Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
4 hatékonyság útjai (7.) I Konstruktőrök a műhelyben Szélesedik a jogsegélyszolgálat Ha évente tízezer új cikk kerül — felhasználói és fogyasztói — forgalomba, az még mindig csak az összesen gyártott árufajták egy. igen, nem tévedés, egy százaléka. Mivel' az országban a különböző termékek száma körülbelül egymillió. Persze, van olyan terület — így a ruházati ipar —, ahol három esztendő alatt a teljes gyártmányválaszték kicserélődik, s olyan is. mint például a szénbányászát, a malomipar, ahol az áruösszetétel nagyon lassan változik. Az azonban egyaránt igaz minden nép- gazdasági termelő területre, hogy gyorsan növekszik a tudományos kutatás, a műszaki fejlődés jelentősége. A párt XI. kongresszusának határozata ezt így rögzítette: „A társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb növelése megköveteli, hogy a termelési szerkezetet tovább korszerűsítsük, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak átgondolt, kö- vetkezetebb alkalmazásával az anyagi-technikai bázis fejlődését meggyorsítsuk, új technológiákat vezessünk be, a belső és külső erőforrásokat jobban felhasználjuk, javítsuk a jövedelmezőséget”. Sokszoros összefüggés CD Nehéz feladat lenne ma az iparban olyan terméket találni, amelyhez valamilyen formában a tudományos kutatásnak, gyakorlati alkalmazásának nincs köze. A szintetikus műszálak különböző fajtái, a számjegy vezérlésű fémmegmunkáló gépek éppúgy kutatók és gyártmányszerkesztők seregének tevékenységét sürítik. mint az új gyógyszerek, az Ikarus 200-as autóbuszcsaládja. A kutatás, fejlesztés és a termelés összefüggése természetszerűen magával hozza, mind szorosabbá kell várnia fejlesztők és előállítók kapcsolatának. Ami nemcsak úgy igaz, hogy napjainkban már termelőüzemek sokaságának van szerződése kutató- és fejlesztő intézetekkel, hanem úgy is, hogy a kutatók, a konstruktőrök „másodállásának” színhelye az üzem, a műhely lesz. Ami esetleg szokatlan, de egyre inkább elengedhetetlen. Végül is jogos igény, a szülő ott legyen gyermeke felnőtté érésénél ...! Világszerte terjed az a módszer, hogy a fejlesztők a termék, az eljárás üzemszerű előállításánál, alkalmazásánál vállalják a művezetést, azaz a tömeggyártás első lépéseinél ők az irányítók, Nemcsak a felelősség — helyes — értelmezése ez, jia- nem nélkülözhetetlen tapasztalati forrás! Egyrészt a kialakított termék, módszer értékeiről, hibáiról a sorozat- gyártásban —, ami egészen más, mint a laboratóriumi előállítás, próba, s nem azonosítható az ún. kísérleti szériával sem —. másrészt e tapasztalati lehetőség fontos ismeretekkel szolgál a további fejlesztéshez. Hatalmas sereg 0 Azt, hogy a képzési feladatok jelentős terheket rónak a társadalomra — s ezeket vállalnia kell, éppen a későbbi kamatok érdekében —, bizonyítja: a felsőfokú oktatásban az egy hallgatóra jutó költségvetési kiadás 19 ezer forint volt 1960-ban, s 35 ezer 1975-ben. Napjainkban összesen 56 felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szakembereket, többségüket természettudományos képzettséggel. Másfél évtized alatt 5628-ról 24 276-ra nőtt az e helyeken oklevelet szerzők tábora. Más területre tekintve: 1975-ben a nemzeti jövedelem 3,46 százalékát tették ki a kutatási ráfordítások, összegszerűen ez 13,9 milliárd forint, s hogy a léptéket érzékeltessük, leírjuk: 1960-ban a kutatási kiadásokra még csak 2,3 milliárd forint jutott. Nagy befektetések megtérüléséről van szó tehát, s hatalmas a sereg is, mely ezen szorgoskodik. A népgazdaság különböző kutatóhelyein összesen 81 ezer ember tevékenykedik, s 1975-ben csupán ezekről a területekről 1647 találmányt jelentettek be. Fejlesztés és termelés szoros összefonódása a gazdasági növekedés bizonyos határa után —, amit hazánk már átlépett — nem csupán kívánalma, hanem feltétele a haladásnak. Nélkülözhetetlen feltétel, s nemcsak átfogó méretekben, hanem helyben, egy-egy termelőegységnél is. Nem ismeretlenként Belemarkolva a példatárba. A gépiparban jelentős tartalékokat szabadíthat fel a gépek és gépi berendezések automatizálása. A könnyűiparban, ahol jelenleg körülbelül hatvan Iicencet és know-how-t alkalmaznak, további korszerűsítést kívánnak az olyan gyártási területek, mint a pamutáruk kikészítése, a bútoripar felületkezelési technológiája, a másolópapír-gyártás. A vegyiparban. ahol világszerte rendkívül gyors a gyártmányfejlesztés, a szénhidrogének komplex hasznosítása áll a figyelem középpontjában, s új növényvédő szereket, állatgyógyászati és ta- kormánytápszereket kell előállítani. Az alumíniumiparban a gyengébb minőségű — bauxit gazdaságos feldolgozásának megteremtése kínál teret a fejlesztőknek, s bárhová tekintünk, azt látjuk, nem maradnak munka nélkül. Teendőiket azonban csak akkor tudják igazán sikeresen megvalósítani, ha tudatosan és következetesen vállalják az üzem-, műhelybeli „másodállást”. Azaz nem ismeretlenként alakítják emberek tíz- és százezreinek holnapi munkafeladatát, hanem fölkészítik erre őket, s ugyanakkor — mert van mit! — maguk is tanulnak a gyakorlati tapasztalatokból. Ma még meglehetősen bátortalan törekvések láthatók erre erősítésük, hatósugaruk bővítése lényeges eleme a hatékonyság javításának. A konstruktőr a műhelyben most még jelkép, holnap természetes jellemző lesz. Lázár Gábor Következik: A VALÓBAN KEDVES VEVŐ. A szakszervezeti érdek- képviselet — mint ismeretes — új formával, jogsegély- szolgálattal bővült az utóbbi években. A SZOT elnökségének 1974-ben megfogalma" zott irányelve alapján — kísérleti jelleggel hazánk 50 jelentősebb vállalatánál, közöttük az apci Qualitálnál, valamint az Egri Dohánygyárnál történtek úttörő kezdeményezések a célkitűzések megvalósítására. Később pedig, a kedvező tapasztalatok birtokában — a szaktanács határozatára — a tevékenység általánosan is elterjedt. Ma már szűkebb hazánkban is nem kevesebb, mint 63 munkahelyen — vállalatnál, gyáregységnél, üzemnél — biztosítják az ilyenféle mozgalmi „szolgáltatást”, s így a dolgozók 64 százaléka élvezheti a segítséget. A kívül rekedt területek megfelelő ellátására pedig közvetlenül az SZMT vállalkozott: miután jogi irodáját szélesebbre tárta. Mindezekről Koczka Józseffel. a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa mel~ lett nemrégiben létrehozott megyei jogsegélybizottság vezetőjével, az SZMT köz- gazdasági osztályának mun- katársával beszélgettünk. — Kedvezőek az eddigi benyomásaink — mondta —, úgy látjuk, a dolgozók szimpátiájával találkozott, hogy a r munkaügyi és társadalombiztosítási kérdéseken túl már különféle családjogi, polgári, államigazgatási témákkal is a szakszervezethez fordulhatnak tanácsért, támogatásért. Bizalmat kelt számunkra, hogy a jogsegélyszolgálatok vezetői fő- vagy másodállásban képzett jogászok, akik minden tekintetben szakszerűen végzik feladataikat. A helyi felvilágosítás, ügyintézés kétségkívül könnyebbséget jelent az ügyfeleknek, hiszen időmegtakarítással jár: nem kell a munkából, a műszakból elkéredzkedni- ük, nincs szükség a szabad szombatok feláldozására. Amivel végsősoron a vállalatok, üzemek is nyernek! — Mi a szerepe a megyei jogsegélybizottságnak, mivel foglalkozik, mit tervez a társadalmi testület? — Bizottságunk rendszeresen figyelemmel kíséri a helyi jogsegélyszolgálatok teKiérdemelni az emberek bizalmát Vékony mosolygós fiatal- asszony. Még harmincéves sincs, s 1975-ben a tiszaná- nai községi pártbizottság titkárává választották, a múlt év júniusától pedig a Petőfi Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkári teendőit is ő látja el. S ha hozzátesszük, hogy mindössze 1966 óta dolgozik, akkor nyugodtan idézhetjük a híres polbeat-szám szövegét: „Ez ám a karrier”. Illetve, valahogy a karrier meghatározás nincs összhangban az egyéniségével, sőt, nagyon is távol van tőle. Hiszen, ahogy Keresztessy Lászlóné megfogalmazza, ő most is pontosan olyan embernek érzi magát, mint korábban. — A legtöbben most is Margónak szólítanak, az idősebbek közül sokan kislányomnak, és ez nagyon jó érzés. Mert nem változtam én semmit, legfeljebb csak a feladataim mások, mint korábban, és a felelősség. Ebben bizonyára igaza van, hiszen nem kis felelősséggel kell igazgatnia a termelőszövetkezet három párt- alapszervezetének, a községi alapszervezetek ügyeit, ezen túlmenően pedig a különböző testületek, mint például a köziégi pártbizottság, a végrehajtó bizottság és a termelőszövetkezeti pártvezetőség irányítása is az ő feladata. — Nem jelent ez túlságo. /San nagy munkát? — A nyári időszakban egy kicsivel „kényelmesebb” a munkatempó, a közeljövőben „csak” tizennégy olyan ren. dezvény lesz, ahol feltétlenül részt kell vennem. A téli hónapok azonban sokkal zsúfoltabbak, akad nem egyszer olyan hét, hogy szinte mindennap csak este nyolc óra felé tudok hazamenni. Ez érthető is, hiszen a pártrendezvényeket munkaidő után tartjuk. — Mint kettős funkciót be. töltő pártmunkásnak, milyen feladatokkal kell foglalkoz. nia? — Nyugodtan mondhatom, hogy a legkülönbözőbbekkel, illetve minden olyan kérdéssel, amely a község, vagy a termelőszövetkezet életét érinti. Mégis, ha az első félévre visszagondolok, akkor azt mondhatom, hogy mind a taggyűléseken, mind a testületi üléseken elsődlegesen gazdasági kérdésekről esett szó. A cselekvési programokban meghatároztuk fő gazdaságpolitikai célkitűzéseinket, s később elemeztük azok végrehajtását. Szóba kerültek termelési kérdések, a szakosított telepek, az állattenyésztés helyzete, megtárgyaltuk a beruházások alakulását, megvitattuk a munka, és üzem- szervezés helyzetét. Aztán például az egyik falugyűlésen felmerültek olyan kérdések, hogy az egyesült áfész miként gondoskodik majd községünk ellátásáról a jövőben. Miután ez az egész falut érinti, napirendre tűztük az áfész vezetőinek a beszámoltatását a fejlesztési elképzelésekről. Természetesen azonban nem csupán kereskedelmi, termelési jellegű feladatokkal foglalkozunk, hanem azt is megvizsgáltuk, hogy községünkben miként valósul meg az ifjúságpolitika, a második félévben pedig egyik leglényegesebb témánk lesz a pártpropaganda, a pártoktatás helyzetének/ vizsgálata. — A közérdekű témákon túlmenően felkeresik-e egyéni problémákkal az emberek? — Igyekszem minél több taggyűlésen részt venni, minél többször találkozni az emberekkel. Érthető, hogy a taggyűlések után néha megkérnek, hogy bizonyos bérkérdésekben szóljak, vagy segítsek. A közelmúltban pedig lakásépítési alapot hozott létre a termelőszövetkezet, nagyon sokan érdeklődnek, hogy milyen feltételek mellett kaphat valaki segélyt és milyen időre. Egyszóval egyéni kérdések is gyakran szóba kerülnek. Ha indokolt valami, szívesen segítek, és hadd tegyem hozzá azt is, hogy ez nem is megy nehezen, mert mind a termelőszövetkezet, mind a községi tanács vezetői is azon vannak, hogy minél előbb elintéződjék a kérések, felvetések. Ezért nagyon könnyű velük szót érteni, és azt is nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon sokat köszönhetek nekik, mert valóban segítenek, támogatják az én munkámat. Persze, sok esetben nem is lehet élesen szétválasztani, hogy ez gazdasági feladat, ez meg pártfeladat. — Említette, hogy elég sok az elfoglaltsága, nemegyszer munkaidőn túl is. Ha mégis akad szabad ideje, mit csinál a legszívesebben? — Esetenként nézem a televíziót. De túl sok szabad időm nincs, hiszen gondoskodnom kell a kisfiámról, a férjemről is, aztán tanulnom is kell, hiszen most végzem az esti egyetem szakosító tagozatát. — Nem érzi néha fárasztónak a nyolcórástól több munkaidőt? — őszintén mondom, hogy nem. Engem nem fáraszt el a munka, szeretem csinálni. Mindennap azt érzem, hogy éppen a munkámmal kell kiérdemelnem az emberek bizalmát, akik egyhangúlag választottak meg, tehát bíztak bennem. A bizalom nagyon jóleső érzés, de ugyanakkor felelősséggel is jár, s ez a felelősség sarkallja az embert, hogy mindennap megtegye azt, amit tennie kell. Kaposi Levente vékenységét. Véleményező, javaslattevő és ellenőrző hatásköre van a testületek munkájával kapcsolatban, arra törekszik, hogy mindenütt egységes elvek, “módszerek szerint, s a legjobban végezzék a feladatokat. Köz-- vétlenül az SZMT közgazda- sági osztályának irányításával kapcsolatot teremtettünk és tartunk a megyei tanácscsal, a főügyészséggel, a rendőr-főkapitánysággal, a jogászszövetséggel, az ügyvédi kamarával, a társadalombiztosítási igazgatósággal, valamint a szakmai szakszervezetek megyei bizottságaival, képviselőiket beválasztottuk testületünkbe. A megyei tanáccsal kialakított együttműködésünk eredményeként — hogy csak néhányat említsek — a tanácsok például rendelkezésünkre bocsátják a lakosságot szélesebb körben érintő határozataikat, az ügyfelek felvilágosítását szolgáló tájékoztatókat, a különféle nyomtatványokat, az egyes beadványok mintáit. Soronkívüliséget biztosítanak számunkra az ügyintézésben, segítenek az államigazgatási munka megismerésében. Az Egri Ügyvédi Kamarával kötött megállapodásunk értelmében a megye területén — kijelölés alapján — 17 ügyvéddel köthetnek a vállalatok szerződést jogsegélyszol' gálati munka ellátására. Az SZMT jogtanácsosa — bizottságunk titkára — heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 9—11 óra között vállal jog- segélyszoigálati feladatokat. Jellemző az érdeklődésre, hogy az idei első félévben száznál több esetben kérték a segítséget. A kérések a legkülönbözőbbek voltak: fele részben munkaügyi témákban, az esetek negyedében társadalombiztosítási kérdésekben igényeltek eligazítást, pártfogást. Ahogyan azonban jobban megismerik a tevékenységünket, egyre inkább más ügyekben is számítanak ránk. Szeretnénk a jogsegély- szolgálatot tovább szélesíteni s munkánk színvonalát még inkább ftövelni. örülnénk, ha igyekezetünk hatására javulna, gyorsabb lenne az ügyintézés, megbízásunknak egyre jobban eleget tehetnénk, s így a jövőben mind kevesebb esetben lenne szükség a mukaügyi döntőbizottságok, bíróságok körülményesebb eljárásaira — hallottuk befejezésül Koczka Józseftől, a megyei jogsegélybizottság vezetőjétől. (gyóni) Újabb ötvenezerrel Nyugdíjasok a mezőgazdaságban Pénteken életbe lépett az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy a kézi-munkaigényes növények betakarítási munkáiban részt vevő nyugdíjasokat november 15-ig nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztassák a mezőgazdasági üzemek a kézi-munkaigényes növények betakarításánál. A rendelkezéssel kapcsolatban Szabó Ferenc, MÉM főosztályvezető elmondotta: a kézi-munkaigényes növények betakarításának és szüretének meggyorsítására, a veszteségek csökkentésére született az idevonatkozó kormányhatározat, amely elsősorban azt veszi figyelembe : a mezőgazdasági nagyüzemek minden igyekezete ellenére a legnagyobb munkacsúcs idején nincs elég munkáskéz a kertészetekben és esetenként a szántóföldeken sem. A nyugdíjasok bevonása a nagy nyári és őszi munkákba nem ellenkezik a külföldön kialakult mezőgazda- sági termelési gyakorlattal sem, s hazánkban is széleskörűen foglalkoztatták eddig is a nyugdíjasokat, például a szüreti munkáknál, vagy a paprika-paradicsom szedésénél. Az adatok szerint évente átlagosan 110 ezer idős mezőgazdasági dolgozó és más területeken nyugalomba vonult ipari munkás is segíti a szezonmunkát. A számítások szerint számukat idén 40—50 ezerrel lehetne növelni, s ily módon a téeszek és az állami gazdaságok munkaerő-utánpótláshoz jutnának. A nyugdíjasok szempontjából sem közömbös a nyáriőszi mezőgazdasági foglalkoztatás, hiszen ugyanolyan anyagi ellenszolgáltatásban részesülnek, mint a hasonló munkán dolgozó üzemi munkások, szakemberek, s további előny, hogy a szervezett betakarítási munkák során ledolgozott munkaidő nem számít bele a nyugdíjasok által jogszabályilag ledolgozható munkaidőbe. A gazdaságok számára lehetővé tették, hogy a fizetség egy részét természetben utalják ki, mégpedig felvásárlási áron és a családi szükséglet erejéig; a nyugdíjasok ily- módon például kertészeti termékekhez juthatnak hozzá. A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a gazdaságok csakis fizikai munkára alkalmazhatják a megszabott feltételek mellet a nyugdíjasokat. (MTI) Vetélkedősorozat a Finomszerelvénygyárban (Tudósítónktól) „Küzdelmes évszázad” címmel, jól szervezett köz- művelődési vetélkedősorozat középdöntőjébe jutott 21 brigád csapata versenyzett az egri Finomszerei vény gyár kultúrházában. A nagy érdeklődéssel kísért program során, a vetélkedőt megelőzően „A brigád görbe tükre” címmel humoros rajzok készítését is feladatul kapták a versenyzők. Az üzemi dolgozók keze nyomán több mint kétszáz karikatúra született a munkahely, s a szabad idő, szórakozás fonákságairól, mely tár- latnyi munkát a vetélkedő helyszínén ki is állították. Tíz témakörből, a csapatok Szovjetunió életéről, Heves megye és Csuvasia kapcsolatáról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a vasasszakszervezet centenárium eseményeiről, zene, irodalom. művészet, sport és Eger helytörténeti ismereteiről adtak számot. Szereplésükért 11 brigád színházbérletet kapott jutalmul, míg a legeredményesebb 10 brigád szeptemberben tovább versenyez az értékes díjakért. (simon i.) JlMkMO 1977. július 15., péntek
