Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-06 / 157. szám

*%■*■** V**A<KAAi*AAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAi Kedd esti külpolitikai kommentárunk: A pakisztáni Damoklesz-kard AZT, AKI CSAK VALAMENNYIRE IS nyomon követte az eddigi pakisztáni eseményeket, nem érte meglepetés, amikor a távirati irodák világgá repítették a hírt: ebben az ázsiai országban a hadsereg vette át a hatalmat. A katonai vezetés immár hagyományosan a „Damoklesz-kard” szerepét játszotta Pakisztánban. Nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy az ember megjövendölje: ha a polgári vezetés képtelen úrrá len­ni krónikus gyengeségén, ha valóban felüti fejét a po- litP-M anarchia veszélye, a katonák nem maradnak tétlenek. Pakisztánban pontosan ez történt ezen a párás hajnalon. A Damoklesz-kard lesújtott. Ázsia e nagy államában megkezdődött a dráma — sajnos, elhúzódó, véres dráma — új felvonása. A katonai hatalomátvé­tel ismét olyan láncreakciót indított el, amelynek csak a bekövetkeztét lehetett megjósolni — a következmé­nyeit már nem ... Az eredmény egyértelmű volt: Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök, a pakisztáni politika fiatalsága ellené­re régi veteránja, aki a jelek szerint valóban komo­lyabb reformok bevezetését tervezte, elsöprő győzelmet aratott. Csakhogy itt is bebizonyosodott, hogy valami baj van a polgári választási szisztémával, legalább is bizonyos társadalmi-politikai feltételek között. BHUTTO NÉPPARTJA UGYANIS, mint kiderült, hiába aratott vitathatatlan győzelmet. A kilenc, álta­lában jobboldali, sőt szélsőségesen reakciós ellenzéki párt tömörülése, az úgynevezett nemzeti szöyetség olyan „megoldást” választott látványos veresége el­lensúlyozására, ami ellentmond az alkotmány betű­jének és szellemének: egyszerűen nem nyugodott bele a szavazás eredményébe. Ehhez persze érv is kellett, azt pedig 'a nemzeti szövetség „a sorozatos választási visszaélésekben” vél­te megtalálni. Félreértés ne essék: Európából (sőt, a jelek szerint még magából Pakisztánból is) szinte le­hetetlen a bizonyosság igényével megmondani, történ­tek-e visszaélések és milyen arányban. Érthető, hogy Bhutto a vádaskodásokra alkotmá­nyos módon válaszolt. Kijelentette, hajlandó megvizs­gáltatni az esetleges visszaéléseket, ez azonban nem változtat a lényegen, pártja győzelmén, amelyet min­den rendelkezésre álló eszközzel megvédelmez. Meg is tette, de éppen ezek az eszközök bizonyultak hatásta­lanoknak. A karhatalom nem tudott megbirkózni a nemzeti szövetség által elsősorban vallási alapon fel­lázított tömegekkel. Amikor pedig ezután a minisz­terelnök kénytelen volt a hadsereg segítségét kérni, már sokan tudták, hogy baj van: a fegyveres erők ve­zetése „ingyen” nem adja meg a támogatást. ÍGY IS TÖRTÉNT: a katonaság nem védte meg attól a kormányfőt, hogy az ellenzék mégis kikény- szerítse az új választások ígéretét, majd ilyen helyzet­ben alkalmasnak látta az időt arra, hogy lecsapjon. Pillanatnyilag itt tart a pakisztáni dráma. Harmat Endre Az amerikai nagykövet Brezsnyevnél Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta 'Mal­colm Toona-t, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetét. A találkozót az ame­rikai diplomata kérte. A megbeszélés 6orán Le­onyid Brezsnyev megerősí­tette a Szovjetuniónak a szovjet—amerikai kapcsola­tokra vonatkozó elvi irány­vonalát, amelynek lényege az egyenlőség és a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás. Ezzel összefüggésben Leonyid Brezsnyev felhívta a figyel­met az amerikai politika számos olyan mozzanatára, amely nem felel meg a kap­csolatok konstruktív fejlesz­tése, a két ország népei és a béke érdekeinek. Leonyid Brezsnyev átadta az amerikai nagykövetnek azt a James Carterhez cím­zett levelet, amelyben az SZKP KB főtitkára válaszol az amerikai elnöktől koráb­ban kapott levélre­(TASZSZ) Gierek Pozsonyban A lengyel párt- és állami küldöttség, amely Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának vezetésével hétfő óta hivatalos baráti látoga­táson Csehszlovákiában tar­tózkodik kedden Szlovákia fővárosába, Pozsonyha uta­zott. A delegációt elkísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára köztársasági elnök, Josef Kempny a CSKP KB elnökségének tagja, Bohus- lav Chpoupek külügyminisz­ter és több más vezető cseh­szlovák személyiség. A vendégeket a pozsonyi repülőtéren Jozef Lénárt, a Szlovák KP KB első titkára, Peter Colotka, a szlovák kormány elnöke — a CSKP KB elnökségének tagjai — és számos más szlovák párt- és állami vezető üdvözölte. Katonai hatalomátvétel Pakisztánban A hadsereg megdöntötte Pakisztánban Bhutto minisz­terelnök (képünkön) kormá­nyának hatalmát. A kor­mányfőt, több minisztert, valamint az ellenzék számos prominens vezetőjét letar­tóztatták. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Islamabad, Űj-Delhi: A pakisztáni rádió kedden hajnalban közölte, hogy a hadsereg magához ragadta a hatalmat, az ország összes nagyvárosát katonaság száll­ta meg, Ali Bhutto minisz­terelnököt és kormánya tag­jait, valamint az ellenzéki pa­kisztáni nemzeti szövetség több vezetőjét őrizetbe vet­ték. A hadsereg közlemé­nyét felolvasó katonai szó­vivő az országban uralkodó helyzetet „normálisnak” mi­nősítette. A katonai puccs közvetlen előzményeként, egy nappal korábban végleg megfenek­lett Bhutto miniszterelnök és az ellenzéki vezetők egy hó­nappal korábban kezdődött tárgyalásai a márciusi vá­lasztások megismétléséről. Mint emlékezetes, március 7-én Bhutto néppártja elsöp­rő győzelmet aratott a par­lamenti választásokon, a képviselőház 200 mandátu­mából 155-öt nyert meg. A fölényes győzelemre a jobb­Véres dráma a repülőtéren Véres dráma színhelye volt hétfőn éjjel a New York — Kennedy repülőtér: egy 25 év körüli férfi pisz­tollyal a kezében arra kény­szerítette a New York—Ver­mont útvonalon közlekedő távolsági busz vezetőjét, hogy öt és a busz több mint húsz utasát vigye a repülő­térre. Mikor az eltérített autóbusz megérkezett a re­pülőtér egyik kifutópályájá­ra a gengszter agyonlőtte a buszvezetőt és az egyik női utast, majd megsebesítette további két foglyát. Az esz­telen lövöldözéssel annak a követelésének akart nyoma- tékot adni, hogy bocsássa­nak rendelkezésére 6 millió dollárt és egy repülőgépet, amelyik „legalább 3000 mér­földre képes elrepülni”. A repülőtérre kivonult rendőri egységeknek 10 órás ostrom- állapot után sikerült meg­adásra kényszeríteni a nyil­vánvalóan beszámíthatatlan banditát- (AP, Reuter) Az újabb antikommunista elméletek és céljaik 1977. július 6., szerda A nyugati ideológusok az utóbbi években néhány olyan új elméletet dolgoztak ki, amelytől azt várják, hogy sikere­ket ér el a marxizmus elleni harcukban. Az alábbiakban ismertetünk közülük néhányat A „marxizmus pluralitásá”-nak koncepciója A marxizmus—leninizmus sokféleségének — pluraliz­musának — koncepciója a szocialista közösség, a kom­munista világmozgalom egy­ségének aláásására irányul. A burzsoá ideológusok minden lehetőséget felhasz­nálnak annak a tételnek a terjesztésére, hogy önálló marxizmusok és kommuniz­musok vannak, éspedig asze­rint, hogy melyik országról, népről van szó. Azt tartják, hogy legalább három, de — egyesek szerint — öt önálló marxizmus is van: szovjet­marxizmust, maoizmust, re­formista kommunizmust kü­lönböztetnek meg, sőt ezeken kívül még „eurokommuniz- mus”-t és „afrokommuniz- mus”-t is emlegetnek. Azt akarják bebizonyítani, hogy bizonyos körülmények kö­zött a különböző „marxiz­musok” léte törvényszerű, hogy a kommunista világ­mozgalom egysége mestersé­ges és nem tükrözi a mar­xista—leninista ideológia fejlődésének törvényszerűsé­geit. Az Egyesült Államokban „Űj kommunizmusok” so­katmondó címen megjelent cikkgyűjtemény polgári szer­zői is hasonló álláspontra helyezkednek. Ezt a kiad­ványt áthatja az a gondo­lat, hogy a kommunista vi­lágban a változások terv­szerű iránya a „pluralizá­ció”, hogy a szocialista or­szágok egysége olyan dog­ma, amely ellentmond az egész mai fejlődésnek. Sőt, mi több, az említett gyűjte­ményes kiadás szerzői azt állítják, hogy „egységes kommunista ideológia nincs is”. A szocialista közösség egy­ségének aláásását célzó egyik legelterjedtebb bur­zsoá és revizionista tenden­cia a „szovjet marxizmust” (az imperialista és revizio­nista ideológusok így neve­zik a marxizmus—leniniz- must) konzervatívnak, dog­matikusnak állítja be- A"kü- lönféle opportunista kon­cepciókat „liberálisoknak” és „alkotóknak” tekintik, s úgy vélekednek róluk, hogy a Nyugat szintén „liberális” és „alkotó” ideológiája felé közelednek. Mint ismeretes az anti­kommunista ideológia im­már elég hosszú ideje jól ismert kísérleteket tesz ar­ra, hogy a polgári társadal­mi-politikai tanok hagyomá­nyos „liberalizmus” és „kon- zervatizmus” fogalmát kiter­jessze a szocialista társada­lomra, bebizonyítandó, hogy szükség van a szocialista társadalom „liberalizálásá­ra”. Az amerikai monopoltőke ,A kommunizmus problé­mái” című vezető antikom­munista kiadványának ha­sábjain a marxizmus—leni­nizmus szovjetunióbeli elmé­letét és gyakorlatát állan­dóan konzervatívnak és dog­matikusnak nevezik. Ugyan­akkor a burzsoázia és re­vizionista irodalomban a szocializmus más „modell­jeit” és az egyéb „ideoló­giai modelleket” (elsősorban az úgynevezett „1968-as csehszlovák” modellt), mint „liberálisokat” és „alkotó jellegűeket” reklámozzák, a „kínai modellt” pedig adog- matizmussal szemben ellen­séges „legforradalmibb” út­ként állítják be. Ugyanak­kor erősödik a burzsoá, a reformista és a revizionista ideológia közvetlen összefo­nódásának folyamata, ami világosan megnyilvánul ab­ban. hogy mind a jobbolda­li, mind pedig a „baloldali” opportunizmus legfontosabb tételei esetenként csaknem változatlan formában kom­ponensekként bekerülnek a polgári koncepciókba. Az antikommunizmus teo­retikusai így próbálnak ideo­lógiai alapot teremteni a szocialista közösség megbon­tásához és egyes országok­nak az úgynevezett „nyugati közösség” oldalára való át­állításához. Ezek a tenden­ciák — a válságjelenségek­nek az antikommunizmus ideológiájában való tükröző­déseként — az utóbbi évek­ben állandóan erősödnek az imperializmus ideológiájá­ban. (Következik: A harmadik világ és a ,,szovjet modell” elmélete.) oldali ellenzék országszerte zavargások kirobbantásával válaszolt, amelyet a kor­mány szükségállapot beve­zetésével, s az ellenzéki fel- bújtók bebörtönzésével pró­bált meg leszerelni. Miután az adminisztratív megoldá­sok hatástalannak bizonyul­tak Bhutto miniszterelnök tárgyalásba bocsátkozott a nagyburzsoá ellenzék veze­tőivel, akik a márciusi vá­lasztások semmisnek nyil­vánítását, Bhutto miniszter- elnök lemondását, új yá- lasztások kiírását, az 1971 óta érvényben levő rendkí­vüli állapot megszüntetését, a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. Az egy hónapja kezdődött tár­gyalások során megállapo­dás született arról, hogy jú­liusban feloszlatják a parla­mentet, s október 7-re új választásokat írnak ki, szá­mos más kérdésben azonban nem sikerült áthidalni a kormány és az ellenzék közti nézetkülönbségeket- Bhutto miniszterelnök va­sárnap esti sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék magatartása meg­kérdőjelezi a tárgyalások folytatásának célszerűségét. A hírügynökségek kedden reggel jelentették, hogy Pa­kisztán és a külvilág között a puccsot követően megsza­kadt a telex- és telefon-ösz- szeköttetés. A pakisztáni rá­dió a katonai hatalomátvé­tel bejelentése óta szokásos műsorát sugározza. A pakisztáni katonai aló­lam csínyt követően a há­rom fegyvernem képviselői­ből álló triumvirátus vette át a hatalmat- A triumvi­rátus élén Ziaul Hak tábor­nok, eddigi vezérkari főnök áll. A tábornok kedd délutáni rádióbeszédében bejelentette, hogy az országban bevezet­ték a rendkívüli állapotot es felfüggesztettek mindenféle politikai tevékenységet. Egy­idejűleg feloszlatták a par­lamentet. Változatlanul érvényben maradt azonban az alkot­mány, s meghagyják tiszt­ségében Fazal Elahi Csaudri köztársasági elnököt is. Jelezte továbbá, hogy a katonai vezetőknek „nincse­nek politikai ambícióik” és amint lehetséges, vissza kí­vánnak térni a polgári kor­mányzásához- Ziaul Hak októberre választásokat ígért, s ezt. megelőzőleg — mint mondotta — „visszaállít­ják a politikai szabadságjo­gokat”. A katonai hatalomátvétele ről szólva elmondotta, erre azért volt szükség, mert sem Bhutto miniszterelnök 6em az ellenzék nem volt képes megoldani a belpolitikai vál­ságot. A kedden hatalomra ke.; rült Mohammed Ziaul tá­bornok 1945. óta hivatásos katonatiszt. 1976- februárjá­ban a pakisztáni hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Letelte az esküt az űj spanyol kormány Madrid: (Lehel Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti:) Az új spanyol kormány tagjai kedden délelőtt I. Já­nos Károly király előtt le­tették a hivatali esküt. Adolfo Suarez új kormánya húsztagú, főleg a választá­sokból győztesen kikerült de­mokratikus centrum unió vezetőiből és képviselőiből, valamint néhány független politikusból, és az előző kormány egyes tagjaiból te­vődik össze. A kormány megalakulása előtt megtartotta utolsó ülé­sét Adolfo Suarez éppen egy esztendeje hivatalba lépett előző kormánya. Az első Suarez-kormány alatt Spa­nyolország jelentős fejlődé­sen ment át a francoista diktatúra örökségétől egy polgári demokratikus rend­szer kialakításáig. A folya­mat legfontosabb állomása a reformokról december 15-én tartott népszavazás és a jú­nius 15-i parlamenti válasz­tás volt. A régi kormán^ utolsó ülésén királyi rende­letet hagyott jóvá, amely le­hetővé tette a még a fran- coizmus idején kialakított miniszteri tárcák átszerve­zését az új követelmények­nek megfelelően- Így példá­ul ezentúl spanyolul is bel­ügyminisztériumnak nevezik — némileg csökkentett ha­táskörrel — az eddig ezt a funkciót „kormányzási” mi­nisztérium néven betöltő tárcát. Megszűnt a három» fegyvernem önálló miniszté­riuma és az első miniszter­elnök-helyettes irányításával egyetlen minisztériummá egyesült. A minisztériumok: átszervezését költségmegta­karítással is indokolják. A kormány, amelynek a képviselőházban nincs ab­szolút többsége a reformok: megszavazásában számít az ellenzék támogatására, min­denekelőtt a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt valamilyen formában való együttműkö­désére, Az ellenzék egyéb­ként tartózkodóan fogadta a kormánylista közzétételét. Washingtoni dilemma Mitterrand fogadása miatt Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: Francia és amerikai lapje­lentések szerint Francois Mitterrand, a francia szo­cialista párt első titkára le­mondta tervezett amerikai előadókörútját, amelynek alkalmat kellett volna szol­gáltatnia számára ahhoz, hogy találkozzék James Car­ter amerikai elnökkel. A jú­liusra tervezett út elhalasz­tásának az az oka, hogy a Fehér Ház az ismételt szo­cialista tapogatózásokra nem reagált és mindeddig nem jelezte, fogadná-e az ame­rikai elnök a francia balol­dali vezetőt. Raymond Barre francia miniszterelnök szeptember elején látogat Washington­ba és őt természetesen fo­gadja az amerikai elnök. Ősszel lassan megkezdődik a választási időszak. Fran­ciaországban és minél köze­lebb esik az időpont a bal­oldal győzelmének lehetősé gével járó nemzetgyűlési vá. lasztásokhoz. annál kevésbi valószínű, hogy Carter fo- gadja Mitterrand-t. így ; szocialista vezető, aki wa­shingtoni látogatásával ép­pen azt kívánta volna bizo­nyítani, hogy tárgyalópart. nerként elfogadja az ameri­kai kormányzat, jobbnál látta a választások utánr; halasztani az esetleges wa- shingtoni utazást- (Persze egy baloldali győzelem tel­jesen új helyzetet teremte­ne és másfajta nehézségeke' gördíthetne az amerikai vi­zit útjába.) Washington jelenlegi ma. gatartása a francia balolda szemében azt jelzi, hogy „új’ álláspontja a nyugat-európa baloldallal szemben koránt­sem jelent semlegességet, és így némiképpen jelzi azokal a meggondolásokat is, ame­lyek egy baloldali győzelem esetén diktálnák Washingtoi reagálását.

Next

/
Thumbnails
Contents