztériumokkal, hogy mi­lyen témákban kéri javasla­taikat, véleményüket, érté­lői jöttek el, hogy véleményt mondjanak a látottakról. A megjelenteket Monok Mihály, a vendéglátó állami gazdaság termelési igazgató- helyettese köszöntötte, majd dr. Bartos Lajos, az AGRO- TRÖSZT vezérigazgató-he­lyettese tartott rövid tájé­koztatást. Elmondta, hogy az V. ötéves terv 44 százalékos növekedést irányoz elő a zöldségtermelésben. amely­nek eredményes megvalósí­tásához megvannak a felté­telek. A Minisztertanács múlt év őszi határozata ösztönzően hatott az idei zöldségterme­lésre, különösen a paradi­csom- és paprikatermelésre. Mindkettőből lényegesen több termett, mint tavaly. Az étkezési paradicsomon kívül egyre inkább nő az igény a magas biológiai ér­tékű konzervipari paradi­csomkészítmények iránt. Az ehhez szükséges nyersanyag tömeges előállítása csak ipar- szerűen, modern gépekkel valósítható meg. A termelés elengedhetetlen feltétele a Tíbrribájnbetakarítás, amely jelentős élőmunka-megtaka­rítást tesz lehetővé. Szólt ar­ról is, hogy az üzemi tervek alapján felmérték a gazdasá­gok jövő évi zöldségtermelő gépek és gépsorok iránti igé­nyeit. Ennek megfelelően már intézkedéseket is tettek ezek beszerzésére. Várhatóan nem lesz fennakadás borsó-, zöld­keléseiket a népgazdasági terv készítéséhez. A tárcák egész sor ipari vállalat és tu­dományos kutatóintézet szak­embereinek véleményét ki­kérték ahhoz, hogy a főbb fejlesztési s termelési fel­adataikról, ezek feltételeinek megteremtéséről kialakíthas­sák álláspontjukat. Szeptem­ber elején tehát a közeli na­pokban várható, hogy a mi­nisztériumok ismertetik az Országos Tervhivatallal el­gondolásaikat, javaslataikat. Ami a vállalati tervező- munkát illeti, már tavaly lé­nyeges változás történt. Ko­rábban évente december vé­gén kaptak a vállalatok hi­vatalos tájékoztatást a követ­kező évi népgazdasági terv­ről, munkájuk várható köz- gazdasági feltételeiről. Az 1977. évi, tehát az idei terv feltételeiben várható válto­zásokról már tavaly szeptem­berben informálta őket az Országos Tervhivatal elnöke. Ezt a gyakorlatot az idén folytatjuk, erről a Miniszter- tanács is kötelező határozatot hozott. Szeptember folyamán tehát a vállalatokat a tervhi­vatal elnöke tájékoztatja a népgazdaság 1978. évi fő fel­adatairól és a szabályozók­ban várható változásokról, hogy saját terveik elkészíté­sekor ezzel kellő időben szá­molhassanak — mondotta az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetője. (MTI) bab-, hagyma- és paradi­csom-betakarító gépekből. A tájékoztató után dr. Bar­tos Lajos bemutatóra invitál­ta a vendégeket. A Csányi Állami Gazdaság földjein há­rom különböző kombájntí­pust: szovjet, amerikai és magyar paradicsom-betakarító gépet mutattak be működé.* közben. A soroksári rendszer a Hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyár gépiéit használja fel, a csányi rend­szer pedig amerikai és szov­jet kombájnt alkalmaz. A látottak alapján a szak­emberek egyöntetű vélemé­nye, hogy a gazdaságok az olcsóbb, de jól működtethető szovjet és magyar kombáj­nokat alkalmazzák, melyek hosszú távon megoldhatják a gépesített paradicsom-betaka­rítást. A bemutató után a vendé­gek megtekintették a p>ara- dicsom gépi előfeldolgozó be­rendezést is, melynek segít­ségével a betakarított termés préselésével paradicsomlét nyernek, és egf tartálykocsik­kal szállítják a hatvani kon­zervgyárba további feldolgo­zásra. A nagy sikerű országos be­mutató dr. Bartos Lajos ér­tékelő zárszavával fejező­dött be. Növekszik a hazai sertésállomány Az érvényben levő közgaz­dasági szabályozók a nagy­üzemeknek és a kistermelők­nek egyaránt gazdaságossá teszik az állattartást, hizla­lást. Az Állattenyésztési Kutató Intézet felmérése szerint a hazai nagyüzemekben javul­nak a hizlalóéi eredmények, de nem olyan mértékben, mint ahogyan azt az állo­mány száma és a takarmá­nyozás növekvő költsége in­dokolttá tenné. A' legjobb eredményeket a szakosított telepek érik el, ezekben az üzemekben 1974-ben az ál­latok átlagos napi súlygyara­podása még csak 451 gramm volt, de tavaly már 476 gramm. Kedvezően alakul az 1 kiló súlygyarapodáshoz szükséges takarmányfelhasz­nálás, ami 3 évvel ezelőtti 3,99-ról 3,89 kilogrammra csökkent, tehát a szakosított telepeken egy-egy kilónyit 10 dekával kevesebb takarmány­tól híznak az állatok. Mindinkább kialakulnak a legjobb takarmányadagoló és -etető géptípusok, amelyek a korábbiaknál pontosabban, „figyelmesebben” szolgálják ki az állatokat. Az Állatte­nyésztési Kutató Intézet többféle technológiai megol­dást ajánl a gazdaságoknak a takarmányozási költségek csökkentésére. (MTI) 1977. szeptember 7., szerda A vállalatok már e hónapban megismerik jövő évi munkájuk feltételeit Készül az 1978. évi népgazdasági terv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents