Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

Feltételek és feladatok A mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának helyzete mezőgazdaságunk FEJLŐDÉSE a hetvenes években nemzetközi összeha­sonlításban nézve is figye- I lemre méltó. A termelés nö- 1 vekedésének természetesen meg van az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelő­eszközök gyorsan gyarapod­tak. Ezzel egyidőben a ter­melőerők összetétele is lé­nyegesen változott. A mű­velt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-mű­szaki bázis jelentősége vi­szonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben köz­helynek számít, hogy a ter­melés összes anyagi ráfordí­tásának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A ter­melés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagi-műszaki bázis hasznosítása. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takar­mányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keveréktakarmányok hasz­nálata. Gondként jelentkezik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takar­mányfelhasználás lassú ja­vulása. A műtrágya- és növényvé- dőszer-felhasználás ugyan­csak nagymértékben növeke­dett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál meg­torpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellá­tással valósítható meg. Szük­séges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelme­zett takarékosságból ne mér­sékeljék a műtrágya-fel­használást. Ugyanakkor fon­tos, hogy a műtrágyázás ta­lajkémiai vizsgálatokra ala­pozva, a termőföld tényleges tápanyagtartalmának megfe­lelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takar­mányozás, és a kemikáliák felhasználásának költségé­nél kisebb, mégis e témakör néhány kérdésével nagy nyo­matékkai indokolt foglalkoz­ni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékeny­ség növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a je­lenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszkö­zök egynegyede gép, beren­dezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgaz­dasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 szá­zalékot. A gépek. technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítsé­get jelentenek a mezőgazda­ságnak. A hatékony alkalma­zás érdekében azonban or­szágosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a tenniva­ló. A FEJLŐDÉS EGYIK jel­lemzője, hogy a termelési fo­lyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehan­golt géprendszerek teljesít­ménye nagyobb, kihasználá­sa 30—30 százalékkal kedve­zőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb. gazdaságosabb. Érthető és helyeselhető tehst, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beil­leszthető gépeket. Fáradozá­suk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípu­sok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tud­ják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg elté­rő teljesítményű) gépet vá­sárolnak helyette. Ez az üze­melési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást meg­nehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Kor­szerű gépekből ugyanis a ke­reslet a nemzetközi kereske--! delemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudo­másul venni a lehetőségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesíté­se távlatban segíthet e nehéz­ségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forga­lomba kerülő gépek figyel­mes forgalmazása, a beszer­zések alaposabb mérlegelése, hogy legaláb üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. Hasonló probléma tapasz­talható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendelke­zésre megfelelő teljesítmé­nyű munkagép. Ezt a feszült­séget is meg kell szüntet­nünk, részben tervszerű im­porttal. részben a hazai gyár­tás megszervezésével. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí­teni. hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismer­tek. A gazdaságok joggal a legkorszerűbb gépet szeret­nék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a tö­rekvés nem mindig célrave­zető. A legkorszerűbb gépek­ből legtöbbször csak igen ke­vés áll rendelkezésre, a ter­melés gépesítését, az elhasz­nálódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indo­kolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gé­pekre való várakozás miatt halogatni. A TERMELÉS GÉPESÍTÉ­SE az említett nehézségek el­lenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgaz­daságban. Az egyre korsze­rűbb, nagy teljesítményű gé­pek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismerete­ket és követelményeket tá­maszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzem- fenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számotte­vő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei na­gyon differenciáltak. Megfe­lelő színvonalú hibamegelőző • karbantartást a termelő üze­meknek csupán egynegyedé­ben végeznek. Ennek követ­kezménye, hogy tízezer trak­toron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai sze­rint a kormányszerkezet és a villamos szerelvények több mint 50 százalékánál, a mo­torok 38 százalékánál volt ki­fogásolható a műszaki álla­pot. Az üzemképesség fenntar­tásához szükséges karbantar­tás-javítás elvégzéséhez mű­helytér szükséges. A mű­helytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négy­zetméter jut, lényegesen ke­vesebb a műszakilag indo­koltnak tartott 25 négyzetmé­ternél. Fokozza a gondot, hogy a meglevő műhelyek is elaprózottak, felszerelésűk korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szervizberendezéssel, amely az alapvető karbantartás el­engedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkás­létszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azon­ban, hogy a technikai eszkö­zök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzé­se. A munkát irányítók, szervezők száma sem ele­gendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmun­kásra és mintegy hatezer ló­erő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutat­ják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, kar­bantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállí­tásokat. Főként az újabb tí­pusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítá­sok elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett ne­hézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a orob- lémák megoldásával foglal­kozni. Reprezentatív felmé­rés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkat­rész-felhasználást 14 száza­lékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiz­tonsága is növelhető, a meg­hibásodások száma 36 száza­lékkal. a hibák javításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. A GÉPKAPACITÁS haté­konyabb kihasználása meg­követeli, hogy a mezőgazda- sági üzemek fokozottabb fi­gyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantar­tására. Ehhez azonban segít­ségre van szükségük. A fel­adatokat csak az ipari szol­gáltató és a kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet ered­ményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítá­sára is alkalmas szervizháló­zatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, 6 biztosíta­ni kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kie­gészítését. Mindez az irányí­tó szervek munkájával szem­ben is növekvő követelmé­nyeket támaszt. Zsuffa Ervin az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője Építészek Csuvasiáből Mindketten építészmérnö­kök. Popov Nyikoláj Vaszil- jevics valaha már járt ha­zánkban : részt vett az or­szág felszabadításáért vívott harcokban. Ifjabb kollegájának Krasz. nov Iván Jakovlevicsnek számos történetet említett a hajdani nehéz időből. Érthe­tő is, hiszen az ismerős táj láttán felfrissültek a régi emlékek. — Vártam ezt a találko­zást. Odakinn, Csebokszári- ban igen sokat hallottam magyar barátainkról, a test­véri Heves megyéről. A sze­mélyes élmény azonban mégis többet jelent a szavaknál. Önöknél minden újjászüle­tett. Az egykori katona Csuva- csia fővárosában parkok és terek kivitelezésével foglal­kozik. Hivatalos teendői sok­szor vezérlik a Heves és az Eger nevű utcákba. — Az öt- és a kilenceme- letes házak elkészültek, s most alakítjuk ki a zöldöve­zetet. Szép feladat ez, mert ezek számára biztosítunk megfelelő környezetet. Örü­lök annak, hogy eljöhettem a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetemre, itt ugyanis tapasztalatokat gyűjthetek, s ezek közül jó néhányat bi­zonyára otthon is megvaló­síthatok. Barátja a köztársaság ter­vező intézetében tevékeny­kedik csoportvezetőként. A fiatalember arról beszél, hogy Új poszton acélkék egyenruhában Józsa György, amit tizen­hat esztendőn keresztül tár­sadalmi tevékenységként végzett, azt a közelmúltban főhivatásnak választotta: ép­pen a napokban nevezték ki a munkásőrség megyei pa­rancsnokának. — Igen, volt alkalmam hosszú évek alatt megismer­ni a munkásőrök életét, an­nál is inkább, hiszen magam is részese voltam a feladatok végrehajtásának. Nagyon sok ismerősre, barátra is szert tettem, tehát az új beosztá­som során nem idegen, ha­nem elvtársi közegbe kerül­tem. Azt azonban hadd te­gyem hozzá, hogy egészen más volt mondjuk század- parancsnok-helyettesként te­vékenykedni, mint most me­gyei szinten irányítani. Ép­pen ezért örömmel vállaltam ugyan ezt a tevékenységet, de egy kis szorongással is, I hiszen igen sok mindennel kell megismerkednem az el­következő hónapokban, hogy valóban jó munkát végez­hessek. És az új munkakör természetesen egészen új fel­tételeket teremt az életem­ben is. — Valóban, hiszen még alig száradt meg a pecsét a diplomáján. — Nem régen fejeztem be az SZKP-főiskolát, három évig voltam Moszkvában, s túlzás nélkül mondhatom, hogy felejthetetlen élmény volt számomra az iskola. Igaz, hogy az iskola előtt egyéves előkészítő tanfolya­mot végeztünk Budapesten, mégis elég csekély nyelvtu­dással kerültem ki a Szovjet­unió fővárosába. Az elején bizony elemi nehézségekkel kellett megküzdenem, de vi­szonylag hamar sikerült el­sajátítani a nyelvet. Elkép­zelhető azonban, hogy nem kis feladatot jelentett a nyelvvel és a tananyaggal párhuzamosan megbirkózni. Szerencsémre azonban szov­jet szobatársam igen sokat segített nem csupán az orosz nyelv elsajátításában, hanem abban is, hogy megismerked­jek a szovjet emberek men­talitásával, szokásaikkal, és természetesen több várossal, tájjal is. És hadd tegyem még azt is hozzá, hogy a ti­zennégy magyar hallgató pártcsoportjának is én vol­tam a vezetője, ami még plusz feladatokat is rótt rám. — Persze a pártmunka kü­lönösebben nem volt isme­retlen ön előtt. — Valóban nem. Hiszen szinte mióta dolgosom, azóta mindig végzek pártfeladatot. Az ipari szakmunkásképző befejezése után rövid ideig Egerben, a Finomszerelvény- gyárban dolgoztam, majd Sírokba, a Mátravidéki Fém­művekbe kerültem 1957-ben. Egy évvel később a párt tag­ja lettem, s azóta végzek pártmunkát. A gyárban hat évig alapszervezeti titkár voltam, közben tagja voltam az üzemi pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak, sőt, amíg nem szűnt meg a pé- tervásári járás, addig a ;árá- si pártbizottság fegyelmi bi­zottságában is tevékenyked­tem. Közben az üzemi KISZ- bizottság titkára is voltam. Aztán később a gyár sze­mélyzeti osztályára kerültem, majd, amikor megalakult a füzesabonyi gyáregységünk, oda neveztek ki személyzeti vezetőnek. Ezután az egri já­rási pártbizottság, majd nem sokkal később a megyei párt- bizottság munkatársa lettem, egészen addig, amíg az SZKP-főiskolára nem kerül­tem. Közben pedig elvégez­tem az esti egyetemet, majd a szakosító tagozatot. Tehát a pártmunka nem jelentett számomra Moszkvában sem újdonságot. S nagyon örülök, hogy éppen pártcsoportveze­tői tisztségem folytán igen jó kapcsolatot alakíthattam ki a főiskola vezetőivel is, akik közül igen sokan segítettek nekem a tanulásban, a mun­kámban is. — Térjünk vissza mostani beosztására. A pártmunka után nem szokatlan érzés fegyveres testületben dolgoz­ni? — Munkakör és munkakör között nyilvánvalóan van különbség. Hadd mondjam meg azonban, hogy én ezt a beosztásomat is pártmunká­nak, politikai tevékenység­nek tekintem és igyekszem ennek megfelelően betölteni Arra törekszem, hogy az ál­lományon belül az őszinteség, a bizalom, egymás munkájá­nak tisztelete, megbecsülése érvényesüljön, s olyan légkör legyen, hogy mindenki a tő­le telhető legjobbat nyújtsa Természetesen emellett nagy figyelmet fordítunk arra, hogy az éves kiképzési terv feladatait is teljesítsük. — Négyévi tanulás és tá­voliét után most már újra együtt lehet a családjával. Van-e valami nagyobb terve a magánéletben? — Nagyobb tervem nincs, de azt elmondhatom, hogy jó érzés végre több időt tölteni a családdal. Az egyik fiam kilenc-, a másik három és fél éves, ők is örülnek, hogy most már foglalkozhatok velük. Feleségem a közeljö­vőben veszi fel ismét a mun­kát az egri járási pártbizott­ságon, neki is könnyebb lesz, hogy a gyermeknevelés gond" jai nem csupán őrá hárul­nak. — Szabad idejében mit csi­nál legszívesebben? — Egyrészt, mint említet­tem, a gyerekekkel foglalko­zom, másrészt szeretek tv-t nézni, és ha van rá idő, akkor szívesen horgászom. Szá­momra mindez jó kikapcso­lódást jelent. — Hogy a kikapcsolódás után valóban jó munkát vé­gezhessen ... — Igen. Érthető módon szeretnék bizonyítani, hogy ezen a területen is megállóm a helyem. Ehhez kívánunk sok kert! a Csuvas ASZSZK-ban rőt­ként ápolják a múlt hagyaté­kát. — Nálunk igen kevés a ré. gi épület. Ezek zöme temp­lom. Kormányzatunk ' igen sokat áldoz azért, hogy mentse, óvja ezeket a ritka értékeket. Ha megépül a duzzasztómű, akkor az egyi­ket teljesen elárasztaná a víz. Persze még idejében in­tézkedünk, s az egészet egy más helyre telepítjük. Nem egyszerű dolog ez, mégis megoldjuk, hogy a következő nemzedékek is képet alkot, hassanak a korábbi évszáza­dok mestereinek felkészült­ségéről. A tíz napra szóló progra­mot érdekesnek, változatos­nak tartják. — Az előadások színvona­st­Kaposi Levente lasak, tudományos szem. pontból is számottevőek. Ti­zenegy ország szakemberei jöttek össze, ez azért jó, mert bepillanthatunk mások törekvéseibe, azaz tanulha­tunk egymástól. Azért is megérte ideutazni, hogy megismerkedjünk a megye, székhely építészeivel, az it­teni vállalatok tevékenysé­gével. A tervezőt különösképp megigézte a barokk város hangulata. — Az utcákat járva minU ha a múltba kalandoznék. Ritka élmény, ha megeleve- i nedik a história. (páni 1 Korszerűsítik a Fémművek vasúti rakodóját. Évente 2500 vagon fordul meg a Mátravidéki Fémmű.. vek iparvágányán; innen in­dulnak hazai és külföldi ál­lomáshelyeikre a gyár termé­kei. A belső iparvágány 1950. ben épült, s azóta a nagy igénybevételtől sokat rom­lott a műszaki állapota és a folyamatosan növekvő szál­lításokhoz már kicsinek is bizonyult. A korszerűsítéshez — melynek révén meggyor. sül majd a rakodás, keveseb­bet állnak a vagonok —• a Központi Szállítási Tanács is segítséget adott: egymillió forintot biztosított a válla­latnak a rakodásfejlesztési alapból. A felújítási, korszerűsítési munkák júliusban kezdődtek. Ennek során kicserélik az egész alépítményt, alkalmas­sá teszik nagyobb teherbí­rásra. Utakat építenek és úgy alakítják ki a pályát, hogy egyszerre több vágány mellett is végezhessenek gé­pi rakodást. A több mint kétmillió forintos költségű beruházás építési munkáit az Egri Közúti Építő Válla­lat végzi, a vasúti szakmun­kákat pedig a MÁV hatvani pályafenntartási főnökségé­nek szakemberei vállalták. Előreláthatóan szeptembertől már az új vasúti pályáról in­dulhatnak útra a szállítmá­nyok, gyorsabb és könnyebb lesz a rakodók munkája. Awiswei 1977. augusztus 7- vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents