Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
-L Minden archoz megfelelő frizurát! A mai változatos frizuradivat lehetővé teszi, hogy minden nő az arcához, az egyéniségéhez legjobban illő frizurát hordjon. A hajviseletnek igen nagy jelentősége van. Harmonikusan körülöleli az arcot, fejünk és arcunk előnyeit kihangsúlyozza, vagy esetleges hibáit eltakarja. Nem köny. nyű dolog a mindenkor megfelelő frizurát kiválasztani. Néhány tanácsot szeretnénk adni segítségül. Először is figyelemmel kell lenni testmagasságunkra. Vagyis nagyon magas nők ne hordjanak magas, felfelé törő vonalú frizurát, a kis termetű molett nők pedig óvakodjanak a lapos frizurától. Másodszor, s ez a fontosabb szempont, a hajviselet kiválasztásánál vegyük figyelembe a fej- illetve arcformánkat. Ennek meghatározásához kössük hajunkat egy pánttal hátra, s így arcunk teljes formáját megfigyelhetjük a tükörben. Ne csak élőiről, hanem oldalról is vegyük szemügyre arcunk formáját. FRIZURÁK A KÜLÖNFÉLE ARCTÍPUSOKHOZ: Az ovális arcformát (1) tekinthetjük ideálisnak, mert ehhez az arctípushoz valamennyi frizura hordható. A kerek fejformához nem illik az oldalt befésült haj, vagy a túl laposan fésült frizura. (2) Ajánlatos az arc oldalánál lesimítani a hajat, felül pedig nagy, lágy hullámokba fésülni és tupírozni. (3) Hosszúkás, keskeny fejformánál nem szabad a hajat a homlokból kifésülni, és az arc oldalából sem szabad hátrafésülve hordani. (4) Ajánlatos elől a homlokba fésülni és az oldalakon laza hullámokba fésülve viselni a frizurát. (5) „Háromszög” formájú arcnál nem előnyös a szélesen és a homlokrésznél oldalt, kifelé fésült hajviselet, a spicc formájú áll szabadon hagyásával. Az arcból kifésült frizura ez esetben kihangsúlyozza az arc aránytalanságait. (6) Ajánlatos: közepes hajhosszúság, felül a homlokrészt a hajjal kissé eltakarni, oldalt pedig befelé fésült hullámmal szélesíteni a keskeny állformát. (7) Humorszolgálat — Ügy gondolom, pihennem kellene — mondta a csinos pincérnő az üzletvezetőnek: — nem a legjobban nézek ki. — Miből gondolja? — Észrevettem, hogy a férfiak megszámolják az aprópénzt, amit visszaadok! ★ — Tanú, ön azt állítja, hogy az alperes és a felpe- resnö együtt éltek, mint házastársak? — Sőt, sokkal jobban éltek, bíró úr! ★ Az autós elgázolt egy tiszteletre méltó öregasz- szonyt. Az ügy tárgyalásán a sertett fel kijelentette: — Ahogy kiléptem az utcára, nyomban észrevettem ezt az autóst a kocsijában. Balra tértem — ö is balra fordult. Jobbra iramodtam — ö is jobbra fordult. Végül leengedte az ablaküveget és kikiáltott: „Asszonyom, maradjon már veszteg. az ördög vigye!” — Én megálltam — és ekkor ő elgázolt! ★ — A gépkocsi javító-mű- helvböl beszélek. Az ön kedves felesége idejött, hogy megjavíttassa a kocsit, de nem tudjuk, ki fizeti meg. — Tiszta sor, az autó javítását én fizetem. — De hát nem emiatt aggódom. Azt' szeretném tudni, hogy ki fizeti meg a műhely javításának költségeit?! ★ — Mit csináljak, Billy? — jajdult fel a szerkesztő. — 24 óra alatt egyetlen botrányos esemény, egyetlen gyilkosság, nagyobb lopás, erőszak sem történt. _ Mit tegyünk az első hasábra? — Ne essen kétségbe, főnök. Valami okvetlenül történik. Én optimista vagyok, szilárdan bízom az emberi természetben! ★ Párbeszéd a vendéglőben. Pincér: — Nálunk minden a technika legújabb vívmányai szerint van berendezve, Sir, az ételek elektromos áram segítségével készülnek. Vendég: Akkor nem lehetne még egy jókora villamos sokkot adni ennek a rágós húsdarahnak? ★ — Drágám, igaz. hogy a galamb a legbutább állat a világon? — Igaz, tubicám! ★ Idős hölgy látogat «1 a képzőművészeti főiskola szobrász tanszékére. Így szól a tanszékvezető professzorhoz: — Rendkívül nehéz lehet például egy oroszlánról szobrot készíteni. — Egyáltalán nem nehéz, asszonyom. Egész egyszerűen le kell fejteni a márványtömbből mindazt, ami nem hasonlít egy oroszlánra. CSANADY JÁNOS Nyár, ősz váltva káromkodik... Nyár, ősz váltva káromkodik (gyermekkoromban faluszerte), lecsap a nap a déli légtömegre, áttüzesiti, mint nagyitóüveget. Északról a sark szele süvít be, felhőt párol földünk fölé, káromkodva löki jéggolyóit aszfaltra, ablaküvegre; oly jó ez, oly jó ez a váltás, mint mikor vihar vesződött velünk a fulladozó nyári tarlón, kaszával, klottgatyában mikor a nagy időt figyeltem, borúlátót vártam, hetes esőt. nagy paraszt fénnyel párás szememben; most is úgy figyelem az időt, ős-várakozással szivemben: nap-tűz után harmat az erdőn, a kerti bokron súlyos esőcseppek. vágyom, akácról hulljanak nyakamba, amit a párolgó föld kicsepegtet. MÁTYÁS FERENC: Ami kimondhatatlan Oly nehéz a ki nem mondott ni, s ami kimondhatatlan, a koponya börtönében viaskodó, a citerahúrokon zokogó, a leírhatatlan, mint lélek, hogyha hontalan vagy, csatamezon a kicsorbult kard, — olyan nehéz, akár a meglőtt madár, ki vérzőn gubbaszt a fán, — s mint a láncra vert medve, rémület a szivekben. Mondd el hát. ami fáj. kiáltsd az egek felé. mint borújukat a fellegek, munkasebüket a tenyerek, s majdan a föláldozott földgolyó, — ne legyen nehéz a muszáj, vágjon szavad bárdként. villámlén, ne maradjon könny a pilládon, s hogy megbecsüljenek. Remekmű és ragtapasz Egy nyugatnémet művész egy müncheni műgyűjtő rendelésére olyan művet alkotott, amelynek a megrendelőit a születésre és a sebesülésekre kell emlékeztetnie. A művész vett egy gyermekfürdőkádat, kikente margarinnal, ragta- paszcsíkokat ragasztott rá és gézdarabokat dobált bele. A műalkotás elkészítése egy álló napot vett igénybe. A remekmű a műgyűjtő kollekcióját díszítette. Kiállításokon is szerepelt. Az egyik kiállításon az ott dolgozó asszonyok, akiknek nem jutott eszükbe, hogy kiállítási tárgyról van szó, kimosták a fürdőkádat és sörhűtésre használták. Kitört a botrány. A műgyűjtő a bírósághoz fordult, kártérítést követelve a kiállítás rendezőitől a „megismételhetetlen műalkotás” megrongálásáért. A bíróság 40 000 márkát ítélt a javára. Az összeget megkapva, a művész minden nehézség nélkül újra elkészítette „remekművét”. A kopaszok Mekkája Ügy tűnik, Anglia lesz a kopaszok Mekkája. Egyre több kopasz német, olasz, francia és svájci utazik át a csatornán, hogy pótolhassa kihullott haját: az angol hajátültetők serények és a font váltóárfolyama még mindig kedvező. „Főleg a külföldi üzletre vagyunk utalva” — mondta Leonard Pountney, az egyik legnagyobb európai transzplantációs klinika tulajdonosa. „Sajnos, az angoloknak nincs meg az ehhez szükséges aprópénzük, ezért az európai üzletre kell koncentrálnunk. A külföldieken már érkezésük másnapján végrehajtjuk a transzplantációt és a rákövetkező napon már haza is utazhatnak”. Ilyen rövid procedúra azonban csak a kopasz helyek beültetésénél lehetséges. A másik technika, mellyel egy darab fejbőrt ültetnek át, tovább tart: általában két-három héten belül háromszor kell operálni. „Az ár rendkívül változó — mondotta Pountney. „Egy kis vágás csak 150 fontba kerül, nagy felületek azonban 1500, sőt 2000 fontba is kerülhetnek”. — Pazarolja azt az olajat? Másnak mi marad? A lódítástól megcsúsztam a kiömlött olajon, kis híján egy éppen érkező kocsi alá. Amíg felkászálódtam, láttam, hogy a kocsiból kilépő polgártárs egy tízest csúsztat a kútkezelő markába. A fickó, — hogy én is halljam — hangosan tiltakozott és élénken hadonászott a kezeivel. — Mit képzel? Állami benzinkútnál borravaló? Hát mi miért vagyunk itt? És miközben zsebre vágta a pénzt, az autós polgártárs kezébe nyomta a gumicsövet ... Fordította: Antalfy István Kocsimmal a benzinkúthoz kanyarodtam. — Benzin van ...? — kérdeztem. A kútkezelő flegmán insszakérdezett: — Hát ugyan, miért lennék itt...? — Akkor töltsön, legyen szíves. A benzinkutas rám se nézett, úgy szólt: — Szolgálja ki magát! Leemeltem a csövet, amelyből a benne maradt benzin az új cipőmre csurgott és mielőtt tonkolhat- tam volna, a kutas felnevetett: — Látszik, hogy mazsola! Majd hozzátette: — Legalább állítsa le a motort! Leállítottam a motort, beállítottam a mutatót, aztán megeresztettem az üzemanyagot. A mutató, mint az őrült, száguldott, megtelt a tank és alaposan mellé is folyt. A fickó megvetéssel sziszegte: — Mazsola! Nem vettem róla tudomást, hanem megkérdeztem: — És olaj? Van? A válasz nem volt túlságosan újszerű — Hát miért vagyunk itt? — Kérek szépen egy kannával. — Ott van... — mutatott egy fekete hordóra. — Szolgál, ja ki magát! öntöttem az olajat egy tölcséren át a kannába, de az mellé is csurgott, és az eladó megragadta a galléromat: — Van. magának lelke? — ordított rám. Flegma...?! Egy levélírónk nátron haragszik a címbeli szóalakra. Szerinte a szóbeli megnyilatkozásokban teljesen feleslegesen jut nyelvi szerepbe*. Meg is kérdezi: „miért élnek oly gyakran ezzel az idegen szóval, hiszen van helyette sok jó és megfelelőbb magyar nyelvi forma.” Abban igaza van a levélírónak. hogy van miből válogatnunk, ha éppen ki akarjuk kerülni a cimbéli szó használatát. A beszéd- helyzetnek megfelelően ezek a rokon értelmű magyar szavak alkalmasak a flegma megnevezés kiiktatására: • közönyös, fásult, egykedvű, részvétlen, eltompult, hídég. hideg vérű. közömbös, érdektelen, nehezen ingerelhető: közömbösség, közönyösséfli, egykedvűség, hideg nyugnlom, nemtörődöméé g, nembánomság, stb. Különben jellegzetesen nemzetközi szóval állunk szemben. A görög és a latin nyelvben a nyúlós nedvet, a nyálkát nevezték meg vele. Ezt bizonyítja ez a vers- részlet; „A szőke test télé van nyálas flegmával,/ Hogy ha megharagszik, már nem bír, magával”. (Gvadányi. Verses levelezés. 1795). Az orvosi latin nyelv szakkifejezéseként használta fél. a ennek révén terjedt el szélesebb körben változatos jelentéstartalommal és használati értékkel. Fel-feltűnnek a szó alak- változatai is. Leggyakrab- ' bán ezek a formák: fleg. más, flegmatikus, flegmati- kusság. Természetesen mi nem adhatjuk azt a tanácsot senkinek, hogy ne használja szóban és írásban ennek a görög-latin eredetű szócsaládnak felsorakoztatott tagjait, hiszen adódhat olyan beszédhelyzet, amelyben sajátos stilisztikai szerepet is bízhatunk rájuk. Különösen alkalmasak a humoros. vagy inkább a gu- nyoros közlési szándék érzékeltetésére. Hogy mire gondolunk, azt Tóth Árpád tréfás hírlapi versének, illetőleg rögtönzésének alábbi ! mondataival érzékeltetjük: ( „Nagy fába vágta az öreg ma/ A fejszét, hát ne sértse flegma/ jövendőmondó sze- repét” (Tóth Árpád: Prolog.) — „Legszebb kincs a flegma/ Fő dolog a flegma” ■ (Tóth Árpád: Flegma-vers a szezonról). Gyakran hangzik fél szavunk ebben a szólásszerű formában: nagy flegma! Az sem véletlen, hogy egy sajátos tanári típus minősítésére tanári gúnynévként is szerephez jutott a köznévi flegma megnevezés. Dr. Bakos József I vvWsAAAAAAAA\\VA\MAMAtVVvhAAAA* AáAAW>AAAAá<
