Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
I hatékonyság útjai (6.) Furcsa számtan Magas elismer^ Kitüntetést kapott az egri Finomszerelvénygyár Zrínyi Ilona szocialista brigádja Kárpáti József brigádvezető és Boldizsár Róza, a Zrínyi Ilona szocialista brigád egyik tagja a kitüntetéssel (Fotó: Tóth Gizella) Az OKISZ különdíja — Sárközi Emlékdíj — Aranyérmek Sikeresen szerepelt Dunántúlon a hevesi szőttes A negyedik ötéves terv időszakában a termelés 37 százalékos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egyszázalékos bővülése kísérte. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény pedig egyenesen kimondja, „a termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége, így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének növelésével kell elérni”. A törvény elfogadásakor, 1975 decemberében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak átlagos létszáma 1 703 000 főt tett ki, idén áprilisban 1 683 000-ren dolgoztak az iparban. A mínusz: húszezer ember. A plusz: 1976-ban az ipari termelés 4,1 százalékkal emelkedett, idén január és április között, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, 5,2 százalékkal. Népgazdasági méretekben ismét bebizonyosodott, a termelésbővítésnek nem elengedhetetlen feltétele a létszámnövekedés. Kimondják a kontrát ' Sokan azonban úgy gondolkodnak, ami igaz népgazdasági körben, az nem érvényes kicsiben, a vállalatra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, nálunk, kellene vagy ötven, kétszáz vagy ezer. A vállalati középtávú tervek értékelése — az Országos Tervhivatal elemzése szerint — azt mutatta, még mindig irreális létszámszükséglettel kívánják feladataikat megoldani a termelők. Kimondják tehát a kontrát a foglalkoztatottak ágazati megoszlására, s ezzel azt is akadályozzák, hogy az egészséges létszám-átcsoportosítás mielőbb végbemenjen. A népgazdaság s az ipar különböző részterületein ugyanis valóban hiányoznak emberek, s a jogos, társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletet csak a már dolgozók „újraelosztásával” lehet kielégíteni. örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben néhány A fürdőhelyek királya Szocsi! A jerikói lőne már februárban kinyílik. Márciusban virágba borulnak a kertek, az utcákat ciprusok, pálmák, magnóliák és platánok szegélyezik. A hegyekben mérsékelt égövi erdők zöldé! I_ nek, feljebb alpesi és szub- alpin legelőkkel. Még januárban is plusz hat fokot mutat a hőmérő, a gyógyhelyek uszodáit, a fedett strandokat az időjárással dacolva, előmelegített tengervízzel töltik föl. Szóval, Szocsit nem vélet. lenül és nem alaptalanul nevezték el a fürdőhelyek királyának. A többi is szép, kedves, de Szocsival egyik sem versenyezhet. Igaz, ebben nemcsak a tér. mészet „ludas”. Hatvan év óta ugyanis Szód mindig is megkülönböztetett figyelmet élvez azok részéről, akik abban dönthetnek, hogy hol, mit és mennyit építsenek. A város igazi születési dátuma azonban 1921., amikor is a szovjet kormány állami intézménnyé nyilvánította a területet és néhány év múlva nem kevesebb, mint másfél milliárdos programot dolgoztak ki fejlesztésére 1961-ben újabb milliárdokat kapott, amelyekből tucatszámra épültek a szállodák, a kórházak, a szanatóriumok, az utak, a viaduktok. Mindnagy termelővállalat — főként a nehézipari tárca területén — felülvizsgálta létszámfejlesztési terveit, s úgy döntött, bővítés nékül oldja meg az árukibocsátás — nagy tempójú! — növelését. Hasonlatunknál maradva, most a rekontra hangzott el, bizonyságául annak, vannak tartalékok a foglalkoztatottságban is, s nem okvetlen a több ember kínálja a megoldást. Inkább három gyenge? Furcsa számtani metódust követ némelyik termelőhely. Ügy ad össze, von ki, oszt és szoroz, hogy többje van. s mégis kevesebbje, érthetően fogalmazva, a létszám meny- nyiségi jellemzőire, s nem összetételének minőségére jut a fő figyelem. Holott nem ritka eset, amikor egy rátermett embert három gyenge sem pótol. Mégis, e háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szemrebbenés nélkül útjára bocsátották. Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan negatívra értékelt — átlagbér-gazdálkodásnak van köze, hiszen ott sem sokkal különb a helyzet, ahol a bértömeg adja a mozgási keretet. Nem különb, mert valahogy a félsz ködébe süllyed az átlagosnál jobb munka átlagosnál nagyobb megbecsülése. Előbbi eszmefuttatásunk konkrét igazolását könnyen meglelhetjük két, kiterjedt körű vizsgálatban, amelyet a Nehézipari, illetve a Köny- nyűipari Minisztérium folytatott. A nehézipari tárca vállalatainál végrehajtott összehasonlító elemzés azt mutatta, kétszer, háromszor akkora létszámmal állítanak elő ugyanannyi terméket, mint a fejlett országok hasonló műszaki színvonalú üzemeiben! Ez a legutóbbi esztendőkben átadott termelőegységek többségénél is így van. de: nem a közvetlen termelők létszáma túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatokat ellátóké. A Könnyűipari Minisztérium tapasztalataiból ugyancsak ezzel megegyező követezek eredményeként ma több mint 160 kilométeres hosz- szúságban, „egyéb sincs” a tengerparton, a hegyekben, mint üdülő, szálloda, gyógyhely. Az itthoni méreteinkhez hasonlítva, szinte hihetetlenül hangzik: Szocsiban egy év alatt nem kevesebb, mint egymillió hazai és külföldi üdül, pihen, gyógyul, rend. kívül jó, kényelmes körülmények között. Nem titok továbbá az sem, hogy „erre. felé” találhatók a szovjet párt és kormány üdülői is. — Kik kapnak ide beutalót? — Elsősorban betegek és munkások — hangzott a rövid válasz. A párosítás csak látszólag meglepő. Szocsiba ugyanis! valóban ezrével érkeznek gyógyulni, pihenni az emberek. Egyrészt, mert éghajlata, klímája már önma. gában is gyógyszer, másrészt, mert a szanatóriumokkeztetések vonhatók le, azzal a figyelemre méltó kiegészítéssel, hogy a gyors technikai változással nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvalifikációjának — szakmai képzettségének, a több területen alkalmazható ismereteknek — a színvonala. Ez lényeges akadálya a korszerű termelői alapok hatékony kamatoztatásának, a technológiai fegyelem — s vele az előírt minőségű áru — megkövetelésének. A lavina alá állnak Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert, ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, a gép mellett álljon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenységének növelése. Azért kerül elérhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy emberrel, gépalkatrészként nem cserélgethetők. A legfőbb termelési tényező ugyanis maga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen hogyan és milyen eredményt ér el. A lavina elé állnak azok az irányítók, akik csakis a létszámjelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a lavina. A bérpolitika következetlenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni elvének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vontatottsága. ellentmondásossága mind-mind közrejátszik abban, hogy a munkahelyek tekintélyes részén többre tartanak egy kitűnően képzett embernél három gyengét. S mert ez így van, a három gyengében, a sok ezerszer három gyengében föl sem merül, ügyesebbnek, képzettebbnék, igyekvőbbnek kellene lennie. Lázár Gábor (Következik: Konstruktőrök a műhelyben) bán, a kórházakban világ, szerte ismert szakemberek dolgoznak, adják vissza a betegek egészségét. Valamennyi kórház, szanatórium „önellátó”, mindegyiknek van saját klinikája, uszodája, sporttelepe, flottája, autóKörülbelül tizenegy esztendeje alakult meg az egri Finomszerelvénygyár 31-es üzemében a meósok szocialista brigádja, amely annak idején Zrínyi Ilona nevét vette fel. Ez alatt a 11 esztendő alatt kimagaslóan jó munkát végzett a kollektíva, s ennek eredményeként nemcsak a szocialista cím birtokosai lettek, hanem két éve már az aranykoszorús kitüntetést is megkapták. A brigádnak két férfi és hét női tagja van. Munkájuk, társadalmi tevékenységük nagyban hozzájárult a népek közötti barátság ápolásához, illetve a béke gondolatának tudatosításához. Éppen ezért döntött úgy az Országos Béketanács, hogy a kitüntető 'emlékplakettet a Zrínyi Ilona szocialista brigádnak ítéli oda. Az átadási ünnepségre szerdán délután került 6or az egri Finomszerelvénygyár kultúrtermében. A rendezvényen részt vettek a gyár dolgozói, valamint ott volt Jenei János, a Hazafias Népfront megyei titkár helyettese is. A béketanács kitüntetését Kovács András, a Hazafias Népfront megyei alelnöke adta át Kárpáti Józsefnek, a brigád vezetőjének. Jelentős sikereket ért el az idei kiállításokon, pályázatokon ismét a Hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet kollektívája. A 14 háziipari szövetkezet pécsi kiállítására beküldött munkáikkal elnyerték az OKISZ különdíját. Egyénileg két ezüst- és egy bronzérmet hoztak el a hevesi szőttesek, hímzések készítői. A vásárdíjat jelentő OKISZ-külön- díjat a szövetkezet a kiállíbuszparkja, és ha szükség van rá, előmelegített tengervize is. — És meddig maradhatnak a betegek? — kérdezte ismét valaki közülünk. — A beutalóra csak az érkezés dátumát írják rá. A tott munkák összességéért kapta meg. A látogatók között nagy tetszést arattak a kézimunkák mellett a faragott kisbútorok is. Hasonló nagy jelentőségű pályázat volt a kétévenként megrendezésre kerülő szekszárdi szőttespályázat is, amelyre a szövetkezet középkorú dolgozói készítettek elsősorban munkákat. A Sárközi Emlékdíjat Tóth visszautazás ideje a gyógyulástól függ. Mindenki a maximumot kapja. S gondolom, önöknek nem kell bi. zonygatni: minden ingyenes, egyetlen fillérjébe sem kerül a betegnek. Látják azt a szép kastélyt? — magyarázza lankadatlan lelkesedéssel vendéglátónk. — Abban például magyarok lak. nak. De szívesen jönnének, jlletve jönnek a nyugati or. szágokból is... A vakítóan fénylő nap, a csábító tenger „megfogyasztotta” csoportunkat. Voltak, akik az üzletekbe, mások a hajóra siettek vissza, ahol Molnár Eszter igazgató az utasok és a 75 éves IBUSZ nevében köszöntötte meleg szavakkal a hajó személyzetét, a szovjet flotta napja — július 3. — alkalmából. Néhányan azonban tovább mentünk. Az Ordzsonikidze Mária szövőnő, a népművészet mestere kapta meg. Elhoztak egy első, egy második és két harmadik díjat is a hevesi szövőasszonyok, bizonyságát adva, hogy sok esztendő után is tudnak ismételten újat tervezni a hagyományok felhasználásával. A pályázatra küldött munkák egy része kereske. delmi forgalomba is kerül majd. Bányász Szanatóriumot „szemeltük ki magunknak. Csak szétnézni, érdeklődni. Nem bántuk meg. A márvánnyal és különböző népművészeti figurákkal díszített épület parkjában bányászok süttet- ték magukat a nappal. Vendéglátóink szívesen megmutatták az üdülőt. Az elegáns ebédlőt, a több ezer kötetes könyvtárat, a gyönyörű színháztermet, a siklót, amely a tengerhez szállítja le a für. dőzni vágyókat. Es ez csak egy a sok közül. Mert Szocsi ilyen. Egy hatalmas, szépségekben pompázó, virágos kert az egész. Tíz-tizenöt év múlva milyen lesz? A félig kész épületek, az üdülők, az utak, a több szintes parkok azt sejtetik: még szebb. S nemcsak azoknak, akik építik, akik szépítik, hanem nekünk is. A szovjet Riviéra királyát,’ amelyről, ahogyan Osztrovsz. kij — 1928-tól haláláig élt itt és a városban fejezte be híres regényét, az „Acélt meg. edzik”-et — írja barátjának egyik levelében: „Szocsi, te olyan szép vagy, hogy csak szeretni lehet.. .” Hát olyan is! Jó lenne mielőbb ismét meggyőződni ró. la. Ezért csak úgy búcsúzunk tőle: viszontlátásra, Szocsi! Viszontlátásra. Krím! (Vége) Koós József Mmm€i 1977. július 14., csütörtök Viszontlátásra, Szocsi! Viszontlátásra, Krím!
