Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-23 / 197. szám

Kodály-művek az egri szimfonikusok hangversenyén A Három veréb hat szem~ mél, a kitűnő antológia lap­jai elevenedtek meg a „Ma­gyar felvilágosodás irodal­mának hetei” műsor kere­tében' A beszélgetés vezető­je Domokos Mátyás és a „konzorcium” vállalkozói (Weöres Sándor szójárása) áttekintették a századvég lírai termését. A második vonal költészet*, ez, a ma­gyar költészet rejtett kin­cseinek tárháza, hiszen a - közismerten nagy versek Mellett és mögött ismeretle­nek szerepelnek itt új szint és ízt adva az egyébként sem fakó és békés korhoz. Az idő — a magyar felvi­lágosodás — irodalmunk egyik kísérletekben leggaz­dagabb korszaka hetek óta szerepel a rádió irodalmi adásaiban. Valahol itt és ez­zel kezdődik a modern ma­gyar irodalom. És bár isme­retlen vagy kevéssé ismert költőkről volt szó, mégis a műsort bevezető Fazekas Mi. hály.epigramma és A látó néhány sora éreztette a kor feszültségeit. „A letapodott emberi nemzetnek / Csont­jaiból épült reszkető trónu­sok, a vérre sóvárgó koro­nás gyilkosok” képei egyez­nek a későbbi A franciaor­szági változásokra gondolat- rendszerével. Fazekas Mi­hály enyhén gúnyos soraival a magyar állóvíz örökkéva­lóságát tagadja: „Hogy fo- rog-é Földünk, azt kérdeni ma már nem illik ? Azt in­kább illik kérdeni: Merre forog?” Az ilyenféle hang­ütés azért is fontos volt, mert Orczy Lőrinc, Gvadá. nyi József versei a tejjel— mézzel folyó Kánaán, a bő­ségben, gazdagságában élő boldog jobbágy életvitelét idézték. Ennek a patriarkális idill- nek ellenképei a nőírók ver­sei — Molnár Borbála, Üj- falui Krisztina, Fábián Ju­lianna, Vályi Klára a női lét tragikomikumát ábrá­zolják. ök — a masamódok, a bábaasszony, a szegény grófkísasszony —r a női emancipáció első képviselői, akik öreg generálisok fényé­ben, gazdag kézművesek mű­helyeiből napfényre és ra­gyogásra vágynak. Baráti Szabó Dávid, Ráday Gede­on ellenversei viszont a cif- rálkodó, piperéző divatbá­bok üres mindennapjai fö­lött merengnek. Egyenetlen emberi sorsok, nekibuzdulá­sok és megtorpanások, élet­öröm és sóvárgás, az élet gazdagsága és a festett vi­lág képei villantak fel eb­ben a rendhagyó irodalom­órában. Bár a mikrofon segítségé­vel minden ábrázolható, mégis az irodalmi ismeret- terjesztésnek ez a formája, a beszélgetés, egy részlet, egy árnyalat, egy-egy rím­hez, hasonlathoz kapcsolódó magyarázat közelebb hozza a művet az olvasóhoz, a hallgatóhoz, mint a legtö­kéletesebb verselemzés. Weö­res Sándor előre és vissza­utaló megjegyzései a Balas­si—Rimay rímelem, az Édes Gergely—Arany János ösz- szefüggések, Tóth Árpád és Kosztolányi jelenléte a mű­sorban arra utaltak, hogy a magyar költészet egységes fejlődésfolyamat, elődök és utódok hite, gondja, játéka tartja össze. A tűnő és búcsúzó nyár hangulatát idézték kissé in­telemként is a balatoni em­lékképek a Rádiónapló, majd néhány nappal később a Balatoni rádiólexikon és a Balatoni csúcsforgalom óráiban. Ma, kedden este 7 órai kezdettel Gyöngyösön, a Sza­badtéri Színpadon a debrece­ni Csokonai Színház művé­szei mutatják be Mascagni Parasztbecsület című egyfel- vonásos operáját. Az elő­adást, melyen Tárnái György vezényletével a Debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kar működik közre, Darida Augusztus végén már érez­hetően rövidebbek a nappa­lok, több a felhő, kevesebb a napfény, végéhez közele­dik a nagy ruha nélküli nyári karnevál. De hát nem­csak erről volt szó. Mit csi­nál az üdülő idegen, ha esik az eső, ha lehűl a tó vize? Mosolyog-e a táj, a fény és árnyék játéka nélkül? Vagy maradnak a halvacsorák, a badacsonyi bor, Siófokon a Pipacs, a Maxim? s a vé­get nem érő kártyapartik? Rózsa Gyula visszatérő pa­nasza és gondja is az volt, hogy ezekben a napokban az üdülő, pihenő magára marad, pedig a táj kínálja magát a megismerésre. A Balaton olyan gazdag ter­mészeti szépségekben, törté­nelmi emlékekben, hogy szinte az egész magyar tör­ténelem kitapintható való­ság itt. A régiek és maiak kiállításai a tihanyi apát­ságban, a templomi hang­versenyek. az északi és dé­li part kövei, stílustöredé- kei, olyan emlékképeket hagynak az emberben, amik egy-egy reprodukció vagy hangszalag segítségével bár­mikor felidézhetők. De van ilyen? Maradt tehát a kér­dés és hiányérzet- Megtesz- nek-e mindent a Balaton gazdái az értelmes pihenés érdekében? Vagy marad az örök siófoki sokadalom száz­ezres tömegével, a vasár­napi vásár felszíni tarka ké­pe mint emlék az akárcsak menekülő idegenben? Ebergényi Tibor Miklós rendezte. A népszerű opera szerepeiben Czakó Má­ria Liszt-díjast, Mohos Nagy Évát, Horváth Bálintot, Kré- mer Józsefet és Varga Magda érdemes művészt láthatja a közönség. Rossz idő esetén a bemutatóra egy nappal ké­sőbb, augusztus 24-én kerül sor. A kedvezőtlefi időjárás miatt végül a Megyei Mű­velődési Központ adott he­lyet a hangverseny lebonyo­lításának, amely eredetileg a vár romkertjébe lett meg­hirdetve. Valószínűleg ez a körülmény is befolyásolta a szerény érdeklődést, pedig a hangverseny megérdemelt volna nagyobb közönséget Is. Az Egri Szimfonikus Ze­nekar évenként visszatérő kedves hagyománya, hogy alkotmányunk ünnepét a maga módján hangverseny­nyel köszönti, többnyire magyar szerzők műveiből összeállított műsorral. Ez al­kalommal Kodály Zoltán színpadi műveinek muzsiká­ja csendült fel, elsőként a Székelyfonó népdalbetétei. Bartók és Kodály zenéje és az egész új magyar mu­zsika, oz ősi magyar népdal talajából fakadt és borult virágzásba. Kodály, a nép­dalgyűjtő útjai során össze­gyűlt anyagának egy részét, népdalokat, balladákat nagy szeretettel és megkülönböz­tetett műgonddal feldolgoz­ta. Nem egyszerű népdalhar­monizálásról van szó, ennél jóval többről, a népdal esz­mei tartalmát ragadta meg és annak karakterét erősí­tette meg a kíséret meg- komponálásával, amely oly­kor híven követi a dallam lejtését, másutt részletét, vagy csak töredékét hozza, néha jellegzetes fordulatát, ritmusát ismételgeti. Erre a feldolgozási technikára ki­tűnő példa a hangverseny folyamán elhangzó „Kit ké­ne elvenni?” című tréfás hangvételű dal, amely egy népdaltéma különféle har­monizálásán és hangszerelé­sén keresztül találó portrét rajzol négy különböző asz- szonytípusról. „Gyöngyszemek ezek — nyilatkozta Kodály —, csafc a foglalatuk enyém. Igyekez­tem, hogy méltó legyen hoz­zájuk”. De nemcsak a „fog­lalat”, hanem a „Székelyfo­nó” egész cselekménye és dramaturgiája, melyet maga a szerző alkotott, ugyanezt a célt szolgálja: megfelelő színpadi környezetbe he­lyezni ezeket a csodálatos „gyöngyszemeket”.^ ... Műfaját meghatározni éppen ezért nehéz, nem lehet operának, (Fotót Szántó György) sem daljátéknak nevezni; talán leginkább egy felna­gyított, dramatizált népbal­ladának tekinthető, melyben a dalok, táncok és kórusré­szek közvetítésével, a nép öröme, bánata, fájdalma és olykor tréfás hangja szól hozzánk. Az est folyamán ennek a színpadi műnek a kereszt- metszetét kaptuk, hangver­senyszerű előadásban. Egy­mást követték a szebbnél- szebb székely népdalok, bal­ladák, mint „Elmegyek, el­megyek. ..”, „A cidrusfa le- velestől-ágastól.. ", „Az hol én elmegyek■..”, „Görög Ilo­na”, „Rossz feleség”. Az előadók fiatal, tehetséges pályakezdő énekesek voltak, akik odaadással, meggyőző átéléssel tolmácsolták a da­lokat. Közülük is kiemelke­dett Nagy Gábor kiegyenlí­tett hangzású, szép zengésű baritonja, melyhez tiszta, érthető szövegkiejtés is pá­rosult. Szép volt Németh Zsuzsa kulturált, muzikális dalolása, amely különösen a lírai és balladai hangvételű dalok előadásában érvénye­Operaelőadás Gyöngyösön Szabó Ervin Kunfi Zsigmond és Lu­kács György más-más alap­ról ismerték el: „mindnyá­junk szellemi atyja volt”. A tanítvány Révai József éle­te végéig viaskodott a taní­tómester teljesítményének értékelésével. Az egyre in­kább eszmei ellenfél, Jászi Oszkár legközelebbi barát­jának tudta. Halálakor az egész haladó magyar szelle­mi közélet meghajtotta előt­te az elismerés és tisztelet zászlaját. S tulajdonképpen a mai napig sem csitultak el _ kö­rülötte végleg a kedélyek. Életművének egyetemes ér­tékelése, monografikus fel­dolgozása késik. Mindazon­által a marxista történetírás és elmélet néhány fontos, a megoldás felé mutató kri­tikai szempontot vetett fel a Szabó Ervin-i gondolatokkal kapcsolatban. A KÖNYVTÁROS Működésének legegyértel­műbben megítélt — korsze­rű és kiemelkedő — terüle­1977. augusztus 23., kedd te a könyvtárügy. A foglal­kozása szerint jogot végzett, alacsony, vézna, bajuszos, szemüveges, beteges Szabó Ervin élete végéig könyvtá­ros volt. Gyors karrierje 1899 végétől 1904-re mind­össze két közbeeső állomá­son át vezette a megalakí­tandó Fővárosi Könyvtár elére. Bárczy István buda­pesti polgármester és Wild- ner Ödön kulturális tanács­nok támogatásával nagyfo­kú függetlenséggel és a Kor világszínvonalán építette ki Budapest máig működő nyil­vános és tudományos (a szo­ciológiai és a politikai) könyvtárát- A világháborús évekre a mai Ferenczy Ist­ván utcában otthont talált, immár önálló intézmény a korszerű társadalomtudomá­nyos műveltség fellegvára, a korban egyedülálló haladóé? demokratikus művelődési központ lett. A POLITIKUS Édesanyjának orosz ro­konsága révén került kap­csolatba 1898—99-es bécsi ta­nulmányai idején az orosz forradalmárok — szociálde­mokraták, ökonomisták, esz- szerek — egyes kiemelkedő képviselőivel. Egyben ' az osztrák szociáldemokrácia vezetőivel is szoros baráti viszonyt alakított ki. A bé­csi környezetben vált szo­cialistává. Mindkét kapcso­lata élete végéig elkísérte Egyik összekötője lett az oroszországi forradalmi moz­galmaknak. Embereket és kiadványokat segített továb­bítani, különböző — egy­mással is rivalizáló — orosz irányzatoknak segített. Ugyanakkor rendszeres cikk. írójává vált a Neue Zeit. 1877 -1918 nek, a kor vezető marxista folyóiratának. Hazatérve igen hamar a Népszava főmunkatársa, ál­landó cikkírója lett —egye­lőre ideálisan összeegyeztet­ve könyvtárosij-tudományos és pályakezdő mozgalmi te­vékenységét. Már ekkor ko­moly fenntartásai voltak azonban a hazai szociálde­mokrácia színvonalával — provincializmusával, idősze­rűtlen betegpénztári jellegé­vel, esetenkénti amoralitásá- val szemben. Ügy érezte; magasabb, korszerűbb és forradalmibb szintre kell emelni a magyar mozgal­mat. Elvi állásponttá vált idegenkedése a fegyelmezett pártkeretektől, megkönnyí­tette számára a frakciós te­vékenység vállalását. Fiatal értelmiségiek-egyetemisták csoportját (a Polányi-testvé- rek, Pór Ödön, Mérő Gyula. Vágó Béla Beck Salamon, László Jenő) gyűjtötte maga köré, nevelve-képezve az alig fiatalabbakat. Tulajdon­képpen neki köszönhető a szocialista diákmozgalom ön­álló, az agltációt és a kul- túrmunkát segítő-fejlesztő tevékenységének megindítá­sa. 1903-ban megvált a Nép­szavától és hajlamainak és képzettségének megfelelően a kor legszínvonalasabb és leghatékonyabb haladó ér­telmiségi folyóiratával, a Huszadik Századdal és az azt kiadó Társadalomtudo­mányi Társasággal lépett kapcsolatba. Ez mindenkép­pen lehetővé tette, hogy a haladó és liberális polgári értelmiség jelentős csoport­jaival ismertesse meg a szo­cializmust. Egyben kritikája volt ez a lépés az SZDP vezetésnek, amellyel szem­beni ellenzéki frakciós te­vékenysége is ettől az idő­ponttól datálódik. Ekkor, ezekben az években fekteti le — a hagyományos, né­met típusú parlamenti mun­káspárt alkalmatlansága fe­letti túlzó reakcióként — pártszervezési elveit; a de­centralizált, demokratikus, frakciók alakítására is lehe­tőséget nyújtó, a szilárd ve­zetést és fegyelmet megke­rülő pártfelépítési modellt. Ugyanekkor fordult a fran­cia szindíkalisták tevékeny­sége és elmélete felé. Ben­nük az általa mindig parla­mentinek felfogott meddő politikai harc helyett .a gaz­daságilag szervezett mun­kásság közvetlen akciójának, egy tényleges forradalmi változásnak az ígéretét lát­ta. A korabeli munkásmozga­lom állapota — Lenin és Bernstein is ezt bírálva ala­kították ki egymással gyö­keresen szembenálló moz­galmi-ideológiai elméletüket — őt is taszította, de kér­déseire nem találta meg a lenini választ. Ellenzéki tevékenységét nem adta fel. sőt, 1909-ben magával a párttal is szakí­tott. Élete végéig ezután független szocialistának szá­mított. Noha közvetlen kör­nyezetének jelentős része 1918-ban megtalálta az utat a kommunista párthoz, ő maga igazi tábort, tömege­ket nem tudott, nem is volt képes maga mögé állítani. AZ IDEOLÓGUS Az 1903-ban a Társada­lomtudományi Társaság vi­táján „A szociológia újabb irányzatairól” Szabó Ervin ismertette a szocializmust. Történelmi pillanat ^ volt ez. „Magyarországon, * magyar nyelven ekkor jelent meg a marxizmus teljes tudomá­nyos fegyverzettel. Magyar tudományos fórumon elő­ször lépett fel valaki a marxi és engelsi életmű is­meretében, ráadásul a kor szociológiai műveltségének birtokában” — írja egyik életrajzírója. S hogy a vi­tában végső soron győztes szocialista (marxista) világ­nézet a szűk értelmiségi kö­rön túl is terjedjen, azért Szabó Ervin sokat tett. Nagy marxista szociológiai szintézisét a társadalmi osz­tályokról és az Qsztályharc- ról ugyan nem sikerült meg­írnia, az eredeti Marx és Engels-szövegek kétkötetes kiadásával, és a 48—49-es magyar forradalom és sza­badságharc első marxista igényű monografikus feldol­gozásával évtizedekre befo­lyásolta a marxizmussal is­merkedő hazai érdeklődő­ket. Ahogy a pártról vallott felfogása végső soron kés­leltette a forradalmi, új tí­pusú munkáspárt megalakí­tását, antidialektikus és ese­tenként etikai idealista né­zetei a marxizmus teljessé­gének átélésében és alkal­mazásában gátolták. írásai, cikkei, tanulmányai mégis a mai naoig tartalmaznak fon­tos, meglepően aktuális mon­danivalót, mindenekelőtt a marxista tudományos alap­állásnak az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának e!- válsszthatatlanségának igé­nyét. „Nem szabad elma­radnunk az elméletben. Régi megismeréseink állandó, és folytonos revízió alatt kell, hogy legyenek. Le kell von­nunk a gyakorlati próbák tanulságait. És új megisme­réseket kell szereznünk ” Szellemi-gondolkodói nyug- hstatlanságának. a fennállót állandóan meghaladni tö­rekvő marxi igényességének értékes vallomása ez. — Dérer — sült. Az egri hangversenye­ken már többször sikerrel szerepelt Kovács Ilona, most különösen az „A csitári he­gyek alatt...” kezdetű nép­dal előadásával szerzett kel­lemes élményt. Káplán György igen szép csengésű tenor, de a mostani produk­cióját kisebb intonációs in- diszponáltság zavarta. Az énekes számokat szervesen egészítette ki és egyben szí­nesítette, hogy a balladákat nemcsak vokális előadásban, hanem szóban, vers formá­jában is hallhattuk Thirring Viola, a Radnóti Miklós Színpad fiatal művésznője tolmácsolásában, aki kitűnő­en értelmezte és építette fel azokat, kibontva minden drámai szépségüket. Az ösz- szekötő szöveget elmondta, és egyben az est műsorköz­lője Lévai Zsolt volt. 1926-ban átütő sikerrel mutatta be az Operaház Kodály „Háry János” c. színpadi művét. A daljáték zenéjéből később Kodály egy hattételes zenekari szvitet állított össze, amely azóta bejárta az egész világot és ma is egyik legsikeresebb zenekari műve. A szimfoni­kus zenekar ebből a műből mutatott be három tételt. Előadásukban érvényesült a mű szépsége, kár azonban, hogy nem hallhattuk végig az egész szvitet. Farkas István vezényle­tével ezúttal nagyszabású feladatra nem törekedve, a zenekar kitűnően oldotta meg a kíséret igényes ellá­tását, valamint a szvittéte. lek előadását. Nagy Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents