Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

I P/WV\V>A*^<S*^^M^A|A*aaaaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAA^AMAAMAAAAA^V« i Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Atomvita a nyugati világban KEMÉNY VITÁKAT ÍGÉRTEK Schmidt nyugatné­met kancellár szerdán kezdődött washingtoni tárgyalá­sai. A napirend egyik legfontosabb témája a nukleáris export ügye, jelezve, hogy a korábbi hírekkel ellentét­ben korántsem sikerült kompromisszumot kötnie a tőkés világ két vezető gazdasági hatalmának ebben a kérdés­ben. wwm A vitát lényegében Carter amerikai elnök terve élez­te ki. Néhány hónappal ezelőtt azt az ajánlatot tette leg­fontosabb szövetségeseinek hogy az Egyesült Államok lemond a plutónium kereskedelmi előállításáról, de ezt elvárba tőlük is. Javaslata kétségtelenül érzékenyen érintette az amerikai szövetségeseket, Nyugat-Európát és Japánt. Miért? Leegyszerűsítve: a hagyományos atomerőművek fű­tőanyaga az uránium, ám energiatermelés közben rádió- aktív hulladék is keletkezik, s ebben plutónium van. A plutónium viszont az úgynevezett szaporító, vagy gyors­reaktorok segítségével önmagát újratermelő fűtőanyag, vagyis kimeríthetetlen energiaforrás. Logikus tehát, hogy elsősorban az energiában szegény országok érdeklődnek iránta. Ez egyben magyarázza azt is, miért hódították el az utóbbi években az atompiac jórészét nyugat-európai cégek az amerikaiaktól. Sőt. az NSZK és Franciaország nagyszabású, sok milliárdos üzletet is kötött a fejlődő világhoz sorolt országokkal. Carter természetesen nem az amerikai gazdasági érdekekre hivatkozott, hanem arra, — s ebben tagadha­tatlanul van igazság — a gyorsreaktorok elterjedése, a plutóniumgazdaság kialakulása veszedelmes nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat meg. Már néhány kiló plutónium is elegendő az atombombához. UGYANAKKOR AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK sem­mit sem veszít, ha késlelteti a plutónium felhasználását, mert az ország nemcsak a legnagyobb urániumfogyasztó, hanem a legnagyobb urániumtermelők egyike is. Hogy a javaslatnak nyomatékot is adjon, Carter megerősítette a korábbi amerikai kormányzat által már életbe lépte­tett uránérc-exporttilalmat. Márpedig a nyugati világban működő atomreoktorok jó részét az Egyesült Államok látja el nyersanyaggal. Sőt hasonló tilalomra késztette az urániumbányászatban vezető szerepet játszó Kanadát és Ausztráliát is. A fejlett tőkés országok londoni csúcstalálkozóján valamifajta kompromisszum látszott körvonalazódni. Az Egyesült Államok készségét nyilvánította az exporttila­lom enyhítésére, cserébe azzal a nyugatnémet és francia kötelezettségvállalással, hogy a jövőben hajlandók le­mondani a plutónium termelésére, az atombomba építé­sére is alkalmas nukleáris technológiák és berendezések exportjáról. Ez a kötelezettségvállalás azonban nem érinti a már megkötött üzletet, így például azt, hogy az NSZK 6,5 milliárd dollár értékű nukleáris berendezést kíván exportálni Brazíliának. Franciaországnak pedig Pakisztánnal van érvényes szerződései. Mi több, alig egy héttel ezelőtt született olyan francia—nyugatnémet meg­állapodás, amely előirányozza a gyorstenyésztő reaktorok líÖ7í><t lriföilpcT+óicÁt SCHMIDT WASHINGTON ELŐTT Kanadában járt, ahol s''-'rült „ideiglenes megállapodást” kötnie az urán­export felújításáról. Eszerint Kanada „hamarosan” ismét szállít urániumot az NSZK-nak. Hogy a kanadai „hama­rosan” valójában mit jelent, az hamarosan kiderül — Schmidt washingtoni tárgyalásain. Zalai István Genfi konzultáció a leszerelésről Genfben szerdán a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia rész­vételével megkezdődött an­nak a háromoldalú konzul­tációnak az első menete, amelyen a nukleáris fegy­verkísérletek általános és teljes megtiltásáról szóló szerződéssel foglalkozó tár­gyalások kérdéseit vitatják meg. A Szovjetunió küldött­ségét Igor Morohov. az Álla­mi Atomenergia Bizottság elnökének első helyettese, az Egyesült Államok küldött­ségét Paul Warnke. a fegy­verzetellenőrzési és leszere­lési hivatal igazgatója, és Nagy-Britannia küldöttségét Percy Cradock berlini nagy­követ vezeti. A szovjet delegáció vezető­je sajtónyilatkozatban kije­lentette: „A Szovjetunió, mint ismeretes, következete­sen 6Íkraszáll a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megtiltásáért. Ké­szek vagyunk minden erőfe­szítést megtenni e cél eléré­sére, és reméljük, hogy tár­gyalópartnereink hasonló­képpen készek az előttünk álló kérdések érdemi meg­tárgyalására és megoldásá­ra". Paul Warnke a tanácsko­zás megkezdése előtt tartott sajtóértekezletén elmondot­ta. hogy a konzultációk célja a szerződéssel foglalkozó tár­gyalások kilátásainak fel­mérése. Ha sikerül meg­állapodni — mindenfajta nukleáris kísérlet megtil­tásában — mondotta —, ennek igen nagy jelentő­ségű következményei lehet­nek a nukleáris fegyverzetek fejlesztésének leállítását il­letően. Kérdésre válaszolva kijelentette, nincs jele an­nak, hogy Franciaország és Kína csatlakozna a tervezett szerződéshez. Fukuda­nyilatkozat Fukuda Takeo japán kor­mányfő a felsőházi választá­sok utáni első sajtóértekez­letén tartózkodott attól, hogy győzelemnek minősítse pártja választási eredményét, amely csak törékeny szená­tusi többséghez juttatta a nukleáris demokratákat. El­ismerte, hogy a „politikai helyzet változatlanul kényes az uralmon levő LDP és az ellenzék kiegyensúlyozott parlamenti erőviszonyai mi­att”. Történelmi kézfogás Madridban A spanyol kormány dönté­se szerint a két háznak a ki­rály jelenlétében tartandó ünnepélyes megnyitó ülésé­re július 22-én kerül sor. Az ellenzék, mint ismeretes, nem tartja azt a dátumot elfo­gadhatónak. A szerdai alakuló ülésen, amelynek, képviselőházi kor­>AAAAAAAÁAA/WWVV\AÁAAAA\ÁAAÁIVSAÁAAAVVVVWVWVWVA/WVVNAÁÁAÁ/V" OPEC-ügyak Olajárkompromisszum TÚLJUTOTT A KŐOLAJ­EXPORTÁLÓ ORSZÁGOK Szervezete, az OPEC történe­tének eddigi talán legválsá­gosabb időszakán. Július else­je óta újra egységes a tag­államok által exportált kő­olaj alapára. A szakadás még tavaly decemberben, a katari értekezleten történt, ahol tizenegy tagállam 1977. re két lépcsőben 15 száza­lékos olajáremelést határo. zott el: január elsejével 10 százalékos, július elsejével pedig 5 százalékos emelést. Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Államszövetsé­ge ellenállt a magasabb olaj­árat követelőknek, s úgy döntött, csak egyszeri —ja­nuár elsején érvénybe lépő — ötszázalékos áremelést hajt végre. A kőolajár alakulása, a nyersanyag világgazdasági jelentősége miatt, aligha le­het egy országcsoport ügye, vagyis csupán az OPEC dol­ga. A tagállamok által vég­rehajtott áremelések közvet. lenül vagy közvetve egyaránt érintik a legfejlettebb tőkés országokat, a fejlődő világ legszegényebbjeit, s hatnak a szocialista országokra is. Ért­hető tehát, hogy az árügye­ket világszerte mindig is nagy figyelemmel kísérik, most sem volt ez másként. Az OPEC egységét helyre­állító kompromisszum abban áll. hogy Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok Államszö­vetsége hajlandó volt bele­menni újabb 5 százalékos ár­emelésbe július elsejétől cserébe ezért a többi OPEC. tagállam elállt a még tavalv decemberben bejelentett má 1977. július 11., csütörtök sodik áremeléstől. Még nem tudni hogyan foglal állást Irak és Líbia, de nem hiva­talos közlések szerint e két ország is hajlandó elfogadni a kompromisszumot. Ezzel lényegében helyreáll az OPEC árpolitikai egysége és ez a szervezet további léte szempontjából különösen je. lentős, mert valójában min­dig is az áremelés volt az a cél, amelyért közösen tudtak fellépni. Ez egyben azt is le­hetővé teszi, hogy az OPEC- en belül — a látszat ellené­re — nem a különböző tag. államok ideológiai, politikai platformja alapján lehet vá­lasztóvonalat húzni, hanem gazdasági, hatalmi érdekeik­ből kiindulva. A SZERVEZET HANG­ADÓI természetesen a leg­nagyobb olajtermelők: Sza­úd-Arábia, Irán, Kuvait, az arab emirátusok, vagyis po­litikailag egyértelműen kon­zervatív államok. Igaz, az OPEC tagja Algéria, Irak és Líbia is, ezek az országok ha­ladó, antiimperialista politi­kát folytatnak. Elvben tehát e két csoport között kellene húzódnia a törésvonalnak. Hogy ez nem így van, annak legjobb bizonyítéka: a maga­sabb árat követelők élén mindig is Irán állt, a mérsé­keltebb árpolitikát folytatók vezére pedig Szaúd-Arábia. Két olyan hatalom, amely egyaránt összehangolja poli­tikáját az Egyesült Államok­kal a Közel, és a Közép-Ke­leten, a legnagyobb amerikai fegyvervásárlók és hatalmi ambícióik — akár a Perzsa­öbölben, akár a Vörös-tenger térségében — egybevágnak az amerikai elképzelésekkel. Hogy mégis az OPEC ár­ügyeiben gyakran rendkívül éles vitát folytának, annak oka: amíg Iránnak nagy­arányú gazdaságfejlesztési. fegyverkezési programja van és ez elszívja az olajbevéte­lek jó részét, addig Szaúd- Arábia — legalábbis jelen­leg — óriási olajdollár-feles­legeket halmoz fel, nem tud­ja elkölteni bevételeit. Ugyanakkor mindkét ország­nak, mint ahogy az OPEC. többi tagjának is szüksége van a szervezetre, s nem szívesen vinnék nyílt szakí­tásig vitáikat. A KOMPROMISSZUM SEJTETI az amerikai közre­működést is. A Newsweek című amerikai hetilap a kö­zelmúltban azt írta, hogy az Egyesült Államok és Szaúd- Arábia titkos egyezményt kötött pénzügyi-gazdasági és katonai együttműködésről. Nyilván a nagyobb olajár­emelést követelők lecsende. sítését szolgálta az az ame­rikai ígéret is, hogy „mérsé­kelt magatartás” esetén fe­lülvizsgálják az 1974-ben el­fogadott kereskedelmi tör­vényt, amely kizárta az OPEC-tagállamokat a fejlődő országoknak nyújtott külön­leges importvám-kedvezmé. nyékből. Ennél is fontosabb, hogy a fogyasztók oldaláról, a nyugati világ vártnál lany­hább konjunktúrája csök­kentette á kőolaj iránti ke­resletet, a termelői oldalról viszont Szaúd-Arábia a ter­melés felfuttatásával növelte a kínálatot a kőolajpiacon, s ezzel a kompromisszum elfo­gadására kényszerítette az OPEC többi tagját. Túlzás lenne persze valamifajta vég­leges, töretlen árpolitikai egységről beszélni. Ha a nyilvánosság előtt az OPEC újra egységesnek tűnik is, a tagállamok egymástól eltérő politikáját, érdekeit megha­tározó erők változatlanul működnek. Z. 1. Peseta r m »I árfolyamén A spanyol kormány leérté­kelte a pesetát. Képünkön: kiírják a peseta új árfolya­mát egy madridi bank hir­detőtáblájára. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) elnöki asztalánál két kom­munista képviselő, Dolores Ibarruri, és Rafael Alberti író foglalt helyet, megvá. lasztották a parlament két házának elnökét. Mindkét el­nöki posztra, mint várható volt, a Demokratikus Cent­rum Unió jelöltjét választot­ták meg. A szenátusban, ahol a kormánynak a király által kinevezett szenátorokkal ab­szolút többsége van, simán már az első fordulóban megválasztották Antonio Fontát, a képviselőházban pedig a második fordulóban Fernando Alvarez de Miran­dát. A kommunisták az eredménytelenül végződött első szavazásnál 6aját jelölt­jükre, Ignacio Gallegóra sza­vaztak, a második forduló­ban, amikor már csak a De­mokratikus Centrum Unió és a Spanyol Szocialista Mun­káspárt jelöltje indulhatott, tartózkodtak a szavazástól. Az ülésteremben Antonio Hernandez Gil, a Cortes el­nöke, bemutatta Dolores Ibarrurit Adolfo Suarez mi­niszterelnöknek. Az SKP elnöke sok sikert kívánt az új kormányfőnek. A spanyol miniszterelnök és La Passio- naria kézfogásáról a délutá­ni madridi lapok első oldalu­kon, nagy méretű fényképet közölnek. GÉP- ÉS FELVONÓSZERELŐ VÁLLALAT BÉLAPÁTFALVI tJ CEMENTGYÁR KIEMELT BERUHÁZÁSHOZ felvesz: lakatos, hegesztő, csőszerelő szakmunkásokat, segédmunkásokat. JELENTKEZÉS: Eger, Ady E. u. 31/a., félfogadás mindennap. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! Gyöngyösön július 15-én, pénteken KEZDI MEG ÁRUSÍTÁSÁT A Fö TÉRI Ruházati Kisáruház IDEIGLENES HELYÉN, A VOLT KIOSZK ÉTTEREM HELYISÉGÉBEN, BUGÁT PÁL TÉR 2. JÚLIUS 15-ÉN ÉS 16-ÁN A MÉTERÁRU, DIVATÁRU ÉS KÉSZRUHA OSZTÁLYON MINDEN CIKK ÁRÁBÓL 10% engedményt adunk! HEVES MEGYEI IPARCIKK KISKER. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents