Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
A Hatékonyság útjai a.) Gazdasági életünkben különösen sok szó esik a hatékonyságról, arról, hogy a mindennapi munkát mi tehetné hasznosabbá, eredményesebbé. Nos, e rendkívül fontos kérdéshez kapcsolódik most lapunk új, tízrészes gazdaságpolitikai sorozata is. Reméljük, hogy szakírónk anyagaival sikerül még nagyobb érdeklődést kelteni az érdekes, izgalmas téma iránt, segítünk eligazodni a részletekben s a tennivalókat is jobban megismertethetjük az érintettekkel, kedves olvasóinkkal. Többet esetleg, mást biztosan Idén februárban, a szocialista ipar értékesítése 48,6 milliárd forintot tett ki, szemben a tavaly februári 44,7 milliárddal. Megengedve a túlzást: a többlet még nem eredmény. Csak akkor az, ha olyasfajta termékekből, szolgáltatásokból áll, amilyenek iránt tartósan nagy a kereslet, s amilyeneket — az össztársadalmi munkaráfordításokat tekintve, jövedelmezően, azaz — hatékonyan bocsát ki a gyártó cég. S ennyi sem elég. Hiszen ha csupán ez lenne az egyetlen feltétel, megtörténhetne, két-három iparág összehozza a szóban forgó többletet, ám az ellátásban és a kivitelben súlyos zavarok keletkeznének. Azért, mert az általuk termelt, terven felüli áru más- honnét vont el anyagot, energiát, munkaerőt, szállítóeszközt stb., amíg tehát — a gondolati játékban a képtelenségig elemezve — Dunát rekeszthetnénk hengerelt acéláruval, nem lenne autóbusz, polietilén, cement. A szőttes sokféle színe Érdemes föllapozni a népgazdaság ötödik ötéves tervéről — az országgyűlés ülésén 1975. december 18-án — elfogadott törvényt. Ebben a többi között azt olvashatjuk: „Az ipari termelés hatékonyságának erőteljesebb növelését szelektív fejlesztéssel, a hazai és a nemzetközi munkamegosztásnak, a szakosításnak és a kooperációnak a bővítésével, a műszaki színvonal emelésével, korszerű vezetési és szervezési módszereknek az alkalmazásával kell elérni.” Már ez a summázat is érzékelteti, milyen tarka a teendők szőttese, s még inkább kibontakozik sokféle színe, ha közelebbről vesszük szemügyre. A szelektív fejlesztés két szava mögött ugyanis bonyolult feladatok serege áll, a hazai alapanyag-termezalék. Az érukíbocsátás egészén belül azonban 38—40 százalékkal növekszik a korszerű alapanyagú, termelékeny' technológiával előállított cikkek aránya. Ez már mond valamit. Még érthetőbben közli a hatékonyság mibenlétét az a tény, hogy a már említett, s hasonló változásoknak, így a termelékenység emelkedésének köszönhetően, a ruházati ipar egy dollárt 51,50 forintért termel majd ki 1980-ban, míg 1975-ben 59,20, 1970-ben 74,20 forinttal érte el ugyanezt. lés növekvő súlya éppúgy, mint a termékszerkezet változása. Nagy hiba %zért a gazdasági hatékonyság átfogó mércéjét szűkíteni, s úgy vélekedni, hogyha több a nyereség a gyárnál, a vállalatnál, máris hatékonyabb a munka. Lassú fölismerés A gazdasági élet testes szótárában nincs még egy olyan kifejezés, amit gyakrabban használnának, említenének a hatékonyságnál. Csakhogy meglehetősen önkényes az értelmezés, már- már ahány értelmező, annyiféle „hatékonyság”. Lassú a fölismerés, összetett fogalomról van szó, amiben résztevékenységek tucatjainak eredménye sűrűsödik, bár elvileg pusztán ráfordítás és eredmény viszonya a hatékonyság. A félreértésnek, félremagyarázások következményeként azután megtörténik, a gyártó szentül hiszi, javította munkája hatékonyságát, mivel jól fizető termékéből a tervezettnél is többet vitt piacra, holott ugyanabból az anyagból másutt kétszer jövedelmezőbb árut készíthettek volna. Kapaszkodjunk a tényékbe: a ruházati ipar nem tartozik a termelésüket látványosan bővítő ágazatok közé. Tavaly például mindössze 0,6 százalékkal állítottak elő többet, mint 1975-ben. A korábbi esztendők — kivéve 1973-at — sem tanúskodnak szédítő iramról. Tételezzük fel, hogy a ruházati ipar cégei, nagy nekiveselkedéssel megkétszerezik termelésüket. Látszatra remek dolog. Valójában semmi köze nem lenne a hatékonyság javításához, mert mihez kezdene a kis- és nagy- a külkereskedelem a termékheggyel, s még inkább, mibe kerülne ez a több a társadalomnak?! Az ötödik ötéves tervben a ruházati ipar termelésének tervezett mértéke 30—32 száA hosszú út Magába száll, ki okos névre vágyik — figyelmeztet a közmondás, azaz először 4sa- ját képességeit veszi szemügyre, tetteit értékeli kritikusan, s csak azután ítélkezik másokról. A hatékonyság javítása az okosság magas fokát tételezi fel, s követeli meg mind a termelői közösségektől,®mind azok vezetőitől. Az egyszerűbb cselekvési lehetőségek ugyanis fogytán vannak, a bonyolultabbak, a rejtettebbek kerülnek sorra, s ezek fölismerése, hasznosítása nem könnyű. Ráadásul, egyszerre kell törődni azzal, ami rövid, s ami hosszú távra szól, de úgy, hogy holnapi terveink ne keresztezzék a holnap- utánt. Tények .tapasztalatok igazolják: a vállalatoknál, s az irányító szerveknél is most tanulják ezt. Nem puszta kényelmességből hanyagolták el ezeket a tudnivalókat, hanem, mért az ösztönzési rendszer mereven, sokféle torzulással közvetítette a hatékonysági követelményeket. Az 1976 januárjától érvényes szabályozók javítottak a helyzeten, de minden vállalatra egyformán, s tökéletesen ható szabályozás egész egyszerűen, nem létezik. Ezért nő meg a központi és a helyi akarat ötvözésének fontossága, ezért kerül első helyre az a teendő, hogy a munka társadalmi és helyi, azaz makro- és mikroszintű hatékonyságának hosszú útja nemcsak párhuzamos legyen, hanem a másikhoz minél közelebb húzódjék, ha lehet, egybeessen. (Következik: versenyzők.) Lázár Gábor Verseny, • • Ötezer újdonság A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézetben évente csaknem ötezer új termeket vizsgálnak meg, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerül. Képeinken a BRG által gyártott új kazettás magnetofont és az új Skodát vizsgálják. (MTI fotók, Balaton József fejvételei — KS) Több szőlő, burgonya és bús Segítik a háztáji termelést Andornaktályán Az andomaktályai Eger- völgye Termelőszövetkezet vezetősége a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztése mellett gondot fordít a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatására is. Az MSZMP XI. kongresszusának határozatait figyelembe véve gazdaságunk elhatározta, hogy mindent megtesz a háztáji termelés korszerűsítésére, arra, hogy minél több áru kerüljön a piacra a háztáji gazdaságokból is. Ennek érdekében a vezetőcég még 1974. áprilisában Harmincnyolc év a vasút szolgálatában (Tudósítónktól) Minden év július második vasárnapján ünnepeljük a vasutasokat. Ezúttal 27. alkalommal rendeztek vasutasnapi ünnepségeket országszerte. Az ünnep alkalmából felkerestük a gyöngyösi Barta Gyulát, aki a napokban ment nyugdíjba 38 évi szolgálat után. 1939. április 19-ét írtak, amikor a paraszti családból származó Barta Gyula Füleken vasutasnak jelentkezett. Első próbatétele a pályamunkások között volt. Félévi krampácsolás után léphetett tovább, vonatfékező lett. A Fülek—Hatvan, Bánréve— Miskolc—Űzd vonalakat járta. 1941-ben jegyvizsgálói szakvizsgát tett, s a háború kitöréséig a miskolci vasút- igazgatóság területén teljesített szolgálatot. A felszabadulás után az elsők között jelentkezett a vasút újjáépítésére. Hatvanban, Kistere- nyén és Gyöngyösön megfeszített munkával indították be az ország vérkeringését, a vasúti közlekedést.. Barta Gyula is igyekezett lépést tartani a vasút rohamos fejlődésével. 1957-ben levelező tagozaton érettségizett, 1960-ban pedig sikeresen vizsgázott a tiszti iskolán, s ezt követően öt évig vezénylőtiszt volt Kál-Ká- polnán. Ez a viszonylag nyugodt munkakör nem ízlett Barta Gyulának. Feletteseit arra kérte, hogy hadd utazhasson, legyen a jegyvizsgálók között, mert érzése szerint tapasztalata átadásával jobban tudja szolgálni a vasút érdekét. Szolgálati idejének utolsó 11 évét fővizsgáiéként töltötte el. Sok fiatal jegyvizsgálót oktatott ki, s nevelt kulturált intézkedésre. A fővizsgálók Hórnán Kató szocialista brigádjának — nyugdíjba vonulásáig — Barta Gyula főfelügyelő volt a vezetője. Kétszer bronz, kétszer ezüst, legutóbb pedig arany fokozatot ért el az általa irányított kollektíva. A vasúthoz való hűsége jeléül megkapta a legrangosabb törzsgárdajelvényt és összesen háromszor részesült kiválódolgozó-kitüntetésben. A hosszú szolgálat után Gyula bácsi megérdemelt pihenőjét tölti. Most már mind gyakrabban feltűnik a Szurdokparton levő szőlőskertjében, s a városi sporttelep lelátóján. De azért alkalmanként felszáll egy-egy vonat- Yl«. hogy volt kollégáival né- n’.ny szót váltson. Csaknem négy évtized után nehéz megválni végleg a vasúttól ... (szigetváry) úgy döntött, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokat egy függetlenített agronómus irányítsa. Feladatául szabtuk a termeléssel összefüggő szervező munkát, a folyamatos szaktanácsadást, szolgáltatást és felvásárlást. Szövetkezetünk tagjai és alkalmazottai, összesen 131- en az elmúlt három esztendőben 32 hektáron telepítettek modern háztáji szőlőt, melyhez gazdaságunk biztosította a műtrágyát, a kémiai talajjavítást, a forgatást, a gyökeres oltványt. Telepítés után pedig az ültetvényeket rendszeres növényvédelemben és gépi talajmunkákban részesítette. A háztájiból jelenleg 20 hektár a termőszőlő, melyből 1976-ban 31 vagonnal került a termelő- szövetkezet irányításával értékesítésre. A hagyományos szőlőkkel rendelkezőknek is biztosítjuk a permetezést és a termést pedig értékesítjük. A jobb húsellátás érdekében tavaly áprilistól a három község: Andornaktálya, Nagytálya, és Makiár lakóinak előnevelt baromfit biztosítottunk. Az abraktakarmányt házhoz szállítjuk. A háztáji gazdaságoknak 1976. elejétől napjainkig 13 vagon abrakot adtunk. Szálas takarmányt és alomszalmát a háztáji szarvasmarha-tenyésztőknek szolgáltatunk, az árokpartok, útszélek fűhozamát pedig az. állattartóknak ingyenesen kiosztottuk. A háztáji szarvasmarháknak a legeltetés május 1-től október 31-ig biztosítva van 19 hektáron, melyet rendszeresen öntözünk. Háztáji burgonyaföldet 321 szövetkezeti tagnak biztosítottunk és ehhez igény szerint 9 vagon vetőgumót osztottunk ki. A háztáji termények szállítására állandóan rendelkezésre áll egy pár fogat, valamint szükség szerint tehergépkocsi is. A tagoknak és alkalmazottaknak tavaly és az idén 33 vagon búzát és 20 vagon kukoricát adtunk át fuvartérítés nélkül, házhoz szállítva. Az eredmények mellett gondunk is akadt, elsősorban a kiskertek művelésével. A három községben eddig 820 kiskertben 115 hektáron végeztük el a szántást. A csúcsmunkák, különösen a szüret idején a három falu minden lakója, vasutasok, pedagógusok, nyugdíjasok, fiatalok és a vállalatoknál dolgozó munkások segítik a szüret gyors lebonyolítását. Ezért a sZö- • vetkezet a szüret résztvevőinek soronkívüliséget biztosít a kiskertek művelésében. Ezúton is szeretném megköszönni Andornaktálya, Nagytálya és Makiár lakóinak eddigi segítségét és kérjük. hogy továbbra is támogassák termelőszövetkezetünket V. ötéves tervének eredményes megvalósításában. Czifra Miklós, a termelőszövetkezet elnöke MmmCí 1977. július 8., péntek
