Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

f VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! / Npmtíwn AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANAGS NAPILAPJA XXVIII. évfolyam, 164. szám ARA: 80 FILLÉR 1971. július 14., csütörtök Kádár János fogadta a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttségét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán a KB székhá­zában fogadta a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának — A. I. Sibajev elnök vezetésével — hazánk­ban tartózkodó küldöttséget. A szívélyes hangulatú, ba­ráti beszélgetésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. (MTI) Aczél György látogatása Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes Kornidesz Mihálynak az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya vezetőjének társa­ságában szerdán a Vízgaz­dálkodási Tudományos Ku­tató Központba látogatott. A vendégeket Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és az intézet vezetői fogadták. Aczél György tájékozódott a vízgazdálkodási tudományos kutatásokról, majd megte­kintette az intézet több labo­ratóriumát. (MTI) OPEC Marad az ár? A Stockholm melletti Salts- joebadenben szerdán befeje­ződött a kőolajexportáló or­szágok szervezete (OPEC) tagországainak 49. miniszte­ri szintű értekezlete. A tanácskozás résztvevői az értekezleten főként a tagországokban kitermelt kő­olajfajták árainak különböző­ségéről tárgyaltak. Ezt a kér­déscsoportot albizottság elé utalták, elhatározták továb­bá, hogy a venezuelai Cara_ casban december 20-án tart­ják a -tagországok szakmi­nisztereinek legközelebbi ér. tekezletét. Ez az 1978-ban érvényes kőolajárakról fog dönteni. Nagy érdeklődést keltett egyes olajipari miniszterek állásfoglalása a kőolajárak jövőbeni alakulásával kap­csolatban. A szaúd-arábiai Ahmed Zaki Jamani, mint a legjelentősebb kőolajexpor. táló ország képviselője, amellett szállt síkra, hogy a jelenlegi 12,70 dolláros barre­lenkénti ár érvényét a jövő évre is terjesszék ki. Megle­petést keltett, hogy Jamani álláspontját Dzsamsid Amuz- gar, Irán képviselője is tá­mogatta, aki az értekezlet megkezdése előtt még úgy vélte, hogy a kőolajárakat kapcsolatba kell hozni a tő kés országok iparcikkeinek áraival. Minden kombájnt bevetettek Folyamatosan érkezik a gabona a magtárakba Országszerte aratnak, ma­ximális teljesítménnyel dol­gozik a magyar mezőgazda­ság kombájnállománya. A ka­lászos gabona betakarítása a hét elején vált általános­sá. A termés az ország északi vidékein is beérett, úgy, hogy a mezőgazdászok a határba küldhették az ara­tó-cséplő gépeket. A kom­bájnok teljesítménye az el­múlt évhez képest tovább nőtt, az idén 20 százalékkal nagyobb a kapacitásuk, s ha az időjárás továbbra is ked­vez, úgy gyorsított ütemű be­takarításra lesz lehetőség. A gépek naponta a termőterület 7 százalékáról képesek le­vágni a gabonát, ez azt je­lenti, hogy 24 óra alatt 120 ezer hektáron vágják le és csépelik el a kalászos gabo­nát. Az őszi árpa betakarítása lényegében országszerte be­fejeződött. Beérett a tavaszi árpa is, a termés levágása nem tűr halasztást, ezért a gépek teljes erővel dolgoznak az árpatáblákban. A búzának több mint egy_ harmadát takarították be. Az ország különböző vidékei között a növények eltérő érettségi stádiuma miatt eléggé nagy különbségek ala­kultak ki, mert például, amíg Baranya, Békés és Csongrád megyékben a búza­táblák felén végigvonultak már a kombájnok, addig Borsodban, Nógrádban és Szabolcs-Szatmárban a me­gyei termőterületeknek csak 15 százalékát aratták le ed­dig. Ez a differencia azon­ban természetszerű és sem­miféle fennakadást nem okoz a betakarítás további mene. tében. A rozsot és a tritica- let szintén vágják, a termő- területnek 12 százalékáról hozták le eddig a gabonát. A zab aratása még nem kezdő­dött meg, de a közeli napok­ban már a zabtáblákban is feltűnnek majd az aratóbri­gádok. Az aratást kísérő munka, a szalma betakarítá­sa, a jó idő következtében meggyorsult, a korábbi na­pok záporai és zivatarai egy ideig akadályozták ezt a munkát. Az aratásra jól felkészül, tek a gabonaipari vállalatok, folyamatos az átvétel, egye­lőre nincs fennakadás a ga­bona fogadásánál. Az el­múlt napokban még száríta­ni kellett a szemeket, ez sem okozott fennakadást, miután a mezőgazdasági üzemek és a gabonaipar kellő számú szárítógéppel rendelkezik. Program szerint látják el pótalkatrészekkel a nagy munkán dolgozó gépállo­mányt. Az illetékes vállala­tok naponta 200 soron kívüli megrendelést elégítenek ki és jól szervezett munkával biz­tosítják a 14 500 gabona- kombájn lehető legjobb ki­használását. A szakemberek szerint azért van ilyen nagy számú alkatrészre szükség, mert a kalászos gabona te. rületének több mint egyne­gyedén a növényállomány megdőlt, a viharok nyomán a földre feküdt, s az ilyen gabona aratása erősen igény­be veszi a gépeket és termé­szetesen a kezelő személyze­tet is. A legtöbb üzemben — nagyon helyesen — olyan anyagi érdekeltségi rend­szert alakítottak ki, amely a kombájnost messzemenően érdekeltté teszi a megdőlt gabona igen gondos levágá­sában, a termés mentésében. Július 8-án nyolc megyét ért jégkár. A pusztítás mér­téke egyelőre nem ismert. A felmérések folyamatban vannak. Tény azonban, hogy összefüggő kalászos gabona vetésterület is szenvedett jégkárt. Egyebek között pél­dául Győr-Sopron megyé­ben. A viharok nyomán az esők viszont használtak a kapás. növényeknek, felüdültek a kukoricák, és kertészeti nö­vények is nedvesség-utánpót­lást kaptak, ami elősegíti a kívánt fejlődést. Folytatódik a népek barátsága fesztivál Szerdától az orenburgi gáztávvezeték 596 kilométer­nyi magyar építési szakasza látja vendégül a népek ba­rátsága fesztivál résztvevőit. Az V. szakasz „fővárosa” szerdán reggel az alkalomhoz illő ünnepi zászlódíszben vár­ta látogatóit. Üdvözlő felira­tokkal ékesítették Ivano- Frankovszk repülőterét. A különgépen érkező vendé­geket a helyi párt- és állami vezetők, valamint a szovjet és magyar dolgozók ezrei részesítették szívélyes fogad­tatásban. A vendégek első útja Iva- no-Frankovszk városi taná­csára vezetett, ahol az Ukrán Kommunista Párt városi ve­zetői fogadták a küldöttsége­ket, valamint az építkezés­ben érdekelt országok mi­nisztériumainak képviselőit. P. P. Bezruk első titkár üd­vözlő beszédben elismerés­sel szólt a dolgozók erőfe­szítéseiről, kimagasló mun­kasikereiről. A baráti össze­jövetelen — amelyen részt vett Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete is — a hozzászólók hangoztatták: jö­vőnk, boldogulásunk, szo­cialista rendszerünk fejlődé­se, függetlenségünk megőrzése csak a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal szövet­ségben, szoros összefogásban biztosított. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára arról szólt, hogy testvéri együttműködésünk, amelyben nemzeti és nem­zetközi érdekeink egysége ölt testet, évről évre széle­sedik, mindig új tartalom­mal gazdagodik. A barátság ápolása és erő­sítése igaz nemzeti ügyünk. A nap foyamán koszorú- zási ünnepséget tartottak a Lenin-emlékműnél. A fesztivál eseményeivel egyidőben az Ukrajna Szálló különtermében összeült a gázvezeték építésében érde­kelt országok miniszteri ér­tekezlete. A Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, az NDK és ha­zánk nehézipari tárcáinak képviselői megvonták a fel­adatok teljesítésének mérle­gét és összegezték az elkö­vetkező tennivalókat. A ta­nácskozáson magyar részről dr. Juhász Ádám nehézipari államtitkár vett részt. Meg­állapította: egyöntetű a vé­lemény, hogy a munkák mindenütt tervszerűen, ösz- szehangoltan haladnak. „Ügy vélem, megalapozot­tan bizakodhatunk abban, hogy elképzeléseink valóra válnak, és 1978 végén meg­kezdődhet az uráli gázmező hasznosítása” — mondotta. Az orenburgi gázvezeték építése a szocialista orszá­gok eddigi legnagyobb közös vállalkozása. „Itt. a gigászi munka hely­színén látottak alapján sze­retném hangsúlyozni: min­den elismerést megérdemel­nek a kivitelezésben orosz­lánrészt vállaló szovjet dol­gozók és magyar társaik is, akik nehéz terepen, dacolva az időjárás viszontagságai­val, munkaidőn túl is vállal­ják a munkát azért, hogy határidőre közös kinccsé vál­hasson az országaink ener­gia- és vegyiparának fejlesz­tését megalapozó uráli gáz.” Küzdő kezdők MEGKÉRDEZTEK 9000 PÁLYAKEZDŐ FIATALT: milyenek voltak az első hetek, hónapok az első munkahe­lyen? Részletek a kitöltött kérdőívekből, a személyes in­terjúkból: „A munkahelyemre engem nem vezettek be, magam mutatkoztam be mindenkinek. Életem legkellemetlenebb percei holtak ezek...” „A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után sem a vezetőktől sem a munkatársaimtól nem kaptam meg azt a segítséget, amire egy fiatalember rászorul”. „Nem szívesen gondolok vissza a fogadtatásra. Az em­ber az iskolapadban még hisz abban, amire tanították... Nem fogadtak valami szívesen. Szinte szégyellnem kellett, hogy érettségiztem, mert munkatársaim nagy része az álta­lános iskolát sem fejezte be. Hosszú keresgélés többszöri munkahely-változtatás után találtam csak magamra, s ez nagyon megviselt.” ’ Megkérdezték 74 vállalat igazgatóját és KlSZ-bizottsá- gát, véleményt kértek a megyei és a városi tanácsok mun­kaügyi osztályaitól és a minisztériumoktól: milyenek a pá­lyakezdés feltételei? Részletek a hivatalos jelentésekből: „Biztosítani kívánjuk, hogy a fiatalokat az első talál­kozáskor kedvező hatás érje. Filmvetítéssel egybekötött gyárlátogatásokat szervezünk...” „Megteremtjük a feltételeit annak, hogy a fiatalok egyéniségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek.” A pályakezdés adminisztratív, hivatalos része a mun­káltatók részéről rendkívül egyszerű, s néhány óra alatt lebonyolítható. A munkaügyi osztályok felvétel előtti infor­mációja mindössze a konkrét munkakörre, a keresetre, esetleg még néhány fontosabb szociális intézmény ismerte­tésére korlátozódik. A fiatalok szerint még ez a szűkszavú és hivatalos jellegű tájékoztatás sem történik mindenütt. Sokukat nem mutatják be a munkatársaiknak, a munka­helyi szokásokról — amelyek ismerete megkönnyíthetné a kezdést, a beilleszkedést — csak elvétve kapnak informá­ciókat a vállalat gazdasági feladatairól, az előmeneteli le­hetőségekről pedig úgyszólván senkinek sincsenek érdemle­ges ismeretei. Általános tapasztalat, hogy részletesebben csak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket tájé­koztatják. A szakmunkásokat, a betanított- és a segédmun­kásokat nagy érdeklődéssel várják a munkahelyek, de a felvétel után többnyire közönnyel és érdektelenséggel keze­lik őket. VANNAK PERSZE KIVÉTELEK. Például a Magyaí Vagon- és Gépgyár, ahol valóban szervezettnek tekinthető a munkába lépők fogadása és tájékoztatása, tekintet nélkül arra, hogy az illető diplomával, szakmunkásoklevéllel, vagy anélkül jelentkezik. Vagy: az Egyesült Izzó, ahol megszer­vezték a sokat emlegetett „mérnök-óvodát”, vagyis azt az intézményt, amelynek keretében a kezdő diplomások alapo­san megismerkedhetnek az egész vállalattal, s csak ezután döntenek szűkebb munkahelyük felől. Jó néhány elemzésből levonható következtetés, hogy a pályakezdők többsége nem az állandóan emelkedő fizetés­ben látja a munkahelyi, a szakmai karrier mércéjét. Leg­többjük a munkateljesítményt, a szakmai rangot, a munka­társak barátságát, a vezetők bizalmát jelöli meg az érvénye­sülést biztosító tényezőként. Jó lenne ezt mindenütt tudo­másul venni, ahol a vezetők a — vitathatatlanul meglevő — kereseti igények lehetőség szerinti kielégítésével, a pálya­kezdők érvényesülési problémáit jórészt megoldottnak te­kintik. A szakmai előmenetel, a fiatalok sikerigényének kielégítése, az ennek megfelelő széles körű érvényesülési lehetőségek biztosítása háttérbe szorul. S valószínűleg erre is visszavezethető, hogy bizonyos vizsgálatok szerint a pá­lyakezdők rangsorolásában, az érvényesülés motivációs té­nyezői között „előkelő” helyen szerepel az úgynevezett „jó kapcsolatok” megteremtése. Az igazgatók persze másként vélekednek; szerintük kizárólag a rátermettség, a szorga­lom, a tanulás és az emberi jó tulajdonságok döntenek az előmenetelnél. Lehet, hogy ez esetben is a fiatalok helyzet- megítélése a reálisabb? Milyen a pályakezdők munkahelyi közérzete? Az alap­motívum: a fiatal korral szükségképpen együtt járó bizonyos fokú türelmetlenség, nyugtalanság és kritikai szellem. Nem mindegy azonban, hogy miért nyugtalankodnak, hogy miért emelik fel a szavukat. A vezetők szerint többnyire a bér­problémák miatt, aztán a munkafeltételek, illetve a közvet­len vezető ellenszenves stílusa, magatartása miatt. A fiata­lok másként látják a dolgot: elsősorban a munkával, illetve a munkaköri beosztással kapcsolatos problémák izgatják őket, aztán a lakáshiány és csak ezek után következnek a bérpanaszok. Ez a véleményeltérés már alaposan közrejátszik a mun­kahely-változtatásokban, amelynek mértékét egyébként — a kezdők fluktuációjáról van szó! — a vezetők többsége nem tekinti túlzottnak. Tény, hogy leginkább a segéd- és beta­nított munkások vándorolnak, s minél magasabb valakinek a képzettsége, annál nehezebben szánja el magát a munka­helycserére. S ez megintcsak arra figyelmeztet, hogy a pá­lyakezdők között is megkülönböztetett figyelemmel kellene kezelni azokat, akik szakképzettség nélkül állnak munkába, s akik közül sokan csak azért nem tanulnak tovább, mert senki sem biztatja erre őket különösebben. NAGYJÁBÓL ÍGY ÖSSZEGEZHETŐ a fiatalok és 4 munkáltatók véleménye a pályakezdésről, s az itt vázolt véleménykülönbségekben lehet részben megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy vajon miért küzdelmes nálunk a kez­dők helyzete, sorsa? A különböző vizsgálódások persze csak ábrázolhatják, illusztrálhatják ezt a társadalmi gondot. Megoldása azokra tartozik, akiktől közvetlenül függ a pá­lyakezdők boldogulása. VÉRTES CSABA „Játékból” komolyan!.­Hevesen és környékén ren­dezték meg az Ifjú Gárda megyei szemléjét, amelyen csaknem kétszáz fiatal vett részt, s az elméleti, illetve gyakorlati versenyek mellett harci túrán is összemérték; tudásukat. Munkatársaink az alatkai erdőben rendezett harci túrára látogattak el, s tapasztalataikról a 4. olda­lon számolnak be. Képűnk: az egri Dobó gimnázium ifjúgárdistáiról készült. Bi­zony, két állomás között »ütni is kellett... (Fötó; Szántó Györgyi _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents