Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

* Megkülönböztetett módon! 'A párt vezető szerepé­nek és politikai befolyásának érvényesüléséhez alapvető feltétel, hogy a pártszerve­zetek következetesen hajt­sák végre a párthatározato­kat, ismerjék fel a helyi kö­rülményekből adódó felada­tokat, és azokat a párt po­litikája szellemében oldják meg. A X. pártkongresszus döntő láncszemnek jelölte meg a pártalapszervezetek- ben folyó munka színvona­lának,, hatékonyságának nö­velését, a XI. kongresszus pedig az elért eredmények elismerése mellett további feladatként adta a pártszer­vezetek munkájának fejlesz­tését. KIÜT A HÁTRÁNYOS HELYZETBŐL, Mi az oka annak, hogy az alapszervezetek egy része, a sok-sok erőfeszítés ellenére sem tud előbbre lépni? A kérdés leegyszerűsítését jelentené, ha a gyengébb, vagy gyenge működés okait csupán az alapszervezetek­ben dolgozó párttagokban keresnénk, s egyértelműen őket hibáztatnánk. A prob­léma ennél sokkal összetet­tebb. Valamennyi alapszer­vezet meghatározott társa­dalmi. gazdasági környezet­ben dolgozik, fejti ki tevé­kenységét: Ez a környezet pedig állandóan változik, fejlődik. Legkézenfekvőbb példa er­re a termelőszövetkezetek egyesülése. A gazdaságok egyesülésével megváltozott az alapszervezetek helyzete. A kisebb gazdaságok, mint üzemegységek működtek to­vább, s amennyiben a köz­ségi és járási pártszervek nem fordítottak gondot az alapszervezetek szervezeti kereteinek fejlesztésére, az itt működő pártszervezetek hátrányos helyzetbe kerül­tek. A gazdasági döntések többsége egy szinttel maga­sabban történt, s az alap- szervezeteknek nem volt mód­juk ezek befolyásolására. A párttagok is úgy érezték, hogy munkájuk formális. A községi és járási pártszervek többsége okult ebből, s a gazdaságok egyesülésével egyidőben megoldják a párt- szervezetek szervezeti kere­teinek problémáit is. A várt fejlődés elmaradá­sának oka lehet a káderhi­ány is. Egy-egy pártszerve­zetben kevés az olyan jól felkészült párttag, aki érti és képviseli a mindennapi mun kában a párt politikáját, aki hatással tud lenni kör­nyezetére, példát mutat dol­gozó társainak. Nem egy pártszervezetben gondot okoz a tisztségekre alkalmas párt­tagok választása. Ez is főként a kisebb létszámú üzemi, vagy területi alapszervezet­ben jelent nehézséget. Szá­mos ilyen alapszervezetben jól felkészült, üzemektől pártmegbízatással átirányí­tott káderekkel oldják meg a személyi vezetőségi gondo­kat. KÉZZELFOGHATÓBB SEGÍTSÉGET A pártszervezetek egy ré­szének eredményesebb mun­káját objektív okok nehezí­tik, de az eredménytelenség mögött csaknem minden esetben megtalálható a fel­sőbb — leginkább a közvet­len felettes — pártszervek mu­lasztása is. Nem arról van szó, hogy a pártszervek nem éreznek felelősséget a párt- szervezetek munkájáért, fejlődéséért, még csak arról sem, hogy nem igyekeznek mindent megtenni eredmé­nyesebb működésükért. Munkájuk legfőbb fogyaté­kossága, hogy segítségnyúj­tásuk gyakran általános, nem elég differenciált nem elég konkrét. Valamennyi alapszervezet párttitkára kellő eligazítást és tájékoztatást kap felsőbb pártszervétől. Napjainkban már az is gyakorlottá vált, hogy a járási, vagy a városi pártbizottságok instruktorai rendszeresen látogatják, se­gítik az alapszervezeteket. A titkári értekezleteken kapott tájékoztatást, felada­tokat nem mindegyik párt­titkár hasznosítja azonos hatásfokkal. Többségük szá­mára ez elegendő útmutatás ahhoz, hogy a pártvezetőség tagjaival együttesen a párt- határozatokat területükön alkalmazzák. Ezekben a pártszervezetekben érvé­nyesül a kollektivitás, sze­mélyre szólóan elosztják a feladatokat, nagy biztonság­gal és önállósággal szervezik a határozatok végrehajtását. Számos párttikár azonban nem tud mit kezdeni a fel­adatokkal. Ez adódhat a pártmunkában való járat­lanságából,-de abból is, hogy nincsenek mellette kellően felkészült vezetőségi tagok, akikkel megbeszélné, meg­osztaná a tennivalókat. A határozat pedig nem keve­sebb, a feladat gyűlik, a munka csak marad, a párt­szervezet nem gazdája terü­letének, sokasodnak a gon­dok. problémák. MI LEHET A CÉLRAVEZETŐ? Egyetlen hatásos módszer az, ha a pártbizottságok az alapszervezeteket segítő munkájukban megkülön­böztetett módon kezelik az egyes alapszervezeteket. Mindegyik szervezetnek olyan segítséget igyekeznek nyújtani, amely biztosítja hatékony működésüket. Ez alatt érthető az is, hogy az erős, az öntevékeny párt- szervezetek annyit kapja­nak, ami munkájukhoz szük­séges, de az is, hogy a gyen­ge pártszervezetek segítése érdekében a pártbizottságok operatívan kapcsolódjanak be a feladatok végzésébe. Felvetődhet a kérdés: va­jon a pártbizottságok ilyen mértékű segítsége, ha úgy tetszik „beavatkozása” nem sérti-e az alapszervezetek önállóságát. A demokratikus centralizmus elve alapján a felsőbb pártszerveknek nem­csak joguk, hanem köteles­ségük az alsóbb pártszerve­zeteket segíteni abban, hogy területük politikai irányítói legyenek. Csakis a megkü­lönböztetett. konkrét segít­séggel — ilyen a beszámo­lókhoz, a munkatervekhez, a cselekvési programokhoz nyújtott támogatás, vagy egy-egy határozat végrehaj­tásának szervezése — lép­hetnek ki egyes pártszetVé- ' zetek abból a szűk körből, amelyben napjainkban még mozognak. Mihók Sándor Szervezett munkáslsvábbképzés - Tanulni segítenek AZ ISKOLAPADBAN szerzett ismeretek, ha a gya­korlatban nem tesszük na­ponta próbára, hamar sem­mivé válnak — ez régi igaz­ság. Nem ennyire régi, de ugyancsak érvényes igazság az is, hogy a tanult ismere­tek rendszeres kiegészítése nélkül nem lehet lépést tar­tani a gyorsan változó köve­telményekkel. S ez nemcsak a vezetőknél, elméleti szak­embereknél van így, a min. dig újabb, korszerűbb tech­nikára ki kell képezni a már megalapozott ismeretekkel, gyakorlattal rendelkező szak­munkásokat is. Ezt még csak fontosabbá teszi az a tény, hogy a munkáskezekben szű­kölködő vállalatoknak a hi­ányt felkészültebb, hatéko­nyabban foglalkoztatható munkaerővel kell elsősorban pótolni. Nem újdonság ez, több szakmában miniszteri rendel­kezések írják elő a szakmun­kások továbbképzését, s a vállalatok maguk is szervez­nek ilyen oktatásokat dolgo­zóiknak. Persze, állandó a la­tolgatás, meddig, milyen mér­tékben éri meg ezeket a tan­folyamokat szervezni: hiszen a tanuló munkást kivonják a termelésből, s az oktatás rá­adásul igen költséges is. A pillanatnyi kényszer, — mert nem tudják nélkülözni a munkaerőt, vagy éppenség­gel a távlatokban nem gon­dolkodás, — sokszor teszi esetlegessé, rendszertelenné a továbbképzést. Mert nincs olyan szervezet, testület, amely egy-egy körzetben ösz- szefogná s éppen a vállala­tok jövője érdekében a helyi vállalati érdekeken is felül­emelkedve magasabb színvo­nalon szervezné a munkás­oktatást. Ennek a létrehozására tör­tént megyénk építőiparában egy biztató kísérlet. Példa­ként állítható más szakmák elé is. A megyei tanács munka- ütjg-li osztálya közösen az épí­tésügyi osztállyal, az építők szakszervezetének megyebi­zottságával, s az ipari szövet­kezetek megyei szövetségével, úgynevezett továbbképzési bizottság létrehozására hívta össze az érdekelt vállalatok vezetőit, a munkaügyi tovább­képzés szakembereit. Hogy mennyire fontosnak tartották a témát, s a leendő „együt­test” nem csupán eggyél több bizottságnak tekintették a sok között, azt az is bizo­nyítja, hogy a vállalatok igazgatói, munkaügyi vezetői mind ott voltak ezen az ösz- szejövetelen, együtt a megye szakmunkásképző intézetei­nek igazgatóival. Egymás előtt ismertették eddigi erő­feszítéseiket, sikereiket, gondjaikat; így állt össze a kép az' építőipari munkások képzésének, továbbképzésé­nek helyzetéről. KIDERÜLT, hogy nincs elég, oktatómunkára is alkal­mas szakember. Mert a ki­váló műszaki, a jó termelés- irányító még nem biztos, hogy jó pedagógus is. Márpe­dig a tanfolyamokon nem mindegy, milyen módszerekkel próbálják belesúlykolni az is­mereteket a tanulóvá lett dolgozókba, hogyan szervez­nek kedvet a legtöbbször megerőltető fizikai munkát végzőknek a könyvek forga­tásához. Egyébként, akik ezt komolyan végiggondolták, azoknak eszükbe jutott az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola is; ahol már rendez­tek módszertani előadásokat vállalati oktatóknak. Nem kialakult még az ok­tatások formája sem, nem beszélve arról, hogy oktató­terem, felszerelés, sőt sok­szor még elegendő tankönyv sincs a szakmunkástovább­képzés céljaira. A vállala­tok próbálgatják, melyik len­ne a célszerűbb: a munká­ból kivonni a dolgozókat, hétvégeken oktatni, esetleg némi konzultáció után csak vizsgára berendelni? TöriW a fejüket, hogyan tudnák érde­keltté tenni a munkásokat, hogy rendszeresen éljárjanak az oktatásra. Rájöttek, az sem mindegy, ki tartja az órákat. Az is kiderült, nem mind­egyik vállalatnak kell min­den szakmában részt vennie ebben a közös továbbképzési akcióban. A tröszt az útépí­tőknek például központilag szervez gépkezelő tanfolya­mokat, s ehhez biztosítja is a feltételeket debreceni to­vábbképző intézetében. Ugyanez a vállalat viszont más szakmában már részesé lehet a szakmunkás-tovább­képzés közösen létesítendő intézményének. Ez a továbbképzési bizott­ság ugyanis, ha megkapja a kellő támogatást, megalapító­ja lehet egy megyei tovább­képző intézetnek. Sokkal szervezettebb, folyamato­sabb, szakszerűbb munkát le­hetne végezni itt, mint a vál­lalatoknál egymástól elszige­telve, a költségek pedig meg­osztanának a részt vevő cégek között. Mert nem kis költsé­gekről van ám szó! A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, amely pillanatnyi­lag a legszervezettebben va­lósította meg dolgozói kép­zését, évente több mint két­millió forintot költ oktatásra. Ök tudják talán a legjobban, mennyi munkát, ráfordítást kíván ha valóban komolyan gondolnak az oktatásra, s a vállalat vezetői bizonyára ezért is támogatták lelkesen a közös továbbképző bázis megteremtését. AZ ÉPÍTŐIPARBAN egyébként különösen fontos lenne az eddiginél magasabb színvonalon folytam a dolgo­Csuv .^mUan jártunk (5.) Törvény, amit milliók formálnak — Olyan új alkotmányt szeretnénk amelyet már a mi testünkre szabtak, ami tükrözi több évtized társadal­mi változását, egy belső tör­ténelmi harc kivívott győzel­mét! — mondotta a szélesen kibontakozott össznépi vitá­val kapcsolatban Filippov Genagyij Vasziljevics, a koz- lovkai rajon lapjának fiatal munkatársa. Csebokszáriban, amelynek szövőgépgyára magyar alkat­részekkel is dolgozik, Mihail lvaszkov szerelő előbb bein­dít tiszteletünkre egy svájci szabadalom alapján szerkesz­tett masinát, aztán rám sze­gezi szúrós tekintetét. — őszinte legyek? Én már az idősebb korosztályhoz tar­tozom. Megjártam a frontot is. Szóval a szocializmussal együtt növekedtem. Ennél fogva talán az ifjaknál job­ban fölmérhetem, mit kell túlhaladnunk. Egy dologról nem szabad megfeledkezni: a jogok és kötelmek egyensú­lyai Egyébként ez is helyén van, nem akadt nálunk vita­gyűlés, ahol kikerülték vol­na... A PÁRTKÖZPONTBAN Nem csak Filippov Gena­gyij, s nem csupán Mihail lvaszkov tért ki találkozá­sunk során a szovjet alkot­mány módosítási tervezeté­nek vitájára, amely a Volgá­nál szélesebb mederben höm­pölyög. A szövőgyárban ép­pen úgy hangoztattak véle­ményt, mint a Szovjetszkaja Csuvasia szerkesztőségében, i- vagy a íolyónál épülő ötödik < hatalmas vízi erőmű munká­latainál. Most pedig itt ülünk a kommunista párt területi bizottságának központjában, szemben Alekszandr Petrov titkárral, aki talán a legille­tékesebb Csuvasiában, hogy zók * oktatását. Általánosan tapasztalható, hogy ebbe az iparágba áramlik az iskolák­ban leggyengébben tanulók többsége. Itt kap munkát a legtöbb azok közül is, akik még az általános iskolát sem végezték el; az pedig köve­telmény, hogy bármilyen szakma megszerzésének alap- Itt kell üá, shrdl nrdluuuu feltétele a nyolc általános. Itt kell tehát elkezdeni, s a továbbképzési rendszert erre alapozva megszervezni. Az intenzív tanfolyamok bizo­nyulták eddig is a legeredményesebbeknek, amikor a munkást rövidebb- hosszabb időre mentesítik a műszakok alól a tanulás ked­véért. Nagy szakmai hozzá­értést, körültekintő pedagó­giai munkát, s nem utolsó­sorban jó ösztönzőrendszert kíván a tanulás ügyének megnyerni ezeket a dolgozó­kat, akik már az általános iskolában sem a legjobb diá­kok közé tartoztak. Am sem­mi sem lehet drága, amit er­re áldoznak, mert az általá­nos műveltség, a szakmai is­meretek állandó gyarapítása társadalmunk egyik alapvető célja, de egyúttal a legszigo­rúbban vállalati érdek is. A legolcsóbb, leghatékonyab­ban megtérülő beruházás, amit az oktatásra költenek. S ha már együtt gondol­kodnak, bizonyára megtalál­ják az építőipari vállalatok, szövetkezetek a legjobb meg­oldásokat. Egymást segítve, egyformán magas színvonal­ra tudják emelni a szakem­berképzést. Jó megoldásnak ígérkezik például felhasznál­ni, alkalmazni a kollektívák erejét; van már példa arra, hogy a brigádok szabad ide­jükből is áldoznak a szerve­zett oktatásban való részvé­telre, magukkal viszik az erre egyedül nehezen vállalkozó­kat. EZÉRT ÜDVÖZÖLHET­JÜK ezt az új bizottságot, amely nemcsak egy „bizott­ság” lesz a sok között...-itSáftí- Hekeli Sándor megvonja a lassan befejező­dő eszmecserék, munkásgyű­lések hangulatának mérlegét. Markáns, első pillantásra ke­ménynek tűnő arc, s világos okfejtés, kendőzetlen mérleg. Ez kíséri beszélgetésünket, ez jellemzi már az első kér­désre adott válaszát. — Hogy mennyire nyilvá­nos a különböző helyeken el­hangzó vélemény, javaslat? Biztosíthatom, hogy a párt plénumán elhangzott alkot­mánymódosítási terv, ame­lyet Brezsnyev elvtárs ter­jesztett elő a tavasszal, a vita során folyamatosan tükröző­dött minden publikációs esz­közünk munkájában. Vagyis a legkülönbözőbb észrevéte­leket. megjegyzéseket, légye­nek bár negatív előjelűek, közölték központi lapjaink, sugározták a csuvas televízió és a rádió. Tovább megyek! Az egyes rajonok, de az üze­mek, gazdaságok újságjai is rendre beszámoltak a vitakö­rök, munkásgyűlések tapasz­talatairól, hogy Legfelsőbb Tanácsunk hűséggel tudja összegezni a nézeteket, az előre mutató javaslatokat. Nagyon sokat segítenek ne­künk ebben a hatalmas mun­kában azok az emberek, akik az élet sajátos területein dol­goznak, s például a közgaz­dász, az orvos, a mezőgazda- sági mérnök, vagy éppen egy építész szemével vizsgálják a kidolgozott indítványt, vala­mint a hozzánk befutott véle­ményeket, elgondolásokat. így válik igazán kristályossá új alkotmányunk! KITERJESZTETT KRITIKA Elmondotta Alekszandr Petrov, hogy a korábbi szov­jet alkotmány rögzített jogo­kat és kötelességeket, de szű­kén értelmezett. Az új ter­vezet lényegesen elmélyülteb­ben, szélesebben tárgyalja e fogalmakat, s ugyanakkor a summázott javaslatok fel­használásával pontosít Ér­deklődésünk kiterjedt a kri­tika érvényesítésére, alkal­mazására is, amellyel kapcso­latban szintén nyílt állásfog­lalást hallottunk. — E témával kapcsolatban el kell mondanom, hogy a kritika, vonatkozzék bár a társadalmi, gazdasági, politi­kai jelenségekre, szervezeti szabályzatunk szerint eddig csupán a párt feladata volt. Mi a helyzet? Valóban veze­tői vagyunk az országnak, tíe pártunk a fejlett szocializ­musban nem csak a munká­soké, hanem az egész népé, vagyis mindenkinek felelős­séggel tartozik tettekért, eset­leges mulasztásokért. Ilyen alapelvböl kiindulva szögezi le az új tervezet a kritika jo­gának kiterjesztését, sőt kö­telességét az élet egész terü­letére, társadalmunk legkü­lönbözőbb rétegeire, egyede- ire. Ám azt is el kell monda­nom, hogy amikor a vitagyű­lések megelégedéssel nyug­tázzák alkotmányunk ezen új vonását, polgáraink egyben követelik a kritika igazságos­ságát, s a joggal kritizálok sérthetetlenségét. Bünteten­dőnek vélelmezik viszont a pletykát, a kritika mezébe bújtatott hazug rágalmat. Ilyen észrevételek pártvo­nalon éppen úgy befutottak hozzánk, mint a községi, ra­jom, városi szovjetek össze­gezése nyomán. A FÖLD VÉDELMÉBEN A hatalmas ország népei­nek életével, jövendőjével oly gondosan foglalkozó új alkot­mánytervezetben igen fontos, hangsúlyos helyet kap a föld, az emberi környezet védelme. Kiváncsiak voltunk, hogy ilyen értelemben miféle kö­vetelményeket támasztanak Csuvasia állampolgárai — A kérdés jogos, mert a földdel, a természeti környe­zettel kapcsolatban például az ivanovi rajon kolhozpa­m; s rm Alekszandr Petrov, az aí- kotmánymódosító javaslat vitájáról nyilatkozik. rasztjai nagyon hasznos ja­vaslatokat juttattak el hoz­zánk. Az ő termőterületeiket folyók eróziós ereje pusztít­ja, máshol óriási táblák ter­mőképessége csökken külön­böző hatásokra, s erdők, lige­tek pusztulnak. Nos. a javas­latok a földrabló vizek rend­szabályozását követelik, a vetőmagvat is kifúvó szél­viharok útjába erdősávokat akarnak telepíteni, ahogyan ez néhol már bevált. Mások a műtrágya és növényvédő­szerek gyártásának fejleszté­sét kívánják, új technológiát és technikát alkalmaznának a több, a jobb termés végett. Aztán sok a műveletlen föld! Nálunk az élelmiszer-ellátás meghatározó erejű, mondhat­nám sarkalatos kérdés, ezért természetesen támogatjuk az alkotmánymódosítás vele esz— szefüggő terveit, így a kör­nyezet, a föld védelmét, mű­velését. De ugyanakkor azok­kal a kolhoztagokkal is egyetértünk, akik szankció­kat kívánnak, vagyis azok felelősségre vonását kérik törvénybe iktatni, akik ha­nyagságból. avatatlanságból kárt okoznak a nép földtu­lajdonában. ÍZES FALATOK Befejezésképpen kértük Alekszandr Petrovot, a Csu- Vas Területi Pártbizottság titkárát, idézzen néhány ja­vaslatot, amely a gyárakban, földeken dolgozó" munkások, parasztok szociális helyzeté­nek közvetlen javítását cé­lozza, s a csuvas pártvezetés szívesen látná megvalósulá­sukat az új alkotmányban. — Kozlovka nemrég lépett egyre szaporodó városaink sorába, s érzi a váltás gond­jait. Onnan például azt kérik, hogy a módosított alkotmány cikkelyben foglalkozzon az ilyen települések helyzetével. Kísértesse több figyelemmel sorsukat, segítse elő, hogy polgáraik valóban városiasán, városi ember módjára élje­nek. Magam részéről ezt jo­gos kívánalomnak tartom, miként egyetértek a helyi szovjetek tagjainak hosszabb, két és fél esztendőre történő megbízásával. Egy testület csak akkor képes alkotóan együtt dolgozni, ha a benne levők megismerik egymást, megis­merik mélységükben a gon­dokat, s összehangoltan vál­lalják a megoldást. Nagy az egyenetlenség ugyanekkor a szabadságolásnál! A pedagó­gusok évente negyven napot vannak távol munkahelyük­től, a gyári munkás pedig be­osztásától függően 15—24 na­pot üdülhet. Általános véle­mény, hogy térjünk vissza a kezdő lakatos tizenkét napi szabadságához, ami az ott töltött munkaidővel arányo­san és szabályosan növekszik nyugdíjba vonulásáig. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ez az „ízes falat’” szintén terí­tékre kerül Moszkvában, az Alkotmánymódosító Állami Bizottság ülésein, s talán be­kerül új törvénytárunkba Amely kicsit már. a jövő szá­zadnak készül, de rövidesen a ma szovjet társadalmát szol­gálja ... S hogy ne csak tartalmas információkkal gazdagod­junk, a szíves tájékoztatás végén Csuvasia hímzett címe­rével ajándékoz meg Alek­szandr Petrovics, pecsétje­ként barátságunknak, a köz­társaság Heves megyéhez fű­ződő meleg kapcsolatának. (Vége) Moldvay Győz» J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents