Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
Fölösleges kérdőjel 100 millió forint a fejlesztésre Az ipari szövetkezetek és a szolgáltatás Ki ne panaszkodott volna már, hogy nincs, aki megcsinálja a betört ablakot, kijavítsa a ledőlt kerítést, megjavítsa a villanyt, vagy azért, hogy sokáig tart és körülményes a gépkocsik javítása? A szolgáltatás — találó kifejezés ez —, amely a kisipari szövetkezetek egyik alapvető tevékenysége, rendkívül fontos politikai szeizmográf. Az e területen érezhető minden előbbre lépésre, vagy visszaesésre rendkívül élénken reagál a közvélemény — nagyon is érthető okokból. A „termelés” itt napi politika, de legalábbis a mindennapok gazdaságpolitikája. így aztán nem véletlen, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága a megye kisipari szövetkezeteinek e tevékenységét vizsgálta meg egy terjedelmes és részletekre menő jelentés alapján. Heves megyében is nagy gond a kisipari szövetkezetek tevékenysége, közelebbről a szolgáltatások mennyisége és minősége. Kétségtelen, hogy a sok-sok évvel ezelőtti lemaradást, éppen mert az országos átlagot is meghaladó fejlesztési program volt a cél, behozta a megye, de a megelégedettségre még mindig vajmi kevés az ok. Bár a kisipari szövetkezetek öt év alatt kétszeresére növelték a szolgáltatást, a lakosság igényeit sem minőségileg, sem mennyiségileg nem képesek kielégíteni. Gond van úgyszólván minden területen, s ezeken a gondokon csakis erőteljes beruházási, fejlesztési program megvalósításával lehet segíteni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megelégedetten vette tudomásul, hogy az ipari szövetkezetek készek vállalkozni erre a feszített programra, s nem véletlen, hogy a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a saját eszközeivel önmaga is „beszáll” a szolgáltatás-fejlesztés e programjába. A tervek szerint mintegy kereken 100 millió forint az V. ötéves terv beruházási, fejlesztési költsége, és ennek sikeres teljesítése nyomán az ötéves terv végére elérhetőnek tűnik, hogy a szövetkezetek a megye összteljesítményének kereken 30 százalékát vállalhassák magukra a fogyasztási szolgáltatásokban. Ez végtérp is azt jelenti, hogy a tervidőszak végére háromnegyedével több szolgáltatást tud majd nyújtani a szövetkezeti mozgalom, mint tette azt volt 1975-ben a lakosság számára. Feleslegesnek tűnik a részletezés, de a jelentés mellé függesztett táblázatokból kitűnik, hogy Gyöngyösön, Füzesabonyban, Recsken, Egerben, Bélapátfalván, Kálban, Hevesen történik majd többek között a tervidőszak alatt kisebb vagy nagyobb, de a lakosság szempontjából mindenképpen jelentős beruházás vagy fejlesztés. Ezek keretében fejlesztik az építőipa. ri szolgájtatást, a híradás, technikai cikkek és elektro. mos háztartási gépek javí. tásának lehetőségét, a föd. rászatot, a gépkocsijavítást, cipőjavítást, vagy éppen a méretes cipők, öltönyök készítésének lehetőségeit. A jól átgondoltnak tűnő és a tervidőszak végéig szóló program — bár bizonyos lemaradás tapasztalható a beruházásokban — minden bizonnyal jelentős mértékben járul majd hozzá a szolgáltatás gondjainak eny. hítéséhez Heves megyében. Jelentős mértékben, de nem maradéktalanul megoldva azt. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy olyan versenyfutásnak vagyunk tanúi ezen a területen, ahol az igény mindig nagy előnynyel indul, és a szolgáltatás bármilyen lelkesen követi ezt —, örök második marad. (Gyurkó) A VALASZÜT VALÓJÁBAN nem azonos lehetőségek közötti döntés, mégis sűrűn és sokak úgy mérlegelnek; építeni vagy rekonstruálni? A fölösleges kérdőjel sok milliárdjába kerül a népgazdaságnak, mert hiszen falakat emelni, üzemcsarnokokat tető alá hozni akkor, amikor a termelés haszna alig gyarapodik, kidobott pénz. Persze, nagy hiba lenne az általánosítás, a kivételt nem ismerő szabály felállítása. Az árukibocsátás elért szintjének — mennyiségének, minőségének — megtartása, a termelékenység nagy fokú növekedését lehetővé tevő technológiai változtatás olykor elkerülhetetlenné teszi az építést. Nem ezekről az esetekről van szó, hanem azokról, amikor a fejlesztési terveket úgy fogalmazzák; először legyen egy tágas üzemcsarnokunk ... Tavaly a szocialista szektor összes beruházásaiból — 150 milliárd forintból — 66 milliárdot emésztett fel az építés. Ennek tekintélyes része — gondoljunk csak a lakásokra, kórházakra, iskolákra — jogos társadalmi szükségleteket elégített ki. Természetes az is, hogy ahol szűz területen emelnek ipari üzemet, ott építeni kell. Az azonban ellentmond a józan észnek, hogy megfelelő állapotú, még évtizedekig használható üzemépületek, műhelycsarnokok kerülnek bontócsákány alá, csupán azért, mert az érintettek úgy határoztak, szebbet akarnak. A szebbre vannak indokok; világosabb, tágasabb, jobb munkakörülményeket kínál, könnyebb az anyagmozgatás s így tovább. Ha lenne szá- molatlanul forint, az érvek méltányolhatónak bizonyulnának. Fejlesztési pénzszűkében azonban döntő, mire megy el, s mekkora hasznot hoz a beruházási summa. Maroknyit kiemelve a kínálkozó példák közül: 1975- ben a pamutszövetek hatvan százaléka készült autoTúl a gabona sikeres betakarításán, de innen még az őszi munkákon: ál lattenyésztési gondok foglalkoztatják a hatvani Lenin Termelőszövetkezet vezetőit. — Kivételesen nem £ szarvasmarhaállomány, dt nem is a sertéstenyésztő közös vállalkozás kérdését kívánom megpendíteni, hanem a ménest! — mondja Szűr- szabó Gusztáv elnök, akitől nemrég távozott Pusztai László, a megyei sporthivatal vezetője. — Ügy van az, annak idején nagyon köny- nyén kimondtuk a lóra, hogy mata gépeken, 1980-ra ez az arány 80—85 százalékra emelkedik, s a forrás a rekonstrukció. Az ötödik ötéves terv idején 60—65 kilogrammal csökken az egy tonna acélnyersvas termeléséhez felhasznált kohókoksz mennyisége, s ezt szintén a rekonstrukciós fejlesztés teszi lehetővé. A szakemberek által technológiai rekonstrukcióként jelölt folyamat dinamikus kibontakozásának terepe a fényforrásgyártás — itt háromszorosára nő a tőkés export öt év alatt —, továbbá a kábelgyártó gépek előállítása, az energetikai villamosgépek és berendezések termelése. AZ IDÉZETT PÉLDÁK erősítik gondolatsorunk indokoltságát- Hiszen ezek az iparterületek gyakorlati bizonyítékát szolgáltatják a kérdőjel fölöslegességének, igazolják a párt XI. kongresszusa határozatában foglaltak végrehajthatóságát, tudniillik azt, hogy a feldolgozó iparon belül elsődlegesek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések. Valamit érzékeltet az ilyesfajta arányok módosulásából a gépipar példája. Ebben az ágazatban 1976 és 1980 között a fejlesztési kiadásokból a vállalati források — saját alapok és hitelek — kilencven százalékkal részesednek. Amiben van építés is, de növekvő súllyal új technika, technológia, mert — úgy tűnik — a beruházók a saját pénz helyét jobban megnézik, mint tették korábban az- állam által adottal. Ismét lépve egyet, s megint csak más irányban: idén, az első félév végén több, mint 14 ezer építményen dolgozott a kivitelező építőipar, öt esztendő alatt némi mérséklődés tapasztalható az egyszerre emelt létesítmények számában — a munka valamelyest koncentráltabb —, ám ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ezeknek a feladatoknak a költségvetési összege JÁRHATÓ ÜT A lótartás nem olcsó mulatság. Elég sokba kerül a Lenin Termelőszövetkezetnek is a jelenleg 70—80 darabot számláló állomány. Különösen, ha ki sem használják. — Ügy érzem, megtaláljuk a járható utat, s következetes munkával gazdasá- sossá tehetjük ezt az ágazatunkat. A tenyésztés magasabb szakértelmét kell párosítanunk egy ügyes húzással. Selejtezünk, jobban a hatvanról 82 milliárd forintra nőtt. Azaz úgy-ahogy kevesebb helyen, de nagyobb értékben építtetnek a beruházók. A gyarapodó feladatok friss következménye; az Állami Tervbizottság határozata szerint négy- milliárd forint terven felüli fejlesztési hitelt kap az építőipar. Sokfelé kiterjedő s bonyolult következményei vannak tehát az építési „éhségnek”. Igenám, csakhogy az Állami Tervbizottság — lám, lehet következetesen érvényesíteni az össztársadalmi érdekeket — a hitel elnyerésének feltételei között kikötötte a harminc- százalékos saját forrás előteremtését, a már meglevő gépek, berendezések jó kihasználásának igazolását, az élőmunka-megtakarítást. S azt is, hogy a hitel felhasználása nem járhat számottevő építési igénnyel, s ugyanakkor a beruházás 15 —20 százalékos nyereséget hozzon. KEMÉNY PRÓBA, de: szükségszerű. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták — s mutatják ma is —, a beruházási eszközök mennyiségi gyarapodásától elmarad az összetétel változása, több pénz megy építésre, mint ami elkerülhetetlen. Emiatt azután nem ritka: a felépült új üzemcsarnokba a tegnapelőtti technika és technológia telepedik be, megörökítve így az elavult termelési feltételeket a „korszerű” épületben. Vizsgálatok igazolják: az ipar állóeszközein belül a gépek, berendezések állománya el- avultabb, mint az épületeké, s más, építmény jellegű javaké. A fejlett ipari országokban ennek éppen a fordítottja a jellemző, holott anyagi tehetősségük jócskán meghaladja hazai lehetőségeinket, s lám, mégis, takarékosak. Arra költenek sokat, amire érdemes, ami hamar visszatéríti a kiadásokat : gépekre, berendezésekre, technológiákra. Lázár Gábor minőségre megyünk, s közben munkalovainkat kiadjuk tartásra mindazon tagjainknak, akik a háztájiban igényt tartanak rá. Hogy mi ebben a ráció? Természetesen olyan megállapodást kötünk szövetkezeti tagjainkkal, amelynek értelmében a kiadott 16 szaporulatát visz- szaszármaztatják értékesítés vagy használat céljából a közös gazdaságnak. A minőség javítása itt sem másodlagos. Figyelünk arra, hogy nemesedjék a csikók vérvonala. E tekintetben az Országos Lótenyésztési Felügyelőség támogatásáról biztosított bennünket, illetve egyik kitűnő szakembere, Hecker Walter lesz a szövetkezet segítségére — folytatta tájékoztatóját a gazdaság vezetője. — Egyébként a kiadott lovaktól más hasznot is remélünk. Aki tartásra szerződik, nyilván törődik a takarmányszerzéssel, kijár kaszálni az árokpartokra. S ha már ezt megteszi, akkor könnyebben elszánja magát egy borjú, e§y fejőstehén fölnevelésére, ami a népgazdaságnak nyújtott újabb segítség. LOVAK ÉS LOVASOK A hatvani Lenin Terme- szövetkezet sportkörének lovas szakosztálya és iskolája immár tízesztendős. Ez alatt a sportolók sok szép sikert értek el területi, valamint országos bajnokságokon- Ügy hallatszott a tavaszon, hogy a ménessel együtt felszámolják a lovasiskolát, a lósportot. Szürszabó Gusztáv tiltakozik. — Szó volt róla, de végül is vállaltuk mind a lótenyésztési ágazat, mind a lovasiskola fenntartását. A megyei sporthivatal elnöke és néhány munkatársa éppen ez ügyben jártak az imént szövetkezetünkben. Jelentős, félmillió forintnyi összeggel kívánják támogatni a versenysport és a tömeges lovaglás eddiginél jobb feltételeinek megteremtését, szakosztályunk pedig jövő évtől rendszeresen kap anyagi juttatást versenyzési célra. Indokóltnak vélem ezt a gesztust, hiszen egyetlen rendszeresen működő lovasiskola vagyunk a megyében. Ugyanakkor azért is örülök a segítségnek, mert a lovak próbája mindig a munka. Az mutatja fel erényeiket. Tehát eztán, tömegesebb dolgoztatás, versenyeztetés révén kiszűrhetjük az igazán jó egyedeket, amelyek vagy pályán futnak, ugranak, vagy pedig hazai, esetleg külföldi piacra jutnak az eddigieknél jóval magasabb áron. De hogy a lovasokról is beszéljünk, ne csak a tenyésztésről, gazdaságosságról, hadd mondjam el: rövidesen számvetést készítünk. Döntünk arról, hogy hány lovat adunk ki tartásra, hány szolgál nekünk, hány versenyez, s mennyit adunk a most szervezés alatt álló szakosztálynak a tömegsport céljára. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ősztől százötven-kétszáz fiatal élhet a lehetőséggel bizonyos évi lóhasználati díj fejében, amiből az állatok tartását fedezzük. KITARTÓ MUNKÁVAL Beszélgetésünk során kifejtetté a szövetkezet elnöke, hogy az ágazat gazdaságos fenntartása nem következhet be egyik évről a másikra, ezzel azonban mindannyian számolnak. A nemesítés kitartó munkát igényel, viszont megéri a fáradságot, a befektetést. Előbb-utóbb olyan állomány alakul ki, amelyet már „jegyeznek” szakmai berkekben, s ennek megfelelő lesz az értéke. Ugyanekkor — éppen a megyei támogatás birtokában — erkölcsi kötelességének tartja a vezetőség a sportlovaglás népszerűsítését, a versenysport fejlesztését. Ide illő terv, hogy az egész lótartás elkerül a zárt, forgalomból kieső Palkó-tanyáról a most épülő M—3-as autópálya és a salgótarjáni út szögébe, ahol kies természeti környezetben helyezik el, s a gazdaság kihasználatlan épületei kevés pénzből a célnak megfelelően átalakíthatok. — Sokat ezzel a lépéssel sem várunk ,— fejezte be társalgásunkat Szürszabó Gusztáv. — Az ágazat jövő esztendei tervei már az új telepre épülnek, fontos előfeltételeként az eredményes tenyésztő és lovasiskolai munkának. De az sem titok immár, a pálya, illetve lovasiskola szomszédságában sportszállást kívánunk létesíteni, amely — IBUSZ- közvetítéssel — külföldi vendégek rendszeres fogadására alkalmas, növelve devizabevételünket, hogy azt a mezőgazdasági termelés egyéb területén hasznosítsukMoldvay Győző Korszerű telelonközpontok A BHG Budapesti Gyár-' igazgatóságának Telefonközpont Gyárában készítik a korszerű, crosbar rendszerű új, 4 ezer vonalas tatabányai főközpont, valamint a távhívásra alkalmas közvetítő központ egységeit. A harmadik negyedévben kezdik meg Tatabányán a helyszíni szerelést, a tervek szerint 1979 első negyedévében lép üzembe az új főközpont és a távhívó közvetítő központ. Az üzemben gyártják az NDK-beli Karl- Marx-Stadtban felállításra kerülő gerinchálózati távhívó központ crosbar rendszerű egységeit is. (MTI fotó — Bara István felvétele) Téma a szarvasmarha-tenyésztés Keszthelyen kedden végétért a Georgikon nyári egyetem. Együttesen 172 osztrák, csehszlovák, NDK- és NSZK-beli, továbbá spanyol hallgatója a kéthetes program során főként a szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés és a szarvasmarha-hizlalás problémáival foglalkozott. A rendezők nemzetközi tapasztalatcserére, s magyar mezőgazdasági üzemek tanulmányozására is lehetőséget biztosítottak. A Georgikon nyári egyetem hallgatóinak többsége, mint jelezték, a következő évben ismét visszatér Keszthelyre; Mmisü g) 1977, augusztus 17., szerda ) fi Gazdaságossá tesszük a lótenyésztést!” Egy ágazat fejlesztési lehetőségei a hatvani „Leninben” Kiss Gábor Bokrost szerszámozza ------( Szántó György felv.) tésre. felesleges takarmánypusztító. Holott mindmáig bőven rászorulunk az igára, különösen mostoha természeti viszonyok között. Számtalanszor előfordul, hogy művelni kellene a földet,- de gép nem tud rámenni. Máskor a szállítást segíti. Egy idén életbe lépett rendelet pedig azért engedélyezi ismét a háztáji lótartást, mert az jelentősen megkönnyíti a termelést, illetve a vele összefüggő munkákat. Ezért fordítunk mostantól több gondot a lótenyész-
