Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

r'esztiváM Ugródból tvicsit csodálkozva, kicsit sajnálkozva mondtuk ma reggel egymásnak: eltelt a félidő. S ahogyan lenni szo­kott — észre sem vettük az idő múlását. Pedig egy ki­csit csalóka az időszámítá­sunk. A találkozó augusztus 15-én, a budapesti első kö­zös randevú perceiben kez­dődött, s javában folytató­dott a különvon3t három éj­szakás útján. Leningrad már csak kiteljesítette, betetőzte élményeinket. Irány Moszkva. Utunk el­ső állomása a Szovjetunió fővárosába, Lenin mauzó­leumához, az ismeretlen Ka­tona sírjához vezetett. Fél nap a városban, szigorú, kö­tött program. Sokunk szá­mára az első felejthetetlen 'élménycsokor. Éjszaka indultunk tovább a híres vörös nyíllal a Né- va-parti városba. A szovjet —magyar Ifjúsági barátság­fesztivál igazi színhelyére. Ennyi az első napok pusz­ta krónikája. De arra már csak mi emlékszünk, s a velünk utazó mintegy 900 magyar, hogyan teltek a hosszú út kedves percei. Legjobban talán a bezárt­ságtól tartottunk. Mit lehet csinálni ilyen hosszú ideig? — kérdezgettük egymástól, de a választ a vonat veze­tői hamar megadták. „Ébresztő, fel” — recsegte már kora reggel a vonat­rádió (mert ilyen is műkö­dött a fesztiválra utazók kü- lönszerelvényén) s a patto­gó zene, meg az utitársak jókedve az álomszuszékokat is izmot mozgató tornára biztatta. Azután nehogy megártson a tétlenség, a Lokomotív ötpróba követke­zett. Hogy ez mennyire ko­moly sportrendezvénnyé szé­lesedett, arról Csépányné Garai Ilona, meg Kiss Ta­más mondhatna a legtöbbet. Guggolásból felállás, hú- zódszkodás, hanyattfekvés- ből felállás, fekvőtámasz és célbadobás szerepelt a ver­senyszámok között, ök ket­ten a szerelvény legjobbjai között végeztek. Persze, aki az elméleti sportot kedveli jobban, az is bizonyíthatott. Kiss Sán­dor, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára a sport-totó fölényes győztese lett. 13+1 találatos szelvé­nyének jutalma egy szép sporttáska volt. 0 Leningrádban az Ifjúság Háza modern épülete adott a mi csoportunknak is ott­hont. A tízemeletes ifjúsági szálló két-három ágyas szo­báiban kényelmes otthonra találtunk. Otthonra, a szó igazi ér­telmében. Hála a rendezők gondoskodásának, ebben a szép épületben minden a rendelkezésünkre áll, amire egy baráti találkozóhoz szükség van: az étteremben minden este zene szól, az előcsarnokban elektromos já­tékok állnak, a bárban, a közös helyiségekben rend­szerint színes programokat, baráti találkozókat kínálnak a házigazdák, itt találkoz­tunk testvérmegyénk, Csu- vasía négytagú küldöttségé­vel is. Egyszóval: semmiben sincs hiány, de jókedvben, vidám 6zóban, éneklésben a legke­vésbé. Ebben azért Gold- schmitt Robinak és a gitár­jának is van némi szerepe, ö itt ezekben a napokban a szálló legkedveltebb embere. Percnyi szünet nélkül pen­geti gitárját, s még a hosz_ szú programok után fárad­tan hazatérőkbe is új erőt, lelkesedést önt dalaival. után a Tauriszi palota pati­nás termeiben hat szekció, bán folyt a vita, amelyben a mi küldöttségünk is szót kapott. Kiss Sándor, a KISZ megyebizottsága első tit­kára elnökölt a sport és a turizmus kérdéseivel foglal kozó munkacsoportban, Rácz Anikó a testveriség-barátság szekció vitájában szólalt fel. Mások az ideológiai mun­káról, a munkára nevelés kérdéseiről, a Komszomol és a KISZ szervezeti életének dolgairól, vagy éppen a kul­turális tevékenység témájá. ról cserélték ki nézeteiket. Nagyjából ezek a kérdések kísérték, kísérik végig a fesz­tivál programjait. Túl a ta­nácskozó termeken, erről esik szó nap-nap után a baráti találkozókon, a ma­gyar klub asztalai körül, az üzemlátogatásokon. Ez teszi igazán tartalmassá a feszti­vál öt napját. Hogy mind­ez valóban tartalmi kérdés Leningrádban? Legjobban azon a napon éreztük, ami­kor Kolopinóba, az Emst Thälmann nevet viselő szovhozba látogattunk. A Leningrad Kulturális Egye­tem építőtáborozó hallgatói­val töltöttünk egy felejthe­tetlen napot. Répát szed­tünk, s közben módunk nyílt beszélgetni, barátkozni egy­mással. Tetteikkel, szavaik­kal ők erősítették meg mind­azt. amit a Komszomol ve­zetői a tanácskozás vitaindí­tó előadásában olyan sokol­dalúan fejtegettek. 0 s A fesztivál azonban nem­csak játék, nemcsak szóra­kozás, érkezésünk másnapján máris komolyra fordítottuk a szót: a szovjet és a ma­gyar politikai delegáció a Komszomol és a KISZ együttműködéséről, az ifjú­ság nevelésének időszerű kérdéseiről cserélte ki ta­pasztalatait. A plenáris ülés Félidőben járunk. Szám­talan élmény a hátunk mö­gött, legalább annyi még ránk vár. Holnap Razlivba utazunk, hogy megtekintsük Lenin emlékmúzeumát, az­után egy nagyszabású sport- rendezvényre várják a le- ningrádiak csapatunkat. Es­te szolidaritási nagygyűlés zárja majd a programot. Ennyit előzetesben,, _s még csak annyit: mindannyian jól vagyunk. Somfai Péter Bikavértől a Lakhegyi mézesig Országos szőlőfajta-bemutató Egerben Dr. Czizmazia József nemesítő a Gárdonyi szőlőfajtajelölt-sorozat egyikét mutatja be az érdeklődő szakembereknek. (Fotó: Szántó György) Több mint negyedszázada már annak, hogy Egerben, a történelmi borvidék központ­jában szőlőnemesítéssel fog­lalkoznak. Azóta több innen kikerült fajtát ismert meg az ország, melyek közül jó né­hány ma is köztermesztésben van. A Szőlészeti és Borásza­ti Kutató Intézet egri állo­másán moßt is végeznek ne­mesítéseket. Az új fajtajelöl­tek bemutatójára szerdán délelőtt került sor az áliomás tábláin. A szemerkélő eső ellenére sokan eljöttek. Az ország szinte minden részéről érkez­tek érdeklődő szakemberek: a Balaton-felvidéktől az al­földi borvidékig, több mint százan. A bemutatón ott volt Asztalos Miklós, az MSZMP Eger Városi Bizottságának osztályvezetője is. Az állami gazdaságok, a termelőszövet­kezetek és a kutatóintézetek képviselőit Molnár János, az állomás igazgatója köszön­tötte. A szakemberek ezután a nemesítők: dr. Csizmazia Jó­zsef osztályvezető és dr. Ki­rály Ferenc nyugalmazott tudományos kutató irányítá­sával a helyszínen tanulmá­nyozták az új fajtákat. Meg­tudták, hogy az egri állomá­son Európában is számon tartott“ 'gyűjterrtényt alakítot­tak ki, ahól 573 szőlőfajtát, illetve 'fajtajelöltet tartanak nyilván. Ezek egy része ha­A hosszúkás, dús szemek­kel teli kalászok közül né­hány, csokorba kötve ott dí­szeleg az intézet emeleti ta­nácstermében kiállított faj­tagyűjteményben.. Büszkén tekintenek rá a kutatók, az arra járó szakemberek. Sokat beszélnek róla az idei nyáron, a Heves me­gyei szülöttről, pontosabban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Intézeté­ben nemesített korai őszi árpáról. Beszélnek róla He­vesben, Szolnokban és a tá­volabbi Tolnában i6, ahol termeltek belőle és minde­nütt kimagasló eredménye­ket adott­Fiatal fajta, hiszen a múlt év novemberében érkezett a hír, hogy az Országos Fajta­minősítő Tanács hivatalosan, államilag is elfogadta, és köztermesztésbe vonta. Ti­zenegy esztendős szorgal­mas, kitartó, áldozatkész munkájával született. Még a hatvanas évek közepén há­rom kutató — dr. Szalai György, Mór ász Sándor és Tóth Vendel — elhatározta, hogy az addigi fajtáknál ko­rábban érő. szilárd szalma- jú és a szélviharoknak job­ban ellenálló árpafajtát ne­mesit. Dr. Szalai György igazga­tó íróasztalán dossziékat megtöltő kézzel és géppel írt feljegyzések sokasága Statisztikák, számoszlopok és grafikonok a nemesítés történetét, a fajta első sike­reit, a kisparcellás és a nagyüzemi eredményeket gyűjtötték össze. — Nem könnyű feladatra vállalkoztunk — emlékezik vissza az igazgató — A Fü­zesabonyi Állami Gazdaság­ban a korábban termelt Lédeci Béta őszi árpa leg­jobb egyedeit válogattuk ki az egyik szülőpartnernek. Ezt kereszteztük azután a szilárd szalmájú, intenzív francia Ager nevű árpával. Tízszer végeztük a folyama­tot és az utódok közül a legéletképesebbeket külön Választottuk. A keresztezés Krasznodárban is bizonyított A kompolti árpa karrierje után izgalmas percek követ­keztek, mert sok mindenre kíváncsiak voltunk. Először is, hogy az utódok mennyi­re korán érnek, milyen a szem- és 6zárszilárdságuk. Nagyon megörültünk, mert már az első eredmények biz­tatóak voltak. Az utódok kő. zül ugyanis néhány szilár­dabb szárú lett, mint a szü­lők és korai érésben is fe­lülmúlták azokat. A munka java mégis ezután követke­zett. Kisparcellás kísérlete­ket kezdtünk, itt az intézet­ben. Elvetettük a magvakat és végigkísértük fejlődésük útját. Éveket vett igénybe az összehasonlítás, míg végül megállapítottuk, hogy 18 szá­zalékkal több termést adott az új fajtajelölt, mint a ko­rábbi fajták­A fokozatosan elért ne­mesitől sikerek arra ösztö­nözték a három kompolti kutatót, hogy a 70-es évek elején nagyüzemben is ki­próbálják az új árpajelöltet. A szomszédos kál-kápolnai Károlyi Mihály és a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben vetettek belőle. Már az voltak, hiszen korán be- első eredmények kedvezőek érett, egy héttel hamarabb aratták, mint a többi fajtát ugyanakkor ellenállt a ke­mény, téli fagyoknak is. Ám ott, az üzemi próbákon fel­figyeltek egy kedvezőtlen tu­lajdonságára is. Kiütközött, hogy érzékeny a gabona­üszögre, amely gyorsan meg támadja és károsítja. A ku­tatók ezt látva arra töre­kedtek, hogy újabb nemesí­téssel csökkentsék a fajtaje­lölt rossz tulajdonságát. 1973-ban az eredményes nagyüzemi kísérletek haté. sára bejelentették, és álla­milag előzetes elismerésben részesült. Dr. Szalai György ezután már a további sikerekről be­szél: — Miután államilag elő­zetesen elismerték, mind több nagyüzemben felfigyel­tek rá. Tolna megyéből je­lentkeztek először 1974-ben, ahol a Szekszárdi Állami Gazdaságban vetettek belőle 50 hektáron. A híre ezután eljutott Szolnok megyébe is, ahol a jászkiséri Lenin Ter­melőszövetkezetben voltak a legbátrabbak, ők termeltek először. Itt Heves megyében pedig Tarnamérán és inté­zetünk kezdeményezésére tavaly Poroszlón is vetettek belőle. Nem bánták meg a gazdaságok, mert az utóbbi két esztendőben ez a fajta országosan a legtöbb termést adta, megelőzve a Horpácsi kétsorost és a martonvásári fajtákat. A táblázatok közül már rendelkezésre állnak az idei legfrissebb adatok is. Á kompolti árpa Szekszárdon meghaladta a hektáronkénti 50 mázsát, Jászkiséren 62 mázsát adott, Tarnamérán és Poroszlón pedig 43 mázsát arattak belőle. — Amire még nem volt példa — idézi az igazgató—. itt az intézet nagyüzemi földjein június 17-én meg­kezdtük az aratását. A ko- raisága tehát felmérhetetlen előny az üzemeknek. A ko­rai betakarítást követően ugyanis nyomban megjelen­hetnek a traktorok, hozzá­láthatnak a tarlóvetéshez, amely nagy tartalék a ta­karmánytermelésben. A feljegyzések közül elő­kerül egy levél is. A szov­jetunióbeli Krasznodárból érkezett, az ottani Mező- gazdasági Kutató Intézetből adták fel. A magyar—szov­jet tudományos együttműkö­dés eredményeként ugyanis a kompoltiaic egy mázsa ár­pát küldtek ebből a fajtából az intézetnek, illetve az ot­tani Micsurin Kolhoznak ki­próbálásra. A levél kedvező eredményről számol be, a kompolti korai őszi árpa ott is bizonyította létjogosultsá­gát: koraiságát, tél- és fagy- állóságát. Mind a két hely­ről a legnagyobb elismerés hangján szóltak róla és az idén már nagyobb területen vetnek belőle a krasznodá- riak is. A nemesítők tehát elérték kezdeti célkitűzéseiket. Az emberi szorgalom, a kitartó munka eredménye ez a fia­tal fajta, amely rövid idő alatt jelentős karriert futott be. — Van mit javítanunk a következő időszakban a faj­tán — beszéli az igazgató — Az üzemi táblákról sok száz kalászt gyűjtünk be, ezeket szétszedjük és tudo­mányosan elemezzük. A leg­jobb egyedeket további kí­sérletekbe vonjuk. További nemesítő munkával szeret­nénk elérni, hogy a kompol­ti korai őszi árpa néhány év múlva 65—70 mázsát terem­jen hektáranként. Az új fajta a már meg­levők mellett nagy segítsé­get nyújt az árpatermelés ötödik ötéves tervi célkitű­zéseinek megvalósításában is. Különösen az észak-ma­gyarországi tájon, a hegyek és dombok között gazdálko­dó üzemek termelhetik ered­ményesén. ahol az adottsá­goknak leginkább megfele'. Meatusz Károly gyományos csemegeszőlő­fajta, melyek Mathiasz János és Kocsis Pál néhai nemesi­tők hagyatékából kerültek ide. A többi borszőlőfajtát pedig főleg Olaszországból, Franciaországból és a Szov­jetunióból szerezték be. A nemesítők arról is szól­tak. hogy közgazdasági .szem­pontból milyen jelentősége van az új fajtáknak. A tö­rekvésük ezért arra irányul, hogy korai érésű, nagy ter­mőképességű és a gépi szü­retre alkalmas szőlőket ne­mesítsenek. Ehhez meg is van minden remény, hiszen máris több ígéretes fajtaje­lölt áll rendelkezésre. Bemutatták a fehér boro­kat adó Göcsei zamatos, a Lakhegyi mézes és a Médea fajtajelöltet, valamint a jd festőanyagtartalmú Bikavér­sorozatot. Ezek közül külö­nösen a Bikavér—8—15—203 és a 208-as fajtajelölt, az utóbbi években 150—180 má­zsa termést adott hektáran- ként. A belőlük készült borok ízre, zamatra kiválóak. A szakemberek ezenkívül meg­ismerkedtek a Királyfurmint, a Zenit, a Badacsony—2 és 8-as fajtajelöltekkel is, me­lyek ugyancsak ígéretesek. A nagy sikerű bemutató után a résztvevők kérdésekkel hal­mozták el a nemesítőket, akik elmondták véleményü­ket, tapasztalataikat. Végül megízlelték a hagyományos és az újabb egri szőlőfajták­ból készült borokat is. (mentusz) ( Akik többet adnak Mintha ellentmondás len­ne a két szemlélet, célkitűzés között. Egyrészt arról beszé­lünk, hogy ideje volna a nagy értékű és teljesítményű gé­peket folyamatosan kihasz­nálni; a hatékonyság, gazda­ságosság alapfeltétele a gé­pek éjjel-nappal dolgoztatá­sa. Másrészt arról is gyak­ran esik szó,' hogy a munka- körülmények állandó javítá­sa révén egyre szélesedik azok köre, különösen a nő­dolgozók között, akik mű­szakkedvezményeket kapnak. Nem kötelezhetők délutáni, éjszakai munkára. Aztán itt van harmadsorban egy nem is új jelenség: a munkaerő- hiány következtében sokszor kénytelen megállapodni a munkáltató a jelentkezővel, hogy délelőtt dolgozik, egy műszakban, csak jöjjön. Az előzőknél persze látszólagos az ellentmondás. Helyes ál­láspont, mi több, létszükség­let ma már az üzemeinkben a hatékonyabb munkára való törekvés. De a jobb munka- körülmények biztosítása, ezen belül a műszakok in­dokolt kedvezménye is. Ter­mészetesen nem az., a ked­vezmény, amit kényszerhely­zetben a csábítás egyik „trükkjeként” alkalmaznak. Az augusztusban először fizetett felemelt műszakpót­lékok első tapasztalatai azt mutatják, hogy egymagában ettől az intézkedéstől nem oldódik meg a gépek, nagy értékű berendezések délutá­ni, éjszakai folyamatos ki­használása. Ott, ahol már nagyon szorított a cipó, ko­rábban emelték, sőt a köz­ponti intézkedésnél nagyobb mértékben is a műszakpótlé­kokat. Példa erre a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat gyöngyösi gyára, ahol a kol­lektív szerződés ötven szá­zalék többletet állapít meg az éjszakai műszakot vállalók­nak. Más üzemekben viszont, ahol a munka folyamatos műszakra szervezett, ott természetesen nem kell több délutános, éjszakás ezután sem. Mindenképpen szükség volt azonban arra, hogy az eddi­gieknél jobban érződjön a különbség a „normális” munkamenetben foglalkozta­tottak és a második, harma­dik műszakot is vállalók el­ismerésében. Ezért volt kü­lönösen hasznos ez a bérin­tézkedés. A több műszakban dolgozók többet adnak, több jár nekik is. Televíziót nézni, moziba, színházba eljutni, a megszokott időben, délutáni este kikapcsolódni, pihenni azok tudnak, akik a hagyo­mányosan beidegződött idő­beosztás szerint dolgoznak. Akik nem, azok föláldozzák ezt a lehetőséget, vállalják az emberi . szervezetnek egyébként is fárasztóbb éj­szakai munkát, s ezzel adják a többletet. A Mátraalji Szénbányák Thorez Külfej- téses Bányaüzemében 1200 forintot tesz ki egy-egy dol­gozónál a műszakpótlék — méltóbb elismerése ez már az egyébként is éjjel-nappal változatlan ütemben folyó munkának. Hozhatnánk még példákat más nagyüzemeink­ből: a Mátravidéki Fémmű­veknél például a nagyobb műszakpótlék a nődolgozók bérének rendezését is jelenti. A nagy teljesítményű fél­automata, automata gépsorok mellett nők, számos esetben több gyerekes édesanyák dol­goznak. Közöttük sokan olya­nok, akik nem élnek a mű­szakkedvezmény lehetőségé­vel, gyakran egészen prózai okok miatt: épül a lakás, sok a törlesztőrészlet, jól jön az a két-háromszáz forint több­letpénz, ha valaki tud vi­gyázni otthon a gyerekre. Vállalják néha még azt is, hogy a házastárs más idő­pontban jár dolgozni, meg­osztva ezzel az otthoni „mű­szak” gondját. Ezután még több lesz ez a többletpénz, jobban kifejezi, hogy a munkahelynek meg különösen nem mindegy; áll­nak, avagy dolgoznak-e a gépek. Az átlagos műszakszim vállalatainknál néhol ag­gasztóan alacsony. Minden­képpen összefügg ez a mun­kaerőhiánnyal, de azt is tudják vagy — sajnos — leg­följebb sejtik mindenütt, hogy nem ez az egyedüli ok. Nagyobb tervszerűséggel, a kócerájjellegű munkaszerve, zés gyors fölszámolásával is sokat lehetne segíteni a ba­jon. Mert abban sem igen lesz köszönet, ha a felemelt pótlékú éjszakások alszanak a gép mellett, mert napköz­ben nem biztosították nekik az anyagot, nem gondoskod­tak a programszerű munká­ról. A felemelt műszakpótlék ösztönös, jobban megbecsüli azt, aki többet vállal, többet ad. De eggyel több az ok, hogy alkalmazásával együtt az üzemek gazdálkodásuk más hiányosságait is felszá­molják. J Hekeli Sándof \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents