Népújság, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
Népzenét tanulnak A bulgáriai Kötél városban különös zeneiskola működik. A tanulók itt nem a klasszikus hangszerek kezelését sajátítják el, hanem a hagyományos bolgár zeneszerszámokon tanulnak meg játszani■ Szerte az országban fellépnek a koteli iskola fiatal művészei, akik maguk is továbbfejlesztik az ősi mesterséget. (Fotó — Sofia Press — KS) A KÉPERNYŐ ELŐTT Művelni vagy szórakoztatni... ::iez itt a kérdés, fogalmazhatnánk Hamlet után, meglehetősen szabadon. Közművelni vagy szórakoztatni a nagyérdemű tévéközönséget ? A be nem avatott átlagnéző — valljuk be őszintén — fel. horkan, ha valamelyik este mondjuk, (különösen, ha szombat este) a közművelődési politika szellemében és jellegével kap úgy műsort, hogy e fogalmakat gondosan be is konferáljuk számára. Egész napi munka után, legalább este, a tévéhíradó igazán politikai műsora után kikapcsolódni, szórakozni akar. nak. És nem művelődni. Mondják, nem is kevesen. Mintha a művelődés, jeleden 3 közművelődés nem jelenthetne egyben szórakozást is, és a szórakozás nagyon is hatásos közművelődés? A televízió keresi a formákat, időket, témákat, hogy igényesen és szórakoztatóan végezze közművelődési feladatait — nem könnyű és nem is mindig hálás, azon. nal sikert hozó munka ez — és csak örülhet a szív, ha mind gyakrabban találkozik a tudatos szándék és a sikeres munka. Még akkor is, ha már itt-ott talán többször is bevált szituációk, alapötletek keretei között művelődünk szórakozva, avagy szórakozunk művelődve. Mint a múlt héten, a megidézett Bertold Brecht ürügyén. „Irodalmi összeállítás” hirdette a műsor, és akik számára egy-egy irodalmi összeállítás nem jelenti a szórakozás csúcsát és az élvezetek netovábbját — nem az ő hibájuk ez, de most kerüljük ki és el a témát — most sajnálhatták, hogy meghőköltek az „irodalmi” ösz- szeállítástól. Nem állítom, hogy ez a műsor, akárcsak az irodalmi ismeretterjesztés műfajának is a csúcspontját jelentette volna — merthogy ismeretterjesztésről volt itt szó, a javából — vagy hogy ennél több és jobb szórakozást már aligha lehetne nyúj. tani. Erről szó sincs. De arról igen, hogy egy, a már nem új, de mindig az újdonság erejével ható ötlet jóvoltából — irodalmi törvényszék plágium ügyében — élvezetes és széles körű ismerkedési lehetősége volt a tévénézőnek Bertold Brecht, tel, írói világával, sajátos színházával. Mint kiderült ebből az irodalmi törvényszékből, mert mi is derülhetett volna ki más: az író a saját mondandója szolgálatába állított régi, olvasott, hallott történeteket és azok másszerű és újszerű hangsúlyozásával, újat és mást teremtett egy volt irodalmi alapanyagból. A politikus színház, a tudatos művészet, az alkotás folyamata került a nézőtérre, azazhogy a képernyőre, s a tisztelt publikum így valóban betekintést nyerhetett az oly sokat emlegetett alkotói műhelybe. És képet kapott a korról is, amelyben és amely miatt megszülettek Bertold Brecht művei. S ha mindehhez az irodalomtörténeti, vagy ha úgy tetszik, színháztörténeti re. vühöz hozzáemlékezzük azokat a valóban nagyszerű megidézett pillanatokat Kiss Manyi Kurázsi mamája például —, akkor bízvást elmondhatjuk, hogy a kedélyes ál-bírósági tárgyalás nem volt mentes a valóban drámai, tragikus, az ihletetten művészi pillanatoktól sem. Herényi Imre rendezésének fő érdeme, hogy ezt a kedélyes tárgyalást, ennek a voltaképpen derűs számonkérésnek a pillanatait jól tudta eggyé és egységessé kovácsolni a brechti színpad tragikus hő. seinek korántsem csak derűt árasztó egyéniségeivel. Művelni vagy szórakoztat, ni, ez itt a kérdés? Művelni és szórakoztatni, ez itt a feladat. S mint a példa is igazolja, egyáltalán nem megoldhatatlan, még kevésbé háládatlan ez a feladat Sőt! Gyurkó Géza Lesz-e közös fenntartás? Eredmények és gondok a füzesabonyi művelődési házban Három éve a mélypontról indultak, hiszen majdhogy mindent elölről kellett kezdeni. A közönség elpártolt. Érthető is: senkit sem vonzanak az ütött-kopott falak, a rozzant fotelek. Ráadásul hiányoztak a vonzó, a képzettségi szinthez és a különböző korosztályokhoz mért programok. Először a renoválással végeztek. Szerencsére a helyi tanács nem volt szűkmarkú, s az első kérő szóra biztosi, tóttá a szükséges összeget Ezután következett a nehezebb: az igények felmérése, az emberek megnyerése. Lépésről lépésre haladtak. A nehézségektől, a kisebb ku. darcoktól nem riadtak meg. Ha egy-két elképzelés nem vált be, akkor újakkal próbálkoztak. A türelem nem volt hiábavaló, mert három év után számos eredménnyel büszkélkedhetnek. Egy sereg kiscsoport Gondoltak a diákokra, a fiatalokra, s nem feledkeztek meg az idősebbekről sem. Jelenleg is működik az úttörőközlekedési, a honismereti, a bábszakkör, a néptánccsoport, a gépjárműbarát és a sakk. kör. Az áfész által fenntartott kamarakórus az országos minősítés során arany, az Erkel Ferenc munkáskar — az utóbbi három éve alakult — ezüst fokozatot illetve diplomát szerzett. Rendszeresen tartják foglalkozásaikat a felnőtt sakkozók, bélyeggyűjtők, a hímzést, a kézimunkát kedvelő lányok-asszonyok. Helyet adtak az eb-, a kisállattenyésztőknek: összejöveteleiket filmvetítéssel színesí. tik és esetenként gondoskodnak képzett előadókról is. A nagyközségi-járási művelődési házban találkoznak az autóklub tagjai. A képzőművészetet kedvelőket Tróján Marian Jozef, a Füzesabonyban élő neves grafikus ismerteti meg alkotás műhelytitkaival, lehetőséget adva adottságaik kibontakozására, fejlesztésére. Heti egy alkalommal fogadták azokat a nőket, akik a testedzés hívei: a különböző gyakorlatokat egy negyedéves testnevelés szakos hallgató mutatta be nekik. Bevált az a fórum, amelyen a tanácsi vezetők tájékoztatják a szocialista brigádok vezetőit. A filmbarátok sem csalódnak: az egyes vetítések előtti útbaigazítás könnyíti a művek értelmezését A felsorolás is érzékelteti, hogy mindenkinek van miből választania. Így aztán nem csoda, ha egymásnak adják a kilincset a látogatók. Kétszáz bizonyítvány Valaha — ha tartottak is ilyet — az egyes tárlatok megnyitására legfeljebb néhány kíváncsi érkezett. Ma viszont a különböző kiállításokat igen sokan tekintik meg. Ott vannak — s ez a szép értésére nevelés kétségtelen sikere — azok is, akik a szakköri órákon elsajátították a festészet, a szobrászat, a rajz alapelemeit. A diákok körében elismerést váltottak ki az ifjúsági bérletsorozat hangversenyei. Korábban azért nem kötöttek megállapodást a Déryné Színházzal, mert a jegyeknek a negyede sem kelt el. Jelenleg táblás házak előtt — s ez az alapos, a körültekintő szervezés érdeme — játszhatnak a színészek. Sokat tettek a felnőttoktatásért is. A kilábalás időszakától kezdve három helyütt — a művelődési házban, a honvédségnél és a Mátravi- déki Fémművek helyi gyáregységében — indult be a dolgozók iskolája nyolcvanórás tanfolyama. Utóbb — amennyiben erre lehetőség adódott — igénybe vették a Mindenki iskolája adásai által kínált segítséget is. Három év alatt kétszázan fejezték be sikerrel tanulmányaikat. Hogyan juthattak el eddig? Elsősorban azért, mert a vafós kívánságokat teljesítették. Természetesen sokat jelentett az is, hogy nem nyugodtak bele a pillanatnyi ér- dektelenségkbe. Járták a mezőgazdasági és az ipari üze. meket, s addig győzködték a vezetőket, a dolgozókat, amíg hallgattak a hívó szóra. Nincs szakképzett népművelő A kilábaláshoz hozzájárult a nagyközségi tanács és a helyi vállalatok megértése. Emiatt nem küszöködtek anyagi gondokkal, s felesleges kilincselés helyett kizárólag az érdemi munkával törődhettek. Az áfész-szal például együttműködési szerződést kötöttek. Az egyezség révén mindkét fél jól járt. Az évi huszonkétezer forintos támogatás a bevételt gyarapította. Ennek fejében — többek között — műsorokat adtak. Ilyen gyümölcsöző kapcsolati formálódott a fémművekkel is. Innen esztendőnként 30— 40 ezer forintot kapnak. A hullámvölgy a múlté,’ bár gondok ma is bőven akadnak. A tevékenység leggyengébb oldala a területi munka. Az egyes községek művelődési otthonai, klubkönyvtárai szolgáltatásokat; rendszeres szakmai tanácsokat várnak. Egyelőre majdnem hiába. Igaz, mikrobusz van, csak éppen nincs aki járja a vidéket. Erre az igen fontos feladatra legfeljebb az igazgató vállalkozhat, csak- hát ő sem időmilliomos. Pa-* píron két függetlenített előadót alkalmaznak. Az egyikt- azonban igénybe vette a gyerj** mekgondozási segélyt, helyet-l tesítőt azonban nem találtakjJi Népművelői képesítése senki nek nincs. Hirdettek ugyam állást, de nem jelentkezet senki. Megoldás lenne a továbbtanulás : mindketten « hamarosan felvételiznek is < az egri főiskolára, ám egyikőjük nappali tagozatra.? pályázik, így hát rá nem szá-’ míthatnak. Szükség lenne a-i diplomával társult táj éko-í zottságra, mert hasznosíthat tó, szakszerű javaslatok kü+g 1 önben sosem születhetnek. Sürgető a kiútkeresés, merflfc a lehetőségek folyvást javult nak. A jövő évben előrelőtt hatólag közös fenntartásúvá’ válik az intézmény. A helyi’ üzemek készséggel hozzák ezti az áldozatot, mert tudják; hogy ezzel dolgozóik javára cselekszenek. Nemcsak a pénzt adják, de kapnak is| érte. Olyan kulturális kínálatot, amely az ismeretgyara-A pítás révén idővel forintok-i bán is megtérül. Csak helyeselni lehet, hogy maradéktalanul és minél hamarabi* ' szeretnék megvalósítani a közművelődési törvény előírásait. Előbb azonban — épp a későbbi csalódás elkerülésa végett — fel kell számolni a képesítésnélküliséget. Ez mindenképpen a kisebb feladat... Pécsi István Segítség a fizikai dolgozók gyermekeinek Főiskolai felvételi előkészítő tábor Egerben Hétfőn nyílt meg Egerben az a főiskolai felvételi előkészítő tábor, amelyet a fizikai dolgozók középiskolában tanuló tehetséges gyerekei számára szerveztek. Ide azok a fiatalok kaptak belépőt akik befejezték a harmadik osztályt, s már egy éve leveleztek az egri HŐ Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatóival, akik rendszeresen küldték részükre a különböző feladatokat. A 105 tanuló Heves BorVÉGH ANTAL JEGZAJKAS OSM§Mg |a«, július &. kedd sód, Nógrád és Komárom megyékből érkezett, két hetet tölt a megyeszékhelyen. Valamennyiüket komoly munka várja, hiszen napi négy órát az oktatók foglalkoznak velük. Előadásokat tartanak részükre, megismertetik őket a követelményekkel. Ezután a KISZ-es diáktanárok veszik át a stafétabotot, ők a különböző szemináriumokon gyakoroltatják az elméleti anyagot. Természetesen arra is lehetőség adódik hogy a vendégek megtekintsék a barokk város nevezetességeit, ellátogassanak Szilvásváradra, s ízelítőt kapjanak az egri kulturális programokból is. 9. A’ hídépítésnél Bálint hol az egyik csoporttal ebédelt, hol a másikkal. A szegények lelkesedtek érte, a gazdák tartottak tőle. Ebéd után Angyal Sándor engedélyt kért Bálinttól, hogy hazamenjen, van egy kis dolga. Ha a gazdák el is maradtak a munkáról, ők sose. Megkérdezték tőle, hogy mit keresett akkor este Kun Misánál ? Ahogy Angyal Sándor elment, az emberek még egy ideig az intézőről beszéltek, meg a juhász Kun Misáról. Hogy az a Misa már ezelőtt is... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilincset akart tenni a kezére, ö meg szétvetette a lábát, marokra fogta a botot: — lehet, csak közelebb kell jönni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta: Misának nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban... Kun Misával nem jó kikezdeni. Bálint ebéd után a rönkfaragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebédet ma Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szilké- ből;*Bálint szed magának a tányérba. Ha anya jön, mindig szeretne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz _ (REGÉNY) közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát és azt mondta: — Fiam! Fiam! Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — Na, anyám, ugye, hogy csak lesz itt híd ... Az anya arrafelé nézett, ahol a híd épült. — Te tudod, fiam ... — Nem a hídra gondolt. — „Gyereke van, a pap felesége, te tudod, fiam!” Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél, jön a hídhoz. Este hazamennek, megvacsoráznak; alig időznek egy kicsit. Bálint szedelőzködik, minden este megy! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Mi lesz ennek a vége? Zsuzska szép és kedves. Azon nem lehet csodálkozni, hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják. Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, akkor nem számít! Mással is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megismerkedtek volna! Nem szerencsés ez így; se Bálintnak, se a tiszteletes asszonynak. Az se szerencsés, hogy éppen őszre esik a hídépítés, meg hogy ősz után tél következik, jeges árral, ami nem épülő hídnak való. Ezért kell igyekezni, szorgalmazni a munkát. Bálint néha beállt a faragók közé, megfogta a sze- kercét, mint a többiek. Néha fel-felnézett, úgy, hogy a tornyot láthassa. Jó érzés a templomtornyot látni, és arra gondolni: aki ott lakik, a fehér templom árnyékában, az az övé. Kényes szerszám a szeker- ce, pattog ide-oda, kézben kell tartani. A legnagyobb baj az, hogy nyers a fa. De nem lehet arra várni, hogy kiszáradjon a most vágott rönk. Volt, aki azt mondta, várni kell. Bálint megmagyarázta: ha az Isten is így gondolkozott volna a világ teremtéséről, akkor most még fán ugráló majmok lennénk ... Az első lábhoz faragott gerendát raktak. Bálint kiszámította: egy hétig tartott ez a munka. Nem kell a következő lábhoz a fát faragni, berakhatják egymás mellé a rönköket, csak a háncsot húzzák le. Ha ezt nem tennék, később levedlené a fa, s úgy nézne ki az oszlop, mint egy rongyos ember. Mondanak a hídra így is mindent, legalább ezt az egyet ne mondhassák! Bálint — hogy tartsa az emberekben a lelket —hallgatott róla, miért nem faragják a második lábhoz a rönköket. Nem akarta, hogy megtudják: gyengén haladnak nagyon. A kart, a felső hídtestet, azt faragni kell, más fát nem használhatnak,* mert a kerek rönk nem fekszik meg úgy egymáson, mint a faragott. Apa mondta egyszer: — Fiam, erősebb a faragott oszlop a faragatlannál akkor is, ha vékonyabb. Lemenőben volt a nap; zengett a Szamos-part a sze- kercék csapásaitól, csengett ai bárdok éle, az emberek elnyújtott kiáltása hallatszott? „Emeld meg!”. A Szamos kotyogó hulláJ mókát vert a faoszlopokhoz; habzott a víz, a hegyesre faragott gerendákat egymás után engedték a folyó iszap-; jába, az óriás kosfejjel ráverj tek, hogy minél rrjélyebbra menjen az oszlop. A második láb is kész lesz nemsokára. Ez már ben van a vízben. Ügy számítanak, a túlsó partra kell még egy a szárazon .aztán a folyó közepére kettő, összesen hat lábazat. Angyal Sándor tegnap es-: te tengerikórót vágott. A gyerekek apraja-nagyja kinti volt vele. Felpakolt mindegyikre egy-egy terét, hazavitték; egy félszekérre valót. Mire az a kóró? Tehene nincs, a tűzre jobb a napraforgószár! Csak hordják, hordják min-’ den este hazafelé a kukoricaszárat ... Odacsaptak négy szál akác-' fának is, jó lábszárvastagságú mindegyik. Levágták a rudakról a gallyat, eltakarították, hogy ne látsszon, a fákat betakarták kukoricaszárral, majd este sötétedéskor hazaviszik. Senkinek nem mondták ed-' dig, mire kell a kukoricaszár, .és mire az a négy vastag rúd. Sándor — mielőtt még bej fejezték volna a munkát —j odament Bálint apjához: — László bátyám — min-' denkit bátyámnak mondott,1 aki idősebb volt mint ő —, lenne egy kérésem. , (FolytatjukJ
