Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

WEGNYITÓ OKTÓBER 2-ÁN — ÚTTÖRŐK VETÉLKEDŐ­JE — ADY-EMLÉKKIÁLLÍTÁS — ÓVODÁSOK A GÓTI­KUS PALOTÁBAN Múzeumi hónap megyénkben A múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvény­sorozata október 2-án, vasár­nap délután kezdődik az egri Képtárban. A megnyitón dr. Entz Géza művészettörté­nész tart előadást a százhet­venöt éves magyar múzeum- ügyről. Majthenyi Júlia Eger Vára Baráti Körének elmúlt évi tevékenységéről számol be. Ezt követően a régi ma­gyar muzsika rangos alkotá­saiból ad ízelítőt Béres Fe­renc, Bige József és Proko- piusz Imre. A következő na­pon ugyanitt adnak nangver- senyt az Egri Zeneiskola ta­nárai. Október 7-én alakul meg a Tájak — korok — múzeu­mok mozgalom megyei bi­zottsága. Éhnek célja termé­szeti értékeink, műemléke­ink megismertetése, népsze­rűsítése, s az ezzel kapcsola­tos szervezési és propaganda- munka ellátása. Október 16-án a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tisz­teletére meghirdetett pályá­zatra beérkezett alkotások­ból rendezett képzőművésze­ti kiállítást nyitnak meg a Gárdonyi Géza Színházban. Ezután a díjazott művészek és a szocialista brigádok képviselői találkoznak. Ok­tóber 20-án — a várostrom négyszázhuszonötödik évfor­dulója alkalmából — a me­gyeszékhely úttörői szelle­mi és ügyességi versengés keretében bizonyíthatják fel- készültségüket, történelmi is­mereteiket. Október 21-én — a Góti­kus palota klubtermében — Ady-emlékkiállításra kerül sor. A nyitva tartás időtarta­ma alatt a középiskolák har­madik és negyedik osztályo­sainak filmvetítéssel egybe­kötött irodalom órákat tar­tanak. Október 24-től 28-ig — a Vármúzeumban — délelőtt az óvodásoknak, délután a nap­közis diákoknak szerveznek foglalkozásokat. A fiatalok arról kapnak tájékoztatást, hogy miként dolgoztak előde­ink. Október 30-án a hagyo­mányos gyermekrajz pályá­zat ünnepélyes eredményhir­detését rendezik meg Eger­ben. A gyöngyösi Mátra Múze­um rendezésében Abasáron, Gyöngyössoly moson, Nagy- rédén és Györgyöspatán lesz­nek vetélkedők. Készülnek a csapatok Vetélkedő a NOSZF tiszteletére Gyöngyösön A MÁV Kitérőgyártó Vál­lalat felkérésére a Városi— Járási Művelődési Központ vetélkedőt hirdetett ez év márciusában a város szocia­lista' vállalatai, üzemei ré­szére. A vetélkedő célkitűzése, hogy a benevezett brigádok bővítsék ismereteiket a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom történetéből, közelebb kerüljenek Lenin alakjához, megértsék a nagy politikus világtörténeti jelentőségét. A Szovjetunió mai gazdasági, tudományos, politikai ered­ményeinek áttekintésével ér­zékeljék azt a hatalmas fej­lődést, amelyet 60 év alatt tett meg az ország. A Városi—Járási Művelő­dési Központ és a Városi- Járási Könyvtár különböző programokkal segít a felké­szülésben. Az elődöntőkhöz — ame­lyet a vállalatok maguk szer­veztek —, két központi ren­dezvény csatlakozott: a szov­jet űrkutatási kiállítás és a szovjet irodalmi est, még májusban. A középdöntőt és a döntőt a művelődési központ szer­vezi és bonyolítja le. Idő­pontja: a középdöntő októ­ber 14-én, a döntő október 28-án. A felkészítést segítő prog­ramok közül az elsőt a könyv­tár rendezte. Első lépések egy új világrendszer megte­remtéséhez címmel Vadász Sándor, az Eötvös I.orand Tudományegyetem docense tartott előadást szeptember 16-án. Szeptember 19-én és 21-én film segítségével ismerked­hettek meg a brigádok a Ka­ukázus tájaival, embereivel, Moszkvával, az 1980-as olim­pia városával. Láthatták Le­nin életét, forradalmi tevé­kenységét, valamint a Száll­nak a darvak című játékfil­met. Októberben újabb három rendezvény segíti a felkészü­lést: a Szabadság Moziban a Patyomkin című film. majd a Szovjet irodalmi est októ­ber 12-én a jnűvelődési köz­pont nagytermében. Koncz Gábor, Jászai-díjas színmű­vész, a Vígszínház tagja, Maros Gábor, a József Attila Színház művésze, Lelkes Ág­nes, a Madách Színház tagja, valamint Nyerges Ferenc szí­nész tolmácsolják majd a OäMMM 1911. szeptember 30., péntek szovjet irodalom gyöngysze­meit. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Házába tervezett ki­rándulás zárja a rendezvé­nyek sorát október 21-én, il­letve ugyanezen a napon a Munkásmozgalmi Múzeum Október fényei című kiállí­tása szerepel még a program­ban. A vetélkedőn vállalatok 3 —3 brigáddal képviseltetik magukat: a MÁV Kitérő­3. Kamasz? — hiszen alig hagyta maga mögött tizedik életévét. Jogosan mondjuk, mert az érmindszenti vé­konyka gyermek viharos tempóban kezdett erősödni kosztos diákként. Harmadi­kos gimnazista korában már rendszeresen látogatta a kor­zót, fesztelenül kísérgette a lányokat, bátorságot öntve félszegebb társaiba is. A csú­nya kisgyermekből jóképű, kellemes termetű, érdekesen I egyéni fiatalember-palánta lett. Választékos modorát, komoly fellépését a mamák is értékelték, mert a lányos há­zaknál tartott zsúrokon min­dig szívesen látták. De persze, mégsem zsúroz- ni küldték őt Nagykárolyba, és ő ezt szülőszerető köteles­ségtudattal számon is tar­totta. Iparkodott megszolgál­ni a taníttatásáért járó, ne­hezen előteremtett költsége­ket. Amilyen könnyedén vi­selkedett, olyan gyorsan ta­nult. Ennek ellenére soha­sem tudott kiharcolni Nagy­károly bán szín jeles bizonyít­ványt. Lebírhatatlan undort érzett a német nyelv és a matematika iránt, ezért az ominózus tantárgyakból min­dig mérsékelt osztályzatokat kapott. Sőt. diák pályafutása alatt egyetlenegyszer, éppen a nagy károlyi piaristáknál elégségest jegyeztek bizonyít­ványába német nyelvből. Ki­gyártó Vállalat, a Heves me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat, Mátvavidéki Építő- és Szakipari Szövetke­zet, a Heves megyei Állami- Építőipari Vállalat, a KAEV 4. sz. gyára, a Volán 4. sz. gyöngyösi üzemegysége, az EIVRT Félvezető- és Gép­gyára és az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat Mát­rai " Művei Gyöngyösoroszi­vételesen nem csinált ebből hiúsági kérdést, noha egyéb­ként sokat adott arra, hogy mindig a legjobbak közt, de ha lehet, elsőnek tartsák szá­mon. „Hírnévbe, templomba, női szüzességbe elsőként akar­tam belépni” — vallotta ké­sőbb. Az iskolában kapott tu­dással soha nem érte be. Mi­közben oktatgatták a „na­gyon derék kegyes atyák”, valóságos olvasási düh kerí­tette hatalmába. Válogatás nélkül falta a kezeügyébe ke­rült könyveket. Kétségtelen, nemcsak testi értelemben változtatták meg a korai érettség jegyei, önértékelését éppen az különböztette meg a közönséges hiúságtól, hogy szellemi igények szerint is magas mércét parancsolt ma­gára. Akár tudatosan, akár ösztönösen, de tisztába jött vele: nem állt mögötte kivé­teles tekintély sem rangban, sem vagyonban, így hát a kispolgáriasan úri külsősé­gek mellé meg kellett sze­reznie a tudásnak kijáró res- pektet. Talán túlzottnak vél­hetnénk ekkora valóságérzé­ket egy kamasztól, de tudni kell, hogy Ady Endre soha, rövid nadrágos kisdiák korá­ban sem volt naív, szellemi­leg pedig a legkevésbé gyer­mekes. A társasághoz módfe­lett vonzódó fiú semmiképp nem érhette be az idétlen, felszínes fecsegésekkel. Lé­nye legmélyéről fakadón ere­Felgördült a fiiggönj — Én holnap hallgatok. De ma nekem is volna né­hány szavam magához .. Al- vingné — Kovács Mária Já- szai-díjas érdemes művész — szavai a Gárdonyi Géza Szín­ház tegnap esti évadnyitó előadásán hangottak el, Ib­sen Kísértetek című drámá­jának egri bemutatóján. (Fotó: Tóth Gizella) dendő hajlammal viseltetett a tartalmi értékek iránt. Ter­mészetesen, oktalanság lenne bölcseleti magasröptűséget tulajdonítani az alsós gimna­zistának, de életkorához mé­retezetten megszokott erénye lett a nívós társalkodás, eh­hez pedig elengedhetetlen volt az olvasottság, lévén az- időben a kisvárosi műveltség szinte kizárólagos forrása az irodalom. Mint láthattuk, mégsem vált belőle fakó könyvmoly, hanem túláradó életszeretet­tel vette ki részét a serdülő­kor mulatságaiból. Akkori­ban még a természetet is szerette, jófajta kiránduláso­kat rendeztek Nagykároly környékére. Negyedikes ko­rában, február végén az Ecsedi lápra mentek csóna­kázni. Pórul jártak, a csónak felborult. Ady hetekig nyom­ta az ágyat hülés miatt, Ízü­letei súlyosan átfáztak. Azért érdemes megemlíteni ezt a majdnem végzetes epizódot, mert lábai sohasem heverték ki a károsodást. Megvéko­nyodtak, elgyengültek, nem b/rták a gyaloglást. Innen az ok, miért volt örökké szüksé­ge konflisra, fiakerre. Nagy­károlyról szólván sorsszerű jelentősége van annak, hogy itt ismerkedett meg és kötött barátságot a polgári radika­lizmus későbbi hírneves alakjával, Jászi Oszkárral, és a majdani kommunista moz­galom nagyszerű személyisé­gével, Madzsar Józseffel. Kellett tehát ott Nagykároly­ban valami fontosnak tör­ténnie, valami mélyről faka­dó összhangnak léteznie, hogy éppen ez a három fiú ma­radt meg az egymás iránti töretlen, felhőtlen hűségben. Ady jó pajtás volt általában, szívélyes, szeretetre méltó tudott lenni valamennyi is­kolatársához. Haragról, gyű­lölködésről soha nem beszélt sem ő, sem más életének ala­posabb ismerői közül. Nem véletlen tehát, hogy éppen Pászi és Madzsar emelked­bol. Patkós Magdolna — Ady Endre élettörténete — Játékvásár Az idei BNV egyik fő látványossága és érdekessége volt a nemzetközi játékkiállítás. Különböző országok, különböző játékok! Egyben azonban megegyeztek ezek az ötletes tár­gyak, abban, hogy a gyermekek örömét szolgálták. Van egy közmondás: Marad a gyermek, ha játszik. Be­vallom, régóta nem láttam annyi derűs, mosolygós felnőt­tet, apukát, anyukát, nagymamát, mint éppen ezen a játék­kiállításon. Némelyikük negyedórákat álldogált a nyújtón tornászó majom előtt, mások a „játékgépeket” nézegették, tanulmányozták árgus szemekkel. — Mennyi idős a fia? — Ötödik éves. — Mi tetszik neki legjobban? — Ez a majom, meg a kirakós kocka. — És önnek? — Én kérem, csak a számat tátom! Honnan jött össze ennyi ötlet, ennyi érdekesség? Nekem a gépek, a vonatok tetszenek a legjobban. A távirányíthatós játékok. Pár perc múlva — a véletlen folytán — a papát és fiát a játékteremben találom. Itt ugyanis szabadjára játszhatnak az apróságok. — iMi tetszik neked a legjobban a játékok közül Csa-­bika? — Ez a szétszedhető6... — És a vonat, meg az alagút? — Az csak apunak tetszik! — És neked miért nem? — Mert azt csak nézni lehet. A pedagógusok és pszichológusok szinte hemzsegnek m gyerekek között. — Mit mondott a kicsi? — kérdi egyikük a papát. — Azt, hogy neki a szétszedhetős játék tetszik a leg­jobban. — Igen, igen, de halottam még, hogy mondott valamit! — Azt, hogy neki a vonat azért nem tetszik, mert csald nézni lehet. Gyűlnek a vélemények, a tapasztalatok. Nem állom meg, hogy egy-két szakemberrel ne beszéljek: — Mi a tapasztalat? ( — Gyönyörűek, ötletesek ezek a kis „csodák”! Csupán egy a baj. Egyikük, másikuk ugyan remekmű, de nem játék, — Hogyan érti? — Hallotta mit mondott a Csabika? — Neki nem tetszik a vonat meg az alagút, mert csak nézni lehet. Ugyanakkor figyelte az édesapját? Szemét, száját tátotta. ( — Pedig ez a vonat itt valóban egy csodaszerkezet. | — Az lehet, kérem! Sőt az is! De már nem játék. Tud-! ja, meddig kell ez egy gyereknek? Tíz percig. Utána meg­unja lesni, és vagy otthagyja, vagy szétszedi. Csupa tanulságokkal záródott tehát a játékvásár. Egyik fő tanulsága: Nem remekművek kellenek a gyerekeknek, hanem játékok, amelyeket a sajátjuknak tartanak... , Szalay István J aknázta ki a fiatalság kínál-’ ta összes életlehetőséget. Szorgalma e tekintetben messze meghaladta az átla­got. Ennek köszönhetően ke­véssel Zilahra kerülése után — tehát 1892 szeptemberétől — a város legismertebb fia­talemberei közt tartották számon. Gyorsan és talpra­esetten barátkozott, tekin­télytartó nyájassága a fel­nőttség korai vonásaival iu- házta fel, így a nálánál kor­ban idősebbek is szívesen fogadták egyenrangú legény­társukká, sőt mérvadónak is­merték el akaratát. Csodála­tos, hogy a minden heccet, murit, legényeskedő virtust! kihasználó Ady soha nem keveredett közönséges bo­nyodalmakba, habár későbbi prűd bírálói szerint Zilahon szokott rá a lump életmód­ra. Nézőpont kérdése. Márpe­dig a kollégium tanárai — Kincs Gyula, Nagy Sándor, Both István, Fóris Miklós, Kapus Samu, akiket Ady éle­te végéig gyengéd szeretettel dicsőített — szabadelvű szel­lemben hagyták élni diákja­ikat. Mindössze egyszer for­dult komolyra a dolog a megengedhetőnél nagyobb mértékű kocsmázás miatt. Ekkor kiesapatással ijesztet­tek rá Adyra, aki válaszkép­pen levelet írt a kalocsai ér­seki gimnáziumba, hogy föl­vennék-e noviciusnak, azaz olyan felsős diáknak, aki ké­sőbb pappá óhajtja magái! szenteltetni. Logikátlan és szükségtelen lépés volt, sze­rencsére következmények nélkül. Kalocsáról választ nem kapott. Ami a tanulási szorgalmat illeti, lehet, hogy kevesellet­te a különös egyéniségű diák, de könnyedén állta a ver­senyt társaival. Amit nyújtJ hatott a gimnáziuma, az9 mind elsajátította, márpedig Zilahon nem volt alacsony <$ mérce (Folytatjuk Jff tek ki Ady mellett a nagyká­rolyi népes diákrajból. Lírai véletlen viszont, hogy ugyanebben az időben velük nevelkedett a szatmári vá­rosban Kaffka Margit, a mindmáig legnagyobb ma­gyar asszonyíró. Nem tudtak egymásról. Jóval később, már a befutottak szintjén köthettek fajsúlyos, iroda­lomtörténeti barátságot. Zilah. a felejthetetlen „Talán — s ha igen, alap­talanul — katolikus hatások­tól féltettek otthon, amikor az ötödik gimnáziumi osz­tályra elvittek a vármegye ősi kálvinista kollégiumába. Zilahon is eminens diák vol­tam, habár a szorgalom ak­kor se volt sajátságom, s magaviseletem pedig fogcsi­korgató, de gyakran megva­duló szelídség.” Zilah, a hepehupás Szi­lágyság székhelye maga is dombokra, lankákra épült Város: hátát a magasodó he­gyeknek veti, s nyugati szé­le már egészen lapos. Kicsi város. Különösen a várme­gye nagyságához képest. De ha körbe is lehetett sétálni egy rövid óra alatt, kurta ut­cáiban, dísztelen, jobbára földszintes házaiban élénk, vidám, felvilágosult élet zaj­lott. A város közepén, a né­hány tekintélyesebb középü­let egyikeként emelkedett a Wesselényi Kollégium, amely alapítóiról, patrónusairól kapta nevét, s amelynek fa­lai között kiváló tanárok egész sora őrizte a minden tekintetben tiszteletet ér­demlő Wesselényi Miklós ha­ladást szolgáló szellemét. A lomhább vérkeringésű Nagykároly után gyorsan föltalálta magát Ady a moz­gékonyabb szilágysági me­gyeszékhelyen. Hiába állítja magáról a költő, hogy „a szorgalom akkor se volt sa­játságom", zilahi diákéleté­nek fordulatos zsúfoltsága azt bizonyítja, hogy igenis csillapíthatatlan tettvággyal J

Next

/
Thumbnails
Contents