Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

Egy főre eső kapa NEM, NEM. Sajnos csaló­dást kell okoznom már rög­tön az elején az olvasónak. Nem krimiről, nem gyilkos­ságról van szó. Az egy főre lezúduló kapa nem életet ki­oltó eszköz, nem véres bűn­jel, és nem állják körül oko-, sabbnál okosabb nyomozók, akik a krimi szabályai sze_ rint elmagyarázzák a telje­sen jóhiszemű és ostoba né­zőnek, hogy tulajdonképpen nem is az történt, amit lát­tak, és az sem igaz, hogy ... Az viszont igaz, hogy baj van az egy főre jutó kapával. Lehetne a dolgot csűrni és csavarni, lehetne szépen meg­fogalmazni, úgy, ahogy egy igen illetékes és igen ko­moly szavú felelős tette, ami­kor úgy fogalmazott, hogy a „szerárukapa-ellátás válasz, tékbeni szortimentje, nem teljesen jelel meg a vásárlói igényeknek.” Ez magyarra lefordítva a következőt jelenti. Nem le­het megfelelő kapát vásárol­ni. A különböző magas szin­tű eszmecserékből az is ki­derült, hogy ezért egyes-egye- dül a kapát használó mező- gazdasági dolgozó a „hibás, mert az egyik területen az ilyen kapát szokták meg, s csak azt hajlandók használ­ni, a másikon pedig teljesen másfajta kapát igényel a tér. melŐ6zövetkezeti tag és a háztáji gazda. Habár — mondják az ille­tékesek — mindent elköve­tünk a kapaellátás fokozásá­ért, mégsem kíséri munkán­kat megfelelő eredmény. A mindent elkövetünk je­len esetben azt jelenti, hogy évente ötmillió dollárt költ Magyarország importkapák, ra, ásókra. Ez az ötmillió dollár nem kevés pénz, de hát kénytelenek vagyunk a fejlett nyugati technológiával előállított terméket megvá­sárolni, mert ezt a hihetetle­nül bonyolult termelési esz­közt mi még nem tudjuk olyan szériában és olyan mi­nőségben gyártani, amely megfelelne az igényeknek. Az ötmillió dolláros import te­hát feltétlenül indokolt ezek­ben az esztendőkben, amikor minden azon múlik, hogyan tudjuk javítani a népgazda­ság egyensúlyét, azaz ho­gyan tudjuk növelni kivite­lünket és csökkenteni beho­zatalunkat. Az illetékesek azt is meg­említették, hogy a kapához rendkívül magas minőségű lemezáru szükséges, amelyet a magyar ipar még nem tud előállítani. EZ ELŐTT AZ ÉRV ELŐTT is meg kell hajol­ni és minden bizonnyal a történészek otromba téve­dése az, hogy négyszáz esz­tendővel ezelőtt Dózsa György kaszával és kapával felfegyverzett népe nem túl­zottan panaszkodott a lemez­áru minőségére. A kaszák és kapák olyan jó anyagból ké­szültek, hogy azok nem csu­pán az anyaföldbe hatoltak be, hanem képesek voltak bi_ A jubileumi munkaverseny keretében: egymilliárd forintnyi megtakarítás A KGM—N1M—vasasszakszervezet pályázata Augusztus elejéig három tröszt és 76 iparvállalat dol­gozói és kollektívái nyújtot­tak be pályamunkákat a Kohó- és Gépipari, valamint a Nehézipari Minisztérium és a vasasszakszervezet ez év elején meghirdetett pá­lyázatára. A pályázat része a vasasüzemek jubileumi munkaversenyének, célja a vállalati gazdálkodás haté­konyságának további javítá­sa. Az eddig kidolgozott csaknem 1800 pályamű 73 százalékát a vállalatok el­fogadták megvalósításra, s ezeket továbbították a szak- szervezethez és az illeté­kes tárcákhoz. Az üzemek dolgozói, szocialista brigád­jai és újítói a selejtszint csökkentésével, a hatéko­nyabb anyag-, energia- és készletgazdálkodás révén mintegy egymilliárd forint megtakarítást érnek el eb­ben az évben, a jobb gép- kihasználással pedig össze­sen 88 ezer normaóra-meg­takarítást terveznek. A legtöbb pályázatot ed­dig a Csepel Vas- és Fém­művek, a KOGÉPTERV, a MEZŐGÉP Tröszt, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek és a Csepel Autógyár nyújtotta be, valamennyien sok tíz­millió forint gazdasági ered­ményt könyvelhetnek el a már megvalósított javasla­tok alapján. A pályázók részére úgyne­vezett takarékossági könyvet is rendszeresítettek; ezeket a vállalati szakszervezeti bi­zottságoknál válthatják ki az egyéni és a kollektív pá­lyázók. A takarékossági könyvbe az egyéni pályázók 25 000 forintnyi, a brigádpá­lyázók pedig 100 ezer forint­nyi megtakarított induló ösz- szeg után valamennyi, a vál­lalatvezetők által hitelesített megtakarítást bejegyeznek. Az elmúlt hetekben már sok intézménynél pénz- és tárgy- jutalomban részesítették a legtöbb eredményt felmuta­tó dolgozókat és kollektívá­kat. A pályázati határidő az eredeti elképzelésektől elté­rően nem az első félévben, hanem az év végén jár csak le, így a jubileumi munka­verseny során teljesített újabb eredményekről továb­bi pályamunkákat nyújthat­nak be a vasasüzemek. (MTI) A jövő hét közepén Komlószüret Hevesen Beérett a komló a Hevesi Állami Gazdaság földjein. A fontos söripari nyersanya­got. szolgáltató növényt 60 hektáron termelik a gazda­ságban. Ebből az idén a fe­léről. 30 hektárról takarít­ják be a termést. A Bolyi Állami Gazdaság irányításá­val létrehozott HUMULON- társulásban részt vesznek a hevesiek is- ‘Ez azt jelenti, hogy iparszerűen termelik a komlót és a betakarítást is gépekkel végzik. Nagy István, az állami gazdaság termelési igazga­tóhelyettese érdeklődésünk­re elmondta, hogy az időjá­rástól függően a jövő hét közepén kezdik meg a kom­ló szedését. A munkában két belga szedőkombájn vesz részt, továbbá üzembe helyezik a nyugatnémet gyártmányú szárító és klí­maberendezést, valamint az automatizált zsákolót is. A várható termés a becs­lések szerint csaknem 330 mázsa, melyet a Söripari Vállalatok Trösztjénél érté­kesítik. A komló betakarí­tását két műszakban végzik. A szedés meggyorsítására nyújtott műszakot is szer­veznek, a szárítást és fel­dolgozást. napi kétszer nyolc órában folytatják majd. zonyos szerves, calcium, és foszfortartalmú vegyületet is keresztülhasítani. Ezt a nagy szilárdságú anyagot a köz­nyelv egyébként csontnak nevezi. De hát hol van már a hősi múlt. Elröppent a 400 esztendőcske, s ezalatt nagyot változott a világ. Rohamlé­pésekkel fejlődött a hazai ipar is, egészen odáig a ki­jelentésig, mely szerint a ha­zai magas minőségű lemez, áru előállítása lehetetlen. így sajnos a modern ter­melés e valóban nélkülözhe­tetlen eszköze — a valóságot ugyanis mindig a jövő már megvalósuló csodáinak és a múlt nehezen eltűnő marad­ványainak helyes aránya ha­tározza meg — hiányzik a termelésből. A kisgazdaságok magas termését, úgy tűnik, a nagy harang helyett csupán az ásó-kapa választja el egy­mástól. Ha ez így folytatódik to­vább, talán még haszon is származik belőle. A valuta-, kábítószer, és aranycsempé­szést lehet, hogy idővel fel­váltja a szerárucsempészet. Lelki szemeim előtt már lá­tom az újságok főcímeit, amint hírül adják, hogy „Kapa­csempészek a bíróság előtt.” Vagy: „Lebukott a kapával üzérkedő kamionos”. Esetleg „Kapa a hálókocsi”-ban cím­mel több részes bűnügyi fil­met forgathatnának, és aztán eladva a BBC-nek, jelentős valutára tennénk szert, amelyből fedezhetnénk a ka­paimportot. Azt a tervet, hogy a ki­sebb vas. és fémipari válla­latok gyártsanak a környé­kükön élő emberek szokásai­nak, hagyományainak megfe­lelő jó minőségű ásót és ka­pát, bizonyára hosszú időn keresztül nem javasolja sen­ki. MÁR CSAK AZÉRT SEM, nehogy maradi, fejlődéskép­telen, á mai bonyolult köz- gazdasági viszonylatrend­szerekhez nem alkalmazkodó, értetlen embert lássanak benne. Szigethy András Mi kell a negyvenegy­millióhoz? A közösség újabb nagy próbája a Thorez Bányaüzemnél Tudták és tudják ma is, hogy igen nagy a felelőssé­gük. Óriási értékű gépekkel dolgoznak, kis lazítás is okozhat pótolhatatlan vesz­teségeket. Az országnak na­gyon fontos hőerőmű egy percig sem állhat az ő hi­bájukból. Most nincs is baj a szén. termeléssel a Thorez Kül- fejtéses Bányaüzemben. A szabad szénvagyon csaknem hárommillió tonna, több mint az év elején, bizton­sággal kiszolgálhatják tehát a Gagarin Hőerőművet. A gondokat a jövő évekre va­ló készülés okozza: ha nem teljesítik a szénréteg fölötti meddőletakarítási tervüket, a 80-as évek elejének szén- termelése kerül veszélybe. S itt bizony lemaradtak az el­ső félévben: az év hátralevő öt hónapjában több földet kell eltakarítaniuk az óriás kotróknak, mint amennyit az elmúlt hét hónap alatt kitermeltek. Akkor lesz meg a terv: a 41 millió köbméter. Ez a 41 millió van a fejében most mindenkinek a Thorez bányánál. Amit vállaltak Varga Istvánnak, a párt- bizottság titkárának szobá­jában olvasom a brigádmoz­galom helyzetéről szóló fél­évi beszámolót. „A mozga. lom mindmáig meghatározó forrása volt sikereinknek, eredményeinknek, a jövőben is erre kell támaszkodnunk” — így szól az első mondat. Aki ismeri a bánya eddigi tevékenységét, tudja: ezek nem puszta frázisok. Igen nehéz helyzetekben segített már a kollektívák helytállá­sa, áldozatkészsége. Rájuk kell figyelni ezúttal is. — Sokszoros most a fele­lősségünk — mondja Varga István. — Az idei 6 százalé­kos bérfejlesztésből tekinté­lyes részt, 1,8 százalékot ak­kor oszthatunk csak ki a Mátraalji Szénbányák Vál­lalatnál, ha a Thorez telje­síti ezt a 41 millió köbmé­tert. Nemcsak a mi 3600 dolgozónk, hanem a vállalat 6200 dolgozójának bére függ tőlünk. Termelési tanácsko­zásokon, műszaki értekezle­teken részletesen mindent megbeszéltünk az elmúlt hó­napban a dolgozókkal — ez Aratás után A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nagygombmi Tan­gazdaságában mintegy 80 hektáron megkezdték a tarló- hántást. (Fotó: Perl Márton) a tanácskozássorozat a na­pokban fejeződött be. Az a meggyőződésünk, hogy nem a 3200 fizikai munkást kell meggyőzni: értik, tudják a nehézségeket, a feladatot. A 300 műszakit kell felrázni, hogy egységesen minden feltételt biztosíthassunk eh­hez a nagy vállaláshoz Mert mindenki vállalta: teljesítjük az eddigi lema­radás ellenére a 41 milliót. Hét hónap alatt eddig 20 millió 442 ezer köbméter földet termeltek ki a gé­pek, a következő öt hónap­ra pedig pontosan 20 millió 592 ezer köbméter maradt az éves tervből. Most már nemcsak minden hónap, minden nap is számít. Ne álljanak a gépek Kristóf László a javítást előkészítő műszaki csoport vezetője, pártalapszervezeli titkár kalauzol a javítóbri­gádokhoz. A műhely előtti téren alkatrészek garmada; az óriás gépek előrehaladá­sához szükséges lépegetőtal­pak egy „láncszeme” is több méteres. Kísérőm néhány szóval előre bemutatja a műhely­belieket. — Az egyik, az Április 4. brigád a szakma kiváló bri­gádja. Igen jó gárda, saj­nos már csak a fele van itt, kettéosztották. A többi­ek a gyártáshoz kerültek, mert oda is kellettek jó szakemberek. Nem mond­hatnám, hogy nagyon örül­tek az átszervezésnek . .. Fiatal a két brigádvezető, akiket bemutat. A pályáju­kat is szinte együtt kezdték a bánya nyitásával. — Ilyen nagy teljesítmé­nyű gépeknél azt hiszem, az a legfontosabb, milyen gyor­san, jól javítják őket... — Kéthetenként 16 óra karbantartás és évenként egy nagyjavítás miatt állnak a gépek a tervek szerint — kezdi Kevés József, a Sallai Imre brigád vezetője. No, mi ezt a 16 órát nyolcra csökkentjük. Csak minden harmadik karbantartásnál használnánk ki a teljes időt. A felszabaduló órákkal meg a tiszta kotrási idő növek­szik. Nem olyan egyszerű ez, mint első hallásra tűnik, ne­künk ugyancsak jól elő kell készíteni, pontosan meg­szervezni mindent, mert csak úgy nagyjából a mun­kát sem lehet elvégezni. De jó együttműködéssel nem lehetetlen feladat. Mint ahogy nem lehetetlen a 41 millió köbméter teljesítése sem. — Az egyik gépláncnál, az MT—8-asnál például most minden jól összejött: a gépek állapota, a talajviszo­nyok jónak mondhatók. Megegyeztünk velük, hogy ebben a hónapban 1 millió köbméter meddő kitermelé­séhez mi is többet segítünk. Máskor 800—850 ezret tel­jesítenek havonta. — Mi a termelési szakág Dózsa György brigádjával állapodtunk meg — folytat­ja Molnár László, az Április 4. II. elnevezésű brigád ve­zetője. — A hibák okainak felderítését végezzük el kö­zösen; gyakran fordult elő ugyanis, hogy mire mi a gépekhez jutottunk volna, azok, akiknél az üzemzavar keletkezett, már befejezték a műszakjukat. Nem tudtuk mi történt, hogyan történt. Ezt akarjuk elkerülni a jö­vőben. Volna mit javítani a ter­melők és a javító brigádok együttműködésén is, ezt ők maguk hangsúlyozzák. Mert olyan is előfordult a múlt­kor, hogy egy gépállásról, amikor a szalagpályát kell a kotró után igazítani, nem pontosan tájékoztatták a javítókat, ök ugyanis ki akarták használni ezt az időt is karbantartásra. Be­jött egy csomó .szakember, más műszakokból — hiába. A brigádvezető így fogal­maz: „Ez morális veszteség volt...” » „Amit megtehetünk...” A lelkünket is kirázná a terepjáró, ha sokáig tarta­na az út. A bányabeliek vi­szont boldogok, amikor így lehet közlekedni, mert ha itt eső esik, képtelenség au­tóval járni. Barta Antal, a Béke bri­gád vezetője szabadul el az óriás kotróról, de félszem­mel odafigyel beszélgetés közben is. Lenyűgöző lát­vány annak, aki nem min­dennap jár itt: a nagy fogú szörnyeteg előtt 15—20 mé­ter vastag fal, azt „eszi” ir­datlan mohósággal. Barta Antal elektrikus az ezernyi elektromos kábel, csatlakozás, vezérlőberende­zés felügyelője, karbantar­tója. De reggel, amikor a rossz fogakat kellett kiverni és jókra kicserélni, ő is fog­ta a nagy kalapácsot. Az a cél, hogy a gépen együtt dolgozó öt-hat ember min­denben mindig segítse egy­mást. — Ezért is furcsállom, hogy szervezetileg nem együvé tartozunk — mond­ja. — Engem nem azért a munkáért premizálnak, ami­ért a mellettem dolgozókat, pedig hát egy, a célunk, egy a feladatunk. Sokat éssze­rűsítettek a legutóbbi át­szervezéskor az irányításon, de erre nem került sor. Amikor a második félévi nagy vállalást említem, nyugodtan válaszol: — Az egy percig 6em vi­tás, hogy mi itt a gépeknél minden erőnket összeszed­jük. Meg is lehet csinálni, ezekben a gépekben benne van a nagyobb teljesítmény. Nem ígérhetünk, mi már egynéhányszor megtettük a magunkét, amikor itt sár­tenger volt. Ha mindenki együtt lesz megint, akkor meglesz a 41 millió ... Hekeli Sándor Malinovszkij marsall özvegye Heves nagyközségbe látogat (Tudósítónktól): Pénteken kedves vendéget fogadott a hevesi járási pártbizottságon Szabó La­jos, a járási pártbizottság első titkára, Nagy Károly, a járási hivatal elnöke, vala­mint a község társadalmi vezetői. A második világháború alatt Malinovszkij marsall Hevesről irányította Buda. pest felszabadítását. Azóta nemcsak a marsall tartott kapcsolatot Heves község­gel, de családtagjai is szíve­sen látogattak el Hevesre. A Honvédelmi Minisztérium vendégeként Magyarorszá­gon tartózkodó Malinovszka. ja beszámolót hallgatott meg Heves fejlődéséről Bencze Béla községi párttitkártól, majd kötetlen baráti beszél­getésen sok élményt eleve, nítettek fel a résztvevők. Ezt követően a második vi­lágháború alatti főhadiszál­lás épületén elhelyezett em­léktáblát koszorúzta meg Heves vendége és kísérete. Az épületben lakó családot is meglátogatta Malinovszkij marsall . özvegye. Látogatá­sain elismeréssel nyilatko­zott Heves fejlődéséről. A Berva hevesi gyáregységé­ben, a Háziipari Szövetke. zetben és az ÁFÉSZ_áru- házban szocialista brigádok­kal találkozott. A járás és a község ve­zetői a hasznos és kelleme­sen eltöltött nap után jó egészséget kívánva, a mielőb­bi , viszontlátás reményében búcsúztatták Malinovszkaját és kíséretét. Lövei Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents