Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

Esztétikáról nem esett szó

A Jelenidö munkásközeiben

T udósítás

tekintélyen! A párttitkár nekem tetszett, különösen a film vége felé, amikor határozottan közölte az igazgatóval, hogy az emberek nem sakkfigurák és ezt az ügyet „mi rontottuk el, nekünk is kell helyrehozni.”

D. I,. anyagbeszerző:

— Nem olyan pozitív ez a párttitkár. Mért nem lépett közbe idejében? Mért nem tisztázta az ügyet? Mért nem követelte meg a kollektív vezetést? És hol volt az üzemi négyszög? Csak papíron.

Sz. J. szerelőlakatos:

— Igazi munkásfilmét láttunk. A tmk-brigád különösen tetszett. Ahogyan dolgoztak, veszekedtek, panaszkodtak. Igaz, csak a végén álltak ki társuk mellett, de akkor aztán határozottan. Megérezték: róluk van szó. Ezt a Mózest azért eresebbnek, ha- tározottabbnak kellett volna bemutatni. Bizony, gyorsán megalkudott, meghátrált, szóval nem olyan igazi hős.

Egy nehéz emher

Sz. I.-né, számviteli osztályvezető:

— A film Mózes Imréje jó ember, szenvedélyesen keresi az igazságot. De nehéz ember! Az a típus, aki önmagát tartja mércének. Ez nem mindig jó dolog. Több hibát is elkövetett: jól néznénk ki, ha minden meós összetörné a rossz alkatrészt. Szerintem gyáva is volt kissé ez az ember.

K. I. műszaki ellenőr:

— Dehogy volt q gyáva! Emberi volt, hős, mégpedig mai értelemben; Türelmes, emberséges, szókimondó, aki becsületet tudott adni a munkának. Csakhát az ilyen embereket nem mindig szeretik. ■Különösen, ott nem „ahol sok a fejbóliritójánös, Élő téma ez a film és társadalmi Veszélyekre figyelmeztet..

P. J. meó-ellenőr, szocialista brigádvezető:

— Ilyen tökéletes Mózesek nincsenek. Ám vannak olyan vezetők, mint a filmben látott igazgató, szakszervezeti titkár, és mások is. Sajnos! A történet elejét nem egészen értem. Ha ugyanis ennek a lakatosnak igaza van, akkor mért nem kaphatott teljes elégtételt, mért nem helyezték vissza a meóba?

G. .1. személyzeti vezető:

— Lehet, hogy pontosan ilyen üzem, ilyen szituáció nincs az életben. Mindez írói fantázia is. de ‘azért igaz, mert a film tükröt tart elénk.

egy valóban szakrr

Mégpedig olyan tükröt, amelyben sok mindent felfedez, aki odafigyel. Itt van

például az egyéni' és a csoportérdek

Cs. S. műszaki fejlesztő, alapszervi párttitkár:

— Az igaz, hogy gyakran mozgató rúgó a pénz. A brigádtagok is akkor fordultak el Mózestől amikor nem tudott nekik munkát adni, és így kevesebb lett a kereset. Ilyenek az emberek. Olykor komisz tud lenni a munkás is. Másodszor látom a filmet, most is tetszett. De azért ma már Bacsó is másképpen csinálná. Mert a történet még a 68—69-es évek légkörét tükrözi. Ma már nincsenek ilyen királykodó vezetők.

S. R. vitavezető:

— Azért én tudnék mondani ilyen üzemi vezetőt. Remélem nem sokáig ...

N. I. lakatos,csoportvezető:

.— . A termelés művezetője bizony nálunk is ragaszkodik a gépeihez, és előfordul, hogy addig nem adja, amíg szét nem hullik. Mert neki termelnie kell! Hogy a túlhajtott gépek javítása nekünk már sokkal nehezebb munkával jár, az már a mi gondunk.

Baltával nem megy!

B. J. tmk-vezető:

— Az elmúlt évtizedekben megéltem mindazt, ami itt ebben a filmben történt. Bürokrácia, rossz vezetés, gyanakvó súgások, az emberi kapcsolatok és a demokrácia hiánya. Szerencsére mindez együtt, ma már a múlté. De azért kell áz ilyen film. mert bizonyos értelemben mai kérdéseket feszeget.

D. P. igazgató:

— Én is voltam tmk-s, s tudom, milyen érzés, ha mun-, ka nélkül állnak az emberek.' Mégis úgy gondolom, hogy ha ez a nagyszerű ember, Mózes, megosztja gondjait és jobban közeledik az emberekhez, talán másként alakulnak a dolgok. Ami az igazgatót illeti: az ilyet le kell váltani. Durva hangot senki nem engedhet meg magának. Még akkor sem, ha igaza van. Véleményem szerint egy igazgatónak nem súgókra van szüksége, hanem megbeszélésekre, konzultációkra, vitatkozó partnerekre. Legkevésbé bóloga- tójánosokra.

E. M. adatrögzítő:

— Nemcsak az igazgató felelős, hanem a kollektíva is, hiszen magára hagyta Mózest és csak a történet végén ébMartos Flóra

ai vitáról

redt fel az emberek lelkiismerete. Azt hiszem későn.

L. S. hegesztő, szakszervezeti bizalmi:

— A szakszervezeti gyűlés jól, okosan döntött, amikor Mózest megválasztotta bizalminak, mert így nem lehet leváltani. De korábban, mért nem léptek közbe? Hiszen egy kipróbált munkásembert, egy jó középvezetőt ért sérelem. Tetszett a film. Persze, mi itt nem vagyunk szakmai közönség.

P. F. meó-osztályvezető, a gyár párttitkára:

— Egy ilyen » filmnél, mi nagyon is szakmai közönség vagyunk. Rólunk van szó, hiszen az elmúlt húsz év alatt mi is átéltünk hasonló eseményeket. És tanultunk belőle. Ma is vannak gondjaink. A béreknél, a prémiumoknál sokan szeretnék az egyenlős- dit, és nem mindig megy zökkenőmentesen a differenciálás. Ügy tudom 1971-ben készült ez a film, de azért lehet tanulni belőle. Többet, mint öt rossz előadásból, amely elvontan, szárazon magyarázza a szocialista demokráciát.

Egy kérdés a vita vezetőhöz:

— Hol volt a felsőbb párt- bizottság? Nem tudták milyen a vezetés, és mi történik a gyárban?

S. R.:

— Több mint fél évtizedig dolgoztam itt, vezettem a gyárat, így tapasztalatból tudom, hogy a belső problémákat mifidig nekünk kellett megoldani. A helyzetismeret alapján könnyebb a döntés. Előfordul persze, hogy egy igazgatónak rendet kell csinálni. De „baltával” nem

megy! Ami a film hősét illeti: értelmes, jó munkás,

igazi mai ember, akit az igazságtalanságok sorozatával, a nagy sumákolásokkal idegileg tönkre tettek. kicsináltak. Jó ez a film, ezért javaslom: ne fejezzük be, folytassuk a vitát, holnap, holnapután ... Persze, nem munka helyett, gondolom . . .

★

Dramaturgiáról, rendezésről, színészi alakításokról, sz operatőr stílusáról egyszóval esztétikáról ez alkalommal nem esett szó. Az életünkről vitázott a szakmai közönség.

Akinek többsége hajnali öt órakor már talpon volt, hatkor munkához kezdett, délután kettőig dolgozott, fél háromkor beült filmet nézni, majd a vetítés után véleményt mondott, vitázott. Este hat óráig.

IVlárkusz László

— így nem beszélhet egy igazgató a munkásokkal!

— Sajnos, van ahol így beszélnek.

— A filmesek nem ismerik az üzemek életét. A történet nem reális, nem mai.

— Mai! Rólunk szól. Hibáinkról, lehetőségeinkről, arról hogyan élünk jogainkkal.

Ilyen és ehhez hasonló vélemények csaptak össze az egri „Csepel’‘-gyárban, miután lepergett a film a Jelen- idő. Részt vett a vitán esztéta, újságíró valamint a szakmai közönség: esztergályosok, marósok, tmk-sok, mű- és csoportvezetők, meósok, igazgató, párttitkár .. . Több mint

■ hatvanan szorongtunk a teremben. Szakmabeli volt a vitavézető is: Schmidt Rezső.

" az egri városi pártbizottság első titkára.

TsveÉi íelie’, de.„

N. L. üzemvezető a forgácsolóban:

— Emberi méltóságában sértették meg Mózes Imrét, ezért a bírósági tárgyalás után nem szabad lett volna egyezséget kötnie, és elfogadnia a csoportvezetői beosztást. Hiszen a történet végén újabb sérelem érte, megint löktek rajta egyet. Persze, ha abban az üzemben komolyan veszik a demokráciát, akkor nincsenek ilyen igazságtalanságok. Gondolatébresztő a film, de valahogy nem reális. A filmesek nem a mai üzemeket ismerik. Ügy gondolom, ma mar nem fordulhatnak elő ilyen kirívó esetek.

R. R. anyagosztály-vezető:

— Nagyon is . mai a film. Megfogott, felizgatott. Én is ismertem ilyen kiskirály igazgatót. Itt ebben a gyárban! Csakhogy ő ment, mi meg maradtunk. Ma is vannak olyan vezetők, akik bábuknak tekintik az embereket. A mi gyárunkban persze ma már nem tudnánk elképzelni ilyen Szemanek féle

■ igazgatót. De a filmben látott párttitkár sem! Aki rosz- szabb, mint a helyi ismeretekkel nem rendelkező új igazgató, hiszen ő régi ember a gyárban, ismernie kellett a munkások hangulatát, a törzsgárda emberi és szakmai értékeit. Szerintem ez a titkár még egyszerű párttagnak sem megfelelő.

N. F.-nc, a közgazdasági osztály előadója:

— Egy vezetőnek sem könnyű az élete, hiszen sok gondja, problémája lehet. Felfelé és lefelé is. A íilm igazgatója rossz vezető volt. önkényesen döntött. És dönthetett, mert az üzemben mm érvényesült a kollektív vezetés.

G. L—nc, a közgazdasági osztály előadója:

— Mindenki tévedhet, egy igazgató is. De ismerje el cs ne féljen, hogy csorba esik a

„Elvtárs. hisz te vagy a Vörös Segély.

Testvér, segítsd a lebukot- takat.”

József Attila sorai nálánál jobban senkire sem illettek. Akik ismerték, együtt dolgoztak, harcoltak vele, vallották, ma is vallják: a

törékeny, kis asszony szinte egymaga képes volt tartalommal megtölteni a munkásszolidaritás eszméjét. Az elnyomatás a kizsákmányolás ellen küzdő, s ezért börtönbe került, meghurcolt, nemegyszer megkínzott baloldaliak reménye névtelenül is felé irányult. Névtelenül, hiszen a cellák lakói többnyire nem ismerhették azokat, akik a Vörös Segély illegális munkáját irányították. A Horthy-rendszer rendőrsége mindent megtett. hogy szétzúzza az ül- dözöttek-elítéltek segélyszervezetét. A Vörös Segély aktivistáinak tehát rejtőzniük kellett, hogy az állandó üldöztetés ellenére is elvégezhessék munkájukat. Így az ő nevét sem tudhatta a börtönökben tengődő sok ezer politikai fogoly akihez megtalálta az utat a szolidaritás szervezete. Nem tudhatták — vagy csak nagyon kevesen —, hogy az

1977. szeptember 25., vasárnap

(1897-Í93S)

ellenforradalmi korszakban Magyarországon is oly fontos szerepet játszott szervezet vezetője, a lebukott baloldaliak ügyének legáldozatkészebb szolgája egy fiatal nő, Martos Flóra volt.

28.-án lenne nyolcvaneszten- dős.

. A Tanácsköztársaság leverése után fiatal baloldali szociáldemokrataként ‘ Martos Flóra a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségében dolgozott, s itt került kapcsolatba az illegális kommunista mozgalommal.

Akkoriban már voltak tapasztalatai az ellenforradalmi hatalom módszereiről és segélyező ' munkájáról is. De a passzív együttérzés számára nem volt összeegyeztethető saját belső nyugalmával. Azt csak akkor érhette el, ha mindent megtett, amit emberi érzései diktáltak.

Először a zalaegerszegi internálótábor. foglyaihoz juttatott el élelmet, s vállalva a veszélyt meg is látogatta őket, hogy erőt próbáljon önteni beléjük. Űtja ezután szinte törvényszerűen vitte az 1923-ban nálunk is létrehívott Vörös Segélybe. Bekapcsolódása a

kommunista mozgalomba lehetővé tette számára, hogy ezt az egyéniségéhez, hajlamaihoz legjobban illő illegális munkát végezze. 1927-ben már ő vezette a szervezetet, amelynek egyre több és egyre veszélyesebb feladata volt. Martos Flóra maga, az illegális tevékenységén túl, a munkahelyén is igyekezett segíteni a dolgozóknak, védte érdekeiket. A Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepén dolgozott a laboratóriumban. A munkások természetesén mit sem tudtak a „Labor kisasszony” másik életéről. Azt viszont tudták, hogy bármi bajuk, sérelmük van, hozzá bizalommal fordulhatnak.

1930-ban ő is lebukott. A rendőrségnek feltűnt, hogy a börtönök politikai foglyai rendszeresen kapnak könyveket látogatóiktól. A nyomozás során a könyved mennyisége arra mutatott, hogy valahol egységes elosztóközpont működik. Rájöttek, hogy a régóta hiába keresett Vörös i Segély nyomára bukkantak. Hatalmas -apparátussal kezdték meg; az üldözést, s a szálak végül elvezettek Martos Flórához. Heteken keresztül

vallatták, kínozták, hogy megtudják tőle munkatársai nevét — hiába. A mindig csendes gyenge fizikumú asszony hihetetlen állhatatossággal hallgatott illegális munkájáról. Végül bíróság elé állították, de bizonyítékok hiányában fel kellett menteni. A Vörös Segély tovább élt.

A következő években elsősorban az ő munkájának eredményeként a Vörös Segély jelentősen kiszélesítette tevékenységét. A párttagok és az egyszerűen csak rokonszenvezők, együttérzők megmozgatásával sikerült elérni, hogy rendszeres legyen a bebörtönzött kommunisták és családtagjaik anyagi és erkölcsi támogatása, jogvédelme. A hatóságok eredménytelen hajszát folytattak a Vörös Segély aktivistái után. Éveken keresztül nem tudtak megfelelő bizonyítékokat összeszedni Martos Flóra ellen sem.

De azt sejtették, hogy kiemelkedő szerepe van az illegális munkában. Így is volt. 1935-ben a párt komoly feladatokat bízott rá. Mivel régtől fogva jó kapcsolatai voltak a szociáldemokrata párt egyes vezetőivel, neki kellett kapcsolatokat keresni a legálisan működő másik munkáspárttal. Nagy jelentősége volt ennek abban az időben, amikor Európa-szerte napirenden volt a munkásmozgaTv-maci, új szerepben

A Pannónia Filmstúdió bábfilmműtermében megkezdték az esti tévémese új bevezető képsorának forgatását. A rendező Foki Ottó, a bábfigura tervezője Koós Iván, operatőr Bajer Ottmár. Űjdonság. hogy a hét minden napján mindig mást csinál a tévémaci. A bemutatót 1979. év elejére tervezik. Képünkön: Zoltán Annamária animátor az új „sztárt” beállítja. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS)

Képzőművészeti Világhét 77

Nagy Ernő kiállása a Hatvani Galériában

A Hatvani Galéria Nagy Ernő képeit a MÁV-pálya- udvar művelődési termébe vitte ki, s ezzel a rendezési megoldással — már nem első ízben — tett jó szolgálatot. a művésznek: nagyobb

nyilvánosságot biztosított az alkotások számára, másrészt olyanokkal is érintkezést talált így az alkotó, akik egyébként alkalom híján nem is juthatnak el egy-egy rangos tárlatra.

Nagy Ernő most évekre visszanyúlóan válogatta ki azokat á tájképeit, amelyek ezt a csendes lírával telített, mégis határozott és fegyelmezett művészegyéniséget bemutatják a közönségnek. Eger és a megye ismert és általa nagyon szeretett és újra-új- ra megszívlelendő tájai szólalnak itt meg, kitárják azt a szépséget, sajátosságot, amit a festő annyiszor felfedezett bennük. Tudjuk, hogy missziót kíván teljesíteni,

amikor a falu építkezési stílusának, szokásainak egyegy, még itt maradó, bár megroggyant tanúját megörökíti; akár a noszvaji öreg házakat festi meg, akár az egri pincéket, akár a kemencét : azt akarja, hogy az emlomban a növekvő fasiszta veszély elleni egységes népfront megteremtése.

1935 nyarán aztán a rendőrség ismét letartóztatta. Bizonyítékuk illegális munkájára akkor sem volt, ezért koholt vádakkal vetették börtönbe. Kémkedéssel gyanúsították és több mint húsz hónapig, pontosan 614 napig tartották vizsgálati fogságban. Mire sor került tárgyalására, a brutális kihallgatások és a börtön rettenetes körülményei következtében olyan súlyos beteg lett, hogy hordágyon kellett a bíróságra vinni. Hatalmas lelki erővel azonban betegen is keményen, határozottan utasította visz- sza a hazaárulás képtelen vádját. Ismét nem sikerült semmi terhelőt rábizonyítani. Felmentették.

A súlyos beteg asszonyt a párt kijuttatta Prágába, hogy egy szanatóriumban visszanyerje egészségét.

Szervezete azonban nem tudta legyőzni a betegséget. 1938 decemberében, amikor a hitleristák már legázolták Ausztriát, Csehszlovákiát, Martos Flóra haldoklott. Betegágyát csak titokban látogathatták meg harcostársai, akiket az utolsó pillanatáig optimistán biztatott. Két nappal az 1939-es esztendő előtt halt meg. Nevét ma iskolák, hivatalok, utcák őrzik. S emlékét az egymást követő nemzedékek.

Avar Károly

lékezetben ezek a falusi házak és a házakban megtöpörödő emberi árnyak, öreg asszonyok fennmaradjanak. Ö nem is tud mást elképzelni a búbos padkáján 1 ülve, mint öreg ‘ anyókákat, akik egymásba hajolva szép-pösz- mögősen elsuttogják egymásnak életük nagy-nagy titkait.

Azért Nagy Ernőnek a táj, a tájban rejtőző szépség az igazi témája. -A: szólalallan füzeseknél érzi jól magát, ott -lehet hosszan, .-zavartalanul vizsgálgatni, mit i-s hoz,- a következő pillanatban a fény és az árnyék játéka,. s mikor már a fény rezzenetlen megállapodik, akkor kezdi el a munkát és a gyönyörűséget, az átélt világ megörökítését. Innen van az, hogy főképp az utóbbi időben a fény egyre nagyobb szerepet kap képein. Mintha a krúdy- san álomba merülni igyekvő világot manapság valami élénkebb lüktetés váltaná fel nála: a Kora tavasz a Szép- asszony-völgybeh, a Szomorúfűz a tó partján, a Tó, nádas, fák aláírású képek mintha igazolnák azt a feltevésünket, hogy nála a színek harmóniáját újabban a főszerepre törekvő fény fűtené át, legalábbis jobban, mint azelőtt. Ez az élénkülés jót tesz ennek a szemérmes férfilírának, amellyel — nagy állhatatossággal és elmélyüléssel — szemléli a művész a világot.

Nincs ez a festészet realitás és romantika nélkül. A környezet újra és újra alkotásra készteti s azzal felel, hogy ezt a környezetet újabb és újabb oldalról világítja át. Gondolunk itt a Rozália- templom, az Egri piac. a Szála part, az Eger . télen, az Öreg egri házak című képekre is, de az Eger címűre is, bár ez a kép a barokk, a sárga színekben ma is virágzó Egerről más színekben ..ad, neí- künk legalábbis szokatlan fe- lülnézetet. Viszont minden képen egy romlatlan,' tiszta, romantikus áhítat érezhető. Apróságnak látszik, de e’A gondolkodtató: egy-egy kép hatásának elevenségét csökkenti, az esztétikai élményt némileg szomorítja, ha a kép és kerete nem. válaszolnak egymásnak. A Téli .bokor című képre gondolunk elsősorban, ahol a semmitmondó- an olcsó ráma és színe rontja a hatást. (Ezt azért jegyezzük meg, mert ez is hozzátartozik az esztétikumhoz; és mert' ez a kiállítás a Képző- művészeti Világhét megyei reprezentatív rendezvénye.!)

A közönség öröme,, hogy a művész ezzel az .' értékes anyaggal, ezzel a jó válogatással mutatkozott be ismételten Hatvanban.

Farkas András