Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
Érettségi, felnőtt fellel Töprengő tudósítás egy szóbeliről A vizsgadrukk az igazi. Épp olyan, mintha tizenévesek lennének, pedig hát felnőttek, akik vagy üzemben, vagy irodában dolgoznak. Az egyik ál), a másik ül, a harmadik a folyosót rója. Az üres székeken mindenütt könyvek, füzetek- Jó néhá- nyan jegyzeteiket böngészik, s nyugtalanul várják azt a pillanatot, amikor nyílik a terem ajtaja és szólítják őket. Mindannyian Párádon tanultak. hároméves, magánvizsgára előkészítő tanfolyamon. S most — az egri Dolgozók Gimnáziumában — következik az utolsó próbatétel: o szóbeli érettségi. A részletekről már nem diskurálhattunk, mert mennie kellett... 80Borsos Istvánná se tartozik a kötélidegzetűek közé, különösképp most, amikor sejti, hogy néhány perc múlva hívják. Bizony, a beszélgetés is nehezen indul, mert már azon töpreng: vajon milyen tételeket húz. Társául szegődik, vagy elpártol tőle Fortuna szeszélyes istenasszonya. — Valaha megkezdtem a gimnáziumot, de aztán családi okok miatt abbahagytam, s elsajátítottam a fodrászszakmát. Végül mégis a recski takarékszövetkezetnél lettem pénztáros, mert itt egy műszakban dolgoztam, s így több időt tölthettem a gyerekekkel. Előbb a képesített könyvelői bizonyítványt szereztem meg, utána középiskolába pályáztam. Azért Párádra, mert közel van, s ráadásul itt három év alatt fejezhetem be tanulmányaimat. A pedagógusok igen sokat tettek értünk, hetente két alkalommal foglalkoztak velünk. Lényegében megmagyarázták az egész anyagot. Nem kívánták. hogy eljárjunk minden órára, ám a társaság zöme mégis megjelent, mert így könnyebben boldogultunk a nehezebb tárgyakkal. — Munkahely, otthoni teendők, iskolapad, rendszeres felkészülés... Hogy bírta? — Néha nehezen. De fiát az elöbbrejutásért áldozni kell— Magasabb beosztást kap? Az asszony rögvest tisztázza a félreértést: — Szó sincs erről! Mindössze behoztam a lemaradást, s azóta másképp látom, értékelem a világ dolgait. Tekintete tükrözte, hogy magyarból jól választott, s mindjárt lendületesen hozzáfogott a vázlat készítéséhez. Folyik a vizsga, s közben Kiss Istvánná, érettségi elnök bemutatja az osztályt. — Igyekvő gárda. Ismerem őket, többször találkoztam velük. Tanáraik arra törekedtek, hogy mindany- nyian képességeik legjavát adják- Az írásbelin — legalábbis biológiából — ez I nem sikerült, hiszen tízen készítettek elégtelen dolgozatot. Nekik most szóban kell számot adniuk tudásukról. Az egyik fiatalember épp ezzel próbálkozik. Témája: az ember idegrendszerének felépítése. A határozott fellépésnek már nyoma sincs: akadozik, nem ismeri a tényeket. Juhász Károlyné mentő kérdésekkel akarja a helyes útra téríteni, sajnos, majd mindig hiába. Ilyenkor aztán humoros sztorik is adódnak. Idézzünk ezekből is. A vizsgáztató a csigolyák számáról érdeklődik, a felelő tétovázik, végül elkeseredetten kiböki— Nem jut eszembe, pedig tessék elhinni, otthon megszámoltam. Egy másik jelenet. A fiatal hölgy nem elékszik Hunyadi harcaira, hadjárataira. A történelem szakos tanár nem hagyja magára, mondja helyette, majd hozzáfűzi... — Ugye, nem haragszik, hogy közbeszóltam? — A, dehogy, hiszen önnek úgyis jobban megy.. ■ Adatok, évszámok kellenének, az érettségizőnek azonban nem megy, s elkeseredetten néz a semmibe. — A térképet miért nem használja? Vegye már élő! Néhány pillanat, s minden rendjén. Hát persze, csak sorra kell olvasni a tényeket. & Borsosné következik, aki Tóth Árpád költészetét méltatja, méghozzá megnyerő magabiztossággal. Észreveszi a jellemző stílusjegyeket. Összefüggéseket keres és talál is. Erre csak az képes, aki széleskörűen tájékozódott- Később arra utal, hogy a három év alatt kedvelte meg a Nyugat nagy egyéniMegújul a tv Mindenki iskolája Széles körű vitát váltott « az elmúlt tanév folyamán i televízió új oktatási tornája, a Mindenki iskolája. belemen Endrétől, az Isko- atelevízió vezetőjétől érdek- ődött az MTI munkatársa a /iták tapasztalatairól és a lövő terveiről: — Népművelők és pedagó- ;usok, dolgozók és diákok lágy várakozással tekintetek a televízió új műsorso- ■ozata, a Mindenki iskolája ehetőségei elé. Első adása- nk után nyilvánvalóvá vált, íogy azokhoz a dolgozókhoz izólunk, akik munkájuk mel- ett végzik az általános isko- a felső osztályait, valamint azokhoz, akik ugyan még lem szánták el magukat szervezett tanulásra, de sze- •étnének megfelelni a fokozódó követelményeknek, amelyeket a társadalom, a munkahely és a csalód táammm ISTÍ. július &, péntek # maszt velük szemben. Számos helyről kaptunk írásos véleményeket, többek között olyan országos szervektől, mint a SZOT, a Népművelési Intézet, a Kulturális Minisztérium, a Fővárosi Pedagógiai Intézet felsőoktatási részlege, de eljutottak hozzánk a megyei tapasztalatok is. Megtudtuk: nem vált ugyan tömegessé az a fel- dolgozási módszer, amelyet kísérletként kialakítottunk, mégis komoly eredményei vannak az elmúlt tanévünknek, amelyben 1920 percben sugároztuk a hetedikes és nyolcadikos tananyagot. A jövő évben körültekintőbb előkészítéssel, nagyobb szervezettséggel indítjuk új adássorozatunkat, tartalmi ismertetőket, műsorrmptára- kat, módszertani segédleteket adunk ki. Adásnapjainkat csökkentjük. Megmarad a vasárnapi és a keddi műsoridőnk, a szerdait elhagyjuk. Érdekesség lesz, hogy sorozatainkat már az új tanterv jegyében készítjük .. *, (MTI) ségeit, s megvette köteteiket. Érdeklődéséről így vall: — Felfedeztem a líra szépségét, ha nem járok gimnáziumba, ez elmaradt volna. Ilyenkor örül a magyartanár. .. Ez az egyik véglet, de a másik se hiányzik. A kiegyezés értékelése nem nagy gond, mert a könyvben minden fontos észrevétel megtalálható, csak időt kell szánni áttanulmányozására. Ha ez a többi tétel esetében sem történik meg, akkor igazi káosz formálódik: keverednek a korok és dátumok. Ezek a mondatok elriasztják a hallgatót: — Deák el akart szakad-- ni a Habsburg-háztól- Igen, ő a füegetlénség híve vtflt. Szegény Kossuth, mit szólna erre? BAz újságíróban a pedagógus lázong. Nesze neked, irodalom- és történelem- szemlélet, -gondolkodás, ízlés-pallérozás. Lehet, hogy meglesz az elégséges, vagy a közepes, de mögötte feleslegesen kutatnánk a tudásfedezetet. Jó ez így? Aligha! Törvényszerű? Semmiképpen, mert bármennyire nyersen is hangzik, de ki kell mondani: az ismeretek alapszintjét mindenkinek kötelessége elsajátítani. Ehhez nem szükséges különös adottság, mindössze szorgalom. Ha magasnak tűnnek a követelmények, hát engedjünk belőlük, de a minimumból semmit se, mert egyébként az annyira óhajtott bizonyítvány csak lát- szateredmény. Az igazsághoz persze hozzátartozik még egy mozzanat..—»—- ...... B orsosnénak gratulálhattunk- S p búcsúzásként így fejezte be a korábbi párbeszédet. — Más ember lettem, érdeklődőbb, olyanokra is felfigyelek, amikre régebben soha. Jó érzés tudni, hogy a hozzá hasonlóak vannak többségben• Pécsi István Kiállítás kerekeken A felszabadító harcok, a földosztás, az újjáépítés fontosabb állomásait, apró, képekben megörökített epizódjait, a szocialista építőmunka eredményeit mutatja be az a vándorkiállítás, amely a napokban érkezett Nógrád- ból Heves megyébe. „A béke negyedik évtizede” című tárlat eredeti fotóit, a korabeli plakátokat, dokumentumokat a Volán 20. sz. Vállalatának KISZ-esei gyűjtötték össze és állították ki két felújított csuklós buszban, melyek a fasizmus felett aratott győzelem napján indultak el Bat- tonyáról és több hónapos út után, november 7-én érkeznek az utolsóként felszabadult magyar helységbe. Ne- mesmedvesre. Az autóbuszok Pétervásá- rán kezdték meg megyei kőrútjukat, ahonnan továbbindultak először Fedémesre, majd Bükkszék, Bátor, Hevesaranyos volt az útvonal. A guruló kiállítás ma érkezik Nagyút községbe, ezt követően pedig Gyöngyös- oroszi, Lőrinci. Petőfibánya, Tarnaszentmiklós és végezetül Kisköre KISZ-esei, szocialista brigádjai, és természetesen lakói nézhetik végig a tablókat. 4 Egyébként a házigazdák — a Volán 4. sz. Vállalatának KISZ-bizottsága — mellett, a szervező munkába bekapcsolódott a Hazafias Népfront megyei szervezete is. és 13-án ők adják majd át a vándorkiállítást a Szolnok megyeieknek. A füzesabonyi kamarakórus sikere Szolnokon A szolnoki kulturális hetek keretében — mintegy 1200 dalos részvételével — rendezték meg a Tisza-parti városban a szövetkezeti kórusok VI. országos találkozóját. öt együttes — köztük a füzesabonyi ÁFÉSZ aranydiplomás kamarakórusa — vehette át színvonalas művészi teljesítményéért a SZÖVOSZ által alapított díjakat. Hogy mik vannak? Ha valaki a járdán biciklizik, az szabálysértés. Ha a parkban az aranyhalakat fojtogatja, az is. Ha valaki bérlakásban, vagy társasházban reggelig tartó bulit csap, az is bocsánatos bűn. Feljelentés, bírság, vagy nyolcnapi elzárás... Ennyi az egész! Nem nagy dolgok ezek! Semmiségek, ha az igazi bűnökhöz hasonlítjuk őket: emberölés, rablás, zsarolás. A baj csupán az, hogy ezek a „bocsánatos bűnök” szaporodóban vannak. Érzéketlenség, mások semmibe vevése, gyakran a gőg melegágyából fejlődnek ki. Két példát: — Kellemes és tiszta ma a strand vize. — Nagyszerű! Ússz csak beljebb! Beszélgetés közben egy hölgyismerős is odalubickol g kislányával. — Jó a víz, és szép időnk van! Valaki mondani készül még valamit, amikor egy óriási loccsanás, és szemünk-szánk tele vízzel. — Hé, Zsömlye! Nyomd be magad a habokba és hozd azt a labdát! Elősző)- ketten, majd négyen dobálják az emberfejnyj pettyest. Egyszer csak éles sípolás. — Ebben a medencében, kérem tilos labdázni! Hangos röhej a válasz, miközben a négy legény tisztái erővel csapja a vizet. — Nem értik, kérem? Azonnal hagyják abba, különben.w Lassan csak ők, — a négy vitéz — maradnak a medenú cében, azok pedig, akiknek a napját elrontották, diszkréten kiülnek a partra. És gondolnak magukban valamit... A másik eset: Az esti híreket mondja a rádió. A hírek után a bemondó kéri; halkítsuk le a rádiónkat és gondoljunk azokra, akik pihenni szeretnének. Alighogy a rádió lehalkul, hallani lehet, hogy valahol a házban bömböl a magnó. — Jó kedvük van! Talán tizenegy felé elcsitulnak... Éjfélkor még feljebb erősítik a magnót, harsányabb IesZ a nevetés. Kínjában az ember már a falon áthallatszó vicceken is nevet. Valaki csenget. — Hallja ezt a? — Mi az, hogy hallom! — No de, kérem, ebben a házban még sokan lakunk és gyerekek vannak! Holnap is nap lesz. őrület! Hogy mik vannak ? , Éjjel kettőkor — a második altató után — újra csengetnek. — Telefonálni kellene a rendőrségre! Mégiscsak vannak szabályok... Lassan megvirrad. A lárma, a zene tetőfokon. — Legalább szólnának, hogy menjünk el hazulról! Szóval így! Nem történt nagy dolog, csak egy lakásban hajnalig szórakoztak nagyon kellemesen úgy, hogy sokan mások álmatlanul virrasztottak. Az ő kedvükért... Kis dolgok? Lehet! Bocsánatos bűnök, hivatalos nyelven szólva szabálysértések. Mindössze arról van szó, hogy valakik időnként elfeledkeznek arról, hogy mások is élnek a világon, és ráadásul azok is emberek... Szalay István VÉGH ANTAL BP GZAAAS 12. Később, ahogy messzebb került a front, és mind kevesebb orosz katona járt erre, Iván kapitányt bevezényelték a városba, onnan járt ki néha — mostanában egyre kevesebbszer. Csak akkor, ha jószágot rekviráltat, terményt vagy más egyebet... Innen soha ne,m vitetett munkára embereket, fogatokat se rendeltetett — a híd miatt. Iván kapitány hátrament a teherautóhoz, leengedte a kocsi oldaldeszkáját, segített az embereknek leszállni. Három civil ült a kocsiban, hátul. Jöttek, hogy megnézzék a szamosháziak nagy nekibuzdulását. Az egyik az új főispán, a másik a szolgabíró, a harmadik pártember, a kommunisták titkára. A főispán is tanár volt azelőtt, Barna arcú. nevetős szemű. Erős, izmos testű: ki- kupálódott, jól felöltözött paraszt. Könnyen megjegyezhető neve volt: Balogh István. Őrült, hogy Bálint a falu élére állt, és hogy a szatnos- háziak nekikezdtek a hídépítésnek. Bálint azt mondta, ha felépül a híd, megy vissza az is. kólába. Alig várja, hogy taníthasson. (REGÉNY) „Nem mész te vissza a gimnáziumba! — gondolta magában a főispán. — Ezt a hidat építsétek még fel, ha tudjátok, de aztán bejössz mellém, a főispánságra, ilyen emberek kellenének nekem!” Iván kapitány — jól tud magyarul — azt kérdezte, jár-e mindenki rendesen dolgozni a hídhoz. Nincs-e egy kis fegyelmezésre szükség, mint a múltkor? Angyal Sándoréknak össze- vlllant a szemük. „No, Bálint, most mondd meg ... sorold csak fel, hogy melyik gazda húzza ki magát. Aztán veress rájuk Iván kapitánnyal... Most, Bálint, most!” — Jön mindenki! —mondta Bálint. — Nincs baj. Küldje be Soós keresztapá- ékhoz az oroszokat? Halvan kapitány valahova bemegy, annak foganatja van. — Ákáromis! — fenyegető, zött Iván nevetve. A szegények morogtak, Bálint hogy mondhatott ilyet! Letették szerszámaikat, feljöttek a töltésre. Ahogy ösz- szegyűlt a nép, a főispán rövid beszédet mondott. Éppen úgy ejtette a szavakat, mint akármelyik paraszt, csak a beszédje volt okosabb. A földosztásról szólt: tavasszal kimérik a Tisza grófok földjét! Ez biztos! Mert könnyebb lenne a Szamos vizének visszafelé folyni, mint valakinek azt megakadályozni, hogy Magyarországon új világ legyen ... Ennek az új világnak pedig fundamentuma a földreform. Nem sokáig maradtak a vendégek. Szívélyesen bú. csúztak el. Az úton egymás között beszélgettek. Iván kapitány se ült előre a sofőr mellé, mind a négyen hátul szálltak fel. A főispán azt mondta: — Mekkora erő van ebben a népben! Ezeket nem lehetett megtörni megalázással, robottal, tlzenharmados aratással... A szolgabíró — műszaki ember: — Nem biztos, hogy fel tudják ezek építeni a hidat. De iskolának jó lesz! Majd tavasszal megnézzük, mire mentek. Iván kapitány: szívesen segítené a hídépítőket, eddig is küldött nekik szeszt, csizmatalpat, szalonnát, de a felsőbb parancsnokság leállította az ide Irányított szállítmányt. Mindent a szatmári hídhoz kell küldeni, az katonailag fontosabb. Azt, amit ők négyen beszéltek, Bálint és a hídépítők . nem hallották, csak a biztató szavakra emlékeztek. A gazdákat azonban elkeserítette ez a beszéd. — Az istenit neki, a végén csakugyan elvesznek tűlünk mindent, a gróf után mi következünk. És még dolgozzunk is nekik a hídnál... A főispáni látogatás jelentős dátum volt a híd építésében. Másnap reggel otthon maradt minden gazda. A teljesítmény így is volt olyan, mint az előző napokon. Akik maradtak, azok tudták, miért dolgoztak... Minden fejszecsapással közelebb akartak jutni valamihez! Ügy érezték, valamitől elválasztja őket a víz, a Szamos vize... de ha egyszer túljutnak rajta! Bálint este korábban ment Zsuzskához. — Reggel volt itt egy ember ... hadifogságból szökött, azt mondta, látta Bercit, találkozott vele, de nem beszéltek, mert Berci a tiszti külö. nítményben volt, ő meg a legénységgel. Egy hídépítésnél dolgoznak... Hála istennek, él! — mondta Zsuzska. — Igen — felelte rá Bálint.' Aztán sokáig nem beszélgettek, nézték, kutatták egymás arcán az öröm, a boldogság, az együvé tartozásuk nyomait. Bálint fogta Zsuzska ke. zét, a mama folyton ki-oe- járkált, és mogorvább volt, mint máskor. A Berciről érkezett hír zavarhatta meg? Mindenki ideges a családban, még a gye. rek is nyugtalanabb, mint máskor, — Beszélgetni se tudunk! így nem lehet... Kétpercen- ként nyílik az ajtó. Tudod, mit? Kísérj ki... jobb, ha megyek... Zsuzska nem vesztette el sem a türelmét, sem a kedvességét. — Jobb, ha úgy teszelj mintha mennél. Bálint magára terítette a kabátot, köszönt. A mama visszamorgott va-. lamit. Amikor az előszobába érú tek, ott az ajtónál megálltak egy pillanatra. Nézték a pad.' lót. Kijött utánuk a mama. — Megfázol, kislányom! —» mondta mogorván. É- __ (Folvtatjuk,\jM
