Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
Harci túrán „Játékból” — komolyan! — Azt hittem, csak a Bükkbcn, vagy a Mátrában van szép erdő — mondta egy fiatalember: gimnazista, jelen esetben ifjúgárdista. — Ám itt. majdnem az Alföl. dön, éppen olyan szép ... Az alatkai erdőben vagyunk nem messze Hevestől. Akácos és fenyves váltja egymást, tarkítva megművelt földterületekkel, ahol első_ sorban a dinnye terem. s ahol most a kukoricánál zöldebb növény nincs is...! Ez a vidék a színhelye az ifjúgárdisták megyei szemléjének, pontosabban a háromnapos rendezvénysorozatból a harci túrának. Öli azok, akik a járási és a városi szemléken a legjobbak voltak, s most valamennyien a „megyei legjobb” címért versenyeznek. Nem is akárhogyan. — Tíz állomást kell a gyerekeknek érinteniük a kö. rülbelül nyolckilométeres útvonalon — mondja Pável István, az Ifjú Gárda megyei parancsnokhelyettese. — A szintidő egy óra húsz perc. S nemcsak menetelni, futni kell nekik, nemcsak tájékozódni az ismeretlen terepen, hanem egy-egy állomáson különböző elméleti és gyakorlati feladatokat is meg kell oldaniuk. — Ügy nézem, a felkészültséggel nincs semmi baj — szólt közbe Décsei Attila, a polgári védelmi parancsnokság képviselője. — Legalábbis a mi szakaszunknál nincs ... Ez egy kis magyarázatra szorul, ugyanis az Ifjú Gárda-alegységek az utóbbi időkben szakosodtak. Akad közöttük polgári védelmi, közlekedésrendészeti és más, például a fegyveres testületekkel rokon szakalegység. Ez a szakosodás a kiképzésükben £s érvényesül, de Még egy pillantás a térképre, aztán — rajt!... egyetlen célt szolgál: a fiatalok honvédelmi nevelését, s a katonai szolgálatra való felkészítést. A szemle patro- nánsa az említett szervek mellett a néphadsereg, az MHSZ és a munkásőrség is. valamennyi képviselője ott volt a versenyen érdeklődni, bírálni, biztatni. Végh Attilának, az Ifjú Gárda megyei parancsnokának és Darázs Illésnek, a há. zigazda hevesi járási KISZ. bizottság munkatársának kíséretében megtekintettünk néhány állomást. Mielőtt elindultunk, tanúi voltunk az egri Dobó gimnázium csapata startjának. A parancsnok, Kolacskovszky István még egy pillantást vetett a térképre, majd katonás vezényszavak hangzottak, s az egyenruhás fiatalok nekilendültek ... Az első állomáson a fiataloknak szellemi totót kellett kitölteniük, azokról az alapfogalmakról, amelyek a munkásőrséget érintik. Az ötös számú állomásra látogattunk el ezután, ahová Székely György vezetésével befutottak a hevesi áfész ifjúgárdistái, méghozzá úgy, hogy „lekörözték” az előttük indult füzesabonyiakat. A hőVizsga elsősegélynyújtásból, szerencsére csak — bábun. (Fotó: Szántó György) Verpeléti bútoráruházunk BŰ VÁLASZTÉKKAL VARJA KEDVES VEVŐIT! EGYES SZOBAGARNITÚRÁKBÖL 20-50 százalékos ÁRENGEDMÉNYT BIZTOSÍTUNK! Az árengedményes vásár időtartama: 1977. július 15-tól, amíg a készlet ta*rt! NYITVA: 8 h—15.30-ig, szombaton 8 h—12 h-ig. BÚTORÁT HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK! AU ÉSZ, EGER ségben, a megerőltető menet után csak úgy ömlik róluk a víz, de az időelőny alapján bizakodóak valamennyien. Közöttük —• hét lány is van! Ballagó Erzsi például már 1975 óta tagja a gárdának, s mint mondta, nagyszerűen érzi magát ebben a jól ösz- szekovácsolódott kollektívában. — Tavaly a megyei negyedik helyezést értük el, s természetesen most elsők szeretnénk lenni — mondta. Reméljük, igaza lesz. Ezen az állomáson egyébként az elsősegélynyújtásból vizs. gáztak a fiatalok. Egy másik állomáson a te. repen történő tájékozódás volt a feladat, másikon a lö. vészét, ismét egy másikon az érdekes vizsga: a megfigyelés. Egymás mellé helyezett sokféle tárgyat kellett másodpercekig szemügyre venni, aztán leírni, hogy mik is voltak ezek? Az egri 3-as csapat bizonyult látogatásunkkor a legjobbnak. Voltak, akik eltévedtek egy kicsit, de aztán korrigál, tak, voltak, akiknek jobban, vagy kevésbé jól sikerült a feladatokat megoldaniuk, mint minden versenyen „szokás” ... A legfontosabb azonban, ahogy Végh Attila is mondta: a kiképzési év elérte a célját, az ifjúgárdisták komolyan vették és veszik feladatukat, s ennél többet nem kívánhat senki. (kátai) Egri nyár 77 Gari Godberg és a Magyar Rádió Gyermekkórusának hangversenye Egerben Gart Godberg orgonaművész (Szovjetunió) és a Magyar Rádió Gyermekkara adott hangversenyt hétfőn este az egri bazilikában. Amióta az egri bazilika hangversenylehetőségeit felfedezték, egyre-másra adják a kitűnő orgonaprogramokat hazai és külföldi orgonaművészek; mellettük jelentős feladathoz jut egy-egy énekes, kisebb együttes, sőt egy Vivaldi-mű erejéig bekapcsolódott az Egri Szimfonikus Zenekar is, énekes szólistákkal. Ennek egyrészt adja magyarázatát a jelenlevő hangszer, az orgona, másrészt az a tágas térség, amely sok embert befogad, és amely arányaival, az elérhető hanghatásokkal teremt sokáig megmaradó élményt. így volt ez alkalommal is. Gari Godberg érett művészete és átélt játéka nyilatkozott meg az előadott Bach- számokban. Már az előre jelzett műsorban is túlsúlyban voltak a Bach-számok, de szerepelt volna Pachelbel-és Monteverdi-alkotás is. így kaptuk az Esz-dúr preludium és fugát, a d-moll toccátát, négy koráit és egy pastorá- lét. Az egri hangversenyközönség összehasonlítást tud tenni, mennyi invenciót, egyéni felfogásbeli ízt és hangsúlyt adhat egy-egy művész a megszólaltatott zeneműhöz, hiszen az évek folyamán ezek a számok már több ízben elhangzottak a bazilikában, mások tolmácsolásában is. Godberg technikailag is hibátlan teljesítményt nyújtott, fölényes biztonsággal bánik a regiszterekkel és azt is érzékelteti, mekkora erő és lelkesedés munkálkodik ezekben a hangtömbökben. Az egymás után sorjázó korálokban és a pastoráléban azt a lírai nyájasságot közvetíti felénk, amely annyira sajátosan a XVIII. századé, azé a koré, amely a fenséges mellett szívesen hódolt a játékosságnak is. Gari Godberg műsora és a megszólaltatott művek hatása bizonyára újabb lendületet ad annak az érdeklődésnek, amely mintha az utóbbi hónapokban az orgonamuzsika iránt az egri közönség körében megcsappant volna. Vagy a nyári idegenforgalom felpörgése kellett ahhoz, hogy a bazilika padsorai megint megteljenek? A Magyar Rádió Gyermekkara — Botka Valéria és dr. Csányi László vezényelt — ismét bebizonyította, hogy érdeme szerint tartják világhírű együttesnek. Kilenc számot énekeltek, ezek közül négy Kodály-kórust, a Köszöntőt, az Ave Mariát, a Karácsonyi pásztortáncot és az Esti dalt. A szakrális muzsikából Palestrina, Lassus, Boyce, Nicolai és Aichinger 'egy-egy számát énekelték. Azt az eddigi hangversenyek tapasztalataiból tudjuk, hogy a bazilika épületének tagolása olyan, amelynél az akusztika a kórusról, vagy a szentélyből a legmegfelelőbb. Akik eddig a kupoia alá tömörültek előadni, vesztesekként távoztak, mert ott az akusztika megtréfálja az előadót. Botka Valéria és dr. Csányi László a gyermekkórust a szentélyben állította föl, és így hatása, teljesítménye kifogástalanná vált.Ennek az együttesnek a kristálytiszta éneke, a gyermekek tökéletes együttléte a muzsikában nemcsak a hazai közönséget fogta és fogja meg, leírtak már róluk elragadtatott véleményeket külföldön is. S ennek az együttesnek valóban ez a varázsa. Mi valóban nem is kérdezzük, hogy mit is értenek ezek a kisfiúk és kislányok Boyce Allelujájából, vagy az emberi lélek könyörgését kifejező Kyrie eleisonból, vagy az öröm szárnyalásából, amely Palestrina dallamaiból zeng fel, csak azt érezzük, hogy a felcsendülő mu. zsika hat ránk, felemel bennünket. Ezt a kórust az őszi-téli idényben is jó volna hallani ismét egyszer Egerben. Farkas András Két kiállítás Egerben Az Agria ’77 programsorozatának keretében két tárlat nyílik pénteken Egerben. Az apátfalvi keménycserép címmel a Gárdonyi Géza Színházban a Dobó István Vármúzeum gyűjteményéből rendeznek három héten át nyitva tartó kiállítást. A szebbnél szebb hófehér mázas asztali edények, kék kobalt szalagdíszítéses tinta- tartók, rózsás tányérok, ajánlófeliratos kulacsok, sokaságán a látogatók szinte végigkísérhetik a nagy hírű apátfalvi cserépgyártás történetét. A kiállítást pénteken délelőtt Hérakor Budai András, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára nyitja meg. majd ezt Bánffy György Érdemes művész szavalata, és dr. Molnár László művészettörténész tárlatvezetése követi. ★ Szintén e napon délután négy órakor kerül sor Feledy Gyula kiállításának megnyit tójára az egri Megyei Könyvtárban, a Munkácsy- díjas Érdemes művésznek ezúttal 30 grafikája kerül bemutatásra. A rézkarcok, litográfiák, linómetszetek közt nem egy irodalmi élmények hatására készült alkotást tekinthetnek meg a látogatók. A tárlat, amelyet Kovács János, az egri városi párt- bizottság titkára nyit meg, augusztus 30-ig látható. VÉGH ANTAL JEGZAUAS 17. Fel lehetne költöztetni a fűrészt a töltésre, de az két nap. Minden órára szükség van... Miért nem értik az emberek, hogy megállás nélkül kellene dolgozni? Rágyújtanak a fűrész mellett. Bálint odament hozzájuk. Elkapta a faragott gerendát, odatartotta a fűrész éle elé, felvisított az acél, belemarta magát a nedves tölgybe. Erre a hídra büszke lesz ez a falu, az unokák is: „Mi nem vártunk, mi nekimentünk a folyónak, hogy hidat emeljünk felette. így lett ebből az országból még egyszer ország.” Zakatolt, duruzsolt, zúgott a fűrész, visszhangzott vele a túlsó part. Erős, fekete göb volt a fában. Lefulladt a motor, és megállt. Az acélpenge elszakadt. Bálint káromkodott. — Mennyi idő alatt tudjátok megforrasztani? — Kell hozzá két óra! — A tíz rönk, egy sor padló a hídon. Bálint lement a vízpartra. Nézte, méregette: a folyó hányadrésze felett áll már a híd. Két jó erős hét kellene még. Vagy kétszer annyi em. bér. Ha a túlsó partról is el. kezdték volna építeni a hidat ... Csakhogy onnan ide átjönni nem érdeke senkinek. Hogy is mondta Angyal Sándor az első falugyűlésen? Menni fog ez, Bálint fiam, hogyne menne! Egyik gerendát tesszük a másik után. Egyszer csak a túlsó parton leszünk! „Ezt a hidat nem lehet felépíteni! Mindennek van törvénye !” De ha nem jön a jeges ár, ha az emberek kitartanak, akkor... Rakni kell a gerendákat egymás után, Angyal Sándornak igaza van, el kell érni a túlpartra, mert ott a föld, és Angyal Sándornak az kell ... ez is törvény! Lement a töltéshez. Nagy parazsak izzottak a tűzön, az emberek körülötte melegedtek. Máskor soha nem volt, hogy szó nélkül otthagyják a munkát. Nem ugrasztottá szét őket. — Ekkora tüze forgácsnak? — Tettünk rá a gerendákból is! — Gerendákból ? Éppen most, amikor minden gerenda úgy kell, mint a kenyér? Könyörgésre se adnak mára gazdák egy ökörfogatot, hogy az erdőre menjünk! Azt hitte, széttép valakit. Visszament a hídra. össze kellene hívni az embereket — gondolta Bálint —, és beszélgetni velük. — Kongassák meg a vasat! — kiáltotta. Angyal Sándor lelökte a válláról a száldeszkát, szája elé tette kérges tenyerét, meg. fújta elgémberedett ujjait. — Miért? — Ne törődjön vele! — Nincs még dél! Délre kongatni szoktak, estére nem, mindenki akkor hagyta abba a munkát, amikor úgy gondolta, hogy haza kell mennie. Eleinte késő sötétedésig maradtak, mostanában már csak néhányan várták be a szürkületet. Bálint még egyszer megpróbálta felgyújtani az emberekben a tüzet. — Jöjjenek közelebb, emberek! — mondta Bálint. Cammogva közeledtek a bódéhoz. Meleget leheltek meg- gémberedett ujjaikra. Bálint apja is jött. Kevés beszédű ember volt mindig, mostanában szavát se hallották. A hidegben kirepedezett ujja hegyén a bőr tegnap vérzett, bekente a keze fejét, tenyerét, ujjait faggyúval. Kár, hogy nincs itt Sándor bátyja. Az mindig jókor szól.... — Idefigyeljenek, emberek — kezdte Bálint —, árad a Szamos! — Látjuk mi is! — És ahelyett, hogy keményebben dolgoznánk, csak lötyögünk itt a parton. Ahelyett, hogy hajnalban kezdenénk, és végeznénk este . .. Nyolcvanan vagyunk... két. háromszáz ember kellene ... — Ahá — dünnyögte valaki —, hát akkor nem velünk van a baj, hanem azokkal, akik nincsenek itt... — Aki nincs itt, az tudja, miért nincs! Csak azokra számíthatunk, akiknek kell a híd ... akiknek szükségük lesz rá. Azért szóltam maguknak, hogy most kell be. leadni mindent. Ha most nem, akkor soha nem lesz belőle semmi. .. — Ezelőtt te se ezt mondtad ... Az emberek hallgatták. Szóval, nem is biztos, hogy meglesz a híd? Mi történik akkor a földdel? Van olyan bolond hivatal, aki azoknak is oszt földet, akik rá se tudnak lépni? Ladikkal tehenet, szekeret, ekét átvinni nem lehet. — Nem merted elhívni a kapitányt, Bálint! Hogy azokat is hajtotta volna ide mind szekerestül! Most visz. szatéríthettek volna valamit nekünk. A harmados munkáért, a részes aratásért, a kezünk erejéért! De nem jötv tek! Pedig nem az ő földjüket akartuk mi, hanem a grófét. A kapitány elrendezte volna őket, de nem hagytad. Ezért nem lesz nekünk hidunk, Bálint! — Hogyne lenne, embe-' rek! — És. ha a kapitány nem küld benzint? — Akkor se fogunk kétségbeesni. Faragni fogjuk a deszkákat. Vagy nekiállunk kézi fűrésszel. — Kézzel ?. Így is szétszakad már a tenyerünk! Lement rólunk a hús, a ruha! Mások egész ősszel híztak, mi meg lerongyolódtunk, lesoványodtunk. — Ne búsuljatok — mondta Angyal Sándor — hídpénzt szedünk a burzsujok. tói. Mert ők is mennének majd tavasszal a szálkái vásárba ezen a hídon! Fizetni fognak! — Míg jártak a gazdák is, a kapitány küldött csizmatalpat. Most? Bálint azt mondta: « — Maguknak kell a híd.'J — Régen nem így beszéltél: nekünk! Most meg: maguknak! — Én most is az vagyok, aki voltam! Nem azért vállaltam, hogy majd én sétálhassak át rajta. (FolytatjukJ
