Népújság, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-17 / 193. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Kipukkadt léggömb AZ ARAB VILÁGBAN ÓRIÁSI VIHART, másutt gúnyos megjegyzéseket és nagy vitákat kavart az iz­raeli kabinetnek egy most bejelentett döntése. Esze­rint az izraeli állampolgárokra vonatkozó egészség- ügyi és szociális rendelkezéseket kiterjesztik a Jordán folyó megszállt nyugati partján és az ugyancsak meg­szállt Gazai övezetben élő arab lakosságra is. Az igazság az, hogy ezek a rendelkezések volta­képpen jogok bizonyos ingyenes vagy filléres egész­ségügyi és hasonló vonatkozású szolgáltatások igény- bevételére. Magyarul: ha mindentől elvonatkoztatunk, az új helyzet a korábbinál kedvezőbb a közvetlenül érintettek, a megszállt területeken élő egyes arabok szempontjából. Csakhogy a poétikában — mint általában, az életben — nem lehet a dolgokat „önmagukban”, össze­függéseikből kiragadva szemlélni. Hiába igyekszik Menáhem Begin izraeli miniszterelnök — a maga körülhatárolt céljainak megfelelően nem ügyetlenül — „pusztán humanitárius .intézkedéseknek” feltüntetni a történteket, világos, hogy enyhén szólva nem első­sorban erről van szó. A döntés olyan átlátszóan és egyértelműen poli­tikai természetű, hogy még a kedvezményekben ré­szesülők sem örülnek neki, sőt, mint a hírszolgálati irodák jelentik, tömegesen tiltakoznak ellene. De miért? Hiszen ezután ingyen vagy majdnem ingyen vehetnek igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyekért eddig fizetniök kellett? AZ OK VILÁGOS, ök is tudják: a Begin-kabinet azért hozta ezeket az intézkedéseket, hogy újabb poli­tikai-jogi lépést tegyen e területek teljes bekebelezése felé. Nincs megfigyelő, akinek kétsége lenne aziránt, hogy az izraeli katonai vagy félkatonai telepek létesí­tése után ez a lépés újabb mozgás egy olyan irányba, amely rendkívüli módon megnehezíti a jövőbeni tár­gyalásokat. Ráadásul a döntés olyan időpontban született, amikor külügyminisztere kőrútjának vitathatatlan ku­darca után Carter elnök nyilatkozataiban egymás után próbál feleregetni valamiféle kincstári derűlátással töltött léggömböket. AZ EGYIK ILYEN LÉGGÖMB pukkadt most ki — a léggömbök sajátosságainak megfelelően, megle­hetősen nagy zajjal... « Harmat Endre Joszip Broz Tito Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) gadására megjelent Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, Andrej Kirilen- ko és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja. Mihail Szo- lomencev, az SZKP KB PB póttagja, Konsztantyin Ru- szakov, az SZKP KB titká­ra. Leonyid Brezsnyev és Jo­szip Broz Tito a rendkívül szívélyes üdvözlés után fo­gadta a díszalakulat pa­rancsnokának jelentését, majd felhangzott a két or­szág állami himnusza. Ezután Joszip Broz Tito üdvözölte a fogadására meg­jelent szovjet párt- és álla­mi vezetőket, a külföldi dip­lomáciai képviseletek veze­tőit, valamint a jugoszláv kolónia tagjait. A szovjet televízió hely­színi közvetítésben számolt be Joszip Broz Tito repülő­téri fogadtatásáról. Kedden a Kremlben Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke átnyújtotta az Októberi Forradalom Ér­demrendet Joszip Broz Ti- tónak, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nökének. Joszip Broz Titót a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomban való aktív részvételéért, a fasizmus el­len vívott közös harcban szerzett érdemeiért, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kö­zötti testvéri barátság és sokoldalú együttműködés fej­lesztéséhez és megszilárdí­tásához való hozzájárulásá­ért 85. születésnapja alkal­mából tüntették ki az ér­demrenddel. A kitüntetés átadásánál jelen voltak az SZKP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai és pót­tagjai, a központi bizottság titkárai, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének és a minisztertanács elnökének a helyettesei, a legfelsőbb ta­nács két házának elnökei, miniszterek, valamint más hivatalos személyiségek. A kitüntetés átadása al­kalmából beszédet mondott Leonyid Brezsnyev és Joj szip Broz Tito. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány vacsorát adott a jugoszláv vendég és a kíséretében le­vő kormányszintű személyi­ségek tiszteletére. A szovjet —jugoszláv hivatalos tár­gyalások ma kezdődnek. A szovjet é6 a jugoszláv vezetők kétnaposra tervezett megbeszélései várhatóan há­rom fontos témakör köré csoportosulnak. Mindenek­előtt tüzetes véleménycseré­re kerül sor a két ország közötti együttműködés to­vábbi bővítéséről gazdasági, politikai és egyéb területe­ken. A megvitatásra kerülő nemzetközi kérdések közül jugoszláv részről kiemelik az afrikai és közel-keleti problémákat, s természete­sen a belgrádi konferencia előkészítő szakasza után ki­alakult helyzet megvizsgálá­sát. Végül moszkvai megfi­gyelők tartalmas eszmecseré­re számítanak a nemzetközi kommunista mozgalom idő­szerű problémáiról. Felújították a genfi konzultációkat Genf ben kedden felújítot­ták a szovjet—amerikai kón- zultációkat, amelyeken meg­vitatják azt a kérdést, hogy a leszerelési bizottságban esetleg együttesen kezdemé­nyezik egy olyan nemzetközi egyezménynek a megkötését, amely betiltaná a legveszé­lyesebb vegyi hadviselési fegyvereket. A két küldött­ségnek ez az ötödik találko­zója az 1976 augusztusában megkezdődött konzultációk folyamán. A küldöttség vezetői: Vik­tor Lihacsov, a Szovjetunió képviselője a leszerelési bi­zottságban és Adrian Fisher, az Egyesült Államok képvi­selője; ugyancsak a leszere­lési bizottságban. Elhalasztották Andreotti és Schmidt találkozóját Megszökött Róma volt Gestapó-főnöke Andreotti miniszterelnök utasítására Olaszország bon­ni nagykövete hivatalosan kérte az NSZK kormányá­tól a háborús bűnös Kapp- ler kiadatását. A 70 v éves egykori SS-alezredes hét­főn délelőtt szökött meg egy Róma melletti katonai kór­házból nyugatnémet felesége és olasz cinkosai segítségé­vel. Olaszországban nagy fel­háborodással értesültek a szökésről. Kapplert 1948-ban azért sújtották életfogytig­lani börtönbüntetéssel, mert Olaszország náci megszállása idején egy római partizán­akció megtorlásaként lemé- szároltatott 320 embert — tí­zet minden SS-katonáért, akiket az ellenállók megöl­tek. *AA*AAAAA/WVWWW\A/WWVWSi MADRID: A madridi kormányzó ren­deletére kedden hajnalban a közrend súlyos veszélyezte­tése címén letartóztatták Pedro Castrót, a spanyol pékek szövetségének elnö­két, valamint a madridi tar­tományi szervezet alelnökét. Mint ismeretes, a spanyol pékek szövetségének hatá­rozatára Madridban és kör­nyékén vasárnap óta 30—40 százalékkal csökkentett sú­lyú kenyeret árusítanak, mivel a kormány mindez- ideig nem engedett a pékek áremelési követelésének. NICOSIA, TEHERÁN: „Ha szükséges, a török anyaország segítsége nélkül is mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy meg­tartsuk függetlenségünket és eddig elért vívmányainkat” — jelentette ki Rauf Denk- tgs, a ciprusi török közös­ség vezetője Famagusta tö­rök megszállásának harma­dik évfordulója alkalmából. Denktas kijelentette: „Szó sem lehet arról, hogy akár egy négyzetméternyi terüle­tet is visszaadjunk a görö­göknek. Ciprus kérdésében nem vagyunk hajlandók en­gedményekre. Nem fogunk senkit sem elismerni, bárki is legyen az elhunyt Maka_ riosz utóda.” NEW YORK: A Kubából elmenekült el­lenforradalmárok továbbra is folytatják az első latin­amerikai szocialista ország elleni provokatív, terrorista akciók előkészítését. Miami (Florida állam) közelében az amerikai rendőrség három fegyveres naszádot tartózta­tott fel, és lefoglalta a fe­délzetükön talált ágyúkat, golyószórókat, automata gép­fegyvereket és nagy meny- nyiségű lőszert. A Kennedy-ügy újra kísért Gyilkosok összeesküvése 1977. augusztus 17., szerda 7. i Szigorúan titkos Oswald letartóztatása után jóformán azonnal olyan hí­rek terjedtek el Dallasban és Washingtonban, hogy a vádlott a titkosszolgálatok egyikének ügynöke volt. Ezek a hírek azon alapul­tak, hogy a letartóztatásakor elkobzott noteszában megta­lálták James Hostynek, az FBI dallasi ügynökének ne­vét, hivatali igazolványának számát és telefonszámát — ő ugyanis néhányszor felke­reste Oswaldot a lakásán. E látogatások ténye kétségte­len. Maga Hosty is megerő­sítette, s azt a magyaráza­tot adta, hogy az a felfor­gató elemek megfigyelésé­nek rendszeréhez tartozott. A bizottság számára kel­lemetlenebb volt az a felte­vés, hogy Oswald nemcsak az FBI megfigyelése alatt állt, hanem a hatóság szol­gálatában is. Amikor Richard R- Carr, Texas állam főügyésze, ezek­ről beszámolt a Warren-bi- zottságnak, jelentését a hi­vatalos okmányok szintjére emelték. Carr kijelentette, hogy információit megbízha­tó forrásokból szerezte (mint később kiderült, a dallasi ügyészség munkatársaitól), s közölte,, hogy Oswald mint „tájékoztató” havi 200 dol­lárt kapott az FBI-tól, sze­mélyi nyilvántartási száma pedig 179 volt. Oswald utazásai Carr tájékoztatása meg­rendítette a bizottság tag­jait- A „szigorúan titkos” bé­lyegzővel ellátott jegyző­könyvből kitűnik, mennyire komolyan vette a bizottság ezt a históriát. A jegyző­könyv (amelyről a „titkos” bélyegzőt csak nemrég tá­volították el) idézi például a bizottság jogi főtanácsadó­jának, J. Lee Ranklnnek szavait: „Szennyes pletyká­val van dolgunk, s ez a bi­zottság számára igen rossz... Nagy kárt okoz az ebbe az ügybe belekeveredett ható­ságoknak, és a bizottságnak — s amennyire tőle függ — ki kell törölnie ezt a plety­kát az emberek emlékezeté­ből.” A probléma, mint ezt ugyanott Allen Dulles, a bi­zottság tagja és a CIA haj­dani igazgatója megjegyez­te, az volt, miként lehet ezt elérni, mivel, ha Oswald valóban az FBI ügynöke volt, akkor Hoover egysze­rűen kijelenti, hogy az egész nem igaz. Vagy, mint Dulies pontosan kifejezte magát: „Ügy gondolom, Hoover minden körülmények között, kétségtelenül azt mondja majd, hogy semmi köze sem volt ehhez a fiatalember­hez. .. És önök semmit sem tudnak bebizonyítani.” Ami­kor kollégái azt kérdezték Dullestől, hogy ő, ha törté­netesen Hoover helyében volna, hazudna-e, sőt még eskü alatt is— Dulles habo­zás nélkül így válaszolt: „Természetesen, akárcsak a CIA bármely hivatalnoka.” Akár hiszünk nekik, akár nem, de tény, hogy Hoover és a CIA — a szolgálati kö­telességet teljesítve —, egyaránt tagadta, hogy Os­wald valaha is az ügynökük volt. Vallomásaiknak csupán a kevéssé valószínű véletle­nek sorozata mond ellent, amely — a magyarázattól függően — vagy a körülmé­nyek összeesése, vagy az összeesküvés létezését igazol­ja megbízhatóan. Először, megvan Oswald szolgálati jegyzéke. Eszerint egy ideig a Japánban levő atsugi támaszponton, radar- berendezés-kezelőként dolgo­zott- A CIA tevékenységét ismerő személyek szavai sze­rint, Atsugi — e hivatal egyik legnagyobb bázisa a világon. Ha Oswald Atsugi- ban szolgált, akkor kétség­telenül „a CIA embere” volt. Továbbá: Oswald meg­lehetősen sajátságos módon hagyta ott a szolgálatot. 1959 szeptemberében jelen­tést nyújtott be, amelyben elbocsátását kérte, azzal az indoklással, hogy anyját sze­rencsétlenség érte. (láda esett a lábára; néhány nap múlva azonban újra mun­kába ment.) Oswaldot há­rom nap múlva elbocsátot­ták — ez, mint a tengerész, gyalogság tisztjei mondták — rekordidő. A bírálók azt állítják, hogy ez a rekord a CIA-nak köszönhető. A CIA-tagok Oswald, miután hazatért, csupán három napot töltött az anyjával. Ezután Euró­pába indult: erre az utazás­ra több mint 1500 dollárt költött, ezt állítólag kato­nai szolgálata idején gyűj­tötte. Bankszámláján azon­ban kereken 203 dollár volt. Felmerül a kérdés, honnan eredt a többi? A kritikusok véleménye szerint a hiányzó anyagi eszközöket a CIA bo­csátotta rendelkezésére. Amikor Oswald feleségé­vel együtt visszatért az Egyesült Államokba, 1963 áprilisában, New Orleansba költözött, s itt néhány ér­dekes személyiséggel létesí­tett kapcsolatot. Éppen New Orleansban került összeköttetésbe a Castro-barát „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bi_ zottság”-gal. Egyszer, ami­kor a bizottság röpcéduláit terjesztette, Kuba-ellenes ak­tivistákkal kapott hajba. Rö­vid dulakodás után Oswal. dót a közrend megsértése miatt letartóztatták és az őrszobára kísérték. Ott kö­vetelte, hogy azonnal be­szélni akar az FBI képvise­lőjével. Az ügynök azonnal megjelent, és Oswaldot már a következő napon szabadon bocsátották, s mindössze 10 dollár bírsággal sújtották­(Folyt, köv.) Megszökött egy római rabkórházból Herbert Kappler élet­fogytiglani börtönbüntetésre ítélt náci háborús bűnös. A szökés felfedezése után a „Vörös Hajnal” nevű nyugat­német anarchista szervezet magára vállalta a tett elköve­tését. A képen: Róma lakói tüntetnek a kórház bejáratá­nál — jobb oldalt — Kappler SS-ezredes. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Tortorélla, az Olasz Kom­munista Párt vezetőségének tagja kijelentette, hogy Kappler csak őreinek közre­működésével szökhetett meg. Követelte a cinkosok fele­lősségre vonását. „Kappler megszökése belegázol az olasz antifasiszták érzelmei­be és bemocskolja a náci vérengzés áldozatául esett mártírok emlékét” — mond­ta. A Kappler-ügy miatt el­halasztották Andreotti olasz kormányfő és Schmidt nyu­gatnémet kancellár péntek­re tervezett olaszországi ta­nácskozását — jelentette be az olasz miniszterelnökség kedden délután. A döntést azzal indokol­ták, hogy elejét akarják venni az esetleges tüntetés seknek, amelyek a nyugatné­met kormányfő ellen irá­nyulnának és amelyeket „helytelenül úgy értelmezhet­nének”, mintha megromlott volna az olasz—nyugatnémet baráti viszony. Az Olasz KP KB titkár­sága kedd délutáni nyilat­kozatában szolidaritásáról biztosította a náci terror ál­dozatainak hozzátartozóit és követelte Kappler cinkosai­nak példás megbüntetését. „A demokratikus közvéle­mény és minden állampolgár jogosult és köteles követel­ni, hogy Kapplert sürgősen adják ki Olaszországnak, hi­szen az olasz igazságszolgál­tatás vonta felelősségre as országban elkövetett bűnei­ért” — emeli ki a nyilatko­zat. Nyugatnémet rakétakilövő bázis Zairében BONN: Számos nyugati ország saj­tója közölte, hogy az Orbi­tal Transport und Raketen AG. (OTRAG) nyugatnémet cég titkos szerződést kötött a zairei kormánnyal. Az egyez­mény értelmében az OTRAG 2000-ig bezárólag, szabadon rendelkezik egy óriási zairei területtel. Zaire feljogosítot­ta a nyugatnémet katonai- ipari komplexummal szoros kapcsolatban álló céget arra, hogy erről a rakétakilövő bá­zisnak szánt területről „bár­milyen fajtájú és típusú” ra­kétát, köztük hordozórakétá­kat is felbocsáthasson. Zaire villámgyorsan meg­cáfolta e sajtójelentést, és azt — mint az AFP francia hír- ügynökség írja — „hazugság­nak és rágalomnak” minősí­tette. Az OTRAG cég azonban minden jel szerint nem érte­sült időben a kinshasai cá­folatról: megerősítette a tit kos szerződés megkötéséne tényét, bár német precizitás sál megállapította, hogy sajtóközlemények pontatls nők: a rakétakilövő terük nem 250 ezer, hanem „csak százezer négyzetkilométer ki terjedésű, és a kinshasai ha tóságoknak nem 800 milli márkát fizetnek, hanem ke vesebbet... A nyugatnémet cég veze tőinek „helyreigazítása” tér mészetesen nem változtat lényegen. Az Unsere Zeit című lap - amely közölte. hogy a OTRAG cég május 17-é végrehajtotta első rakétaki sérletét Zaire területén felhívja a figyelmet arra körülményre, hogy a rakéta kilövő bázis Angola, Zambi. és Tanzánia szomszédságé bán van, vagyis olyan afri kai államok közelében, ame lyek antiimperialista politi kát folytatnak. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents