Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-24 / 225. szám

A Minisztertanács tárgyalta Gázszolgáltatás két és fél millió háztartás részére Csuvasiában jártunk (4.) Új művészet születik Központi fejlesztési program a megvalósulás útján A hazai termelés és a Szovjetunióból származó import segítségével hazánk, bán tavaly hét és negyed, ■milliárd köbméter földgázt használtak fel, negyedmilli ard köbméterrel többet a tervezettnél. A Miniszterta­nács elé terjesztett beszámo­lóban ez az adat összegezi, hogy a földgáz feltárásával, kitermelésével, szállításával a vezetékhálózat, kiépítésé­vel foglalkozó apparátus mit tett 1976-ban a földgázfel­használás központi fejlesztési programjának végrehajtásé- ért Mint a NIM-ben az MTI munkatársának elmondták, a program megvalósulása a tervnek megfelelően halad, s bár az igényeket még nem tudják mindenüttt kielégíte­ni, két fontos célhoz máris közelebb jutottak. A lakosság gázellátása a fővárosban és vidéken egyaránt folyamato­san jávul, az ipari üzemek pedig a drágább olajból és olajtermékekből mind töb­bet tudnak megtakarítani a földgáz hasznosításával. Hazánkban a múlt év vé­gén 2 millió 489 ezer háztar­tás használt gázt, 160 ezerrel több, mint 1975-ben. Számuk azóta a két és fél milliót is meghaladta, E fontos fűtő­anyag háromnegyed millió háztartáshoz jut el vezeté­ken, egy és háromnegyed millió csalód pedig propán­bután gázt használ. Mindkét ellátási mód fokozására nagy erőfeszítéseket tesznek az il­letékesek, hogy tovább bő­vüljön a gázszolgáltatás kö­re. Hazánkban a földgázter­melés mennyisége meglehe­tősen behatárolt, évente hat­hat és negyed milliárd köb­méter között, mozog. A fej­lesztésben tehát nagy jelen­tősége van a szovjet földgáz­nak, amelyből 1976-ban mar 1 milliárd köbméter érkézéit, S ez a mennyiség néhány év múlva eléri az évi 2,8 milli­árd köbmétert. Az ellátás lehető legracio­nálisabb megoldására több helyen épül föld alatti gáz­tároló. Az egyik ilyen tároló már működik Pusztaederics- en, némi késéssel folyamat­ban van hasonlónak az üzem­be helyezése Kardoskúton, s az eddigieknél sokkal na­gyobbnak az építése van elő­készületben Hajdúszobosz­lón. Egész sor egyéb műszaki feltétel megteremtésén kívül a vezetékhálózatot is szá­mottevően bővítik. Az V. öt­éves tervidőszakban 600 kilo­méternyi nagynyomású gáz­vezetéket fektetnek le, ebből 192 kilométer már a tervidő­szak első évében elkészült Adony és a Dunai Hőerőmű, illetve Devecser—Jánosháza, Szombathely között. Ezzel az ország földgáz-szállító főve­zetékhálózatának hossza el­érte a 2643 kilométert. Meg­kezdődött a főváros második nagynyomású körvezetéké­nek építése is, amely a hoz­zátartozó úgynevezett átadó­állomásokkal együtt az ez. redforduló igényeit is kielé- gíti majd. Folyamatosan fel­szerelnek olyan berendezése­ket is, amelyek alkalmasak a nycfmás szabályozására. A korszerű hálózat kiépítése azonban sokba kerül és hosszabb időt vesz igénybe, ez az oka annak, hogy he­Nyugdíjasok találkozója a dohánygyárban Több mint háromszáz nyugdíjast látott vendégül pénteken délután az Egri Do­hánygyárban a vállalat nyolc szocialista brigádja. Régi hagyomány már a gyárban, hogy a kitüntetett brigádok maguk ' szerveznek találkozót a nyugdíjba vo­nult dolgozókkal, volt mun­katársaikkal; a vendéglátó kollektívák ezúttal mind a vállalat kiváló brigádja cím birtokosai. lyenként, időnként alacsony a gáz nyomása. A lakosság nagy rétegeit érinti a propán-bután gáz­ellátás, amellyel még nincs minden rendben. A termelés­sel nincsenek különösebb problémák, tavaly például a tervezett 270 ezer tonna he­lyett 292 ezer tonnát áliitot- lak elő, annál több gond van a szükséges palackok előte­remtésével és cseréjével. Elő­rehaladás azonban itt is ta­pasztalható. Hort községben befejeződött. Szombathelyen, Hajdúszoboszlón és Újudva­ron folyamatban van új pa­lackozó üzem létesítése. Hat új pb-palackcseretelep léte­sült tavaly, ez kevesebb, mint amennyit terveztek, mert a beruházás jóváhagyá­sa elhúzódott, a műszaki gaz­dasági előkészítés elmaradt a kívánalmaktól, s kivitelező is alig akad az ilyenfajta be­ruházásokra! Az alumínium­gyár nagy erőfeszítések árán tavaly már 230 ezer gázpa­lackot állított elő, de ez is kevésnek bizonyult. Palack­hiány miatt 50 ezer jelent­kezőt nem tudtak bekapcsol-, ni a pb-gázellátásba. Most már évente 300 ezer palack készül, így az idén enyhül­nek, jövőre pedig várhatóan meg is szűnnek az ellátási problémák. A vendégek először üzem- látogatáson vettek részt, meglátogatták régi munka­helyeiket, megismerkedtek; a nyugdíjba vonulásuk óta végzett fejlesztésekkel. Ez­után baráti beszélgetés kö­vetkezett, majd a brigádok vacsorával kedveskedtek az idős munkatársaknak. Részt vettek a találkozón a vállalat gazdasági, tömeg- szervezeti vezetői is. ' — Min gondolkodsz, ho­vá merül el szemed vilá­ga? Jobban fejem alá gyűröm a párnát, majd útitársam, enyhén ironikus szavaira önvallomásomba fogok. — Időnk lassan lejár, s mostmár egyre inkább ki­alakul bennem a csuvasok­ról rajzolt igaz kép. Próbál­tam leszűrni a benyomáso­kat, hogy összevethessem eddigi ismereteimmel bará­tok es kollégák elbeszélé­seivel. Szavamra mondom, a vártnál jóval többet nyúj­tott Csebokszári, s többet Sorseli, Karamisevó, Koz­lovka, az épülő erőmű és a textilgyár, a dalszínház és a Volga parti halászebéd. Vagy említsem neked Alja­sának orrvérzésig hű kalau­zolását, netán a hársfamé­zet, amivel Anatolij Sza- pozsnyikov kúrálta volna másnapos gyomromat? Es Irina, a szőke fiatalasszony, aki Egerbe ment férjhez? Aztán tolmócsnőnk Pest mellől, egy kedves, mackós csuvas orvosban találván élettársra! Mennyi figyel­messég részükről. S akik­nek a neve most eszembe sem jut. Tömény jó ez, öre­gem. Csak egy a rossz ben­ne^: hogyan viszonozzuk? TÜNDÉR A KÉPTÁRBAN Az éjfélkor felszakadt kérdés még reggel is ben­nem munkált, miközben a fogadószobából behallatszott „ügyeletes” útikalauzunk, Alekszej Gavrilovics Kri- szin türelmetlen gyaloglása. Késtünk, ami azért volt fe­lettébb illetlen dolog, mert vendéglátóink külön kérést teljesítettek: látogatást Cse­bokszári képtárában, s ta­lálkozót a csuvas képzőmű­vészek titkárával. Jelena Jefrimova tündéri türelme, bizáncias szépsége azonban mihamar feloldotta szoron­gásomat, fél óra múltán pe­dig nagyjából tájékozódhat­tam a Nemzeti Képtár gyűjtőmunkájáról, tevé­kenységéről. Verseny vállalások nyomában „Rátettek” a tervre a KAEV egri gyárában Nem kicsik az idei felada­tok a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 10. számú Gyárában, Egerben. Ahogyan Farkas Já­nos főmérnöktől halljuk: 148 millió forintos a termelési program — ami keréken 24- mtel több a tavalyinál. Mégis nap nap után jólesően ta­pasztalja, hogy nincs ijedtség a Kistálvai úti telepen. Ellen­kezőleg. Az üzemek, műhe­lyek dolgozói azon túl. hogy a vezérkart megnyugtatták a térvek teljesítéséről, a Hagy Októberi Szocialista Forrada­lom közelgő 60. évfordulója tiszteletére értékes többlet­vállalásokat is tettek. Meg­ígérték. hogy elkészítik a „Hypla” hidraulikus- emelő­asztalok 10 darabos „0” szé­riáját. Aztán pedig, amolyen PÓTFÉLAJÁNLÁSKÉNT arra adták a szavukat, hogy a kért C 2087 típusú hidas- csákozó — kivágó — gépeket megtoldják még öttel! Ami így, összesen hárommillió forinttal növelheti a gyár be­vételét. Dicséretes buzgalom az an­nál is inkább, mivel az egri ,.KAEV”-nél a jubileumi ver­senyben ’ még bejelentettek egyet s mást. Például azt, hogy jobb munka- és üzem­szervezéssel a korábbinál eredményesebbé.teszik a mű­szakokat, 1.6 millió forintot megtakarítanak a gyárnak S a legkevésbé sem holmi hitegetés — magyarázza meg­győzően Merezel József, a fia­tal párttitkár, miközben az üzemeket járjuk — hanem nagyon is komoly fogadalom. Meglátszik már a gyár félévi teljesítményein, sikerein is. S ha jobban köinilnézünk: látjuk a hasonló folytatást. A szereidében — a zajos, nagy csarnokban, ahol nem győzzük egymást túlkiabalni, Inogj szót értsünk ■— Kovács Sándor művezető csatlakozik hozzánk. Újságolja, hogy az említett emelőasztalokhoz már megkezdték az alkat­részgyártást, mivel természe­tesen nem csak szerelésből áll a vállalkozás. A szükséges 300—350 különféle tartozék­nak legalább a tíz százalékai kell elkészíteniük az itteniek­nek. Szederkényi István laka­tosbrigádjának, s a munkába besegítő forgácsolóknak, fes­tőknek, elektromosoknak. A „0"-széria is sejteti, nogy t.T GYÁRTMÁNY SZÜLETIK a Kistályai úton. Olyan ter­mék, amit majd szocialista és tőkés piacra szánnak az egri­ek, de amelyet még idehaza, Magyarországon sem ismer­nek a felhasználók. Vagy akár maguk a gyártók. Dékány István — a vállal­kozásban leginkább részes Szederkényi-brigád ifjú la­katosa — vakarja is a tarkó­ját, amikor újdonságukra te­relődik a szó. Mert igaz, ami igaz: nem . gyerekjáték ilyen feladathoz fogni! — Nagyobb képzettséget, nagyobb gondot követel az , efféle munka — mondja — s őszinte összefogásra van szükség, hogy becsülettel el­végezhessük. Jómagam tíz- esztendős gyakorlatommal, tapasztalatommal iparkodom segíteni a még fiatalabbakat, tanulóinkat, Ami pedig nem megy, ahhoz én is támogatást kérek. Szerencsére van, aki nekem is segíthet. Idősebb társaim, vagy éppen a gyárt­mány technológusa igazán készségesek. A technológus, Ocsai László, majd, hogy nem korombeli, valamikor még együtt nigtuk a labdát is. Amikor szólok neki, úgy ér­zem, hogy ma is közös csa­patban „focizunk”! Karman Gy°zö — egy má­sik brigád vezetője. Egy arany koszorúsé. Aranyat ér a munkájuk is, ha hozzáfognak! — beszélik róluk az üzemben. S tapasz­talni is ezt, ha az ember ala­posabban szemügyre veszi „házuk táját”. — Mi csináljuk az asztalok komplett vázát — mondja a kitüntetett szocialista brigád többszörösen kitüntetett ve­zetője — meg a csákozó gé­pek alkatrészeit. S azon va­gyunk valamennyien, hogy álljuk a szavunkat, teljesít­sük vállalásainkat. A csapat, mióta csak együtt van — dicséri a párttitkár -r- szinte mindig magasan 100 százalék felelt teljesíti prog­ramját. Sok szép megbízás­nak derekasan eleget tett már, nem retten vissza szin­te a legszokatlanabb kérések­től sem. Annak idején példá­ul Kármánék készítették az első PÉVA-készletet is, ami talán azóta is dolgozik vala­melyik építkezésen! Hasonlóan mozgalmas múlt van Mirkóczki Tiborék mö­gött is. Hétköznapjaik jel­lemzéseként elegendő talán cáak az idei évet említeni: nyolc irező gépet' gyártották eddig, most még éppenség­gel az ö kezeik alól futnak ki a púivá Halasban is szereplő csőkörök, ök „szerelik Kész­re” az NDK-kooperációban gyártott, s „HARMADIK PIACRA” IS eljutó értékes berendezéseket. Amelyeket egyébként a hazai es más szocialista ország partnerein túl bemutattak már spanyol, francia, NSZK- beli, angol és amerikai érdek­lődőknek is. Mi több: az egyik változat éppen mosta­nában indul útnak az USA- ba! — A pótvállalásban ígért öttel együtt összesen 65 csa- kozó gépet adunk át az idén a MERT-nek — újságolja Mirkóczki Tibor brigádveze­tő, hogy megszólítjuk — s egy-egy berendezés 400—500 ezer forintot ér. Felelősség- teljes, komoly megbízás, nagy rutint, hozzáértést követel. Amint egyet-egyet elkészí­tünk, szinte nem is hisszük, hogy jóformán, csupán esz­tendeje ismerjük a tenniva­lókat ! — Valóság lesz az ígéret­ből? — kíváncsiskodunk a brigádvezetőnél. — Rajtunk, biztosan nem múlik! — válaszolja határo­zottan. — Akarunk, igazán mindent megteszünk, hogy si­kerüljön a vállalás, a pótvál­lalás. Még a tanulóink he­lyett is dolgozunk, mivel a gyerekeket elvitte az iskola szüretelni! Persze, eléggé kel­lemetlen ez, hiszen olyan ap­róságokra kell fecsérelnünk a drága időt. amiket könnyű­szerrel elvégezhetnének a srácok is. No, de hát mit te­gyünk?! Haladnunk kell. Ám, ez legyen a legfőbb gondunk! Szóval, ha más, ha valami komolyabb nem akadályoz bennünket, a körülmények a lépked vezö bben ala ku Inak, nos, akkor tartjuk mi is a szavunkat! t Gy. Gy. — A forradalomig nem beszélhetünk csuvas képző­művészetről, múltunk en­nélfogva XV—XVI. századi ikonokra szűkül, ami magá­ban véve jelentős érték. Az élő jelen viszont két nagy öreg nevéhez fűződik, akik immár közel a kilencven- hez, fáradhatatlanul dolgoz­nak. Mojszej Szpiridonov és Nyikita Kuzmics Szvercs- kov életművében megkü­lönböztetett helyet foglal el a művészképzés, a mostan­ra beérett generáció pálya­indítása. A kivívott győze­lem után nemcsak festet­tek, hanem tanítottak is, hogy önálló, karakteres fes­tészete, szobrászata legyen á kis csuvas népnek. Éspe­dig olyan, amely kifejezi az alakuló, formálódó valósá­got, a nép magára találálá- sának lényegét. ■ Irodal­munkban hasonló szerepet töltött be Konsztantyin Ira- nov, a múlt századi nép­mesevilágból gyökereztetve költészetét, s teremtve sa­játos hangvételű csuvas lí­rát. NÁRSZPI Jefrimova iménti mon­dandóját nyomon követve, teremről teremre járva sze­rény, de érzelemgazdag kép­zőművészeti kultúra ered­ménye bontakozik ki. Kü­lönösen a festők, grafiku­sok nevéhez fűződik meg­annyi életteli vállalkozás, nagyobb lélegzetű munka. Rjépin egykori növendéke, Afanaszij Kokéi több mű­vén ábrázolja például az írástudatlanság felszámolá­sának hősi munkáját. Zaj- cet> a „Nárszpi” képsorában egy népi ihletésű poéma tragédiáját kelti életre. Ov- csinyikov nagyobb méretű táblaképei zárják a kortárs- művészetet, éspedig sajátos módon keverve tematikájá­nak frisseségét a folklór elemeivel, mint ahogyan Falusi menyegzőjén ez leg­inkább tetten érhető. — Anyagunk természete­sen jóval gazdagabb az itt láthatónál, csak éppen úton van — kapjuk a felvilágo­sítást Jelena Jefrimovától. — Feladatunknak érezzük ugyanis, hogy a legjobb képzőművészeink munkáit a köztársaság nagyobb tele­pülésein is bemutassuk. Évente tíz-tizenöt helyre utaztatjuk a műveket, az időközben születő festmé­nyek, szobrok nyilvánossá­gát pedig tavaszi és őszi tárlataink jelzik, amelyeket külön épületben mutatunk be. Ebben az évben a ta­vaszt kihagytuk, művésze­ink arra az összefoglaló ki­állításra készülnek minden erejükkel, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatvanadik évfordu­lója alkalmából rendezünk! MEGMÉRETVE Szinte észrevétlenül kap­csolódik beszélgetésünkbe Nyikolaj Vasziljevics Ovcsi­nyikov, akinek falusi idill­iével nemrég találkoztunk az egyik teremben, s aki a Jakovlev Tanárképző Főis­kola rajztanszékének taná­ra. Festői munkásságáért nemrég kapott „érdemes művész” címet, de talán jobban örül annak, hogy végre sikerült egészséges kerékvágásba terelniük a különböző művészeti szö­vetségek ügyét. — Tudja, korábban úgy volt nálunk, hogy a fiata­lok, elvégezvén rajztanári, zeneiskolai, bölcsészeti ta­nulmányaikat,, pedagógusi diplomával a kezükben rög­tön művésznek érezték ma­gukat, és zokon vették, ha eltartásukról nem gondos­kodott az állam. Aztán vál­tozott a helyzet! S a ma művészei már megméretnek, mielőtt valamelyik szövet­ség a tagjai soraba emelné őket. Vagyis a szakmai tu­dás, évek elmélyült mun­kája dönt c sokat vitatott kérdésben. Így lehetséges, hogy a csuvas képzőművé­szek szövetségének, ahol ti t­kárként működöm, e pil­lanatban alig húsz tagja Nyikolaj Vasziljevics Ovcsinyikov, érdemes művész van. Íróink, költőink sínese-- nek többen nyolcvannál. S mintegy hatvanra tehető a hangszeres szólisták és ze­neszerzők száma. Természe­tesen a minőségi rosta nem merev, nem adminisztratív jellegű. Vagyis bármelyik szövetség felvehet kiugró tehetségeket, anélkül hogy megvárná szakálluk derese- dését. Ez a szervezeti fel­építés ugyanakkor meg­könnyíti a világban való tá­jékozódást, egyszerűbben ju­tunk új és új esztétikai is­meretekhez, ami tartalmi, stílusbeli fejlődésünket segí­ti. CSEREKIÁLLlTÁSOK Tájékozódás a világban, ismerkedés friss, előrelendí- tő törekvésekkel, pedagógiai módszerekkel. Igen, e kér­désben már vannak ered­ményei például Csuvasia és Heves megye barátközásá- naiL Két tanárképző —Eger és Csebokszári — tart egy­mással gyümölcsöző kapcso­latot. Számon tartja ezt Nyikolaj Vasziljevics Ovcsi­nyikov is, csak éppen mos­tanában ennél többre, má- sabbra gondol. — Szívesen bővítenénk a „repertoárt”, - az érintkezési pontokat, s talán ez a vá­gyunk, elképzelésünk egyet­értésre talál azon vezetők körében, akik évről évre ki­dolgozzák Csuvasia és fle- ves megye együttműködési tervét. Az én helyzetemben, pozíciómban természetszerű­leg gondolok arra, hogy be­mutassunk köztársaságunk nagyobb városaiban egy-egy magyar festőt, szobrászt, grafikust, illetve kiállítást, rendezzünk műveiből. De elképzelhető csoportos tár­lat is, valamiféle' tematika szerint válogatva a műve­ket, művészeket. S jöjjenek maguk a festők, szobrászok, hogy megismerkedhessünk egymással! Találkozásaink, vitáink csak használhatnak az emberiséget nemesre, jó­ra nevelő ügynek. Persze, kétoldalú kapcsolatról len­ne szó, legfeljebb az udva­riasság hagyatja velem mondandóm végére, hogy mi is szívesen küldjük szí­vünk legféltettebb „gyer­mekeit”, festményeinket és szobrainkat Heves megye városaiba, a jobb megértés reményében... Az őszinte, figyelemre méltó okfejtést hallgatva mit tehet az ember? Fel­jegyzi úticsomagként, s íme, azok asztalára helyezi, akik az ügyben illetékesnek ér­zik magukat. De nemcsak a képzőművészet terrénumán. Mert amikor Ovcsinyikov festményt emlegetett, bizto­san gondolt a népművészet formakincsére, vagy egyéb művészeti ágak éltető stafé- tafulására. (Folyt, köv.) Moldvav Győző äMMgQ 1977. szeptember Zl„ szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents