Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

I A tudományos-fantasztikus irodalom értelme VAN-E A VERSNEK, a szimfóniának, a tájképnek értelme? Elég ostoba kér­désnek látszik. Hasonlóan ostoba, de igen gyakori kér­dés: van-e a tudományos­fantasztikus irodalomnak ér­telme? Ezt a kérdést főleg olyan olvasók teszik fel, akik réges-régen olvastak néhány, többnyire rossz vagy igen gyenge ifjúsági sci-fit, s most elég bátornak érzik magukat, hogy egy egész műfajt, egy egész irodalmi szemléletet és módszert kér­dőre, sőt, kétségbe vonja­nak. Mert a Science fiction iro­dalmi műfaj, szemlélet és módszer egyszersmind. És mint minden irodalmi műfaj a világon, állandóan válto­zásokból, irányzatokból, di­vatokból áll össze, s akár­csak az irodalom bármely másik műfaja, körülbelül nyolcvan-kilencven százalé­ka egyszeri elolvasásra és csöndes elfeledésre van ítél­ve. Azonban a sci-fi fenn­maradó tíz-húsz százaléka maradandó érték, s remek­műként tartja számon az utókor. A sci-fi az ember és a kozmosz viszonyával fog­lalkozik, bonyolult és ellent­mondásos. de technikailag egyre jobban fejlődő ko­runkban. különböző hipoté­ziseket modellez a jövőben, jókat és rosszakat. A tizenkilencedik század­tól kezdve beszélhetünk tu­dományos-fantasztikus iro­dalomról, amióta a termé­Ismét meghirdetik a „Kell a jó könyv" mozgalmat A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére szeptem­ber végén „Kell a jó könyv” címmel országos pályázatot indít a Kulturális Miniszté­rium Kiadói Főigazgatósága és az MSZBT, más állami és társadalmi szervek közre­működésével. Az 1972-ben először meg­hirdetett „Kell a jó könyv” pályázat óriási sikert ara­tott, ennek alapján határoz­ták el megismétlését. A mozgalom nevét Majakovsz­kij verssorából „Kell a jó könyv, s megértjük szavát” — kölcsönözték. A mostani olvasómozga­lom célja a szovjet irodalom — ezen belül főként a mai szépirodalom — további népszerűsítése az olvasók, s elsősorban a fiatalok leg­szélesebb táborában. A Kiadói Főigazgatóság irodalomjegyzéke — ame­lyet a pályázat meghirdeté­sekor tesznek közzé — a klasszikus orosz, szovjet és mai szovjet irodalom negy­ven művét ajánlja, amely­ből a pályázni kívánó olva­sóknak hat könyvet kell ki­választaniuk, elolvasniuk, s írásban válaszolniuk a fel­tett kérdésekre. Ajánlott a többi között Alekszej Tolsztoj Golgota és Szeráfi movics Vasáradat cí­mű regénye. Az Októberi Forradalomról és a polgár- háborúról szóló elbeszélése­ket tartalmazza ,’A parázs idő” című antológia. A Vö­rös Hadsereg megalakulását dolgozza fel a „Hadsereg született” című szépirodalmi összeállítás. A szovjet költé­szet hat évtizedét teljes ke­resztmetszetében mutatja be „A végtelenség szom ja” cí­mű lírai antológia. Az egy évig tartó akció ünnepélyes eredményhirde­tésére a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 61. évfor­dulóján, a szovjet könyv ün­nepi hetén kerül sor. (MTI) Cl, Nemim 1977. augusztus 11., csütörtök szettudományos szemlélet valóban áthatja az emberi­ség gondolkodását. Ugyan­akkor a műfajra mélysége­sen jellemző az is, hogy a tizenkilencedik század ele­jén, a romantika fénykorá­ban érte el első sikereit, ezért a legtöbb sci-fi mű ha­gyományosan cselekményes és romantikus történeteket dolgoz fel. Mary Shelley Frankenstein-jét szokták az első tudományos-fantaszti­kus műként feltüntetni (1818), amely rémregény for­májában nemcsak a sci-fi egyik kedvelt alaptípusát adja, hanem azt is bizonyít­ja, hogy a sci-fi kezdettől fogva nemcsak közvetít tu­domány és irodalom között, hanem figyelmeztet a tudo­mány felelősségére is, sőt egyes esetekben kifejezetten tudományellenes. Való igaz, hogy a jó tudományos-fan­tasztikus irodalom a legrit­kább esetben tudományos, legfeljebb kiindulási ötlete­it, helyzeteit kölcsönzi a tu­dománytól, ezért helytelen is ifjúsági vagy ismeretter­jesztő műfajként kezelni, bár valóban vannak ilyen — többnyire irodalmilag gyen­gébb — kísérletei. A sci-fi művek döntő többsége vala­milyen közeli vagy távoli, de mindenképpen elképzelt jö­vőben játszódik, ahová vagy kivetíti az író véleményét a jelenről, vagy megpróbál je­lezni bizonyos — gyakran igen valószínűtlen — lehe­tőségeket. Valóságfeletti, el­képzelt, tökéletesen szaba­don kezelhető „valósággal” dolgozik, akár a mese és a mítosz, amelyhez egyébként szoros rokonság fűzi a fan­tasztikus irodalmat. Az el­képzelt jövőben (vagy múlt­ban) játszódó történet vol­taképpen mindig utópia is, vagy éppen anti-utópia: az író akarva-akaratlanul el kell, hogy képzeljen egy, a maitól lényegesen különböző emberi (vagy nem emberi) társadalmat, amely lehet a miénknél sokkal jobb, vagy sokkal iszonyatosabb. A technológiai és a társa­dalmi alaptémájú sci-fi kö­zötti küzdelem napjainkban is tart, már legnagyobb klasszikusai, így Verne és Wells között is ezen az ala­pon húzható meg leginkább a határvonal. Verne művei — kora szintjén — tudomá­4. — Én nem értek a tarifá­hoz — mondta a kislány —, miféle tarifáról beszél, Mis­ter? — Egy kis mulatság a csűr­ben — szűrte Preacher a sza­vakat összeszorított fogai kö­zött — egy jó kis vidám mu­latozás a csűrben. — A lány viszont vállat rántva kijelen­tette, hogy márpedig ő hal­lani sem akar semmiféle mu­latozásról. Mire Billy Bob kiborította a vödrét, s ami­kor a lány kétségbeesett ma­lacvisítással hajolt le, hogy mentse a menthetetlent, Pre­acher, aki olyan gonosz tud lenni mint az ördög, jól bele" rúgott a hátuljába, amitől aztán elterült a szeder és a por közepette. Miss Bobbit vágtatva jött át az úton, ráz­ta az ujját, mint egy metro­nóm; tanítónősen összeverte a tenyerét, dobbantott a lá­bával, és azt mondta; nyosabbak, míg Wells mű­vei fantasztikusabbak, de — irodalmi értékeik miatt — jóval maradandóbbak is. A mi Jókaink ebben a küzde­lemben közbülső helyet fog­lal el — bár érdekelték ko­ra természettudományos eredményei is, nem kevésbé vonzották a jövő társada- mi-politikai kérdései, aho­gyan ezt A jövő század re­gényében látjuk. A Science fiction újabb történetének talán legfonto­sabb állomása a harmincas­negyvenes évek Amerikája, 1926-ban indult meg az Amazing Stories című sci-fi folyóirat, amelyet hamaro­san a rossz papíron, de mi­nél rikítóbb címlapokkal dicsekedő sci-fi magazinok egész sora követett. A mű­faj ellenzői és szerelmesei ennek a jellegzetes indulás­nak köszönhetik legtöbb ér­vüket a műfaj ellen és mel­lett is: így lett a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom egyszerre tömegirodalom és intellektuális elit-irodalom, képregény sekélyességű rém­regény és filozófiai mélysé­gű kísérleti regény. A MAGYAR SCI-FI ELŐDEI között ott találjuk Jókait, Babitsot, Karinthy Frigyest, de igazi fellendü­lésnek csupán a hatvanas években indult. A hetvenes évek elején már könyvsoro­zatok és külön antológia, a Galaktika — Kuczka Péter szerkesztésében — szolgálja a sci-fi ügyét, s megalakul a Sci-Fi Munkabizottság az Írószövetségen belül. Ma­gyar szerzők sora — Fekete Gyula, Hernádi Gyula, Mes­terházi Lajos, Csernai Zol­tán, Szepes Mária, Zsoldos Péter — jelentkezik új mű­vekkel, s a televízió képer­nyőjén is egyre-másra tűn­nek fel — néhol vitatható színvonalú, de mindenképp érdeklődést keltő — magyar és külföldi filmek és tévé­filmsorozatok. A magyar sci-fi elméleti műhelyei is rangos helyet foglalnak el a nemzetközi fórumokon, s úgy látszik, e viszonylag fiatal műfaj Magyarorszá­gon is elfoglalja helyét, s ha jól játssza sajátos szerepét a tudományos-technikai forra­dalom korszakában, akkor eredményeivel, kérdéseivel és vitáival az egyetemes kultúrát is gazdagítani fog­ja. Szentmihályi Szabó Péter — Tudvalevő, hogy az ura­kat isten a hölgyek védelmé­re rendelte ide a földre. Gon­doljátok, hogy a fiúk Mem­phisben, New Yorkban, Lon­donban, Hollywoodban, vagy Párizsban is így viselked­nek? A fiúk visszahőköltek, és a zsebükbe süllyesztették a ke­züket. Miss Bobbit felsegítet­te a színesbörű lánykát; le­porolta, megszárítgatta a sze­mét, és egy zsebkendőt tar­tott elé, hogy az orrát kifúj­hassa. „Szép dolog — mond­ta — szép kis helyzet, ami­kor egy hölgy már fényes nappal sem mehet biztonság­ban az utcán.” Kettesben tértek vissza Mrs. Sawyer tornácára; és ettől a perctől kezdve elvá­laszthatatlanok voltak, Miss Bobbit és a kis elefántbébi, akinek Rosalba Cat volt a neve. Eleinte Mrs. Sawyer háborgott azon, hogy Rosal­ba oly sokat tartózkodik az ő házában. Azt mondta El néninek, nem rendjénvaló A Hanák­hagya­ték Úrnak született. Egyik őse 1623-ban kapott nemességet. Az ifjú Hanák Kolost csa­ládja jogásznak szánta. Hadd szerezze meg a diplomát, s induljon a karrier felé. Le­gyen jól menő ügyvédi iro­dája, ügyeskedjék, gazdagod­jék, s később se adja alább a tábla- majd a kúriai bírói címnél. Közben éljen kedve sze­rint. Igyék, vadásszék, mu­lasson kivilágos kivirradtig. Ügy, ahogy egy vérbeli dzsentrihez illik. Nos, az utat ő is végigjár­ta, de nem ejtette rabul a csordaszellem. Túllátott ön­érdekén, okosan töltötte ide­jét, s a köz javára is tevé­kenykedett. Nevét — az utókor emlé­kezete de sokszor kihagy — mégis elfeledték, s csak most, több évtized múltán figyel­tek fél rá, amikor értékes hagyatékát unokája a gyön­gyösi Mátra Múzeumnak ado­mányozta. ö. Forgatom a naplókat, a gazdasági jellegű iratokat, a különböző használati eszkö­zöket. A tárgyak túlélik az embert, dacolnak az idővel, s mégis mennyit vallanak arról, aki vette, alkotta, a maga képére mintázta őket. Gazdájuk precíz volt. Min­den feljegyzést, levelezőlapot eltett, méghozzá gondosan számon tartva. A következő nemzedékekre gondolt, a ma helytörténészeire. Nekik kül­dött üzenetet. Tanulságként, okulásul. S most, jó fél évszázad tá­volából, egykori tetteivel igazolja, hogy kimagaslott kortársai sorából, s mara­dandót alkotott az úttörők nemes buzgalmával. Rajongott a természet szépségeiért, s szerette vol­na, ha mások is felfedezik ezeket. A múlt század utolsó ne­gyedében még igen kevesen ismerték a vadregényes Mát­ra erdeit, bérceit. A lelkes ügyvéd érdeklődőket tobor­zott. Felhívására 1887. má­jus 15-én mintegy háromszá­zan megalakították a Ma­gyarországi Kárpát Egylet Mátra Osztályát. Az alelnök a tervekben bővelkedő Ha­nák lett. Ráadásul ahhoz is futotta erejéből, hogy eze­az, hogy egy nigger ott ta­nyázzon mindenki szeme láttára az ember verandájá­nak a kellős közepén. De hát Miss Bobbitnak varázsereje volt, bármit csinált is, azt olyan megfellebbezhetetle­nül csinálta, olyan határo­zottan, olyan ünnepélyesen, hogy nem volt más Hátra, csak elfogadni. A város mes­teremberei például acsarcg- tak, amikor Miss Bobbitnak kellett szólítaniuk, de végűi is elfogadták, hogy ő Miss Bobbit, és kissé merev meg­hajlással köszöntötték, ami­kor arra járt pörgetve a napernyőjét. Miss Bobbit mindenkinek azt mondta, hogy Rosalba a nővére, mely­ből sok vicc született, de mint az ötleteinek jórésze- lassanként ez is természetes­nek tűnt, és amikor hallot­tuk, hogy egymást Rosalba Nővérnek, és Bobbit Nővér­nek szólítják, még csak el sem mosolyodtunk. Nem sokkal azután Miss Bobbit meglátogatott ben­T/^UMAN CAPOre m cmtm Dr. Nagy Gyula muzeumigazgató az ertekes anyag egy darabjával. (Fotó: Szántó György) két minél hamarább meg is valósítsa. 1887. júliusára elkészült a Gyökeres-forráshoz vezető turistaút, s ezt annyi más követi. Hozzáfognak a mú­zeum anyagának válogatásá­hoz. 1889-ben a Kékestetőn tornyot építenek. Megjelenik az első, a környék neveze­tességeit bemutató útikalauz. A szerkesztést természetesen a sokoldalú, a fáradhatat­lan szervező vállalta. 1888. augusztusában az olvasók kezébe kerül, s utána három évig rendszeresen meg is je­lenik a propagandacélokat szolgáló Mátra című folyó­irat. S mindez csak a nyitány..j 0. Nemhiába mozgolódtak, érveltek, győzködtek. Pihe­nőnapokon kiváncsi emberek százai indultak el a festői tisztások, s a messzi csúcsok felé. Az egylet tagjai kalauz­nak ajánlkoztak, s kísérték őket a Bükkbe, a Pilisbe, sőt a Magas-Tátrába is. Amint lehetőség adódik — a pénz akkoriban se könnyen gyűlt össze — újabb mene­dékházakat emelnek. Mátra- füreden uszoda létesült, hogy az ide látogatók közül a fürdőzni vágyók se csalódja­nak. Az idegenforgalom buzgó harcosa azért is kardoskodik — méghozzá eredményesen — hogy Benepusztát üdülő­hellyé varázsolja. Javasolja, — ötletét sokan fogadták megértéssel, — hogy a kis­vasútat személyszállításra is használják. Hadd jöjjenek a turisták. Minél többen, s le­hetőleg szerte az ország­ból ... nünket. Vasárnap jött, s én egyedül voltam otthon, mert a család templomba ment. Mr. Capote — kezdte hatá­rozottan Miss Bobbit — ta­lán tudja, hogy ebben a me­gyében én vagyok egy egész sor folyóirat terjesztésének kizárólagos ügynöke. Nyu­godjon meg, Mr. Capot, most nem azért jöttem, hogy elad­jak magának valamit. Vi­szont van egy ötletem. Arra gondoltam, hogy az a két fiú, akik mindig itt ődöngenek, hogy ők tulajdonképpen már férfiak. Nem gondolná, hogy jó kisegítőim lennének? Billy Bob és Preacher ke­ményen dolgoztak Miss Bob­bitnak, és még Rosalba Nő­vérnek is. Rosalba Nővér egy Dewrop nevű kozmetikai cég termékeit árulta, és a fiúk feladata volt, hogy a megvá­sárolt árukat elszállítsák a vevőhöz. Estére Billy Bob olyan fáradt volt, hogy alig tudta megrágni a vacsoráját. El néni azt mondta, hogy ez szégyen, gyalázat, s egy szép napon, amikor Billy Bo­bot ágynak döntötte a nap- szúrás, kijelentette, hogy most aztán vége, Billy Bob­nak ott kell hagynia Miss Bobbitot... Mire Billy Bob átkokat zúdított az anyjára, amíg csak az apja be nem zárta a szobájába, erre aztán kijelentette, hogy ő megöli magát. (Folytatjuk) v S­Meglett a tábla-, s idővel a kúriai bírói cím is. Évről évre gyarapodott az abasári birtok. A talpraesett ügy­véd ravaszságért nem ment a szomszédba. A telekfelmé­résért járó jókora honorári­umról lemondott — egyéb­ként se könnyen fizették volna ki a falu földművesei —, csak azt kérte, hogy a kieső, meg sem művelt te­rületeket adják neki. A leg­jobban ő járt, bár az egyez­séget mindenki készséggel elfogadta. Okos gazda volt, haladt a korral, s a legkorszerűbb ag­rotechnikai eljárásokat al­kalmazta. Tapasztalatait nem őrizte féltékenyen, ha­nem másoknak is átadta. Ne­ki köszönhető az, hogy a nagy filoxéravész után is­mét megkezdődött a szőlő- telepítés. Ezért nem sajnál­ta a pénzt. Azoknak a mun­kásoknak, akik szakmai tan­folyamra jelentkeztek, a tanulás idejére is napszámot fizetett. Sosem feledkezett meg az ésszerű takarékosságról, cse­lédeit szintén erre szoktatta. Feljegyeztek erről egy jel­lemző esetet. Borait általá­ban a ludasi állomáson adat­ta fel. Egyszer kocsisát há­rom krajcárral becsapták. Mihelyst erről értesült, visz- szaküldte, hogy rendezze az ügyeit. Alkalmazottja sikerrel járt. öt koronával jutalmaz­ta, hogy emlékezetébe vésse: a pontosság mindennel előbbre való. Fennmaradtak gazdasági naplói, s ezek épp alapossá­guk miatt érdekesek. A his­tória búvára bepillanthat a korabeli ár-, értékesítési és termelési rendszerbe. Egy biztos: nem kerül tévútra, mert az információk hitele­sek. Rokona volt Rimely Ká­roly besztercebányai püspök. Levelezésük érdekes össze­függésekre derít fényt, hi­szen a főpap Rudolf trón­örökös egyik tanítómestere­ként otthonosan mozgott az akkori uralkodó osztály leg­felsőbb köreiben is. A hagyaték része az a két­ezer képeslap, amelynek minden darabja értékes tu­dósítás a tizenkilencedik század második feléről, a régi városközpontokról és egyéb nevezetességekről... a Az emberségről módos bir­tokosként sem feledkezett meg. Cselédeinek házakat építtetett, s Pesten egy kór­házi részleget bérelt> hogy hozzáértő orvosok gyógyít­hassák őket. Szokatlan jelenség volt ez abban az időben, mert aki magyar úrnak született, azt bőség és karrier várta, s a kivilágos kivirradtig tartó murik résztvevői önérdekü­kön kívül semmi mással sem törődtek. Hanák Kolost azonban nem ejtette rabul a csorda­szellem. Másokra is gmdolt, a jövőért is tevékenykedett. Erről vall hagyatéka, a lel­kes természetbúvár, az okos gazda jelenünknek címzett bőkezű ajándéka is ... Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents