Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

Csuvasiában jártunk (I.) Százmillió méter bútorszövet Kiél. dollár a gabonáért, borért Élelmiszer-gazdaságunk kereskedelme Hogy mennyire szeretjük a zöldség- és gyümölcsfélé­ket, a húst és édesipari ter­mékeket, bizonyítja az a széles körű választék, me­lyet piacaink és élelmiszer- üzleteink kínálnak. Valljuk meg, szeretünk jól táplál­kozni, melyhez meg is van­nak a lehetőségeink. Manap­ság csaknem négyezer féle élelmiszert és élvezeti cik­ket kínál kereskedelmünk. Új termékek Élelmiszer-gazdaságunk nagyarányú fejlődésének eredménye ez, miután a hat­vanas évek elejétől fokoza­tosan lehetővé vált az alap­vető élelmiszerek zavartalan termelése és az ellátás fo­lyamatossága. Aztán még to­vább léptünk a fejlődésben, előtérbe került a korsze­rűbb táplálkozás és az élel­miszerek tápanyag-összetéte­le is változott. Ma már több állati ere­detű fehérjét és ezzel együtt keveseb zsírban, szénhidrát­ban gazdag ételt fogyasz­tunk. 1960 és 1970 között 16 százalékkal nőtt a feldol­gozott élelmiszerek aránya. Különösen a zöldségkonzer­vek, a mirelit főzelékek, a gyümölcskészítmények, a friss zöldségek és a feldol­gozott baromfi fogyasztása emelkedett. Az elmúlt tíz esztendőben az alapvető, nagy tömegű nö­vényi eredetű élelmiszerek, mint a liszt, a cukor, az ét­olaj, o margarin fogyasztói csomagolásban kerülnek az üzletekbe. Az állati eredetű termékek közül főleg a te­jet, a tejtermékeket, a ba­romfit, a készételeket, a konzerveket korszerű csoma­golásban árusítják. Ma már a borok és a sörök 70 szá­zaléka is palackozva kerül forgalomba, s ez a fogyasz­tói szokások változását jelzi. Az általánosnak mondható árubőségből mindenekelőtt az következik, hogy a la­kosság növekvő igényei sür­getik a bolthálózat növelé­sét, az élelmiszerek korsze­rű forgalmazásához szüksé­ges kereskedelmi berendezé­sek elterjesztését. Ennek a törekvésnek eredményeként az idén további kétszáz köz­ségbe szállítanak pasztőrö­zött tejet és várhatóan a tervidőszak végére az ellá­tást kiterjesztik az egész or­szágra. Az eddigieknél több falusi üzletben árusítanak tőkehúst, és baromfit is. Szeptember 1-től újdon­ságként 11 hústermék ke­rült forgalomba. melyek kel­lemesebb ízűek és a fogyasz­tói ízlésnek megfelelően cso­magolva kerültek az üzle­tekbe. Még ebben az évben megjelenik a tőkés licenc alapján készült, kartondobo­zokba csomagolt ultrapasztö- rizált tej is, amely a hűtő- szekrényben romlás nélkül több hétig is eltartható. A kulturált fogyasztást segíti elő az országgyűlés által tavaly elfogadott élelmiszer- törvény is. Az élelmiszer­csomagokon ennek alapján feltüntetett címkék ugyanis egyértelműen utalnak azok béltartalmára, a szavatossági időre, a termékek vitamin, kalória és fehérjetartalmára, az áru felhasználási lehető­ségeire. Niivekvö exportleladatoii Hazánk nemzeti jövedel­mének több mint 40 száza­léka a külkereskedelemből adódik. A mezőgazdaság, élelmiszeripari és fagazdasá­gi termékek kivitele a nép­gazdaság exportjának közel egynegyedét teszik ki. En­nek egyharmad része rubel, kétharmad része pedig dol­lárelszámolású. 1976-ban élelmiszer-exportunk több mint felét a szocialista or­szágokba míg kisebb há­nyadát a fejlett és a fejlődő tőkés országokba szállítot­tuk. Magyarország természeti adottságai, a mezőgazdasági termelés hagyományai és ta­pasztalatai kiváló lehetőséget nyújtanak, hogy jó minősé­gű, a világpiacon verseny- képes termékeket állítsunk elő és kihasználjuk az ebből adódó kedvező lehetőségeket. Jó minőségű búzáink, bora­ink, zamatos zöldségeink, gyümölcseink, I kiváló vető- magvaink méltán vívták ki a külföldi országok elisme­rését. A magyar állatte­nyésztésnek is komoly ha­gyományai vannak és a magyar szarvasmarha-export hosszú távon is biztos piac­cal rendelkezik. Élelmiszer- iparunk termékei: a húsipa­ri készítmények, a különbö­ző konzervek, a baromfi- és tartósító ipari termékek is kedveltek más országokban. Ismertek és keresettek az egri borok, a mátraalji cse­megeszőlők, a hevesi diny- nyék, a hatvani konzervek, hogy csak a főbbeket em­lítsük Heves megye élelmi­szeriparának termékei közül is. Az import is jeleníts i Mint Hammer József me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes leg­utóbbi sajtótájékoztatóján szólt róla, az eddigi és a várható eredmények igazol­ják, a mezőgazdasági terme­lés növelésére előirányzott nyolc- az élelmiszeripar hat- százalékos idei fejlesztése megalapozott volt. Ma már biztonsággal elmondható, hogy az élelmiszerek bel­földre és exportra előirány­zott mennyisége rendelke­zésre áll. Amíg tavaly a kedvezőt­len időjárás miatt, éppen a hazai ellátás elsődlegessége érdekében korlátozták az exportot, az idén már erre nem volt szükség. A kedve­ző eredmények nyomán zöldségből, gyümölcsből, konzervekből, sertés- és ba­romfihúsból, szalámiból, hús­konzervből a tervet megha­ladó mennyiségben expor­tálunk. Ezek mellett élelmiszer- gazdaságunk további im­portra is szorul, főleg déli- gyümölcsökből, kávéból, ka­kaóból és fűszerekből, me­lyek termelését adottsága­ink nem teszik lehetővé. A nemzetközi munkamegosztás révén az idén is behozunk fehérjetakarmányokat, rizst és .vetőmagvakat, erdészeti és faipari termékeket, sört, cigarettát, konzerveket, édes- és sütőipari termékeket. Miként az élet bármely te­rületén. a pártmunkában is elengedhetetlen az előrelá­tás. Ezért nagy fontossága van annak, hogy a pártszer­vezetek mindennapos tevé­kenysége átgondolt és terv­szerű legyen. örvendetes, hogy ez a felismerés egyre erőteljesebben érvényesül is a pártszerveztek túlnyomó többségénél, s mindjobban áthatja törekvéseiket, fára­dozásaikat. Talán agy kissé afféle „kö­telező tisztel etadás”-nak tűn­het ez az utóbbi mondat, de hadd támasszam alá egy „elfogulatlan” szemlélő vé­leményével. Egyik testvér­pártunk felelős pártmunká­sának szavaira utalhatok, aki több itthoni pártszerveze­tünk munkájával ismerkedve a legelső helyen elismerően említette a tevékenységük­ben általa tapasztalt előre­látást. Megragadta, hogy e pártszervezetek vezetői nem­csak jelenlegi tennivalóikat ismerik, de jó előre átgon­dolják, milyen feladatok vár­nak ráiuk a közelebbi-távo­labbi jövőben. A munkának ez a vonása természetesen nem egyszerű­en a pártszervezetek vezetői­nek személyes érdemeiből következik, hanem — mond­hatni — az objektív körül­mények ezt valósággal ki is kényszerítik. Azok a felada­tok ugyanis, amelyek ma a pártszervezetekre hárulnak, általában nem oldhatók meg tervezés előrelátás nélkül. Az üzem- és munkaszerve­zés fejlesztésével, a gaadasá­Mezógazdasági és élelmi- szeripari termékeink legna­gyobb vásárlói a Szovjet­unió, Csehszlovákia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, az NDK és Ausztria, örvendetesen bő­vült a kapcsolatunk néhány fejlődő országgal is. A szo­cialista országokkal és főleg a Szovjetunióval való ke­reskedelmi együttműködés­ben meghatározó szerepe van a közép- és hosszú tá­vú államközi egyezmény­nek. így biztosítjuk termé­keink folyamatos, állandóan bővülő piacát és elhelyezési lehetőségeit. Együttinükiiilés lökés cégekkel A nem szocialista7 orszá­gokkal kötött megállapodá­sokat mindenkor befolyá­solja a világpiaci konjunk­túra alakulása, a piaci ver­seny, az áringadozás és sokszor a megkülönböztető intézkedések is. Itt az érté­kesítés legfontosabb feltéte­le a jó minőség, az áruk pia­ci igényeknek megfelelő fel­dolgozása és csomagolása. Mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékeink exportjá­nál ezért nagyon fontos a nemzetközi együttműködések létrehozása és bővítése. Ezek létjogosultságát a piaci igé­nyekhez való alkalmazkodás, a magasabb szintű technika és technológia felhasználása indokolja. Hazánk eddig 47 mezőgazdasági és élelmiszer- ipari együttműködésre kö­tött szerződést, főleg NSZK, olasz, holland, dán és oszt­rák cégekkel. A XX. század utolsó ne­gyedében az élelmiszer-ter­melés erőteljes fejlődése várható. Az élelmiszerek vi­lágpiaci kereslete, az egész magyar népgazdaságnak kedvez, mert még nagyok a kihasználatlan tartalékai. En­nek feltétele viszont a tá­rolás, a feldolgozás, a cso­magolás és a szállítás to­vábbi javításában rejlik. El­engedhetetlen az is, hogy az élelmiszer-gazdasági és az ipari üzemek közötti együtt­működési kapcsolat még tervszerűbb legyen, mert így nem lesz fennakadás a ter­melésben, a tervek megva­lósításában. Mentusz Károly gi szerkezet korszerűsítésével például tervezés híján épp­úgy nem lehet érdemben foglalkozni, mint ahogy a propagandamunk,a, vagy a közművelődés színvonala sem fejleszthető, ha nem rendelkezünk ehhez megfe­lelő helyi programmal. A hosszú távú teendők eleve megkövetelik a tervszerűsé­get, s mivel a pártmunká­ban növekedett ezek súlya, részaránya, így az előrelá­tásnak, a tervezésnek is fo­kozódott a szerepe. Sokféle területen érezhető a pártmunkában ez a folya­mat. Említést érdemel pél­dául a kádermunka tervsze­rűségének erősödése. Ma már mind több helyen tapasztal­ható, hogy céltudatosan fog­lalkoznak az arra alkalmas­nak ítélt személyek vezetővé nevelésével, az ehhez szük­séges tulajdonságok erősíté­sével. a képzési feltételek biztosításával. Így egy-egy hely megüresedése nem vált ki kapkodást, tanácstalan­ságot; az utánpótlás a fizi­kai dolgozók, a nők és a fiatalok soraiból statisztikai kérdés helyett természetes folyamatként mutatkozik. De hasonló tendencia érződik általában a politikai képzés, a pártoktatás szervezésénél is. amely szinte mindenütt több évre szóló tervek alap­ján történik. S igen erősen fokozódik a tagfelvételi mun­Mindig gyanakvással hall­gatom a dicshimnuszt, a fel­sőfokban elmondott magasz- talást. Mindegy, hogy miről szól. Valami használati esz­közről, nem látott képzőmű­vészeti alkotásról, új film­ről, esetleg egy külföldi uta­zás élményeiről. Szeretek mindent magam szemügyre venni, mielőtt értékrenddé formálódik bennem. Így vol­tam mostanáig Csuvasiával! Káma-menti hajdanvolt szomszédainkkal, a csuvasok- kal, akik alig másfél milli­ónyian autonóm szocialista köztársaságként tartoznak a Szovjetunióhoz. Dicsérték e népcsoport meleg embersze- retetét, Volga menti tájaik szépségét, magasztalták népi gyökerű textilművészetüket, az iparosodás és építkezés felgyorsult ütemét, s a fejlő­dő mezőgazdaságot. Mindezt azonban fenntartással fogad­tam ismerőstől, kollégától. Várjatok csak, majd ha en is arra járok...! ÉJFÉLI VACSORA Első benyomásom rögtön az érkezés. Repülőnk, rossz légköri viszonyok miatt, öt órát késik. Semmi remény, hogy valaki is várjon ben­nünket Csebokszáriban. — Egyenest a Hotel Csu- vasiába megyünk, s kipihe­nik magukat, hogy holnap frissek legyenek — jegyzi meg, már a főváros utcáin suhanó gépkocsiban, Mullin Alekszej Ivanovics, az orosz nyelvű központi lap, a Sznv- jetszkaja Csuvasia főszer­kesztő-helyettese. — Délelőtt városnézés, délután a sző­nyeggyárban lesznek vendé­gek. Éjfél, fékcsikorgás, érdek­lődés a portán, majd Alek­szej Ivanovics titokzatos arc­cal a lépcső felé mutat. — Pazsaloszta! Lenyomom a 301-es szoba kilincsét, s megdermedek. A fogadó közepén roskadó asz­tal, a tányérok fölött három derűsen fürkésző arc. Mihail Ivanov Ivanovicsé, aki a Szovjetszkaja Csuvasia Eő- szerkesztője. A szemüveges Szemjonov Cyemjan Filipo- vicsé, a csuvas nyelvű Kom­munizmus Csillaga képvise­letében. S ugyancsak délután óta itt rostokol a Csuvas Lapkiadó Vállalat igazgató­ja, Valerij Szemjonovics Tyi- mosev. — Igazán megható ez a türelem! — Semmi, semmi. A leg­természetesebb, hogy a mssz- sziről érkezett barátot illően fogadjuk — tapogatja mtg a hátamat Iván Ivanovics, s már nyom a legközelebbi székre, hogy mielőbb lakmá- rozásba kezdhesünk. ka, a párttaggá nevelés cél- tudatossága is, mind az egyes személyek felkészítésé­ben mind pedig a párt ösz- szetételének tudatos alakítá­sában. E kedvező és örvendetes folyamatnak azonban — s erről sem hallgathatunk —, vannak bizonyos árnyoldalai. Mi tagadás, helyenként a tervezés bürokratikus és for­mális vonásokat, is ölt, s ez­zel a munka előmozdítója helyett annak fékjévé válik. A papír bűvölete ismert ho­ni betegségünk, s még nem találták fel azt az orvossá­got, mely egyszer s minden­korra immunissá tenne ben­nünket vele szemben, meg­óvna tőle. Néhol ismét erőt és időt von el az érdemi munkától olyasféle munka­tervek „gyártása” amelyek csupán az íróasztal fiókjá­nak készülnek, valóságos orientációt nem nyújtanak. Üjra tervbe foglalják olykor azt, amit egy másik terv már tartalmaz; avagy a párt- szervezet saját programja­ként megismétli, amit a gazdasági vezetés a cselek­vés irányvonalaként egyszer már megfogalmazott. Ké­szülnek tervek, amelyek vég­rehajtását lehetetlenség va­lóságosan megszervezni és ellenőrizni, mert csupán kö­dös általánosságokat és for­málisan mindenkire, valójá­ban senkire sem kötelező jó­A koszt bő, ízletes, ma­gyar gyomorba való. A po­hárköszöntők végére viszont nem emlékszem. Hiába, a vodkát szokni kell. TEXTILVÄROS Fiatal gyár, fiatal igazga­tó. Utóbbi megállapítás nem csupán Valerij Alekszandro- vics Kapitanov küllemére il­lik, sokkal inkább stílusára. Nem merül részletekbe, nagy vonalakban jellemez. S min­den ötödik mondatában ki­tér az ifjúság problémáira. Érthetően, mert kívüle az itt dolgozó tizenhétezer munkás­ból majdnem hatezer kom- szomolista. Méretek, struxtú­ra? Már befelé jövet majd­nem eltévedtünk a huszonöt esztendő alatt fokozatosan felépített csarnokok, gyár­egységek utcáin. — Négyezerötszáz gyerek jár innen különböző fokú tanintézetekbe, a Volga-par- ton kétszázötven személyes üdülőnk van, úttörőtábo­runkban tizenkét rubelért tölthetnek el három hetet a gyerekek, s technikumokban, főiskolákon folyamatosan ké­pezzük a' gyárváros szakem­ber-utánpótlását. Hallom, Magyarországon szívesebben utazgatnak naponta a mun­kások. Itt ez nem megy a távolságok miatt. Ezért épí­tettünk tizenkét szállodát. Fő témánk? Az idén százmillió méter szövetanyagot készí­tünk, amiből nyolcmillió bú­torhuzat. Ebből megy kül­földre is! KÜLDÖTT A SZÖVŐGÉPNÉL öt hektárnjú területet fog­lal el a bútorszövet készítő üzem irdatlan csarnoka, ami­kívánságokat óhajokat tar­talmaznak. Van azután a terveknek egy olyan fajtája is, amely éppenhogy nem általános, hanem nagyon is konkrét, precíz, részletes, de éppen ebből a sajátosságából ere­dően nehezíti az adott terü­leten a munkát. Készültek például az utóbbi időben nem egy helyen olyan, úgy­nevezett pártépítési tervek, amelyek szinte mérnöki pon­tossággal vázolták fel, kiket kívánnak felvenni az elkö­vetkező esztendőkben. Egy- egy ilyen terv láttán az em­berben már-már olyan kép ötlött fel, hogy ha valame­lyik dolgozó a- pártszerve­zethez fordulva felvételét kérné, a párttitkár a tervbe belelapozva azt mondaná; „Igen, 1981 első félévében még van egy szabad he­lyünk, de előjegyzem.” Ez persze karikírozott túlzás, de némely ilyen terv ténylege­sen alig hagyott lehetőséget az élet valóságához történő rugalmas igazodásra. Márpedig a tervszerűség akkor — és csak akkor — ésszerű, h^ párosul a ru­galmassággal. Az élet nem igazodik teljesen a legjob­ban átgondolt tervekhez sem, a valóság mindig vet fel olyan kérdéseket ame­lyekre nem lehetett koráb­ban gondolni. Aki igazán előrelátó, ezt is számításba veszi. Az ilyenfajta ésszerű és rugalmas tervszerűség az, ami célhoz vezet. Gyenes László bői könnyen következtethet bárki a gyár méreteire. Euró­pa legnagyobb ilyen jellegű ipartelepe ez, s az éves lee­melési terv teljesítését há­romszáz szovjet gép segíti, a Német Demokratikus Köz­társaságból pedig ötszáz ma­sinát vásároltak. A tervező laboratóriumban láttunk leg­alább ötvenféle bútorszöve­tet, amiknek nagyüzemi gyár­tását moszkvai lektorátus en­gedélyezi. S most a nagy­csarnok fülsiketítő zajában megállítanak egy gépnél. Gazdája Irina Aliftyima Alekszandrovna, aki fiatal- asszony létére már három esztendeje küldött a Legfel­sőbb Tanácsban, képviselvén nem csupán a gyár, hanem a főváros egyik kerületének polgárait. Szövőnő. Műsze­rész férjével az üzemben is­merkedett meg, két gyermeki mamája, s múlt évben vég­zett technikumot. Hogy mit tart új és nagyon fontos vív­mánynak ? — Aki becsülettel helytáll nálunk, s típustól függően 3 —4 gépet kiszolgál selejt- mentesen, megkeresi havon­ta a maga 250—300 rubelját. Amiből például 16 rubel megy el lakásra, s másfélért kap egy kiló húst. Nos, ezt a pénzt heti két szabadnap mellett keressük meg, és nő­ket éjszakai műszakban ha­vonta legfeljebb kétszer fog­lalkoztatnak. Sokáig vitáz­tunk ezért különböző fóru­mokon, míg végül elfogadták megalapozott kívánságunkat! S jó munkaszervezéssel most úgy dolgozik a bútorszövet­üzem, hogy a forradalom év­fordulójára hatvanezer mé­ter terven felüli terméket készíthetünk. ZAJÁRTALOM ELLEN Nyikolaj Kaszimovics, a fehér hajú, tengerészből lett igazgatóhelyettes kísér el bennünket uzsonnára. Ez az étterem is a gyárhoz tarto­zik, bár kívül esik a kapu­ján. Hellyel kínál, asztalhoz telepszünk. A szörnyű zaka­tolás után szinte furcsa a kis különterem csöndje. Mint­ha csak hallását vesztette volna az ember. Vendéglá­tónk szava ránt vissza a va­lóságba. — Tetszett? Nem tetszett? Csak őszintén! — Még mennyire! — kap* ja el Nyikolaj Kaszimovics a félmondatot. — Egyébként régi gondunk, hogy megszün­tessük a kedvezőtlen körül­ményt. Sajnos, e pillanatban még csónakos szövőgépekkel dolgozunk, amelyek éktelen zajt csapnak, s bántják a dobhártyát füldugón keresz­tül is. A fejlesztés célja ép­pen ezért a géppark korsze­rűsítése, KGST keretében ké­szülő, vetélő nélküli masinák vásárlása. Ebben, ha jól tu­dom, önök is érdekeltek. Ép­pen ezért az első pohár vod­kát ürítsük együttműködés sünk sikerére... Hát az első kupica még jól esett. (Folytatása köv.) Moldvay Győző j Műimig Cí 1977. szeptember 21., szerda ] Ésszerű tervszerűség Készül a bútorszövet Csebok szári legnagyobb gyárában (Fotó: Noszticzius Ferenc)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents