Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-07 / 210. szám
Tudomá nytörténeti kongresszuson a skót fővárosban (Események, benyomások) Az első csengetés... Országszerte megkezdődön a tanítás Kedden reggel benépesültek az ország általános és középiskolái. Megszólalt az első, a tíz munkáshónap kezdetét jelző csengetés. A milliós diáksereg ezután meghallgatta Polinszky Károly oktatási miniszter köszöntő szavait, aki beszélt a tanév legfontosabb feladatairól. Utalt arra, hogy a pedagógusok elégedetten állhatnak a rajthoz, hiszen erkölcsi megbecsülésükhöz — béremelésük révén — végre az anyagi méltatás is társult. A fiatalokat állandó igyekezetre,- rendszeres szorgalomra biztatta, mert csak így érezhetik otthon magukat az ismeretek birodalmában. Hangsúlyozta : a nyugodt alkotómunka feltételei adottak, s minden tanuló kedvező körülmények között bizonyíthatja felkészültségét. Képriportunkban az első tanítási nap jellegzetes pillanatait 1 örökítettük meg. Fotósunk az egri V. számú általános iskolában járt, s lencsevégre kapta az elsősök hangulatát. Pajtók Balázs cs Piiski Viki az új táskával ismerkedik. Van, aki ásít (Petrovics Béla), s olyan is akad, aki már jelentkezik (Magyar Ádám). A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban a kémia—biológia tagozatos l akatos Mária és Tóth Mária kíváncsian lapozgatja az új tankönyveket. (Szántó György felvételei) Könyvtár a Kékes Ipari Szövetkezetben Az egri .Megyei Könyvtár együttműködési megállapodást'kötött a KISZÖV elnökségével. Ennek értelmében tpbbek között.. úgy határoztak,, hogy letéti bibliotékát létesítenek a gyöngyösi Kékes Ipari Szövetkezetben. A szakvezetők támogatták n/ életképes ötletet. Nemcsak helyiséget biztosítottak és társadalmi munkát ajánlottak fel, hanem az anyagi segítségtől sem húzódoztak. A járási-városi könyviár a helyi igényeknek megfelelő kiadványokat, szakmai jellegű köteteket biztosít, s ezt az állományt a dolgozók óhaja szerint cserélik majd. Ez igen sokat jelent, hiszen az érdeklődők helyben hozzájuthatnak a mindennapi tevékenységük során is hasznosítható müvekhez. Apánk rendkívül pontos ember. Megköveteli, hogy mindig minden rendben legyen. Ezenkívül elvei vannak. Valamikor áruelosztó volt. Előfordult, hogy így szólt a munkatársaihoz: „Ezt a vagont északra kell irányítani ! Vagy délre. De még ma! Vagy holnap!” Munkatársai odairányították a vagont, ahová kellett. Apám megmaradt álláspontja mellett, és mindenki elégedett volt. Ezúttal Is határozottan szólt: — A helyzet úgy áll, hogy Ljuda, egyetlen lányunk, be akarja mutatni családunknak a vplegényét. Ha azt vesszük, hogy a mi családunk összetartó egészséges közösség, akkor a szabályok értelmében be kell fogadnunk a leendő új családtagot. .. Azon a pénteken — a „mustranapon” — a Nagy Tanács a következő összeállításban ült össze: a nagyapa — lepke- és rovarfajták professzora nagyanyám — általános iskolai énektanár, apám, anyám —a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője, nagybátyánk — sebész, nagy- nénénk — területi súlydobo- rekorder és még mások. Hat óra előtt öt perccel berontott a nővérem és kifulladva jelentette: — Itt vagyunk! — Nagyszerű — szólt apa. — Várjatok a lépcsöházban. Még öt perc van a házi tanács üléséig. Pontosán hatkor kinyílt az ajtó, és ünnepélyes mosoly- lyal, kézen fogva belépett Ljuda és egy fiatalember világos öltönyben. Mély csönd követte jöttüket, végül megszólalt. apa: — Ma megtárgyaljuk a soron következő beadványt. — Mi az, hogy „soron következő?” — érdeklődött a vőlegény. — Pardon, rendkívülit A napokban részt vehettem Edinburgh-ban a XV. nemzetközi tudománytörténeti kongresszuson, ahol 10 napon keresztül az egész világról összegyűlt körülbelül ezer tudós beszélte meg a tudománytörténet újabb kutatási eredményeit és — ami ennél is fontosabb — megvitatta azt, amit ezekből a tudomány és társadalom viszonyára és a tudományok általános fejlődés-törvényeire vonatkozóan. le lehet vonni. Nem hallgathattam meg mind a körülbelül 400 előadást, hiszen egyszerre 6—7 teremben egyidőben folytak. Az előadások anyagának kivonatát tartalmazó vaskos kötetből választottam ki az engem leginkább érdeklőket. A főleg angolul, kisebb részben németül, franciául, elvétve oroszul . tartott: előadásoknál is érdekesebbek és tanulságosabbak voltak az előadásokat követő viták, amelyek rávilágítottak, hogy ugyanazt a kérdést mennyire eltérően lehet nézni. Akkor vált a vita hangja olykor élesebbé, ha KÜLÖNBÖZŐ VILÁGNÉZETEK ÉRVEI CSAPTAK ÖSSZE. Többen Nyugaton még most is úgy tekintenek a polgári társadalomra, mint a társadalom legfejlettebb formájára. A múlthoz viszonyítva azonban itt is lényeges az előrehaladás. Eredményeinket nem hallgathatták el, és például volt olyan amerikai és angol előadó, aki a szovjet tudománypolitikát igenigen figyelemre méltó, sőt helyenként követendő példaként részletesén tárgyalta. A kávészünetekben folytatódtak a magánbeszélgetések, a nagyobb megértést, a nemzetközi közeledést szolgálva. akartam mondani — helyesbített apa. — A rendkívüli beadvány lányom óhája. miszerint fogadjuk családtaggá legújabb barátját... — Mi az, hogy „legújabb” — érdeklődött újra a vőlegény. — A régi — javította ki apa —, a régi ismerősét, aki a házi tanács rendelkezése értelmében köteles féleségül venni öt. — Hogy-hogy .,köteles?” — kérdezte megrökönyödve a leendő új családtag. — Nem köteles feleségül venni — helyesbíteti, apa. — Miért „nem köteles?’’ érdeklődött izgatottan a vó- legényjelölt. Itt apa teljesen belezavarodott, és valami hosszú, végtelennek tűnő magyarázatba kezdett: — A legnagyobb készséggel lehet ajánlatot tenni... Itt levegőt vett és keményen folytatta: — Az új családtag jellemzésére felkérem a legilletékesebbet' Ljuda égy lépést előre tett, mély légeztetet vett és elkezdte: — Én Szergéj Nyikolá-jevi- cset már hat hónapja ismerem ... — És titkoltad?-! — csodálkozott nagynénénk, a területi súlydobó. — A közbeszólóit mellőzzük — utasította rendre apa. — Ez idő alatt — folytatta Ljuda — borzasztó rendesen viselkedett. Megértő barátként a családtisztelő ember benyomását keltette bennem .. . — Mi az, csak nem nos? Az egyéni érintkezésekre adtak alkalmat a város, egyetem, akadémia (Royal Society) vezetői által adott fogadások és a közös szórakozási programok (ismerkedési est, skót est, „Tattoo”). Itt és a szabad időnkben tett sétáink alatt ismertük meg és szerettük meg a skót „fővárost”. Megértem az ottaniak lokálpatriotizmusát, amikor városukat, legalábbis Nagy-Britannia legszebb városának tekintik. Valóban, a legfontosabb utcájuknál, a Princes Streetnél szebbet, még nem láttam: egyik oldalon egy lecsapolt tó helyén kialakított közpark van. gyönyörű kilátással a magas sziklán épült nagy várral, másik oldalon a csillogó nagy áruházak, a pesti Kossuth utcára emlékeztető gyalogos- autósforgalorrimál. Ez a mintegy félmilliós város egyébként is sókban emlékeztet fővárosunkra. A műemlékek megbecsülésében, gazdag múzeumaik anyagának elrendezésében, sőt az egész város életében megmutatkozik, hogy a kis skót nemzet mindig emlékezni akar múltjára, régi szokásaik megtartása is erre utal. A skót nemzeti virág, a bogáncs ott díszük szép virágos parkjaik fő helyén, de a bogáncsvirág rajza díszít soksok kirakatot, vállalatot, hivatalt is. Ritka a birodalmi, annál gyakoribb a skót zászló (kék alapon fehér András- kereszt). Szívesebben használják a skót bank papírpénzét (ugyanannyit ér, mint az itt is természetesen érvényes angol pénz). Jólöltözött, gyakran szakállas családapák járnak skótszoknyás ruhában, de a skótkockás ruhák, sapkák divatja is elárulja, hogy Skóciában vagyunk. A hagyományok őrzésének jellemzője a világhírűvé vált — érdeklődött gyanakodva anyánk. — Leendő családapa — szólt zavartan Ljuda. — Ez idő alatt Szergej Nyikolájz- vics hat alkalommal vett nekem virágot, négyszer hívott moziba, hetvennyolcszor Irináit fagylalttal, hazakísért egyszer, nem tegezett egyszer sem,, erkölcsi stabilitást tanúsítóit 1832 alkalommal. .. Ezenkívül: 1921 költekezési alkalmat összegezve 39 rubel 64 kopejkát leoltott rám . . . Szeretném ktjejezni hálámat ■iránta, és felelősséggel mondhatom, hogy Szergej Nyikolájevics hasznos, megbecsült tagja lesz családunknak. Ljucia egy lépést tett hátra és kézen fogta vőlegény- jelöltjét. — Nos —: szólt apa —, kinek van kérdése Szergej Nyi- kolájcvicshcz? — Mondja — állt fel elsőként nagyapa, a lepke- és rovarfajták címzetes profesz- szora — szeret maga lapkére vadászni? — Egyáltalán nem — jelentette ki a vőlagényjelöll. — Kár — sajnálkozott nagyapa és. leült. Felállt nagymama, az általános iskolai énektanár: — Énekelje el, kedvesem, az „Elbújtak a margaréták"- at gisz-mollkan ... — A marga-réták el-bu- vitak — nyújtotta Szergej Nyikolájevics. — Hazudik! — szakította félbe ingerülten a nagymama. — Becsületszavamra, én soha ... — próbálkozott Szergej Nyikolájevics. — De hát már egyszer cl„Tattoo”, a skót katonaság zenés díszbemutatója a várban. Különös látni a skótszoknyás, dudás katonazenekart, az alakulatonként változó régies díszruhákat. , Ez a Tattoo leleményesen használja ki a vár igazán festői környezetét. A vár önmagában is figyelemre méltó. kitűnő kilátás van a tengeröbölre, a Forth-ra, s berendezésében is sokat megőrzött a régi időkből. A vezető előszeretettel szól az egykori harcokról, amelyeket az ősi ellenséggel, az angolokkal vívtak, s a csatározásoknak végét csak az jelentette, hogy az angolok által lefejezett skót királynő, Stuart Mária fia, VI. Jakab skót király 1603-ban I. Jakab néven egyesítette Angliát és Skóciát. Az emberek Edinburghban udvariasak, kedvesek, szó sincs skót ridegségről, mesés fukarságról. Ez a hiedelem azzal kapcsolatban alakult ki, hogy szegénységük miatt meg kelleit nézniük, mire költik kevés pénzüket. MA SEM GAZDAGOK sem a munkások, sem az értelmiségiek. A város hangulatát is a kisemberek, s nem a tőkések adják meg. Az árak: viszonylagos magasságát talán azért lehetett itt még jobban érezni, mint Londoni bán. Magyar turistával arrafelé nem találkoztam, pedig a szigetországba látogatóknak megérné ennék a s/,ép és érdekes városnak a megtekintése, Én személy szerint mindig is hálás maradok Edin- burgh-nak, hogy tudomány- történeti kutatásaimhoz új lendületet meríthettem az ottani kongresszuson. Dr. Szőkefalvi-tiagy Zoltán próbáltuk — lökte meg Ljuda. — Na, mondja csak —- emelkedett szólásra anya —, hogyan csinálják a búzada- rás pudingot? — Búzadarát veszünk .. . — kezdte a vőlegényjelölt. — Na. igen! És ha nincs búzadara? — vágott közbe anya. Szergej Nyikolájevics elhallgatott, belevörösödött. — De hát már gyakoroltuk — szólt ismét Ljuda. — Ha. nincs búzadara, akkor a dolog rosszul áll —• vágta ki magát a vőlegény- jelölt. — Hát persze — kommentálta sokat sejtetően anya. a 7. számú üzemi konyha szakácsnője. — Lássuk csak — szólalt meg. sebész nagybátyám. —- Egyszerű kérdést kap: ha fennáll a diszkinetikus jelenség a párakötés és az epi- gasztikus terület közölt, akkor mi a teendő? A vőlegényjelölt ijedten dadogott. — De hát már ezt is gyakoroltuk! — suttogta kétség- beesetten Ljuda. — Sürgős beavatkozás szükséges! — kiáltott idegesen a nagybácsi. — Nekem nincs késem •— tiltakozott a vőlegényjelölt, és sírva fakadt. — Mentsenek fel a családtagi tisztség alól! Nem érzem rá érettnek magam. Ezekkel a nehézségekkel nem tudok megbirkózni ... Én szerétéin a lányukat, de ... — És Szergej Nyikolájevics kiszaladt a szobából. A nővérem utána rohant. — A szerelem nem, krumpli! — szögezte le határozottan anyám, a 7. sz. üzemi konyha szakácsnője. Ezen az éjszakán mindenki aludt. Csak apa nem. A házi tanács jegyzőkönyvét írta. (Baraté Rozália fordítása} O äMM§j '977. szeptember 7.. szerda Arí. ARKAJSOVi Az új családtag V
