Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
Mikor volt Nogyfügednek pálmafája? hogy lepleaetlénül beszél mindenről. — Minden rendezvényünkön telt ház lehetne. Ám a színházi, a mozi, az isme. retterjesztő előadások látogatottsága, az ezek iránti érdeklődés — minimális. A művelődésigény haldoklik, Ennek életre keltése nehéz dolog. A 2200 lelkes faluban sok a munkáskéz. Munkahely csak a tsz, s az a kis tímárműhely. ahol a kesztyűket csinálják. Ez néhány száz em. bernek ad megélhetést. A többiek? Eljárnak, ki ide, ki oda. Nagy részük Gyöngyösről hordja haza a pénzt. Ügy mondják, a város és a falu között lerövidült a távolság, pedig a kilométer ugyanany- nyi maradt. De a munkaalkalom vonzása lerövidítette: hajnalban szinte a fél falu kirajzik az autóbuszokkal, s hatkor már a város üzemeiben dolgoznak. Délután haza Vagy délben be, ha a második műszak az ingázók sora Közülük a középkorúak, de még a fiatalok se nagyon tü. lekednek a művelődési házba. — Volt szerződésünk a Déryné Színházzal, fel kellett bontani, mert ráfizettünk. Félig sem töltötték meg a termet a kíváncsiak, A mozielőadásokon rendszerint öt-hat ember van, olykor tizenkettő-tizenöt. Telt ház csak akkor, ha egy-egy ifjúsági filmhez kivezénylik az iskolát. A könyvtár 200 olvasója közül a legtöbben iskolások. Év végén olyan emberek is eljöttek a könyvek közé fényképezkedni, akiket még sosem láttam. Kiderült, hogy szocialista brigádok tagjai és a fénykép a brigádnaplóba kell, dokumentumnak. Hitelesítettem ezeket a dokumentumokat, mert a fényképezkedőkből olvasókat szerveztem. Van persze olyan dolog is, amire a művelődési ház büszke lehet. Ez pedig a 25 fős vegyeskórus és az ötfős citeraze. nekar. Velük már a faluból is kiléphetünk. S még egy dolgot: vendégszereplésre hívtuk az Egri Szimfonikus Zenekar vonósnégyesét. Hetven ember hallgatta meg hangversenyüket. Ilyen eddig még soha nem volt Nagyfü- geden. Itt beszélgetésünk vissza, kanyarodik a fiatalokhoz. — Furcsa jelenség uralkodik a falu fiatalsága körében. Két csoportra vannak szakadva. A középiskolások és az iparban dolgozó fiatalok között nincs egyezség, egyetértés. Ugyancsak nincs összhang a KISZ-esek és a nem KISZ-esek között. Mindent elkövettem, hogy a csoportokat összebékítsem, hogy létrehozzuk Nagyfügeden is az ifiúsági klubot. Minden fáradozás kudarcba fulladt. A foglalkozásokon, összejöveteleken egyik csoport zavarta a másikat. Bezörgettek, bekiabáltak az ablakon, ocs. mány szavakkal, trágárságokkal sértegetőztek. A sértegetést olykor tettlegesség is követi. Nincs egyetlen táncmulatság rendbontás, ve. rekedés nélkül, s a legritkább eset, ha csak ablakot törnek be. Így érthető, hogy ilyen körülmények között nincs és nem is lehet ifjúsági klub. Őszintén mondom azt a pénzt, amiből a művelődési házat építették, inkább a vezetékes vízhálózatra kellett volna költeni... Különben jó ideje folyik a vízhálózat kiépítése. Készen áll a háza fölé magasodó, csillogó fémtestű víztorony és négy kilométeres szakaszon már földben a vezeték is. Kilenc kilométernyi hosszan kell még csöveket fektetni. Nem kevés pénzbe kerül ez, mert az összes költség 5,7 millió forint. Majd másfél évszázadnak — és micsoda másfél évszázadnak! — kellett eltelnie, hogy egészséges ivóvízhez jusson ez a falu. Mert Kesz- lerffy megyei főorvos 1835- ben annak megparancsolását kérte, hogy a fügediek ivó- kutakat ássanak, azokat kővel kirakják és ne a Benc vizéből vagy a tárcsái tóból igyanak. Végezetül hadd adjam meg válaszát a riport címében feladott kérdésnek: mikor volt Nagyfügednek pálmafája? 1780-ban, mikoris így fesztett a községi pecsét címeralakja: földből kinövő pálmafa, mellette álló eke. vas, csoroszlya és iga, mindkét oldalon fűzérrel, s felírással: Fügéd... A pálma mindig is a siker, győzelem, dicsőség és a béke jelképeként szolgált. Ám ha a tizen- hat-huszonkét év közötti, egymással „vetélkedő” fiatalok csoportjaira, békétlenke- dő kivagyiságára gondolok, úgy vélem: Nagyfügeden a pálmafás pecsétet nemigen használhatnák... Pataky Dezső Filmforgatás Szilvásváradon és Apa/pusztán Fonat reneszánsz A magyar lovassport, s ezen belül is a fogathajtás világhírű. Nem véletlen hát, hogy az 1978-as fogathajtó világbajnokság rendezési jogát Magyarország kapta meg. Ezt megelőzően kerül sor idén a fogatosok európai vetélkedőjére, s a magyar válogatott keret tagjai most a Szilvásváradi Állami Gazdaságban rendezkedtek be edzőtáborozásra, ahol ideális körülmények között, nehéz hegyvidéki terepen készülnek versenyeikre. E héten négy napon át. keddtől péntekig, filmesek „zavarták meg” a válogatott fogathajtók edzését. Filmet forgatnak ugyanis a felkészülés mozzanatairól- Ott- jártunkkor éppen a Szána- tanya volt a forgatás helyszíne. A Szalajka-patak szeszélyesen kanyargó. öreg fűzfákkal, égerekkel benőtt szakaszán gyakorolták a négyes fogatok a terephajtást. Sokszor ismételniük kellett a lovaknak és hajtóiknak, amíg a kamerapróbák után a felvétel is elkövetkezett. A forgatás közötti szünetekben a készülő filmről Fehéri Tamás rendező, a következőket mondotta: — Filmünk válogatott fogathajtóinkról, versenyre való felkészülésükről, kemény és nehéz edzéseikről szól. Két helyszínen forga- tunk: Szilvásváradon és Apajpusztán. Itt a Bükkben azt rögzítjük, milyen szívós munkával, milyen kemény és fáradságos edzésekkel gyakorolják mindazt, amit olyan szépnek és bravúrosnak láthatunk a versenyeken. Apajpusztán pedig magát a fogathajtó verseny pillanatait vesszük filmre. A» Országos Sporthivatal kérésére készítjük ezt a filmét, amely kb. 20 perces időtartamú lesz és színes. Segítőtársaimat is hadd soroljam fel: Fifilina József opera. tőr, Váradi Jenő szakértő éj Dávid Sándor. a forgató- könyv írója. A film ideig- lenes címe: fogatreneszánsz. .. (kyd) Művészet - zománcgyárban Nagyméretű — 18 négyzetméteres — zománc falikép készül a ZIM salgótarjáni gyárában. Radies István festőművész alkotás* á Nógrád megyei Körzeti Általános Iskolában kap helyet még az idén. Hogyan óvjuk a múlt hagyatékát? Beszélgetés a magyar műemlékvédelemről Faggatom az elöljáróságot — jelen pillanatban ezt „három grácia” képviseli: mire lehetnek büszkék a fügediek? Csodálkozón a szemöldöküket mozgatják, vállu- kat vonogatják, félmosolyok, kai egymásra néznek, majd. vissza énrám. Válasz nincs. Azt a kérdést már meg sem kockatóm, hogy mit tudnak Nagyfüged pálmafájáról ? Könnyebb kérdéssel próbálkozom: kit tartanak a faluban híres, nevezetes embernek? „Milyen szempontból gondolja azt, hogy híres?” — kapom vissza a kérdést és zavarba jövök, mert sajnos semmilyen szempontra nem gondoltam. A tanácsházán nagy a felfordulás, az irodákban falakat vésnek, csöveket szerelnek, mert bevezetik a vizet ide is. Az íróasztalokat, szekrényeket a tanácsterembe hordták össze. Éppen ebédidő táján érkeztünk, s az első nagyfügedi, akivel szóba elegyedhettem, Nagy Joachimné volt, a hivatalsegéd. Ismer mindenkit, öregektől a fiatalokig, utcák és házak szerint. Biciklijén napjában ki tudja hányszor bekarikázza a falut, értesítés visz, hivatalos üzeneteket továbbít. Tőle is kérdeztem, mire lehetnek büszkék a fügediek és még azt is, hogy ki kel a legkorábban? A legkisebb csodálkozást se mutatta, hanem azonmód sorolni kezdte, mi mindent tart ö büszkélke- desre valónak. — Büszkék lehetünk a nagy építkezésre, a sok új házra. Gondolok elsőként is azokra, amelyek a nagy árvíz után épültek az új telepen. Három éve volt az a nagy víz. Kerek pontossággá], jött, éppen a legutolsó emlékezetes vízár századik évfordulóján. Mert ahogyan most itt is emlegetjük, ugye, 1874- ben volt az, hogy az árvíz a falu legnagyobb részét elárasztotta, elmosta és csak évek múlva tudtak magukhoz térni az emberek. Ezúttal könnyebb volt a lábra állás, mert a károsultaknak segített az állam. Büszkék lehetünk az új tanácsházra, a művelődési házra, kesztyűüzemünkre. Arra, hogy valaha félezer ember is kint élt a tanyákon, és mostanra már csak egy család a tanyás, az is Jászszentandrásról jött ide lakni. Büszkék lehetünk a gyáristákra, ők a legkorábban kelők nálunk. Iparkodó, eleven emberek mind. Ahol dolgoznak, példásan megállják a helyüket, 6 még csak híre se jött annak, hogy valamiért egy fü- gedi is fegyelmit kapott volna. Büszkélkedhetünk azután híres népdalkörünkkel. Voltak minősítésen és szerepeltek többször a rádióban. Járt itt minálunk még a népdal- és zenekutató Manga János is ... Sík földön terül el a nagy falu, olyan laposan, szét- csordultan, mint a napon sült torta. Sok-sok új ház tv-an- tennákkal, széles utcák iz. mos fákkal. Ugyancsak tetszetős, csinos építmény a művelődési ház. Modern hajléka a kultúrának. Két és fél milliós költséggel építették három éve. Szinpados nagytermében 156 ülőhely, itt tartják a mozielőadásokat is. E helyütt található a hétezer kötetes szabadpolcos könyvtár, és klubszobák. De vajon milyen élet zajlik a falak között? Otthonuknak tartják-e a művelődési házat a nagyfügediek? . Farkas István a helyi kultúra fiatal, lelkes apostola Huszonegy éves, az egri főiskola népművelési szakái végzi, levelező tagozaton. Két éve tölti be a művelődési ház igazgatói posztját, s emellett könyvtáros is. A létesítmény láttán elégedettnek hihetnék, de cseppet sem az. Sok benne a felgyűlt keserűség. Nem, nem panaszkodik. Tényeket sorol. Tetszik, Véti. augusztus 14., vasárnap Az egri nyári egyetem számos erénye közül talán a legértékesebb az, hogy helyzetfelmérésre sarkallja a résztvevőket. A szakemberek ezen a rangos fórumon mérlegelhetik a hazai eredményeket és gondokat, s szólhatnak a műemlékvédelem terveiről is. Ezekről a sokakat foglalkoztató témákról beszélgetett munkatársunk dr. Ti- linger Istvánnál, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával, valamint helyettesével, Mendele Ferenccel. Siker, számokban — Mi jellemzi a jelenlegi helyzetet? Hol tartunk most? DR- TILINGER ISTVÁN: — Az elmúlt évtizedek dicséretes társadalmi és kultúrpolitikai törekvéseinek köszönhető az, hogy a múlt örökségének óvása közüggyé vált. Államunk biztosította az anyagiakat, s így a hozzáértéssel társult ügybuzgalom valóban figyelemre méltó sikereket produkált. Tevékenységünket külföldön is elismerik, s túlzás nélkül mondhatom: a nemzetközi élvonalba tartozunk. Hadd említsek néhány kifejező példát. A városi és a megyei vezetők nemcsak megértették, hanem készségesen is támogatták elképzeléseinket, javaslatainkat. Ez a jó légkör, ez az egészséges együttműködés alapvető feltétele volt a hatékony munkálkodásnak. Az ország 8304 védett épülete közül 5323 műemlék jellegű, 1865 műemléki, 1116 pedig városképi jelentőségű. Egyharmaduk egy-egy település központjában helyezkedik el, s ezért sajátos gondozást igényel. Ráadásul az ésszerű hasznosításról sem feledkezhettünk meg. A Magyarországra látogató turisták nagyra értékelik azt, amit a budai várnegyedben, Székesfehérváron, Sopronban, Győrött, Kőszegen, Veszprémben. Pápán tettünk. Ha nem alakul ki azonos gondolkodás, akkor ilyen szintre sehol sem jutottak volna el. Ne feledkezzünk meg Egerről sem. Itt igazán jó úton haladnak, mert megtalálták a mai élet és a történeti adottságok összhangját.- A tudatosságot jelzi az, hogy pályázatot írtak ki az igazgatási negyed rendezésére, s ezzel elkerülték az ötletszerű beépítéssel járó gondokat. Ki tervezzen? — Hallhatnánk ízelítőt a nehézségekről is? MENDELE FERENC: — A helyreállítások tervezésének kérdése még korántsem rendezett téma. Sajnos, néhány nagy irodánál elsorvadtak a hozzáértő gárdát foglalkoztató részlegek. Igaz, Győrött és Kaposváron újak is alakultak, de nem ez a jellemző, hiszen legalább hat-nyolc helyen lenne szükség rájuk. A felkészültség hiánya ugyanis vaskos hibákat szül. A kivitelezés terén is akad tennivaló. El kellene érni, hogy az építőiparon belül a restaurálás önálló szakmává fejlődjön, s az itt tevékenykedők — ez természetesen a kétkezi munkásokra is vonatkozik — tájékozottságát anyagilag és erkölcsileg egyaránt megbecsüljék- Külön terület a képzőművészeti anyag mentése, illetve megőrzése. A helyzet nem éppen szívderítő. A szakemberek a konzerválásra különböző szereket használnak. Ki-ki a neki tetszőt választja. Azt azonban senki sem mérlegeli, hogy az adott esetben melyik a legfontosabb. Helytelen gyakorlat ez, mert a nemtörődömség miatt komoly értékek pusztulhatnak el. Pillanatnyilag a különböző feladatokkal más és más művészt bíznak meg, s így nem tehetnek szert a szó jó értelmében vett rutinra. Célszerű lenne — s ezt az OMF szorgalmazza is — egy szakrestaurátori központot létesíteni. Ráadásul igénybe vehetnénk a szomszédos, baráti országokban élő kollégák segítségét is. Omladozó kastélyok — A régi udvarházak egy részének nincs gazdája,senki sem törődik velük. Mii lehetne tenni megmentésükért? DR. TILINGER ISTVÁN: — Kétségtelen, hogy ezek üresen állnak. s állaguk gyorsan romlik. Nem szabad ebbe belenyugodni, mert ezek az épületek nemcsak kulturális szempontból jelentősek, hanem- részei a nemzeti vagyonnak is. Meg kell oldani hasznosításukat. Ezt tették például a Vas megyeiek. Mielőtt az egyes beruházásokat engedélyezték megvizsgálták azt, hogy a területen nincs_e olyan helyreállításra szoruló kastély, amit újjávarázsolhatnának, s a költségeket fedező intézmény ide költözhetne. Nos, ez a gyakorlat — kormányszintű intézkedés révén — országszerte elterjeszthető. Egyébként oktatási-művelődési, igazgatási, egészségügyi és szociális célokat is szolgálhatnának ezek a pusztuló értékek- Mindenesetre nem töprengésre, ha, nem cselekvésre van szükség, mert majd a huszonnegyedik órában konditjuk meg a vészharangot. Idővel ugyanis már nem lesz mit megmenteni. Ne feledjük el, ha akad tulajdonos, akkor a fenntartással törődik, méghozzá jó gazdaként. Négyszáz kert — Jó néhány an a történeti kertek védelméért emeltek szót. Felfigyeltek-e sürgetésre, született-e megnyugtató intézkedés? MENDELE FERENC: — Az épületek egy ré. szének szerves tartozéka a mesterségesen kialakított kertészeti környezet. Sajnos, sokáig mellékesen kezeltük ezeket. Elsősorban anyagi okok miatt, hiszen nem volt pénz a rendbehozatalra, a karbantartó személyzet fizetésére. így aztán a nyilvántartás is elmaradt. A korábbi mulasztást pótoltuk, s több mint négyszáz helyütt megoldottuk az adatfelvé telt. Mi látjuk el a felügyelettel kapcsolatos feladatokat. Természetesen ez még csak a kezdet. Gyűjtjük majd a témához csatlakozó levéltári adatokat, valamint az archivális anyagot. Megteremtjük a tervezés, a kivitelezés és a fenntartás anyagi és személyi feltételeit. Kidolgozzuk, elfogadta'- juk, majd közzé tesszük *- kertvédelem irányelveit. Századunk építészete — Vajon mit lát majd a* utókor jelenünk betoncsodáiból. Az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai gondoltak-e a ma étté. keinek megőrzésére? DR. TILINGER ISTVÁN;: — Természetesen, s ez újszerű, izgalmas vállalkozás. Az első alkalom arra, hogy a műemlékvédelem ne csak a történelem során véletlenül fennmaradt hagyatékkal foglalkozzon, hanem éljen a megelőzés lehetőségével is. Ez persze komoly felelősséggel jár, hiszen jő érzékkel kell kiválasztani a legjellemzőbbeket, mert déd, unokáink ezek alapján alkotnak majd képet, rólunk, s a huszadik századról— A propaganda és az ismeretterjesztés miként segítheti elő azt, hogy még- inkább közüggyé váljék a múlt örökségének óvása? MENDELE FERENC: — Az elmúlt tíz év tapasztalatai igazolták, hogy az eddiginél is fokozottabban kell élni mindkét lehetőséggel. Ma már a sajtó, a rádió, a tévé rendszeresén foglalkozik elődeink hagyatékával. A műemléki pályázatok felkeltették az érdeklődést, s megmozgatták a fiatalok és az idősebbek, a tanulók és a szocialista brigádtagok fantáziáját, s mindenképpen népszerűsítették ezt a nemes ügyet. Hatékonyak a különböző TIT-elő- adások és a szabadegyetemek is. Az utóbbiakat — épp az egri példa nyomán Ti — érdemes átgondoltabbá , formálni. Tartalmasabbak lehetnének a műemléki és múzeumi hónap rendezvényei is. Minden megyében, s valamennyi nagyobb településen célszerű megalakítani a műemléki albizottságokat. '1 Ezek tagjai akkor tevékeny, fedhetnének hatékonyabban, ha jogkörüket növelnék, s j anyagiakkal is rendelkeznének. Csak ilyen összehangolt ! cselekvéssel érhetjük él, hogy a messzi évszázadok köbe mintázott üzenetét a, következő évezred nemzedékei is megfejthessék... ^écsi István I i ,'/*VW*VY
