Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

Idénymunka és idénymunkások EVEK ÓTA IDEGESÍT. JÜK egymást. Szinte két csoportra oszlott az ország a vita hevében. Az egyik tá­bor hangosan és élesen tá­mad. a másik védekezik. A vita a mezőgazdaságról folyik. Még közelebb arról, hogy a nagy mezőgazdasági munkacsúcsoknál miért kell kivezényelni az iskolapadból a diákokat, miért kell hívni a termelőszövetkezeti ta­goknak rokonaikat, vagy esetleg miért kell még a ka­tonaságtól is segítséget kér­ni, hogy a földekről bizton­ságba kerüljön a termés? Hát hiába szerelték fel a mezőgazdasági nagyüzeme­ket a legkorszerűbb gépek­kel. hiába költöttek milliár- dokat korszerű technikai eszközökre ? Ilyenkor szok­ták mondogatni az „oko­sok”, hogy ja, kérem, bez­zeg máshol. Mondjuk az NSZK-ban ahol szupergépe­sített a mezőgazdaság, ott nem kell gyereksereggel be­népesíteni a földeket. Nos, valószínű kevesen tudják, hogy Nyugat-Német- országban — ahol valóban magas fokú a mezőgazda­ság gépesítettségi szintje — az oktatási törvény kötelező érvénnyel kimondja, hogy a középiskolások első két he­tét minden iskolakezdéskor kizárólag mezőgazdasági munkákra lehet fölhasznál­ni. Egyébként Franciaor­szágban. amikor beköszönt a nagy szüret ideje, az egye­temeken szünetelnek az elő­adások­Egyszóval nem kizárólago­san hazai jelenségről van szó akkor, amikor a mező- gazdasági csúcsmunkák ide­jén alkalmi munkásoktól tarka a határ. Bármennyire furcsa a jelenség, törvény- szerű, s mennél korszerűbb gépekkel, mennél több nagy teljesítményű techniai esz­közzel bővül az agrárgazda­ság műszaki bázisa, annál nagyobb létszámban lesz szükség idénymunkásokra. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN tovább folytató­dik a specializáció. Mind kevesebb fajta növényt ter­melnek egy helyen, hogy a munkafolyamatokat tökéle­tesen lehessen gépesíteni. Az okos gépek fölváltják a kéz munkáját, egyre keve­sebb fizikai dolgozóra lesz szükségük a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Az iparsze- rtí termelési rendszerekben száz hektárokra szükséges egy gép és egy ember. A mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak létszáma egyre csök­ken. Ma 780 ezren dolgoz­nak Magyarországon az ak­tív keresők közül a mező- gazdasági termelésben, s ez a létszám valószínű még több mint százezerrel lesz kevesebb az ötödik ötéves terv végére. Egyre keveseb­ben dolgoznak a mezőgazda­ságban- Jelenleg az aktív keresők 15 százaléka mező- gazdasági munkás hazánk­ban. Ez még mindig igen magas százalékarány, ha fi­gyelembe vesszük. hogy vannak országok, ahol négy­hat százaléknyit tesz ki a földből élők csoportja. Ennél az összehasonlítás­nál azonban érdemes meg­állni néhány szóra. Sokan mérik úgy egy-egy adott nemzet fejlettségi szintjét, hogy összehasonlítják az iparban, illetve a mezőgaz­daságban dolgozók arány­számát. Kevés kivétellel mindenki általánosságban el­fogadja, hogy az az ország a fejlettebb, ahol minél töb­ben dolgoznak az iparban, és az a gyengébben fejlett, ahol még mindig meglehe­tősen magas arányú a „ter­mészet gyárában” foglalkoz­tatottak száma. Ideje volna a közgondol­kodásból véglegesen kiirtani tzt a hamis szemléletet. Mert az összehasonlítás ilyen alapon egyszerűen nem igaz. Amellett, hogy sok minden egyéb meghatározza egy társadalom fejlettségét, az említett arányon kívül még egy alapvető dologról nem szabad megfeledkezni. Ez pedig a népsűrűség- Ugyanis nem mindegy, hogy mekkora népsűrűségnek a négy vagy a húsz százaléka ez a bizonyos arány. Hollan­diában a négy százalék az egyhektárnyi művelt terület­re vetítve lehet abszolút lét­számban több, mint mond­juk Magyarországon a 15 százalék. Nálunk egy mező- gazdasági dolgozóra 9 hek­tár megművelésre váró te­rület jut. Ez pedig világvi­szonylatban is magas gépe­sítettségi kultúrát jelent. Mint ahogyan valóban jól is vannak ellátva nagyüzeme­ink erő- és munkagépekkel, a korszerű technika és tech­nológia eszközeivel. AZ MAR MAS KÉRDÉS, hogy például a paradicsom­termő területnek összesen az öt százalékán folyik gép! be­takarítás. Ennek azonban nem csupán egyedüli oka, hogy viszonylag későn fog­tunk a paradicsom gépesíté­séhez, s nehezen lehetett be­szerezni a megfelelő gépso­rokat is. Nagyon lényeges kérdés — és az idénymunka szem­pontjából kulcsfontosságú, hogy helyesen értelmezzük —, a közvetlen fogyasztásra szánt zöldségfélék gépi ter­mesztési technológiája sehol a világon nincs megoldva. Lehet géppel betakarítani a különleges, kemény fajtájú paradicsomot, a zöldbabot, vagy esetleg a zöldborsót, ha az konzervgyári felhasz­nálásra kerül- Primőr zöld­séget géppel termelni nem lehet ma, és nem lehet még nagyon hosszú ideig. Ami­kor szüretelni kell, paprikát és paradicsomot szedni, ak­kor rengeteg kézre van szükség a mezőgazdaságban. Ezek a munkák viszonyla­gosan rövid lefutásúak. a sok-sok dolgos kéz néhány hétre kell csupán. A mező- gazdasági nagyüzemekben pedig nem maradhat ezért egy esztendeig földuzzasz­tott munkaerőkészlet, hogy két hétig dolgozzon, s utána munka nélkül álljon tizen­egy hónapot. Azon senki nem lepődik meg, hogy a cukorgyárak­ban nyáron csak karbantartó munkásolf vannak. Cukorfő­ző csak akkor kell, ha a répát már beszállították a gyárba. Nem is olyan sokára is­mét beköszöntenek az őszi betakarítási munkák. Űjra hevesen fellángol majd min­den bizonnyal a vita. med­dig lehet még eltűrni, hogy a termelőszövetkezeti dolgo­zók helyett elvégzik a mun­kát diákok, családtagok, ka­tonák. Minél több gép lesz. annál kevesebb a tsz-tag, az állan­dó mezőgazdasági szakmun­kás- Lehet, hogy furcsa ki­mondani, de a társadalom­nak — minél inkább diffe­renciálódik és specializáló­dik — annál inkább alkal­mazkodnia kell a természet rendjéhez. AHELYETT, HOGY ADAZ vitákat folytatnának, kígyót- békát kiabálva egymásra — mezőgazdaság és nem mező- gazdaság pártiak — ezt a tényt kellene tudomásul venni, és rugalmas, valóban társadalmi méretű megol­dást keresni a kérdésre. Szigethy András Hevesi futó, Szigetcsépi, Chirleston gray Jön a dinnye Egerben már napok óta le­het kapni. Az öklömnyi fe­jekért ugyan még igen bor­sos árat kérnek, de egyesek már csak a kuriózum kedvé­ért is megveszik a vacsora mellé. Közeledik a dinnye­szezon. Az első szállítmányok a káli Károlyi Mihály Termelő- szövetkezetből érkeztek csü­törtökön, a ZÖLDÉRT tele­peire, sőt a hét végére a gazdaság már mintegy 80 mázsát értékesített is a sár­gadinnyéből. A görög szedé­sét csak a jövő héten kezdik meg, csakúgy, mint a tarna- mérai Tarnamente Egyesült Termelőszövetkezetben, ahol az érés nem kevesebb, mint 580 hektáron indult meg. Er­refelé — ahogy mondani szokták — „most kezdenek köpni a dinnyék”, tehát meg­gyorsult a fejek növekedése. Ezt nagyban elősegítették a hét végi esők is. A korai faj­tákat — a Szigetcsépit, a He­vesi futót — 36 család gon­dozza, részesművelési formá­ban, a kisebb hányad pedig — elsősorban a Charleston gray — szövetkezeti művelés alatt áll. A kertészek még az időnként kedvezőtlen időjá­rás ellenére is, 800 vagonos össztermésre számítanak. Heves környékén az állami gazdaság 119 hektáros ter­mőterületéből a sárgadinnye mintegy 20 hektárral része­sedik. A dinnye árbevétele, várhatóan az idén is megkö­zelíti majd az ötmillió fo­rintot. A hevesi Rákóczi Tsz- ben már jóval kisebb nyere­ségről adhatott számot az ágazatvezető, viszont olyan homokos területeket is ki tudnak így használni, melye­ket korábban nem is mű­veltek. A legtapasztaltabb termelők is ezen a vidéken vannak, ennek köszönhető, hogy az idén az országban a szövetkezet dinnyéje került elsőként a piacokra. A több mint háromszáz hektáron, a fuzáriumfertőzés egyre több gondot okoz, mivel ez ideig még nem sikerült hatásos vé­dekezési módot kidolgozni. Az elmúlt napokban a föl­dek háromszor is kaptak je­lentős. 70 milliméter körüli csapadékot, ami ugyan nö­veli a fejek nagyságát, el­lenben késik így az érés és a növényvédelmi munkákat is gyorsítani kell. A Heves megyei ZÖLD- ÉRT-nél Gecse János, keres­kedelmi igazgatóhelyettes az idei értékesítési tervekről be szél: — A megyében az idén, mintegy háromezer vagon dinnyét szednek majd le amiből 1600 vagont szándé­kozunk felvásárolni. A kü lönbözet a HUNGARO FRUCT és a fővárosi ZÖLD­ÉRT révén kerül forgalomba illetve exportra. Mi legfon­tosabbnak a megyei lakosság ellátását tartjuk, és az átla. gos, évi 300 vagonos kérésié, tét az idén is kielégítjük, Ezenkívül 500 vagon görög­dinnyét szállítunk exportra, főként Lengyelországba NDK-ba és Csehszlovákiába de megtartottuk két hagyo­mányos nyugati piacunkat az NSZK-t és Angliát is. A fennmaradó mennyiséget az ország társvállalatain ke­resztül értékesítjük. A za­vartalan megyei ellátás ér­dekében, kibővítjük a keres­kedelmi hálózatunkat: az eddigieknél is több dinnye, árust foglalkoztatunk majd szezonban. A szükséges szál­lítóeszközöket időben bizto­sítottuk, és rendelkezésünk­re áll az a tartályláda-meny nyiség is. amivel a legbizton­ságosabban megoldhatjuk majd a szállítást. — Azt hiszem, a legfonto. sabb kérdés, ami termelőt, kereskedőt és fogyasztót egy­aránt a legjobban érdekel: az ár. — Ez természetesen az idő­járástól függ. de a terméski­látások alapján, szinte biztos, hogy a dinnye az idén sem lesz drágább, mint az elmúlt évben, sőt...! ? (cziráki) A világon a legismertebbek között u O Európai szőlőfajta-gyűjtemény Egerben Heves megye székhelye, Eger, nemcsak műemlékei­ről és gyógyvizeiről, hanem ezeréves szőlő- és borterme­léséről is nevezetes. A vá­rosba érkező idegen szíve­sen megkóstol egy-egy pohár bikavért, leánykát, vagy Mé­doc noirt, amelyek kellemes íze és zamata méltán vívta ki magának a világhírt az elmúlt évtizedek során. Ám azt mégis kevesen tud­ják, főleg az Egerbe érkező idegenek közül, hogy a szá­zadforduló előtt, az 1800-as évek végén a filoxéravész a már akkor hírneves egri bor­vidék szőlőit is tönkretette. Mindez a földművelésügyi kormányzatot arra kénysze­rítette, hogy a századforduló táján a legfontosabb hazai borvidékeken — így Egerben is — vincelléreket képezze­nek. A tanárok kezdték Így jött létre a városban is egy szakiskola, melynek né­hai tanárai, a mai szőlész— borász szakmunkások előde­it. a vincelléreket tanították a szakma legfőbb ismeretei­re. A tanárok emellett fontos feladatuknak tartották, hogy a világ különböző részeiből csemege- és borszőlőfajtákat gyűjtsenek össze Egerbe, és vizsgálják, hogyan terjeszt­hetők el ezen a borvidé­ken. Az erre vonatkozó feljegy­zések és egy 1900-ból fenn­maradt térkép az egri vincel­lériskolára és a mellette levő fajtagyűjteményre utalnak. Egy 1928-ban készült nyil­vántartás pedig már 200 kü­lönböző szőlőfajtáról számol be, olyanokról, mint a Medoc noir, a saszla. az elbai feliét, a mézesfehér, valamint a merlot nevű olasz fajtáról, melyek hírességei lettek az egri tájnak. Lényegében a behozott kü­lönböző fajtákból alakultak ki a háború előtt a hagyo­mányos egri tájíajták,,minta Molnár János igazgató, az Egri Csillagok-sorozat egyik faj­ta jelöltjét mutatja be. (Fotó: Szántó György) kadarka, az oportó, a leány­ka. melyeket akkoriban kis­paraszti gazdaságokban mű­veltek. Bár valamennyi jó minőségű bort adott, de a mai korszerű borászat ered­ményeivel össze sem hason­líthatók. A felszabadulás után a ter­melőszövetkezetek, illetve állami gazdaságok megala­kulását követően megválto­zott a szőlőnemesítés felada­ta is. Céljuk a nagyüzemi ter­melésre alkalmas fajták elő­állítása és elterjesztése lett. A nemesitők emellett arra is törekedtek, hogy a régi. ha­gyományos, de jó termő faj­ták között válogassanak és a legalkalmasabb egyedeket tovább szaporítsák a nagy­üzemekben is. Céltudatos munkával Ezeket figyelembe véve 1950-ben létrehozták Egerben a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet egri telepét, amely a Lenin úton, a néhai vincellériskola épületeiben cs az ahhoz tartozó nemesítő­telepen kapott helyet. A ku­tatók. elsősorban dr. Csizma- zia József, dr. Füry József és Bereznai László céltudatos munkával a világ szinte min­den részéről, Japántól Közép- Amerikáig, a Szovjetunión át Európáig 1114 szőlőfajtából álló gyűjteményt hoztak létre Egerben, a régi vincelléris­kola tanárainak munkásságá­ra alapozva. A világon a legismerteb­bek közé tartozó egri gyűjte­mény — melyek közül ha­sonló van a német szövetsé­gi köztársaságbeli Frieburg- ban és a franciaországi Mont- pelier-ben — összetétele a 70- es években megváltozott. Mi­után elkészült a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet déli városrészben épült új állo­mása, a Lenin úti korábbi telepről mintegy ötéves mun­kával áttelepítették a legfon­tosabb fajtákat. A korábbi 1114 szőlőfajtából az áttele­pítés után csak a tájkutatás­ra legalkalmasabbakat hagy­ták meg. így a több mint ezerből 571 fajta maradt, de ezzel is í Legnagyobb..gyűlte’ meny közé tartozik a vilá­gon. A kutatók csaknem há­romszáz fajtát hagytak meg a hagyományosak közül, -fő­leg olyanokat, melyek az egri borvidékig jellemzőek. Így a leánykát, a kékfrankost, a Medoc noirt, az olaszrizlin- get és a francia eredetű ca- bernét. A gyűjteményt az újabb 114 fajtajelölt bővíti. Ezek közül is a dr. Király Fe~ renc által nemesített Zenit és a Királyfurmint, valamint a kórokozóknak és kártevők­ének ellenálló Zalagyöngye. Ez utóbbi főleg a Dunántú­lon. Zala megyében terjedt el, miután kísérletek szerint az ottani párás, csapadékos •^éghajlati viszonyoknak leg­inkább megfelel. Kapcsolat tíz országgal Az egri állomáson nemesí- ■ tett fajtajelöltek közül a gyűj­teményben szerepel az álla­mi elismerésre beadott Egri Csillagok—2, amely Vértes­csillaga, az Egri Csillagok— 28, amely Lakhegyi mézes és az Egri Csillagok—7. amely Médea néven szerepel. Jel­lemzőjük, hogy korai érésűek és magas a cukortermő ké­pességük. A csemegeszőlő fajtajelöltek közül a kék bo­gyó jú Bornemissza Gergely— 14 és a viaszsárga bogyójú Bornemissza Gergely—2 so­rakozik fel a már meglevők mellé. A századforduló idején ki­alakított európai szőlőfajta­gyűjtemény sokat változott az elmúlt hét évtized alatt Egerben. Nemcsak a város, a megye nevezetességei közé zárkózott fel, hanem a világ szőlőnemesítőirtek érdeklő­dését is felkeltette. Az állo­más kutatói ma tíz ország nemesítőivei tártanak rend­szeres kapcsolatot. A gyűjte­mény újabb részei, a már meglevő fajták és az állami­lag is elismerésre kerülő faj­tajelöltek pedig főleg a bor­vidékünkön megvalósuló nagyszabású bikavérprog­ramot és a következő évtize­dekben az . újabb szőlőre­konstrukciókat segítik majd elő. It Mentusz Károly 7X1 MAI VÉGÜL is azzal kezdődd nck napjaink, hogy az eget kémleljük: milyen időnk lesz? Mostanában különö­sen így van ez; csőre lenne szükség — és napsütésre. Igencsak nehéz dolga lehet az idöjárásfelelősnek, de úgy tűnik, hogy ő emberül tartja magát. Eső és nap­sütés, egymást váltogatta az elmúlt héten, de termé­szetesen nemcsak ezért kez­dődött változatosan az el­múlt hetünk. Vendégeket fogadtunk —■ / méghozzá munkás vendé- j geket —, akik a szomszé- I dós Szlovákiából érkeztek hozzánk, és kék kombájn­jaikkal segítik nálunk az aratást. Mi sem természete­sebb, hogy szívesen fogad­tuk őket, akik tulajdonkép­pen első produktív képvise­lői a rimaszombati és az eg­ri járás között kialakult ba- j ráti kapcsolatnak. Ha pedig már a „vendég­szereplésnél” tartunk, kö­szöntsük tisztelettel a He­ves megyébe érkezett esu- vas küldöttséget, s — utó­lag — sikeres vendégszerep­lést a Lengyelországban be. mutatkozó Épitők Kórusá­nak. Szerdán pedig — ha­sonló ügyben — Hatvan ke­rült az érdeklődés közép­pontjába: jóllehet, hűvös volt az este, a szabadtéri színpadon műsort adó Ma­gyar Állami Népi Együttes forró sikert aratott a város közönsége előtt. HASONLÓKÉPPEN öröm^ mel értesültünk arról az elmúlt héten, hogy — min­den bizonnyal — termé­keny, sok jó eredményt ho­zó együttműködési megál­lapodás jött létre a TIT Heves megyei Szervezete és a vele testvéri kapcsolat­ban levő csuvas ismeretter­jesztő társulat között. Mindemellett természete­sen javában tart a nyár, a diákok közül igen sokan már vígan nyaralnak, jó né- hányan építőtáborokban töltenek két hetet, a sport leendő eredményes képvise­lői pedig edzőtáborokban készülnek az újabb verse­nyekre, s egyéni csúcsaik megjavítására. Hasznosan töltik tehát az időt, csakúgy, mint azok a diáktársaik, akik az ásatá­soknál asszisztálnak, ered­ményesen. Éppen legutóbb érkezett hír arról, hogy az egri Hámán Kató Megyei Üttörőház régészszakköré­nek tagjai most készülnek a vármúzeum lcletmentő, il­letve feltáró tevékenységé­nek megtekintésére, hasz­nos, ismereteiket gazdagító tanulmányra. Szovjet, bolgár cs magyar úttörők számára szintén az elmúlt héten — pénteken — nyílt olvasótábor, ahol a pajtások nemcsak az olvas­nivalókkal, de egymással is igen jó ismeretséget kötöt­tek: MINDEZ — mondhatni —í játék, szórakozás. A gyere, kék tehetik — és jó, ha te­szik, számunkra pedig ma­rad a munka. A mnnka, fó­kuszpontjában az aratással, és mi most megyeszerte aratjuk a búzát. (ku-ti) Sbmísőb 0 1977, július 10., .vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents