Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Thiery Árpád: Egy rögeszme utóélete A főútvonalról keskeny, egyirányú utca vezet be a lakótelepre. Az út egyik oldalán, szorosan a járda mellé húzódva, napok óta egy elromlott személyautó vesztegel. A mozgékony jármüvek elég jól elférnek mellette, de azért útban van. Tíz óra tájban farmotoros autóbusz érkezik. Az oldalán levő táblákról kiderül, hogy melyik vállalat tulajdona, s hogy munkásszállításra használják. A sofőr előregurul a keskeny úton, majd hátratolat. A legalkalmasabb helyet keresi. Bal felől, az építkezés után maradt egy üres térség beljebb, az út kanyarulatánál megfélelő bejáró is van. A sofőr végül is valamilyen megfontolás alapján az autóbuszt megállítja a vesztegelő személyautó . mellett... Nem tíz méterrel előbb, vagy hátrább, nem a személyautó előtt, vagy mögötte, hanem pontosan mellette. A két kocsi között nincs annyi hely, hogy <-gy gyalogos áthaladjon. A sofőr kiszáll az üres autóbuszból, bezárja, körülnéz majd elindul a lakótelep mögötti építkezések felé. Jó messze. Autók kanyarodnak be a főútról, de kénytelenek visszatolatni, mert az egymás mellett álló autóbusztól és a személyautótól nem lehet továbbmenni. Torlódás. Dudálás. Szitkozódás. A lakótelep közúti forgalma egyirányú. másfelől nem lehet bejönni. Háromnegyed tizenkettőig megbénul a forgalom. Akkor tér vissza az autóbusz sofőrje. A bérház tízemeletes. A svájci licenc alapján gyártott új lift hetenként háromszor-négyszer elromlik, gyakran napokig rossz. Lépcsőmászás közben, az ötödik és a hatodik emelet között meséli a ház egyik lakója: — Tegnap is, megyek le a liften a földszintre, tejet akartam hozni a boltból. A liftszekrény éppenhogy megáll, az önműködő ajtó még ki se nyílik rendesen, sőt csak félig, amikor az egyik lakótárs a nyolcadik emeletről szabályosan kirántja a külső ajtót. Mondom neki, hogy így nem csoda, ha állandóan rossz a lift. Rendreutasított, hogy legyek csak egészen nyugodt, ó ért a lifthez, és tudja, hogy mit csinál. Azzal beszállt a liftbe, de hiába nyomkodta a gombot, nem indult el. Kiszállt, gyanakodva nézett rám. ném értetté, hogyan lehetséges, hogy én lejöttem vele, ő meg nem tud fölmenni ugyanazzal a lifttel. Megint beszállt, nyomkodta a gombot de a lift nem indult el... Az egyik lakásban, a negyedik emelet táján esküvői vacsora van. Esetleg tivornya? Edénycsörömpölés. Éneklés. Kurjongatás. Ahogy kifér a vendégek torkán. Zeng a környék. Felrémlik az újsághír: egy szigorlatra készülő egyetemista, miután nem bírta tovább idegekkel a tanulószoba közelében dolgozó gőzkalapács rémes zaját, kirohant az építkezéshez, és a fejét ráfek. tette arra a cölöpre, melyet a kalapács éppen a földbe súlykolt. Az egyetemistának e vakmerő s nem éppen veszélytelen tette révén sikerült a gőzkalapácsot egy időre elnémítania... A barátom kihajol az ablakomon, s hallgatózik. A fejét csóválja. Egy éles fejhang a „legszebb” dalokat harsogja az estébe: Akácos út. Deres már a határ, Lesz még szőlő, lágy kenyér. Találkozás egy boldog igeden- nel. Elvisz a gyorsvonat engemet is... Női hangok csatlakoznak a boldog ostobaság hangerejével. Este kilenc óra van. A védekezés nyilvánvalónak látszik: egyik-másik televíziós készülék hangját felerősítik. Nyár van. Minden hang kitódul a hatalmas bérház U- alakú öblébe, majd összeolvadva az ablakokon át visz- szaáramlik a lakásba. — Erősítsük föl mi is a magnót — ajánlja a barátom. — Agresszióra agresszióval? — nézek rá korholóan. — Mások is így védekeznek. Mifelénk is így megy. — Az egyik elkezdi, a másik folytatja... — Kénytelen vagy, különben idegrohamot kapsz 3 másik lelkiismeretlenségétől. A láncolat végeláthatatlan. Naponta a óráról órára kell elviselni az agressziót, vagy megküzdeni vele. A nemzetközi fórumok állandó témája az agresszió megfékezése. Alapkérdés. Naponta — reggel az újságot olvasva, rádiót hallgatva este a tévéhíradó előtt — fontolgatás nélkül ítéljük el az agressziót, amely a különböző társadalmakban Vagy társadalmakat veszélyeztet. Ugyanakkor a saját magunkban szunnyadó erőszakot és gátlástalanságot gondolkodás nélkül szabadjára engedjük. Néhány héttel ezelőtt egy világfórumon is szóba került a belső agresszió alattomossága, felbecsülhetetlen veszélyessége, a mások alapvető emberi érdekeinek és jogainak legázolása; Jevgenyij Jevtusenko beszélt erről, a szófiai nemzetközi írótalálkozóról készült tévériportban. A legnagyobb emberi tettek közé sorolom a gondolat, a magasabb erkölcs, a humánum felébresztését, csakhogy a hatás kulcsa nem csupán magában az írásban van hanem az emberben, aki olvassa. Korábban volt egy rögeszmém, hogy az emberek az olvasmányok útján is megjavíthatok. Időközben már letettem erről a rögeszmémről, hiszen ott van helyette a sokkal hatásosabb szabály, rendelet, törvény. így is elég rosszul állunk. íVvAVVNAAAAAAAA/VWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAVWWWWWvWvVWWV 0 bben a rövidre szabott írásban a falusi értelmiség életmódját — és általában az életmódot — meghatározó összetevők végtelen sokaságából csak néhányat emelek ki. Azokat, amelyek különösen jelentős szerepet töltenek be az életmód alakulásá- sában. Ismert tény, hogy a hazai településszerkezeten belül az egyes településformák közötti aránytalanságok szárhot- tevőek. Ez a történelmileg kialakult differenciálódás napjainkban is erősen érződik a városi és falusi népesség munkajelleg-csoportok szerinti összetételében és életmódjában. Ezt bizonyítják az 1970_es népszámlálási adatok, miszerint az ösz- szes aktív keresők között Budapesten 10,0; a vidéki városokban 6,9; a falvakban pedig 2,5 százalék volt az értelmiségiek aránya. Amennyiben a falusi településeknek az életet megkönnyítő civilizációs vívmányokkal való ellátottságát vizsgáljuk, megállapítható, hogy — az elmúlt évek viszonylag gyorsabb ütemű fejlődése ellenére — még mindig jelentős hátránnyal kell számolni. A lakásviszonyok A lakás a mindennapi életvitel közvetlen környezeti feltételei között elsőrendű szerepet játszik. A lakás ad teret, lehetőséget és feltételeket az alapvető élet- tevékenységekhez. Az emberi élet újratermelésének és fenntartásának — evés, pihenés, alvás — adja a közvetlen keretét, az egyén fejlődését segítheti, nehezítheti vagy lehetetlenné teheti. Vizsgálati adatainkból megállapítható, hogy az értelmiségi dolgozók lakásviszonyai falun kedvezőbbek, mint a többi társadalmi rétegé. Amennyiben például a lakásnagyságot nézzük, azt találjuk, hogy a falusi 1 értelmiség 16,6 százaléka egyszobás, 56,1 százaléka kétszobás és 24,3 százaléka három- vagy több szobás lakásban él. A lakáshelyzet azonban nem ilyen kedvező, ha a komfortosságot is vizsgáljuk. Bár számottevő eltéréseket találunk a különböző települések között, mégis megállapíthatjuk, hogy a falusi értelmiség lakáshelyzete lényegesen kedvezőbb más helyi társadalmi rétegekkel szemben. Ugyanakkor az adatok azt is bizonyítják, hogy a lakások komfortosságát tekintve hátrányosabb helyzetben vannak, mint a városban élő pályatársaik; hiszen komfortos lakásban csupán 28,6 százalék él. Feltételezhetően ez az arány javult az utóbbi időben. 9 falusi értelmiség életmódja A kedvezőbb helyzet ellenére, azt találjuk, hogy a felvétel időszakában a falusi értelmiségi lakások több mint 30 százalékában nem 'volt fürdőszoba és több mint 50 százalékában W. C. Az életmódról sok mindent elárul a háztartások gépesítése is. E kérdés figyelembevétele meglehetősen nagy jelentőségű, miután az össznépesség házi munkára csaknem annyi időt fordít, mint kereső tevékenységre. A rendkívül időigényes és fárasztó házi munka mellett nagyon nehéz a „szellemiek” bővített újratermelése, ami pedig minden értelmiségi szakterületen egyre növekvő követelmény. A falusi értelmiség háztartásának gépesítettségi színvonala magasabb az országos átlagnál, viszont alacsonyabb, mint a városi értelmiségé.A magasabb iskolai végzettség, egyéb más tényezőkkel együtt úgynevezett urbánu- sabb (városiasabb) életforma kialakulását eredményezi: a hagyományosan falusi háztartások átalakultak- Abba.i az esetben azonban, amikor az adott feltételek nem teszik lehetővé a hagyományos falusi életforma meghaladását, úgy az iskolai végzettség önmagában nem gyakorol döntő hatást a háztartásokra. Ezt a feltételezést erősíti a termelőszövetkezeti elnökök helyzetével foglalkozó szociológiai vizsgálat is. A termelőszövetkezeti elnökök 12.1 százalékának volt a háztartásában hűtőszekrény, ami messze az országos átlag alatt marad; pedig az elnökök iskolázott- sági szintben jelentősen meghaladják az országos átlagot. Feltehető, hogy ebben a kérdésben legnagyobb hatása a hagyományos falusi életformának van. A falusi háztartások húsellátását a baromfiudvar és a házi sertésvágás biztosítja, mivel a falvakban kereskedelmi forgalomba csak kevés hús kerül. A (büyasztási szerkezet alakulása sokat elárul az adott társadalom fejlettségi színvonaláról, a rétegek és csoportok életmódjáról és a közöttük levő eltérésekről. E kérdés vizsgálatánál egyrészt figyelembe kell venni, hogy a társadalom különböző rétegeiben történelmileg kialakult fogyasztási szokások élnek. Ezeknek a változása mindig lassú; Másrészt, a változás ütemét mindenkor az adott társadalmi feltételek határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos falusi fogyasztási szokások — amelyek persze a falu különbőz» rétegeiben mást és mást jelentettek —, a hagyományos falusi struktúrából következtek, és az átalakulás is olyan ütemben megy végbe, amilyen mértékben megteremtődnek egy fejlettebb, igényesebb fogyasztásnak a feltételei. A fogyasztási szokásokról figyelemre méltó információt kapunk, ha megvizsgáljuk a kiadás szerkezetét. A falusi értelmiség személyes célokra fordított kiadása a következő: élelmiszerre 34, élvezeti cikkekre 7, fogyasztási iparcikkekre 35, szolgáltatásokra 13, azaz személyes fogyasztásra összesen 88 százalékot fordít, építkezésre, ingatlanra és egyéb célokra pedig 12 százalékot. Amint azt láthatjuk, a kiadások között még mindig túlságosan magas arányt foglal el az élelmezés, annak ellenére, hogy a vizsgált réteg kevesebbet költött élelemre mint az országos átlag, viszont többet, mint a szellemi foglalkozásúak átlagban. Jelentős eltérés található az építkezési kiadásokban, hiszen többet költ átlagban építkezésre a falusi értelmiség, mint a szellemi foglalkozásúak átlaga. A szabad idő Ma nálunk az élettani szűk. ségletek ellátása után fennmaradó mintegy 12 órából 8 —10 órát leköt a kötelező pénzkereső munka. Végeredményben az élettani, illetve a társadalmi kötelezettségnek nem alávetett idő, azaz az úgynevezett szabad idő napi 2—3 órára korlátozódik. Már most a kérdés az, hogy a falusi értelmiség mire használ, ja a rendelkezésre álló sza- -bad időt. Az értelmiségi férfiak falun körülbelül 1 órával többet töltenek kereső és termelő tevékenységgel, mint a budapestiek, utazásra viszont majdnem ugyanannyival kevesebbet, így a fennmaradó idő nagyjából kigyenlítődik. A nőknél fordított tendencia érvényesül, a kereső és termelő tevékenységre fordított időarányok másfél órával csökkennek Budapesttől a falu felé haladva. A megma. radó másfél órát azonban a falusi értelmiségi nők házimunkája emészti föl, bizonyítva, hogy falun egyrészt a szolgáltatások hiánya, másrészt a hagyományos étkezési szokások, valamint az urbanizációs elmaradottság növeli a második műszakot. En. nek hatása a művelődési tevékenységben is ^mérhető, hiszen a falusi értelmiségi férfiak több időt fordítanak olvasásra, tanulásra, mint a budapestiek, a nőknél viszont fordított a helyzet, ugyanis átlagban napi fél órával kevesebb időt töltenek olvasással, tanulással, mint a budapesti értelmiségi nők. Külön megvizsgáltuk azt, hogy a falusi értelmiség közül milyen arányban végeznek paraszti munkát. A következő eredményeket kaptuk: a férfiak közül több mint 50 százalék hétköznap és 30 százalék körül a hét végén rendszeresen végez paraszti mun. kát, a nőknél pedig hétközben 40 százalék és hét végén 5 százalék. Időfelhasználás szempontjából ez azt jelenti, hogy az értelmiségi férfiak falun minden nap — vasárnap is —, átlag másfél, a nők körülbelül egy órát töl. fenek kisüzemi gazdaságukban, tehát szabad idejüknek mintegy felét. Ezek az adatok azt mutatják, hogy mind a férfiaknak, mind a nőknek rendkívül kevés a tényleges szabad ideje és azt a kevés szabad időt is olyan elfoglalt, ságok kötik le — amelyről nehéz megállapítani, hogy mennyi a kedvtelés, hobby, tevékenység, és mennyi a jövedelemkiegészítést és falusi ellátottság hiányainak pótlását szolgáló munka. Éppen ezért sokkal óvatosabban kell bánni az olyan kijelentésekkel, ami gyakran elhangzik az igénytelen életmódot folytató úgynevezett sertéshizlaló falusi tanítóról, a baromfit nevelő falusi orvosról stb. Hiszen gyakori az az eset, hogy tulajdonképpen a falusi körülmények között a választás lehetősége szűkös. Vagyis, ha friss húst akar enni, jószágot kell ne. velnie, ha friss zöldséget, gyümölcsöt akar, akkor kénytelen kertészkedni, függetlenül attól, hogy tetszik az neki, vagy sem. Mindezek, nek és ezen Ifívül még szám. tálán tényezőnek az együttese alakítja a falusi értelmiség életmódját, amelyről per. sze meg lehet állapítani, hogy még távol áll a kívánatostól, sőt, sok esetben a városi pályatársakétól is, de ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy a körülmények is, amelyek határt szabnak és keretet biztosítanak az életmód ilyen vagy olyan irányú fejlődésének. A körülmények folyamatos és ősz. szehangolt változása és változtatása pedig politikánk állandó feladata. MÓDRA LÁSZLÓ J
