Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-23 / 197. szám

Megnyílt a II. szovjet—magyar i fj űsági barátságfesztivál Leonyid Brezsnyev és Kádár János üdvözölte a fiatalokat Egyenruhások a politikai bizottságban Befejeződött a KKP kongresszusa Leningrádban megkezdő­dött a II. szovjet—magyar if­júsági barátságfesztivál, mél­tó folytatásaképpen a Ma­gyarországon két esztendővel ezelőtt megrendezett nagy sikerű rendezvénynek. A megnyitó ünnepségre a le- ningrádi jubileumi sportpa­lotában került sor. ahol Vik­tor Lobko, a Komszomol Le­ningrad! Területi Bizottságá­nak első titkára köszöntötte a fesztivál résztvevőit, majd a megnyitó szavak után Gri- gorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja. az SZKP Leningrádi Te­rületi Bizottságának első tit­kára olvasta fel Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének üdvözletét. Leonyid' Brezsnyev üdvöz­letében utalt arra, hogy e ta­lálkozót éppen abban a vá­rosban tartják, ahol Lenin és pártja megnyitotta az embe­riség történelmének új kor­szakát. Ezekre a felejthetet­len napokra nyúlik vissza a kommunista pártjaink har­cos, internacionalista szoli­daritásának időszakaiban ki­próbált testvéri szovjet—ma­gyar barátság kezdete. A későbbiekben az SZKP KB főtitkára megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a két or­szág ifjúsága odaadóan szol­gálja a marxizmus—leniniz- mus ügyét, az ifjúságra jel­lemző lelkesedéssel folytatja az idősebb nemzedékek for­radalmi és munkás hagyomá­nyait. „Kedves barátaim — szólt Brezsnyev elvtárs üze­netének befejező része —, kívánok önöknek nagy sike­reket további munkájukhoz, a kommunizmus és népeink közös ügyének boldogulásá­hoz.” Ezt követően dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára olvasta föl Kádár Jánosnak, áz MSZMP KB első titkárának a feszti­vál résztvevőihez intézett üd­vözletét és mondott beszédet. Kádár János, az MSZMP KB, a Magyar Népköztársa­ság vezető testületéi és az egész magyar nép nevében köszöntötte a barátságfeszti­vál résztvevőit. Üdvözleté­ben hangsúlyozta, hogy a magyar és a szovjet ifjúság „ÁRTATLAN VAGYOK!” — e szavakkal búcsúzott az élettől 1927. augusztus 23- án, röviddel éjfél után Bar- tolomeo Vanzetti halárus, amikor társával, Nicola Sac- co cipészmunkással együtt a villamosszékhez vezették. A halálos ítéletet jóval koráb­ban. 1921. július 14-én hoz­ta az USA Massachusetts ál­lamának bírósága. A vád: rablógyilkosság volt! 1920. április 15-én South Braintree-ben meggyilkolták és kirabolták egy cipőgyár alkalmazottainak heti bérét szállító pénztárost és az őt kísérő őrt. A tettesek 15 776 dollár zsákmányukkal autón elmenekültek. A rendőrség még az év elején házkutatást tartott egy deportálásra ítélt olasz anarchista lakásán és lefog­lalta annak autóját’ 1920. május 5-én négy személy megkísérelte megszerezni a gépkocsit. A rendőrség elfo­gott két-személyt, az ugyan­csak olasz származású és ugyancsak anarchista Sac- cót és Vanzettit. Saccónál a motozás során egy ugyan­olyan típusú revolvert talál­tak, mint amellyel a South Braintree-i gyilkosságot el­követték. A két olaszt vád alá he­lyezték és 1921. május 21-én megkezdődött a tárgyalás. Érdemes a dátumokra odafigyelni. Nem sokkal va­gyunk az első világháború befejezése után. Ezekben az években, nem kis mérték­ben a Nagy Októberi Szo_ ONmüsU 1977. augusztus 23., kedd közös történelmi öröksége az a szilárd, elvi alapokon nyugvó és egyre több gyü­mölcsöt érlelő történelmi ma­gyar—szovjet barátság, amely egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. „Abban — hangzott az üze­netben —, hogy a magyar és a szovjet fiatalok most Le. ningrádban, az emberiség sorsára kiható forradalom szülővárosában a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada. lom 60. évfordulójának elő­estéjén találkoznak, népeik ifjú nemzedékeinek interna­cionalista elkötelezettsége, a szocializmus, a kommuniz­mus győzelméért érzett közös felelőssége nyilvánul meg.” Befejezésül Kádár elvtárs üd­vözletében a következőket írta: „Szívből kívánom, hogy a most megnyíló II. szovjet— magyar ifjúsági barátság­fesztivál hozza még közelebb egymáshoz az azonos cél el­érésén munkálkodó szovjet és magyar fiatalságot, erősítse tovább internacionalista egy­ségüket, a személyes kapcso­latokban is egyre jobban el­mélyülő, megbonthatatlan magyar—szovjet barátságot. A fesztivál első napján már változatos, színes prog­ram várta a résztvevőket. Megalakult a 28 tagú feszti­váltanács, a találkozó részt­vevőinek egy csoportja az Auróra cirkálóra látogatott, ahol dr. Maróthy László, a hajó emlékmúzeumában el­helyezte a KISZ KB zászla­ját. A Béke és Barátság Házá­ban megnyílt a magyar klub és a KISZ-t bemutató kiállí­tás. Az Auróra Filmszínház­ban Gyurkó László nyitotta meg a magyar 'filmhetet, s több mint ezer fiatal részvé­telével megkoszorúzták a Mars-mezőn a proletárforra­dalom és az imperialista in­tervenció elleni küzdelem hőseinek emlékművét. Vasárnap a fesztivál kere­tében kiemelkedő politikai eseményre került sor: meg­tartották a KISZ és a Kom. szomol küldötteinek konfe­renciáját. Mint már a két év­vel ezelőtt megrendezett I. barátságfesztivál alkalmával, a mostani konferencián is, a két ifjúsági szervezetet egy­aránt érintő kérdéseket vitat­ták meg. cialista Forradalom hatásá­ra az amerikai munkásság­nak sikerült komoly enged­ményekre késztetni a bur­zsoáziát. A monopoltőke ha­marosan megindította ellen- támadását. A. Mitchell Pal­mer igazságügyminiszter ve­zérletével irtóhadjárat indult a „vörösök”, az idegenek, a radikálisok, liberálisok, a kommunisták, szocialisták és anarchisták ellen. Leszállí­tották a béreket és tömege­sen bocsátották el a szak- szervezeti tagokat. A mun­kásság erre sztrájkokkal vá­laszolt. A kormány bevetet­te a katonaságot, a bírósá­gok pedig tömegesen hozták ítéleteiket a sztrájkolok és a baloldaliak ellen. Palmer utasítására 1920. januárjában egyetlen éjszakán négyezer „vörösgyanús” amerikait és „idegent” tartóztattak le. A hisztéria fokozására Palmer arra figyelmeztette az ame­rikaiakat, hogy a „vörös ösz- szeesküvők — úgymond — 1920. május elsején meg akarják dönteni az Egyesült Államok törvényes kormá­nyát”. ILYEN LÉGKÖRBEN ke­rült sor Sacco és Vanzetti elítélésére. A vád alátá­masztására elég ok volt: külföldiek, agitátorok és anarchisták — „vörösök” voltak, rosszul beszéltek an­golul, nem tartották az Egyesült Államokat a „aza­Románia nemzeti ünnepe A ugusztus 23 piros be­n tűs nap délkeleti szomszédunk kalendáriumá­ban. Ezen a napon ünnep­ük Romániában a fasiszta rendszer megdöntését. 1944. augusztus 23' a szocialista jövőt biztosító politikai for­dulat, a kommunisták vezet­te fegyveres felkelés napja. A szovjet hadsereg ekkor már átlépte Románia hatá­rait — ez a tény, s az or­szágban mind erősebb népi elégedetlenség tette lehető­vé a haladó fordulatot, a fasiszta diktátor Antonescu rendszerének megdöntését, Románia kilépését a szovjet- ellénes háborúból. A fordu­lat után az ország az antifa­siszta koalíció oldalán vett részt a hitlerizmus elleni harcban, s a román katonák közül sok tízezren áldozták életüket az igaz ügyért — így hazánk felszabadulásá­ért is. Szinte minden szocialista országról elmondható —szá­zados lépteket tett a törté­nelem a háború utáni évti­zedekben. így van ez Ro­mániában ,is. A kommunis­ta párt vezetésével Európa egyik legelmaradottabb ál­lamából dinamikusan fejlő­dő szocialista ország lett. Hazánkban mindig is nagy volt az érdeklődés a szom­szédos szocialista ország élete, sikerei iránt. Érthető ez, hiszen tudjuk, jelentős számban élnek magyarok a Román Szccmlista Köztár­saságban, s román nemzeti­ség lakja országunkban Bé­kés megye néhány községét is. Ezek a szálak — mint azt legutóbbi debreceni és nagyváradi találkozójukon Kádár és Ceausescu elvtár­sak kifejtették — erősítik or­szágaink,' népeink, kommu­nista párátjaink internacio­nalista viszonyát. Az idei magas szintű megbeszélése­ken a két vezető bizakodó­an állapíthatta meg: orszá­gaink sokoldalúan fejlődő politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatai szolgál­ják az egész szocialista kö­zösség érdekeit is. Jó szívvel köszöntjük ezen a napon a Román Szocialis­ta Köztársaság minden ál­lampolgárát, s kívánunk to­vábbi sikereket a szocializ­mus építésében. badság fellegvárának”, el­utasították a háborút, a na­cionalizmust' Az ügyükben ítélkező es­küdtek a „vörös veszedelem­mel” megfélemlített kispol­gárok voltak, az osztálybíró­ság engedelmes eszközei. Webster Tfiayer, a bíró nem csinált titkot megrögzött konzervativizmusából, csak­úgy, mint az ügyész, Frede- rick O. Katzmann, aki egész tevékenységével segítette Palmer igazságügyminiszter törvénytelen eljárásait. A TÁRGYALÁS SORÁN a vádlottak mindvégig ár­tatlanságukat hangoztatták. Az ellenük felhozott bizo­nyítékok siralmasak voltak. A rablott pénzből egyetlen centet sem találtak náluk. A tanúk közül egy sem látta közvetlenül a merényletet és egymásnak ellentmondó val­lomásokat tettek. Néhányan azt állították, hogy látták Saccót a tett színhelyén, két másik tanú szerint a mene­külő autóban ült, egy pedig azt állította, hogy a merény­let napján együtt utazott Vanzettival az East Braint­ree-i vonaton. A tanúkat szembesíteni kellett volna a vádlottakkal, mégpedig úgy, hogy több személy közül kellett volna kiválasztaniuk az állítólagos bűnösöket. Nem így történt! A bíró a jelen­levő vádlottakra mutatott és megkérdezte: ..Ök azok?” A bíróság Sacco és Van­Augusztus 12-e és 18-a kö­zött Pekingben megtartották a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusát. A tanácskozáson 1510 de­legátus képviselte a több mint 35 milliós párttagságot. A külötteket ezúttal — nem úgy, mint a X. kongresszusra — választották, s mielőtt ez megtörtént volna, a pártszer­vek kikérték a tagság és a pártonkívüliek véleményét egyaránt. A fő politikai beszámolót Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke tartotta. Beszéde első részében hosszasan méltatta a néhai Mao Ce-tung érde­meit. Kijelentette: „Magasra kell tartanunk Mao elnök nagy zászlaját és eltökélten védelmeznünk kell azt.” Hua odáig ment, hogy Mao özve­gyének és tárom társának, a „négyek bandájának szétve­rését” is lényegében az el­hunytnak, a „nagy maocetun- gi gondolatnak” tulajdonít­sa. Erről az utóbbiról kije­lentette még, hogy „ez a győ­zelem zászlaja a világ forra­dalmi népei számára is.” Hua Kuo-feng hangoztatta, hogy mindezek után a helyzet kitűnő, „a közvélemény a rendet kívánja”, s ezzel pár­huzamosan „új ugrás bonta­Cyrus Vance Pekingben Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter hétfőn délelőtt Pekingbe érkezett. A főváros repülőterén a Tokió felől ér­kező vendéget kínai kollégá­ja, Huang Hua fogadta. Vance érkezésével megte­remtődött az első magas szin­tű hivatalos kapcsolat a KNK kormánya és a Carter-kor- mány között. Voltaképpen ez adja meg a Vance-látogatás igazi jelentőségét, hiszen a várható konkrét eredmények tekintetében amerikai körök igen keveset várnak. (MTI) zetti alibijét nem fogadta el. Az egyetlen tárgyi bizonyí­ték ellenük a Saccónál talált pisztoly lett volna, erről azonban kiderült, hogy Sac- có nem is tudta volna el­sütni. A fegyvertudomány akkor még gyermekcipőben járt. A „szakértők” azt ta­núsították, amit a bíróság hallani akart. A vád és a védelem szakértői egymással homlokegyenest ellenkező véleményt adtak. Proctor ka­pitány, a massachusetts-i rendőrfőnök, $kit döntőbíró­ként kértek fel, arra a kér­désre, hogy a tett színhelyén talált golyó Sacco fegyveré­ből származik-e, így vála­szolt: „A golyó úgy néz ki, mintha Sacco pisztolyából lőtték volna ki.” Később be­vallotta, hogy ezt a véle­ményt előzetesen megbeszél­te az államügyésszel. Ha megkérdezték volna, hogy talált-e erre bizonyítékot, nemmel felelt volna —mon­dotta. A per alatt és az ítéletet követően megmozdult az egész haladó világ, perújra­felvételt és az ítélet meg­változtatását követelve. A „vörös veszély” jelszavát hangoztató hivatalos Ameri­ka hajthatatlan maradt, s Sacco és Vanzetti a villa­mosszékben fejezte be éle­tét­★ ÖTVEN ÉV TELT EL az­óta. S ezalatt újra és újra kozik ki a nemzetgazdaság­ban.” A kínai párt elnökének nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozó mondatai két dolog felől nem hagytak kétséget. Egyrészt, hogy a KKP eltö­kélten védelmezi a „három világra” vonatkozó Mao-el- méletet, amelyet a vele mind ez idáig szövetséges Albán Munkapárt néhány hónapja hevesen és nyíltan támad. Másrészt, hogy folytatódik a KKP szovjetellenes, irányvo­nala, a „szuperhatalmak el­leni harc, általános kereté­ben ugyan, de azzal a megkö­téssel, hogy a „Szovjetunió a nagyobb veszély.” A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a politikai beszá­molót és a szervezeti sza­bályzat módosítását. A kongresszus a KB elnö­kévé Hua Kuo-fenget vá­A nigériai fővárosban hét­főn megkezdte munkáját a fajüldözés ellen küzdő világ- konferencia. Az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet kez­deményezésére létrejött nem­zetközi fórumban 70 ország küldöttsége vesz részt. La- gosba érkeztek a Dél-afrikai Köztársaság, Namibia és Zimbabwe nemzeti felszaba­Puja Frigyes külügymi­niszterünket koreai tartóz­kodása alatt fogadta Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Koreai Népi De­elönöttte az Egyesült Álla­mokat a kommunistaelle- nesség, az idegen-, a fajgyű­lölet hulláma. Sacco és Van­zetti után negyedszázaddal a Rosenberg-házaspár esett a törvénysértő terrorítélet ál­dozatául. A világ felháboío- dása ötven esztendő óta sem szűnt meg Sacco és Van­zetti igazságtalan kivégzése felett. Amerika és a világ más részének haladó politi­kusai, tudósok, művészek bi­zottságai követelték az ár­tatlanul kivégzettek rehabi­litálását. Követelte Sacco családja, Vanzetti egyetlen még életben levő nővére. S a tiltakozások hatására most, ötven év elteltével nyilatko­zatot írt alá Michael Duka- kis massachusetts-i kor­mányzó, amelyben kijelenti: „a Sacco és Vanzetti elleni bírósági eljárás nem volt korrekt, az előírásoknak megfelelő”. S hozzáfűzi: .A bíróság a kommunistaelle­nes kampány hatása alatt állt és befolyásolták az ide­genekkel szemben táplált előítéletek.” A két olasz származású munkás kivégzé­sének évfordulóját „Sacco és Vanzetti emléknappá” nyil­vánította, családjaikat és utódaikat pedig felmentette mindazon gyalázat alól, amelyben nevük a fél év­század alatt részesült. HOSSZÚ VOLT AZ ÜT, amíg a hivatalos Amerika eljutott eddig a lépésig. De a teljességhez hozzátartoz­nék, hogy az eltelt ötven év alatt igazságtalanul megkín­zott és elítélt s jelenleg is börtönben tartott többi ál­dozat ártatlanságát is is­merjék be az általuk oly sokszor hangoztatott emberi jogok nevében. Gáti István lasztotta, megtartotta alelnöJ ki tisztét Je Csien-jing és Teng Hsziao-ping. Melléjük két új alelnök került: Li Nszien-nien és Vang Tung- hszing. Li gazdasági szakem­ber, Vang, Mao testőrpa­rancsnoka, titkára s irodave­zetője volt, pekingi közhiedej lem ^szerint kulcsszerepe volt a „négyek” eltávolításában. Az új politikai bizottság huszonhárom tagú. A központi bizottság ösz- szetételére rányomja bélyegét a „négyek bandájának” letar­tóztatását követő tisztogatási hullám. A 201 tag közül ki- lencvenkettőnek a neve nem szerepelt az előző KB 195 ta­gú listáján. Ha tekintetbe vesszük is az időközbeni el­halálozásokat,. legalább het­venre tehető azoknak a volt kb-tagoknak a száma, akik elvesztették helyüket n párt vezető testületében. (MTI) dítási mozgalmának vezetőíj valamint a PFSZ delegációja is. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár megnyitó beszédében hangsúlyozta a nemzetközi közvélemény fajüldözés elle­ni fellépésének megkülönböz­tetett jelentőségét a világbé­ke biztosítása szempontjából; mokratikus Köztársaság elá nöke. A magyar külügyminisz­tert és kíséretét vasárnap a koreai főváros nemzetközi repülőterén Ho Dam minisz­terelnök-helyettes, külügymi­niszter, valamint Li Csang Szón kultúra- és művészet­ügyi és Kim Gjon Rjon pénzügyminiszter búcsúztat­ta. Jelen volt Szabó Ferenc, a Magyar Népköztársaság phenjani nagykövete és Kim Ze Szűk, a KNDK buda­pesti nagykövete is. A látogatásról közle­ményt adtak ki. A magyar fél sokoldalú tá­mogatásáról biztosította a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának és népének a szocializmus épí­tésében elért eredményeit és Korea békés, demokrati­kus alapokon történő egye­sítéséért vívott igazságos harcát. Rámutatott, hogy Ko­rea kettéosztottságának fenn­tartása, továbbá a Dál-Ko- reában állomásozó külföldi csapatok jelenlétének meg­hosszabbítására irányuló tö. rekvések ellentmondanak a koreai nép igazi érdekeinek. (MTI) Helsinkibe utazott az MSZMP KB küldöttsége A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására hétfőn Helsinkibe utazott az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége. A delegációt Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára vezeti, tagjai: Szabó Borbála, a Központi Bizottság tagja, a martfűi Tisza Cipőgyár művezetője és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. A küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Gyenes And­rás, a KB titkára búcsúztató ta. (MTI) Egy politikai bűntett margójára Sacco és Vanzetti emlékezete Megnyílt a fajüldözés elleni világkonferencia Púja Frigyes elutazott Piienjanból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents