Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
Vaskó Mihály: „Szükséges változások következtek be ..” Dr: Pál István: „Felelősséggel döntöttek” A gyümölcs útja Főiskolai átszervezés — betakarítani, gyorsan, szakszerűen csomagolni, rekeszekbe rakni, s aztán lehetőleg törésmentesen a megrendelőhöz eljuttatni. Ilyenkor jól jön minden segítség, melynek nálunk bevált formája a vakációzó diákok munkába állítása. A gyerekek többnyire nagy kedvvel vesznek részt a gyü- mölcsszedési akióban: számukra nemcsak munka, de kikapcsolódás, szórakozás is a nyári táborban töltött két hét. A karmester S ok-sok jó zenész élt a városban. Az egyik a hegedűnek, a másik a trombitának, a harmadik a csel. lónak, a negyedik a harmonikának — és így tovább — volt a mestere. Gyönyörűen, de magányosan szálltak a dallamok, mígnem valakinek eszébe jutott: egybehangzóan még kellemesebb lenne a léleknek is és a fülnek is a muzsika. Megalakult a zenekar, a zenekarnak pedig vezető kellett. Hamar felismerték a tanulságot, amit már Marx megfogalmazott: „Az egyes hegedűs önmagát vezényli, a zenekarnak szüksége van a karmesterre”. • Megvitatták, ki álljon a zenekar élére. A trombitás, akinek az apja, nagyapja muzsikus volt, aki született zenész, vagy a prímhegedűs, akinek ujjai nyomán oly magasan szárnyal a dallam? Vagy talán a csellós, aki nem a zenei életben ugyan, de már bebizonyította; ért ahhoz, hogy a közös munka résztvevőit jól összefogja, számukra reális célokat, feladatokat tudott megszabni és vezetői, összehangoló munkája eredményeként, jól „mu1977. július 10-, vasárnap zsikált” kollektívája. Mint említém, a zenekar tagjai hosszú-hosszú, olykor-olykor hangzatos vitában választottak karmestert, mégpediglan a prímhegedűs személyében. Aztán választott első és másodhegedűst, szólótrombitást, és basszuskísérőt. És választottak bizalmit is, hogy legyen olyan is, aki a zenekar tagjainak érdekeiért fújhatja majd a nótát. Kezdetben ragyogó volt az összhang, és csodálatos a siker. Fellépésről fellépésre, mint az orkán, zúgott az elismerő tapsvihar, mindenhol, fent és lent a fortisszimó hangján zengett a dicséret. Repült a páva — díjat nyertek. A Ki mit tud? megyei döntőn nagy fölénnyel jutottak túl, a zenekar ott villogott a képernyőn és hallhatta az okos, szép elismerő szavakat, amelyekkel megmagyarázták nekik, miért a másik zenekar jutott tovább. Nem törtek le, nem is volt rá okuk, hiszen ők muzsikáltak továbbra is minden majálison és megyei ünnepségen, a névadókon, a lakodalmakban és a temetéseken is. A karmester hosszúra nőtt haját hol a szél, hol a huzat lobogtatta. Ügy látszott, a siker útjának nincs sehol sem vége, a helyi lap kritikusa már csak a milánói Scala pódiumát látta megfelelőnek az együttes számára. Aztán valami történhetett. Először az első hegedűs kifogásolta, hogy túl puha a gyanta — másnap már csak brácsázhatott. A trombitás azért, mert szólt, hogy az első trombitás egy skálával mindig fölötte játszik, csak azért, hogy őt elnyomja, és ezt a karmester tűri, „frego- livá” változott. Egyik nap dobolt, a másikon bógőzött. A szólóénekes — mert kinyitotta a száját, hogy neki, a zenekar egyetlen énekesének járó Negrót két hónap óta a karmester unokája szopogatja — egyik napról a másikra, a nagybőgő hordozójává lett átminősítve. A klarinétos pedig, mert egyszer véletlenül a karmester frakkjára lépett, nos, azóta csak a karmester kottáit forgathatja. És egyre elviselhetetlenebb lett a karmester. A zenekar legidősebb, legtiszteletreméltóbb tagját kölyöknek nevezte, vezénylőpélcáját hol a harmonikás, hol a szaxofonos fején verte szét. A zenekar egysége megbomlott, többször összekeverték a tételeket, hamisan zengett a dallam, amelyet szerencsére a közönség tüntetése, füttykoncertje miatt nem lehetett hallani. Ezt már nem tűrhette a zenekar bizalmija sem. Halk hangon, négyszemközt figyelmeztette a karmestert: úgy tűnik, mintha baj lenne a zenekarral és főleg a kar- ■ mester viselkedésével, és ő kénytelen ebben az ügyben egy nagyobb zenekarhoz fordulni. A karmester azonban megelőzte őt: az egész zene\ kar előtt intrikusnak, fel-' bújtónak, szakadárnak nevezte és nagy hangon kijelentette: majd ő elhúzza a bizalmi nótáját. Nos, ez esetben nem az tör. tént, amit a karmester leko- i pogott. A karmester ugyanis, a zenekar eggyékovácsolá- sában szerzett, örök érvényű érdemei elismeréseként megkapta a „Nagy Száraz Fa” díjat, és a hosszan tartó elismerő tapsok közepette, levonult a pódiumról. A karmesteri pálca most a csellós kezében van és intésére ismét kezd együttjátszani a zenekar, kevesebb már a fals, a hamis hang, de még sok-sok próbára van szükség, hogy ismét elismerő tan? kísérje őket útjukon. (papp) Diáklányok egy csoportja a Hevesi Állami Gazdaság gyümölcsösében, meggyszüreten. (Balra.) S ne feledkezzünk meg a másik oldalról, a vásárlókéról sem — akik a gyümölcsért futnak versenyt. Mindenki szeretne jó minőségű áruhoz jutni, méghozzá lehetőleg minél olcsóbban. Hogy ez mennyire sikerül, az már sokmindenen múlik, így ha néha borsos árat hallunk a piacon — ne csak a kofákat szidjuk: gondoljunk a természetfelelősre is, meg arra a nagy gondra, amit a gyümölcs betakartása — 3 útraindítása jelent. , kérdőjelekkel Alig tanultuk meg, hogy a gyöngyösi felsőfokú technikumot a Kertészeti Egyetem Főiskolai Karának mondjuk, már újra át kellett festeni a hévtáblát. Ma ez a helyes szöveg: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara. De na csak ennyi lenne a változás, szót sem kellene rá vesztegetni. A kérdések azonban bonyolultak, összetettek, úgy is fogalmazhatunk: hogy még csak az elvek tisztázottak. Az átmeneti állapot nem Szűnt meg egy év elteltével sem, de a közeli jövőben sem szűnik meg. Mi lesz, mi várható? Erre a kérdésre igyekeztünk feleletet találni. Q ’ Arra kértük Vaskó Mihályt, az MSZMP Héves megyei Bizottságának első titkárát, tájékoztassa megyénk közvéleményét a gyöngyösi főiskolai kar helyzetéről. — Hadd közöljem elöljáróban, hogy a gyöngyösi főiskola ügyében a minisztérium előzetesen tárgyalt a megyei vezetéssel. Semmi sem történt a .tudtunk nélkül — kezdte a válaszát Vaskó Mihály. — A gödöllői egyetem rektorával is. többször tárgyaltunk, és elmondhatom, hogy a különböző kérdésekben azonos álláspontot alakítottunk ki. Csak a legjobbakat mondhatom ezekről a megbeszélésekről. Az illetékesek készségesek a különböző kérdések őszinte és segítő szándékú megvitatásában. — Hogyan helyezkedik el a főiskola a mezőgazdasági szakemberképzésben az ön véleménye szerint? — Az oktatásügy egészében kell vizsgálnunk a gyöngyösi főiskola helyzetét. A pozíció a fontos. Sokat elmondtuk, most megismételjük. a különböző mezőgazda- sági üzemekben ma már nem a szakemberek hiánya az égető gond. Elvétve ugyan található még néhány olyan hözös gazdaság, amelyben kevés a diplomás növénytermesztő vagy az állattenyésztő, de nem ez az általános érvényű. Ha tovább akarjuk fejleszteni a mezőgazdasági termelést, ez pedig elengedhetetlenül szükséges, akkor a közgazdasági szemléletet, gondolkodást, gyakorlatot kell erősítenünk. Ma még a legjobb eredményt elérő gazdaságainkban sem mérlegelik például azt. hogy hány és milyen erőgépre van szükségük ahhoz, hogy se felesleges kapacitásuk ne legyen, se hiány ne hátráltassa a munkát. Olykor a nagy teljesítményű gépekkel végeznek el olyan munkát, amelyhez kisebb gép is elegendő lenne. Ez a példa arra jó, hogy jelezze, hol van a legtöbb tennivalónk. Az elmondottakból következik, hogy az üzemszervezés a szorító kérdés a mezőgazdaságban. A megoldást segíti elő tehát a gyöngyösi főiskolán bevezetett üzemmérnökképzés. — Minden változás azonban személyi következményekkel is jár. Ez a tény is nyomasztóan hal a főiskola oktatóira. — A profilváltozás egyes személyek számára adhat kényelmetlenséget. ez tény. Arra kell törekednünk, hogy a legkisebbre csökkentsük ezt az érintett személy esetében. Az egyetem rektorától kapott tájékoztatás szerint: a gyöngyösi főiskola eddigi tudományos kutatómunkáját is támogatják, többféle módon igyekeznek majd ezt a tevékenységet fokozni. Mindent megtesznek azért, hogy a tanárok, oktatók nyugodt munkakörülményeit megóvják. Véleményem szerint egyeztetett, alaposan mérlegelt, megfontolt és szükséges változás következett be a gyöngyösi főiskola életében, ami csak hasznára lesz az oktatásügyünknek, illetve egész mezőgazdaságunknak — fejezte be tájékoztatóját Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára. s Dr. Pál István a Gödöllői Agrártudományi Egyetem illetékes rektorhelyettese. A következőket mondta: — A gyöngyösi főiskolai kar az egyetem egészéhez tartozik, de önállóságát megőrizte. A szakemberképzés tehát illeszkedik az egyetem tevékenységéhez. A gyöngyösi vezetők az egyetem illetékes vezetőivel állandó kapcsolatot tartanak, tanácskozásainkra meghívjuk őket. Mindig kikérjük a véleményüket, róluk nem döntünk nélkülük. Ügy tudom, ez az együttműködés elégedettséget váltott ki a gyöngyösiekben is. — Ügy látjuk, még végleges, kialakitott megoldások nincsenek, sem az oktatásra. sem a főiskola oktatóira vonatkozóan. — Ez igaz, de az is igaz, hogy a megoldásokat együtt keressük. A főhatóságok, amelyek ebben a kérdésoen rendeletet alkottak, felelősséggel döntöttek. Nekünk a végrehajtásra kell összpontosítanunk. Ezt pedig szeretnénk a vélemények egyeztetésével végezni. Kétségtelenül szükség le6z bizonyos minőségi cserékre. Meg kell erősítenünk az egyetemi célkitűzéseknek megfelelően a gyöngyösi főiskolát. Ezek a személyi ügyek azonban nem oldhatók meg elhamarkodottan. Mindenkivel tárgyalunk, akinek pozíciójában változás következik be, mert nagyon sok kérdés merül fel, akár a lakásra, akár a házastárs állására vagy más egyébre gondolok. A megnyugtató megoldáshoz idő keli. A hallgatókra vonatkozóan: még ebben sincs végleges döntés. Jól tudjuk, nem közömbös, hogy egy hallgató két évet más főiskolán tanul, az utolsó évet pedig a gyöngyösin tölti. Pedagógiai, nevelési, szakmai buktatóit nem kell részleteznem, mindenki el tudja képzelni. — Megszületett tehát egy döntés, és csak ezt követően fogtunk hozzá a feltételek megteremtéséhez. Nem lehetett volna ezt fordítva csinálni? — Az országos képből kell kiindulnunk. Ha az illetékes, felelős főhatóságok megállapították, hogy csökkentenünk kell a mezőgazdasági szakemberek képzését, ugyanakkor pedig növelni kell a pedagógusokét, akkor ezt a döntést én nem vitathatom, mert nem is vettem részt a döntés előkészítésében sem. Az adott helyzetet kell néznünk, és miután a végrehajtáshoz sürgősen, azonnal hozzá kellett fognunk, a megoldás módozatait menet közben kell megtalálnunk. Ezt tesszük, mindig közösen a gyöngyösiekkel, de ehhez idő is kell, türelem is kell, megértés is, együttműködési készség is. A gyöngyösi főiskola továbbra is fontos szerepet játszik majd az oktatásügyünkben. Mi megteszünk mindent azért, hogy elvi alapozottságú, elmélyült, humánus és célszerű kapcsolata nk legyenek — fejezte be a válaszát dr. Pál István, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese. G. Molnár Ferenc Jó ideje megkezdődött s javában tart a nagy nyári versenyfutás a gyümölccsel — és a gyümölcsért. Minden attól függ, honnan, milyen látószögből vizsgáljuk ezeket az ízletes, nedv- és vitamindús finomságokat. A termelő gazdaságok valósággal versenyt futnak a gyors érési idővel. A cél itt az, hogy mielőbb sikerüljön leszedni, Még néhány rekesz, és újabb teherautó indul útjára gyümölccsel megrakottaa a káli MÉK-telepről. (Alsó képünk) A napi mennyiség eléri a 80—100 mázsát is. Ez a sok meggy — exportra megy. A belföldre kerülő gyümölcsöt elsősorban a Gyöngyösi Hűtőházba és a Nyíregyházi Konzervgyárba szállítják, naponta mintegy 40 mázsa mennyiségben. Ez a kép is önmagáért beszél: magunkat látjuk rajta viszont a piacon, ahol a gyümölcs útjának nagy köríve bezárul. (Fotó: Szántó György)!
