Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Kádár János hazaérkezett Jugoszláviából A HÉT CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Pakisztánban ismét őrizetbe veszik Ali fíhuttot — A PFSZ Központi Tanácsa Damaszkuszban ülésezik, Dél-Libanon- ban súlyosbodnak a harcok KEDD: New Yorkban megkezdődik az ENSZ-közgyülés 32. ülés­szaka, a Vietnami Szocialista. Köztársaságot és Dzsibutit felveszik a tagok sorába — Az izlandi kormányfő Moszk­vába érkezik — Callaghan Romában SZERDA: Párizsban folytatódik a baloldali pártok csúcsértekezlete, de továbbra sincs megegyezés, — A KGST és a Közös Piac képviselőinek megbeszélése kezdődött Brüsszelben — Az Interparlamentáris Unió szófiai konferenciája CSÜTÖRTÖK: Kádár János és Joszip Broz Tito jugoszláviai tárgyalásai — A Fehér Házban bejelentik Lance költségvetési igazgató lemondását PÉNTEK: Gromiko washingtoni tárgyalásai Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel — A nyugatnémet CSU kongresszusa Münchenben SZOMBAT: Változatlan hevességgel folynak a fegyveres összecsapások Etiópia területén — Az afrikai frontállamok értekezlete a mozambiki Maputóbah Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A hét 3 kérdése S-eptember harmadik keddjén — a hagyományok szerint — kezdetét vette az ENSZ közgyűlésének újabb, immár harminckettedik ülésszaka. Igaz, a harminc- egyediket csak üggyel-baj- jai. érdemi határozat nélkül fejezték be, de hát a meg­oldatlan gondok és problé­mák áthúzódnak egyik évad­ról a másikra. A közgyűlés tisztségviselőit általában közfelkiáltással választották meg, amiben nemcsak az egyetértés játszott közre, hanem némi hajlékonyság is: néhány tagállam — jelen­tős tagdíjfizetési hátraléka miatt — formailag elvesz­tette szavazati jogát. Végül a világszervezet tmk-sai is elvégezték a szükséges át­alakítási munkákat, hogy helyet csináljanak a 148. és a í 49. ENSZ-tagnak, s meg­kezdődhet az érdemi vita... 1. Mit várhatunk az ENSZ­közgyülés ülésszakától? A nyitó hét legfontosabb eseménye a Vietnami Szo­cialista Köztársaság és Dzsi- buti felvétele volt a New York-i üveg-beton palotá­ban. Mindenekelőtt Vietna­mé, amelynek jogos világ­szervezeti tagságát négyszer akadályozta meg amerikai vétó. A harcmezőkön ara­tott győzelmet most bete­tőzte a diplomáciai siker is, s az ENSZ valóban egyetemessé vált. (Svájc hi­ányzik még tagjai közül, de már Bernben is gondolkod­nak a semlegességgel indo­kolt távolmaradás feladá­sán; s a félszigeten 'kiala­kult ismert körülmények miatt Korea egyelőre nem képviseltetheti magát.) A világszervezetnek ma csak­nem háromszor annyi tagja van. mint alapítása idején, s jóllehet az általános vitá­ban idén is Brazília küldöt­te lesz az első felszólaló (1945-ben ugyanis ez a fa- betűs ország állt a névsor élén) csak a tradíció miatt van így, az ábécében jócs­kán elébe kerültek más ál­lamok. Eddig 126 napirendi pont vár vitára, s lehet, hogy a ‘ 1 icmssiB m Eäi irtjcltntéiünk Vasas—SZEOL 2—1, Duna­újváros—Ű. Dózsa 1—1, FTC —MÁV Előre 1—0, Bp. Hon­véd—Tatabánya 2—0. Video­ton—Haladás 6—0, Kaposvár —ZTE 2—2, Csepel— Rába ETO 2—0. Békéscsaba—MTK VM 1—2, DVTK—PMSC 0—2 C? Nmisén 19*7. szeptember 25., vasárnap szám menet közben bővülni fog. Elsőrendű világpolitikai kérdések; a leszerelés, a nemzetközi biztonság épp­úgy megtárgyalásra kerül­nek, mint a válságövezetek tennivalói; de a közép­amerikai fűszersziget, Gre­nada például UFO-ügyben is előterjesztést tett, hogy együttesen próbálják meg­határozni a titokzatos égi objektumokat. Az ENSZ természetesen olyan, mint maga a világ, csodák sem­miképpen sem várhatók. A világszervezeti munka azon­ban jó kereteket nyújt az álláspontok kifejtésére, s le­hetőségeket biztosít diplo­máciai érintkezésre, az ülés­termeken kívül is. Máris ar­ra számítanak, hogy egy- időben legalább százhúsz külügyminiszter lesz jelen az ENSZ-palotában. 2. Hogyan haladnak a különböző kelet—nyugali tárgyalások? „Belegázoltunk a folyóba és még. nem értünk partot. Sok zátony van még előt­tünk. Hogy mikor érünk ki, egyelőre nem tudom meg­mondani. Türelemre van szükség, sikerre törekszünk a tárgyalásokon. . . — A szemléletes hasonlatot Gro­miko szovjet külügyminisz­ter mondta az újságíróknak, amikor Washingtonban a szovjet—amerikai eszmecse­re fejleményeiről faggatták. A Carter elnökkel és Vance külügyminiszterrel folytatott eszmecsere x köz­pontjában a SALT-proble- matika állt. Jövő hétfőn le­jár az 1972-ben kötött első egyezmény érvénye, s fel­vetődött a kölcsönös köte­lezettségvállalás lehetősége, miszerint továbbra is be­tartják az egyezményeket. A SALT—1 azonban már eddig sem volt kielégítő, feltétlenül szükséges lenne a továbblépés. Részben a SALT—2 vonatkozásban, részben az amerikaiak által szorgalmazott új fegyverke­zési törekvések (neutron- bomba, szárnyasrakéták, MX-rakéták stb.) megaka­dályozása érdekében. Első­sorban ezen múlik, hogy mikor lehet majd kilábalni a folyóból... A kelet—nyugati tárgya­lások legfontosabb szála a szovjet—amerikai párbe­széd, de szembetűnő élén­külés tapasztalható minden területen. Üj bejegyzés a moszkvai diplomáciai ven­dégkönyvben, első ízben járt a héten izlandi kormányfő a Szovjetunióban. (A két or­szág jó példát teremtett az­zal, hogy a kölcsönös elő­nyök alapján rendezték a bonyolult tengerjogi és ha­lászati kérdéseket). Beje­lentették Gromiko olaszor­szági útját, rövidesen Moszk­vába látogat Barre francia kormányfő és Owen brit külügyminiszter, s folynak az előkészületek a kilenc nap múlva kezdődő belgrá­di találkozóra is. Újra fel­vette a kapcsolatot egymás­sal a KGST és a Közös Pi­ac, hogy erőfeszítések tör­ténjenek a két jelentős eu­rópai gazdasági tömörülés viszonyának rendezésére. A tárgyalásokról szóló hí­rek azonban főként az eu­rópai kontinensről és Észak- Amerikából érkeznek. A vál­ságövezetekben nincs jele megegyezésre irányuló pár­beszédnek, sőt a héten egy­re hangosabb fegyverzaj hallatszott Dél-Libanonból és az etiópiai frontokról. 3. Miért kellett távoznia Bert Lancc-nak? Négyszeres áron adta el georgiai házát Bert Lance bankár, amikor Carter el­nökké választása. után Wa­shingtonba költözött. Biztos lehetett dolgában, hiszen ő volt az, akit az új elnök elsőként jelölt kormányhi­vatali tisztségre, méghozzá nem is akármilyen posztra. Az igazgatási és költségve­tési hivatal, amelynek ve­zetője lett, kulcspozíciót tölt be a gazdasági élet befolyá­solásában. az állami kiadá­sok ellenőrzésében. Azután egyre-másra kel­tek szárnyra a hírek Lance múltjának foltjáiról: kölcsö­nök felvétele és adása meg­engedhetetlen feltételekkel, némi korrupció, s gyanú, túlságosan nagyvonalú el­számolások. Az igazsághoz tartozik, hogy Lance — wa­shingtoni mértékek szerint — egyáltalán nem követett el főbenjáró bűnöket, nem volt sem jobb, sem rosz- szabb hivatali elődjeinél, a számlájára írt vétségeket csaknem minden amerikai bankár elkövette vagy el­követi, Ám Carter a tiszta kéz varázsszavával költözött a Fehér Házba, s a Water- gate-botrány után komolyan növelte esélyeit, amikor az „ez nálam lehetetlen” jel­szavát ismételte. A kínos ügyeket eleinte szerette volna eltussolni, de végül előnyösebbnek látta a tisztáldozátot, s Lance le- mondatását, A Washington Post úgy kommentálta a fejleményeket, hogy a PKCE-ügyből Carter-ügy lett, az első szavahihetősé­gi válság. A január óta wa­shingtoni vezető állásokba került 169 georgiai, az el­nök földijei és barátai min­denesetre összerezzennek, ha túlságosan firtatják a múlt­jukat. (Folytatás az 1. oldalról.) kapcsolatban rámutattak az ENSZ-közgyűlésnek a lesze­relés kérdésével foglalkozó rendkívüli ülésszaka jelen­tőségére. Kádár János és Joszip Broz Tito aggodalmát fejez­te ki a közel-keleti válság, valamint a ciprusi kérdés megoldásának elhúzódása miatt. Hangsúlyozták, hogy a problémákra — az ENSZ közgyűlése és Biztonsági Ta­nácsa megfelelő határozatai alapján mielőbb békés és igazságos megoldást kell ta­lálni. Kádár János és Joszip Broz Tito aláhúzta, hogy a gyarmatosítást teljesen és véglegesen fel kell számol­ni. Síkraszállak azért, hogy Dél-Afrikában haladéktala­nul és véglegesen szüntes­sék meg a gyarmati ural­mat, a fajüldözést és a faji megkülönböztetést. Nagy je­lentőséget tulajdonítanak az afrikai államok függetlensé­ge, szuverenitása, területi integritása szigorú tisztelet­ben tartásának, valamint annak, hogy Afrika népei maradéktalanul érvényesít­hessék jogaikat a belső fej­lődés útjainak, külpolitikai irányzatának szabad és ön­álló, külső beavatkozás nél­küli megválasztásában. Ha­tározott támogatásukról biz­tosították az afrikai népek­nek e célok eléréséért vívott igazságos harcát. Kádár János és Joszip Broz Tito kiemelte az euró­pai kommunista és munkás­pártok berlini konferenciá­jának nagy jelentőségét a kommunista és munkáspár­tok, az összes haladó erő kapcsolatainak, egyenjogú együttműködésének fejlődé­se szempontjából. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége ismételten aláhúzza, hogy minden kom­munista és munkáspárt és minden más haladó mozga­lom — országa társadalmi, gazdasági és politikai felté­teleiből, nemzeti- sajátossá­gaiból, valamint a saját munkásosztálya és népe iránti felelősségből kiindul­va — önállóan és szuverén módon alakítja ki saját po­litikáját, történelmi céljai elérésének útját és módját. Az MSZMP és a JKSZ a Berlinben közösen elfoga­dott dokumentum alapján síkraszáll a kommunista és munkáspártok, az összes haladó erő önkéntes együtt­működésének és internacio­nalista szolidaritásának fej­lesztése mellett, a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért és a szocializ­musért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége a szo­cialista eszmék fejlődése és a munkásmozgalomban az együttműködés előmozdítása érdekében kiemelt jelentősé­get tulajdonít a kommunis­ta és munkáspártok közötti egyenjogú, konstruktív és nyílt véleménycserének. A két fél kifejezésre jut­tatta meggyőződését, hogy Kádár Jánosnak a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett látoga­tása és az ez alkalommal folytatott átfogó vélemény- csere újabb jelentős hozzá­járulás a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége, a Magyar Népköztár­saság és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság, valamint a két szom­szédos szocialista ország né­pei barátságának és együtt­működésének további fejlő­déséhez. Kádár János magyaror­szági látogatásra hívta meg Joszip Broz Titót, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. Gromiko és Vance újabb találkozója Nem sokkal James Carter amerikai elnök és Andrej Gromiko pénteki találkozója után a szovjet külügyminisz­ter a nap folyamán ismét tárgyalt amerikai kollégájá­val, Cyrus Vance-szel is. A három és fél órás ta­nácskozást követően újság­írók előtt mindkét fél meg­erősítette, hogy a tárgyalá­sokon haladás történt. „Az álláspontok némileg közeled­tek egymáshoz — jelentette ki Andrej Gromiko. Vance közölte, hogy egyetért ezzel a megállapítással. A Szovjetunió külügymi­nisztere figyelmeztetve arra, hogy a „tárgyalások még nem értek véget”, hozzátette: „minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdeké­ben, hogy biztosítsuk a stra­tégiai fegyverek korlátozásá­ról folytatott megbeszélések sikerét”. Cyrus Vance bejelentette, hogy a jövő hét folyamán New Yorkban az ENSZ köz­gyűlésének jelenleg folyó ülésszakán ismét megbeszé­lést folytat Andrej Gromikó- vai. HÉT «VÉGI Emb&revő oroszlán ötszáz vadász, rendőr cs kato­na indított hajszát Tanzániában egy oroszlán kézrekeritésérc. A ragadozó három hónap alatt nyolc embert ölt meg, s ezért halálra ítélték. Elszoktunk már fittól, hogy az oroszlán embert egyen. Abban a versenyben, amely annak eldön­tésére folyt, hogy ki tud többet megölni a másik fajtájából, em­ber az oroszlánból vagy orosz­lán az emberből — mi abszolút fölénnyel győztünk. A derék óriásmacska az utóbbi években mintha erezné, hogy elvesztette a bajnokságot, meghúzódik a re­zervátumokban. bágyadtan leüt egy-egy, a szomszédban legelé­sző zebrát, ártatlan cicaként he­ver észik a civilizációtól mind szükebbre szabott szavannán. Időnként lanyha érdeklődéssel nézi a terepjáró autókat, ame­lyekben gazellavadászok ücsö­rögnek, vagy minden lövcsi szándék nélküli kiváncsiak ér­keznek. Még oda-oda is sétál (talán a rezervátum élelmes propagandafőnökének megbízá­sából) körüljárja az autót, s a bentülők kéjes borzongással kö­zelről bámulhatják és fényké­pezhetik az állatok trónfosztott királyát. Ezt a békés egymás mellett élést borította föl a tanzániai oroszlán. Mi történt? Föllázadt volna a megalázó rezervátum- rendszer ellen? Vagy föl ébredt benne a régi virtus, visszaemlé­kezett a múlt időkre, amikor még nagyjából egyenlő fegyve­rekkel álltak szembe egymással: ö acélizmaival és hatalmas man­csaival, az ember pedig lándzsá­val. Lehet, hogy meg akarta bosszulni a lealacsonyítást, az állatkerti ketrecekben fogva tar­tott testvérei sorsát, az utálatos lóhústáplálékot vagy a kegyet­len írtóhadjáratot, amelynek kö­vetkeztében ma már csak elvét­ve él szabadon oroszlán a Föl­dön? Ha lenne oroszlánirodalom, a tanzániai esetből tökéletes tra­gédiát alkothatna egy szerző: az eleve kudarcra ítélt lázadás drá­máját. Az automata fegyverek­kel fölszerelt ötszáz üldözővel szembén az oroszlánnak semmi­lyen esélye sincs. Legföljebb a rezervátum többi oroszlánja fog majd suttogva mesélni a hős sorsáról. Az autóval érkező ven­dégek pedig ettől kezdve hajlan­dók lesznek néhány dollárral többet fizetni a saf áriért, és dupla borzongást éreznek mi­közben az óriásmacskát bámul­ják. Tatár Imre A NUKLEÁRIS LESZERELÉS TERÜLETÉN TETT LÉ PÉSEK TÖRTÉNETE AZT BIZONYÍTJA, HOGY A SZOVJETUNIÓ A LESZERELÉS HÍVE VOLT ÉS MAR ADT, ÉS HOGY E TERÜLETEN A LEGFONTOSABR KEZDEMÉNYEZÉSEK MINDIG MOSZKVA RÉSZÉRŐL TÖRTÉNTEK. A SZOVJET APN SAJTÓÜGYNÖKSÉG SZAKÉRTŐJE, L. SZEMEJKO. A HADTUDOMÁNYOK KANDIDAíTUSA, TÖRT ÉNETl SZEMPONTBÓL VIZSGÁLJA A LESZERELÉS KÉRDÉSÉT. A becsületes megközelítés jegyében A háború után a Szovjet­unió több mint 70 javaslatot tett a nukleáris fegyverek ellenőrzésére. Lényegében a leszerelésnek nincs és nem volt olyan aktuális területe, ahol a Szovjetunió ne lépett volna fel kezdeményezően. Már 1.946-ban, a nukleáris kor küszöbén javasolta a Szovjetunió az atomfegyver alkalmazásának, előállításá­nak és tárolásának betiltását, majd 1947-ben javaslatát az atomfegyver ellenőrzésére tett kezdeményezéssel bőví­tette. 1955-ben a Szovjetunió kezdeményezte a nukleáris fegyverkísérletek betiltását, majd 3 év múlva megismétel­te e javaslatát. A Szovjet­unió az 50-es, 60-as években tett kezdeményezései nagy mértékben elősegítették az 1968-as atomsorompó egyez­mény megkötését. Szovjet kezdeményezésre 1972-ben lé­pett életbe az a szerződés, amely megtiltotta a tömeg- pusztító fegyverek elhelyezé­sét a tengerek és óceánok medrében. Folytathatnánk a felsoro­lást, ám csak a két legutób­bi szovjet kezdeményezésre emlékeztetünk: az egyik a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes beszünte­tését, a másik az új tömeg- pusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek kidolgo­zásának megtiltását célozza. Magától értetődő: a nukleáris leszerelés nem egyszerű do­log. E területen rengeteg bo­nyolult, gyakran egymásnak ellentmondó politikai, katonai és technikai szempont érvé- nyesül. A szovjet kezdeményezé­sek megvalósításának ko­moly akadálya az egyre újabb nukleáris fegyverfaj­ták és rendszerek létrehozá­sa. A Nyugat részéről a probléma megoldása során fölösleges technicizmus nyil­vánul meg annak ellenére, hogy a valóban szükséges és reálisan megoldható techni­kai kérdések figyelembevé­telén kívül csupán a kérdés politikai megközelítése hoz­hat megoldást. Hogyan értékelhető a Fe­hér Háznak az az elhatározá­sa, hogy költségvetési fede­zetet biztosít a neutronbom­ba gyártására? A válasz egy­értelmű: ez a döntés nem­csak a probléma hosszútávú megoldását akadályozza, de gátolja a SALT-tárgyalások sikeréi és a bécsi megbeszélé­seket, amelyeknek a közép­európai nukleáris harcászati fegyverkészlet csökkentése is feladata. Vajon e döntés egy­szerű hiba, vagy a tárgyalá­sok meghosszabbítását célzó tudatos lépés? Van egy másik fontos prob­léma is. Ca-rter elnök egye­lőre fenntartotta a döntés jo­gát a neutronfegyver haszná­latának kiterjesztésével kap­csolatban. A végső szót októ­ber 1-én mondja ki. A fegy­ver már elkészült, csupán az van hátra, hogy felszereljék vele a csapatokat, de vajon kizárható-e annak lehetősége, hogy a fegyvert 1980-ban vagy 85-ben „a megváltozott helyzet” jelszavával a had­sereg megfelelő egységei ré­szére biztosítsák? A neutronbomba példája legjobb esetben is értetlensé­get válthat ki. Leplezni az amerikai politika nyilvánvaló ellentmondását. Elegendő azokra a nukleáris fegyverek csökkentését célzó „radikális” javaslatokra gondolnunk, amelyeket Cyrus Vance tett Moszkvában az idén március­ban és e fegyverkészletek nö­velésére, vagy legalábbis az „atom” „neutronra ’ változta­tására májusban. Az ilyen példa nem tartozik a ritka­ságok közé. A nukleáris fegyverkezés további fokozásának jele ez, nem pedig a leszerelésé! Megdöbbentő, hogy mindez akkor megy végbe, amikor az Egyesült Államok vezetői ál­talánosságban elismerik a fegyverkezési verseny korlá­tozására tett kölcsönösen el­fogadható intézkedések szük­ségességét. E politikával ellentétben a Szovjetunió következetesen síkraszáll a nukleáris lesze­relésért, amelynek fokozatos megvalósítása nem vonná maga után az érintett álla­mok biztonságának csökken­tését. A Szovjetunió nem akart és most sem akar egy­oldalú előnyökhöz jutni a le­szerelés területén, ám határo­zottan ellenzi, hogy a másik fél, más államok, tömbök ilyen előnyökhöz jussanak. A leszerelés kérdésében csupán a becsületes megközelítési mód hozhat valódi sikert. (KS) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents