Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBANi HÉTFŐ: Apartheid-ellenes világkonferencia a nigériai fővárosban — Leningrádban megkezdődik a magyar—szovjet ifjúsági barátsagfesztivál — Közzéteszik a kínai pártkongresszus dokumentumait. KEDD: Az amerikai külügyminiszter Pekingben tárgyal — Szakértői megbeszélések a genfi leszerelési bizottságba?i — Waldheim líbiai látogatása. SZERDA: Ciprus a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését sürgeti — Súlyos harcok etiópiai és Szomáliái csapatok között — Zavargások Sri Lankában. CSÜTÖRTÖK: Tito és Kim ír Szén találkozója Phenjanban — A PFSZ Központi Tanácsának ülése Damaszkuszban. Arafat közvetít Kairó és Tripoli között. PÉNTEK: Gromiko fogadja McGovern szenátort — Az afrikai frontállamok csúcsértekezlete Lusakában — További viharok a dél-afrikai atombomba-kísérletek tervei kapcsán — A brit külügyminiszter afrikai útja. SZOMBAT: Az iráni sah Csehszlovákiában — Cyrus Vance Tokióban Fukuda japán kormányfővel tárgyal — Újabb feszültséghullám Libanonban. A hét 3 kérdése Heti külpolitikai összefoglalónk Az izombálvánv j Egy tengerentúli női újság sze­rint Arnold Schwarzeneggernél azokon a helyeken is izmok van­nak, ahol más férfiaknak még e helyek is hiányoznak. Ilyen hí­zelgő véleményt alkottak az ame­rikai nők néhány rövid év alatt az osztrák izombálványról, aki eddig ötször nyerte el a Mister Universum címet, vagyis a fér. fi világszépségverseny első helye. zését. Sokszor láthattunk felvé­teleket erről a fesztiválról; a je­löltek kis fürdönadrágocskában, izmaikat erőteljesen kidomborít­va állnak a dobogón, így várják a zsűri ítéletét. Elnézem Arnoldot, valóban meggyőző fiatalember, mellbö- sége másfél méter, karizmáé öt­venhat centiméter, egyéb he­lyekről most nem is szólva. Bár — mint mondják — ö maga meg­lehetős szabadszájúan beszél fér­fiasságáról. Nem hiába. Híre- neve eddig két filmfőszerepet ho_ zott, mindkettőben saját magát játszotta: az izombálványt. Gaz­dag nők rajongják körül. A Ken- nedy-özvegy Jacqueline Onassis a második film premierje alkal­mával partit adott tiszteletére, s az estélyen megjelent a Fiat- . örökösnő is. Egy New York-i múzeum, amely a modern mű­vészetek ismertetésének szente­li magát, be-mutatta Arnoldot mint a „test művészét”. Ez n,%l- vánvalóan teljesen új irányzat a művészettörténetben, de hát ha be lehetett mutatni évszázadok során követ, bronzot, agyagot, fát,- mért ne mutathatnának be húst? Valakit mint saját magá­nak élő szobrát? De mit veszek észre? Gúnyoló_ dom Arnold Schwazeneggeren. Pedig ha egyáltalán olvasásra méltatná szerény soraimat, meg. kérdezhetné: milyen széles az ön mellkasa, karizma? Egyebekről nem is szólva. Szégyenkezve kel­lene. beváltanom, hogy meg se közelítem az ö adatait. Vagyis, irigykedem megjelenésére, 'mint megannyi férfitársam, a most már megszerezhetetlen tulajdon­ságokra. Különben is nem más ez, mint a férfi-női egyenjogúság egyik megnyilatkozási formája. Mért van az mégis, hogy sok hím. és nőnemű olvasó egyaránt ellenérzéssel szemléli a Mister Universumokat ábrázoló fényké­peket? Mért van mégis valami férfiatlan ezekben a. jelenségek­ben? Arnold Schwarzenegger azt mondja, hogy öt leginkább a tá- nitónök vonzzák. Így már lesz kitől ez értelmet örökölnie a gye­reknek. Tatár Imre A világsajtóban már egyre több szó esik a néhány nap múlva Bécsbe esedékes szov­jet—amerikai külügyminisz­teri találkozóról: a jelenle­gi, nem kevéssé bonyolult helyzetben van miről véle­ményt cserélnie a két vezető hatalomnak. A hét is tükröz­hette az előkészületeket, hi­szen Genfben sorozatosan tanácskoztak a leszerelési szakértők; ugyanakkor a SALT-megbeszéléseket há­romszor halasztották, nyil­ván magasabb szintre várva: s változatlanul nagy az élénkség a válságövezetek, így a Közel-Kelet, Afrika és Ciprus körül. Maguk a kül­ügyminiszterek is tevéke­nyek voltak Gromiko, miu­tán részt vett a szovjet—ju­goszláv tárgyalásokon, McGovern amerikai szená­tort fogadta, Cyrus Vance vi­szont Pekingben és Tokióban járt és szemmel láthatólag a kínai pártkongresszus utáni állapotokról próbált első­kézből tájékozódni. 1. Miről tanácskoznak gz afrikai frontáilamok? Londonban légisztrájk szült iszonyatos zűrzavart a repülőtereken, de azt termé­szetesen biztosítani' ' tudták, hogy dr. Owen brit külügy­miniszter gépe időben fel- szálljon. Annál kérdésesebb. hogy afrikai kőrútján minden az előre elképzelt menetrend szerint történt-e? Owen — a feketebőrű amerikai ENSZ-nagykövet, Andrew Young társaságában — ugyanis az „utolsó Rhode- sia-javaslatot” viszi Lusaká- ba, ahol a telepes rendsze­rekkel szomszédos afrikai frontállamok tartanak csúcs- értekezletet. A rendezési terv, a helyzet kényszerűségéből, kétségkívül messzebb megy, mint a korábbi elképzelések. Vannak azonban homályos részei (London felelősségvál­lalása, az esetleges nemzet­közi békefenntartó erők kér­dése, a különböző nemzeti szervezetek bevonása a ha­talomba, s mindenekelőtt a gerillamozgalom leszerelése), amelyek tisztázásra szorul­nak, vagy ebben a formában elfogadhatatlanok a hazafias front számára. Ugyanakkor a hírek szerint a Smith-rend- szer máris visszautasította volna az indítványt, amely a fajgyűlölő kabinetnek és had­seregének , feloszlatását is magába foglalja. Smithék egyelőre ragaszkodnak a szer­dára kiírt választásokhoz, amelyek keretében a hat.-, milliós fekete lakosságból nyolcezren (!) szavazhatná­nak. ■ Ha viszont Salisbury-ben viszautasítják az „utolsó ter­vet”, egyetlen nyílt táma­szuk marad: Dél-Afrika. Saz maga is egyre elszigeteltebb, a héten Lagosban nagysza­bású világértekezletet ren­deztek az apartheid ellen. Vorsterék tanulhattak abból a visszhangból is, amely a TASZSZ leleplezéseit követ­te, hogy valahol a Kalahári- sivatagban titkos előkészüle­tek folynak az első dél-afri­kai atomrobbantásra. Nem­csak a haladó világközvéle­mény nyilvánította ki elemi erővel tiltakozásait, de ezút­tal már nem hallgathatott London, Párizs és Washing­ton sem — Franciaország hosszú évek után végre be­jelentette, hogy a jövőben csatlakozik a Dél-Afrika el­leni fegyverszállítási tilalom­hoz. 2. Mi a jelentősége a PFSZ Központi Tanácsülé­sének? „A palesztin problémát ki- rekeszteni a közel-keleti vál­ságból épp olyan céltalan és lehetetlen, mint Hamlet nél­kül színrehozm a dán ki­rályfi históriáját..— írta egy alkalommal a New York Times. Akadnak azonban még olyan erők, amelyek ilyen „modern rendezésben” szeretnék látni a Közel-Ke­let színpadát. Washington és Tel Aviv igyekezete — bi­zonyos szóbeli gesztusok el­lenére — arra irányul, hogy a genfi konferenciákról és a végleges megoldásból kiik­tassák a palesztineket, meg­akadályozzák egy független, nemzeti állam létrejöttét. A diplomáciai manőverektől, a különböző föderációs terve­ken keresztül, egészen az újabb libanoni válsághullá­mig ezt a főcélt, a paleszti- nek kirekesztését és félreál- lítását szolgálják a manőver­sorozatok. Ezért lényeges mozzanat, hogy Damaszkuszban össze­ült a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Központi Ta­nácsa, amely értékelte az amerikai külügyminiszter villámlátogatását, valamint az úi-izraeli kormány politi­káját. Határozottan megerő­sítette igényét az önálló pa­lesztin államiságra és a töb­bi arab országokhoz fordult a támogatás fokozása érde­kében. (Nem titok, hogy egyes reakciós arab kor­mányzatok maguk sem bán­nák a palesztinek mellőzé­sét, de nyíltan egyetlen arab ország sem teheti ezt.) A pa­lesztinek egyben a maguk részéről igyekeznek elősegí­teni az arabok közötti viták feloldását: Arafat személyes közvetítői szerepet vállalt Egyiptom és Líbia viszályá­ban. 3. Hozott-e változást a kínai pártkongresszus? Vége a találgatásoknak: az utólagos bejelentések szerint megtartották a Kínai Kom­munista Párt XI. kongresszu­sát, közzétették a legfonto­sabb beszédeket és a vezető testületek névsorát. A lényeget illetően a pe­kingi kongresszus nem ho­zott valódi változásokat, to­vábbra is a maoista eszme- rendszer jegyében vezetik a világ legnépesebb országát. Természetesen nem könnyű a zavartalan folyamatosság látszatát kelteni, amikor ma­gyarázatot kell adni a négyek bandájának működési lehe­tőségére, a kulturális forra­dalom viharzásaira, a belső összeütközésekre. Annál in­kább, mert e belharcok még nem zárultak le. A felszólí­tások hogy három éven be­lül teremtsék meg a „nagy rendet”, a konszolidáció ne­hézségeire yallanak. A pekingi kongresszus nem tudott, és nem is akart újat mondani a világnak. Kül­politikai állásfoglalását vál­tozatlanul a szélsőséges szov- jetellenesség, a háború elke­rülhetetlenségének hirdetése, a három világ elmélete (vagyis a cinkosság a NATO legagresszivabb köreitől a Pinochet-juntáig mindenki­vel), s az antiimperialista front gyengítése jellemzi. Réti Ervin AZ EGRI INGATLANKEZELŐ, KÖZVETÍTŐ ÉS LAKASBERUHÁZÖ vállalat felvesz: kőműves, lakatos, hegesztő, kovács, betanított kovács, és segédmunkásokat, valamint takarítónőket. Jelentkezni lehet a vállalat főépítésvezetőségén, Eger, Kossuth Lajos út 19. sz. alatt. ' '' Szakmával nem Össznépi véleménycsere Vita az lij szovjet aSoimányrél „Ma is őrzöm az Izvesz­tyijának azt a számát, amely 1918-ban az első szovjet al­kotmányt tette közzé, össze­hasonlítottam a mostani al­kotmánytervezetet az előző­vel — amely 1936 óta jelen­leg is érvényben van — és a legelsővel, vagyis az 1918-ban megjelenttel." Az idézet P. Básztrikin- nek, a Moszkvai 1. számú Golyóscsapágygyár dolgozójá. nak, a Nagy Honvédő Hábo­rú veteránjának leveléből származik. Eleven cáfolata azoknak a nyugati lapokban megjelent írásoknak, amelyek azt bizonygatják, hogy a Szovjetunió új, sorrendben negyedik alkotmánya nem keltett különösebb érdeklő­dést. nem tartalmaz lényeges új elemeket az előzőhöz ké­pest. A Szovjetunióban zajló, több mint két hónapja tartó össznépi vita során — amely a legteljesebb nyilvánosság előtt, a rádió és a televízió közreműködésével, a na­pilapok hasábjain folyik — nem egyszer elhangzott a kérdés: mi tette szükségessé az új alkotmány kidolgozását. A kérdésre egy kis történel­mi visszapillantással vála­szolhatunk. Az első szovjet alkotmányt 1918. július 10-én, a szovje­tek V. összoroszországi kongresszusa fogadta el. Az első alaptörvény szövege az eszerekkel és a „baloldali kommunistákkal” vívott el­keseredett vitában született QrMiwsw 1937. augusztus 28., vasárnap Az akkori körülmények kö­zött a maihoz hasonló széles körű össznépi vitáról szó sem lehetett. A demokratizmust, az össznépi vitát a bolsevi- kok, különösen pedig Lenin felvilágosultsága helyettesi, tette. Az első alkotmány törvé­nyesítette a proletárdiktatú­rát a tanácsok hatalmának formájában, megalapozta a föderációs berendezkedést, meghirdette a nemzetek és a fajok egyenjogúságát, minden egyes állampolgár kötelessé­gévé tette a munkát, biztosí­totta a választás és a választ­hatóság jogát, kizárva an­nak gyakorlásából a meg­buktatott cári rend képvise­lőit, a kizsákmányolókat, a papokat és a hatalom más képviselőit. A második szovjet alkot­mányt, amely egyben a Szov­jetunió első alkotmánya volt, 1924. január 31-én fogadták el. Ez a dokumentum a Szov_ jetunió központi államhatal­mi szerveinek jogkörébe utalta a külpolitikát, a had­üzenet és a békekötés jogát, a Szovjetunióba való felvé­telt, a fegyveres erők ügyeit, valamint a népgazdasági ter­vezést. Ugyanakkor minden köztársaság megőrizte saját alkotmányát és jogát az unió. ból váló kilépésre. Az 1924.es alkotmány meg­felelt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdasági és politikai viszo­nyainak, de a tulajdonviszo­nyok változásával, a kizsák­mányoló osztályok felszámo­lásával újabb alaptörvény kidolgozása vált szükséges­sé. Ezt a mai napig érvény­ben levő alkotmányt a szov­jetek VIII. renkívüli ossz. szövetségi kongresszusa fo­gadta el 1936. december 5­én. Ez a nap negyven éven át piros betűs ünnep volt a Szovjetunióban — az alkot­mány napja. Napjainkban sok tényező indokolta az új alaptörvény kidolgozását. Ezek közül az egyik legfontosabb a Szocia­lista demokrácia további el­mélyítésének és kiszélesítésé­nek szükségessége. A har­mincas évek második felé­ben, a szocialista társadalmi és tulajdonviszonyok általá­nossá válása mellett sem vol­tak meg a megfelelő kül_ és belpolitikai feltételek a szo­cialista demokrácia teljes ki­bontakozásához, míg napja­inkban a Szovjetunió politi­kai és gazdasági éietének, valamint nemzetközi helyze­tének számos sajátossága kedvezően befolyásolja és szükségszerűvé teszi az al­kotmányos demokratizmus tökéletesítését, a társadalmi, politikai, polgár- és szabad­ságjogok hangsúlyosabb meg­fogalmazását. Az új alkotmány szövege, s a legfontosabb módosítások ismertek. Ezért azok helyett vessünk egy pillantást arra, milyen érdekesebb észrevé­telek és módosító indítvá­nyok fogalmazódtak meg az alkotmányozó bizottsághoz, a lapok szerkesztőségeihez ér­kezett levelekben és a gyűlé­seken elhangzott nyilvános vitákban. A szovjet emberek érdek­lődésére és gondolkodásmód­jára vall N. Bogatirjovnak, a voronyezsi gépgyár szerelőjé­nek levele, aki egyebek kö­zött ezeket írta: — A mun­kához való jog Október nagyszerű vívmánya. A szov­jetek országában a dolgozó embert megbecsülés és tiszte­let övezi. De mi legyen azok­kal — kérdezi —, akik nem akarnak dolgozni, és nem becsületes úton akarnak ér­vényesülni? Bogatirjov véle­ménye szerint az új alkot­mánynak rögzítenie kell a szovjet emberek döntő több­ségének elítélő álláspontját a munkakerülőkkel szemben. Mint már említettük, az új alkotmánytervezet egyik leg­főbb vonása a szocialista de­mokratizmus és a jogrend to­vábbi erősítése, tökéletesíté­se. Hogy ez a kérdés meny­nyire foglalkoztatja az em­bereket, az kitetszik A. Go- lovkov minszki jogászpro­fesszor észrevételéből. A ter­vezet meghatározott esetekre szavatolja az állampolgárok bírósági jogvédelmét (példá­ul életük, egészségük, vagyo­nuk és személyes jogaik el­leni támadások esetében), de nem mondja ki, hogy az ál­lampolgárok alkotmányos jo­gait a bíróság szavatolja. A professzor ilyen értelmű ki­egészítést javasol a jövendő alkotmányhoz. A. Pavil moszkvai ügyvéd egyetértőleg idézi levelében az alkotmánytervezetnek azt a tételét, hogy bírói ítélet nélkül senki sem büntethető, de ennek előzményeként az „ártatlanság védelme” néven ismert fontos jogi elv alkot- nyába iktatását is javasolja. Talán ez a néhány példa is elegendő annak alátámasz­tására, hogy a Szovjetunió új alkotmányáról folyó országos vita valóban össznépi és ér­demi. Jogászok és egyszerű munkások szólnak hozzá a legfontosabb kérdésekhez, ha úgy tetszik, bírálják a doku­mentum egyik vagy másik megfogalmazását és konkrét javaslatokat tesznek. Aligha kétséges, hogy a javaslatok egy része tükröződik majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik év­fordulóján életbe lépő új al­kotmányban. K. A. rendelkező fiatalok! A VOLÁN 4. SZ. VÁLLALAT alapfokú szakmásított 4 ■ ■ . ’ tehergépjármű-vezetői tanfoSyamot szervez EGERBEN — GYÖNGYÖSÖN — HATVANBAN! JELENTKEZÉSI FELTÉTELEK: — 8 általános iskolai végzettség; — 18 életév betöltése; — erkölcsi bizonyítvány. A tanfolyam indítását 1977. IV. negyedévben tervezzük. Érdeklődni lehet: EGER, Lenin út 61. GYÖNGYÖS, fő tér 10. HATVAN, Bercsényi út a munkaügyön. A tanfolyam költségeit fedezzük. A tanfolyam ideje alatt kollektív szerződés szerinti bért fizetünk!

Next

/
Thumbnails
Contents