Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Kiránduljunk, de hogyan? Rendelet a mezőgazdasági szakcsoportokról Ar áj tanévvel megkezdő­dik ismét a diákok tanulmá­nyi kirándulásainak sze­zonja is. Egy-egy osztály, vagy nagyobb csoport indul néha több napra is az or­szág tájaival, vagy éppen­séggel a határainkon túli vi­dékkel ismerkedni. Mindig így volt ez, hiszen fontos része a nevelési, oktatási programnak a kirándulás, az itt szerzett ismeretek jól kiegészítik az iskolapadok között elsajátítottakat. Mindig így volt — s egy­úttal régóta szokás az is, hogy ilyenkor megindul a panaszkodók, vagy a kü­lönböző „kapcsolatok” révén előnyt keresők sokasága. Mert nincs elég autóbusz. Jósolni — ismerve a tava­lyi helyzetet, s az azóta tör­tént változásokat — jót saj­nos nem tudunk a követke­ző kirándulási szezonra sem. De hát valóban annyira el­kerülhetetlen velejárója a bosszúság, kellemetlenség, idegeskedés egy-egy ilyen is­kolai kirándulásnak? Mert, ha egy nem sikerül az el­veszi a kedvét a többitől is pedagógusnak, diáknak egyaránt. A Volán megyei vállalatánál Balogh Tibor igazgatónak tettük fel elő­ször a kérdést. Yan, aki szervezzen — Amellet, hogy egyálta­lán nincs szó az autóbuszok bőséges ellátásáról, nem tar­tom elkerülhetetlenül a ki­rándulások velejárójának a kellemetlenséget, idegeske­dést, — kezdte az igazgató. — Pedig nekem is okoz ép­pen elég bosszúságot, ami­kor egymás után jönnek a telefonok, ki panaszkodva, ki — meg kell mondani — protekcióért, hátha hatalmi szóval el lehet érni valamit. Pedig amit lehet, amire a vállalat adott esetben képes, az ügyekért felelős beosztott is el tudja intézni. Igaz, per­sze először mindenki oda­fordul, s csak azután lép '„feljebb”, amikor nem kap pozitív választ. •— Általában miért nem tudja teljesíteni az igénye­ket a vállalat? — Tudomásom szerint ami elutasítás volt, az is más időpont javaslatával történt. Legtöbbször azonban a né­hány napos eltérés sem fe­lel meg az illető iskolának, mert szállást, programokat hamarabb lekötnek, mint autóbuszt. Lehet, ha ismer­nék a mi kötöttségeinket a munkásszállítással, eleve sokkal kevesebo lenne a vita. — Mik ezek a kötöttsé­gek? — Mi különjáratra a sza­bad autóbuszainkat adjuk ki, ezek egyébként munkás- szállítást végeznek. Pénte­ken, szombaton, hétfőn nem tudjuk nélkülözni ezeket u, kocsikat, mert ilyenkor van a munkásszállítás csúcside­je. Sajnos, tapasztalatunk szerint éppen e napokra igénylik a legtöbb kocsit az iskolák is: a több napos ki­rándulást hétfőn kezdik, vagy a vasárnap kivételével hét végére akarnak elutaz­ni. — Hogyan ad mindezekről tájékoztatást ügyfeleinek a Volán? — Utazási irodánk, amely a megye mindhárom váro­sában megtalálható, segít az utak szervezésében, tájékoz­tatást is ad lehetőségeinkről. Akár szállást, étkezést is el­intéz, de természetesen eze­ken kívül is biztosítja az autóbuszt. Van erre szerve­zet nálunk és ugyanígy a többi utazási irodánál is. Egyébként az időben, mond­juk egy-másfél hónappal hamarabb adott megrende­léseket eddig minden eset­ben teljesítettük. Torlódó igények Az üzemegységek saját autóbuszparkjukkal önálló­an gazdálkodnak, tehát ma­guk is szervezhetnek külön­járatokat. Egerből, Gyön­gyösről és Hatvanból kér­tünk tájékoztatást a tavalyi forgalomról az új tanévre szóló megrendelésekről. Néz­zük a számokat. Az egriekhez áprilisban 38, májusban 108, júniusban 98 különjárat-megrendelés ér­kezett. Szeptemberre 28 elő­jegyzésük van eddig, de igény a tapasztalatok szerint sokkal nagyobb várható. A többi hónapokban jelen­téktelen a megrendelések száma. Májusban egy, júniusban öt megrendelést küldtek vissza, más időpontot javasolva. Szeptemberre az Expressz iroda három kocsiigényét nem tudták elfogadni. Gyöngyösön július 31-ig 222 különjáratot rendeltek, ebből 33-ra küldtek elutasí­tó választ, más időpontra javaslatot. A 33-ból húsz esett május és június hóna­pokra. Nagy József üzem­igazgató is szólt ezzel kap­csolatban arról, hogy soron­kívüliségért a legkülönbö­zőbb fórumokon kilincselnek a megrendelők. Az Ilyen „kérések” teljesítése aztán az egyéb szerződött forga­lom rovására megy. Hatvanban a számok ki­sebbek. de arányuk ugyan­azok. Áprilisra, májusra jut itt a legtöbb megrendelés; szeptemberre mindössze négy kocsira van előjegyzé­sük. októberre már egy sem. | Az igények tehát zsúfolód­nak, egv_egy hónapban. Ezek az úgynevezett kirán­duló-hetek minden iskolá­ban. Jobban eoyűllműköd?c Az adatokból, az üzem­egységek felelőseinek véle­ményéből kitűnik az, hogy egymáshoz jobban alkalmaz­kodva, együttműködve fel­hőtlen lehetne az iskolák és a Volán kapcsolata. Termé­szetesen nem arról van szó, hogy a fuvarozó szabja meg, mikor kirándulhat egyik, vagy másik osztály. Egymás gondjait, feladatait jobban ismerve megszűnhetné­nek a súrlódásek, hiszen az például nem jelenthet aka­dályt, hogy hétfő helyett mondjuk kedden kezdődjék a munkásbusz már szabad, a hét végéig is. Mert a lényeg: kellemes, élményt hozó legyen az or­szágjárás. Ne rontsák elke­rülhető bosszúságok. Qekeli Sándor A Minisztertanács — a szö­vetkezeti törvényt és az idő­közben megjelent ágazati jogszabályokat figyelembe vé­ve — módosította a mezőgaz­dasági szakcsoportokról 1972- ben kiadott rendeletét. Lényeges változás például, hogy a szakcsoportok alaku­lásával, működésével kap­csolatos alapvető kérdések­ben döntési joga ezentúl a szövetkezet közgyűlése he­lyett a küldöttközgyűlésnek van, s ez többféle olyan, a szakcsoport érdekeit szolgá­ló határozatot is hozhat, amelyre a közgyűlésnek nem volt lehetősége. A rendelet a korábbinál nagyobb hatás­kört biztosít a szakcsoportok tevékenységében a szövetke­zet igazgatóságának, vezető­ségének is, amennyiben lehe­tővé teszi számára, hogy a küldöttközgyűlés határozata előtt is hozzájárulhat szak­csoport szervezéséhez, meg­határozott résztevékenység folytatásához. Ugyanakkor a szövetkezet belső szabályza­tában köteles rögzíteni a szakcsoport és a szövetkezet működési, gazdálkodási kap­csolatainak módját és tar­talmát. A szakcsoport és a szövetkezet együttműködését nagyban segíti az a rendelke­zés, amely szerint a szakcso­port tisztségviselője tagja lehet a szövetkezet vezető­ségének, ahol a szakcsoport érdekeit közvetlenül képvi­selheti. Mind népgazdasági, mind szövetkezeti és szakcsoport­érdekeket egyaránt érvénye­sít az a rendelkezés, amely az eddigi merevebb szabályo­zással szemben lehetővé te­(Tudósítónktól) A napokban újra megnyi­totta az egri Dobó István Gimnázium idén érettségi­zett diákjai egy csoportja előtt. Ezek a fiatalok a Ko­hó- és Gépipari Minisztéri­um Továbbképző Intézeté­nek engedélye alapján mű­szaki rajzból külön vizsgát tehetnek. Néhány napig tar­tó kötelező konzultáción vesznek részű:, ahol feleleve­szi a kihasználatlan állóesz­közök átcsoportosítását. Ko­rábban ugyanis a szövetke­zet által átengedett vagyon­tárgyakat, állóeszközöket csak az a szakcsoport hasz­nálhatta, amely azt kapta. Ha a szakcsoport az átenge­dett állóeszközt nem tudta megfelelően kihasználni, még beleegyezésével sem volt másnak átadható. Ennek következtében a szövetkeze­tek sok esetben idegenked­tek, elzárkóztak a szakcso­portok támogatásától, a munkájukat segítő eszközök átengedésétől. A mezőgazdasági szakcso­portok a háztáji gazdálkodás körén kívül végzett kister­melői tevékenység legjelen­tősebb szervezetei, a fogyasz­tási, vagy a mezőgazdasági szövetkezetek keretében mű­ködnek. A szakcsoportok elő­segítik a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését, az ehhez szükséges anyagok, eszközök beszerzését, termé­keinek értékesítését és fel­dolgozását. Jelenleg 200 ezres taglét­számmal mintegy 2500 szak­csoport működik az ország­ban. A szakcsoportok rész­ben saját szükséglet kielégí­tésére, részben értékesítés céljából foglalkoznak egye­bek között sertéstenyésztés­sel és -hizlalással, nyúlte- nyésztéssel, méhészettel, kis­állattenyésztéssel, zöldség­gyümölcs és szőlőtermeléssel. Mindkét termelési cél fontos népgazdasági igényt elégít ki. A szakcsoportok 1976-ban 2.5 milliárd forint értékű ter­méket állítottak elő, illetve értékesítettek. nítik a gimnáziumban négy év alatt elsajátított tananya­got. Ezekre az ismeretekre leendő munkahelyeiken, il­letve a főiskolán, egyetemen lesz majd szükségük. Mire az új tanév elkezdődik, ne­kik már vizsgabizottság előtt kell bizonyítaniuk felké­szültségüket. Tarr Éva Eger Iskola — tanévkezdés előtt A vagy helyett az és A Nobel-díjas Szent-Györ- gyi Albert fogalmazta meg az alábbi gondolatot: ha rosszul tesszük fel a kérdé­seket a természetnek, akkor csak rossz válaszokat kapha­tunk. Ez a látszólag egyszerű és kézenfekvő megállapítás —, ha végiggondoljuk a kijelen­tés mélységes tartalmát — szinte az élet valamennyi te­rületén vezérelvként hasz­nálható. Ha pontos és hasz­nálható válaszokat szeret­A hamleti „lenni, vagy nem lenni” kérdésnek ez volt a társadalmi háttérre ve­tített analógiája. A történel­mi sorsfordulón, 1945-ben — eltekintve a hihetetlenül ki­élezett és bonyolult, politikai helyzettől — minden addigi­nál erőteljesebben vetődött fel a gazdasági hogyan to­vább kérdése. Elevenen érez­tette hatását az évszázados múlt. amikor hazánk szinte kizárólagosan mezőgazdasá­gi termékei révén kapcsoló­dott az európai kereskede­lem vérkörébe. A hagyomá­nyos belső termelési szerke­zet és a külső piacokon meg­szerzett tekintély — a ma­gyar szarvasmarha-kereske­delem, gabona- és borszállít­mányok kötöttek bennünket a világgazdasághoz — a me­zőgazdaság-pártiaknak szol­gáltattak megdönthetetlen érveket. Ekkor azonban sokkal szé­lesebb és átfogóbb értelem­ben kelleti dönteni az ország nénk kapni, akkor először pontosan kell megfogalmaz­nunk a kérdést. Pontosabban kell megfo­galmaznunk egy régen visz- szatérő kérdésünket, amely makacsul újratermelődik. Régi gazdaságpolitikai vitá­ról van szó, amelyben két tábor áll egymással szemben. A vita eredete a második vi­lágháborút követő újjáépí­tési időszakig nyúlik vissza, de egyesek szemében ma sem vesztette el aktualitását. gazdaságpolitikai sorsáról. Egy ipar nélküli középkelet- európai kis nemzet semmi­képpen nem maradhatott volna fenn a világgazdaság óceánján. Ezt az elmúlt har­minc esztendő sokoldalúan bizonyította. És bizonyította azt is, hogy a történelmi szempontból gazdaságilag gyengébben fejlett régiókban, az eredeti tőkefelhalmozás hiánya miatt kény télén-kel­letlen a mezőgazdasági ter­melésből elvont értékkel lét­re kellett hozni az ipari bá­zist. Azért foglalkozunk ez­zel a kérdéssel, mert — bár kitűnő tanulmányok jelentek meg a témáról — a köztu­datban tovább él, a legkü­lönbözőbb politikai színezet­tel variálva, hogy Magyaror­szágon fölösleges volt a me­zőgazdaság rovására egy olyan ipart megteremteni, amely külgazdasági szem­pontból nem szolgálja kellő­képpen a magyar népgazda­ság érdekeit. Tudvalevő ugyanis, hogy a magyar gaz­daság úgynevezett nyitott gazdaságnak számít. Ez azt jelenti, hogy az ország éle­tében döntően fontosak a külkereskedelmi teljesítések. Magyarország nemzeti jöve­delmének ma már fele — egyes számítások szerint 52 százaléka — származik kül­gazdasági tevékenységből. Érdekességként megemlít­hetjük, hogy több európai kis országnak, így például Svájcnak. Ausztriának, Dá­niának 70—80 százalékban a külföldi kapcsolatokon ke­resztül folyik be a nemzeti jövedelme. Visszatérve az iparosítás problematikájára, aligha len­ne elképzelhető a mai Euró­pában egy olyan ország, amely az alapvető ipari fo­gyasztási cikkekből ne tud­ná ellátni magát. Ha ugyanis ilyen helyzet adódna elő, ak­kor az az ország, amely be­hozatalra szorulna az alap­vetően fontos ipari fogyasz­tási cikkekből, miközben nyersanyagát árulná modern gyarmatává válna az* ipari­lag fejlettebb nemzeteknek. Az érem másik oldala az. hogy a magyar ipar már jó néhány cikkével — például orvosi és elektroműszerek- kel, autóbuszokkal és hátsó- hidakkal — versenyképes a világ élvonalával. Ha az évtizedben végbe­ment energiahordozó és nyersanyagválságot kíván­juk érinteni, akkor nem azt kell kérdeznünk, hogy érde­mes-e iparunk fejlesztése számára drága nyersanyagot és drága energiát biztosítani, hanem azt, hogyan lehet ke­vesebb energia- és nyers­anyagfelhasználással maga­sabb minőségi kategóriába tartozó iparcikkeket előállí­tani. Az ipar, vagy mezőgazda­ság kérdését igazolni látszott és látszik ma is az a tény, egymásrautaltságában kell gondolkodnunk. Nem véletlen ugyanis, hogy a mezőgazdasági termelés azokban az országokban a legfejlettebb, ahol az ipar világszínvonalon áll. A me­zőgazdasági termelés hátte­re és bástyája az ipar. Meny­nyi műtrágyát, milyen minő­ségű vegyszereket, milyen erőgépeket, munkagépeket, repülőgépet, gumiabroncsot, szárítóberendezést tud bizto­sítani, milyen szinten tudja megoldani az állattenyésztés műveleteinek a gépesítését, ez mind és még sok annyi más az ipar kérdése. Magyarországon minden egyszázalékos termésnöveke­déshez 2,9 százalékos ipari beruházásra van szüksége a mezőgazdaságnak. Ha a me­zőgazdasági termelést meg kívánnánk duplázni, akkor a növénytermesztésbe és ál­lattenyésztésbe hat-hétszere­sére kellene emelni az ipari eredetű anyagok beépítését. A hazai mezőgazdasági termelés további emelésének is kulcskérdése tehát az ipar. a műszaki-technika bázis növelése. Az egyre növekvő termésátlagok — a világ él­vonalába kerültünk például kukoricánál — annak kö­szönhetőek, hogy hazánkban több mint hatvanezer traktor hogy egyre növekszik az élelmiszerek iránti kereslet az egész világon. A világ sza­porodó lakossága táplálkozni és egyre jobban táplálkozni kíván. S. itt érkeztünk oda, amikor helyesen tehetjük fel a kérdést. Az ipar, vagy me­zőgazdaság elkülönítése és szembeállítása helyett háromillió lóereje áll készen a legkülönbözőbb munkate­rületeken, s hogy ez a lóerő­szám az ötéves terv végéig 4,7 millióra növekszik, s a különböző munkagépek is jól megfelelnek a nagyüzemi ter­melésnek. Évek óta átlago­san tíz százalékkal emelke­dett a hazai műtrágya-fel­használás, s ezt a hazai ipar biztosította. Itt meg kell je­gyeznünk, hogy az idén a rosszul értelmezett takaré­kosság miatt nem használják fel az előre tervezett műtrá­gya-mennyiséget. A Repülőgépes Növényvé­dő Szolgálat megjelenése újabb nagy lépés volt előre. A helikopteres szőlővédelem hektáronként nemegyszer tíz-tizenöt mázsás többletet eredményezett, a gabonák re­pülőgépről történő levéltrá­gyázása hektáronként két- három mázsával emelte a termésátlagot — 400 ezer hektáron. A kérdést tehát minden­képpen rosszul tették fel an­nak idején, akik az ipar, vagy mezőgazdaság válaszút elé kívánták állítani a nép­gazdaságot. Ma már világos­sá vált. hogy az és kötőszó használata a helyes. Szigcthy András Ipar vagy mezőgazdaság? ipar és mezőgazdaság ÜNNEP UTÁN újra a hétköznapok következtek, azzal a megnyugtató tu­dattal, hogy jól ünnepel­tünk, hogy huszonnyolc esztendős alkotmányunk szellemében végeztük mun­kánkat, s elégedetten szeg­hettük meg az oly jelentős új kenyerei. A sok sikeres rendezvény biztosította a jó hangulatot, új létesít­mények átadása pedig építő munkánk, politikai és kulturális életünk újabb határkövei voltak. Az elmúlt héten magas rangú vendéget köszönt­hettünk a megyében Bcn- ke Valériának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak személyében, aki a megye vezetőitől alapos tá­jékoztatást kapott szőkébb hazánk eredményeiről cs terveiről, s itt-tartózkodása során ellátogatott az Ag- ria Bútorgyárba, Kisköré­re, a Hevesi Háziipari Szö­vetkezetbe és a hevesi Rá- kóczi Tsz-be is. A látot­takról és hallottakról elis­meréssel nyilatkozott ven­dégünk, s az ilyen elisme­rés természetesen jólesik. Megyénk „külügye” sem maradt eseménytelen a hé­ten. Itt járt David Kheni, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak a tagja, a párt Köz­ponti Bizottságának a tit­kára, méghozzá másodíz­ben. Először három esz­tendeje fogadták a megye vezetői, s most újra vendé­günkként köszönthettük a távoli ország magas rangú munkásmozgalmi harcosát. Román szakszervezeti és bolgár népfront-delegáció is járt a héten Heves me­gyében. Ez utóbbival kap­csolatban kiemelkedően fontos eseményre Is sor került, amikor a Bolgár Hazafias Front Targoviste megyei Bizottságának elnö­ke és a Heves megyei nép­frontbizottság titkára alá­írta a két testvérterület közötti együttműködési megállapodást, újabb lépé­seként a két megye épülő, szélesedő barátságának. MAR HETEDSZER ren­dezték meg Egerben a filmművészeti nyári egye­temet, amely — a búcsúzó vendégek véleménye sze­rint — újra sikeresnek bi­zonyult. Magunk is úgy érezzük, hogy sikerült meg­felelő ízelítőt adnunk film­művészetünkből a nyolc or­szágból érkezett mintegy száz érdeklődő számára. Hasonlóan kimagasló ese­ményként könyvelhetjük el az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Egerben harmad­szor megrendezett vándor- gyűlését, amelyen világhírű tudósok találkoztak, cse­réltek véleményt e tudo­mányág legaktuálisabb kérdéseiről. Hírek érkeztek a szüreti készülődésekről, gépek, hordók, pincék készenlét­ben várják a remélhetőleg jó minőségű szőlőt. Ehhez a tényhez kapcsolódik a mesrveszékhelyen megren­dezett országos szőlőfajta­bemutató. ahol a szőlészet „újszülötteit” elismeréssel fogadták a szakemberek. S VÉGÜL dióhéjban még néhány, ugyancsak fontos esemény: a nőmozgalom megyei vezetői az országos nőkonfercncia tapasztala­tairól, a Gyöngyösi Város;! Tanács V.B. tagjai az ellen­őrzés hatékonyságáról, az Egri Járási NEB tagjai pe­dig a közérdekű bejelen­tések sorsáról tanácskoz­tak. Mint ismeretes, a héten megyénkben sorsolták a lottót. A számokat ismer­jük, s reméljük, Fortuna nemcsak vendégségben járt itt... K. G. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents