Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
A uépmŰYészet ma már romantika Az apátfalvi keménycserép másod virágzása Kancsó 1890-ből A képen látható tál nem . kínai porcelán, még- csak nem is herendi, egyszerűen keménycserép. Ha mellétennénk egy-ugyanilyen tálat, mondjuk herendi porcelánból, vajon az olvasó melyiket választaná a kettő közül? Gyanítom: a herendit.., — Én a másikat, az apátfalvit, mert XIX. századi manufaktúrában készült, festése, mintázata művészi, jól használható, vagyis értékesebb. Nem véletlenül nevezték vas- tagételes tálnak, régen ugyanis ilyenekben tálalták fel a gulyást, a töltött káposztát és a hasonló vastag ételeket. Fenti sorokat akár hiteles szakértői véleménynek is tekinthetjük, hiszen aki elmondta, dr. Molnár László egyetemi docens, a művészettörténet-tudományok kandidátusa, másfél évtizede kutatja, tanulmányozza a bélapátfalvi keménycserépgyár- tás történetét. Most is az apátfalvi cserepeket válogatja. csoportosítja — mégpedig az egri vármúzeumban, ahol az ország legnagyobb gyűjteményét-őrzik —, hogy a júli-' us 15-én megnyűó kiállításon az egykori műhely 85 esztendei munkájának, keresztmetszetét láthassa az érdeklődő közönség. Malomház a Bélkő alján A XIX. század közepén a Bélkő alján alakult ki a ke- ménycserép-művészet egyik jelentős manufaktúrája. A román kori templom török időkben elpusztult kerengő- jének alapjain emelték az első épületeket, előbb egy szerény papírosmalmot, végül egy porcelános vállalkozó műhelyét. Mindez még csu- pár kísérlet volt. Az apátfalvi keménycserép edényeket első alkalommal az Iparegyesület 1864-ben rendezett pesti kiállításán mutatta be az alapító Hüttner József. A hófehér mázas asztali edények, tintatartók kék kobalt szalagdíszítésükkel a legnépszerűbbek voltak az akkori idők idényművészetében. — Hogyan alakult ki a jellegzetes apátfalvi stílus? — Kezdetben a biedermeier , stílust honosították meg a cseh és német szakemberek. Az 50-es évek második felétől már az önálló, sajátos, népies stílus keresését jelzik a reliefes kék virágcsokrokkal díszített tálak, plasztikus díszű tányérok. Az egyszerű csokrokból és a virágkoszorúkból évtizedek során fejlődött ki az apátfalvi stílus, amely termékenyítőén hatott más gyárakra és a népi fazekas művészetre is. Kialakult például az úgynevezett rózsás minta, majd a szőlőfürttel, madárral, tulipánnal díszített tányérok, korsók, dohánytartók, kulacsok, gyertyatartók, bögrék s különböző étkezési edények kerültek forgalomba és díszítették a falusi otthono-kat, emelték az úgynevezett tiszta szobák ünnepi hangulá,tát. Változott a technika is. A porcelán hatású, máz feletti festésről áttértek a máz alatti festés egy újabb formájára. Az . edényeket kiégetés után ecsettel, vízben oldott fémoxidos festékkel díszítették, majd üvegszerű mázzal bevonva alacsony hőfokon újra égették. A festék így beolvadt az átlátszó mázba és a kontúrok enyhén elmosó- dottá váltak. Ez a technika Apátfalván érte el a legmagasabb művészi szintet. — Milyen volt az apátfalvi manufaktúra? — Néhány épületből álló kis üzemet kell elképzelni — mondja dr. Molnár László. — Az egyik épület volt a malomház, amely forrásra épült, s ily módon a víz hajtotta az őrlőket. A korongos házban hét-nyolc korongon dolgoztak az ügyes kezű mesterek, formálták az edényeket, amelyeket aztán a festődébe Vittek, ahol színes minták - kerültek az agyagra. Ezután következett az égető- ház, : amelyben' " á fafűtésés körkemencében 1160 fokod égették az edényeket. A termelés a manufaktúra keretei között is fejlődött. A 90-es években már új, gépi berendezések váltották fel a kézi erőt, s ennek nyomán szinte ugrásszerűen emelkedett a termelés, évente már több mint százezer darabot gyártottak. Fellendült az edények exportja is. A magyaros díszítésű keménycserepek már nemcsak az országos kiállításokon keltettek feltűnést, hanem 1900-ban, a párizsi, 1904-ben pedig a saint louisi nemzetközi tárlatokon is. Vastagcteles tál az 1850-es évekből. A hazai és a nemzetközi elismerések ellenére-- a 20-as években mégis csődbe jutott az apátfalvi kis üzem. Az első világháború után megalakult,. Első Bélapátfalvi Kőedénygyár Rt. ugyanis már nem tudott megbirkózni a növekvő inflációval. Pedig jelentős összeget fordított az üzemre, az országban elsőként, alagútrendszerű égetőkemencét épített, ám a termelés fejlesztésére mindezt nem sikerült kihasználnia, így 1927-ben beszüntették a termelést, s az üzemet felszámolták. Felújítás Egerben Csak a gyártás jutott csődbe, az apátfalvi kőedények ma is népszerűek, hiszen reneszánszát éli a népművészet. — A népművészet ma már romantika is. Igénylik, keresik az emberek, szívesen díszítik otthonukat és használják is az ilyen jellegű edényeket. Éppen ezért jelentős az a kezdeményezés, amely felújítani tervezi Egerben a kőedények gyártását. Idegen- forgalmi szempontból is figyelemre méltó az elképzelés, nem szólva arról, hogy kialakulhat az ajándékozás új formája, de használhatja a művészi, tájjellegű edényeket a vendéglátóipar is. — Égy mai, üzemi gyártás keretei között megóvható-e a giccstől a művészi értékű kő. edény? — Indokolt az .aggodalmaskodó kérdés — válaszolja a kőedények lelkes szakértője —, amelyre csak azt vála. szolhatom: vigyázni kell a gyártásra. A 85 éves termelés során gyakran változtak' a formák, de a népi minták, az eredeti motívumok, azok túlélték az időt. Tartani, követni kell ezt a hagyományt, és akkor ismét fénykorát élheti az apátfalvi kőedény. (márkusz) Diplomácia—munkával, magatartással Az általánosítás veszélyei nem általános jelenségről lesz itt szó, de a megtörtént esetek néha az általánosítás veszélyeit rejtik magukban. Emberek vagyunk, hamar fogalmazunk véleményt — még nemzetközi méretekben is. Egy ország kényes a maga hírére, lakói becézgetik önmagukat, mint például mi, hogy lovasnemzet vagyunk, vagy kávéivó és így tovább. Hírünk a nagyvilágban természetesen nem ebből táplálkozik, hanem eredményeinket, élet- színvonalunkat tekintik alapnak. Ezt akarjuk, ezt reméljük, s ha elértük, erre vagyunk a legbüszkébbek. A hírt többféleképpen visszük magunkról, s természetes, hogy a tömegkommunikációnál sokszor hatásosabb a személyes benyomás. A turistákról most nincs szó, inkább azokról beszéljünk, akik néhány éven keresztül az NDK- ban dolgoznak. Fiatalók, akik a világot látás öröme mellett szakmát is, nyelvet is tanulnak, s nem utolsósorban — pénzt is keresnek. Sajnos, az utóbbi években egyre több kellemetlen hír érkezik néhányukról. Közlekedési balesetek, lopás, garázdaság ... Ügyeiket a hazai bíróságok tárgyalják ugyan, de hírünkhöz az esetek eléggé kellemetlen adalékokkal szolgálnak. Kinek van erre szüksége? Például arra, hogy a könnyelműen fogalmazó közvélemény „ilyenek a magyar fiatalok” legyintéssel, az értékelés polcai közül a legalacsonyabbra helyezze benyomásait? Senkinek. MEGYÉNKBŐL évente általában 300 fiatal utazik rö- videbb-hosszabb időre dolgozni az NDK-ba. Az előírásoknak megfelelően, alapos szűrésen kell átesniük: véleményt mond személy szerint mindenkiről a munkahely gazdasági vezetője, illetve a KISZ-vezetőség. A néhány eset feltűnő, érzékenyen érinti az embert, ezért tesszük fel a kérdést :\ vajon valóban alapos-e a válogatás? Alapos és felelősségteljes, ahogy azt a nagykönyvben megírták...? Hallottam olyan esetről, hogy a legszebb ajánlást adták a jelöltről, csak — megszabaduljanak tőle. De a másik oldal sem ismeretlen: a lehető legrosszabb véleményt adták az egyik fiatalról, mert — szükség volt rá a vállalatnál. (egyébként ez utóbbi fiatalember évekig kiválóan dolgozó KISZ-titkár is volt...) Nem jó ez a két véglet, a megoldást valahol a középútnál kell keresni. S az sem közömbös, hogy nemzetközi szerződés köt bennünket a megfelelő keretszám biztosításához. A szerződés természetesen figyelembe vette munkaerőhelyzetünket,. tehát nem lehet hátrányára a népgazdaságnak, a kiutazóknak pedig mindenképpen előnyös. Megyénk az évi’ 300 fős keretet kapta, ezt kell biztosítanunk. Ismert, hogy az igény nagyobb, így a válogatás is könnyebb. De — ne legyen könnyű! Azok utazzanak, akik megérdemlik munkájuk, magatartásuk alapján, akik képesek öregbíteni hírnevünket e sajátos diplomáciai megbízatás alapján: ITTHON IS, odakint is,’ jól gondoskodnak róluk] van érdekképviseletük, jó szállásuk, számos lehetőségük arra, hogy a munka ■ mellett megismerkedjenek a testvéri NDK népével, van módjuk szaktudásukat tökéletesíteni* új szakmát tanulni, a nyelvet elsajátítani, s a keresetük- sem a legrosszabb! Ezért is érinti az itthoniakat érzékenyen az egyre több, eléggé el nem ítélhető, a bíróságok elé kerülő eset. Az ösz- szességhez képest persze nem sok, de feltűnő, és ahogy :a bevezetőben írtuk — nincs szükségünk az ilyen forrásból táplálkozó általánosításokra. Véleményünk szerint, először itthon, a házunk. táján nézzünk körül, és alaposabban, mint eddig. Kátai Gábor Összehangolt irányítást kérnek az ifjúsági klubok Az utóbbi évtizedben megháromszorozódott az ifjúsági klubok száma, gazdagodott, színesedett- tevékenységük, öntevékeny csoportok, ma- - gtrk - teremtik - meg—a- közös - - ségi művelődés, szórakozás kötetlen formáit. Ezt a céltudatos törekvést támogatta az Országos Közművelődési Tanács elnöksége az ifjúsági klubok tevékenységének elemzésekor. Az ülésen, — amelyen a KISZ KB vázolta az ifjúsági klubok helyzetét — megállapították: az ifjúsági klubok' mozgalma országos mozgalommá fejlődött, már több mint négy és fél ezer működik. Vonzerejük azonban nagyon, különböző. Az üzemi és termelőszövetkezeti klubok általában jól felszereltek, eredményesen tevékenykednek, a lakóterületiek és a művelődési házakban levők anyagi feltételei viszont nem kielé- gítőek. Az iskolai klubok sem töltik be mindenhol közösségteremtő . funkcióikat. Az elnökség egyetértett a --K-ISZ- KB intéző--bizottságának álláspontjával: fontos a .klubmozgalom irányításának javítása, az irányító szervek együttműködése. Az irányítás azonban rte korlátozza a fiatalok alkotó-, kezdeményezőkészségét, aktivitását, hanem a klubélet tartalmának gazdagításához az új, vonzó tevékenységi formák kialakításához nyújtsanak érdemi —, de nem gyámkodó segítséget. Javasolták: az ifjúság^ klubok tevékenységé^ nek hatékonyabb orientálására, támogatására a Kulturális Minisztérium mellett az illetékes országos szervek bevonásával hozzák létre az ifjúsági klubtanácsot. Az elnökség felhívta az állami és a társadalmi szervek figyelmét: javítsák a klubok működési feltételeit. Az iskolái és főiskolai kim* -bök működjenek együtt : a.; többi klubokkal, váljanak ta munkásfiatalok és a diákok- találkozásainak színtereivé. Támogassák a munkásfiatalok továbbtanulását, művelődését. A KISZ-szervezeték pedig segítsék elő a klubok közéleti szerepének művelődését. A KISZ megyei járási, keZ rületi bizottságai rendszere-, sen kísérjék figyelemmel a területükön működő klubok tevékenységét, a klubok mozgalmi jellegének fejlődését. Ösztönözzék újabb klubok létesítését a lakótelepeken, kisközségekben, munkásszállásokon, szakmunkás- képző intézetkeben. (MTI) QJIÄi t977. július 10., vasárnap VÉGH ANTAL JESZAHAS 14. „Ezért vagyok én a Bálinté és nem a tiéd! Mert te csak úgy szerettél, hogy most meg tudsz bocsátani mindent — gondolta Zsuzska. — Az igazi szerelmekben, amilyen a mienk — azokban nincs bocsánat semmire!” — Nem kell. hogy megbocsáss nekem! Nem a tied vagyok! Berci nem csinált jelenetet. Másnap fáradtabbnak látszott, mint a hazajövetele napján. Nem szólt, nem folytatták az' éjszakai beszélgetést. Olyan volt a lakás, mint egy siralomház. Berci gyengébb volt, mint amilyennek látszott: Aznap délelőtt váratlanul — kétszer ájult el. Zsuzska lefektette, borogatást tett a homlokára. Nem úgy alakult semmi, ahogy Bálinttal eltervezték. Bercit- nem lehet, elhagyni most. a férje volt... a gyermekének az, apja. . Ezt Bálintnak meg kell érteni. (REGÉNY) Bálint másnap késő este érkezett vissza a városból. A kapitány a teherautóval haza is hozatta. Annyi mindent látott, hallott a két nap alatt, alig várta, hogy beszámolhasson róla. Most már mindennél biztosabb: lehet hinni abban az eltervezett, megálmodott új világban. Óriási az erő, amely azt előkészíti. Apa és anya fogadták. — Hazajött a tiszteles úr! — mondta apa. Bálint meglepődött, belesápadt. lélegzetet vett. De aztán megnyugodva válaszolt : — Hazajött... hála Istennek ! Apa és anya meglepődtek Bálint válaszán. Ök ketten egész délután, este erről beszélgettek. — Most kell elhatároznotok ... — mondta apa. — A főispán úr szíves volt hozzád. Ő elintézhetné, hogy itt hagyd a hidat... küldhetné embert helyetted. — Már határoztunk! .— -ez. volt Bálint válasza. Felállt, kiment az ajtón, végig az utcán, a templom felé. Sötét volt a papiak minden ablaka. Bálint óvatosan körüljárta a házat. „Nem vár itt engem senki! Jobb így? Maradjanak ők együtt... az apa, az anya, a gyerek... ők hárman. De akkor hogy kelek én fel holnap reggel? Hogy élek Zsuzska nélkül?” Megindult hazafelé, de meggondolta, kisétált a hídhoz. Sehol egy élő lélek. „Egyedül maradtam! Zsuzska nélkül ennyire egyedül vagyok?” Sokáig járkált végig-hosz- szig az épülő híd körül, azután felment a hídra. Kisütött a hold, a víz ragyogott, csillogott, a frissen háncsolt oszlopok világítottak, érzett a nyers akácfák kesernyés illata. A hídra — ahol le is desz- kázták — rá lehet menni. Nekikönyökölt a híd karfájának. nézte a vizet. „Aki szerelmés, aki csalódott, annak nem jó sokáig nézegetni se az örvénylő vizet, se a vonatkerekeket...” Aztán ’ mintha csak a friss Szamos-szél tisztította volna meg borongós gondolatait, hirtelen felderült. Futva . megindult a faluba. Most fog bemenni hozzájuk. Most megkérdezi azt. amit kell. A templomnál megcsendesedett, újra elbizonytalanodott. „Szétválaszthatom őket?” Megállt, hogy kilihegje magát. Ott a tám mögött, ahova ők behúzódtak a múltkor a templom falánál, ott valaki van ... — Zsuzska! — Mióta várlak itt! A kettőjük sorsáról beszélgettek. hogy most mi következik. Bálint azt akarta, hogy ma este végleg rendezzenek el mindent. Türelmetlen volt, zaklatott, mintha hirtelen elveszítette volna a régi kedvességét. Ha nem is megértéssel, de harag nélkül váltak el. Bálint visszakísérte Zsuzs- kát a papiakba, hazafelé menet újra nekikeseredett. Félre kell álljon! Most még talán lehetne! Másik este is ugyanúgy találkoztak. Berci nem kérdezte meg, hogy Zsuzska hova megy. Ügy tett. mintha észre sem venné. Attól az első estétől számítva soha egy szóval sem Jcérte Zsuzskát semmire. Ügy éltek egymás mellett, mint két idegen. Zsuzskának fájt ez. Viharokat akart, jeleneteket, végleges szakítást, aminek során minden kiderül, megtisztul. Berci gyámoltalanabb és elesettebb volt mint valaha. Zsuzska azt szerette volna, hogy erősödjön meg. így nem lehet itthagyni egy embert, aki a gyerekének az apja. akit szeretett" valaha. Bálint nem értette ezt. Bálint egyre türelmetlenebb lett; és egyre bizonytalanabb. Zsuzska megmondta neki, hogy benne nem változott semmi, de idő kell, úgy akar elmenni Bercitől, hogy ne szégyenkezzen. Ha eddig kibírták, kibírják még a következő néhány napot, hetet* Bálint pedig arra gondolt, Zsuzska hátha azért teszi ezt, hogy ő ráébredjen: álom volt minden az ő eddigi életükben. Megjöttek a hideg őszi esők. A híd körül pocsolyatengerré vált a föld. Egyre nehezebben ment a munka. Bálint összeszorított foggal hajtotta, serkentette az embereket. Meglegyen a híd! Önmagának is bizonyságot akart. Neki nem sikerül semmi? Megmutatja! A főispánnak tervei vannak vele. Mit mond. ha ezen a nagy erőpróbán kudárcbt vall? Nem a parasztok buk-; nak itt meg, hanem ő. Ügy érezte, hogy számára Zsuzska és a Híd egyet je-, lent. Csak együtt érheti el: mindkettőt. Egyre nehezebb helyzetbe került Bálint. Most kellene az emberekbe lelket önteni. De benne se a régi már a leiek. (Folytatjuk^
