Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-13 / 190. szám
Tornaterem, napközi otthon Bővül az egercsehi általános iskola Még állványok övezik, de nemsokára már birtokukba vehetik a kisdiákok a meg. szépült és bővült iskolát. Egercselíi körzeti általános iskolája a tanév kezdetére, napközi otthonnal és tornateremmel várja az 1—8. osztályt A munkálatokat tavaly novemberben kezdték el a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói — mintegy ötvenen, akik öt szocialista brigádban tevékenykednek. Ferencz Miklós művezető elmondotta, hogy az építkezés vége felé tartanak, és valószínűleg augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére át is adják az épületeket. A 40 férőhelyes napközi otthon 1,8 milliót „köt le” az államkasszából. * A legtöbbe viszont a tornaterem kerül — pontosan ötmillió forintba. Üjdonság, hogy a megyében is a legkorszerűbbek közé tartozó tornatermet Nyolc országból száz érdeklődő Filmbarátok találkozója Egerben Jó híre és rangja kell, hogy legyen az egri nyári egyetem filmművészeti tagozatának, ha már hetedik alkalommal nyit kaput az érdeklődők előtt. És a TIT hívó szavára ez alkalommal is majd százan jelentkeztek és nemcsak az itthoni tájakról, hanem a Szovjetunióból, az NDK-ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából, Finnországból és Franciaországból. A magyar filmek francia barátai már törzsvendégnek számítanak ezen a színvonalasnak ígérkező találkozón, hiszen évről évre aktív, vitázó részesei voltak a nyári egyetem rendezvényeinek. Nyolc országból száz érdeklődő jó barát érkezik ma Egerbe. Mi vonzza ide a szakembereket, a filmművészet rajongóit? Nem akarnék kisebbíteni a gonddal összeállított programot, a műemlékekben gazdag, történelmi város kínálta látnivalók sokaságát, ám a leghatásosabb meghívólevél mégis csak a magyar filmművészet, amely mint művészeti életünk nagykövete, jelen van a világban és toborozza a barátokat » I Magyar filmet, magyar filmeket jönnek nézni a különböző országokból Egerbe, ahol lehetőség nyílik arra is, hogy a nyári egyetem hallgatói találkozzanak, szót váltsanak az alkotókkal, vitázzanak filmművészetünkről. Két témát ölel fel a ma kezdődő program. Máriássy Félix alkotói útját villantják fel vetített művei, valamint a szovjet néma és a korai hangos film kísérleti törekvéseit illusztrálják a bemutatók. E sokat ígérő két téma mellett megismerkednek a vendégek filmművészetünk legújabb alkotásaival is. Sok élményt és vitát ígér ez a tíznapos program, amely bizonyára tovább erősíti, növeli a magyar film barátainak táborát. Idehaza és külföldön is. (márkusz) (Fotó: Kozák Péter) (méretei: 12x24) légfűtéssel' látják el. A tanácson még megtudtuk azt is, hogy a közeljövőben nemcsak a diákok, hanem szabad idejükben a község lakói is birtokukba vehetik. Az egercsehi körzeti általános iskola osztálytermeiben a széntüzelést központi fűtéssel cserélik fel. A két kazán beszerelték és a télen azokat már olajjal fűtik. —temesi— V%^WVNAA/V^W«^VVWW>/\AéWVWV^ Előkészületben a Hevesi Szemle V. évfolyamának 3. száma. Heves megye közművelődési folyóirata augusztus ■ 20-án jelenik meg. Vendég a remeteházban Az alkony hirtelen hull a somogyi dombok közé rejtező Niklára. Zárva immár a Berzsenyi-kúria. Az Ő6fákkal népes park kerítése mögött csupán egy fiatal nőt látni. Kis kerti kapával gyomot irt a kerek virágágyban. — Elkéstek. Bár ha kopognak a legszélső ajtón, talán bejutnak még a múzeumba. Az őr galambfehér, töpörödött matróna. De gyors mozgású, közlékeny. Mindenütt nyomunkban van, s ha kevés a relikviákhoz írt szöveg, szíves szóval kiegészíti. — Igazán személyes emlék alig-alig. Csak ez a vörösre égett tajtékpipa, meg amott a díszöv, amit akkor viselt Berzsenyi, mikor a tizenöt esztendős Dukai Takáts Zsuzsannái nőül vette, öt év múltán telepedtek meg e kies faluban. Halk léptekkel járjuk az egymásba nyitott, teremnek beillő szobákat, nézgeljük a majdnem két évszázados, korabeli bútorokat, metszeteket, vitrinekbe bújtatott fóliánsokat, amelyekkel az emlékező kegyelet népesítette be a nemesi udvarházat. Nikla! Harminc esztendő hűségben, emberi tartásban. Költői kibontakozás sikerrel, fájó sebekkel. Közben nagyobb lélegzetű esztétikai munkák a „poétái harmonistica” és a „magyarországi mezei mozgalom némely akadályai” dolgában. Majd kínzó betegség, s halál a hatvanadik év küszöbén. A levelekhez, egykori kéziratokhoz okulárt akasztok, hadd lássam pontosabban a nemes veretű szöveg vonásait. — Sajnos, csupán másolatok! — óvatoskodik mellém a szívélyes hölgy. — Pedig Mária nővérünk féltve őrzött a házban minden apróságot. Csak hát a negyvennégyes front, a háború vihara, az fújta szét a kincseket. Valamennyi reprodukció Merényi Oszkár irodalomtanár munkája. Még az 1930-as évek elején készítette. Szerencse, hogy ez megmaradt. Hogy ki volt a Berzsenyi-kúria utolsó tulajdonosa, a rejtélyes Mária nővér, aki gonddal őrizte a relikviákat? A költő dédunokája. Akárcsak kedves-szomorkás mostani vendéglátónk, Berzsenyi Piroska. Igen, ő az őriző, a figyelmes kalauz, két húgával egyetemben. Amikor Mária halálát követően emlékhellyé nyilvánították a parkot, s az udvarházban kis múzeumot rendeztek be, az épület végső traktusát meleg családi otthonná alakították át a dédunokák, a gazdálkodó és ügyvédember Berzsenyi Sándor leányai részére. Rendes bért is folyósít nekik a kaposvári múzeum, annak fejében vigyázzák a múltat. Piroska fátyolos tekintetében, mozdulataiban, hangjának rezdülésében most már ezt kutatom, ezt keresem. A nagy költő, a niklai remete, a dédapa szellemét. Mit örökölt, mit tud róla? Minden szava szerénység és alázat. — ő nem csak a miénk. Érvényes tanítása,’ lírája az egész magyarságé. Ezért szolgálunk itt híven, becsülettel, ezért vigyázzuk azt, ami megmaradt belőle, fennmaradt utána. A ház, a kert, s falun kívül, domboldalban az obe- liszk, melynek tövében nyugoszik. Friss sírja felett, jó száznegyven esztendeje, első kíméletlen kritikusa, Kölcsey is megrendültén, vallott tévedéséről. Főhajtása máig példa, Nikiét százak és százak keresik hetente, hogy találkozzanak Berzsenyi emlékével, szellemi örökségével, ami átlengi a kúria falait, s a kicsinyke temetőt. Személyes dolgok? Bár láthattuk volna. Vagy szólt volna hozzánk) Esetleg őrizhetnénk valamit tőle, ami csu-í pán nekünk szóló. De csupán nagyapánk; Berzsenyi Farkas elejtett szavaiból rakhattuk Ö6sze a róla alkotott képet, beszédének ha- rangkondulását. S szokásairól tudunk, meg a gombai szőlőlugasról, ahová gyakorta kivette magát, hogy elmélkedjen, s alkosson a jövendőnek. Tudják, mi volt például kedvenc étke? A túrósbéles, kaprosán, ami ritka e tájt,' Csináljuk is mostanáig. Kívánnak egy szelet-; két? Szolgálhatok véle. Csak úgy barátságból ... Sárga gyöngykavics csikorog talpunk alatt, majd összeboruló fák alagútján át jutunk ki a niklai temetőbe. Kopár a domboldal, messziről idesejlenek a szúvas fejfák. sírkövek. A Berzsenyi család több tagja piheni örök álmát a költő szomszédságában. Az obeliszket sűrű cserje teszi szinte hozzáférhetetlenné. Fa alig-alig. Mégis villanásszerűen ötlik fel bennem az idézet, ami tornatermünk falán sorjázott a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban: „Légy tölgyfa. mit a förgeteg ki képes dönteni, de méltóságos derekát meg nem görbítheti.” Igen, ez a niklai Berzsenyi! Moldvay Győző Kisdobos, úttörő, felnőtt kategóriában Országos eszperantó szavalóverseny A Nagy Októberi Szociális, a Forradalom 60. évforduló- a tiszteletére a Magyar Esz. «rántó Szövetség budapesti erületi bizottsága és nőbi- ottsága országos eszperantó zavalóversenyt hirdetett neg. Az első ízben megrende- endő versenyre szeptember 0-ig jelentkezhetnek az ér- leklődők. fíMwusw rJ Oyn. augusztus 13., szombat A verseny úttörő, kisdobos, valamint felnőtt kategóriákban zajlik majd. Ez utóbbiba tartoznak a középiskolások és minden 15 éven felüli induló. A versenyzőknek két eszperantó nyelvű — egy kötelező és egy szabadon választott — költeménnyel kell indulniuk. A verseny lebonyolítását a Ganz-MÁVAG vállalta: kul. túrotthonában a felnőtt kate. góriában indulók október 8- án, a kisdobosok és úttörők pedig október 9-én versenyeznek. (MTI) rRUM AN CAP őre : A CSODALATOS ffi VM BOfálTxk 6. — Nevetséges dolog — mondta egy napon, amikor az igazgató, Mr. Copland eljött, hogy kivizsgálja az ügyét. — lagzán nevetséges. Tudok írni és olvasni, és akadnak egynéhányon a vá~ rosban, akik igazolhatják, hogy tudok pénzt számlálni. Nem, Mr. Copland, gondolja meg, és be fogja látni, hogy erre egyikünknek sincs ideje és energiája. Elvégre csupán csak arról van szó, hogy melyikünk adja be előbb a derekát, ön vagy én. És mindamellett mit taníthat ön nekem? Nos, ha értene valamit a tánchoz, az már más dolog lenne; de jelen körül* mények között, igen, Mr. Copland, a jelen körülmények között azt javaslom, hogy felejtsük el a dolgot. Mr. Copland nagyon szívesen megtette volna, de a város közvéleménye hajlott rá, hogy ostorral kell a kislányt az iskolára kényszeríteni. Horace Deasley írt egy cikket az újságba, amelynek „Tragikus helyzet” volt a címe. Véleménye szerint tragikus helyzet az, melyben egy gyermek szembeszállhatott az Egyesült Államok alkotmányával. A cikk ezzel a kérdéssel végződött: „vajon megúszhatja-e?” Megúszta, sőt nemcsak ő, hanem Ro. salba Nővér is. Legfeljebb ő színesbőrű volt, és ezért senki sem törődött vele. Istenigazában csak akkor tudtuk meg, hogy milyen csodálatos teremtmény Miss Bobbit, amikor megjelent a városunkban Manny Fox. Manny Fox hírét először akkor hallottuk, amikor városszerte megjelentek a vidám, színes plakátok ezzel a szöveggel: „Manny Fox bemutatja a legyezőtáncost legyező nélkül”, majd alatta, apróbb betűkkel ez állt: „Továbbá Szenzációs Amatőr Műsor Az ön Saját Szomszédainak Részvételével — Eiső Díj: Próbafelvétel Hollywoodban”. A nagy esemény a következő csütörtökre volt kitűzve. A jegyeket egy dollárért árulták, ami errefelé nagyon sok pénz; dehát nem olyan gyakran van alkalmunk élő színházat ’átni, ezért mindenki leguberálta a pénzt, és már előre nagy hűhót csaptak a dolog körül. A sarki vegyesboltban mindenki kétértelmű megjegyzéseket hangoztatott a legyező nélküli legyezőtáncosról, akiről kiderült, hogy nem más, mont Mrs. Manny Fox. A biliárdtermet nevezték ki főhadiszállásuknak, ott tanyáztak minden délután, sört iszogattak és eltréfálkoztak a város ődöngőivel. Amint kiderült, Manny Fox nem korlátozta üzleti ügyeit a színházra. Munkaközvetítő irodát is tartott fenn. Elterjedt a városban, hogy 150 dollárért minden vállalkozó szellemű fiúnak előkelő állást lúd biztosítani a New Orleansból Dél-Amerikába tartó gyümölcsszállító gőzösökön. „Ilyen alkalom is csak egyszer adódik az életben” — bizonygatta. A városban két fiú sem akadt, aki akár öt dollárt is könnyedén elő tudott volna teremteni; mégis több mint egy tucatnyi összeszedte valahogyan a pénzt. Ada Willingham odaadta a fiának minden fillérjét, amit azért kuporgatott, hogy a férjének angyalkás sírkövet állítson, Acey Trump apja pedig előleget vett a még lábon álló gyapottermésére. És eljött a műsor napja! Ezen az estén mindenki mindent elfelejtett: a jelzá- logterheket és a mosatlan edényt. El néni azt mondta, mintha az operába készülődnének, mindenki olyan parádéba öltözött, olyan rózsaszínű és olyan jó szagú. Az Odeon nem is volt tele azóta, hogy kisorsolták ott az ezüst evőkészletet. Gyakorlatilag mindenkinek volt olyan rokona, aki fellép, ezért az egész nézőtér megtelt idegességgel. Miss Bobbit volt az egyetlen versenyző, akit igazán jól ismertünk. BUiy Bob nem tudott veszteg maradni; újra meg újra a szánkba rágta, hogy senki másnak ne tapsoljunk, csak Miss Bob- bitnak. El néni rászólt, hogy az udvariatlanság lenne, mire Billy Bob ismét magánkívül volt; és amikor az édesapja mindnyájunknak hozott egy-egy zacskó pattogatott kukoricát, ő nem nyúlt a sajátjáért, nehogy össze- maszatolja a kezét, és kérlek — szólt —, ti se zörögjetek a zacskóval, amikor Miss Bobbit van a színpadon! Az első szám Manny Fox volt. pomádés hajjal, vigyorogva, kezét össze-összeütö- getve, vicceket mesélt. El néni fogadkozott, hogy ha még egy ilyen viccet elmond, akkor ő kimegy a teremből, de elhangzott az újabb vicc, és csak nem ment ki. Miss Bobbit előtt tizenegy versenyző került színre, köztük Eustacia Bernstein, aki filmsztárokat utánzott, de mindegyikük olyan volt, mint Eustacia. És fellépett Mr. Buster Riley, egy lapátfülű öregúr, aki a Matilda-kerin- gőt játszotta egy fűrészen. Addig a pillanatig neki volt a legnagyobb sikere. Bár nem mutatkozott túl nagy különbség a számok fogadtatásában; mindenki lelkesen tapsolt — kivéve Preacher Start, ö két sorral előttünk ült, és hangos szamárszerű üvöltéssel hurrogott le minden egyes számot. El néni kijelentette, hogy soha többé nem áll szóba vele. Az egyetlen, akit Preacher meg», tapsolt, Miss Bobbit volt. Miss Bobbit kijött a színd padra, ringatta a csípőjét; hátravetette fürtös fejét, forgatta a szemeit. Tüsfé"* látszott, hogy valamelyik kiasz» szikus számát fogja előadni) (Folytatjuk) _
