Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
I Fi! órára a tiéd! Niki egér mosolya Állnak a játékok előtt: Zsuzsik, Ferik, Katik, Pe- ~tik. Mozdulatukban egyforma tétovaság: még nem tudják, hogy szabad-e; erős a csábítás; itt egyszerűen oda lehet sétálni a polchoz — két lépés között azért még visszanéznek. tényleg nem szól rájuk senki? —, levenni a színes építőt, csu- pa-vigyor bohócot lendke- rekís-szirénázó mentőautót.. Pedig nekik szól a felszólítás a játéksarok falán: „Fél órára a tiéd!”, de hát a Zsuzsik—Ferik többsége nem tud olvasni. Azt sem tudják. hogy a körülöttük sürgő-forgó oszcihológusok. pedagógusok. reklámszakemberek, piackutatók éppen tőlük váriák munkájuk igazolását. vaav éopen útkeresésük úi irányát az INTER- PLA YEXPO-n. Ha lenne idejük erre azért rákérdeznének: az egyébként találékony szervezők miért nem adtak „Gyermekvilág”. „Já- tékorsZág” vagy valami efféle elnevezést hazánk első nemzetközi játékkiállításának? De hát nem érnek rá: játszanak és játékukkal adnak válaszf a kérdésre: milyen is a jó játék? A jó játék színes, egysze, rű, ötletes. Színei, formái nem hagyják nyugodni, vonzzák a szemet, a kezet, ezt a' játékot össze lehet gyúrni, földre dobni, fésülni és kimosni... Balangó Mátyás, a szarvasi SZIRÉN Ruházati- és Háziipari Szövetkezet osztályvezető-helyettese : — Tizenöt éve készítünk textil játékokat: bábákat, állatokat, többségében kivitelre. Saját fölméréseink szerint itthon is lenne igény erre az egyszerűbb, ősibb játékra. Remélem hogy ez a kiállítás meghozza a hazai népszerűséget. Tóth Tivadarné, a TRIÁL osztályvezetője: — Játékaink 38 százaléka úgynevezett konstruktív játék, amelynek személyiségformáló ereje van és ahányszor csak játszik vele a gyerek, mindig talál benne újat. A szülők többsége azonban egyelőre még szívesebben veszi a drágább, (Pál Béla felv.) re gyakrabban szólal majd meg a rendőrsíp. s akár járművezetőről, akár' gyalogosról van szó, a büntetések a biztonságot szolgálják. (kátai) VARGA JÓZSEF: 1. A „zebra” veszélye és biztonsága GYALOGOLNI sem egyszerű 1 Szomorú bizonyítékok sorakoznak emögött a megállapítás mögött. Olyan nagy a számuk, hogy okvetlen oda kell rájuk figyelni. Az utóbbi hetekben nem egy karambol történt a megyében, ahol a gyalogosok szenvedték — és esetenként — okozták a balesetet. Induljunk ki a „zebrából”, amely a humorban sok gépkocsivezető szerint a legveszélyesebb „állat...” A közhiedelem úgy tartja, hogy a gyalogosok számára a kijelölt gyalogátkelőhely adja a legnagyobb biztonságot. De biztonság-e vajon, amikor a gyalogos féktávolságon belül lép a zebrára, a gépkocsi elé? Szögezzük le: az átkelőhelyen nem élhet vissza senki az elsőbbségével. Itt van az a bizonyos, nem véletlenül kitalált négy parancsolat. Eszerint: meg kell győződni az átkelés veszélytelenségéről. A gyalogos váratlanul nem léphet az úttestre a kijelölt gyalogátkelőhelyen 6em! Ha megkezdte az áthaladást, köteles késedelem nélkül átkelni az úttesten. S még egy: köteles tartózkodni olyan magatartástól, amellyel megtévesztheti a gépjárművezetőket. Ez a „parancsolat” a kijelölt gyalogátkelőhelyekre érvényes. De — visszaélni az elsőbbséggel nem lehet, sőt: nem szabad! Ilyen baleset történt nemrégiben Egerben, amikor S. K.-né a kerékpárját figyelmetlenül tolta, s nem biztosított elsőbbséget az útkereszteződésben egy tehergépkocsinak. Az asz- szony szerencsére csak köny- nyebb sérüléseket szenvedett. A szabályok közé tartozik. hogy ha nincs a közelben zebra, akkor a legrövidebb időn belül, s a legrövidebb úton át lehet menni, de ilyenkor a gyalogps már nem élvez elsőbbséget. Rossz nézni az egri Lenin úton. ahogy egyesek az ABC- áruháztól átmennek a túloldalra. Egyszerűen nem győződnek meg az átkelés veszélytelenségéről, utólag ijednek meg, téblábolnak, zavarják a forgalmat, fékezésre, esetleg irányváltoztatásra kényszerítik a gépjárművezetőket. MILYEN VESZÉLYEKET rejthet ez magában? Rossz rágondolni is! Ilyenkor jut eszébe az embernek, hogy nem ártana, ha a gyalogosok szélesebb körű ismereteket szereznének a KRESZ rájuk vonatkozó szabályaiból. Ámbár ... Rendhagyó módon, de figyelemreméltó megjegyzésként álljon itt: sokan, akik a legszabálytalanabbul kelnek át az úttesten, zse£)Mmsw j 1977. szeptember 23*, péntek így nem szabad!... bükben jogosítványt is tartanak. Ügy látszik, ők sem veszik tudomásul azokat a szabályokat, amelyekre azonnal rájönnek, mihelyt a volán mögé ülnek ... Még valamit a zebráról. Ahol nincs közlekedési lámpa, az átkelés bizonyos fokig spon tán módon történik. Például a megyeszékhelyen, vagy Gyöngyösön és Hatvanban (ahol áthalad a 3. számú fő közlekedési útvonal is) az átkelés szinte ötletszerű. Előfordul, hogy egyetlen gyalogos miatt kénytelen megállni a hosszú kocsisor, s ez a járműforgalmat nagyon zavarja. TERMÉSZETESEN a gép- járművezetőkre is vonatkoznak szigorú szabályok a gya- lagátkelőhelyekkel kapcsolatban. így például a KRESZ 43. paragrafusának második bekezdése előírja, hogy a gépjárművezetők csökkentett sebességgel, fokozott óvatossággal közelíthetik meg az átkelőhelyet. Ami a kölcsönös udvariasságot íIj leti, sem a gyalogos, sem a járművezető nem élhet vele vissza. Az agresszív magatartás ugyancsak hozza az áldozatait, amikor mindenki igyekszik a jogait kierőszakolni. A túlzott előzékenység is akadályozza az ésszerű, gyors, ritmikus forgalmat. Feltűnő szabályszegés a járművezetők részéről a több forgalmi sávú úton, hogy nem mindig győződnek meg: a másik sávban megálló gép. jármű gyalogost kíván.e átengedni? Minden esetben meg kellene állni, hiszen a másik jármű takarja a kilátást. Több tragikus végű baleset történt már emiatt is. A STATISZTIKA szerint megyénkben 1976. első félévében a 228 sérüléssel járó balesetből 21-et gyalogosok okoztak. Az idei első félévben ez a szám 100 százalékkal emelkedett! Ez a statisztika elgondolkodtató, s elsősorban a megelőzésre hívja fel a figyelmet. Különösen mostanában, amikor közeledik az ősz, s a látási-, illetve az útviszonyok egyre rosszabbak. A Heves megyei Rerdőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya fokozza az ellenőrzést: egylátványosabb játékot. Ez a kiállítás talán nekik is segít. A jó játék olcsó és — kapható. És a legjobb játék? Ügy hívják, hogy Master Mind. Az eredeti színek és szituációk variációja, magasabb formája az alakos, a betűs, és a számos változat, valamennyi játék a logika és az emlékezet képességén alapszik. A Master Mind tavaly elnyerte „A világ játéka” címet. J. C. Kuk, az amerikai INVICTA cég képviselője: — öt gyárunk a világ kilencven országába szállítja a játékot, amit világszerte unokától nagyapáig játszanak. Nálunk bajnokságot rendeznek a Master Mind- dal, de volt már televíziós bajnokság is, az angolok ellen. A játék gyors észjárást, kombinatívkészséget, tiszta gondolkodást kíván, s a Master Mind-ot az iskolai oktatásban is használják. — A gondolkodás mestere lenne a jövő játéka? — Az útkeresést meghagyom a pedagógusoknak és a pszichológusoknak, én mint kereskedő gondolkodóin. És a Master Mind jelenleg a világ legkeresettebb játéka. A Zsuzsik—Ferik, persze, a „világ legjobbjáról” ma még nem sokat tudnak. Állnak a játékok előtt: egyszerre nyúlnak a távirányítású tank után. Később félretészik és összevesznek egy textilállaton. És Niki meg Nicolette, a két piszeorrú rongyegér a tank háta mögött szemtelenül összevigyorog. Major Árvácska Digitor A Digitor egy konyhai vekkeróra, hasai iparunk lag-' újabb terméke. Manapság minden valamire való óraüzletben kapható 16Ü forintért. Egy előkelő budapesti kereskedésben vásároltam a külsőre formás kis szerkezetet, amely tulajdonképpen egy henger, amelynek egyik végén elhelyezték a felhúzó kulcsokat, a beállító csavarokat éppen úgy, mint a közönséges vekkeróra hátlapján. Digitor tehát egy modern, külső megjelenésében nem órára hasonlító óra, amelynek nincsenek mutatói, hanem számok mutatják a „pontos” időt. A piros szám az ébresztés időpontját jelzi. — Kérek egy Digitor órát! — Tessék kérem! Milyen színben? — Kék szinűt kérek. De mielőtt kifizetném érdeklődni szeretnék: Hogyan váltak be ezek az órák? Külsőre látom, csinosak, de szeretném tudni, sok-e a reklamáció, szóval érti ugye, hogy... A kedves elárusító minden vonatkozásban a legteljesebb mértékig megnyugtat és biztatásul még hozzá is teszi: — Bátran vegye meg! Ez a magyar ipar terméke! Meg nem tudom mondani, hogy a kedves szavak-e, vagy nemzeti büszkeségem volt erősebb, és amikor meghallottam, hogy a Digitor hazai gyártmány, azt mondtam: — Szíveskedjen becsomagolni! Digitort — bevallom — bizalmatlanul fogadták odahaza és én, miután konzervatívnak minősítettem az egész családot, felhúztam a szerkezetet és az egyéves garanciapapír birtokában — minden jót remélve — elindítottam a Digitort hosz- szú, hosszú útjára, miközben elődjét a húszéves jó öreg vekkert eldugtain a lomok közé. Digitor jól vette a startot, magabiztosan ketyegett, báí ; reggelre harminc percet késett. — Elmozdult bizonyára a szabályozó karocska! A beál- lítót a + jel irányába toltam. Másnap — úgy hozta a helyzet —, hogy hajnali 4-kos kellett kelni, de számomra most jól jött a korai ébresztés: — Kipróbáljuk a Digitort! Állítás a hengeren, a vonal pontosan a 4-es számon, »• csörgő felhúzva, tehát minden rendben! Határozott, markáns csöngetésre ébredtünk! Gondolom, a szomszéd lakásban is hallották. ( — Nagyszerű! Digitor dolgozik — pattant ki a szememből az álom, de amikor öltözködés közben — talán csak megszokásból, és egyáltalán nem bizalmatlanságból — a karórámra pillantok, és meghűlt bennem a vér: — Te jó Isten! Éjjel két óra. Kapom a Digitort, nézem a számokat, és csodák csodája, minden a helyén. Az óra 2 óra 3 percet mutat, a piros szám 4-et, tehát a beállítás jó volt, csak éppen a Digitor volt „frissebb’ és két órával korábban csengett. Mit csinál az ember két óra hosszával éjjel, amikor már félig felöltözött? Ha van egy jó vekkerórája, akkor újra felhúzza és alszik tovább. De Digitor elvesztette a bizalmamat,' és mellette virrasztanom kellett. Harmadnap visszavittem Digitort az üzletbe. Nem cserélték vissza! Azt mondták, nem lehet, mert az óra jár, viszonylag pontos is, az pedig, hogy két órával előbb ébreszt előfordulhat. Csináltassam meg, hiszen ingyen javítják. Elmenőben a múltkor még oly kedves eladó utánam is szólt: — Különben is, mit akar százhatvan forintért? Szalay István 1 Vasárnapi étkek Kakasszóra ébredünk. Nagyanyám lependerül vackáról, felkattintja a villanyt újságpapírt tesz a kályha elé és zörögni kezd. Anyósomék közös ágyból kelnek. — Aludjanak — hallom anyósomat, s érzem, felénk mutat. Miénk a nagyheverő, közöttünk a gyerek. — Felkelek — mondom. — Minek? — kérdezik egyszerre. — Egy nap végigdolgozom a maguk műszakját. — Mi hasznát veszed? Harci alakzatba fejlődünk, anyósom a fészerbe megy, "a disznók moslékét készíti, apósom hátra, a kazlak felé szénáért, enyém az istálló; kitrágyázni a marhák alól. Még csillagos az ég hideg, csípős az idő, nyakunkon a tél. Pezsdül az udvar. Nagyanyám egyesével engedi a tyúkokat, ellenőrzi, melyik monyos, s azt visszatartja, a többi mehet. A kacsák is kitotyognak óljukból, gágogva röppennek a libák, s az istállói ágy alól szabadba perdülnek a pulykák. Nagyanyám rikoltozó kakassal megy a kiskonyha felé. Kést köszörült, messzire száll a hang. A kakassal végezve újra előjön, s a tömésbe fogott kacsák közül elmarkolja a gácsért. — Csuda szívós — mutat a vergődő kacsára. — Elég lesz-e? — fordul felém. — Vágjak csibét is? —L Ez is sok. — Elfogy, ne félj. Vasárnapi ebédeken nagyanyám arról mesél, gyerekkorukban az uborkát négyfelé vágták, hogy jusson, s a jószágnak száraz kenyeret adni halálos vétek Volt. Most vagdalja, gyilkolja a baromfiudvart. Mire végzünk az etetéssel, s anyósom kannákba méri a gőzölgő tejet, kész a reggeli. Kacsamáj sütve, töpörtyű, hagymás vér, kinek mi kell. Savanyúság háromféle: uborka, savanyú káposzta, ecetes paprika. A gáztűzhelyen forr a leves, sül a kacsa, pirosló lében puhul a kakas. Nagyanyám sürög-forog, már a tésztát készíti, kis tálba tojásokat üt másikba habot ver, cukrot, sót, lekvárt, diót, mákot porcióz. Siet, kapkod, időnként az ablakon át az égre kémlel: merre jár a nap? — Ráér — nyugtatom —, mások ilyenkor kelnek. — Délre kész kell lenni. Nem csúfkodunk délután az ebéddel. Vasárnap van. Tíz órára kész az elsősütés. Tepsiből mutatja magát illatozva a bukta. — Egyél — kínál nagyanyám — messze még a dél. Anyósom most jött meg a tsz-irodától, takarított. Két éve, hogy a gyalogmunkát seprűvel váltotta fel. Derekát fájdítja, kínlódva emel. Körülnéz, rrjihez nyúlhatna. Fogja a buktákat, deszkára rakja, abrosszal takarja. Nagyanyám rászól: — Egyél, Rózsi. Falat se volt ma a szádban. — Jut is arra idő — hárítja el a kínálást anyósom, s mosogatni készül. — Egyen — mondom .—, annyi ideje legyen. Nem hallja, vagy csak teszi? Mondjam? Minek? Negyvennégy kilójával, nyugha- tatlanságávaL, örökös tettre- készségével, akarásával, a munka utáni beteges vágyódásával milyen alapon vitázzak? Hányszor megfigyeltem, hogy nagy munkáló idején csak felkapott valamit az asztalról, azt préselte szájába, de már szaladt, rohant tovább, ha mást 1 nem, hát futtába vizet öntött a baromfiak lábosába, két-három villa trágyát kikapott a tehenek alól, s us- gyi tovább, a mezők felé. Ilyenkor, vasárnap délelőtt tökön, a kiskonyha szögletében ülve nagyanyám békítő közelségében százszor is fogadalmat teszek. Megfogadom, hogy megváltom ezt a világot; elég, tessék megállni, leülni, nyújtózni kicsit, hétvégeken heverészni, szabadság alatt Harkányba járni! Ha máshogy nem megy, eladjuk a jószágokat, , kiürítjük az istállót, a disznóólát, a baromfiak helyét. Bevezettetjük a vizet az utcáról, a rozzant klozett helyett angol vécét építünk, kihajigáljuk a szúette bútorokat, s újakat veszünk, van rá pénz. Esténként bedurrantunk a fürdőszobába és ellenőrzőm, hogy mindenki lubickolt-e a forró vízben, különösen apósomra ügyelek, az évtizedes kocsisság- ban ízületei kikészültek, könyöke bunkóforma lett, s este, ha kabátját veti, sziszeg, káromkodik. — Te nem eszel? Mér ez sem ízlik? — Nagyanyám áll előttem. — Mámeg eszelsz valamin — korhol csöndesen. — Dehogyis, mama. Nézem bogárszemét, bütykös, , göcsörtös ujjait, s arra gondolok meddig várok még a helybéli világmegváltással? Nagyanyám hetven éve mázsás súlyként nehezedik rám, s vele a felelősség: és ha holnap késő lesz? (Folytatjuk) i
