Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Első hallásra olyan ez az egész, mintha teszem azt, egy jóvágású macskát Cézárnak, vagy esetleg Nérónak nevez­nének el. Ahogy a címképből is látszik, ezt a bűnözők szá­mára távolról sem rokon­szenves kutyát ugyanis Ci- cus-nak keresztelték el. Min­dennek megvan a maga oka, tehát Cicus sem véletlenül lett Cicus. Szakmai meggon­dolásból minden esztendő­nek megvan a maga betűje. A nevezett és nevezetes ebet 1975-ben vásárolták, s abban az esztendőben a „C” volt a meghatározó. Így lett tehát a tehetséges nyomkövetőből a megtévesztően szelíd nevű Cicus, és ennyi elég is a név­adás körülményeiről. Nem is ez a lényeg, hanem az első mondatban megfogalmazott kifejezés, amely szerint a bűnözők számára távolról sem rokonszenves kutyáról, sőt: kutyákról van szó... A megyei rendőr-főkapi­tányságon szakemberekkel beszélgettünk az ebek bűnül, döző szerepéről. Ebből a szempontból a kívülálló úgy dönt, hogy a nyomozókutyák két fő részből állnak, mint: orr és ennek tartozékai: fej, törzs, végtagok. Azaz éppen a# orr, ez a csalhatatlan, perdöntő „szimatgép”, ami meghatározza szerepüket a bűnüldözésben. Persze, van más is. — Egyetlen „technikai esz­köz” — mondta Csefkó Ta­más főhadnagy, alosztályve­zető —, amely már megjele­nésével is szolgálja a meg­előzést. Ebben igen sok az igazság! Például a bálokon gyakran kialakuló, idegfeszítő pillana­tok azonnal megenyhülnek, a készülő pofon reflexíve hát- raarcot végez, s megsemmi­síti a szándékot, kevésbé tudományosan: visszacsukó­dik a bicska pengéje ... A rendőrség kötelékében szolgálatot teljesítő kutyák kétféle feladat végrehajtásá­ra csoportosíthatók, alkatuk és intelligenciájuk szerint. Az egyikbe a járőrkutyák, a másikba pedig a nyomköve­tő kutyák tartoznak. — A megyében — mondta Csefkó Tamás főhadnagy — német juhászkutyák teljesíte­nek szolgálatot, méghozzá jó eredménnyel. Hősünk, Cicus krónikájá­ból az egyik példa, amikor a premiere volt „tárgykiválasz­tásból”: Bélapátfalván erő. szakos nemi közösülés miatt indítottak vizsgálatot. Az­előtt két betörés is történt a községben. A nyomról szima­tot vett, aztán több ízben is az egyik munkásszállásnál állt meg. Üjabb kísérletek a biztonság kedvéért: a kutyá­nak sapkákat kellett Végig, szimatolnia. Az egyik sapká­nál megállt, szinte elmoso­lyodott, majd az általa gya­núsnak vélt tárgyat kidobta a sorból. Így derült ki egy füst alatt (vagy egy szimat alatt?), hogy kinek kell ké­nyelmetlen kérdéseket feiten, ni az erőszak kísérletével és a két betöréssel kapcsolat­ban ... Amíg minderre sor kerül­het, alapos kiképzésen esnek át a kutyák. Erről Balogh Ferenc alhadnagy beszélt. — Mindegyik kutyának sa­ját gazdája van, ő gondozza, neveli, és képezi ki tematika szerint. A munkához szüksé­ges feltételes reflexeket már apró koruktól fokozatosan kiépítjük bennük. Igen fon­tos, hogy gazdahű legyen, hogy ragaszkodjon vezetőjé. hez. A leghatásosabb mód­szer, ha szeretettel — tehát nem durván és indokolatla­nul szigorúan bánnak ve­lük. teljesítményeikért simo. gatást, dicséretet kapnak. Előbb játékos formában zaj­lik a kiképzés, mint például az eldobott tárgy visszahoza- tala, aztán fokozatosan ne­hezebb feladatot kapnak. A nyomkövetők például, ami­kor rájuk tesszük az úgyne. vezett nyomozóhámot a tíz- méteres vezetőpórázzal, már tudják, hogy itt komoly fel­adatról lesz szó! Ismét a Cicus káderlapjá­ból idézünk. Egy mikófalvi üzletbetörés után, óriási hő­ségben — amikor igen nehéz, szinte (lehetetlen szimatot venni —, s amikor már a helyszínelők kezdtek elcsüg­gedni, igen rövid idő alatt megtalálta a tettesek által el. dobott (számukra már érték­telenné vált) tárgyakat! Egy másik eset: Síkfőkútról tele­fonáltak az ügyeletre, garáz­daságot jelentettek a turista, házból. Többen összevereked. tek, volt, aki baltát is hasz­nált (szerencsére nem oko­zott vele nagyobb bajt...). Négy idegen eltűnt, viszont jött Cicus! Szimatot vett, aztán határozott léptekkel ne­kivágott a domboldalnak, s megállt egy hétvégi ház­nál. A nyomozók betértek, s négy fiatalembert találtak, látszólag alva. Cicus leült, szemével intett a gazdának, s az ágy alól előkerült egy vé­res nyelű balta ... Még számos példát sorol­hatnánk, amelyekben a ku­tyák legalább olyan teljesít­ményt nyújtottak, mint a mesebeli Kántor. Befejezésül egy keveset a hétköznapokról. A leendő „szimat-műszereket” az Or­szágos Ebtenyésztő Egyesü­lettől vásárolják, nem is olyan olcsón. Cicus például kilencezer forintba került* Mit esznek, mit csinálnak egész nap, ha nincs munka? — Nem szabad elfelejte­nünk, hogy a kutya ragadozó — mondta Csefkó főhadnagy. — Ha kényeztetik, elpuhul, lusta lesz, nem hajlandó dől. gozni, megbízhatatlanná vá­lik. A „mieink” naponta egy­szer kapnak enni, moslékot, vitaminkészítményeket. Heti egy bojtos napjuk is van — éppen azért, hogy ne szokják meg a túlzott kényelmet. A gazda eteti őket, mástól el sem fogadják az élelmet! Mindezek mellett rendszeres állatorvosi felügyelet alatt állnak, s természetesen sok­szor gyakorlatoznak. — Mennyi a szolgálati ide­jük? — Körülbelül tíz esztendő, Aztán nyugdíjba vonulnak. E'ek szerint Cicusnak még vagy hét esztendeje van hát­ra a megérdelemt pihenésig. Addig — mert nehezen vál­tozik az ember —, sajnos lesz elég tennivalója... (kátai) Gyökerek Kedves Doktor Űr! ön az elmúlt napokban volt olyan kedves, és a gyö­kerekről. pontosabban az én gyökereimről beszélgetett ve­lem. A helyzet azonban — mint bizonyára emlékszik rá —, úgy alakult, e fontos kér­désről vallott nézeteimet nem állt módomban kifejteni. Amennyiben nem vagyok túl­zottan terhére, és nem fá­rasztják ezek a reszketeg so­rok, ezúttal igyekszem rövi­den összefoglalni a gyöke­rekkel kapcsolatban bennem kialakult, megcsontosodott, s ön szerint valószínűleg be- tokosodott álláspontomat. Nos, Nagyon Tisztelt Dok­tor Ür — és ebben bizonyára egyet ért velem —, az én sze­rény véleményem szerint az ember nem élhet gyökértele- nül. Ezt kérem, már egészen kis korunkban, világrajöt- tünk első pillanataitól tapasz­talnunk kell, más kérdés, hogy a gyerek, mivel tudata eme gyönyörű, illatos kisded korban még nincs kialakulva, még hálátlan, mit sem tud a gyökerekről. Hálátlan, Doktor Űr, hiszen még nem tudja. 1977. augusztus 28., vasárnap mit jelent számára, hogy szü­lei világra hozták, és hogy már világrajöttétől, sőt, azt megelőzően is orvosok, szülé. szék, ápolónők vigyázzák fej­lődését, majd pesztrák, óvó­nők, tanítók, tanárok, meste­rek, professzorok egyengetik útját, hogy már húszegyné­hány éves korában értékes, megbecsült tagja válhasson belőle a társadalomnak. Mindez — és ezt aligha szükséges éppen önnek bi­zonygatnom, Doktor Űr — lényegében egyet jelent a gyökerekkel, a gyökereinkkel. Azzal, hogy vannak szüléink, testvéreink, barátaink, támo­gatóink, van drága kis szűkre szabott hazánk, és ebben egy nagy házunk, az otthonunk, s benne még nagyobb szánk, Uram ...! S az én számban az’én gyökereim, melyeket az ön vitathatatlanul éles, szak­avatott szemei azonnal felfe­deztek ... A többit már nem kell ecsetelnem. ön átrángatott engem a rendelőjébe — én holtra vál­va követtem —, beültetett a kínok karosszékébe, és kimé. letes kegyetlenséggel injek­ciót döfött az ínyembe. Az­után elnézést kért, Doktor Űr, hogy amíg hat a szérum — míg zsibbadok — ön ma­gamra hagy engem. Hunyt pilláim mögött ekkor peregni kezdett egy korábbi, a mos­tanihoz kísértetiesen hasonló kép, amikor szintén ilyen gyalázatosán kiszolgáltatott helyzetben ültem egy ponto­san ilyen kinzószékben, és egy szőke, nagyon fiatal és csodálatosan csinos orvosnő, szemében ibolyaszínű féle­lemmel azt mondta nekem: Kérem, nyissa ki a száját... egy kicsit nagyobbra ... így, most nagyon jó ..., ne féljen, nem fog fájni... És reccs ...! Nem azt mondom, a reccse. nés nem is nagyon fájt, de beletört, kérem, bele a fránya fogam, meg még a mellette való szuvasodástól mentes agyar, és akkor az én kis sze. lid orvosnőm rémülten vésni, kalapálni kezdett a számban, ahol is fél óra leforgása alatt példátlan pusztítást végzett. Csupán mint férfi a férfi­nak említem meg uram, hogy ez a rövid időszak elegendő Van, aki gyűrűt, van aki rézdrótot keres Hadjárat a tisztaságért A legtöbb ember azt sze­reti, ha nemcsak a lakásá­ban van rend és tisztaság, hanem a környezetében is. Csak amíg az előbbiért haj­landók vagyunk sokat tenni, az utóbbiért már nem annyi­ra. Felületességből, figyel­metlenségből eldobjuk az ut­cán a csikket — a lakásban aligha —, karácsonykor le­dobjuk a fenyőfát az erkély­ről, aztán akadnak olyan „vicces” emberek is, akik jó tréfának tartják a kukák feldöntögetését, az utcai ha­mutartók járdára ürítését. S ha„ kedvező” a széljárás, akkor a lenge szellő százmé­tereken görgeti maga előtt a papírdarabokat, kiürült te­jeszacskókat. És sokszor bosszankodunk. Ha szemetet, hulladékot lá­tunk az utcán, feltesszük magunkban, vagy nyilváno­san a kérdést: hogy tűrhetik ezt azok, akiknek feladata a köztisztaság biztosítása? KIS HADSEREG Egerben, a mélyépítő és városgondozási üzem köz- tisztasági üzemegységének a feladata, röviden meghatá­rozva a következő: Mintegy 16 ezer lakásból kikerülő hulladék és szemét rendszeres elszállítása. Kö­rülbelül 180—200 intézmény, üzem ipari szemetének elfu- varozása. Ezenkívül az üzemegység feladata továbbá 859 ezer négyzetméter út, járda és tér tisztántartása, valamint a szemétbányákba kivitt szemét megnyugtató elhelyezése, terítése és keze­lése. Mindezek ellátásához az üzemegység rendelkezik hat szemétgyűjtő kocsival, négy konténeres szemétszállítóval (az utóbbiak közül azonban kettő hónapok óta nem dőli gozik, mert megjavításukhoz nincs alkatrész), továbbá há­rom seprő-, két locsológép­kocsival, valamint egy ZIL típusú sószóró és tológéppel. Nagyjából ennyi a gépállo­mány. A személyi feltételeket te­kintve a kép a következő: a szemétgyűjtő autóknál 12 gépkocsivezető és 26 rakodó dolgozik, míg az úttisztítók­nál öt gépkocsivezető és 26 úttisztító. Az úttisztítók — közismert nevükön útcasep- rők — közül azonban napon­ta csak 15—18 fő az, aki munkába áll. A többiek be­tegek, vagy egyéb más prob­lémák miatt nem tudnak dolgozni. volt az orvostudományból va­ló teljes kiábrándulásomhoz, sőt, a szép doktornő iránt fellobbant szerelmem is ki. hunyt, és ezt már akkor pon. tosan tudtam, az ájulásom előtti utolsó tiszta pillanata­imban. A gyökereim természetesen maradtak. Eszmélésem után ugyan szép kínzóm arra kért, hogy gyűjtsék egy kis erőt, holnap újra jelentkezzem, de nekem eszembe jutott hú hit­vesem, gyönyörű gyermekem, és már akkor tudtam, hogy bizony én másnap nem le­szek ott azon a randevún. Maradt tehát a két gyö. kér, amit ön kitűnő szemmel észre vett, s minek követ­keztében közöttünk az emlí­tett affér bekövetkezett, és az említett döfés után, ami­kor ön egy percre magamra hagyott, én további szives vendéglátásáról lemondtam. Ha akarja, nevezheti ezt gyá. va megfutamodásnak is uram. Nekem már ez sem számít, kérem, teóriámat megalkot­tam: legyek bár gyáva nyúl az ön szemében, legyek akár. mi — csak ne legyek — gyö- kértelen. Tisztelettel, híve: B. Kun Tibor A pontosság kedvéért Hor­váth István üzemegység­vezető hozzá­teszi, hogy ha­vonta 7500— 8000 köbméter szemetet ők szállítanak ki, a vállalatok pedig saját gépkocsijaik­kal mintegy 4500—5000 köb­métert. Tavaly 118 ezer köbméter hulladék került ki a telepre. Az idén ennél jóval több, hi­szen a mennyiség évenként 8—9 százalékkal nő. Tíz év alatt szerényen fszá­mítva is egymillió köbméter szemetet „termel” a város. Nem kell hozzá különö­sebb fantázia elképzelni, hogy milyen iszonyatos mennyiség ez Ha ez a vá­rosban maradna, a szemét­hegy bizonyára ellepné a szé­kesegyház tornyát is. A köztisztasági üzemegy­ség korántsem népes garni­túrája éppen ezért indul nap, mint nap hadba — a tiszta­ságért. LEBECSÜLT MUNKA — Általános elv ma már, hogy egy lakótelep tervezé­sének idején nem csupán a házakat, az utakat, a világí­tást, a fűtést, a vízhálózatot kell megtervezni, hanem a szemét elvitelét, elhelyezését is. Sajnos, nálunk nem így áll még a helyzet — mondja Horváth István. Ahogy épül­nek az új lakótelepek — sze­rencsére — a városban, úgy növekednek a gondjaink. A tények igazolják ezt a véleményt. 1972-ben például öt kukás autó 10 ezer lakás­ból szállította el a hulladé­kot, ma négy autó 16 ezer la­kásból. Tehát több gép kel­lene. És munkaerő is, mert az elmúlt években a létszám sem gyarapodott. Az viszont köztudott, hogy a köztiszta­sági munkakörök nem gya­korolnak valami nagy vonzó­erőt, ezért aztán nincs után­pótlás. Ez év szeptemberétől új bérezési rendszerrel pró­bálnak majd a munkaerő­gondokon valamit enyhíteni, ha a bérezési rendszer elfo­gadásra kerül. Addig is azonban „hajta­ni” kell. Hiszen például a városban elhelyezett 140 konténer közül jócskán akad­nak olyanok, amelyeket na­ponta kell üríteni. A kórház­nál, a tejüzemnél, a hűtőház­nál, vagy a piactérnél nem „illatozhatnak” napokon át a konténerek. Ez már nem csu­pán tisztasági, hanem köz­egészségügyi kérdés. INGERLÉKENY ÜGYFELEK Sajátságos tulajdonsága a szemétnek, hogy ingerlé­kennyé teszi az embereket. Ki tudja hányszor cseng napjában a telefon, hogy az üzemegység dolgozói nem ürítették ki a kukákat, gon­datlanul bánnak vele, és egyebek. A telefonálók hang­vétele — szelíden fogalmaz­va is — erős. Hiába, a nem kimondottan jó illatú hulla­dék nem csupán az orra, ha­nem az idegrendszerre is ki­hat. Persze, az esetenkénti jo­gos kifogások mellett, bőven van indokolatlan panasz is. A háztulajdonosok, házfel­ügyelők egy része elfeledke­zik arról, hogy a tartályokat időnként kimossa, kifertőtle­nítse — pedig ez az ő fel­adatuk. Minthogy az is, hogy a használhatatlan edényeket időnként újra cseréljék. So­kan az üzemtől várják, hogy ingyen cserélje a kukákat. Pedig ez nem feladatuk Az­tán igen gyakran előfordul az is, hogy egyesek a 'törnie­léket, a hulladékot a város határába hordják, s az út mellé egyszerűen leszórják. Akadnak olyanok is, akik a háztartási szemetet zsákokba gyűjtik, s szintén az utak mellé szórják le. Különösért a belvárosban előforduló eset, hogy a parkírozó autók miatt szinte lehetetlen az utak tisztítása. Egyszóval, problémák akadnak bőven. S nagyon ha. mar elhangzik a vélemény j nem dolgoznak a szemetesek. Pedig érdemes megemlíteni, hogy az idén az úgynevezett lomtalanítási akció során mintegy 70 ezer forint ér­tékben, társadalmi munkát végeztek az üzemegység szo­cialista brigádjai. A SZEMÉT ROMANTIKÁJA? Furcsa dolog, de a szemét­nek is van bizonyos roman­tikája. Egyes emberekben valahogy felkelti■'%' kincske­reső ösztönt. A szigorú tila­lom" ellenére, esetenként egyesek haláltmegvető bá­torsággal — valóban azzal, hiszen a több tízméter ma­gasságú hegy esetenként le­omlik, s könnyen elnyelheti örökre a hívatlan vendéget — ki tudja mit keresnek. Le­gendák keringenek, hogy egyik ember gyűrűt, másik aranynyakláncot talált, de van, aki egyszerűbb dolgokat keres, például kenyérhulla­dékot. A legutóbbi idők slá­gere egy kupac, kiszuperált műanyagdoboz volt, többen virágosládának vittek haza belőle. Persze, a szemétben valóban vannak értékek. Na­gyon sok értékes fémhulla­dék is belekerül, aztán pa­pír, üveg, ami még hasznosít, ható lenne. Bizonyos szabá­lyok azonban inkább a „kin­csek” otthagyására, mintsem kibányászására ösztönzik az üzemegység dolgozóit is. Mindezek ellenére azonban a hulladék elsődlegesen kör­nyezetvédelmi téma. Egyre modernebb életünkben egyre több szemét keletkezik, gon­doljunk csupán a műanyag flakonokra, tasakokra, kü­lönböző fémtubusokra, a sza­nált épületek bontási anya­gaira, és ki ne tudná még tovább sorolni. Mindezek összegyűjtése elhelyezé-e egyre nagyobb feladat. Es egyre nehezebb is. Hiszen a város környékén is egyre ke­vesebb a feltöltésre váró mé­lyedés, és . az évtized végén, a jövő évtized elején új meg­oldásokat kell majd keresni. A fantasztikus filmekben gyakori látvány, hogy a vá­rosokban halmozódik a sze­mét, a végén belepi a háza­kat — és elnyeli a várost. Nos, ettől nem kell tarta­nunk. Az azonban bizonyos, hogy környezetünk, tisztasá­gunk védelníe egyre több pénzt igényel, újabb gépek alkalmazását követeli meg. És talán egy kicsivel több előrelátást is Hiszen az ut­cán heverő „téma” — néha kézlegyintést, lekicsinylést vált ki belőlünk — pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy világproblémáról van szó. És kulturáltságról is. Kaposi Levente j- f!

Next

/
Thumbnails
Contents