Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Koalíciós kínok NEM, NEM TÉVEDÉS: Hollandia kormányának élére ismét Joop den Uylt jelölték. Korai lenne azon­ban azt hinni, hogy ezzel elhárultak az új kabinet megalakításának útjából az akadályok. Ellenkezőleg! Voltaképpen nem sok változott, pontosabban semmi A tulipánok országát általában békés színekkel ecsetelik képeken, s lírai hangú útleírások szólnak vitathatatlan szépségeiről. Politikai palettáján azon­ban a hajdan volt németalföldi festők sötétebb tónu­sai az uralkodók. Tucatnyi párt verseng a hatalomért, s a minisz­teri bársonyszékek, a mandátumok elnyerése éppen az utóbbi években rendkívül heves vitákban csúcso­sodott ki. A tavaszi választások után még most, a meteorológiai ősz beköszöntésekor sincs Hollandiának kormánya. Az okok bonyolultak: Den Uyl pártja, a holland munkáspárt a választásokon sikerrel szere­pelt, a legtöbb szavazatot szerezte, abszolút többséget azonban nem ért el. A HOLLAND TÁRSADALOM NYOMÁSÁRA na­pirendre került a szigorú abortusztörvény módosítá­sának igénye. A munkáspárt már választási kampá­nyában ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi tilalmi táb­lákat ledönti, s a többi modern európai államhoz ha­sonló törvénytervezetet nyújt majd be a születés­szabályozás ésszerű megoldására. Csakhogy a keresz­ténydemokrata tömörülés — a másik nagy holland párt — ezzel ellentétben semmit sem hajlandó enged­ni a jelenlegi törvény előírásaiból, ragaszkodik a tör­vény fenntartásához. Joop den Uyl most harmadszor kapott megbíza­tást kormányalakításra Juliana királynőtől. Előző le­mondását azért nyújtotta be, mert a keresztényde­mokratákkal nem sikerült megállapodnia. A közvéle­mény azonban egyre inkább követeli: minél hama­rabb, lehetőleg szeptember harmadik keddjéig alakít­sák meg az ország felelős és állandó minisztertaná­csát, a hagyományok értelmében ugyanis azon a na1- pon kezdődik a minden évben törvényhozás új ülés­szaka. A legszívesebben koalíciós kabinetet látnának az ország élén, amelyben részt venne a munkáspárt, a kereszténydemokraták tömörülése, és — miként a mérleg nyelve — a „demokraták 68” elnevezésű kis polgári párt. A BORÚLÁTÓK AZONBAN TOVÁBBRA IS vál­ságosnak ítélik meg a kijelölt kormányfő helyzetét, s tavasz óta csak ideiglenesen kormányzott országban sokan attól tartanak, hogy Den Uyl újabb, ezúttal már harmadik kísérlete is — stílszerűen szólva — elvetél az abortusztörvény miatt. Gyapay Dénes A negyedik helyen... Tito a kínai Nagy Falná! PEKING A kínai látogatáson tartóz­kodó Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfője, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke pénteken a kínai Nagy Falnál tett lá­togatást. Titót útjára elkísérte Csi Peng-fej, az 91-szágos népi gyűlés állandó bizottságának főtitkára és Jü Csan külügy­miniszter-helyettes. FetyiatsÉk az etióp—Szomáliái konfliktus Az etiópjai Jijiga város kö_ zelében (mintegy 70 kilomé­terre az etióp—Szomáliái ha­tártól) páncélos-, légi- és gya­logsági összecsapások voltak az Ogaden ellen támadó Szo­máliái fegyveres erők és az etióp csapatok között — je­lentette pénteken az etióp hírügynökség. A Nairobiban vett jelentés szerint a Szomáliái csapato­kat reakciós arab csapatok is támogatták. Az etióp légvé­delmi egységek két Szomáliái repülőgépet lelőttek és to­vábbi jelentős veszteségeket okoztak a támadóknak, míg maguk csak kisebb vesztesé­geket szenvedtek. Etiópia a héten már beszá­molt arról, hogy Jijiga váro­sát légitámadás érte, amely­nek során három Szomáliái repülőgépet lőttek le. A leg­újabb jelentések arról szá­molnak be, hogy Etiópia osz- szesen 21 Szomáliái repülőgé­pet semmisített meg. Londonban brit tisztviselők bejelentették, hogy Nagy_Bri_ tannia az Ogaden tartomány­ban folyó harcok miatt eláll attól a szándékától, hogy fegyvert szállítson Szomáliá­nak. Hasonló döntés született Párizsban is, ahol csütörtö­kön közölték, hogy egyelőre visszatartják a Szomáliái fegyverszállításokat. Ciprusról tárgyal a Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatja a ciprusi kérdés vitáját. Képünkön Kurt Waldheim, főtitkár és fon Wechmár az NSZK képviselője a megbeszélések alatt. ' (Népújs ág telefotó — AP—MTI—KS) A Biztonsági Tanács Cip­rusról szóló vitájának má­sodik napján Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kijelentet­te: biztosítékokat kapott Rauf Denktastól, a ciprusi török közösség vezetőjétől, hogy a törököknek nincs szándékuk­ban „gyarmatosítani” Varo­shát, Famagusta kikötőváros vitatott részét. A ciprusi török hatóságok korábban közölték, hogy száz török családot telepítenek be Varoshába. A görög ciprióták kérték a Biztonsági Tanácsot, akadályozza meg a betelepí­tést, amelyről egyébként nem tudni, hogy megkezdődött-e. Mint Waldheim mondotta, Denktas és más ciprusi török vezetők hangsúlyozták, hogy Varosha ,.a ciprusi török szö­vetségi állam szerves része, és annak státusa a ciprusi tö­rökök belügye”. India képviselője munka-) okmányt terjesztett előj amelyben felszólítja mindkét felet: tartózkodjanak az egy­oldalú akcióktól az említem városrészben és másutt, mert ezzel veszélyeztetik a tár­gyalások és a Biztonsági Ta­nács erőfeszítéseinek sikerét) A munkaokmány hangsúlyoz­za, hogy sürgősen fel kell újítani a két közösség közö+j ti tárgyalásokat az ENSZ-főj titkár elnökletével. Igen és nem Mitterrand válasznyilathozata Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt el­ső titkára pénteken a francia rádióban válaszolt Georges Marchais-nak, aki előző este a televízióban nyi­latkozott a baloldal közös programjának időszerűsítésé- ről. Kijelentette, hogy a szo­cialista párt mindent meg­tesz, amit csak kell, egy megállapodás aláírásáért, ez azonban nem mehet túl „bi­zonyos alapelveken”. Igent mond, fejtette ki, a baloldal közös programjára, de ne­met egy „kommunista prog­ramra”., rr Megyalósí ihatatlan­nak és demagógnak nevezte azt a kommunista javaslatot, hogy a bérskálát öt év alatt 1:5 arányra kell leszűkíteni (bár a jórészt szocialista be­folyást tükröző CFDT szak- szervezeti központ maga is 1:6 arányú bérskálát tart kí­vánatosnak). Elvetette Mit­terrand a Francia KP állás­pontját a francia csapásmérő nukleáris erő fenntartásának módozatait illetően is, ez sze­rinte megfosztaná az atom­fegyvert elrettentő erejétől és lerombolná Franciaország szövetségi kapcsolatait. Dem drágul a madridi kenyér A madridi tartományi ír3 bizottság, pénteki üléséi av döntött, elutasítja a pe^ea kérését és nem járul hozzá a kenyér árának felemelé­séhez. így továbbra is 10 peJ séta marad a madridiak ne­gyedkilós rúdkenyerének az ára. A pékek azt kérték, hogy egy kilogramm kenyér a jö­vőben 54—56 pesetás áron kerüljön forgalomba. A matíJ ridi kormányzó szakemberei 44 pesetás árat tartottak re-‘ álisnak. Tisztázták a rigai hóhér személyazonosságát Szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok Mennyiségileg elképesztően alacsony, s meglehetősen egyirányú az a kereskedelmi forgalom, amelyet a világ két legnagyobb ipari hatal­ma, a Szovjetunió és az Egyesült Államok bonyolít le egymással. A helyzet fonák­ságára mi sem jellemzőbb, mint az Egyesült Államok csupán a negyedik helyet foglalja el a Szovjetunió tő­kés kereskedelmi partnerei­nek sorában. DISZK RIMINÁCIÓS POLITIKA A múlt esztendőben a hely­zet némileg javult. A két or­szág közötti kereskedelmi forgalom értéke meghaladta a 2,5 milliárd dollárt. A nö­vekedés jelentősnek tűnik, de csak addig, amíg szem­ügyre nem vesszük az áru- összetételt, valamint az ex­port és az import arányát. A szovjet import értéke 1976- ban elérte a 2,3 milliárd dol­lárt. Hgaz, az import ilyen mérvű növekedésében jelen­tős szerepet játszott az előző évi rossz termés miatti gabo­navásárlás, amelyet 26 millió tonnára becsülnek), míg az amerikai fél mindössze 221 millió dollár értékben vásá­rolt a szovjet piacon, amely az előző 1975-06 évi 277 mil­lióval szemben 20 százalékos csökkenést jelent. Az Egye­sült Államok tehát a múlt QtMM&M1 1977. szeptember 3., szombat évben kereskedelmi forgal­mát 2,08 milliárd dolláros aktívummal zárta szovjet vi­szonylatban. Az egyenlőtlen kereskede- ; lem hátterében főként politi­kai okok húzódnak meg. A leglényegesebb az, hogy 1974 őszén az amerikai törvény- hozás megakadályozta az 1972-ben aláírt szovjet— amerikai kereskedelmi egyez­mény életbeléptetését, fenn­tartotta a szovjet árukra ki­vetett diszkriminációs vám­tételeket, és ezzel egyidöben a minimálisra korlátozta a szovjet vásárlásokhoz nyújt­ható hitelek összegét. Az amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nem­rég tanulmányt készített, amelyben megvizsgálta, mi­lyen hatást gyakorol a Szov­jetunióban történő; amerikai vásárlásokra a megkülönböz­tető vámtarifa. A tanulmány szerzői arra a következteté­sekre jutottak, hogy mindad­dig nem fognak növekedni az amerikai vásárlások, amíg az Egyesült Államok ki nem terjeszti a legnagyobb ked­vezmény elvét a Szovjetunió­ra. A szovjet eredetű árukra kivetett vámok ugyanis 28— 80 százalékkal magasabbak, a kedvezményezett országok- ' bői származó áruk vámvéte­lénél. A tanulmányokból az is ki­derül, hogy a diszkrimináció kissé egyoldalú. A Szovjet­unióból származó import na­gyobb része, így v például a nélkülözhetetlen fűtőanyag, továbbá a feldolgozóipar szá­mára fontos ásványok vám­mentesek. Jellemző, hogy 1974-ben a Szovjetunióban eszközölt 334 millió dolláros vásárlásból 252 millió dol­lárt a nyersanyag tett ki, s csak a fennmaradó 82 millió dollárért vettek kész termé­keket. hamis Érvek Felmerül a kérdés, vajon meddig tartható fenn a Szov­jetunió elleni diszkrimináció, s hogy vajon a jelenlegi kö­rülmények között számítani lehet-e a két' ország közötti gazdasági kapcsolatok szá­mottevő növekedésére. Ami a kérdés első felét illeti, arra nem könnyű válaszolni. Tény ugyanis, hogy az amerikai törvényhozásban még mindig erős az a lobby, amely ki­kényszerítette az 1974-es diszkriminációs döntést, s amely ma is azt hirdeti, hogy a két ország közötti gazda­sági kapcsolatokból elsősor­ban a szovjet fél húz hasz­not. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, de tetszetős érv azok számára, alúk nem szívesen látják az enyhülési politika megvaló­sulását. Ami a kérdés másik felét illeti a Szovjetunió többször tanújelét adta annak, hogy a kapcsolatok sokoldalú fejlesz­tésére törekszik. Gazdasági vonatkozásban nagy közös vállalkozásokra tett javasla­tot az amerikaiaknak. Miután bizonyos amerikai körök szűklátókörű politikája eze­ket az elképzeléseket nem engedte megvalósulni, a több milliárd dolláros nagy megrendeléseket a nyugatné­met. a francia és a japán cé­gek kapták. Emiatt józanabb amerikai gazdasági körök­ben mind gyakrabban hang­zik el az igény: normalizálni kell a szovjet—amerikai gaz­dasági kapcsolatokat, el kell hárítani az együttműködés útjában álló mesterséges aka­dályokat. FÖLDGAZ MURMANSZKBÓL Ha ma még hiányzik is az általános frontáttörés, azért a karaván csak mozog, még­pedig előre. Ez év elején például tárgyalások kezdőd­tek évi 8—9 millió tonna szovjet kőolaj vásárlásáról. Hosszú ideig Csipkerózsika álmot aludt, most viszont fel­ébredt a földgázmegállapo­dásról szóló tárgyalás. Arról van szó. hogy a Tenneco, a Texas Eastern and Ruth nevű amerikai cégek részvételével 2500 kilométer hosszú csőve­zeték épülne a nyugat-szibé­riai tyumeni gázmezőkről Murmanszk jeges-tengeri szovjet kikötőig. Ott üzemet létesítenének a földgáz csepp- folyósítására. amit aztán kü­lönleges tartályhajók szállí­tanának az Egyesült Álla­mok keleti partvidékére. A megállapodás üzleti értéke elérheti a 8 milliárd dollárt — ha létrejön. . Remélhető, hogy az üzleti érdek és a józan ész végül is felülkerekedik a reakciós kö­rök hidegháborús megfonto­lásain. Lényeges és gyors vál­tozást persze csak az hozhat­na ha Carter elnök lépéseket tenne a diszkriminációs tör­vény eltörlésére, a gazdasági együttműködés előmozdítá­sára. Kanyó András Simon Wiesenthal a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője pénteken közölte, hogy most már minden két­séget kizárólag bebizonyoso­dott: valóban a háborús bű­nös Eduard Roschmann ri­gai SS-parancsnok volt az a személy, aki augusztus 10-én Paraguay-ban elhunyt. Wie­senthal hozzáfűzte, hogy a „rigai hóhér” személyazo­nosságát a halott ujjlenyo­matainak megvizsgálása alapján állapították meg. (Mint annak idején jelentet­tük, a paraguay-i Asuncion­A dél-afrikai hatóságok törvénytelen rendelete ered­ményeként szeptember else­jén Walvis Bay namíbiai ki­kötőt a Dél-afrikai Köztár­saság fokföldi tartományá­hoz csatolták és a tartomá­nyi közigazgatás alá rendel­ték. Ezzel a leplezetlen an- nexióval, amellyel a pretori­ai fajüldöző rezsim megsér­tette az ENSZ namíbiai ha­tározatait, a Dél-afrikai Köz­társaság igyekszik megaka­dályozni a namíbiai népet abban, hogy érvényt szerez­zen törvényes jogainak az önrendelkezésre és a nem­zeti függetlenségre, a saját területe feletti szuverenitás­ra. Nyilvánvaló, hogy a nem­zetközi jogi normákat meg­sértő Dél-afrikai Köztársa­ság a nyugati hatalmak tud­tával cselekedett. Az AFP francia hírügynökség johan­nesburgi tudósítója a preto­riai lépést kommentálva ki­fejtette, hogy az „egyenes következménye a namíbiai közigazgatási változtatások­nak amelyekben a Dél-afri­kai Köztársaság megállapo­dott üt nyugati hatalommal bán augusztus 10-én 69 éves korában halt meg Rosch­mann, aki Federico Wegener álnéven bújkált Dél-Ameri- kában.) A náci háborús bűnös 1941J és 1943. között a Rigát meg­szálló SS alakulatok parancs­noka volt, s vezetője volt a riga—kaiserwald-i koncent­rációs tábornak. RosChmannt 40 ezer személy haláláért terheli felelősség, mintegy 50 zsidót személyesen gyil­kolt meg. A háború után először Dél-Afrikába mene­kült majd Dél-Amerikába átköltözve, ott telepedett le. — Franciaországgal, Angliaj val, az Egyesült Államokkal,) az NSZK-val és Kanadával”! Ezt a kinevezést a nyugati! sajtó valamiféle engedmény­nek állította be, amelyet! Pretoria a már említett ötr nyugati ország nyomáséval tett. Mindent összevetve^ ilyen kétséges „engedményt'* a Dél-afrikai Köztársaság annak fejében tett, hogy u> nyugat beleegyezését adtai, Walvis Bay kikötőváros an— nektálásához. Eredetileg Pre-tí tória Namíbiában „ideiglenes4 kormányt” akart létrehoznij I Mindkét variáns ellentétes > azonban az ENSZ szabatos határozatainak végrehajtásá­val. Mint ismeretes, ezek a határozatojk követelik a meg­szálló csapatok azonnali ki­vonását Namíbiából cs a3 ország függetlenségének biz­tosítását. Namíbia egyetlen mély viJ zű kikötőjének annektáiása nyilvánvalóan azt szolgálja, hogy Dél-Afrika magának enklávét biztosítson Nariiíbia szívében, vagyis más szavak­kal, megőrizze jelenlétét ott azután is. hogy ki kellett vonnia onnan csapatait Pretoriai annexió

Next

/
Thumbnails
Contents