Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
MozarMianj verseny Egerben Vezényelt Kobayashi Ken-lchiro Az Országos Filharmónia pénteken reprezentatív, nagyhatású hangversenyt rendezett az egri székesegyházban: a karmesteri pulpituson Kobayashi Ken-lchiro állott és a Debreceni MÁV Á Debreceni MÄV Filharmonikusok (előtérben Németh Aliz, Póka Eszter, Füiöp Attila és Kovács Kolos) .valamint a japán Mosash ino kórus. (Fotó: Szántó György) Filharmonikusokon kívül fellépett a Japánból érkezett Musashino kórus is; a két együttesen kívül a Mozart- rekviem szólistái Németh Aliz, Páka Eszter, Fülöp Attila és Kovács Kolos voltak. Maga az esemény a Mo- zart-muzsrka: a g-moll szimfónia és a Requiem, A megszólaltatott két mű tónusában és érzelmileg elválaszthatatlan, a szimfónia itt-ott egészen zord mélysége bevezeti azokat az óriási drámai képeket, amelyek a Requiemben megjelennek. Szinte a történelmi tényeknek és a fülünknek sem akarunk hinni, hogy a Requiem időbeli árnyékában született a Varázsfuvola, mindaz a viszonylag derűs és optimista bölcsesség, amely még élete utolsó éveiben is kíséri ezt az alkotói géniuszt. Zenei reminiszcenciák elevenednek meg a Requiemben. amelyek a Varázsfuvolát is olyan érdekessé, megrendítővé és. magasztossá teszik' És mégis mennyire más! Itt az egész gondolatvilág, a szenvedélyeknek ezzel a mindent elsöprő kavargásától körülvéve egy zenében felvázolt látomás szolgájává szerénykedik. Mozart mintha érez- né, hogy ez a mű. amelyet megrendelnek nála, már nem is csak zenészi teljesít- , meny tőle, hanem érte szólal. benne fogalmazódik meg a saját végzetéről szőtt kép, az a drámai színpad, ahol az egyetlen és legfontosabb szereplő, az elbukni kény- szerített hős várja az ítéletet. Ügy várja, hogy ellene nem tehet semmit, mert a test elhagyja ezt a világot és a lélek felel azért a mindenért, amit a lelkiismeret a földi küszködés folyamán oly sokszor felhánytorgatott. Itt nem lehet mást tenni: meg kell idézni magunkban és magunknak a könyörtelen és haragvó napot, el kell képzelni azt a rettenetes erőindulást, amikor mindent a mérlegbe nyomnak, hogy megméretve kiszabas- sák a harag napján a harag ajándéka, az ítélet. Azaz mégis van megoldás: dicsérni kell a hatalmat, a látomásban is fenyegetőt, le kell borulni a hatalmasság előtt, aki nem fäMmisw 1317. augusztus 14., vasarnap fedi fel arcát szándékait és titkait; s ha még ezzel sem nyugszik meg a szívünk, hát könyörögnünk kell' — ha közben mi is haragszunk már magunkra, kiszolgáltatottságunkra, vétkességünkre és esendőségünkre akkor is —, sajnálnunk kell magunkat és fel kell riasztanunk magunkban az örökkévalóság képeit, képzetét noha e számtanból kell éppen elbuknunk a pillanatban. Kobayashi felfogásában a Requiem alkalmas mű arra, hogy csak a lendületes szélsőségek álljanak csatasorba. Itt, vagy csak pianó- ban suttog a megvert emberi alázat, vagy féket vesztve harsog, mert a lélek fájdalmát forte-pianóban elmesélni nem lehet, a lélek irtózatos látomását a megméretésről és az ítélkezésről a harag indulatával kell elkiáltani. Ha a Bíró a Szibillák és Dávid nyelvén fog szólni, mi sem tehetünk mást, mint a megjelenő, vagy elképzelt haragra már most a bennünk kiteljesedő lét megindulásával válaszolunk, szinte elébe kiáltva félelmünkben azt, hogy ne legyen igaztalan velünk szemben, akik ezt a földi magányt megérdemelten, vagy érdemtelenül végigküszködtük. Kobayashi a zenében mindig akciót lát; drámai feszültséget idéz fel a zene által és az egymást kergető harmóniák mögött azt a modem embert keresi, aki szembenéz önmagával és várandóságaival. Leplezetlenül a szélsőségeket hangsúlyozza, a dinamikát addig, úgy és ott fokozza, hogy a hallgatóság a liturgikus szövegen túl is érezze azt, ami az alkotóban és az újraal- kotóban végbemegy. Amíg a g-moll szimfóniában szinte maradéktalanul felszínre tudta hozni a zord fenséget, azt a belső szemlélődést. amit a zene lejegyzett, a Requiemben a magas létszámú énekkar hangerejével és a kórus hanghullámainak itt-ott alámerülve játszó zenekarral nem tudta mindig biztosítani azt az arányosságot, amely az emberi hang- és a zeneszerszámok hangja között szükséges. (Sok minden körülmény menti ezeket a technikai és nem lényegbeli eltéréseket.) Apró szeplőitőj eltekintve a hangverseny óriási élményt hozott az egri közönség számára. A felfokozott érdeklődésben bizonyé- i ra szerepet játszott az Is, hogy a nálunk nőtt naggyá Kobayashi vezényelt’. Valóban nagyszerű alkat, temperamentuma szinte . meghazudtolni látszik szerény mosolygását, de nem léhet említés nélkül hagyni a Musashino kórust sem: ebben a nagy térben elementáris hatással szólalt, meg; vártuk, hogy egy külön, számot énekeljenek annak bizonyítására, mire képesek. Á Debreceni MÁV Filharmonikusok a g-moll szimfóniában jeleskedtek, a Requiemben halványabb teljesítményüket menti az ismeretlen kórus és annak a hazai szokásoktól eltérő dinamikája. A Musashino ugyanis kotta nélkül, teljes elánnal végigénekelte ezt a művet, néha még a karmesteri intést is túldörögve. A szólisták közül Németh Aliz és Kovács Kolos állnak közelebb az oratóriuméneklés stílusához: igaz az is, hogy ebben a műben a szoprán és a bariton hálá- sabb feladatot kap, mint az alt, vagy a tenor. Farkas András Nem pótsufi, Egerben Megszállott fizikusok—fiatalok Csakis megszállott lehet az ország különböző részéből összesereglett majd száz fiatal, aki ilyenkor, ■ nyáridőben, a Balaton és más kellemes időtöltést nyújtó lehetőség helyett Eger félé vette az irányt, hogy részt vegyen az ifjú fizikusok, negyedik országos találkozóján, \ fizika romantikája — Elhatározás és érdeklődés kérdése az egész — mondja Nagy Győző, miután az Ady Endre kollégiumban . bekebelezte a bőséges reggelit. — Korán kell kezdeni annak, aki fizikus akar lenni. Jómagam az általános iskola hetedik osztályában horgonyoztam le a fizika mellett, jövőre érett- gizem, . s aztán következik a berlini Humboldt egyetem- Egyszer turistaként . jártam ott, begyalogoltam az épületet, ahol valamikor Einstein és Pláne tanított. ■— Milyen fizikus akar lenni? — nézek a jászberényi fiúra, akinek termete, fizimiskája inkább ügyes sportolót, mint töprengő fizikust sejtet. — Egyelőre az elméleti fizika vonz, szeretnék valami újat, valami, nagyszerűt alkotni- A kezdőknek persze ' ismerkedni kell a gyakorlattal is. A fizika szerintem . kollektív tudomány, nem lehet egyedül csinálni. Ezért hasznos ez az egri találkozó is, ahol megismerjük egymást, előadásokat tartunk, vitatkozunk.:. — Repeta! — hallatszik a konyha felől, mire az ifjú fizikus sietve távozik, egy pótreggeli reményében. — Azok számára, akik értik, szeretik, nagyon izgalmas tantárgy a fizika — veszi át a beszélgetés stafétabotját a ' nyírbátori. Homo. fiyik Attila, aki szeptembertől ugyancsak negyedikés gimnazista lesz. — És a fizikának is’ van romantikája! Gondoljunk csak a felfedezésekre,’ vagy a csillagászatra. Már ez a találkozó is romantikusan kezdődött. A második éjszaka, hajnali két órakor, váratlanul riadóztatták a társaságot. Sebtében felöltöztünk, aztán irány a főiskola csillagdája, ahonnét távcsövekkel pásztáztuk az égboltozatot, és a Bika csillagképben láttuk a Vénuszt, a Marsot és három holdjával a Jupitert. Hát nem romantikus? Egyébként gépészmérnök leszek, emberek között szeretnék dolgozni. Gyárban. Eleire szóló elhatározás Csak a lelkesedésük egyforma, a pálya, amelyet megcéloznák, nagyon is különböző. Ba'jnai Gabriella, aki Győrből érkezett. például minden akar lenni . „csak tanár nem’’. Talán építész. A kis-borsodi faluból, Rados- tyánból jött Miklós Erika pedig éppen a katedrához ragaszkodik, ö tanár lesz. egyelőre persze hallgató Debrecenben, a tudomány- egyetemen. — Szinte hihetetlen, hogy az emberi szív naponta kétszáz ezer joule munkát végez. Vagyis mintha száz hektoliter bort két méter mély pincéből .szivattyúzna fel, — Egri kislány Balázs Cecília idézi a szív munkavégzéséről szóló kiselőadásának egy részletét, amelyből az is kiderül, hogy orvosnak készül. Hogy sebész, .vagy belgyógyász lesz-e, azt még nem tudja. Ideje van, egyelőre 16 éves. A pécsi Tóth András és csapata aZ első este megnyerte a vetélkedőt, csütörtökön pedig előadást tartott a termodinamika második főtételéről. Fizikus lesz — mondja, majd’ hozzá teszi: az elhatározás egy élétre szól. Az indulás biztató, felvették a szegedi tudományegyetemre. ü-‘ Ha 15 év múltával találkoznánk, miről számolna be legszívesebben? — szögezem ezt a furcsa kérdést a 18 éves fiúnak. Gondolkodik, aztán komolyan válaszol: — A fizikában minden lehetséges, és mindig akad felfedezni váló. Az intetli- geftciamődéllezéssel szeretnék foglalkozni:;’1 ^udom. hogyr áz embertől nem vehet" át mindent a gép' de lehet szerkeszteni olyan modellt, amely képes bizonyos gondolkodásra, arra hogy megfelelő információk alapján döntsön olyan dolgokban is, amelyet az ember •nem tud átlátni. A kibernetikának ez az ága egyelőre csupán a fantasztikus müvekben szerepel, de. másfél évtized nagy idő... . Meggyőzően mondja, hiszek neki. Kvantummechanika, kánikulában Szót váltok a házigazdákkal is dr. Patkó Györggyel, az egri főiskola tanszékvezető tanárával és Sipos Adrienn-nel, az Ifjú Fizikusok Körének titkárával;. ,. A tanári precizitás nyomban kiegészít: — Adriennről azt is el kell mondani, hogy első osztályú tag. — Ez mit jelent? — Azt, hogy 1700 felada- totk«cldott meg. Tizenegy éviíek ezelőtt alakítottuk az EgcJtSfjú Fizikusok Körét, mégpedig azzal a .határo- zolfc céllal. hogy a közmű. velödés lehetőségeivel segít, sük az érdeklődő fiatalokat. A Megyei Művelődési Központ kis közössége új színfolt a középiskolai körök és szakkörök, hálózatában. . . A fizika, egyre nagyobb szerepet játszik mind á ’ tudó. mány, ’ mind a technika fejlődésében, s mi arra törekszünk, hogy elősegítsük a fiatalok magas szintű ön. képzését fejlesszük elméleti, feladatmegoldó és kísérlete, ző készségüket és megköny. nyítsük felkészülésüket az egyetemi, a főiskolai felvé. telekre• Tagjaink száma megközelíti a félszázat, ám mi elsősorban a minőségre figyelünk. Éppen ezért csak az lehet a kör tagja — negyedosztályú tagja — aki már kétszáz feladatot megoldott! ötszáz feladat megoldása után jár a harmad- osztályú tagság, ezer után a második, ezerhétszáz. után pedig az első. — Az osztályozásnak, még inkább a próbatétel. nek -ez" a rendszere " 'bizonyára rangot is jelent. — Körünknek híre van. s nemcsak Egerben, a megyében, hanem az országban is. Most negyedszer rendeztük ezt az országos találkozót. A tanácsok, az iskolák küldik a diákokat, fedezik költségeiket, a szakemberek örömmel jönnek előadásokat tartani, a négy szekcióban tanácskozó fiatalok pedig szakértelemmel és ügybuzgalommal vitatják- megqgy- Wás dolgozatait. Több mint félszáz előadás hangzik el égy hét alatt. Az ifjú fizikusok előadásra sietnek. A XX. száza 3 legnagyobb tudományos kalandjáról. a kvantummecha- nikáről lesz szó.Ezek után sértés lett wlJ na megkérdezni, ki milyen osztályzatot kapott fizika, bőt. Elvégre léhet, hogy az elkövetkező évtizedek nagy kutatóival, felfedezőivel,. . új utakat kereső sebészéi vél beszélgettem. Márkus/ László Tf^L/MAN OAPOrc w cwáutos m 7. Kopogva átlépkedett a színpadon, kényeskedő* feltartva felhőkék szoknyájának szegélyét. — Ez a legaranyosabb látvány, amit. csak láttam —, ■ szólt Billy Bob a combjára csapva, és még El népinek is be kellett ismernie. hogy Miss Bobbit nagyon aranyosan festett. Amikor piruettezni kezdett, az egész nézőközönség önkéntelen tapsviharban tört ki. A kislány meg csak pörgött, pörgött, s közben „gyorsabban”^ sziszegett az őt zongorán kísérő Miss Adelaide- nek, aki a maga vasárnapi iskolán edzett tehetségének már amúgyis legjavát adta Miss Bobbit egy Utolsó nagy riszálással befejezte,, feldobta a szoknyáját, s elővillantotta a világoskék csipkés al- sónemüt, amire a fiúkból előtört az a füttyáradat, melyet egyébként a legyező nélküli legyezőtáncosnőnek tartogattak. Persze jobb is volt így, mert az utóbbi hölgy fürdőruhában adta elő ígéretesnek hirdetett számát. Ám a hátsó felének felvillantása még nem volt Miss Bobbit végső diadala. A zón- gorakísérő vészjósló, - dübörgő akkordokat szólaltatott meg, Rósalba Nővér pedig berohant á színpadra, egy meggyújtott gyertyával, s azt átadta Miss Bobbitnak, aki akkor éppen spárgázott. A különleges gyertyákból vörös-fehér és kék tűzlabda- csok pattantak éló. és mindnyájunknak- fel:-kellett ^állnunk, mert Miss Bobbit hirtelen rázendített a himnuszra. Nos, ország-világ a tanúja volt, hogy megérdemel egy hollywoodi próbafelvételt, és mivel megnyerte a műkedvelők versenyét, úgy tűnt, hogy meg is kapja. Manny Fox megígérte: — „Aranyoskám — mondta neki —„maga igazi sztárpalánta.’’ Aztán másnap eltűnt a városból és semmit sem hagyott hátra, csak az ígéreteket. „Figyeljétek a postát,- barátaim — búcsúz- kodott —. fogtok még hallani rólam.” Ezt mondta a fii űknak, akiknek a pénzét cl- vitt&, és’ ezt mondta Miss Bobbitnak is. Naponta háromszor hozzák a postát és mindegyik -alkalommal jókora csoport gyülekezett össze, s a hangulata egyre kevésbé vélt jd. Remegő kézzel nyi- togattak minden küldeményt. S ahogy eltelt néhány, nap ijesztően elcsendesedtek Mindnyájan tudták, , mir< gondol a másik, de egyiknél se volt szíve, hogy hangosat kimondja, még Miss-Bobbít. nak sem. - A postamesternl azonban kimondta kereken — „Az az ember szélhámos Én tudtam, hogy az, az elsc perctől fogva, és ha még cg.; napig kell a fancsali képete. két. néznem, akkor fóbelövpir magam.” ‘ Végül két hét elteltévé! Miss Bobbit törte meg a varázslatot. A tekintete üre. sebb lett, mint bárkié, de aztán egy napon, mikor a2 utolsó postát is szétosztották visszatért belé az élet „Oké fiúk, mostantól kezdve már a lincselés törvényei uralkodnak” szólt, és hazaterelte hozzájuk az egész bandát Ezt • volt az „Akasszuk Fel Manny Foxot” Klub- elsc gyűlése, azé a szervezeté, amely megszelídített forrná, bán máig is él, noha Manny Foxot régen elkapták. Ez is Miss Bobbit érdeme volt.-Egji hét alatt a déli államok há-. romszáz seriffjének küldte el Manny Fox személyleírását; a nagyobb városok napilapjainak is írt leveleket, amei lyek óriási érdeklődést kel-’ tettek. ... ■ (Folytatjuk)
