Népújság, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-17 / 219. szám
Munkaverseny a 60. évforduló tiszteletére Teljesülő vállalások VÖRÖS CSEPEL: e forradalmi hagyományokra utaló név évtizedek óta ismert a Szovjetunióban. A szovjet állam polgárai jól tudják, hogy a csepeliek mindenkor a munkásmozgalom hátországát jelentették, s egyebek között az ő nevükhöz fűződik az a rokonszenv-tüntetés, amelynek 1917 novemberében volt a színhelye a magyar főváros. Csaknem hat évtized telt el azóta, s a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója méltó megünneplésére készülő szovjet emberek ismét hallhatnak a csepeliekről. Januárban híré ment, hogy a Csepel Vas- és Fémművek szerszámgép- gyárának „Béke” szocialista brigádja jubileumi munkaversenyt kezdeményezett. Az ő felhívásukhoz nemcsak a magyar vállalatok munkabrigádjai csatlakoztak, hanem más szocialista országokból is érkeztek felajánlások. Az NDK-ban például a Leuna vegyipari művek munkásai jelentkeztek az elsők között, Mongóliában az építők, Bulgáriában a kohászok. A csepelieket Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára táviratban üdvözölte; kezdeményezésüket „a szociálisa internacionalizmus legjobb hagyományainak ki- fejezőjeként” értékelte. A JUBILEUMI MUNKA- VI'RSENY azóta országos méreteket öltött, s immár nemcsak a felajánlásokról, hanem azok részarányos teljesítéséről — sőt: az esetek jó részében túlteljesítéséről — is; érkeznek hírek, olvashatnak lapunkban is. Nem csupán október közelgő ünnepe indokolja, hogy e munkaverseny néhány jellegzetes vonására újfent rámutassunk — immár az összegezés nem titkolt szándékával. Munkaversenyekről évtizedek óta hírt adunk, s még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor a termelés fokozása volt az elsődleges cél. Nem kizárólagos cél, hiszen a minőség javítása, a selejt csökkentése mindenkor ■ a vállalások közé tartozott, de e felajánlásoknak a fontossági sorrendben csak másodlagos hely jutott. A magyar népgazdaság ma más versenycélokat igényel: nem annyira több, mint inkább jobb, korszerűbb, gazdaságosabban készülő, minden piacon könnyen értékesíthető termékekre van szükségünk. Mindez természetesen nem zárja ki a termelés fokozását, kiváltképp ott, ahol a mennyiség előnyt jelent. Nos, a jubileumi munkaverseny keretében a szénbányászok felajánlották, hogy az esztendő végéig a tervezettnél 290 ezer tonnával többet juttatnak a felszínre; e vállalásból augusztus végéig 250 ezer tonnát már teljesítettek is. Ez arra enged következtetni, hogy nemcsak a terv, hanem a felajánlás is túlteljesül. De szóljunk ismét a csepeliekről, s velük kapcsolatosan népgazdaságunk egyik legjelentősebb ágazatáról, a kohó- és gépiparról. A csepeli gyárak legfontosabb feladataik közé sorolták az önköltség kétszázalékos csökkentését — ez 300 millió forintos megtakarítást jelenthet a trösztnek. A korábbiaknál jobb alapanyag- és energiagazdálkodás eredményeként eddig 160 millió forintot takarítottak meg; az eddig benyújtott kétezer újí- ásból több mint ezret már be is vezettek, s ez további 70 millió forintnyi eredménnyel járt. A RÉSZEREDMÉNYEK arra utalnak, hogy a gépipar, a kohászat, és a villamosenergia-ipar dolgozói elérik céljukat: több mint 1,7 milliárd forint értékű anyagot és 290 millió forint értékű energiát takarítanak meg. Emellett a 757 millió óra hasznos munkaidőalapot —a gépek jobb kihasználásával — 11 millió munkaórával növelik. Ezeket a vállalásokat fél év alatt csaknem 50 százalékosan teljesítették. A csepeliek mellett a Ganz- MÁVAG, az Ikarus, a Bakony Művek és az egri Fi- nomszerelvénygyár eleget tett az újabb szovjet megrendeléseknek is — a többi között autóbuszokból, Lada-gépko- csi részegységekből, gépjármű-pótalkatrészekből, olajszabályozókból Szállítottak a a tervezettnél többet. A jubileumi munkavernek is szerepe van abban, hogy az építőiparban csaknem 12 százalékkal javult a termelékenység, s a szervezettebb munka eredményeként 1600-zal több lakást adtak át, mint tavaly az első félévben, egyszersmind a minőségi kifogások száma csökkent. A MÁV—Volán komplexbrigádok arról adhatnak1 számot, hogy átlagosan tíz százalékkal csökkentették az állásidőket; a finomkerámia- ipar a tervezettnél 200 ezer dollárral többet exportál a tőkés országokba, a szovjet exportszállítási kötelezettségéinek pedig november 7-ig eleget tesz. A PÉLDÁK SORA városról városra, megyéről megyére folytatható, s valamennyi azt tanúsítja: o szocialista brigádok tagjai megértették, mi jelenleg a népgazdaság számára leghasznosabb felajánlás. A jubileumi munkaverseny keretében tett vállalásaik megalapozottak, vállalataik és az ország érdekeivel megegyeznek. r. t. A FASfROZOTT ŰJ RECEPTJE — TELEX A IIATARRÖL— A SZÁMÍTÓGÉP SZÁMÍTÁSI HIBÁJA — SZABADKAI RETÜR... Turizmus - turizmus nélkül fia Jól emlékszem, a következőképpen készül a fa- sirozott (tudományosan: vagdalt) :. végy száraz kenyerei, áztasd be. csavard ki. keverd- össze a darált, hússal tegyél hozzá fokhagymái. vöröshagymát, tojást, sót, borsot, paprikát... Azt viszont sehol nem hallottam, hogy bele-kell még keverni forintot is.- Mindenesetre tíz darab fasirozott úgy készült átkelni a • határon, hogy mindegyikben fejenként egy-egv ötszázforintos volt. A vámosnak mégcsak mégsem kellett kóstolnia hogy kiderítse a konyhai, és egyéb szabálytalanságot. De próbáltak már kivinni pénzt szépreményű turistáink — tisztelet a kivételnek — süteményben, sőt paprikában is. Nem sikerült. A, következmény még sikertelenebb volt az illetőkre nézve... Vége a szezonnak, az élménybeszámolók zöme is lezajlott már. Az alábbiakban olyan „élményekről” lesz szó, amelyeket a főszereplők nem vagy nem szívesen mesélnek el. Azaz: a vám- és devizabűncselekményekről beszélgetünk. A jugoszláviai utazás változatlanul népszerű. A szép dalmát tájak miatt? Kinek hogy.., Akadnak, akik csak Szabadkáig utaznak returral, egy nap alatt elköltik, a kéthetes valutát, jól bevásárolnak, Azt sem tudják, milyen szép a város környéke és már indulnak is vissza, megpakolva! D. G. ostorosi lakos megkapta a két Hétre járó 3330 dinárt és két nap múlva haza jött, egy kilencezer forintot érő irha- bundával (többek között). Az eljárás során lefoglalták a bundát, a bíróság kiszabott 25.00 forintos pénzbüntetést, s ugyanakkor áz illetőt kötelezte a valuta egyenértékűnek visszafizetésére is. Ha még hozzátesszük, hogy a bundáért, járó vámkülönbö- zetet is meg kellett fizetnie, ez a kétnapos utazás, legalább. 15. ezer forintba került. Szóval: eseménydús világlátás lehetett... Nem beszélve arról, hogy néhány évig az illető a határ közelébe se mehet. Ez úgy értendő, hogy sokáig nem kaphat, se kelet, se nyugati kiutazási engedélyt. B. D. gyöngyösi lakos Csehszlovákiába utazott volna, de az engedélyezett ösz- szeg mellett még háromezer forintot és 400 cseh koronát is szeretett volna magával vinni. A büntetése: négyezer forint. Itt kell megjegyezni, hogy a valutát csak azok keveslik akik nem . világot látni mennek, hanem’ vásárolni. Néha az ilyen külföldi áruimádók is megjárják. Egy érdekes példa: Nyíregyházán történt, hogy csehszlovák turisták ingeket kínáltak megvételre. A magyarok kapva- kaptak az alkalmon, és egymást túllicitálva vásárolták ezeket az ingeket, amelyekről később kiderült — azon frissiben kerültek ki a szomszédos áruházból, s valamennyi magyar gyártmányú volt... A Nyugat felé kívánkozó vásárlók (tehát nem turisták) nem Bécsbe hanem a vámosok által meghatározott helyre: a Mária Hilfer Strasse-ra utaznak. Sőt: még munkát is vállalnak, olyat, amit itthon — jól szituált háziasszony lévén . — mégsem kísérelnének, csakhogy egy kombinéval többet hozhassanak haza... K. E. szilvásváradi lakos az NSZK-ból hazatérve egy számológépet hozott magával. Bevallása szerint 160 márkát fizetett érte, s ő úgv számította, hogy körülbelül 1600 forintba kerül itthori ez a masina. „Elfelejtetté”, hogy más a vásárlóérték, azaz a gép itthoni ára körülbelül 20. ezer forint. Az eljárás még folyamatban vám Sokszor érkezik a megyei rendőr-főkapitányságra te- lexiélentés a határról. Igv például H. K. egri lakosról és gépkocsi utasairól, jött a hír, akik aranynyakláncokat, gyűrűket, kardigánokat, pulóvereket falvédőket, mű- bőrkabátokat próbáltak hazacipelni. Meg kell jegyeznünk, hogy a gépkocsi utasai csupán három napot töltöttek odakint... Példák tömkelegét sorolhatnánk sajnos, mert ahogy növekszik a kiutazó turisták száma, úgy szaporodnak a vámkerülők is. Nem ismerik a rendelkezéseket? Dehogy nem! Mindenki személy szerint megkapja a papírt kiutazásakor a felvilágosításokkal együtt, s ezt visszautazva büntetőjogi felelősségének tudatában töltik ki. Az elmúlt év hasonló időszakához képest az idén 16 százalékkal nőtt a kiutazók 6záma. És azoké akik ilyen „cselekkel” igyekeznek piacra találni, >akik miatt a véges valutakeret még végesebb a becsületes turisták rovására...? Sajnos az is egyre több. Mindenesetre komoly, s egyre szigorúbb büntetést kapnak. Vajon tanulnak-e belőle? Kátai Gábor A hosszú élet titka — Itt azelőtt mocsár volt. Lábbal sem lehetett rámenni. Semmi sem termett. Most ezen a 156 hektáron átlagosan 50 mázsa árpát arattunk — mutat büszkén az elnök a szeptember elején itt még javában dohogó kombájnokra, amint a szokatlanul enyhe, meleg időben, a kék ég alatt, a sárgás-szőke táblák között, mocsárból ittmarádt őskori vörös szörnyként falják a sűrű árpa táblát. A Ro- dina kolhozban vagyunk, ma már ez a második nagyüzem, amit láthattunk. Délelőtt a Krasznaja Zvezda szovhoz- ban tátottuk a szánkat, tartottuk fel a szaporán dolgozókat, ismerkedtünk emberekkel, módszerekkel, s hallgattuk meg G. V. Trnovnak, a szovhoz igazgatójának tájékoztatóját. Amelyből most csak egy kívánkozik ide, — az is egy név és az is egy példa: érdemes itt dolgozni, a munka mindenképpen meghozza a hasznát. — Nekünk való ez a program. Máris érezzük a hatását. Nagyobb a termés, nagyobb a jövedelem, és nagyobb a lelkesedés — magyarázza a szovhoz igazgatója a nagy földátalakító program hasznát* s eközben említette meg Uhanov nevét is. Aki 500 mázsa burgonyát termel hektáronként, aki úgy dolgozott, hogy az összszövetsé- gi mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert, s úgy, hogy a kormánytól, a kiváló munkáért, a már megszerzett Szocialista Munka Hőse cím mellé, ajándékképpen egy Moszkvicsot kapott. Legyen neki is mivel kijárnia a városból a szovhozi földekre. Most is ott állj az autó a burgonyakombájn mellett, türelmesen várva az alkonyt, hogy az egész napi munka végeztén ölébe lehesse megfáradt gazdáját. A kolhozelnöknek, aki oly és jogos büszkeséggel muto„Itt azelőtt mocsár volt.. gáttá meg a más talajviszonyok között is elismerésre méltóan termékeny árpatáblákat, a ?0 éves Nyikolaj Lo- bitovnak mondom ezt az esetet a kocsival, az ajándék Moszkviccsal. Legyint. Nem az ajándék értékét és jelentőségét fitymálva, mint inkább az autó tényét ezzel elintézve : — Autó? Van ilt annyi, hogy talán már sok is. Építhetjük a garázsokat a kolhozközpontban, hogy csak győzzük — mondja megjátszott panaszkodással, már bent a kolhozirodában, ahol kimutatások hadseregéből vett számokkal, meg saját megjegyzéseivel fűszerezi, hogyan is lett igazán nagyüzemmé a Rodina. Képzeljenek el' olvasóim egy magyar termelőszövetkezetet, amelynek papíron hatezer hektár a területe. Ez bizony már a nagyobbak közé tartozik. Ám ebből a területből csak 3000 hektár a szántó. A többi rét, erdő, legelő. És a szántónak is jóval több mint a fele olyan talaj, ahol 1953-ban még öt mázsa gabonát termeltek hektáronként. Hogy minek egyáltalán? Mert kellett. Mert itt minden szemnek értéke van, gyökeredzzék bár a satnya kalász emberi verítékbe is. Talán úgy még többet is ad. Aztán 1700 holdat meliori- záltak ebből a „nem fekete föld”-ből gazdagon trágyáztak, s most az ötven mázsát döngetik az árpából. Átlagban! Így aztán érthető, hogy az elmúlt esztendőben az ugyancsak erőteljesen feljavult állattenyésztés jóvoltából is, minden egyes kolhoztag nyolc és fél ezer terméket állított elő. Évente és fejeként. Élelmiszert és kiváló minőségűt. Hát ezért kapta meg a kolhoz is, az elnöke is — elnök itt már vagy huszonhárom esztendeje LoA Moszkvics cs valóban jogos tulajdonosa (A szerző felvételei) — ... képzeljék el az elvtársak, most 516 ember dolgozik a kolhozban, az átlagéletkor 36 év ... Háromszáz család lakik iH, s ki emlékezik már... én persze igencsak ... hogy 46 faluból lett mindaz itt, ami körülöttünk van. Segített a tél is. Az bizony. Mert mégis csak más központi fűtéssel, hideg-meleg vizes fürdőszobákkal érvelni a tízhónapos tél idején, hogy jobb itt, mjnt szanaszét a régi faházakban. Nem mondom, az öregebbje megsiratta a tajgát, a házat ahol született, él1, dehát könnyezve is csak ide költözött... Mert ez emberi környezet... Közben már az iskola előtt állunk, próbál a kórus, kezdődik a tanév: köszöntőt tanulnak be. A kolhoz jóvoltából is korszerűen felszerelt iskola, ahol még mező- gazdasági szakoktatás is folyik, az általános és középiskolai tanítás mellett, éppen úgy hozzátartozik e táj változásaihoz, mint az autó, a kultúrház, vagy az emeletes családi házak sora. A mil- liárdoknak csak egy része szolgálja közvetlenül a földet, más része közvetve, de közvetlenül is, az e földeket termékennyé tenni akaró és tudó embert. Valamikor innen inkább elmentek, mint idejöttek, a száműzöttek világa volt e vidék a cári időkben, és nem okozott szívboldogságot az elmúlt évtizedekben sem, ha valakit más köztársaságokból idevezényelt munkára a párt, ide- küldött az állam. —Nekünk nincs munkaerőgondunk, jönnek ide, híre van a kolhoznak is, a programnak is, meg a program sikereinek is. Ügy fogadjuk az embereket, ahogyan építkezni tudunk. Először lakást, aztán beléköltöz- het az új kolhoztag. Jött ide a Don melléki Rosztovból is család, a közeli Monziniból, de még Szibériából is... Tavaly 87 családot vettünk fel kolhoztagnak, és mindnek lakása van. Letelepszik, itt él majd élete végéig, gyökeret ereszt ebbe a földbe ... Ebbe a megjavított csodás földbe — mondja a 70 éves kolhozelnök, aki szerint semmiféle titka nincs a hosszú életnek. Csak dolgozni kell. Mint'itt a Rodina kolhozban, vagy mint Krasznaja Zvezda szovhozban, vagy mint... Igen, mint észak- szerte dolgoznak a nagyszerű program megvalósításán. (Folytatjuk), Gyurkó Géza bitov — a Vörös Zászló Érdemrendet. Járjuk a kolhoz központját. Kisebbfajta város ez, három-négy emeletes épületekkel, nagy kultúrházzal, természetesen iskolákkal — középfokúval is —, itt már mindenütt aszfaltozott az út és rengeteg a virág. Az imént még arról faggattam és kissé ingerülten válaszolt is rá Nyikolaj Grigorjevics Lobitov hogy mi a hosszú élet titka, mert miszerint annak semmi titka nincs, mert miféle titok is lehetne itt. Ostobaság. Ha az ember dolgozni akar. ha az embernek van mit tennie, akkor dolgozik is és nem törődik a korával. Hát ebben a kolhozban volt mit és van mit tennie, így hát valóban badarságnak tűnt a tapintatlan kérdés... JéémmQ 1977. szeptember 17., szombat
