Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

yyak András és Rostás Gyű. la. Becsületes helytállást, a haza szolgálatát hangsúlyoz­nák az aknavetösök: Heve~ ti Kálmán és Himmer János. — Mi is harcolunk olyan jól mint ők, és olyan eredmé­nyesen is. Minket nem láto­gatnak meg? — évelődnek, ahogy elhaladunk mellettük Jászberényi Zoltán tizedes. Német Sándor őrvezető, va­lamint Madarász András és Rava István az újabb pán­céltörő rajból. De erre nem sok idő áll rendelkezésre. Kezdődik a támadás, az erődítmények ostroma, elfoglalása roham­mal Rádiósok forgalmazás közben. Együtt a parancsnok és beosztott az első vonalban. Ezen a véleményen van a páncéltörő raj valamennyi tagja is: Takács András, Gor­Támadnak, megindulnak a harckocsik. (Perl Márton felvételei.) — A néphadsereg ki képzé­si tervével összhangban, an­nak megfelelően került sor a behívásokra — mondja Gál Ottó őrnagy, az egyik maga­sabb egység képviselője. A Heves megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancs­nokság jó munkát végzett, gyorsan és szervezetten moz­gósította és vonultatta be az embereket az egri helyőrség­be. Munkájuk értékét növe­li, hogy más megyékben élő és dolgozó tartalékosokat is időre tudták bevonultatni. Közben gépkocsira szél­iünk, mert az egység, ame­lyik az éjszakát már ebben a körzetben töltötte felsorako­zott, elindult a kijelölt kör­zet, hadműveleti terület el­foglalására. Varga István al­ezredes, egységparancsnok katonái frissen, gyorsan, pon­tosan. nagy szakértelemmel teljesítik feladataikat. A jár­művek — a civil életből be­hívott gépkocsik is — nem hagyják cserben katonáinkat, biztosan kúsznak át az árko­kon. másznak fel a hegyolda­lakra. suhannak el a naey gépek által már széttaposott, mocsaras útvonalon.­A domoldal, a bokros, er­dős terület. \a lucernatábla vonala, mélyedések, kis hor­hosok iól elrejtik a fedezéket kereső és találó katonákat: honvédeket, tiszteseket, tisz­teket, beosztottakat és pa­rancsnokokat. Valamennyien harcszerűen, az előírásoknak megfelelően mozognak, arra ügyelnek, minél kisebb le- gven a zaj és minél rejtet­tebben tudják a kijelölt he­lyüket elfoglalni. Papp Tibor alezredes, aki­vel körbejárjuk a harci terü­letet. megelégedetten újsá­golja. hogy a tartalékosok ez ideig kifogástalanul ellátták tennivalóikat, amelyek egyáltalán nem voltak köny- nyűek. Meg kellett ismerked­niük az új fegyverekkel, azok Tüzelésre készülnek, „szinteznek” az aknavetők. Rohamoznak a katonák. A támadás előtti utolsó térkép- és adategyeztetés a mozgó parancsnoki ponton. A Bükkben járunk. Emitt még lankás domboldalak mellett suhant el autónk, most, meg már magas he­gyek, mély völgyek tartanak rabul Amerre megyünk a ragyogó napsütésben, a me­zők jó illatával simogat a friss levegő. Igazi nyárutó van, a betakarításra a legjobb alkalom Itt azonban most a traktorokat, szekereket más rendeltetésű járművek vál­tották fel néhány napra: harckocsik, kétéltű jármű­vek. ágyúk, aknavetők, pán­céltörők, fegyverek. Mellet­tük és bennük katonák, több­ségében tartalékosok. Mint megtudtam, több ezren van­nak. A gyakorlatot megtekintette Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára és Évin Sándor vezérőrnagy. A vendégeket Kerékgyártó Béla ezredes tájékoztatta a hadmoz­dulatokról. működésével, de társaikkal is, akikkel egy rajban, sza­kaszban kell most bizonyíta­niuk, hogy minden olyan harci parancsot teljesíteni tudnak, amely a haza meg­védését, az ellenség megsem­misítését, legyőzését szolgál­ja. — Mostanáig minden rend­ben. pontosan és időben tör­tént. Remélem, így lesz ez a továbbiakban is. — • Erősíti az előbbi parancsnok véle­ményét Kerékgyártó Béla ezredes, aki a magasabb egy­ség részéről ellenőrzi, s ha kell. segíti a gyakorlatot. Pontosan fél tizenegy az idő, amikor az egyik pilla­natról a másikra remegni kezd a föld, villámlik, dörög az ég. A távolból ágyuk és aknavetők szólalnak meg, nagy erejű tűzcsapást zú­dítanak az ellenség vonalai­ra, elfoglalt területére. De nem pihennek a katonák, és a harckocsik sem. Óvatosan, rejtve húzódnak előre. Harc­vonalba fejlődnek, rohamra készülődnek. Közben a tűz­szerészek kúszva közelítik meg a feltételezett ellenség aknazárral és szögesdróttal védett határát. — Átjárót robbantanak rajta, hogy legyen hol a harckocsiknak, járműveknek és az embereknek átjutniuk az ellenség területére — ma­gyarázza Ferenczy Károly tartalékos alhadnagy, aki egyben az egység pártveze­tőségi titkára is. S valóban ez történik. Ha­talmas robbanások rázzák meg a levegőt. Rakétajelre felemelkednek a bokrokból, s rohammal nekiindulnak a katonák és a tankok a hegy­oldalnak. Teljes a harci zaj. Kerepelnek a géppuskák, go­lyószórók és géppisztolyok, lőnek a harckocsik, robban­nak a gránátok. Édeskés— kesernyés, lőpórfüstszagot hord a völgyben a szél. Félelmetes és nagyszerű látvány. Itt érzi az ember, hogy micsoda erő és hatalom van a kezében. Ennek ellen­állni nem lehet. Ilyen tech­nikát. ilyen tudatosan küzdő katonákat a győzelemig alig­ha tudná valaki is megállíta­ni.. / A csata nagy erővel folyik. Már mélyen az ellenség vo­nalában küzdenek, járnak a harcosok, lényegében felszá­molták, menekülésre kény­szerítették az ellenséget. Az üldözésüket nem hagyják abba. mélységben folyik to­vább az ütközet. Előbbre in­dulnak a járművek, az után­pótlást biztositó egységek, — lényegében az egész front. Több kilométer megtétele után újabb nagy akadályra, erődítmény-rendszerre buk­kannak a felderítők. Ezek el­foglalására, leküzdésére ké­szülnek fel a tartalékosok. Erőiket összpontosítják, is­mét elfoglalják azokat a pontokat, ahonnan jól szem­mel tudják tartani az ellen­séget, s a legjobban meg tud­ják majd közelíteni. A lé­legzetvételnyi időben, míg folyik a tüzérségi előkészület, az ellenség füstgránátokkal való „leárnyékolása”, az el­ső vonalban sikerül néhány tartalékossal is szót váltani. — Nem a legnagyobb örömmel vettem át a behí­vómat — monja Wolf Ferenc tizedes, rádiós. — de már úira beleszoktam a katona* életbe Nehéz feladat, amit végzünk, de igyekszünk be­csülettel teljesíteni. Tudjuk, hogy miért és hány napig kell csinálni. A parancsnokok mindent megtesznek értünk, s ez megkönnyíti, segíti mun­kánkat. — így igaz — szólt át hoz­zánk az egyik mélyedésből a noszvaji Rát.kai Sándor. — Már megszoktuk és megcsi­náljuk. Adott esetben saját életünket mentjük meg, ha most jól begyakoroljuk. Űjból a tűzszerészek nyit­nak utat az akadályokon, amelyen át a harckocsik és a katonák rohamozzák az el­lenség tűzfészkeit. Ismét nagy a harci zaj, remeg a föld. dörög az ég, ropognak a fegyverek, robbannak a grá­nátok. Csak a lövések hang­jából és a tórkolattüzek vil­lanásából lehet következtet­ni, hogy merre járnak, hár- colnak a tartalékosok. Az egész völgyet sűrű, tejfehér füstfelhő borítja. Estére ül el csak a harci zaj a Magas-hegy környékén. Ekkorra érkeznek meg a fel­váltó csapatok, hogy átve­gyék a tartalékosoktól az el­lenség üldözését, őket „ki­vonták” a további ütközet­ből. pihenőre térhetnek a ki­jelölt körzetben. A katonák izzadtan, porosán kapaszkod­nak fel járműveikre, látszik rajtuk, hogy fáradtak. Rá­szolgáltak a pihenésre, ered­ményesen hajtották végre harci feladataikat. Később a kiadós vacsora után a friss levegőn tücskök ciripelése ringatja álomba a tábort, melynek nyugalmára a fegyveres őrök vigyáznak. Gyűjtik az erőt a másnapi harcbavetésre. Fazekas István Tartalékosok—gyakorlaton r

Next

/
Thumbnails
Contents