Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
Balatonbogláron a kck és a vörös kápolnában rendezték meg Stefániay Edit és Morvay Zsuzsa iparművészek kiállítását. Képünkön: Stefániay Edit alkotása, amelynek címe: Ernáié. A jövő tanszékén Dokíor futurológus? Kutatni sok mindent lehet: múltat, jelent, tárgyat, eszmét, történést — de viszonylag furcsának hat a kifejezés: a jövöt kutatni! Es mégis, akármilyen furcsa, sokan. gyakorolják ezt az új tudományterületet. A közvélemény leginkább még a Római Klub néven ismert nyugat-európai társadalmi fórum pesszimista jóslatait ismeri. Pedig nemcsak ott és ők foglalkoznak jövőkutatással, hanem a szocialista országok tudósai is. - Magyar- országon szintén már évek óta létezik jövőkutatás.. Ha egy, új tudományterületet művelni kezdenek, születése után két veszéllyel találkozhat: az egyik a ..Parkinson-törvény” sajátos érvényesülése; amennyiben addig szervezi saját magát az új ágazat, amíg hatalmas, de semmire sem jó apparátussá nő- A másik: elvész a kezdeti terminológiai vitákban. Évekig csak azon emésztik magukat a szakértők, hogy eldöntsék: egyáltalán mivel is foglalkoznak .. . Veszélyeztetik-e eme gyermekbetegségek a magyar jövőkutatást? A kérdést dr. Kovács Géza egyetemi tanárnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdaság tervezése tanszékén működő jövőkutató csoport vezetőjének tettük fel. — Ügy érzem, mindkét buktatót sikerült elkerülni. Kis „apparátussal” dolgozunk, hatan, vagyunk mindössze az egyetem alkalmazásában. Igaz, ha szakemberekre van szükség egyes munkához, szinte korlátlan a közreműködők száma: mi. vei az MTA kiemelt tárcaszintű kutatási főirányaként kezelik a tudományos-technikai forradalomra való hazai felkészülést, és ennek egyik témaköre éppen a nagy távlatú komplex jövőkutatás, mi koordináljuk az összes, ilyen jellegű tevékenységet. A Budapesti Műszaki Egyetem filozófusai, az Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársai, a debreceni egyetem közgazdászai, mérnökök, gyakorlatban dolgozó szakemberek, matematikusok, a budapesti orvostudományi egyetem kutatói, szegedi és pécsi egyetemi kutatók is részt vesznek a munkában. Gyakran doktorjel ölitek, vagy “kandidátusi értekezésré készülők dolgoznak a csoport keretében, és előbb-utóbb „doktor jövőkutatók” is kikerülnek innen. És ez így a jó, hiszen a fiatalok gyakorlatilag saját jövőjüket kutatják, maguk lesznek a vizsgált terület megalkotói.. A terminológiai vitákon pedig, hogy a másik buktatóról is essék szó, túl vagyunk, amennyiben már elkészült, és az Akadémia ' kiadásában megjelent a jövőkutatás fogalomtára. Erre mindenképpen szükség volt, elvégre a pedagógusok, orvosok, szociológusok a . legkülönbözőbb szakterületekről jöttek hozzánk, és magukkal hozták sajátos, esetenként egymástól is eltérő fogalomrendszerüket, amelyet egységesíteni kellett. — Elhangzott egy meghatározás: doktor jövőkutató. Nem lenne helyesebb doktor futurológust mondani? — Ez attól függ.. . A jövőkutatás tulajdonképpen két területre oszlik- Az egyik: a jövőkép-alkotás, a másik a prognóziskészítés. És a futurológia tulajdonképpen csak az első ágazattal rokonítható. A jövöképalko'- tás feladata: immár a XXI. századra megrajzolni a várható változások hatásait. Ehhez több gondolkodási szabadság és fantázia szükséges, mint a konkrét ágazatokhoz és időszakaszokhoz kapcsolódó prognózis készítéséhez. Az utóbbi tulajdon, képpen a már elért eredményekhez való „visszaha- sonlítás”. Például az oktatási prognózisok elkerülhetetlenül hosszú távra készülnek. Torsten Husen svéd kutató mondta erről: a tanárképzésben századunk hatvanas éveiben hozott intézkedések egészen a jövő század közepéig hatnak ki. És ez így van, hiszen a ma iskolásai lényegében már a XXI. század munkavállalói. — Jelenleg milyen témákon dolgoznak? — A hazai jövőkép . ..felvázolásának első lépéseit az 1970-es évek elején már megtettük. „Magyarország az ezredfordulón” témakörű munkánk könyv és cikkek alakjában meg is jelent. Ebben nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, és munkastrukturális összefüggéseket is vizsgáltunk. Most e jövőkép továbbfejlesztése, illetve részbeni újravizsgálata folyik, hiszen a világgazdasági fejlődés egy sor olyan gazdasági alaptényezőt megváltoztatott. amelyből kiindulva a 2000. év előrejelzésének irányait megadtuk. Továbbfejleszteni pedig azért kell, mert lassan már a tervezők tartanak 1990-nél, vagy éppen kétezernél, és a jövőkutatónak a gazdasági tervezőnél mindig egy lépéssel előbbre kell járnia, esetünkben ez a „lépés” akár fél évszázad is lehet. Természetesen ez az előbbre járás nem egy gazdasági év vagy ötéves terv aprólékos részletességével történik. A jövő egyes generáló-elemeit emeljük ki, azokat vizsgáljuk-.. Ilyen például a tudomány, az oktatás, a közlekedés, a vízhelyzet .előrelátása”, mindeme témakörökből már jó néhány tanulmány látott napvilágot. Ami a lényeg: elismerték a jövőkuktatást tudományágnak. annyira, hogy már egyetemi oktatási anyag is, 25—30 fiatal már „pályára állt”. — A sci-fi-vel milyen a kapcsolatuk? — Röviden: jó. Ugyanis a fantasztikus írók egyes ötleteit, előrelátásait munkánk során, mint- ötletet, fel tudjuk használni, elsősorban jövőkép-alkotásnál. Ezért figyelemmel kísérjük a sci-fi műfajt, és amit lehet, hasznosítunk belőle. Szatmári Jenő István A Tolsztoj-jubileum küszöbén 1828. szeptember 9-én született Lev Nyikolájevics Tolsztoj : az újkori irodalom legnagyobb ura. Születésének másfél százados évfordulójához érkezünk. A köztudat két képet őriz róla: a fiatal férfiét és a muzsikruhás, ősz szakállú aggastyánét. A két kép közt teljes az ellentet. A fiatalkorihoz a művészt csodálva, az agghoz mint prófétához szegődött oda a rajongás. A Háború és béke elkészülte után irta: „Minden álszerénység nélkül — ez olyasvalami, mint az Iliász”. Nem szenvedett túlzó keresztényi alázatban, amikor önértékelésében kimondta az igazságot: valóban kora Homérosza volt. Fél évszázadon át egy tág és tágítható műhelyben dolgozott. Az emlékezés és elméiket! ' hosszú csöndjében művészetté formálta élményeit, önmagából eposzokat tudott kivetni, önmagát mint műveken áthúzódó témát tudta elfogadtatni. Jásznaja Poljána csendjében a távolság távlattá válhatott. Az egyetemes érvényű orosz nyelvhez járult a kimunkált nyugati regényírói módszer. Mindehhez készen volt a rendkívüli tárgy: az orosz valóság. A nemesség műveltebb rétegét friss, franciás pallérozottság kötötte a termékenyítő szellemi áramlatokhoz. Ráépülhetett a modern orosz irodalom megalapítójának. Puskinnak az örökségére Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij és Tolsztoj alkotásainak pompás emeletsora. Tolsztojjal betetőzve a folyamatot, olyan monumentálisát alkotott az orosz irodalom a múlt században, amilyent a német kultúra Goethe, Hégel és Beethoven korában. Puskin korától már a helyi szükségleteken túl az egész világhoz kezd szólni az orosz irodalom. Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal az irodalmi fejlődés élére kerül. Tolsztoj antik fényű epikus. Egyeztetni tudta műveiben az érzéki gazdagságot és a gondolati telítettséget. Epikai élettömörítéssel kevés élménytömbből teremt művészileg teljes világot. A homéroszi jelleg kulcsa: a színpadszerűen megemelt és szűkített élet egyetemessé tágításában keresendő, a jelen történelmi érvényű látásában, a távlatbahe- lyezés képességében. A homéroszi jelleg a Háború és békében meghatározó. A Karenina Annában már az eposzok levegője fölött a sorstragédiák égboltja feszül. Mindkettőben a kor valóságának modern teljessége a lenyűgöző. Tolsztoj igazságkereső és tanító elme volt. Az indivi- dualisztikus önalakítás eszméje fiatal korától kíséri. A nevelő gondolat kifelé fordul, hatni akar: ezért lesz belőle író. Adyval szólva a „magunk szerelme” készteti írásra, számvetésre. Irodalmian rögzíti és ünnepli sorsát. A jelen és utókor figyelmét, igazságtevő értékelését várja. Alkati nemessége, előkelősége minden gesztusából su-. gárzik. Gorkij is istenhez hasonlatosnak látta és érezte. Dosztojevszkijt, a szent elragadtatás emberét senki sem nevezte „isteni” megjelenésűnek. Dosztojevszkij és Tolsztoj: az ellentéteket is magában foglaló és kötőszó a modern próza két ősatyját kapcsolja össze. Dosztojevszkij pszichologiz- musából bújtak ki a XX. századi lélektani iskolák, amint szerinte az orosz írók Gogol Köpenyéből. Tolsztoj az emberi test nagy látnoka, epikáját hatalmas érzékiség, a testi élet iránti érdeklődés jellemzi, ö az orvos-alkattam iskolák irányjelölő őse. A szenvedélyek analízis útján való kiegyenlítése, a lemondás és az alkati meghatározottság olyan vezérmotívuma Tolsztojnak, mint Schillernek a szabadság, Wagnernak a megváltás eszméje. Igazságkereső és tanító elme volt Tolsztoj. Öröksége népek, nemzetek közös kincse. Az örökséghez való viszony népek, nemzetek, nemzedékek lelki vizsgája. Fehérek és színes bőrűek egyként találkoztak az ő tiszteletében. Tolsztoj nevét viselte az a dél-afrikai farm, ahol a hinduk kidolgozták felszabadító harcuk módszerét. Az ő tanítványa volt a fiatal Gandhi is. Jásznaja Poljána régtől zarándokhely, anol nemcsak az orosz íróóriásnak, hanem az emberi lelkiismeret - egyik legnagyobb műhelyének is adóznak, amelyet Tolsztoj teremtett életével és műveivel. CS. VARGA ISTVÁN WWWVW V Annus József: Apám szabadsága E ddig soha nem volt baj az évi szabadsággal. Kétszer két nap kell anyam kukoricájának kapálására, három a törésre, szarvágásra. Néhány nap a téli disznótorokra, a többit meg minden evben elviszik a lakodalmak, keresztelők, temetések. De most megbolondult a banda. Tóth Lali megnősült, nászútra megy.. Sovány. Miskát Hévízre viszi a szakszervezet. Halászék a Bácskába mennek rokonokhoz. Vagy húsz éve nem látták egymást, most egyszeriben fölébredt bennük a nagy ácsingózás. Urad- zik mar. mindenki! A Iónok úgy döntött hát, hogy egyszerre küldi el az egész brigádot. Olyan szárazság volt, hogy a béka is az artézi kútra járt inni, a Tisza nem fenyegetett. A partot megfoldoz- ták, ahol a télen felszaggatta. Halaszthatatlan munka nincs, menjen hát mindenki! Pihenjenek! Első nap az udvart tette rendbe apám. Két izmos kőrisfa karót faragott, s a tuskó mellett földbe verte őket, egymástól fél méternyire. Minden gallyhulladékot ösz- szeszedett. s ebbe a kalodába szorította a legkisebbel is. Amikor elég magasra gyűlt a rengeteg ag, hajlékony fűzfavesszőből kötelet ügyeskedett Csinos kévébe hurkolta, majd testesebb végével a földhöz ütögette őket Megelégedve nézte, milyen katonásan besorakoztak. összegereblyézte a szemetet, s egy vesszőkosárral a nagy gödörbe hordta. Az egyik fuvarnál megbotlott az ól előtti járdán. — Na.‘ megállj! — szólt a sorból kibámészkodó téglára. Letette a kast, hozta a kisbaltát. Felszedett egy fél sort, aztán óira helyére tapogatta. Karót vert a kis diófa mellé. Kikötötte. Régen látja, hogy a szomszéd kerítése felé húz, de soha nem jutott rá idő. Meg- szögelte a kertkaput, a disznóól verébdeszkáját. A hátsó szomszéd felőli kerítés alját nyers akácból faragott kukákkal fogta le. — No, nincs tovább sopánko- dás, anya! — telepedett le este a vacsorához. — Megigazítottam a kerítést. Éppen ideje t Én egész nap csak azon rágtam magam, hogy ugyan hány csirke ment át, hány talált vissza?- Hanem a galambpadlást is letakaríthatnád. — Reggel avval kezdem. A tyúkóllal folytatta. Délután meg egy kivénhedt szilvafát húzott be a kertből. Feldarabolta, bepréselte a többi tűzrevaló közé. Hordott aprófát a szín aiá, a konyhába, a kiskamrába. Legyen tartalék. Estefelé már csak ténfergett. mint a falusi pap aratásban. Az eresz alatt megállt. Néhány percig belehallgatott a hatos hírekbe. Kiment, friss vizet öntött a tyúkok vályújába, aztán visszajött az időjárást megfigyelni. — Hm. hm — csóválta a fejét, mert esőt most sem mondott. Félrehúzta a konyhaajtó függönyét, s beszólt anyámnak: — Kimék tán a háztájiba, anya. — Ugyan mi a fenének? Hát nem tudsz te egy percre leülni? Mit akarsz kint? — Hátha fattyazni kell a kukoricát. Akkor holnap kiballagnék. — Dehogy kell, hiszen most kapáltuk! — Gyorsan nő ám ilyen jó időben! Mert a kukoricának a meleg az istene.. . Meg a malacoknak is hoznék egy kis zöldet. — Van a kertben is. — Az már vénecske — mondta apám, de ekkor már a kiskaput nyikorgatta. — Aztán igyekezz vissza! Jó félóra múlva kész az étel. — Jövök én. Vacsora után kiült az ól sarkára, kezében egy könnyű kapával. — Most ráérek, meglesem a pockot! Éjfél múlt, amikor bejött. — No. megjelent-e? — neszeit föl anyám. — Látod, milyen nagy dezentor! Most nem jött. Reggel a brigádvezető kiáltott be anyámnak: — Indul a krumpliszedés! — Már megyek is! — kapkodta anyám a szatyrot, vizesüveget, viseltes kötényt. — Csak készítek ennek az embernek. — Mentek? — kérdezte apám. — Kingécre? — Igen. Té meg pihenj, azért vagy szabadságon. — Jó. jó. Az utca végén járhatott az asz- szonycsapat, apám már a kiskonyhában dúdolgatolt. Előhúzta a fényes ásót meg az ügyes kis lapátot. Kicsit megijesztette az élüket egy reszelővei, aztán felkötözte őket a biciklire. A kisdülón ment, mint aki lopni készül. Anyám csodálkozva állt meg délután a zárt ajtó előtt. — Hé! Alszol? Senki sem felelt. — Akkor ez nincs itthon. A kulcs is a helyén. No, de semmi baj. Szabadságon van, időzhet egy kicsit valahol. Üg.yis kell ecetet hozni a zöldbabra, majd megnézem Gáléknál. Nyitva volt a kapu, bekiáltott: — Ez az én emberem nem járt itt? — Nem láttam már egy hete — kocogott ki Julis néném. — Tán elveszett? — Csak tán nem. Elmehetett valahova. — Tán ő is rákapott már a kocsmára? — Nem hinném. Ezt az újat tán még nem is látta belülről. 1/ icsit bánja, hogy kérdezős^ ködött. Ángyom képes kisütni a szomszédasszonnyal, hogy valami baj van a háznál. Apám esetleg tényleg a kocsmába tévedt be. Megláthatják. Akkor pedig lesz mit mondani! Már hallja is a suttogást: tagadja, nagyon tagadja, pedig hát nagyon iszik ám újabban. A múltkori fizetésből is alig vitt haza valamit... Apám éppen a szerszámokkal bíbelődik, amikor anyám visszaér. Az ásó sehogy nem akar kibújni az ülés alól. pedig régen meglazította a vékony kötelet, amivel odacsomózta — Hát te. ugyan hol jártál? — kérdezi emelt hangon anyám. Megáll. kezét csípőre teszi. Felkészül m CÜlHOfU, a szópárbajra. Apám felnéz, de nem válaszol. Egyetlen pillantással megállapította, hogy anyám nagyon jól tudja, merre járt. Mit mondjon hát? Gondolkodik. — Csak nem a kubikban? — hangzik az újabb szigorú kérdés. JVJ őst sem felel. Végre sikerül * * a fal mellé állítani az ásót. Jobb térdével megtámasztja a biciklit, leállítja a lapátot is. Csendesen szólal meg: — Nem érted te ezt, anya. Ez a mondat is olaj a tűzre. Röpködnek a perlekedő szavak: — Nem értem! Én nem értem? Hát azt tényleg nem értem, hogy mi a fenének kellett most kimenned? Tán azt hitted, elviszi a szél a gátat, vagy betemeti a csatornát, ha te nem vagy ott? A többi pihen, meg szórakozik, te meg ingyen dolgozol! Ki hallott még ilyet? Csendben kanalazzák a leve6t. Apám kétszer szed. A palacsintából is emberesen fogyaszt. Megmosakszik, tiszta papucsba lép, becsoszog a szobába. Anyám szó nélkül veti neki az ágyat. Leül, egy rossz nadrágot foltoz. Apám jókat nyög, amikor lefekszik. Feje alá rakja a két tenyerét. — Sürgős az a folt? — kérdi. — Sürgős, nem sürgős, ráérek még lefeküdni. Tudom jól, te elfáradtál. Azt szeretnéd, ha olta-' nám a villanyt, hogy ne süssön a szemedbe. De minek kellett kimenned? Tudtam! Szinte éreztem már reggel! Mondtad tegnapelőtt, hogy nagyon kapkodva dolgozott a nép az utolsó napon. Miskáék is három óra hosszáig sütötték a szalonnát, aztán meg csak úgy, ahogy esik ... Fogadni mernék, hogy azt igazítottad ki mindenki után. — Azt — mondja apám derűsen, de nyomatékkal. Oldalra fordul, jelezvén, hogy befejezte a beszélgetést. A feddő szavak nyomják ki- csit. Nagyot szusszantva alszik el. Az arca kisimul, mint öreg' délutánra a csatornaoldal.. .
