Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-23 / 224. szám

• ##### Útban Karamiseva felé, az épülő Volga-erő műnél..« Csuvasiában jártunk (3.) / Életem a komló...! JÖ TÍZ ÉVVEL ezelőtt még kuriózum számba men­tek a női vezetők, vagy pon­tosabban fogalmazva a ve­zető beosztást betöltő nők. Ma pedig — s ez így a ter­mészetes — egyáltalán nem csodálkozunk, egyáltalán nem lepődünk meg, ha vala­melyik nagyvállalat vezér, igazgatói tisztét nő tölti be, mint ahogy azon sem cso­dálkozunk, hogy egyre töb­ben kerülnek ki közülük fő­orvosok, főosztályvezetők, ügyészek, bírák, egyetemi tanárok, tanácselnökök, hi­vatali vezetők. Így természetes ez, hiszen ha vannak még gondok, problémák is, mégis egyre inkább valósággá válik a női egyenjogúság, s nem csupán elvekben és papíron létezik, hanem megnyilvánulási for­máit az élet szinte minden területén tapasztaljuk. Rá. jöttünk arra, hogy a nők nem csupán a háztartási munkák elvégzésére, a gyermekneve­lésre alkalmasak, hanem ké­pesek hidak, városok terve­zésére, számítógépek irányí­tására, tudományos felfede­zésekre. S aligha akadnak ma olyan szülők, akik arra biztatnák lányukat, hogy ne tanuljon tovább, hanem in­kább maradjon otthon, főz­zön, takarítson, horgoljon, tegye el télire a befőtteket. S várja az igazit, aki majd megtalálja a szorgos ,,Hamu­pipőkét”. Valljuk be őszintén egy kicsit giccsesnek, szirupos­nak is éreznénk az ilyenfajta magatartást, amely bár ese­tenként talán még előfordul, de egyre kevésbé. Az viszont annál gyakoribb, hogy a szü. 1 lök minden áron azt szeret­nék, ha gyermekükből ta­A hivatalos fűtési szezon kezdetéig van még ugyan idő, de már most is fázunk. Megkezdték a fűtést az egri hőszolgáltatók is a Csebok- szári-lakótelepen. Vajon a hirtelen jött hideg felké­szülten érte-e az Egri In­gatlankezelő Vállalat hőköz­pontjának dolgozóit? Er*r.e most leginkább a lakótelep 1K68 központi fűtéses laká­sának birtokosai kíváncsiak. A nyári hónapokat, a vi­szonylag nyugodt időszakot használták fel a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigaz­gatóságának revizorai, hogy felmérjék a távhőszolgálta­tás színvonalát és javasla­tokat tegyenek a takaréko­sabb, hatékonyabb energia- gazdálkodásra. A kezdetek­től; az új hőközpontok be­ruházásainak indításától gyűjtötték össze tapasztala­taikat az ország 27 vállala­tánál, közöttük az 'egrinél is. Kiderült, kevés vállalat tudja veszteségek nélkül szolgáltatni a hőenergiát, erre utal az összegző jelen­tés is. A veszteségek a köz­ponti ártámogatással sem szűnnek meg, így az ingat­lankezelők általában a la­káskarbantartási alapok ter­hére költenek, a központi fűtésre, melegvíz-szolgálta­tásra. A veszteségek okai jórészt építési hiányosságok­ból erednek, nem minde­nütt biztosították a gazda­ságos üzemelés műszaki fel­tételeit. Ez persze nemcsak a gazdálkodásba jelentke­zik, érzik a távfűtött laká­sokban lakók is. A szintén veszteségesen gazdálkodó egri hőközpont­ban a következőket állapí­tották meg a felmérést vég­ző szakemberek: az úgyne­vezett. szekunder fűtési rend­szereket — az épületekben levő melegvízhálózatokat — szinte minden esetben fe­lületes beszabályozással, vagy , beszabályozás nélkül adták át az üzemeltetőknek, így egy-pgy épülettömbnél 6—7 fokot is elért a hőin- gadozáS. A megengedett el­térés legfeljebb 3 Celsius- fok. A lakótelepen ezek a fo­gyasztói ‘ bőközpontok egy kivétellel nem automatizal­nult ember válnék. Szép, de erélyes szavakkal is serken­tik őket, hogy orvos, mér­nök, tanár legyen belőlük. S a nők élnek is a lehetősé, gekkel, hiszen egyes pá­lyáknál már az a veszély is fenyeget, hogy a szakma tel­jesen elnőiesedik. Mint pél­dául: a főiskolákról, egyete­mekről kikerülő pedagógu­sok döntő százaléka ma már nő. Éppen ezért furcsa, hogy amíg a hők nagy része igyekszik behozni a több évszázados le­maradást, igyekszik önálló alkotó munkára szert tenni, addig kis részüknél éppen az ellenkezője tapasztalható. Férjük beosztásából, tekin­télyéből próbálnak maguk­nak tőkét kovácsolni, s a, magánéletben is elvárják, hogy azért tiszteljék őket, mert ők az osztályvezetőnék, az igazgatónék, a főmérnök- nék. Tévedés ne essék nem minden igazgató, főmérnök, osztályvezető — általában vezető — felesége ilyen, 6Őt a legtöbben nem ilyenek, mind munkahelyükön, mind otthonukban szorgalmasan végzik munkájukat és saját tevékenységük, saját maga. tartásuk alapján várják el a kellő és valóban ki is járó tiszteletet. De hát nem is róluk van szó, hanem azokról, akik úgy próbálnak tekintélyt terem­teni, hogy a vállalati, vagy a hivatali gépkocsin mennek ki a piacra zöldséget vásá­rolni, csak a „felső” kapcso­latokat tartják és számtalan más tanújelét adják, hogy ők nem az átlaghoz tartoz­nak. HALLOTTAM ARRÓL, hogy néhány éve egy dunántúli termelőszövetkezetben azért tak, pedig — mint azt a felmérésről készült jelentés írja — az automatizált sza­bályozás 10—15 százalékos hőenergia-megtakarítást je­lentene. Az automatizálás természetesen költséges do­log, s a városi tanács nem tud kellőképpen foglalkozni e témával — állapítják meg a revizorok, felsorolva még néhány más építési műsza­ki hiányosságot. Az ingatlankezelő vállalat gondjain nemigen enyhít az, hogy mindezek országszerte sokfelé tapasztalhatók. Ami­kor átvették a hőközpontot, a legutóbbi fűtési szezonig egy kazánt mindig tarta­lékban hagyhattak; ez a ki­használatlanság ugyan nö­velte a veszteségeket, de egyúttal a hőellátás bizton­ságát is. Az elmúlt télen már a hálózatba bekapcsolt lakások, intézmények a köz­pont teljesítőképességét egé­szen lekötötték, s az idén már újabb kazán beállítása nélkül nem köthetnek újabb lakótömböket a központ „köldökzsinórjára”. A mű­szaki hiányosságok ilyen helyzetben még több hiba forrásai lehetnek, s itt nem néhány lakásról üzlethelyi­ségről van csupán szó: a hőközpont jelenleg 1668 la­kásnak, egy 16 tantermes is­kolának, óvodának, bölcső­dének, ABC-áruháznak szol­gáltat meleg vizet, fűtést. Átadás előtt áll egy több mint kétszáz lakásos épü­lettömb ugyancsak közpon­ti fűtéssel. Ha a negyedik, hét gigakalóriás óránkénti teljesítményű gázkazánt is felszerelik a hőközpontban, ez a tömb csak akkor fűt­hető. Ennek előkészületeiről Tóth Simont, a hőközpont vezetőjét kérdeztük meg. — A szabályozó rendsze­rek hiányosságai, amelye­ket az országos felmérés is megállapított, valóban sok gondot okoztak nekünk; ezek egy részét a fűtési idényre sikerül megszüntet­ni — mondta. — A pontos beszabályozás gazdaságosab­bá teszi a fűtést, a mi vesz­teségeinket csökkenti, de hasznát látják a lakók is, hiszen egyenletesebb lesz a hőszolgáltatás. Nem beszél­ve arról, hogy ezeket a be­né-k bukott meg az elnök, mert felesége — bizonyára egy Kourts—Mahler regénytől indíttatva — minden reggel kilovagolt a határba, hófehér lovaglóöltözékben. Miért, baj az, ha valaki szerét lo­vagolni? — teheti fel bárki a kérdést. Nem baj. Csak. hogy az illető feleség nam a sport iránti szenvedélyből tette a reggeli sétákat, ha­nem úgy viselkedett, mint a grófnő, aki megtekinti bir­tokát. És ez már joggal sér­tette a falu közvéleményét. A példákból kiindulva ta­lán éppen az a legnagyobb baj, hogy egyes feleségek éppen a régi világból való igazgatónék. vezetőnék sze­repét veszik fel, s ezzel együtt olyan kispolgári allű­röket is, amelyek bosszant­ják a közvéleményt, s egy­ben a vezető beosztást be­töltő férjeknek is gondokat, problémákat okoznak. Hi­szen éppen nekik a legrosz- szabb, ha visszahallják, hogy feleségük milyen bosszan­tóan nevetséges dolgokat művel. S emellétt rontja az ő tekintélyüket is, hiszen ha ilyen a feleség, akkor a férj sem lehet sokkal különb — mondhatják. MINEK ERRŐL ennyit írni — mondhatja az olvasó — hiszen az említett példák nem tipikusak, nem jellem­zőek. Szerencsére így igaz. Dm kispolgári érzés és gon­dolatvilágnak akadnak azért ilyen furcsa megnyilatkozá­sai is, és egy kisebb közös­ségben okozhatnak és okoz­nak is problémát. Éppen ezért nem árt ellenük szót emelni. szabályozásokat újra és új­ra megismételni, amikor már a lakást elfoglalták, sok kellemetlenséggel jár. — Melegvíz-hőfokszabá­lyozó szelepeket rendeltünk és a tanácsi lakások mind­egyikében felszereltük azo­kat. Fűtésszabályozó auto­matika egy épületnél van jelenleg, itt az északi és déli oldalt is külön kell szabályozni, az északi fék- vésű lakások hidegebbek. Minden új épületben már ilyen szabályozó automatát szerelnek be, a régieknél ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Már a hideg idő beállta előtt, ottjártunkkor, a befe­jezésnél tartottak a negye­dik kazán szerelői. A két­száz lakásos E—13-as jelű tömb átadásának meggyor­sítását vállalták az állami építők brigádjai, s mire el­készülnek, a fűtési rend­szer is bekapcsolható lesz a Csőszerelőipari Vállalat ígé­rete szerint. A határidőkkel tehát, úgy tűnik, nem lesz baj, bár a kazán a terve­zettnél később érkezett. A hőközpont kezelőinek azon­ban más nehézségekkel kell szembenézniük; már koráb­ban is gyakran elöntötte a víz a csatornahálózatot, amelyben az épületeket a hőközponttal összekötő ge­rincvezetéket helyezték el. A szigetelés átázik, igen sok hőenergia veszik el így. Most automata szivattyúk felszerelésével igyekeznek megelőzni a beázásokat. Ami pedig a jövőt illeti: az épí­tendő házgyári lakásokba ezután csak úgynevezett egykörös fűtési rendszereket terveznek Eger északi lakó­telepén is. Egyszerűbb, gyor­sabb ennek a megépítése, mint az eddig alkalmazott kétkörös rendszeré, ám az eddigi tapasztalatok Szerint egy hőkozponttal a kétféle rendszer nehezen alkalmaz­ható. Itt fordulhat elő leg­inkább, hogy az egyik la­kásban hideg lesz akkqr Is, ha a másikban kánikulai hőséget teremt a fűtőtest, A beszabályozásra itt különösen nagy gondot kell fordítani, s a drágább automata rend­szerek nélkülözhetetlenek. Hekeii tiáudor Párás kora délelőtt Csebok- száritól nyolcvan kilométer­re, a karamisevói Volga- szovhoz földjein. Meredek parton, egy töltés szegélyén egyensúlyozunk túlterhelt kocsinkkal, aztán zutty! Hű­séges sofőrünk, Akszenov Engelsz lvanovics, aki pár nap alatt számtalan hajme­resztő mutatványt végig csi­nált már velünk erdőn-me- zőn, szentségei egy sort, majd illedelmesen kitessékel min­denkit az ülésekről. — Hiába na, túl éles a töltéspart, fennakadtunk. Hahó, hahó...! Néhány messzire zümmö­gő kocsi utolér bennünket, hadonászó csuvasunk szavá­ra kitódul belőlük tucatnyi szélfútta figura, és megeme. li a dögnehéz Volga farát, hogy előre csúszhasson. Nem is ülünk vissza, csak a la­posban, ahová elénk viríta­nak üdezölden a 6—8 méter magas komlóültetvények. MAJDNEM DUPLÁN FIZET Láttak már százhúsz kiló csupa szívet, csupa tüdőt? Nahát ez Jakimov Szergej Alekszandrovics, az összesen 3000 hektáron gazdálkodó szovhoz igazgatója, aki elő­ször is összeropogtat, aztán végig vezet legalább hat iro­dahelyiségen, mindenütt mond valmit, majd kijelenti: — Életem a komló...! S hogy ez mennyire nem üres, patetikus szólam, az kiderül tizenkét esztendei kutató munkájának ered­ményéből, a kandidátusi címből, majd azon egyszerű számtani arányból, amit gesztikulálva, szemüvegét törölgetve, nagy hévvel el­magyaráz. — Van tehát háromezer hektárunk, aminek a terme­lési értéke tavaly három­millió rubel volt. Namár- most! Ebből a földből ezer- ötszáz szántó, s száznyolcva­non telepítettünk tizenkét éve komlót. Mennyit hozott? Egymilliá-kétszázezret. Vagyis majdnem az összes bevétel negyven százalékát. Nagy pohár ásványvizet kortyol, izzad, én közben számolgatom a sarokban vi­rító citromcserje gyümölcse­it. Tizenegy! Jakimov befe­jezi a gondolatsort. — S ha gondosan utána­számolunk, kiderül, hogy a komló majdnem duplán fi­zet. Minden befektetett ru­bel áruszállításkor egy ru­bel nyolcvan kopejkát hoz a kasszába! VOLGA ANYA Ismét gépkocsi, majd ne­kivágunk a zöldellő tájnak, A Borsod megyei Tanács kereskedelmi osztálya, a vendéglátásban és az ide­genforgalomban érdekelt in­tézményekkel közösen az idén tizedik alkalommal szervezi meg a- „Vendégül lát Borsod” eseménysoroza­tát. A szeptember 29-én kez­dődő és október 9-ig tartó rendezvényen megközelítőleg negyven kereskedelmi és vendéglátóipari vállalat, va­lamint tizennégy fogyasztá­amerre a kordonos komló­táblák mutatkoznak. Furdal a kíváncsiság, hogy viszony­lag ilyen kis területen mi­ként lehet millió rubelnél többet „begyűjteni”, mi a komlótermesztés forsza? — Napfény, víz, párás le­vegő, s ügyes gépek! Volga anya sokat segít rajtunk. Küld ködöt, párát, amikor a termés megjelenik a levelek között, s ad vizet, hogy erő. södjenek a szárak. Művelés­re kis bolgár traktorokat használunk, betakarító kom­bájnt, feldolgozó gépsort, a esetiektől vettük, darabon­ként 250 ezer rubelért. Ér­demes volt. Három év alatt megkeresd az árát minde­gyik ... Ezek csupán utalások, mert rövidesen következik a tüzetesebb terepszemle. Meg­nézzük a szivattyútelepet, ahonnan csörgedeztetéssel eresztik a folyóból kiemelt vizet a lankás domoldalak- ra. Traktoristákkal kezelünk, akik nemrég álltak ki kapá­ikkal a sorokból. Silókat gusztálunk, ahová a kukori­cánál tápdúsabb komlólevél kerül az állatok átteleltetése végett. Majd egy új feldol­gozóban kötünk ki, ahol po­zsonyi magyar szerelők buz­gólkodnak a pór hete érke­zett szlovák masinán. Amely válogat, tisztít, szárít, végül zsákokba gyűjti a söripar, az orvostudomány és a festék­gyártás szempontjából oly fontos komlótermést. — A harmadik gépsor! De három év múlva tíz lesz, s háromszáz hektáron foglal­kozunk ezzel a kultúrával — néz ki az üzemház ajta­ján vendéglátónk. SZÉTFOSZLOTT KAPCSOLAT A szovhoznak halastava is van. s finom halászlé re­ményében szedegetjük lá­bunkat a víz irányába. Az egyik komlótábla sarkán azonban megragad Szergej Alekszandrovics, majd föld­re dobja magát, hogy onnan magyarázzon. — Látja, itt indul a szár, olyan tőkéből, mint a szőlő­nek van. Ősszel tövig levág­juk, betakarítjuk, s áprilisi húsz körül nyitunk. De nem akárhogyan! Csak a legdú- sabb hajtásokat engedjük növekedni, a többit vissza­metszik az emberek. Az én eljárásom. így fizetett 1974- ben hektáranként tizennyolc si szövetkezet vesz részt. A borsodiakon kívül bemutat­ják szakacstudományukat a Heves megyei vendéglátó­ipart vállalatok is. A ren­dezvények között szerepel például a barokk vacsora­est, XIX. századbeli ételei­vel, a disznótoros, amikora sertést a vendégek szeme láttára dolgozzák fel és az Aggteleken az immár ha­gyományos ökörsütes a XVII. századbeli szakács- könyv aiapjan mázsát a komló... Aztán egy másik dolog, a préselés! A zsákba gyűjtött termést daráljuk, s kötőanyaggal tab­lettát gyártunk belőle. Az ilyen komlóból húsz száza­lékkal kevesebbet használ a söripar, mégis megvan az ital minden zamata, ereje. Egyébként elárulhatom-, a mi komlónkból évente hatmil­lió ember iszik sört, s hat gyárnak szállítunk ... Ha valami most mégis keserű bennem, az egy szétfoszlott kapcsolat miatt van. Ma­gukról jut eszembe, hogy négy esztendővel ezelőtt járt nálunk egy magyar állami gazdaság vezérkara. Komló­val foglalkoznak, sok min­den tetszett nekik itt ná­lunk. Mondták, hogy keres, sük egymást, hasznosítsuk közösen a tapasztalatokat. Levelezgettünk is, sőt készül­tem hozzájuk, aztán egy­szeresek vége...! LJUBA FÖZTJE A fedő alatt halászlé zu- borog, egy ladikból kis sző­ke tolmácsnőnk áztatja hor­gászmadzagját. Még akad is horgára ujjamnyi keszeg, amit sikongva ránt egy parti nyírfa lombjába. A ha­lász, Makarov lzoszim Ja- kovlevics, közben föl terí ti a földnyelven összetákolt asz­talt, hogy pillanatok alatt fáradtan körbeüljünk. A vodkás üveget Ljuba, a ha­lász szép felesége kezeli, ugyancsak ügyelvén a kon- dérra, aminek tartalmáért fővesztés terhe mellett felel. Szépen, pontosan, fegyelme­zetten megy minden, akár a földeken. Kenyéradó utitár- sam meg is jegyzi: — Jakimov elvtárs kitűnő igazgató, mindent remekül irányít! A százhúsz kiló csupa szív, csupa tüdő megvárja a fordítást, majd élénken til­takozik. — Nem igazgatónak, in­kább karmesternek érzem magam. S talán igazolni tud­nak az itt levő kollegák, vagy párttitkárunk, Lesznov Muhail Fjodorovics. Persze nem a szavak tartalmában, hanem a fogalom megjele­nési formájában van a kü­lönbség. összeszokott, re­pertoár-gazdag zenekar va­gyunk mi, a szólamok szinte önként lépnek a zeneműbe, mikor a muzsika építményé kívánja, amikor eljött az idejük. További vitára nincs időnk. Ljuba ( főztje kis fémtálakon elibénk kerül, s jó étvágyat kívánva miha­mar belé merítjük őblÖ6 fa­kanalunkat. A tóra közben könnyű pára száll, hogy já­tékosan birkózzék a rőz6e- füsttel. ami az , árván ma­radt tűzhelyből csavargózik a magasságba. (Folyt, köv.) Moldvay Győző MfUHSÉf Q 1977. szeptember <53,. pernek Ranosi Levente Felmérés az egri hőközpontban Hogyan készültek a hideg napokra ? Vendégül lát Borsod

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents