Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Jelentés az elnöknek TULAJDONKEPPEN TANULSÁGOS LESZ az a jelentés, amelyet Todman Amerika-közi ügyekkel foglalkozó amerikai külügyminiszter-helyettes latin-amerikai útjáról készít majd Carter elnöknek. Négy latinamerikai országban: Chilében, Argentínában, Urug- uayban és Paraguayban tanulmányozza Todman az emberi jogok állását. Mi tagadás, kiváncsi lenne az ember pédául arra, hogy a monoklis tábornok, a kifogástalan modorú Pinochet miként festette fehérre a feketét. Más szóval: említést tett-e a börtönökben és a koncentrációs táborokban máig is ezrével sínylődő hazafiakról, a fasiszta puccs óta egyfolytában tartó elhurcolásokról, az ismeretlen sorsú politikai foglyokról? Meglehet, beérte azzal, hogy Washingtonban megnyugtatására feloszlatta a hírhedt, náci módra szervezett titkosrendőrséget, a Dina-t, de azt már szemérmesen elhallgatta, hogy szemfényvesztő intézkedésével egyidejűleg életre hívták az úgynevezett „információs központot”, amely nemcsak a volt titkosrendőröket, hanem szervezetük hatáskörét is örökölte. ALIGHA HISSZÜK, hogy a paraguayi diktatúra bármiféle fevilágosítást adna politikai ellenfeleinek sorsáról. Talán éppen Todman Buenos Aires-i sajtókonferenciájával egy időben lőttek agyon két gerillának mondott fiatalembert a főváros közelében, amiről persze a k'ülügyminiszter-helyettest aligha tájékoztatták. Azt viszont látnia kellett, hogy az utcán legalább száz asszony zokog, s mindenáron találkozni szeretne vele. Talán fölösleges is mondani: Todmannek erre a ta- lákozóra nem futotta idejéből. Pedig tanulságos lett volna a beszélgetés: valamennyi assszony nyomtalanul eltűnt hozzátartozóját siratta. FÉLŐ, HOGY RÓLUK ÉPPÚGY NEM ESIK MAJD SZÓ a jelentésben, mint a másik három országban uralkodó valós állapotokról, elvégre az elnöknek szóló tájékoztató az elnökök által adott információkra épül. Azt pedig az elmúlt hónapokban még a latin-amerikai elnökök is megtanulhatták, hogy az emberi jogok tekintetében mit vár tőlük a Fehér Ház. Francia magyarázkodás A nukleáris fegyver a pretoriai rezsim kezében Afrikát fenyegeti PÁRIZS: Mint jelentettük, Louis de Guiringaud francia külügyminiszter, aki körutazást tesz kelet- és közép-afrikai országokban, egyik sajtóértekezletén kijelentette. hogy Franciaország nem köt új fegyverszállítási megállapodást a Dél-afrikai Köztársa. Sággal, csupán teljesíti a régebbi szerződések értelmében vállalt kötelezettségeit Az AFP francia hírügynökség szerint a francia külügyminiszter cáfolta a TASZSZ.nak azt a jelentését, amelyben a szovjet távirati iroda rámutatott, hogy a Dél-afrikai Köztársaság atomerőművei számára szállításra kerülő atomreaktorokat fel lehet használni nukleáris fegyverek gyártására. Guiringaud szerint a francia kormány megtette azokat az intézkedéseket, amelyek kizárják ennek lehetőségét. A francia sajtóban megjelenő értesülések szerint a Dél-afrikai Köztársaságban befejezéséhez közeledik az első kísérleti nukleáris robbantás előkészítése. A TASZSZ szovjet távirati iroda nyilatkozatában hangsúlyozta: a nukleáris fegyver a pretoriai fajgyűlölő rezsim kezében a legközvetlenebbül fenyegetné az afrikai államok biztonságát, nagymértékben fokozná a labilitást és a feszültséget Afrika déli részében és az egész emberiségre nézve növelné a nukleáris háború veszélyét. Folytatódnak a harcok az etióp Ogaden tartományban NAIROBI: Nairobiból érkezett hírek szerint Etiópia Ogaden tartományában folytatódnak az elkeseredett harcok a kormánycsapatok és a nyugal- szomáliai felszabadítási front erői között. Mint az ENA etióp hír- ügynökség jelentette, az etióp fegyveres erők megállították a Szomáliái csapatok támadását. A hírügynökség szerint az etióp légierő repülőgépei Aiscia körzetében az ellenség csapatösszevonásait és harci eszközeit bombázták. Különösen súlyos harcok bontakoztak ki a Di- redawa várostól 48 kilométerre fekvő Arává vasúti csomópont térségében. A mogadishui rádió ezzel egyidejűleg hírül adta, hogy a nyugat-szomáliai felszabadítási front katonái Ogaden tartománynak nagy részét még mindig ellenőrzésük alatt tartják. BÉCS: Joseph Mengele, az auschwitzi haláltábor egykori orvosa a hatóságok védelmét élvezve Faraguay-ban él —, jelentette be szerdán Simon Wiesenthal, a bécsi zsidó dokumentációs központ vezetője. Wiesenthal elmondta, hogy a náci tömeggyilkos 1959-ben kapta meg saját nevére a Paraguay-i állam- polgárságot. Előzőleg álnéven Buenos Airesben orvosi praxist folytatott, de Adolf Eichmann elrablása után áttelepült Paraguay-ba, Mengele több álnéven számos külföldi utazást tett. NYUGAT-BERLIN: Nyugat-Berlinben fokozzák provokatív tevékenységüket az újfasiszták. A neofasiszta nemzeti demokrata párt (NDP) elnöksége nemrégiben titokban itt tartotta meg ülését. A revansisták egy másik gyűlését, a nyugat-berlini rendőrség feloszlatta. Az elmúlt napokban a város több körzetében re- vansista jelszavak és fasiszta horogkeresztek jelentek meg a házak falán. A neonácik provokációi a város demokratikus közvéleményében nagy felháborodást keltettek. 11 EmiSS IBB: sport jelentésünk a magyar vízilabda-válogatott szerdán este játszotta 4. mérkőzését, s harmadik győzelmét aratta. Magyarország—Románia 6:3 (1:1, 2:0, 3:0, 0:2) Vezette: Fizzorno (olasz) és Exerov (bolgár). Góldobók: Faragó (3), Horkai (2) és dr. Szívós, illetve Rus (2) és Hastasio. &Mmw 1911. augusztus 18., csütörtök A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 8. Két fénykép Az FBI-től való segítségkérés még egy botcsinálta marxistánál is kissé szokatlan. Nem kevésbé szokatlanul festettek Oswaldnak más, Kuba „javára” elkövetett cselekményei is. 1968. szeptemberének végén Oswald Mexikóba indult, mivel azt remélte, hogy ott turistavízumot kap Kubába. Később a CIA közzétette a Mexikóban Oswaldról készült fényképeket. Az egyetlen hasonlóság az ottani „Oswald” és az egy hónappal később Dallasban letartóztatott Oswald között az volt, hogy mindkettő kopaszodott. Egy bizonyos William Ha- udit okmányaiból és tanú- vallomásaiból — az ő neve közvetlenül Oswald után áll a vízumért folyamodó személyek jegyzékében — kitűnik, hogy Oswald valóban Mexikóban járt és valóban vízumot kért. De itt is a körülmények olyan „titokzatos” összeesése fordult elő, mint amilyenek látszólag egész életében üldözték Oswaldot. Arról van szó, hogy Haudit, egy turistafolyóirat szerkesztője — korábban a CIA munkatársa volt. A másik „zavar”, amely felkeltette a kritikusok figyelmét, Oswald letartóztatása után történt, Henry Wade dallasi kerületi ügyész sajtókonferenciáján. A sajtó- konferencia során Wade kétszer is közölte, hogy Oswald a „Szabad Kubáért” bizottság tagja volt. Ez komoly elszólás, mert ez a „bizottság” — a Castro-ellenes szélsőségesek szervezete. A terem túlsó végéből egy baráti har«: végül helyreigazította Wadet é$ odasúgta neki, hogy Oswald a „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bizottság” tagja volt. A „baráti hang”: egy Jack Ruby nevű, éjszakai mulatótulajdonos volt. Ezen események közül bármelyik, külön véve, mint egyszerű összeesés, leírható a számláról. Együttesen azonban Olyan embert rajzolnak elénk, akit hat éven keresztül különféle hírszerző hatóságok ösztönöztek, buj- togattak és gyámolítottak. Kilenc gyanúsított Igaz ugyan, jelenleg semmilyen hiteles bizonyíték sincs arra, hogy a CIA, vagy az FBI részt vett John Kennedy meggyilkolása céljából szőtt összeesküvésben. Viszont Oswaldnak az amerikai hírszerző hatóságokhoz fűződő kapcsolatai világosan utalnak más valamire — annak szükségességére, hogy ezeknek a szerveknek el kellett titkolniuk az igazságot. Mivel Oswaldnak Jack Ruby által történt meggyilkolása után a CIA vagy az FBI nehezen bizonyíthatta volna be, hogy 1963. november 22-én ügynökük nem az ő parancsára cselekedett. Oswald nem az egyetlen gyanúsított volt, akit Kennedy meggyilkolása után letartóztattak. Még kilenc embert vettek őrizetbe, de ezeket rövid kihallgatás után szabadon bocsátották. Hármuknak közülük megvan a fényképe, amely rendőrök kíséretében ábrázolja őket. Kik ezek? Hivatalosan nem ismeretes, még azelőtt helyezték szabadlábra őket, hogy bárki is nevük kiderítésével fáradt volna. A War- ren-jelentésben egyszerűen „csavargókéként szerepelnek. Olyan emberhez képest, aki a feltevés szerint a „század gyilkosságát” elkövette, Lee Harvey Oswald mégis eléggé furcsán viselkedett. Úgy látszik, a gyilkosság előtti napon valósággal törte magát, hogy figyelmet keltsen — többször verekedésbe keveredett, lármát csapott a lőtéren, azzal dicsekedett, hogy hamarosan „egy halom pénzt” kap. Mindezeknek az incidenseknek két jellemző vonása van: Oswald mindig teljesen nyíltan megnevezte magát, de később azok az emberek, akikkel összeakadt, mégis csak üggyel-bajjal ismerték fel. Különös érdeklődésre tarthat számot Oswaldnak a gépkocsi-kereskedővel folytatott beszélgetése. Oswald először is nem tudott autót vezetni. Másodszor, 1963. november 9-én, amikor — feltevés szerint — a kereskedővel Dallasban beszélgetett a Warren-bizottság adatai szerint otthon volt, Irvingben. Más ellentmondó mozzanatok is akadnak. Szeptember 25-én például Oswald, a bizottság adatai szerint, egy Mexikó felé haladó autóbuszban volt. Ezen a napon azonban egy magát Lee Harvey Oswaldnak nevező ember megjelent a Texas állambeli Austinban levő bevonulási központban. „Sokfejű hidra” 1966-ban Richard Popkin St. Luis-i professzor, számos, ehhez hasonló esemény ösz_ szehasonlítása alapján, arra a következtetésre jutott, hogy két Oswald létezett, és a „hamis” Oswaldra azért volt szükség, hogy kompromittálja a valódi Lee Harvey Oswaldot. Ez megmagyarázná, hogy Oswald miként lehetett egyszerre két helyen. Másrészről megmutatja, hogy egy középszerű lövész miként találhatott el egy 280 láb (1 láb = 30,5 cm) távolságra levő, mozgó célpontot. Harmadszor, magyarázatot ad arra, hogy egy autóvezetéshez nem értő ember miként próbálhatott ki egy gépkocsit, óránkénti 70 mérföldes sebességgel. A „két Oswald” verziója feltárja annak a „zavarnak” az értelmét is, amely a CIA állítása szerint, Mexikóban történt. Bár az Oswald nevű „sokfejű hidra” elmélete kissé különösen hangzik, ezt maga Edgar Hoover komolyan vette. 1960. június 3-án Hoover bizalmas emlékiratot küldött a külügyminisztériumnak, s ebben az állt, hogy Oswald iratait valószínűleg egy szélhámos használja. A Hoo- ver-féle emlékirat meglehetősen terjedelmes hivatalos levelezést idézett elő a külügyminisztérium részéről. De ezen okmányok közül egyet sem bocsátottak a Warren- bizottság rendelkezésére. Eltemették őket a Nemzeti Levéltárban és csak nemrég bukkantak rájuk. (Folyt, köv.) Hírek - képekben SORBAN. ÁLLÁS MUNKÁÉRT Ötezer fiatal munkanélküli — többségük színesbőrű — rohamozta meg a munkaközvetítő irodákat New Yorkban, ahol a városi hatóságok kétezer munkást hajlandók alkalmazni az áramszünet következményeinek felszámolására. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) GÉPEK A MEZÖGAZDASÄGNAK a Vietnami Szocialista Köztársaságban elsőrendű feladat á mezőgazdaság gépellátása. A termelőszövetkezetek igényei-i nek kielégítésébe bekapcsolódtak a helyi kisüzemek is. A Huu Nghi-i Szivattyúgyár az év első félévében két és fel-; szer annyi szivattyút adott át a mezőgazdaságnak, mint az elmúlt esztendő megfelelő időszakában. KUBAI ELLENFORRADALMAKOR Az amerikai hatóságok nagy mennyiségű fegyvert és robbanóanyagot koboztak el egy kubai ellenforradalmár bandától. Az ellenforradalmárok Floridából hajón kívánták megközelíteni Kubát, hogy ott gyilkosságokat és diverziós cselekményeket hajtsanak végre. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS);! Izraeli „földosztás” Izrael egymás után hozza az 1967-es háborúban elfoglalt arab területek annektá- lására irányuló intézkedéseket. Az új települések létesítésével megbízott tárcaközi bizottság szerdai döntése alapján hamarosan újabb három települést építenek fel Ciszjordániában. A tervek szerint a három települést három politikai szervezet között „osztják el”: az egyik legszélsőségesebb cionista csoport, a Gus Emunim (hívők csapata) Hebrontól délre, egy másik ortodox vallási párt, a poalei Ágúdat Jiszróél a Judea-hegység lábánál, míg a baloldali irányi zatú Hasómér Hacair aa 1967 előtti izraeli—Jordániái határ mentén, az izraeli Petah Tikva közelében épú j ti fel települését. Emlékezetes, hogy júliusj bán nemzetközi tiltakozást! keltett az izraeli kormány akkori döntése, amellyel eé megszállt arab területeken) \ három másik zsidó telepüJri lésnek adta meg a legális . státuszt. Annak idején sz «; amerikai külügyminisztériumai is élesen bírálta az izraelit j döntést, mint amely akaj I dályt emel a béke felé ze tő úton,'